*2021. augusztus 19., London, Holden Briggs lakása* A nappali túl szűkös volt az összegyűlt társaságnak. Jerry Preston és Holden Briggs a szoba közepén álltak, a feszülten várakozó maroknyi auror gyűrűjében: Hestia Jones, Cameron Castillo, Chrysa Andersen és Devon Selwyn itták minden szavukat, hiszen a titkos mentőakció tervének teljes memorizálásán az életük is múlhatott. - A Byrne villa körül fel fogják oldani a szokásos védőbűbájokat, ezt biztos forrásból tudjuk. A birtok viszont így is megközelíthetetlen lesz az idegenek számára, egyetlen komplex védőbűbájjal fogják ellátni, amin csak az hatolhat át, akinél van egy meghívó Corban Yaxley aláírásával. A védővarázslat emellett megszünteti a százfűlé-főzet, a kiábrándító bűbáj és minden álcázóbűbáj hatását, ezekre nem hagyatkozhatunk - kezdett bele a magyarázatba Briggs parancsnok. - Viszont hatalmas szerencsénkre van közöttünk két kolléga, akiknek a családja kapott meghívót a partira. Cameron és Devon vendégekként lesznek jelen, az ő dolguk lesz, hogy szerezzenek nekünk is belépőkártyát. Feltételezhetően nem hevernek majd szanaszét meghívók, úgyhogy valahogyan meg kell szerezniük négy darabot a többi vendégtől, majd kijuttatni nekünk. Mi a birtok keleti határánál fogunk várakozni, itt van a legkevésbé őrzött kapuja a Byrne villának. A parancsnok szünetet tartott, hogy aztán Preston nyomozó vehesse át tőle a szót. Az idősebb auror arca nem tükrözte a benne is feszülő kételyeket és aggodalmat. - Miután bejutottunk a birtokra, elvegyülünk a társaságban. Illusztris gecik gyűlnek majd össze, legjobb képességeink szerint beolvadunk közéjük, a következő két napban Cassie Black tart "aranyvérű gyorstalpalót" a társaságnak. Lori Fontaine-t feltételezzük, hogy a pincében tartják fogva, de azt is tudjuk, hogy oda csak a Magic is Might és a Byrne család tagjai léphetnek be, tehát valahogyan szereznünk kell egy náci faszszopót, aki bejuttat minket - folytatta a haditerv ismertetését Jerry. - Corban Yaxley-t, William Byrne-t és Yuma Littlebeart mindenki kurva nagy ívben kerülje el, nem ők fognak lejuttatni minket a pincébe. A többi vendéggel viszont kénytelenek leszünk érintkezni. - A többi vendég számára mi négyen leszünk a Fawley család egy kevésbé ismert mellékága. Preston lesz Hector Fawley, a Nimbus Seprűgyár egyik részvényese. Én leszek Gareth Fawley, Hector fia, a Gringotts átoktörője. Hestia a feleségem lesz, Belvina Fawley, leánykori nevén Fawcett, főállású anya és háziasszony. Bocs, Hestia... Chrysa pedig a mi tizenhat éves lányunk lesz, Elladora Fawley, aki a Roxfort griffendéles diákja. Ne vágd a pofákat, tizenötnek is alig nézel ki. Értelemszerűen Devon és Cameron saját magukat alakítják. - Holden komoran végignézett a társaságon, mielőtt folytatta volna a monológját. - Castillo és Selwyn kivételével zsupszkulccsal fogunk utazni, emellett a visszaútra is magunkkal viszünk két zsupszkulcsot. Az elsőt este nyolcra időzítjük, a másikat hajnali kettőre. Ideális esetben együtt fogunk visszatérni Angliába. Viszont ha beüt a szar, akkor más a felállás. Ha lebukunk, akkor Preston elsődleges feladata a két újonc kimenekítése lesz. Semmi hősködés, mert a szart is kiverem belőletek, Devon és Cameron, ha nem csináljátok kérdés nélkül, amit Preston mond. A saját bőrötöket mentsétek. Jerry kijuttat titeket és a korábbi zsupszkulccsal fogtok lelépni, akkor is, ha mi, többiek hátramaradunk. Néhány másodpercre csend állt be, Jerry csak utána ragadta magához a szót. - Alapos okunk van feltételezni, hogy a Minisztérium vezetőségében is ülnek MiM tagok. Ha lebuktatnak minket a geciputtonyok, de valami csoda folytán kijutunk mind, akkor garantált, hogy mire visszaérünk az országba, a kígyószopkodó samponreklám riadóztatni fogja a minisztériumi embereit. Ebben az esetben mindenki kurva biztos lehet benne, hogy örömmel fognak kibaszni mindenkit az állásából, különösen engem és Briggst. Ezért kettéválunk a visszaúton, én hozom vissza a két taknyost a korábbi zsupszkulccsal, Holden külön jön Hestiával és Chrysával a másodikkal, ha szerencsénk van, a nyolcra időzített zsupszkulcs érkezéséig még Yaxley-nek nem lesz ideje szólni a brit barátainak. Így csak a második zsupszkulcsot fogják lekövetni a Minisztériumban. - Akik velem jönnek, azoknak sincs mitől tartaniuk - folytatta Holden. - Egyedül elviszem a balhét. A vezetőségnek azt fogom mondani, hogy parancsba adtam mindenkinek az akcióban való részvételt és a rangom miatt senki sem mondhatott nekem nemet. Így a többiek megtarthatják az állásukat, én pedig... nos, a bátyám a kikúrt mágiaügyi miniszter, néhány hétre felfüggesztenek és ennyi. Talán lefokoznak, de ez legyen az én problémám. Preston egyedül fogja továbbvinni a Projekt vezetését, éppen ezért az ő részvételéről senki sem tehet említést, ezért fog tőlem külön zsupszkulccsal utazni. Ha mindkettőnket kirúgnak a Projekt éléről, akkor baszhatjuk. És még valami: a fő célunk a konfliktusmentes túszmentés. Amíg nem muszáj, nem harcolunk. Érthető voltam? Nincs kibaszott bunyó.
*2021. augusztus 21., San Francisco, Byrne birtok* A birtok impozáns, gondozott kertjét színes, megbűvölt lampionok vonják vidám fénybe. A formára nyírt bokrok és fák között lebegnek, zene szól belőlük, de éppen csak olyan hangerővel, hogy a vendégek kényelmesen tudjanak beszélgetni mellette. A kert középpontjában található medence körül - amelyben a vízre egy ötletes bűbáj rajzol mintákat: pálmafát, napot, madarakat, mágikus lényeket, hogy aztán a medencébe csobbanók alakja eltörölje őket - hosszú asztalokat helyeztek el, telerakodva alkoholos és alkoholmentes italokkal, ezüsttálcákon felkínált apró falatokkal a tenger összes gyümölcsével és süteményekkel, édességekkel, hogy a közel hatvan-hetven vendég semmiben se szenvedjen hiányt. Párnázott heverők, kényelmes székek várják erre-arra a pihenni vágyókat, de akinek úgy tartja kedve, az helyet foglalhat a varázslattal mozgatott hintaágyak egyikében is. Aki a csevegést megunva egy kis magányra vágyik, az a kellemesen megvilágított, murvás ösvényen betérhet a három emeletes villába is, ahol most megnyitották a vendégszobákat az éjszakát is itt töltő vendégek számára, illetve bárki megcsodálhatja a Byrne család festmény és műtárgy gyűjteményét is a ház bármely pontján. Az őrvarázslók jelenléte szinte alig érzékelhető, beolvadnak a társaságba. A néhány beavatotton kívül egyetlen mulatozó sem sejti, hogy a pincében eközben egy fiatal, megkínzott nőt tartanak fogva.
@Brendan Byrne, @Napoleon Mulciber(jelenleg NJK), @Fiona Dolohov, @Elena G. Borgin és @Mortimer Abernathy együtt koktéloznak a kertben, Mr. Byrne legújabb kerti díszét szemlélve, egy tizennyolcadik századi, Indiából csempészett occamyt ábrázoló kőszobrot, amely olykor-olykor tekergőzve megmozdul, mintha csak valódi lenne. Tőlük nem messze, a kényelmes heverők egyikén foglal helyet @Diane S. Byrne, @Karen Nott, @Jarnette E. Fontaine és @Cressida Boot, akik akár hallhatják a házigazda beszámolóját a különleges szobor történetéről is és be is kapcsolódhatnak a beszélgetésbe, amennyiben szeretnének, de megeshet, hogy jobban lefoglalja őket a gyerekhad, akik éppen az orruk előtt ugranak a medencébe, vizet fröcskölve rájuk. @Medea Byrne, @Sebastian Mulciber, @Margaret Fontaine és @Briony Rutledge az idősebbektől elkülönülve, a házban bolyonganak, hiszen hármukat kezdi zavarni a sosem kívánt eljegyzéseikre érkező gratulációk hada, Peggy pedig csatlakozott ilvermornys és roxforti ismerőseihez. Szerencsére egy-egy pohár italt mind a négyen meg tudtak kaparintani maguknak. @Tempest Fontaine a villa egyik földszinti mosdójából tart visszafelé a kint koktélozó felnőttekhez, azonban a főbejáratot elvéti és rossz ajtón távozik, így a birtok keleti kertrészében köt ki. @William Byrne alig negyed órája hagyta magára újdonsült menyasszonyát, hogy @Yuma Littlebear társaságában gyors ellenőrzésre induljon a birtokon - nem is sejtik, hogy @Emmett Byrne gyermeki kíváncsiságtól hajtva titokban utánuk eredt. Éppen csak pár perccel azután, hogy @Devon Selwyn és @Cameron Castillo, elszakadva a családjuktól, a frissen ellopott négy meghívóval elindulnak a keleti kapu irányába, ahol már az aurortársaik várnak rájuk.
@Jerry Preston, @Hestia Jones, @Chrysa Andersen és @Holden Briggs a partihoz öltözve, de cseppet sem ünnepi hangulatban várakoznak a birtok határától nem messze a két fiú érkezésére. Hatalmas kockázatot vállalnak, a feszültség tapintható közöttük.
A reagok beküldésének határideje 2021. szeptember 6. (éjfél). Jerry, Hestia, Chrysa és Holden csak azután írjanak, ha Cameron vagy Devon (egyiküket elég megvárni) írt már és odaadta nekik a lopott meghívókat. Cam és Dev beszéljenek össze, hogy hogyan szereztek négy meghívót, ezt röviden foglalja is össze a reagjában kettejük közül az, aki megnyitja a kört. A többi helyszínen nincs sorrend, úgy írtok, ahogy nektek kényelmes. Nem kell kisregényt írni, törekedjünk a gyorsan pörgethető körökre, illetve nyugodtan legyetek kreatívak és bátrak, gördítsétek tovább a játékot a mesélő nélkül is - nyilván bizonyos kereteken belül, mindig jelezni fogom a mesélőreagban, ha a különböző helyszíneken lévő karakterek interakcióba léphetnek egymással. Dobjatok fel bármilyen témát a párbeszédekben, vigyétek el a szituációt izgalmas irányba, ha ahhoz van kedvetek. Ha bármi kérdésetek, ötletetek van, akkor keressétek Börtit discordon vagy írjatok itt pm-t bármelyik karakteremre Jó partizást és mentőakciót!
Cameron Castillo and Diane S. Byrne varázslatosnak találta
Ismét itt vagyok, Holden lakásában, de most kivételesen nem azért, hogy Ő segítsen nekem, hanem azért, hogy én legyek az, aki majd segít Ő neki. Jól tudom, hogy mekkora kockázattal jár ez a terv, de bízhat benne, minden tőlem telhetőt meg fogok tenni azért, hogy kiszabadítsuk Lorit, de nem tagadom, hogy ideges vagyok. Devont is féltem, bár ki nem mondanám neki, de hamarosan apa lesz, ez a küldetés pedig komoly kockázattal járhat a számára. A saját sorsom e téren kevésbé érdekel, nem sok vesztenivalóm van, valljuk be. Körbenézek a kis társaságon, akik a nappaliban gyülekeznek, majd lazán nekidőlök a falnak és ott hallgatom az eligazítást. A partiról nem csak Holdentől tudok, hanem apámtól is, bár Ő csak rövid ideig lesz majd ott, jelezte felém, hogy ki véletlenül se hagyjam. Devonnal lesz időnk még megtervezni a részleteket, mert mint hallom, mi leszünk azok a belső emberek, akik beengedik majd a csapat többi tagját, a meghívók beszerzése tehát a mi feladatunk lesz. Rajtunk áll vagy bukik a küldetés első fele, nem vallhatunk kudarcot. Finoman biccentek Holden felé, hogy részemről megértettem a szavait, majd ez után vándorol Prestonra a tekintetem. Azon muszáj elmosolyodnom, hogy kapnak majd néhány különórát abból, hogyan kell úgy viselkedni, mint az arisztokrata aranyvérűek, igazán megnézném Őket egy ilyen helyzetben, de ezt jobb nem hangosan kimondanom. Jó a képzelőerőm is, szerencsére. Ahogy az se kevésbé vicces, hogy szerencsétlen Chrysha egy 16 éves lányt fog alakítani. Érdekes lesz, de elég sok a kockázati tényező... - Megértettem! - biccentek a megjegyzésre, amit már konkrétan felém és Devon felé intéz a parancsnok, de nem óhajtok jobban közbeszólni, minden érthető egyébként is, nincs kérdésem, a zsupszkulcsokkal kapcsolatban sincs. Ismét biccentek, részemről minden tiszta, és bízom benne, hogy gördülékenyen végre fogjuk hajtani a feladatot, de nem vagyok naív, tudom, hogy mennyi veszély vár majd ránk odabent. Félek, hogy bármennyire szeretném, ez az egész nem fog ilyen könnyen menni. Még sincs más választásunk, egy élet forog kockán, egy olyan élet, aki fontos Holdennek, így nekem is. Végre én is törleszthetek a parancsnok felé.
2021. augusztus 21., San Francisco, Byrne birtok
Elérkezett hát ez a nap is, immáron itt vagyok, a Byrne birtokon, elegáns öltözetben, kezemben a meghívóval. A birtok és annak díszítése hidegen hagy, jártam már nem egy hasonló aranyvérű eseményen életem során, így jól tudtam, hogy mire számíthatok, mégis egyértelmű, hogy Castilloként apám társaságában meg kell néznem a család festmény és műtárgy gyűjteményét. Még van időnk, a kötelező köröket lefutom, beépülök, nem válok feltűnővé, de kerülöm a kommunikációt a Byrne család tagjaival és igyekszem teljesen feltűnésmentes lenni. Némi ideig eltart, amíg apámtól távolabb kerülhetek, de ahogy ilyenkor kötelező, úgy én is szóba elegyedek itt-ott néhány vendéggel, majd amikor kiszúrom Devont, felé tartok. Korábban megbeszéltük a taktikát, én leszek az, aki elvonja mások figyelmét, míg Ő az, aki eltulajdonítja feltűnésmentesen a meghívókat. Az elmúlt napokban együtt is gyakoroltunk, rajtam tesztelhette, hogy nem érzékelem, ha egy meghívóhoz hasonló tárgy eltűnik a zsebemből vagy a közelemből. Úgy érzem, hogy sikerült tökélyre fejlesztenünk, de a szar mindig beüthet, mégis próbálok pozitív lenni, könnyeden bájcseverészni, mert igen, képes vagyok rá, megtanítottak az etikettre. Az első társaság idősebb boszorkányokból áll, tőlük két meghívót is el tudunk csenni, a következő csapat pedig diákokból áll, de ott csak egyetlen meghívó kerülhet Devonhoz, a negyediket pedig egy tánccal szerzem meg. Akad egy fiatal leányzó, Linda, aki érezhetően a közelségemre vágyik, így felkérem egy táncra, mely során kezem derekára kerül, a meghívója pedig ujjaim közelébe, majd át egyenesen Devonhoz. A tánc után még egy körre megtáncoltatom, ne legyen feltűnő, majd kezet csókolok neki, tekintetem az övébe fúrom, jelzem, hogy később még találkozunk. Talán még hasznát veszem... De mennünk kell, így is túl sok időt vett igénybe ez az egész művelet, de apám is feltartott, előbb nem szabadulhattam. Körbenézek, majd a keleti kapu irányába indulok meg, annak közelébe érve pedig előveszek egy kisebb, hosszúkás fadobozt. - Tedd bele a meghívókat, kiküldöm nekik. - otthonról hoztam ezt a kis dobozkát, mely úgy tud áthatolni egyes védővarázslatokon, hogy nem kelt feltűnést, így miután a meghívók belekerülnek pálcámmal már el is tűntetem és egyenesen Holdenék közelében koppan halkan a földön. A védővarázslatok, ha minden igaz, akkor nem érzékelik a tárgy áthatolását. Most már csak várakoznunk kell, mely során egyre feszültebb leszek. Nem is szólalok meg, de Devon mellett vagyok, hogyha valaki meglátna minket, azt hihesse, hogy csak félrevonultunk beszélgetni, nincs ebben semmi különös, a pálcám pedig már természetesen eltettem.
Holden Briggs varázslatosnak találta
Vendég
Szer. Aug. 25, 2021 8:46 am
Vendég
Szer. Aug. 25, 2021 9:12 am
kerti parti
Mrs Byrne, Miss Boot és Miss Fontaine részére
Egy újabb felvonás kezdődött meg a Byrne birtokon. S bár én nem vagyok érintett a Magic is Might ügyes-bajos dolgaiban, mégiscsak baráti szálak fűznek hozzájuk. Az érkezésemkor üdvözlöm a házigazdákat, s ahogy Corbannel állok szemben, egy pillanatra eszembe jut, hogy talán ennyi év elteltével talán ideje lenne elárulnom neki, hogy a szeretett húgának a gyermeke az én gondozásom alatt nevelkedett fel. Végül arra jutok, mindez ostobaság, illetve Gavin ízig-vérig Nott tulajdonságokkal rendelkezik, illetve ő már az én fiam. Így csak egy kedves mosoly kíséretében lefutjuk a kötelező, érdeklődő köröket, majd csatlakozok a legtöbb nő mellé. Gyűlöltem nők közelében lenni, hiszen a többségük gyenge akaratú, elnyomható kis senki volt. Főleg ezekben a körökben találkoztam ilyen személyekkel. A tekintetem a háziasszonyra siklott, őt se tudtam pontosan bekategorizálni, bár amilyen üresnek tűnő mosollyal fecsegett, képtelen voltam eldönteni, hogy ő valóban ennyire ostoba volt-e, vagy egy remek színészi előadásnak lehettem a szemtanúja. Csendesen kortyolgattam hát a koktélomat, s figyeltem mindenkit, aki arra járt. A látóterembe többször belekerült egy ifjú, aki túlságosan is sokat vándorolt a csoportok között, mintha maga is kereste volna a saját társaságát. Bár őszintén megvallva, felfoghatatlan volt számomra, hogy miért állt le beszélgetni azokkal az öregasszonyokkal, akik ennél az illusztris társaságnál is jóval bosszantóbbak voltak. Szórakoztató volt eljátszani a gondolattal, hogy ennyire vonzhatta őt az idős hölgyek társasága. A tekintetem egy darabig elidőzött a fiún, hiszen nagyjából egyidős lehetett Gavinnel, viszont kénytelen voltam oldalra fordítani a fejemet, amikor korábban megpillantott kőszobor került szóba. Ez már sokkal érdekesebbnek hangzott, mint az ostoba pletykák, amiket fél füllel hallgattam és szűrtem meg. − Kalandos útja van annak a szobornak. Még mindig felfoghatatlan, hogy milyen jó ízléssel rendelkeztek a művészetek terén – dicsértem a két házigazdát, majd a tekintetem a jobb oldalamon ülő fiatal hölgyre vándorolt. − Mit is mondott Ms Boot? Ön festményekkel foglalkozik, nem igaz? – fordultam mosolyogva a nő felé, hiszen amennyire tudtam, igyekeztem naprakész információkkal rendelkezni a jelenlévőkről. – Mondja, vállalja egyedi darabok elkészítését is? Kíváncsiságom határtalan volt, hiszen magam is szerettem műtárgyakkal dekorálni az otthonomat, vagy pedig olyan művész munkáival, akik elég tehetségesek voltak ahhoz, hogy a művek kikerülhessen a falakra. − Szóvá kell tennem, Diane, a kedves családod igazán kitett magáért a mai napon – tettem le az üres poharamat a mellettem lévő asztalkára, hiszen igazán nem volt okom a panaszra. Az egyetlen dolog, amely kellemetlen lehetett, az a hőség volt, amelyet egyszerűen megoldottam egy varázslattal, ugyanis még a magas hőmérséklet ellenére sem voltam hajlandó más színt viselni, csakis a feketét. Továbbá, az alkarjaimat mindig ruha, vagy kesztyű fedte, elrejtve azokat a ronda égési sérüléseket a fürkésző szemek elől. − És Ön Miss Fontaine? Mik a tervei a jövőre nézve? – szólítottam meg a társaságunk talán legfiatalabb tagját, hiszen őt sem szerettem volna kizárni a társalgásból. Továbbá ilyen korban az emberek tele vannak álmokkal és reményekkel. Még nem roppantotta össze őket az élet súlya. Érdekelt hát, hogy ő vajon új csapást tervezett-e vágni magának, vagy követte a családi hagyományokat. Miközben hallgattam a beszélgetést a közeli medencében lévő gyermekeket figyeltem. Olyan gondtalanok. Olyan esetlenek voltak. Olyan könnyedén összetörné őket egy tragédia. Örültem, hogy többé nem voltam már gyermek.
A negyedik cigarettára gyújtottam rá, amióta a Byrne birtok határában várakoztunk. Szétbaszott az ideg. Fel-alá járkáltam a maroknyi mentőcsapatunk között, félpercenként kiszaladt a számon egy basszamegakurvaéletholvannakmár, de ettől még Castillo és Selwyn nem dolgoztak gyorsabban. Abban sem lehettem biztos, hogy a két kölyök már nem feküdt a villa pincéjében félholtra kínozva Lori mellett, mert lebuktak. Nem kellett volna belekevernem őket is, csak két tapasztalatlan gyerek voltak, én pedig önző módon kihasználtam a lojalitásukat és bizonyítási vágyukat... Hogy lehettem ekkora fasz? De Loriról volt szó, aki ki tudja, hogy élt-e még egyáltalán, hogy mit műveltek vele... Őt is én küldtem ide, az én hibám volt az egész és rendbe kellett hoznom, ha még rendbe lehetett. Ez az egész nem történt volna meg, ha képes lettem volna a környezetemben azokra hallgatni, akik már megannyiszor elmondták: engedjem el a múltat, engedjem el anyámat és legfőképpen engedjem el a halálfalókat. Vége, eljött a béke, lépjek túl a történteken, hányszor mondták és én hányszor söpörtem félre dühösen az érveiket. Most pedig itt voltunk. A fel nem dolgozott, rögeszmévé torzult gyászom miatt veszélybe sodortam azokat, akik sokat jelentettek nekem - mert igen, bármennyire is tagadtam, Lori még mindig fontos volt nekem, a Castillo kölyök biztonságát pedig teljes mértékben a saját felelősségemként éltem meg. AZonban mielőtt a negyedik cigaretta is elszívott csikké vált volna, egy apró doboz koppant előttünk a földön. Felemeltem a fűből, felnyitottam - ott pihent benne a négy meghívó. A rajtuk álló neveket el sem olvastam, faszt se érdekelte, kitől szerezték őket, csak a jelentőségük számított. Kiosztottam egyet-egyet mindenkinek, majd a sajátomat is zsebre vágtam. - Akkor kezdődhet a parti. És sose hagyjon el benneteket a remény... - Harper nem volt itt, hogy értékelje az apró irodalmi humort, kettőnk kis bennfentes poénját, de ki kellett mondanom, hallanom kellett a saját hangomon az erőltetett lazaságot, hogy elhiggyem, sikerülhet ez az egész. Mert amit belül éreztem, az minden volt, csak könnyed lazaság nem. Kár lenne szépíteni... rettegtem. Nem magamat féltettem, Merlinre, dehogy magamat. Mit vesztenivalóm maradt még? És milyen nemesebb halál létezhet egy aurornak, mint neohalálfalók ellen küzdve elesni? Nem, magamért nem aggódtam. De Loriért, Jerryért és az embereinkért igen. Mert hiába nem hangoztattam, hiába viselkedtem igazi taplóként, akkor is fontosak voltak számomra. Bassza meg, még mindig nagyon szerettem Lorit, Jerry apám helyett apám volt, Chrysát én tanítottam tizenhét éves kora óta és nem kellett különösebben megerőltetnem magam ahhoz, hogy eljátsszam ezen a rohadt estén az apját, Hestiát éppen olyan nagyra tartottam, mint Prestont, Selwyn és Castillo védelmét pedig mi magunk ígértük meg nekik a projekt elején. Sőt, Cameronnak a Projekttől függetlenül is ígéretet tettem erre, de most gondolni sem akartam arra, hogy mennyire kihasználtam a mérhetetlen hűségét... Könnyedén bejutottunk a kapun, a védőbűbájok semmit sem reagáltak az érkezésünkre, hála a mágikus meghívóknak. Hiába vettem fel a legjobb öltönyömet és hiába kaptunk különórákat Cassie Blacktől, idegennek éreztem magam ezen az óriási birtokon. Megrémített a gondolat, hogy talán mások is így látják, érzik majd, hogy ordít rólunk, mennyire kívülállók voltunk, szar imposztorok. De már nem volt visszaút. - Szép munka volt, fiúk - intéztem a rövid dicséretet Cameronhoz és Devonhoz, mikor odaértünk hozzájuk a szedett-vedett műcsaládunkkal. - Akkor vágjunk bele. Elvegyülünk az emberek között, mindenki próbáljon MiM tagokat keresni, akik vagy elég részegek, vagy elég ostobák ahhoz, hogy be tudjuk csalni őket a házba. Az Auguránt, a Tojást és azt a darab állat komancsfaszom medveutánzatot mindenki elkerüli, világos? A többi Byrne ivadék és az agyhalott anyjuk viszont hasznunkra lehet. Mélyet szívtam a cigaretta maradékából, mielőtt belekaroltam volna Hestiába. - Bűvöljük el ezeket a rohadékokat, Mrs. Fawley - engedtem meg magamnak egy fintorszerű, cseppet sem őszinte mosolyt.
Cameron Castillo and Draco Malfoy varázslatosnak találta
Milyen erős kontrasztot alkotott a vidáman feldíszített birtok - Diane érdeme, minden évben kitett magáért - a gyéren megvilágított pince fémes vérrel vegyülő dohos szagával. Alig két órája zártuk rá az ajtót a Fontaine lányra, a védelmi varázslatok hermetikusan elzárták a külvilágtól, a kerti parti derűs zajaitól. A gondolataim közül azonban nem tudtam ilyen könnyedén kizárni. Nem maga Miss Fontaine kísértett, sokkal inkább az esetleges fenyegetés, amit jelentett. Mennyi információt szolgáltathatott ki a briteknek? És mióta? Tudtam a Mágiaügyi Minisztérium titkosított projektjéről, Scabior gondoskodott róla, hogy minden információ eljusson hozzám az első másodperctől fogva - azonban a résztvevő aurorokról és az informátoraikról nem szolgálhatott semmivel, csupán kódnevek mögé bújt arctalan emberek voltak. Scabior révén tudomásomra jutott, hogy az aurorok valamilyen módon beépültek közénk, megfigyelték a családunkat és próbáltak a Magic is Might üzleti ügyeibe is beférkőzni, ahogyan a tagok kilétét is felfedni, azonban sokáig titok maradt, ki a minisztériumi tégla - legalábbis az egyik, mert gyanítottam, hogy nem egyetlen túlontúl elbizakodott boszorkányra bízták egy ekkora projekt sorsát. Végül Lori Fontaine lebukott, de az egykori kollégáim jól kiképezték. Legilimenciával nem jutottunk elég mélyre az emlékei között, nem tudtuk kideríteni, pontosan kik küldték és milyen információkat továbbított. Hiába gyötörtük a Cruciatus-átokkal, nem beszélt. Egyelőre legalábbis. Az idő azonban nekünk kedvezett, a megfelelő kezekben minden túsz idővel dalolni kezd. Márpedig nálunk a legjobb kezekben volt... Habár a gondolataim felszínén mindig ott úszkált ez a kellemetlen fiaskó, a kedvemet nem szegte. Még mindig nálam volt az irányítás, és mi jelképezte volna jobban, hogy uraltam a helyzetet, mint a megkínzott Fontaine lány felett egy emelettel koktélt inni és művészetről csevegni egy ilyen illusztris társaságban? - Ugyan, Karen, ez itt mindenkiről elmondható - hárítottam a közeli családi barát bókját, bár kétség sem fért hozzá, hogy a szobor valóban különleges darab volt és büszkeséggel töltött el, hogy sikerült megszereznem. - Bár eddigi tapasztalataim alapján Miss Borgin messze túlszárnyal mindenkit. Nem vagyok már mai róka, de még nem találkoztam mással, akinek ilyen jó szeme lett volna a műtárgyakhoz. Mondja csak, Elena, Miss Boottal ismerik egymást? Nem a szövevényes rokoni szálak mondatják velem, hogy szerintem remekül szót értenének egymással. Derűsen intettem Cressida felé, hogy csatlakozzon hozzánk. Az efféle barátságos hangulatú rendezvények csak másodsorban - vagy harmad-és negyedsorban - szolgálták a meghívottak szórakozás iránti vágyának kielégítését, sokkal inkább szóltak a hasznos kapcsolati tőke ápolgatásáról és építgetéséről, csurrantak-cseppentek a szívességek, egy kis támogatás itt, egy kis befektetés ott, adomány ebbe a jótékonysági alapba, hozzájárulás ahhoz a kampányhoz, hasznos tippek egy előnyös eljegyzéshez amott. A mi társadalmi köreinkben ez épp oly természetes volt, mint levegőt venni. A tekintetem Billyre tévedt, aki Yuma oldalán csendben távozott egy másik társaságból, ahol az imént még talán a MACUSA biztonságpolitikájáról szólt a beszélgetés. Nem kellett kérdéseket feltennem, még csak az arcát sem kellett látnom, hogy tudjam, hova indult ilyen komolyan kihúzott háttal, hogy miért érintette meg futólag az öltönyzakó zsebében megbújó varázspálcáját. A birtokot ellenőrizték Yumával, éppen, ahogy megbeszéltük. Tesznek egy kört, majd visszatérnek a vendégeink közé csevegni, hogy aztán este nyolc körül ránézzenek a pincében csendben szenvedő Miss Fontaine-re. - Leon, hol vannak a gyerekek? - fordultam vissza a mellettem álló Napoleonhoz, akinek a tanácstalan fejrázása egyértelművé tette, hogy ő sem tudja. - Mrs. Dolohov, Ön látta merre tévedt a húga és a többi fiatal? Nagyon örülök, hogy összebarátkoztak Medeával és Sebastiannal, de éppen itt lenne az ideje, hogy visszatérjenek közénk. Ha jól hallottam, Mr. és Mrs. Sayre szeretnének gratulálni az eljegyzéseikhez, és úgy sejtem, nem csak ők szeretnének osztozni a gyerekek boldogságában. Nem, a legkevésbé sem örültem, hogy Medi, a Rutledge lány és Leon semmirekellő fia együtt tűntek el. Ennek csak rossz vége lehetett.
Idén is szép kis társaság gyűlt össze a birtokon, hogy együtt vegyünk búcsút a nyártól, és még egy kicsit élvezzük a gyerekeink társaságát, mielőtt azok visszatérnének az iskolába. Bár az említett gyerekek valószínűleg nem így gondolják, és amint tehetik, szabadulnának tőlünk. Tekintetemmel követem Medit a Fontaine és a Rutledge lánnyal, ahogy besétálnak a házba, és szeretnék neki üzenni egy sokat mondó pillantással, hogy ez nem túl jó ötlet, az apja nem fog örülni neki, ha hosszú időre eltűnik szem elől, de erre esélyem sincs, hiszen természetesen ügyet sem vet rám. Így hát visszaterelem a figyelmem a közvetlen társaságom felé.
- Egyet kell értenem Brendannel. Bár az ő ízlését azt hiszem, nagyban meghatározza az is, hogy egy adott művészi alkotásnak mi a története. Az occamy szobor is tökéletes példa rá, hogy minél kalandosabb egy tárgy múltja, az annál izgalmasabbá válik - mosolygok Karenre, majd az ajkamhoz emelem a koktélos poharamat egy korty erejéig. A férjem egyértelműen szereti ezekkel a sztorikkal szórakoztatni a társaságot, és ez határozottan jól is áll neki. Többnyire én is szívesen hallgatom, ahogy előadja a mondandóját, függetlenül attól, hogy ismerem-e az elmesélt történetet, vagy sem.
- Az unokahúgom kétségkívül nagyon tehetséges. Én is épp azt terveztem, rábeszélem, hogy készítsen valamit a nőegylet következő jótékonysági licitjére. Biztos vagyok benne, hogy nagy sikere lenne – pillantok ezúttal Cressidára, és a tekintetem most egyszerre sugall reménykedést és makacs határozottságot. Egy jó ügynek mégis ki tudna ellenállni? Bár ilyen esetekben mindegy is, hogy valakit a jó szíve vezérel, vagy csak a látszatra szeretne adni.
- Köszönöm, Karen, igazán kedves vagy. Meg kell adni a módját, hogy méltóképpen búcsúztassuk el ezt a nyarat is, nem igaz? Kár, hogy az időjárásra csak minimális befolyásom van – jegyzem meg, hisz hiába a csodás dekoráció, a finom falatok és kellemes italok, amelyekbe nem kevés időt, figyelmet és pénzt fektettem, ha a vendégeket kellemetlenül érinti ez a hőség. Mi ehhez nagyjából már hozzászoktunk, de azok, akik Nagy Brittaniából érkeztek, nem gyakran tapasztalhatnak ehhez hasonló kánikulát. Szerencsére van egy kisebb elementális trükk a tarsolyomban ez ellen, és időről időre egy kisebb szélfuvallatot irányítva végig a jelenlevőkön, igyekszem javítani a helyzeten. Ugyanezzel a módszerrel védem meg magunkat akkor is, amikor a kicsik mellettünk a medencébe csobbannak, és a felénk csapódó vizet visszairányítom feléjük.
- A fiatalok valószínűleg épp a legújabb szerzeményedet, az Alcott Bretherton festményt csodálják odabenn. Az imént láttam őket besétálni a házba - próbálnám némileg csitítani Corbant a válaszommal, illetve a tekintetemmel és a hangommal, mert ahogyan az várható is volt, nincs ínyére, hogy a gyerekek elpárologtak. De engem ki fog csitítani, hogy ne kapjak rohamot az inge színétől? Egyáltalán hogyan jutott eszébe ilyen darabokat összeválogatni? Ez a váratlan ízlésficam a korral járna? Ezentúl az ő ruháit is nekem kellene kikészítenem, mint a kicsikét? Merlinre!
- Mondd csak, neked mi a véleményed Bretherton alkotásairól, kedvesem? - kérdezem Jarnette-től, elfordítva a tekintetem a férjem harsány színvilágú öltözetéről, mielőtt a nemtetszés egyértelmű fintor formájában kiülne az arcomra.
Holden Briggs varázslatosnak találta
There are two rules in life: 1.) Never give out all the information.
Az a bizonyos különleges szobor, a birtok és a mi ittlétünk....a húgom pedig a kortársaival és talán barátaival tartott valamerre. Talán nem fog eltévedni, talán nem lép le arra hivatkozva, hogy unalmas mindez itt. Okkal vagyunk itt, szóval a kis történetet apró kíváncsisággal karöltött figyelemmel hallgatom. Nem egyedül, a kis társaságom nőkből tevődik össze. Kicsit megigazítom a ruhám, kényelmesebben helyet foglalok. A szobor számomra hűvös megjelenésű, nagyon nem is néztem meg, elfoglalt a róla tartott beszámoló és a társaság beszélgetése. Én nem tartanák ilyen szobrot otthon, megrémisztene minden éjszaka... A műtárgyakat meghagyom a hozzájuk értő varázslóknak. Nem értek hozzá, nem tudhatom mennyire értékes...szerintem mindenkinek más jelenti az értéket. A koktélos paharat csak fogtam kezeim között, elkalandoztam a többiek beszélgetésén...amikor rám terelödött a szó egyböl kortyoltam a pohárból. Nem akartam pont magamról beszélni. De végül mosoly került az arcomra is, Karenre pillantottam. - A jövőm széles skálán mozog, még tanulok, sok időm van még dönteni ezzel kapcsolatban, de biztosan nem lesz elhamarkodott döntés. Jelenleg az esküvőn agyalunk...azt sem akarom elkapkodni, félek tőle... – harapom el a szavakat végül, újabb kortyokat tüntetek el a pohárból. Igen, ebből vannak máris problémák, de ne ide tartozik, jól kell érezném magam. Ám a következő kérdésre felkapom a fejem és a házigazda felé fordulok. - A bizarr kategóriába tartoznak, véleményem szerint. A színek csak úgy rikítanak, az ecsetkezelés pedig ecsetlen, pardon, esetlen. - nem szoktam festményeket nézegetni, nem vagyok az a mániákus, hogy mindenfelé Valaki festménye legyen, engem más vonz. - Eltér a megszokottól, de valójában zseniális. - figyelmem Brendanra terelődik, és igaza van, még én sem gratuláltam a fiataloknak. Úgy eltüntek...de csak előkerülnek lassan.
Költöztem erre a partira, ám nem akartam csatlakozni semerre sem. Harsány kesernyés mosoly az érkezőknek, hiszen nemrégiben taszajtottam zárt ketrecbe egy nőnemű egyént. Körül jártam a birtokot, a parti helyszínét, a gyerekeket ellenőríztem. Az épületbe menekült kismadarakat is lefigyeltem, Medea, Mulciber fia és Bryoni is egy helyre kallódott, kis ideig magukra kellett hagyjam őket, más dolog ütötte fel a fejét. Bíztam az ifjúban, hogyha baj van tudja a dolgát. Díszeket figyeltem, olykor ránéztem a vendégekre is, hogy mifélék, kifélék. Mosoly? Elvétve egy apró fogvillantós, akiket sűrűbben láttam már az itt töltött életem alatt. Ám némaságba burkolóztam, csak a családom tagjainak válaszoltam röviden, igen vagy nemmel. Ez csak a mai napra volt érvényes. De most a feladataimat láttam el elsősorban. Meghívókat ellenőríztem. Az alárendeltjeimnek kiadtam a feladatokat, mindenki tudta hol a helye. Nem kellett sehova sem pluszba járkálnom. Béke honolt. Tekintetem komor volt, merev voltam. A legfiatalabbakra is ránéztem, minden rendben van-e. Medence parti ... de a mosoly a legkisebb arcán... minden rendben volt vele. Mikor a ház ura neki állt elmesélni a szobor hovatartozását, csak röpke ideig figyeltem és hallgattam. Politikai nézetek a másik oldalról, melyek annyira nem vonzott, ám sokáig nem kellett figyelnem erre. William megindult, így léptem én is utána, apró füttyszó, a madaram az épület másik részéből repült fel az égbe. Tekintetem hűvös volt, most kellett úgy igazán odafigyelnem, a nőneműt kereshetik, ám nem nagyon hatna meg ha hiányozna valakinek is. Bár ez csak illúzió...inkább körül nézek, mint a szobrok bármely történetét is meghallgassam újra.
atalmas kár, hogy az ember nem tud olykor többfelé szakad. Persze horcruxokkal megoldható lenne, de én nem terveztem ilyen szinteket meglépni. Egyszerűen csak nem tudtam, kinek van a leginkább szüksége ma rám és kivel kellene a leginkább eltöltenem az időmet. Alapból soha nem zavartak az itthoni rendezvények, amiket apám tervezett, de a mai különösen rosszul volt időzítve. Ott volt a nyakunkon a két eljegyzés és egy félholt nő a pincében, aki néhány héttel ezelőtt még nem a pincében volt, hanem az ágyamban. Kellemetlen a helyzet. Szóval nem igazán tudtam, kivel töltsem az időmet. A húgomnak szüksége lett volna rám, mert ő sem volt éppen felkészülve egy eljegyzésre, pláne nem Mulciber léhűtő fiával. A menyasszonyom mellett is kötelességem lett volna ott maradni, mert akármennyire nem akarta egyikünk sem ezt a helyzetet, én legalább pajzsként szolgálhattam volna a kéretlen gratulációkkal szemben. Aztán ott volt a pince, amit rendszeresen ellenőriznem kellett, nem csupán apám parancsára, de még nélküle is megtettem volna. Először Brionyval töltöttem el egy kis időt, volt szerencsém ismét találkozni a nővérével is, akinek melle nem éppen a kedvességtől volt akkora, mert irányomba soha nem volt egyetlen jó szava sem. Szerencsére lepergett rólam minden, amit mondott, ügyesen tudtam ignorálni a szavait, ahogy azt a testvérével is tettem. Le sem tagadhatták volna, hogy ismerik egymást, ami azt illeti. Aztán amikor a menyasszonyom szépen elsomfordált, én is új feladat után néztem. Ideje volt rápillantani kedvenc foglyunkra, hogy még mindig zavartalanul fekszik-e ott, ahol eddig. Senki nem örülne, ha megzavarná a rendezvényt. Szerencsémre Yuma is rögtön elindult velem, örültem a társaságának. - Látom, te sem élvezed túlzottan apám érdekfeszítő történeteit a szobrokról. -Nekem semmi bajom nem volt velük, első hallgatásra tényleg különlegesnek tűnt az az okkami is, sőt, még hatodikra is, de már túl sokszor hallottam ahhoz az egész történetet, hogy ne unjam magam halálra tőle. -Mondott valamit neked, hogy mi lesz a pincével, ha valaki arra tévedne? Tudom, hogy le van védve és két őrt is állított arra a részre, de ennél több infót nem adott.
Egy hibátlanul elkészített eper-margarita társaságában csörgedezem kisebb csoportokba verődött emberek között, mindenhonnan kedves, érdeklődő és pletykára élezett pillantások futnak be, hiába telt el ennyi idő – kilenc kínkeserves, gyászból fakadó és gyászba visszahúzódó év –, hiába építettem jövedelmező karriert – illegális színezete tulajdonképpen elhanyagolható részlet –, konstruáltam meg magamat, másképpen, tőle idegenül, hiába metszettem le magamról a hozzá tartozás hártyáját, ameddig élek, a társasági életben Raleigh Lavalle özvegyeként tartanak számon. Félig elfordulva, sövényen és hibátlanra nyírt gyepen végigsöprő pillantással megkeresem a komfortzónámat, Brendan és Diane biztonsági hálóját, amely felfog és megtart, valahányszor úgy érezném, semmi keresnivalóm nincs itt, ezek csupán emberek, akik érthetetlen okokból – legyünk realisták, stratégiai helyezkedéssel – egymás tömegvonzását keresik, emlékeztet, hogy rajtuk kívül minden kizárólag fehér zaj, a háttérben húzódó ecsetvonások kényszerű megtűrése, elviselésre kalibrált foltok a vásznon. Tanult simulékonysággal szivárgok vissza közéjük, Brendan történetének utolsó taktusaira, begyakorolatlanul, ugyanakkor benne szinte megkövesült karizmával adja elő ugyanazt a történetet – mindig kicsit más, de ugyanolyan hatást gyakorol a hallgatótársaságra. Tekintetemmel észrevétlenül felmérem, kikhez kell idomulnom az elkövetkezendő csevejben, ismerős és ismeretlen arcok, futólag keresztezett hétköznapok villanásai. Mire kedvesen felém int, hogy csatlakozzam hozzájuk, már pontosan tudom, hova és miért tervezek leülni. (Könnyebb észrevétlenül kibújni a kellemetlenségbe hajló csevegés szorításából, mert félreértés ne essék, egy ponton minden felszínes beszélgetés elhal.) Tehetségemből és a kereskedelemben elfoglalt státuszomból kifolyólag gond nélkül hagyhatok el bizonyos formalitásokat, habár különcnek, magamnak valónak vagy visszahúzódónak semmiképpen sem nevezhetnek, szelíd áramlatként terítem be őket jelenlétemmel, Karen Nott figyelmén rögtön fennakadok, érdeklődését és szolid dicséretét halvány mosollyal hálálom meg. Két alkoholmentes koktéllal korábban az összeverődött öreglányok között már volt szerencsénk megismerkedni egymással. – Tulajdonképpen igen, Ms. Nott – Brendan tekintetét szándékosan kerülöm, meghatározhatja, kik és milyen mértékben értesüljenek a feladatköröm sajátosságairól, addig diplomatikus megfogalmazásra hagyatkozom. – Alkotás mellett többnyire restaurálok, családi portrékat, elkallódott és meglelt festményeket, elővigyázatlan tárolástól megfakult darabokat. – Mindig tudom, hol érdemes szünetet tartanom, keskeny mezsgye a túlzó érdeklődés felkeltése és szakmai nyelvezet unalma között. – Minden a kéréstől, annak teljesíthetőségétől és az ihlettől függ – lopott cinkosság, amelynek célpontja inkább Diane, mintsem Karen, azonban mindketten tudhatják, hogy nyitott vagyok bármilyen ajánlatra, végleges elköteleződést azonban nem vállalhatok, kiváló hivatkozási alap a művészi kiszámíthatatlanság. – De igazán kedves tőled, hogy rendületlenül dicsérsz, Diane – enyhén félrebiccentett fej, száj sarkában játszó mosoly. – Minket pedig bizonyosan szívesen összekötnek, amint körvonalazódik az elképzelése, soron kívül fogadom – biccentem a félig kiürült koktélos poharamat Karen irányába. Tekintetem perifériáján újabb emberek tűnnek fel, egyelőre sziluettek, egymásba karoló párok, hozzánk hasonlóan elegánsak, csupán a mozgásuk darabos, valahogy nem annyira természetes, minden bizonnyal Brendan újabb kapcsolatépítési kísérletének lelkes alanyai, akik azt gondolják, ezzel most megfogták Merlin lábát. Nagyjából tíz centit süllyed a mellkasom, amikor sikerül elkapnom Jarnette házassággal kapcsolatos visszakozását, megint tizenhét éves vagyok, egy fruska, akinek fogalma sincs, mibe készül éppen belemászni, és nem szeretnék Napoleonra pillantani, semmiképpen, elvégre semmi köze sincs hozzá, mindössze alkalmi kapaszkodóként funkcionált két fulladás között, de valamiért mégis úgy érzem, ami voltam és ami vagyok, az most összeprésel engem. Kevesebb önuralom mellett valószínűleg lágy és semmit sem sejtető bocsánatkérés kíséretében megszöknék, bemenekülnék a házba, kikerülve a fiatalokat. Nyilvánvalóan sokat számít, hogy már nem vagyok tizenhét éves. Jarnette nyelvbotlása rögtön visszaránt, sikeresen a pohárba fojtom széles vigyoromat.
Nyárzáró parti
Briony Rutledge varázslatosnak találta
Multik :
Zsörtike sereg
16
Briony Rutledge
Hétf. Szept. 06, 2021 11:16 am
Nyárzáró parti
Sok tervem volt a nyárra, a felsőoktatás megkezdése előtti utolsó nyaramra - tulajdonképpen a felnőtté válás küszöbén álltam, még ki akartam használni az utolsó gyerekes hónapokat, mielőtt belecsöppenek az Akadémia és a munka világába. A terveim között viszont az biztosan nem szerepelt, hogy augusztus végét a Byrne család giccsben úszó kertjében töltsem, az eljegyzésemre érkező gratulációkat fogadva. Egy olyan eljegyzésre, amit nem kívántam, soha nem kértem és egyelőre nem is tudtam megszokni a gondolatát... bár bevallom, nem is küzdöttem érte, sőt, minden idegszálammal tiltakoztam az elfogadás ellen. Semmit nem akartam William Byrne-től és az elmebeteg családjától. William nem volt katasztrofális, eltekintve attól, hogy az apja ölebeként létezett, füttyszóra ült, feküdt és igazodott. Nem erőszakoskodott velem egyszer sem, sőt, egészen kedves volt - és mennyire szánalmas, hogy ezt már egyfajta pozitívumként könyveltem el, amikor ennek kellett volna minden alapvető emberség legaljának lennie. De Billy Byrne a feje tetejére állhatott, akkor sem volt egy Tristan Weasley. Sőt, ami azt illeti, még Sebastian Mulciber is kellemesebb társaságnak ígérkezett ezen a borzalmas estén, mint a vőlegényem, pedig aki egyszer is látott minket a Roxfortban egymás társaságában, az elmondhatta, hogy nem voltunk barátok. Mulciberrel talán nem is a nagy pofája volt a legnagyobb problémám - a bully viselkedése nem volt páratlan, láttam rá esélyt, hogy kinövi és én például tudtam is kezelni a hozzá hasonlókat, remekül el tudtunk vitatkozni -, hanem az, hogy Sebastian nem volt sem ostoba, sem egy született tahó, ahog azt a mai este is példázta. És éppen ezért tartottam még elfogadhatatlanabbnak a viselkedését, mert volt hozzá esze, hogy lássa, mennyire nem jó úton halad. Legalábbis az én szememben nem jó úton, bár már sokan felrótták nekem, hogy amit én megfelelőnek tartok, az nem élvez egyetemes elfogadottságot. Nagy probléma, mert ebben az esetben nyilván nekem volt igazam, nem a mugliszületésű elsősöket terrorizáló mardekáros bandának. - Tényleg? Pedig nagyon boldog vagyok - horkantam fel, cseppet sem nőiesen. - Hát nem látod az őszinte mosolyomat, amiért hozzámehetek egy vénemberhez? Legalább nem őszül és kopaszodik... még. A tekintetem Medeára siklott. A családja azon kevés tagja közé tartozott, akit nem akartam megbántani. Sok tekintetben különböztünk, ahogy sok szempontból hasonlítottunk is egymásra, vagy legalábbis a helyzetünk mindenképp nagyon emlékeztetett egymásra. Ha barátnők nem is lettünk, sorstársak mindenképp, eladtak minket, mint egy tenyészkancát. Bár ő legalább nem egy harmincas pasast kapott... És úgy hallottam, hogy ezen kívül egyéb nézeteltérései is akadtak az apjával, habár nem ismertem eléggé ahhoz, hogy ebből messzemenő következtetéseket vonjak le és Mr. Byrne-t is boldogan, leplezetlenül szidjam a társaságában. Vagy az őszülve kopaszodásra tett megjegyzésem nagyon nyilvánvalóan az apjára vonatkozott? Kellemetlen... - És te, Medea, te panaszkodhatsz? - A kérdés ezúttal nem feltétlenül az elrendezett házassággal kapcsolatos ellenérzéseimet jelezte, inkább csak Sebastiant akartam cukkolni. Jól ismertem Peggy Fontaine-t, elsős korunktól kezdve szobatársak voltunk az Ilvermornyban, és ha nem is nevezhettem magunkat a legszorosabb barátoknak, mindenképp azok között tartottam számon, akiket nagyon kedveltem az iskolában. Sebastian kérdése pedig tolakodó volt rá nézve és már-már sértő is. - Tudod, Sebastian, előfordulhat, hogy ő nem akar tizenhét évesen megházasodni és tenyészkancát játszani. Sőt, lehet sosem akar. De azért a te korodban kicsit ciki ilyen kérdéseket feltenni, nem? Mármint gondolj bele, ilyeneket a vénasszonyok szoktak kérdezgetni. Esetleg nem akarsz inkább csatlakozni hozzájuk? Szerintem imádnák. Abban az egyben viszont igazat kellett adnom Sebastiannak, hogy akár valami értelmeset is kezdhetnénk magunkkal, távol az idegesítő gratulációktól és műmosolyoktól. Különben is, a Martini koktélom is már fogyóban volt... - Lehet ebben a házban a festmény nézegetésen kívül mást is csinálni? Már mindegyiket láttam, Mr. Byrne szükségét érezte, hogy egyesével nagymonológot tartson mindegyikről.
Lakhely :
London
10
Tempest Fontaine
Hétf. Szept. 06, 2021 10:38 pm
"Hear no evil, speak no evil, and you won’t be invited to cocktail parties..."
Holden Briggs varázslatosnak találta
Vendég
Hétf. Szept. 06, 2021 11:20 pm
Mindenki & Mortimer
Meggyőző érdeklődést színlelve próbál a legjobban beolvadni a környezetébe. Már maga sem emlékszik, így a harmadik pohár koktál után, hogy pontosan hogyan is keveredett Mr Byrne társaságába, és pontosan mikor hagyta maga mögött a szüleiét, de legalább az apja biztosan büszke rá, hogy a megfelelő társaságba keveredett, és még józan is, mindössze lassan kezd dekoncentrálttá válni a felszívódó alkoholnak köszönhetően. A szemei az éppen beszélő személyre villannak, követve a beszélgetés vonalát, ám nem igazán tudja, miképpen is kelle hozzászólnia. Mégis mit ért ő a művészetekhez, pláne a szobrokhoz. Ha a tőzsdéről lenne szó, vagy befektetési tanácsra lenne szükségük, hogy hogyan adják el, miképpen lehetne minél több pénzt kisajtolni belőle a jövőben, akkor esetleg... Így viszont, hogy a mű értékéről, kalandos útjáról beszélgetnek, eléggé el van veszve. - Nos, az értékét mindenképpen csak növeli, hogy milyen életutat járt be. Én személy szerint szívesen hallanék erről is, mindenképpen ígéretes történetnek hangzik. - Csatlakozna be a kialakult beszélgetésbe, miután az üres poharat egy tálcára helyezi, és egy könnyed mozdulattal igazít zakóján, amit külön erre az alkalomra választott ki. Nem óhajtott kitűnni, így a szürke egyik kékes árnyalatából választott, meghagyva a terepet a hölgyeknek a kirívó színekkel. Érkezése után nem sokkal meg is csodálta őket, főleg a talpig feketébe öltözött Nott nőt, akivel a későbbiekben mindenképpen szeretett volna kettesen elbeszélgetni. Részben miatta érkezett, nem igazán mutatott érdeklődést a parti iránt, mindössze miután hallotta, hogy az Eyes of London vezetője is jelen lesz. Egyértelműen jobban érdekelte a brit információs egylet, mint az ősrégi szobor, ami előtte tekergett. Ugyan szép, de számára pont annyit ér, mint bármelyik műtárgy, ami mellett elsétált életében. Ha Odessa el tudott volna jönni, őt talán lekötötte volna, de Mortimertől igen csak messze állt a műtárgyak csodálata, még ha igyekezett is érdeklődést mutatni feléje. A férfinek azonban információra van szüksége, mégpedig minél előbb. Mindent be kell pótolnia, ami ez alatt a pár év alatt lezajlott. Tudnia kell, hogy ő hol járt, milyen társaságokba keveredett, és legfőképpen, hol van most... Tehát leginkább Ms Nott-ot igyekszik a látóterén belül tartani úgy, hogy közben Mr Byrne se kerüljön ki belőle. Nem tudja, milyen következményei lehetnének az apjára nézve, de nem is óhajtja megkockáztatni. Próbál érdeklődő, ám zöldfülű műtárgy rajongónak tűnni. Ezzek az imázzsal ma talán tökéletesen el tudna lenni ebben a közösségben.
Vendég
Hétf. Szept. 06, 2021 11:47 pm
Csapat & Dev
*2021. augusztus 19., London, Holden Briggs lakása* Nem tudom minek örülnék jobban ezen az estén, találkozni apámmal, aki vagy a vendégseregben bájcseveg vagy találkozni apámmal, aki esetleg azok oldalán érkezik meg, akik nos… nem a legjobb barátaink. Nem vagyok annyira optimista a leendő nap kimenetelével kapcsolatban, de tegyük fel, hogy sikerre visszük azt a kiszabadítást. Csak semmi feltűnés. Csak semmi akadékoskodás. De őszintén, bárki el tudná képzelni rólam azt, hogy összetolvajkodok mindenféle dolgot úgy bárhonnan is? ÉN, aki képes szinte bármitől zavarba jönni? ÉN, aki noha elég sok mindent látott, de kellően naiv vagyok sok mindenhez? Mondjuk… nem is egy laptopot kell eltulajdonítani, csak egy meghívót. Azaz nem is egyet, de egyet csak egy személytől. Oké, mielőtt túlságosan besózottá válok csak a gondolattól is, hogy mire fogok vetemedni, csöndben végig hallgatom az elutasítást. Annyira szeretnék nevetni már csak a szereposztásokon is, de egyrészt mindenki más kinyírna, hisz én saját magam inkognitója leszek, másrészt pedig egyszerűen gyomoridegem van. Amióta a szüleim szétköltöztek, azóta nem igazán láttam a fateromat, legfeljebb az akadémián. Na igen, boldog családegyesítés, ja nem. Zárójelesen megjegyzem, nem tudom mennyire jó ötlet Prestonnal hazautazgatni a kis magánakciónk után. Volt szerencsém a stílusához és ha felcseszi az agyát, még a gomorkája is összeszégyellhetné magát káromkodásból. Holden pedig csak egy határozott bólintásból érteni fogja, naná, vágom, csak essünk túl az egész procedúrán. Örömmel vetném bele magam mindenféle párbajba, összetűzésbe, mint hogy kifosszak másokat. Már előre látom, hogy olyan enyves kezűnek fogom érezni magam, mint egy Viffler.
*2021. augusztus 21., San Francisco, Byrne birtok* Cameron azt mondta, hogy egészen jól megy már a fosztogatás. Esküszöm, hogy szükségem volt a gyakorlásra és arra, hogy megtanuljak közben ellazulni. Haha, mondja nekem valaki azt, hogy lazuljak el, lehet orrba vágnám arra a gondolatra is, hogy minden úgyis hamarosan a fejemre szakad. Nem csak ez a magánakció, hanem az apaság gondolata is. A kettő együtt… nos maradjunk annyiban, hogy amikor elindultam a birtokra, még erősen a hányinger kerülgetett és Dominak is megmondtam, inkább ne szóljon hozzám. Nem a legjobb taktika, de a legkíméletesebb. Nem egészen sejti, hogy igazából mire készülök, hisz azt hiszi, attól vagyok ennyire rohadtul besózva, hogy találkozhatok apámmal. Az első adandó alkalommal ellopok egy pohár pezsgőt az egyik pincér tálcájától, ahogy befordul tőlem balra. Nem néz vissza, nem reagál, így aztán némileg meg is nyugtatom magam, menni fog ez mint a karikacsapás. Ahogy megvan az első kipécézett csoportunk, lelököm az italt és már bele is vágódok az eseményekbe. Hamar megtanultuk Cameronnal, hogy az egyik beszél, a másik hallgat illetve a figyeld a kezem, mert csalok működik. Esköszöm, hogy nem simogattam meg senkit, de fel sem tűnt senkinek, hogy hamar landolt a néhány meghívó a kezemben. Aztán máris diadalittasabb fejjel vártam meg Camet a táncból. A papírok eljuttatva, nekünk meg csupán annyi dolgunk van, hogy várunk. A kínos csendre is kitaláltam ám valamit. Kint ácsorogni és várakozni egyféleképpen nem feltűnő, ha közben dohányzunk. A bökkenő csak annyi volt, hogy én soha de tényleg SOHA az életben nem szívtam cigit és pont most akartam elkezdeni. Ahha, úgy elkezdtem tőle köhögni, mint egy súlyos asztmás, akinek a bors is kaparja a tüdejét. A gyors elhatároztam magamban, hogy ezt most inkább hagyom, mintha életem legjobb döntése lenne. Gyorsan tapostam el a lábam alatt a csikket. Szerencsére a felmentősereg hamar megérkezik és egy dicsérő megjegyzéssel indítva mindjárt nagyobb biztonságban érzem magam, mintha ketten lennénk. Esküszöm, ha nekünk kellett volna oda is vinni, akkor garantáltan lebukunk. Néha csodálni tudtam Cam leleményességét. Már esküszöm, hogy teljes magabiztossággal indulnék vissza velük, amikor egy olyan személy keveredik az utunkba, akinek Holden a szavaiból ítélve nem is olyan idegen… hoppá, ez így rohadtul rosszul jön ki. Kezemet a pálcám közelébe simítom. Alkohol ide vagy oda, teljesen józanul is fel tudom mérni a terepet, hogy kurva nagy bajban vagyunk. Most szívesebben mennék vissza meghívókat lopkodni, mint bármi más.
Szétbaszott az ideg. Nincsen erre szebb, jobb, csúnyább megfogalmazás, egyszerűen ez volt a helyzet. Soha eddig nem volt problémám semmilyen bevetéssel, pedig nem egyet koordináltam már le vezető aurorként. Építettem be embereket hosszú évekre olyan szervezetekbe, amiknek a munkájától felfordul az ember gyomra, vezettem le rajtaütéseket, ott voltam a Roxfortban, amikor Potterék legyőzték Voldemortot… Sokmindent megéltem, de egyszer sem voltam olyan ideges, mint ez alkalommal. Persze eddig egyik feladat sem tűnt akkora öngyilkosságnak, mint belopni magunkat Corban kikúrt Yaxley otthonába és kimenekíteni onnan egy foglyot, akiről biztosra mondhattam, hogy nem unikornisháton fog kiügetni, hanem csak holt súly lesz a nyakunkon. De Briggsnek ez fontos volt és igazság szerint az auguránvadász projekt szempontjából is sokat jelentett, hogy a titkaink azok is maradjanak. Azért nem a projekt volt az elsődleges ok, amiért itt voltam. Holden eljött és magával hozta a fél csapatot, köztük a két kölyköt is, akikért még inkább mi feleltünk, mint a többi tapasztalt aurorért, itt volt az én helyem is. Könnyebben viselné a lelkem a bűntudatot, ha én is belehalok a próbálkozásba, nem csak a csapatom. Azt hiszem, többször futottunk át mindent, mint ezelőtt bármikor, bármilyen feladat kapcsán. A kölykök talán szó szerint idézhették a “semmi hősködés, megyünk és jövünk” kezdetű monológomat, ahogy Holdennel is számtalanszor közöltem, hogy akármilyen állapotban is találjuk meg Fontaine-t, ha idegbeteg lesz és nekiáll gyilkolászni, mindannyian ott fogjuk hagyni mint a szart és megküzdhet Yaxley embereivel egyedül. Nagyon mertem remélni, hogy komolyan vette, amit mondtam, mert kibaszottul komolyan gondoltam. Még a kapu előtt eldobtam az aznapi sokadik cigarettám végét, Holdennel úgy nézhettünk ki mint egy gumigyár két elcseszett kéménye, annyit füstöltünk, de szükség is volt rá. Azért a birtokra nem szívesen vittem be magammal valamit, ami bizonyítékul szolgálhatna. Ha minden jól megy, ami nem fog, de faszomat, ha jól is alakul, ennyi lebuktathatna minket. Szó nélkül váltam le a többiektől. Nem terveztem egyedül lenni, de mindenképpen tudni akartam, hogy hol szobroznak éppen azok a személyek, akiket messziről el kellett kerülnünk. Sajnálatos módon túl sokan voltak, többen mint az biztonságos lett volna.
It’s important to be organized and ruthless. Three piles, I always say. The stuff you wanna keep, the stuff you might need later that you put in storage, and the stuff you have to destroy.
Kertiparti
Néha olyan édes érzés hazatérni a saját országodba. Oda, ahol az embereknek hasonló az akcentusa, hasonlóan nevelkedtek, hasonlóan élnek, és ahol nem vagy idegen. Szerettem Angliát, nem arról volt szó, de közel sem éreztem annyira sajátomnak mint az Államokat. Persze sokat nyomott a latba, hogy a férjem hol volt, hiszen mindig az számított a legjobb helynek, ahol vele lehettem. Most nem volt itt, de úgy hiszem, ha ott állt volna ezúttal is az oldalamon, akkor sem éreztem volna kellemesebben magam. Az elmúlt hónapokban sokkal könnyebben felidegesítettem magam, mint bármikor máskor. Általában ha felhúztam magam, akkor is könnyedén az arcomon tartottam a higgadtság látszatát, ezúttal azonban nehezemre esett ezt megtenni. Egyáltalán nem örültem a húgom eljegyzésének, amire valószínűleg akkor is ez lett volna a reakcióm, ha egy korban hozzá közelebb lévő férfit választanak mellé. Mindenképpen ezt mondtam volna, ha nem választhatja meg magának, hogy kihez szeretne feleségül menni. De így, hogy egy medveméretű harmincas nácihoz lökték oda mint egy darab húst, még jobban bosszantott. Levin próbált nyugtatni, nem sok sikerrel, és azt hiszem, a végére már teljesen rám is hagyta a dolgot, azzal a reménnyel, hogy majd megnyugszom. Azért még megkért az elutazásom előtt, hogy ne rendezzek jelenetet a Byrne-villában, amire egy egyszerű “igyekszem” volt a válaszom. Én tényleg igyekeztem is, bár nem túlságosan. - Erősen kétlem, hogy a gyerekek boldogok lennének, de ön biztosan jobban tudja, Mr. Byrne -mosolyogtam rá negédesen, miközben gondolatban különféle átkokkal illettem, amiket szívesen láttam volna rajta csattanni. -Mindenesetre nem tudom, hol vannak, de biztos vagyok benne, hogy jobban érzik ott magukat. Én nagyon szívesen fogadom a gratulációkat a testvérem nevében, semmi sem tenne boldogabbá. De tényleg, hol van a húgom? Remélem, nem készül elmenekülni azzal a kettővel, mert azzal egész biztosan maga alatt vágná a fát. Szerencsére sokmindent elmondhattam róla, de azt nem, hogy ostoba lenne, úgyhogy egész biztos voltam benne, hogy nem tenne ilyesmit.
Holden Briggs varázslatosnak találta
Vendég
Szer. Szept. 08, 2021 9:26 pm
Idegesen járkálok fel-alá, igyekezve nem túl feltűnően fintorogni, mikor sikeresen belesétálok a két gyárkémény végtermékébe. Máskor biztos, hogy megjegyezném, hogy nem csak magukat, hanem engem is ki akarnak nyírni azzal, hogy füstmérgezést kapjak, de a levegőben lévő feszültség megakadályoz ebben. Talán még én is rágyújtanék ebben a helyzetben, ha nem utálnám teljes szívemből a cigit, de mivel utálom, ezért marad a fel-alá járkálás és az ajkam rágcsálása, ami határozottan a rossz szokásaim közé tartozik. A kiélezett helyzet akkor sem lesz sokkal jobb, mikor végre megjelenik a doboz, benne a várva várt meghívókkal. Hangosan sóhajtok, és átveszem a felém nyújtott meghívót, igyekezve lenyugtatni magam, mert tudom, hogy menni fog, akármilyen szarba is keverjük magunkat. Az egyetlen dolog, ami aggaszt, az a csapatmunka. Amikor múltkor Holden lecseszett - teljesen jogosan -, azóta próbálok dolgozni a dolgon, pedig rohadt nehéz. Félek, hogy megint el fogok rontani valamit, és megint csalódni fog bennem: ezt egyszerűen nem engedhetem meg magamnak. Nem és kész. Össze kell szednem magam és bele adnom mindent, amit csak lehet. Az elhatározás csak még jobban megérik bennem, mikor a meghívót elteszem, és követem a többieket a birtokra. Amint átlépünk a kapun, az előbbi feszült tartásom egy pillanat alatt megszűnik, és felveszek egy természetesebb, kedvesebb mosolyt, mint aki tulajdonképpen várta azt, hogy részt vehessen ezen a puccparádén. Meglepően jól alakítom a szerepemet. Az évek alatt sikerült begyakorolnom azt, hogy megjátsszam, hogy minden rendben van velem, mikor pedig rohadtul nincs. Ez a szituáció egyáltalán nem különbözik egy átlagos naptól, amit a munkahelyen vagy a barátaimmal töltök. Nem mintha lennének igazi barátaim. - Elmehetnétek professzionális tolvajoknak. - Vigyorgok rá a fiúkra, elismerően, és habár a szemeim elkomomolyodnak, jelezve, hogy mostantól a feladatra fogok koncentrálni, a mosoly nem tűnik el az arcomról. Egy pillanatra sem.
- Akkor mindent bele. Én megpróbálom megkeresni a gyerekeket, ha már én is egy kicseszett gyerek vagyok. - A hangszínem csevegő, de gyilkos pillantást küldök Holden felé, jelezve neki, hogy még mindig haragszom amiért nekem kell a hülye tinit eljátszanom. De csak egy pillanatra, mert tudom, hogy milyen ideges. - Elmentem, apu. - Vigyorgok rá Holdenre, jól megnyomva az utolsó szót, és elég hangosan, hogy a körülöttünk lévők hallják, majd mielőtt a számomra totál ismeretlen nő a közelünkbe érne, már el is tűnök az egyik kisebb tömegben, tekintetemmel próbálva megtalálni a fiatalokat. Egyelőre sikertelenül, elég sokan vannak. Útközben ügyesen elcsenek egy pezsgőt az egyik tálcáról, majd mikor majdnem sikerül belefutnom azokba, akikbe nem kellene, gyorsan ki kell találnom magamnak egy másik útvonalat. A medence határozottan nem tartozik a prioritásaim közé - nem akarok még kisebbek társaságában lenni -, pár percig céltalanul bolyongok a tömegben, kihasználva a tényt, hogy az alacsony termetem miatt nem vagyok éppen feltűnő, ha túl sok ember vesz körül. Nehezebben is haladok előre, ez tény. Végül a célpontom a ház lesz, mivel úgy tűnik, hogy a kertben sehol máshol nem lehet fellelni a fiatalokat. Nagyot kortyolok a pezsgőmből, majd újra felvéve a kedves mosolyomat, belépek a hőségből a ház hűvösébe. Az sem árt, hogy így legalább lesz némi elképzelésem a felépítéséről. Nem is kell nagyon sokáig keresnem: hamar meghallom a hangokat. Egy kis hallgatózás után, az is nyilvánvalóvá válik, hogy kalandra vágynak az unalmas parti teljes közepén. Remek. Itt az ideje bevetnem magam. - Könyörgöm, mondjátok, hogy csatlakozhatok. - Jelenek meg mellettük teljesen természetesen, mintha mindig is közéjük tartoztam volna. - Halálra unom magam, és a művészetekért sem vagyok kifejezetten oda, hiába próbált meg anyám mindent annak érdekében, hogy értékeljem. - Forgatom meg a szemeimet. - Egyébként Ella vagyok. - Mutatkozok be. - Nem hiszem, hogy ismertek, ti túl híresek vagytok a suliban hozzám képest. - Vonom meg a vállamat egy szerénynek ható mosollyal, a szavaimat főleg Medeának és Sebastiannak intézve. Megiszom a maradék korty pezsgőmet, majd némiképp csalódott sóhajjal meredek az üres poharamra. Hosszú estének nézek elébe…
Vendég
Szer. Szept. 08, 2021 11:22 pm
partizók és Medi
Minden évben várakozással töltött el a nyárbúcsúztató partira való felkészülés, most viszont leginkább megállítottam volna az időt valamikor a délelőtt folyamán, mikor már díszben állt az egész birtok, de még nem érkeztek meg a vendégek. Tökéletes hely lett volna, ahol nem kell tettetett jóképet vágnom sem az eljegyzésem híréhez, sem ahhoz a tényhez, hogy a tanulmányaimat Angliában folytatom. A miértekről persze mélyen hallgat mindenki, így a jelenlévők túlnyomó többsége mit sem tud a kis afféromról a professzorral. Főleg Sebastien előtt igyekszem titokban tartani, ugyanis nem mondhatnám, hogy ilyen rövid idő alatt kiismertük volna egymást, sőt. Épp csak felületesen ismerjük egymást. Még. Egyelőre Briony személyiségéről sokkal több fogalmam van, így nem csoda, hogy az ő társaságában töltöm a délután túlnyomó részét. Ez viszont tökéletes alkalom a vendégeknek a dupla gratulációk szórásához. Mikor a bájcsevejt már épp kezdem nehezményezni, és lehetőség adódik a kinti hőség miatt kifogással élni, majd visszavonulni a ház biztonságot nyújtó nappalijába, nem teketóriázom. Ezzel pedig a fiatalok többsége így van. Futólag vetek még egy pillantást a családtagokra, majd többedmagammal együtt tűnök el a házban, fogalmam sincs mennyi időre. - Egyelőre nekem sincs okom panaszra... Nem mintha randiztunk volna, vagy bármi ilyesmi.. - teszem hozzá mosolyogva, de kellő éllel a hangomban, hogy érződjön, melyikük pártján állok pillanatnyilag. Annak ellenére is, hogy a lánynak mi a véleménye a bátyámról, akit nem is ismer. És természetesen nehezményezem, hogy a tenyészkancák sorába szánnak, miközben a vőlegényem - aki persze hivatalosan még nem húzott gyűrűt az ujjamra - a kisujját sem mozdította annak érdekében, hogy legalább megpróbáljuk megismerni egymást. A nővére esküvőjét leszámítva ugyebár, de azt nem veszem randinak. Nem tehetek róla, de első reakció gyanánt egy elfojtani kívánt nevetés bukik ki a számon Bri mondata gyanánt. De igyekszem moderálni magam, mielőtt még a kis társaságunk ténylegesen egymás torkának ugrana a nézetkülönbségek miatt. - Mi lenne, ha elfelejtenénk, hogy ki kihez és mikor fog hozzámenni? - próbálom oldani a feszültséget. Nézd meg apám, még a végén nem csak szégyenkezni tudsz majd miattam! Majdnem olyan vagyok, mint egy jó vendéglátó. - Apám szeret sokat beszélni a kedvenc portékáiról.. - nézek rá bocsánatkérően, bár személy szerint mindig csüngtem a szavain, mikor mesélt a házunkban található műtárgyakról. Mindig jönnek újabb szerzemények, neki pedig mindig van ideje megosztani velem a történetüket, de azt meg tudom érteni, hogy nem kellemes egész álló nap művészettörténeti előadásokat hallgatni Brendan Byrne tolmácsolásában. - Nekem jobb sztorijaim vannak, mint apámnak a festményekről.. De előtte keríthetnénk magunknak valami kísérőt.. - rántom meg a vállam. Kétségtelen, hogy az eredményeimmel akartam eldicsekedni mindenkinek, ugyanis azok a történtek ellenére is előkelő helyre emelik a nevemet a sport világában. És a tavalyi eseményen egyébként sem áradoztam nekik a tökéletes abraxánomról sem. De úgy tűnik ezt nem is most fogom pótolni, egy betoppanó vendég ugyanis tesz róla, hogy ki se tudjam ejteni a mondandómat. Borzasztó kellemetlenül érezném magam, ha be kellene ismernem, hogy halvány fogalmam sincs arról, vajon melyik név lehet az övé az egyébként is súlyos vendéglistáról. Arra pedig egyáltalán nincs szükségem, hogy apám és anyám együttes erővel feszítsenek keresztre, amiért megsértem a drága vendégeiket, nincs más megoldás, mint kedvesen bólintani és mosolyogni hozzá. Közvetlenül azután, hogy előbb Mulciberre majd Brire pillantok tanácstalanul. Bár talán Margaret lesz az, aki a tökéletes memóriájával kisegít engem, a fene sem tudja. Szerencsére - vagy Merlin végre lenézett rám és ezzel az apró segítséggel vezekel, mert nem állt mellettem egyetlen épkézláb indok sem, mikor apám száműzött a Roxfort falai közé - a frissen csatlakozott lány maga tesz szívességet azzal, hogy elárulja a nevét. - Éppenséggel akad még hely a számodra is, Ella... - pillantok a többiek felé, hátha valaki kifogásolná a személyét, bár mind sokkal jobban járnak, ha nem teszik. Nyilvánvalóan azért van itt, mert az apja fontos személy, és ennél több balhét már igazán nem szeretnék elviselni a nyár végéig. - Épp a pincébe indultunk, hogy megcsapoljuk apám kétszáz éves whiskey készletét. - kacsintok rá futólag, aztán már mutatom is az utat a többieknek.
Vendég
Csüt. Szept. 09, 2021 6:54 pm
Vendég
Pént. Szept. 10, 2021 10:49 am
Bri, Elle, Medi, Mr. Nagyszájú, & Peggy
✰ How to escape a party? ✰
Az ilyen partikért a nagyi oda van. Anyám, ha teheti mindig talál indokot, hogy kihúzza magát ezek alól. Nem egy sima tengerparti buli, ahova csak a barátokkal mész el. Ez több. Itt van az amerikai aranyvérűek krémje. Órákig készülődtem erre a partira, hogy minden nálam legyen. Nehéz volt dönteni hogy a sötétlila ruha illik ide vagy inkább a sötétkék új ruhámat vagy egy fehér türkíz színű virágosruha mellett döntsek. Végül a kék mellett döntöttem, mert szép és szolid, amit talán egy fiatal aranyvérű hölgynek a korához megfelelően válasszon ruhát. A két velem érkező családtagomtól korán elválltam és így magára hagytam szegény nővéremet egy idősebb női körgyűrűben is. Egyébként a Bryne család kitett magáért, mert gyönyörű lett a kertiparti dekorációja. A kertből a házba menekültem, ahogy Briony is tette, aki a mai parti egyik díszvendége. Amit vele tettek az kegyetlenség vele. Sajnáltam őt, hogy tőle évekkel idősebb férfihoz kell hozzámennie egy nap és az ilyen érdek kapcsolatokból nem mindig lesz szerelem. Tudom, hogy érdekházasságokat a mai napig is kötnek világ szerte, de ez szülői viselkedés elég visszamaradott felfogás az Usában vagy Nyugat-Európában élő magnixek között is. Mulciber avagy Mr. Nagyszájú parádésan próbálja feszegetni a többiek és az én tűrőképességemet is, de ez piszkálódása lepereg rólam. Félvállról veszem a kérdését, mert tudom, hogy nem vagyok felkészülve arra, hogy elvegye valaki a most kapott szabadságomat. Egy házasság sokkal több kötelezettséggel jár. A gyereknemzés már a házasság kezdetén ott lebeg a levegőben és erre nem vagyok tényleg felkészülve, hogy gyereket neveljek és szüljek, annak az embernek akit most szeretek. Sokszor végig gondoltam ezeket a dolgokat és beszélgettem át a legjobb barátnőmmel vagy éppen egy megértőbb rokonnal. - Ilyet nem illendő kérdezni egy gardedámé nélküli hajadon lánytól. Ha nagyon tudni akarod, akkor kérdezd meg Joet, hogy mikor akarja megkérni a kezem.- válaszolom higgadtan és reménykedve, hogy tényleg Joe az igazi, aki mellett leélem majd életem. Örülök, hogy anyám nem adott el tizenkétszer tizenkét kecskéért és lóért valami boszrai kereskedő varázslónak. Tudom, hogy nem tudom leütni a magas labdáját és további szurkálódásra adok lehetőséget Bastiannak, de talán jobban lerendezi őt a védelmemre kelt Bri és házigazda lánya Medi, amit hálás csendes tekintettel köszönök meg. Sok csodás festmény van itt, amit órákon keresztül lehetne bámulni és nézni, hogy a festő milyen szépet alkotott. Belekortyolok a poharamba. Már azon gondolkodom, hogy jobb lenne őket is itt hagyni és valami érdekesebb társaság után nézni, de egy ismeretlen tényező mindig felboríthatja az unalmas és lapos vagy kínossá vált társalgást. Medi a házigazda, talán ő tud valami izgalmas programot biztosítani nekünk. Talán megmutatja a paripái vagy valami vagány sétarepülést tartunk a birtok felett. Támogatom Sebastian felvetését és Medi ötletét, egy szélesebb mosoly jelenik meg az arcomon, mikor alkoholos italokra tereli a szót. Megvonom a vállamat, amikor Ella csatlakozni akar hozzánk, felőlem jöhet ő is. - Hova jársz suliba? -kérdezem meg érdeklődve az új lányt, akiről kissé úgy vélekedtem első érzésre, hogy a társaságból egy embernek vagy mindenki hízelegni akart a szövegével, hogy mi mind tőle ismertebbek vagyunk. -Kérlek, vezess minket a pince felé a szent whiskeyhez. Közben elmesélhetnéd a legutóbb megszerzett plecsnid történetét is.- vetem fel a témát és adok új löket a beszélgetésnek. Legszívesebben elmenekülnék erről a partiról, de úgy gondolom, nem csak én vagyok így ezzel.
✰ xxx || oooo || xxxx || ooo ✰
Vendég
Pént. Szept. 10, 2021 3:58 pm
The Team & Hestia
Napokkal ezelőtt elintéztem mindent, ha lebukik a csapat, akkor legyen vészhelyzeti tervem a családom a gyermekeim részére. Az érinthetetlen Corban Yaxley. Gyomorforgató, hogy ő még mindig él és virul és új életet kezdet ott ahol én Amerikában. Ugyanúgy undorító alattosom tetteket vitt végbe és ha nem is folytatta szó szerint Voldemort munkásságát, de a szellemi örökségét tovább vitte és nem felejtette otthon hagyni a nagy menekülésben. Jerry is ott volt és harcolt, ahogy én sem maradtam ki a májusi eseményekből. A megbeszélésen az álcsaládomról Steve jutott eszembe, akivel évekkel ezelőtt valahogy, így kezdtük meg a munkát, hogy felvettem a nevét és a feleségé váltam, ez a szerep nem állt távol tőlem még félvérként sem, hogy Mrs. Fawleynek adjam ki magam. A féligazságokból könnyű egy hamis képet felállítani. Mesteri hazugságokhoz kell egy kis igazság. Mindenki arcát, akkor jól megfigyeltem. Tudtam, mindenki komolyan veszi a mentőakciót, mint egykoron, mikor egy csapatnyi Rendtaggal hoztunk és menekítettünk ki ártatlan embereket Voldemort csatlósai kezei közül. Nem féltem attól, hogy elárul valaki a csapatból. Már egy ideje nem voltam ilyen éles bevetésen, azt se tudtam, hogy meg tudok-e olyat csinálni Briggs mellett, amire Steve mellett százszor képes voltam megtenni. Előbb lettem volna Preston felesége, mint Briggsé. A túlzott cigaretta használata után talán lehetnék tényleg Holden felesége is, mert eltűnik az a kor különbség ami kettőnk közt van. Cassienek nem kellett túl sok dolgot felelevenítenie, hogy kell aranyvérű higgadt úri nőként mozogni, ezt már az anyósomtól rég ellestem. Az arcok és az emberek a családok felismerése és bebiflázása volt az elmúlt napok nagyobb kihívása. Tudtam, kiket kellett elkerülnöm, akik felismerhetnek engem. Ott van rögtön a Devon apja, aki szinte biztos, hogy felismerne engem több tíz méterről, ahogy Corban is lehet, hogy felismerné arcom vonásait. Szellemileg kellett felkészülnöm az előttem álló kihívásra. Ma amikor felkeltem, akkor nem akartam még egy öt percre ágyban maradni. Menni és már ott lenni akartam. Talán túl későn érkezünk. Az öltözködésnek meg vannak az előnyei és a hátrányai. Egy megfelelő méretű karimájú kalap előnye, hogy takarja az arcot egy ahogy a kalapra tűzött fátyol is takar, de a hátránya ép az, hogy nem látsz mindent. Most a kiegészítőkhöz választok ruhát. Egy gyönyörű fekete kalapot vettem elő a szekrényemből, amit Henry születése előtt viseltem utoljára. Hét gyönyörű hosszú tűzvörös madár farktoll díszíti és egy fekete pironkodó fátyollal próbálom meg tovább fokozni arcom takarását. A kalaphoz választott ruhám egyszerű A vonalú ruha, amely alsó része fekete, míg felső része hosszúujjú, ahol könnyen megbújik a pálcám, ha kell. A tollakhoz hasonló vörösszínben pompázik csipkés díszítés a ruhámon. Arra a nőre, aki miután elkészültem, büszke lehetet volna bármelyik stílus tanácsadó, csak annyira vagyok merész a ruha választásban, amennyire kell egy ilyen eseményre kiöltözni kell és annyira vagyok egyértelműen egy gazdag család tagja amennyire kell. A koboldarany rubinköves nyaklánc, a kalapon díszelgő hét főnixtoll és a gyönyörű Stevetől kapott gyűrűm talán elhiteti, hogy éppen olyan vendég vagyok, mint a többiek.
Látom a többiek mennyire idegesen szívják a várakozás pillanataiban a cigit és Andersen se bír magával és fel alá járkál míg én néha ujjaimat ropogtatom meg és próbálok elmémbe tiszta lenni és az összes olyan dolgot felidézni listába szedni, ami perceken belül hasznos lehet. A halk doboz puffanásra felfigyelek és pillanatokkal később Holdentől átveszem a meghívót. -Kösz.- mondom halkan, mikor kézbe veszem a meghívót. A másik kezemmel a táskámat szorítottam magamhoz, amikor átlépek a kapun a birtokra. Még megigazítom utoljára a ruhámat és egy dicsérő és elismerő biccentés küldök a fiúk felé, hogy szép munka volt. Holden felém nyújtott karjába belekarolok és hagyom, hogy most ő vezessen. Az a mosoly és egész megjelenése számomra átlátszó, hogy nem ide tartozik és nem a férjem, akivel még ha össze is vesszünk a boldog házastársat játszuk el egymás mellett -Próbálj, meg egy kicsit több őszinteséget bele vinni a mosolyodba, hogy elhiggyék ezek a rohadékok, hogy a férjem vagy, Mr. Fawley Az utunkba kerülő nő, ha nem is teljesen, de elázott ép annyira, hogy ami a szívén van az a száján is elhangzik. Ezek az emberek ép olyan kellemetlen tényezői az ilyen bevetéseknek, mint azok, akik felismerik az embert. Holdent sajnáltam a kialakult helyzett miatt, hogy talán ugrott az álcája néhány perc alatt. A velem szemben álló nő Tempest Fontaine, aki Cassie Back unokatestvérei közé tartozik. Pillanatok alatt összerakom a képet, hogy a kimentendő célszemélyt, tehát Lorit a húgát keresi Holdenen és az ifjú múzeumigazgató nem tud semmit se testvéréről. Pillanatra se állok ki a szerepből, hiába merül fel ez a kényes szituáció, azért egy fajta kellemetlen és kínos meglepettség leolvasható az arcomról. Legszívesebben Holden képébe mondanám, hogy megcsaltál engem Gareth Fawley? majd faképnél hagynám őt, hogy intézze el ő maga ezt a szituációt Miss Fontainenal. Látom, hogy Devon kész lenne pálcát rántani egy civilre. - Ugyan már, Miss Fontaine, jól ismerem a férjemet. Gareth Fawley urammal - nézek rá Holdenre - már tizennyolc éve házasok vagyunk, biztos valakivel összekeveri, néha napján előfordul, hogy másoknak is nagyon ismerős, de én jól ismerem. Nem tudom, mi történt a húgával, de úgy látom megártott önnek az ital és önveszélyes és másokra veszélyes állapotban van. Pihenjen le egy kicsit az egyik padon. - kicsit elbizonytalanodik a hangom, mert lehet hogy Briggs máskép gondolná a kínos szituáció megoldani, nem vagyok összeszokott páros vele, de tovább folytatom - Mr. Selwyn olyan lovagiasan nyújtsa már a kezét. Biztos a segítségére lesz és nem esik baja az este folyamán egy vagy akár két ifjú auror mellett. - pillantok Cameronra és Devonra. Bízom benne, hogy az urak felfogták mit kértem tőlük. Nem szeretném, hogy a földön egy ájult vendégbe rúgjon bele valaki, akár egy erre járó MiM-es alak és észre vegyék a jelenlétünket. Vagy zavart állapotban mászkáljon ez a nő, ha rosszabbra fordulna és eldurvulna a helyzet. Talán a végén őt kapnák el és kínoznák meg a húga helyett. Remélem, hogy ezt pálca nélkül is el lehet intézni nagy dráma nélkül. Jó lenne tovább állni és tovább keresni azt a személyt, akivel bejuthatunk a pincébe.
Cameron Castillo és Devon Selwyn ügyes magánakciójának köszönhetően az álcázott aurorcsapat probléma nélkül bejut a birtokra, ahol Chrysa Andersen és Jerry Preston szinte azonnal lecsatlakoznak a társaikról. A két aurortanonc Hestiával és Holdennel maradnak, így szemtanúi lesznek a nem pusztán értelmezhetetlen, hanem egyben riasztó jelenetnek is, amely első látásra veszélybe sodorja az akciójukat. Hestia azonban könnyedén kezébe veszi az irányítást, amennyiben pedig @Devon Selwyn sikeresen belekarol @Tempest Fontaine-be, úgy a négyről ötfőre bővült csoport folytathatja az útját a medence partján összegyűlt társaság irányába. Briggs parancsnok viszont, mielőtt még hallótávolságon belülre érnének, fél percre félrehívja Devont és megbízza a feladattal, hogy őrizze Tempestet és ne engedje, hogy bárkinek is fecsegni kezdjen. A nőnek azonban nem reagál, tartja magát Hestia sebtében összetákolt hazugságához és a Fawley házaspár egyre ingatagabb lábakon álló szerepéhez. Az aurorok végül beérnek a parti fő helyszínére, ahol Jerry is visszacsatlakozik hozzájuk és az előzetesen megbeszéltekhez igazodva mindenki célba vesz egy-egy meghívottat.
A heverőn elhelyezkedő nőtársaságot eközben két idős asszony zavarja meg, akik - bár máshol is akadna hely - felszólítják őket, hogy engedjék őket is leülni, elfáradtak a sok álldogálástól és fejükbe szállt már a drága pezsgő is. Ahogy @Karen Nott és @Jarnette E. Fontaine új ülőhely után kezdenek kutatni a beszélgetőpartnereiktől nem túlságosan eltávolodva, @Jerry Preston magabiztos(nak tűnő) léptekkel terem mellettük és szólítja meg őket. @Cressida Boot szintén felrebben a heverőről, hogy átadja a helyét a hölgyeknek, és ha már felkelt, akkor elvegyen a @Fiona Dolohov melletti asztalról egy újabb pohár italt vagy egy kis tányéron felkínált édességet magának, pontosan akkor, amikor @Cameron Castillo, az előre lefektetett terv szerint Mrs. Dolohov mellé keveredik és megpróbál szóba elegyedni a nővel - és lehetőleg minél messzebb csalni a többi auroroktól, hiszen Fiona felismerheti Jerryt, Hestiát és Holdent is. @Mortimer Abernathy beszélgetésének Mr. Byrne-el @Napoleon Mulciber(NJK) vet véget, aki félrehívja a házigazdát, hiszen lassan ideje lenne hivatalosan is bejelenteniük a parti meghívottjainak, hogy Sebastian és Medea hamarosan egybekelnek - a jeles alkalomra Mr. Mulciber és Mr. Byrne természetesen ünnepi, meghitt beszéddel is készültek. Mortimer azonban nem marad sokáig egyedül, @Devon Selwyn és @Tempest Fontaine éppen mellette haladnak el, a fiatal férfi figyelmét nem kerüli el a páros különös viselkedése... ahogyan Devon is érzékeli, hogy kezdenek feltűnést kelteni, ezért kénytelen megszólítani Mortimert és kivágni magukat a helyzetből. @Hestia Jones hamar felméri, hogy William Byrne és Yuma Littlebear nincsen a medence körül összegyűlt társaságban. Úgy sejti, hogy ennek köze lehet a birtok védelméhez, így egy jelentőségteljes, néma pillantást váltanak Holdennel, majd Hestia lecsatlakozik az "álférjétől", hogy megkeresse a két férfit és szemmel tarthassa őket. A kertben egyedül bóklászva azonban belebotlik a Byrne család egyik őrvarázslójába, aki azonnal kéretlenül megpróbálja visszaterelni a partizók közé. Hestiának három lehetősége van: kitalál egy hatásos hazugságot, visszamegy a partizókhoz vagy pedig egy gyors varázslattal hatástalanítja a férfit. @Emmett Byrne éppen ekkor érkezik meg a helyszínre - pontosan azután, hogy Hestia meghozta a döntését, így a fiú a három lehetőség közül valamelyiknek mindenképp szemtanúja lesz. @Holden Briggs sem marad tétlen, azonnal, arcán erőltetett, de széles mosollyal megindul @"Diane Byrne" felé. Úgy sejti, hogy az este háziasszonya hasznos információkkal szolgálhat számukra, ezért mindent meg akar tenni annak érdekében, hogy félrevonja Diane-t és a bizalmába férkőzzön annyira, hogy elárulja neki a pincébe lejutás feltételét.
@William Byrne és @Yuma Littlebear eközben a birtokot járják, és amíg a pince védelmének kérdését tárgyalják meg, eljutnak a keleti kapu közelébe. Yuma figyelmét nem kerüli el, hogy a délelőtti nyári zápor után felázott földön friss lábnyomok rajzolódnak ki, méghozzá egy gyanúsan nagy társaságé - egy őslakos számára ez többet mond minden szónál. Rajta és Williamen áll a döntés, hogy mit kezdenek ezzel az információval.
@Medea Byrne, @Sebastian Mulciber, @Margaret Fontaine, @Briony Rutledge és @Chrysa Andersen hamar döntésre jutnak és a pince felé indulnak, hogy kifosszák a Byrne család minőségi alkoholkészletét. Az épület ezen részére állított őrök nem szentelnek nekik túl nagy figyelmet, hiszen Medea vezeti a fiatalokat, nem jelentenek fenyegetést. Azonban a pincelejárathoz érve mind az öten szembesülnek vele, hogy az ajtó egyméteres körben nem megközelíthető, valamiféle láthatatlan védőbűbáj zárja el a betolakodók elől.
Rajtatok áll, hogy melyik helyzetet hogyan oldjátok meg, illetve milyen sorrendben írtok, ezt mindegyik csapat egyeztesse, mielőtt nekiállnátok reagot írni. A reagok beérkezésének határideje 2021. október 6. (éjfél). Jó kalandozást mindenkinek !
- Anyád picsáját, Törpegolymók... - Csak ennyivel nyugtáztam Chrysa megjegyzését. Egy másik helyen, egy másik helyzetben biztosan szóvá tettem volna, hogy apunak szólítani a főnökét és mentorát közönség előtt több mint félreérthető, de most itt voltunk. Én pedig kibaszott ideges voltam. Úgy szívtam a cigerattát, mintha az életem múlt volna minden slukkon, és bár a megbeszéltek szerint vált le Chrysa és Jerry a csapatról, bennem mégis szorongást keltett a hiányuk. Nem láttam őket, ebből adódóan a tudtom nélkül eshetett bajuk - hiába tudtam, hogy mindketten nagyon is alkalmasak az önálló munkára. Adott némi megnyugvást, ahogy Hestia belém karolt, az okát én sem értettem, talán csak a tudat segített, hogy ő karnyújtásnyira volt és nem kellett vakon aggódnom miatta. Ahogyan a két kölyök miatt sem, mert kár is lenne tagadni, hogy őket féltettem a legjobban. Most, ilyen közel a veszélyhez már gyűlöltem magam, amiért magammal rángattam két aurortanoncot egy ilyen öngyilkos akcióra. Tapasztalatlan, naiv gyerekek voltak még... Hogy lehettem ekkora fasz? A szar pedig hamarabb beütött, mint a legrosszabb előre vizionált forgatókönyvemben, méghozzá olyan formában, ami még a legvadabb rémálmaimban sem szerepelt. Erős túlzás lenne azt állítani, hogy jól ismertem Tempest Fontaine-t, annyit tudtam róla, amennyit a húga elmesélt és amennyit egyetlen személyes, nem túl vidám találkozó alatt le tudtam szűrni. Egy azonban biztos volt: Tempest kurvára nem kedvelt engem és szentül hitte, hogy eltettem láb alól a testvérét. Ennek az ellenkezőjéről pedig, ahogy a helyzet is mutatta, még nem sikerült meggyőznöm. Életemben nagyon kevés olyan alkalom adódott, mikor egy bevetésen nem én reagáltam először, most mégis ez történt. Hestia olyan könnyedséggel reagálta le a helyzetet, hogy legszívesebben megkönnyebbülten felsóhajtottam volna, pedig nyilvánvalóan nem volt még okunk fellélegezni. - Ne haragudjon, de fogalmam sincs miről beszél. Viszont borzasztóan fest, pihennie kéne - helyeseltem Hestia felvetésére, majd intettem Devonnak, hogy tegyen eleget a kérésnek és ragadja karon a nőt, mielőtt ennél is mélyebbre merülünk a fostengerben. Még néhány másodpercig elidőzött a tekintetem Tempest arcán, ott volt a nyelvem hegyén, hogy "kérlek, ezt nem értheted, csak segíteni akarok", de végül nem mondtam ki. Mert tényleg nem érthette és nem is magyarázhattam el neki...
Együtt vágtunk át a kerten, a medence körül összegyűlt társaság felé. Végigfuttattam a tekintetem a jelenlévőkön, mérlegelve, hogy az előre felállított tervek közül melyiket kell most előrántanunk. Azonnal kiszúrtam Fiona Dolohov alakját, Corban Yaxley-t és az idősebbik fiát azonban semerre sem láttam, ahogyan az indiánt sem. Váltottam egy jelentőségteljes pillantást Hestiával, mielőtt kettéváltunk volna. - Cameron, gyere ide - vontam félre a fiút észrevétlenül, anélkül, hogy mások kihallgathatták volna a beszélgetésünket. - Tudom, hogy úgy beszéltük meg, Devonnal párban lesztek. De valakinek őriznie kell azt a nőt, mert nagyon könnyen a halálunkat okozhatja. Egyedül kell dolgoznod, oké? Ott van Fiona Dolohov, tereld el a figyelmét és vidd innen minél távolabb, mert engem biztosan felismer, túl sokszor találkoztunk már ahhoz, hogy ne szúrjon ki. Hajrá, kölyök, meg tudod csinálni. Csak biztatóan vállon veregettem, mielőtt otthagytam volna, hogy terv szerint célba vegyem Mrs. Byrne-t. Útközben éppen csak odabiccentettem Devonnak, sok szerencsét kívánva neki, és még pont láttam, ahogyan Jerry átvág egy kisebb társaság között, Karen Nott felé haladva. - Mrs. Byrne, elragadó ma este, mint mindig - mosolyogtam rá az este háziasszonyára, közben ügyelve, hogy Fiona Dolohovnak háttal helyezkedjek el. Diane Byrne feltűnően szép nő volt, az a fajta, akin bármikor máskor megakadt volna a tekintetem. Most mégis viszolygást éreztem, amiért a közelében kellett lennem, noha az informátoraink elmondása alapján sokkal inkább szánnom kellett volna a nőt, amiért belekényszerült ebbe a házasságba és neki semmi köze nem volt a férje ügyeihez. Mégis... Mégis csak arra tudtam gondolni, hogy itt bájcseveg a vendégekkel, miközben Lori, az én Lorim ott volt a pincéjükbe zárva, ki tudja milyen állapotban. - Amióta csak megérkeztünk, kerestem az alkalmat, hogy megjegyezzem, mennyire csodálatos a dekoráció. A feleségemet egyenesen elfogta az irigység, megvannak a maga erősségei, de a kreativitás etéren nem tartozik közéjük. Persze ezt el ne árulja neki, nagyon megsértődne. Cinkos mosolyt erőltettem az arcomra és próbáltam előásni valahonnan mélyről egy olyan pimasz magabiztosságot, aminek talán sosem voltam birtokában. Mit csinálna most Russel? - futott át az agyamon a gondolat. Igen, ez volt a helyes kérdés. Hogyan viselkedne most a bátyám? Itt pontosan erre volt szükség. - Úgy látom, mindkettőnket egyedül hagyták - pillantottam körbe, meggyőződve róla, hogy Corban Yaxley és William valóban nem voltak a közelben. - De ha már így adódott, akkor körbevezethetne és elmesélhetné, milyen bűbájokat használtak a dekorációhoz. Lenyűgöző, tényleg. A ház belső tereire is ekkora gondot fordított? Azt még nem volt alkalmam megnézni. Faszomat érdekelte a dekoráció. Legszívesebben felgyújtottam volna az egészet a picsába. Mélyet szívtam a cigarettából, majd kifújtam a füstöt. Eddig minden problémát megoldottunk, el kellett hinnem, hogy sikerrel járhattunk.
*2021. augusztus 19., London, Holden Briggs lakása*
- Akik velem jönnek, azoknak sincs mitől tartaniuk - folytatta Holden. - Egyedül elviszem a balhét. A vezetőségnek azt fogom mondani, hogy parancsba adtam mindenkinek az akcióban való részvételt és a rangom miatt senki sem mondhatott nekem nemet. Így a többiek megtarthatják az állásukat, én pedig... nos, a bátyám a kikúrt mágiaügyi miniszter, néhány hétre felfüggesztenek és ennyi. Talán lefokoznak, de ez legyen az én problémám. Preston egyedül fogja továbbvinni a Projekt vezetését, éppen ezért az ő részvételéről senki sem tehet említést, ezért fog tőlem külön zsupszkulccsal utazni. Ha mindkettőnket kirúgnak a Projekt éléről, akkor baszhatjuk. És még valami: a fő célunk a konfliktusmentes túszmentés. Amíg nem muszáj, nem harcolunk. Érthető voltam? Nincs kibaszott bunyó.
A birtok impozáns, gondozott kertjét színes, megbűvölt lampionok vonják vidám fénybe. A formára nyírt bokrok és fák között lebegnek, zene szól belőlük, de éppen csak olyan hangerővel, hogy a vendégek kényelmesen tudjanak beszélgetni mellette. A kert középpontjában található medence körül - amelyben a vízre egy ötletes bűbáj rajzol mintákat: pálmafát, napot, madarakat, mágikus lényeket, hogy aztán a medencébe csobbanók alakja eltörölje őket - hosszú asztalokat helyeztek el, telerakodva alkoholos és alkoholmentes italokkal, ezüsttálcákon felkínált apró falatokkal a tenger összes gyümölcsével és süteményekkel, édességekkel, hogy a közel hatvan-hetven vendég semmiben se szenvedjen hiányt. Párnázott heverők, kényelmes székek várják erre-arra a pihenni vágyókat, de akinek úgy tartja kedve, az helyet foglalhat a varázslattal mozgatott hintaágyak egyikében is. Aki a csevegést megunva egy kis magányra vágyik, az a kellemesen megvilágított, murvás ösvényen betérhet a három emeletes villába is, ahol most megnyitották a vendégszobákat az éjszakát is itt töltő vendégek számára, illetve bárki megcsodálhatja a Byrne család festmény és műtárgy gyűjteményét is a ház bármely pontján. Az őrvarázslók jelenléte szinte alig érzékelhető, beolvadnak a társaságba. A néhány beavatotton kívül egyetlen mulatozó sem sejti, hogy a pincében eközben egy fiatal, megkínzott nőt tartanak fogva.
Tőlük nem messze, a kényelmes heverők egyikén foglal helyet 
Jó partizást és mentőakciót!
Milyen erős kontrasztot alkotott a vidáman feldíszített birtok - Diane érdeme, minden évben kitett magáért - a gyéren megvilágított pince fémes vérrel vegyülő dohos szagával. Alig két órája zártuk rá az ajtót a Fontaine lányra, a védelmi varázslatok hermetikusan elzárták a külvilágtól, a kerti parti derűs zajaitól. A gondolataim közül azonban nem tudtam ilyen könnyedén kizárni. Nem maga Miss Fontaine kísértett, sokkal inkább az esetleges fenyegetés, amit jelentett. Mennyi információt szolgáltathatott ki a briteknek? És mióta? Tudtam a Mágiaügyi Minisztérium titkosított projektjéről, Scabior gondoskodott róla, hogy minden információ eljusson hozzám az első másodperctől fogva - azonban a résztvevő aurorokról és az informátoraikról nem szolgálhatott semmivel, csupán kódnevek mögé bújt arctalan emberek voltak. Scabior révén tudomásomra jutott, hogy az aurorok valamilyen módon beépültek közénk, megfigyelték a családunkat és próbáltak a Magic is Might üzleti ügyeibe is beférkőzni, ahogyan a tagok kilétét is felfedni, azonban sokáig titok maradt, ki a minisztériumi tégla - legalábbis az egyik, mert gyanítottam, hogy nem egyetlen túlontúl elbizakodott boszorkányra bízták egy ekkora projekt sorsát. Végül Lori Fontaine lebukott, de az egykori kollégáim jól kiképezték. Legilimenciával nem jutottunk elég mélyre az emlékei között, nem tudtuk kideríteni, pontosan kik küldték és milyen információkat továbbított. Hiába gyötörtük a Cruciatus-átokkal, nem beszélt. Egyelőre legalábbis. Az idő azonban nekünk kedvezett, a megfelelő kezekben minden túsz idővel dalolni kezd. Márpedig nálunk a legjobb kezekben volt...
menyasszonyom mellett is kötelességem lett volna ott maradni, mert akármennyire nem akarta egyikünk sem ezt a helyzetet, én legalább pajzsként szolgálhattam volna a kéretlen gratulációkkal szemben. Aztán ott volt a pince, amit rendszeresen ellenőriznem kellett, nem csupán apám parancsára, de még nélküle is megtettem volna.
Idegesen járkálok fel-alá, igyekezve nem túl feltűnően fintorogni, mikor sikeresen belesétálok a két gyárkémény végtermékébe. Máskor biztos, hogy megjegyezném, hogy nem csak magukat, hanem engem is ki akarnak nyírni azzal, hogy füstmérgezést kapjak, de a levegőben lévő feszültség megakadályoz ebben. Talán még én is rágyújtanék ebben a helyzetben, ha nem utálnám teljes szívemből a cigit, de mivel utálom, ezért marad a fel-alá járkálás és az ajkam rágcsálása, ami határozottan a rossz szokásaim közé tartozik. A kiélezett helyzet akkor sem lesz sokkal jobb, mikor végre megjelenik a doboz, benne a várva várt meghívókkal. Hangosan sóhajtok, és átveszem a felém nyújtott meghívót, igyekezve lenyugtatni magam, mert tudom, hogy menni fog, akármilyen szarba is keverjük magunkat. Az egyetlen dolog, ami aggaszt, az a csapatmunka. Amikor múltkor Holden lecseszett - teljesen jogosan -, azóta próbálok dolgozni a dolgon, pedig rohadt nehéz. Félek, hogy megint el fogok rontani valamit, és megint csalódni fog bennem: ezt egyszerűen nem engedhetem meg magamnak. Nem és kész. Össze kell szednem magam és bele adnom mindent, amit csak lehet. Az elhatározás csak még jobban megérik bennem, mikor a meghívót elteszem, és követem a többieket a birtokra. Amint átlépünk a kapun, az előbbi feszült tartásom egy pillanat alatt megszűnik, és felveszek egy természetesebb, kedvesebb mosolyt, mint aki tulajdonképpen várta azt, hogy részt vehessen ezen a puccparádén. Meglepően jól alakítom a szerepemet. Az évek alatt sikerült begyakorolnom azt, hogy megjátsszam, hogy minden rendben van velem, mikor pedig rohadtul nincs. Ez a szituáció egyáltalán nem különbözik egy átlagos naptól, amit a munkahelyen vagy a barátaimmal töltök. Nem mintha lennének igazi barátaim. 
Az ilyen partikért a nagyi oda van. Anyám, ha teheti mindig talál indokot, hogy kihúzza magát ezek alól. Nem egy sima tengerparti buli, ahova csak a barátokkal mész el. Ez több. Itt van az amerikai aranyvérűek krémje. Órákig készülődtem erre a partira, hogy minden nálam legyen. Nehéz volt dönteni hogy a sötétlila ruha illik ide vagy inkább a sötétkék új ruhámat vagy egy fehér türkíz színű virágosruha mellett döntsek. Végül a kék mellett döntöttem, mert szép és szolid, amit talán egy fiatal aranyvérű hölgynek a korához megfelelően válasszon ruhát. 
Cameron Castillo és Devon Selwyn ügyes magánakciójának köszönhetően az álcázott aurorcsapat probléma nélkül bejut a birtokra, ahol Chrysa Andersen és Jerry Preston szinte azonnal lecsatlakoznak a társaikról. A két aurortanonc Hestiával és Holdennel maradnak, így szemtanúi lesznek a nem pusztán értelmezhetetlen, hanem egyben riasztó jelenetnek is, amely első látásra veszélybe sodorja az akciójukat. Hestia azonban könnyedén kezébe veszi az irányítást, amennyiben pedig 
