Can we forgive each other? Or is this a revenge?

"- Fogadod, hogy szeretni fogod jóban-rosszban, gazdagságban-szegénységben, egészségben-betegségben, tisztelik és soha el nem hagyják egymást míg a halál el nem választ?
- Igen.
- És te, Anaïs Hendrickx, fogadod, hogy szeretni fogod jóban-rosszban, gazdagságban-szegénységben, egészségben-betegségben, tisztelik és soha el nem hagyják egymást míg a halál el nem választ?
- ... Igen."

Így hangzott az eskü azon az ominózus, bágyadt meleg, levendulaillatú '17-es nyári délutánon, amikor  Ana és  Stéphane örök hűségükről tettek bizonyosságok egymás, az anyakönyvvezető és az összegyűltek színe előtt. Templomi szertartás nem volt, nem akartak; idegennek érezték.
Álompár, így emlegették őket családi és baráti körben, a násznép örömteli tapsviharának közepén.
Voltaképp első ránézésre azok is voltak. A szerencse kegyeltjei, mondhatnánk. Az árva, vagyonát és presztízsét vesztett családból származó Anaïs, akit a tragédia után szinte egyből örökbefogadott a De la Mare család, a francia elit magas rangú, irigyelt tagjai és a kis presztízsű, sokak által elhanyagolhatónak vélt, örökké a feltörekvés útjait kereső családból származó Stéphane.
Ennek látták őket kívülről: egy tökéletes párnak, akiket a nagybetűt Sors rendelt a másiknak; találkozásuk pedig nem véletlenek különös, néha kissé megmosolyogtató sorozatának, hanem az előre elrendelésnek köszönhető. A valóság azonban sosem volt ilyen egyszerű, vagy éppen tündérmesébe illő, ahogy azt az emberek lelkülete hinni szerette.
Ez a házasság, bármily kiábrándítóan is hangzik, csak egy lehetőség volt mind a két személynek, noha, ahogy az ilyenkor lenni szokott, az érzelmek is tiszteletüket tették a képletben, de ne szaladjunk ennyire előre, kezdjük a történetet ott, ahol illik: az elején.

Stéphane, bár aranyvérűnek született egy régi, történetét tekintve, távolra visszanyúló francia famíliába, sosem élvezhette igazán az ezzel járó kiváltságok egyikét sem. Családja ugyanis az elit peremvidékén létezett. Tudták kik ők, néha még az emberek eszébe is jutottak, de igazán nagy és patinás eseményekről volt szó, akkor a nevük valahogy sosem került fel a meghívottak listájára.
Mit tettek az őseik, hogy ez így alakult?
Arra már senki sem emlékszik. A velük szemben tanúsított viselkedés nem több, mint örökölt és átvett szokások követése, amelyek a francia-belga aranyvérűek életének alapjait képezik. Köreikbe kerülni nehéz - pénz és befolyás kell hozzá, mind a kettő oly' mértékben, hogy arról beszélni is kár - ellenben kiesni onnan könnyű. Elég egy hiba, melyre lehet tíz év múlva már senki sem emlékszik, és a társaság úgy vet ki magából, mintha sose tartoztál volna oda. Feltehetően ez a család is így járt. Ezért keresték az utakat és lehetőségeket, voltaképpen bármit, ami segíthet nekik. A szülők, nagyszülők és a dédszülők is, míg a lehetőség maga nem kopogtatott be az ajtajukon Claude De la Mare személyében.
Felkészülten érkezett, mindent tudott a családról, nem volt nehéz dolga, hiszen Stéphane apjának főnöke volt, egy egyszerű alkalmazott a másik által vezetett Nemzeti Bankban, úgy tett ajánlatot - noha lehet, inkább zsarolás volt ez, mázas köntösbe öltöztetve, bár azt akkor és ott senki se vette észre -, elutasíthatatlant. A család visszakerül a társaságba, erről ő gondoskodik, személyesen, nincs más teendőjük, csak annyi, hogy Stéphane vegye feleségül a "nevelt lányát", eltávolítva ezzel a fia közeléből. Hiába kérdezték, indokolni nem indokolt, számított annyira nagy embernek, hogy ne kelljen neki.
Stéphane, bár ellenkezhetett volna, nem tette.  Őt is ebben a szellemben nevelték a szülei, a család pozíciójának javítása az első, arról nem is beszélve, hogy tudta: egy napon, a sok kaland ide meg oda, úgyis aranyvérű nőt kell elvennie. Így végül is két legyet üthetett egy csapásra. Ana még csak csúnya sem volt, rosszabbul is járhatott volna, gondolta ő.
Nem volt könnyű dolga az ismerkedéssel, de megoldotta. Mindig is központi figura volt, az a személy, aki könnyen kedvelteti meg magát másokkal, amolyan valódi extrovertált, így úszkált az ismerősökben, akik örömmel tettek neki kisebb-nagyobb szívességeket, mire pedig észbe kapott volna, már minden sínen volt. Arról nem is beszélve, bár utálta magának bevallani, de valóban megkedvelte Anat, noha a házassággal egyelőre csak óvatosan hozakodott elő, csak amolyan poén gyanánt. Őt érte a legnagyobb meglepetésként, amikor a lány egy reggel - lehet inkább kora délután - némileg zaklatottan berontott a lakására és megkérdezte, hogy tényleg elvenné-e, komolyan gondolta-e a korábbiakat, amire természetesen helyeselt.
Azt hitte Anais is szereti és boldogok lesznek, azt hitte, de tévedett. Ana, bár szerette őt, mint egy közeli, kedves barátot sose volt igazán szerelmes, csak egy kiutat látott benne, noha ezt sose mondta így ki, csak érezni lehetett. Ott lebegett közöttük, kimondatlan, áttörhetetlen akadályként. Három évig bírták így. Nem voltak nagy veszekedések és tányércsapkodások, csak a baráti közöny, ami Stéphane-t kikészítette. Úgy érezte, tennie kell valamit, valamit, ami talán észhez téríti a feleségét és erre a lehető legrosszabb dolgot választotta.
Lefeküdt Ana egyik legjobbbarátnőjével, ami kiderült, mert rájuk nyitottak. A felesége baráti triumvirátusának harmadik - hűségesebb - tagja, aki nem hallgatott a megcsalást illetően.
Hogy menekülni akat-e így? Esetleg féltékenységet generálni?
Azt senki se tudja, nem kérdezték. Ana legalábbis biztosan, aki amint ezt megtudta csak a válási papírokat küldte el, semmi mást. A francia sajtó így is rajtuk csámcsogott, minden bulvárlap velük volt tele. Nem csoda, a kviddicsesek magánélete oly' felkapott a varázsvilágban, mint mugliknál a focistáké. A legrosszabb azonban nem ez volt.
Oh nem!
A három év alatt meg - vissza? - szerzett presztízs és társadalmi megbecsülés oly' gyorsan veszett oda, mintha soha nem is létezett volna. Sőt! Mélyebbre ásták őket, mint valaha, nem kapnak meghívást azokra az eseményekre sem, amelyekre az incidens előtt, ahogy, bár más indokokra hivatkozva, de nyilvánvalóan ezért, Stéphane apját is kirúgták a munkahelyéről, ellehetetlenítve őt attól, hogy újra a pénzügyi szférában helyezkedhessen el. Már két öngyilkossági kísérlete is volt azóta, de egyik sem sikerült, az utolsó pillanatban mindig segítséget hívott, nem volt elég bátor, hogy a szégyen oltárán feláldozza tulajdon életét is. Az édesanyja egyfolytában sír és haszontalan leveleket ír, amelyekre sosem érkezik válasz, az anyagi forrásaik pedig, még ha valahogy kitartanak is, de apadnak.
Stéphane pedig?
Ez kedves, olvasó, ha megtetszett a karakter, csak rajtad áll!



// Nos, mindenkinek, aki eljutott idáig jár a sütemény és a köszönet! Nem szeretném már sokáig ragozni, mert fent szerintem mindent leírtam, talán túlságosan is bőségesen, de én már csak ilyen vagyok. A karaktert természetesen nagyon várom . Vele kapcsolatban sok minden változtatható. Lehet Stéphane valójában nem is ilyen, az is lehet, hogy nem is így néz ki, sőt, lehet nem is így hívják, ami biztos az a kapcsolata Anaval és a családjával, no meg az hogy valamilyen úton, módon Angliába keveredik és az egykori házasok újra összefutnak. Rengeteg ötletem van merre és hogyan mehet a kapcsolatuk, ami biztosan nem lesz újra romantikus. Szóval ha akarod, lehet új barátnője, barátja, felesége, bármije. Akár - Ana tudta nélkül - a barátnővel is kavarhat, akivel megcsalta! (Az ő hirdetését, már a lányét itt találod.)  Sőt, félig angol is lehet, ezzel (is) magyarázva, hogy mit keres most a szigetországban. Vagy ezek egyike se. Csak a meglakótón múlik.
Az arca változtatható én csak azért őt raktam be, mert van valamennyi közös anyaga a színészeknek és a sorozatukban sem lett túl pozitív vége a "kapcsolatuknak". De teljesen nyitott vagyok én el tudom képzelni Zac Efront, valamelyik Hemsworth testvért, Aaron Taylor-Johnsont vagy Rege-Jean Paget és Peyton Alex Smitht is akár, ha esetleg színes bőrű karakterben gondolkodna valaki, vagy bárkit a világon, akit nem soroltam fel és nem Ezra Miller (sajnálom, ő a mumusom).

UI: Ana ET-jének az olvasása mindenképpen ajánlott, hiszen a karakter tabutémákat feszeget, így szeretném, ha olyan user vinné el, akit ez nem zavar vagy veszélyez