Vous êtes faussement heureux, vous troquez vos valeurs
Most fogadta meg, hogy soha többé nem üzletel oroszokkal. Pláne nem azzal, akinek a nevében Sokolov van. Kezében tartja a kis cetliét, amin egy név van. Ki se próbálta olvasni, hangosan meg pláne nem akarta kimondani. Az angol nevekkel csak a baja van, erre már rájött. Ezért becézi az embert, vagy egyszerűen nem szólít senkit a nevén, mert úgy érzi, hogy képtelenség megtanulnia rendesen kimondania őket. Yulet sem érti hogyan képes ilyesmire, bár ő eleve amerikainak volt nevelve, nem koreainak. Állítja, hogy emiatt is van nagyon más nézetük időnként. Nagyon mázlista a fiú, amiért őt jobban szereti, mint a munkáját. Inkább beteget jelentett, holott ennél egészségesebb nem is lehetne jelenleg. Mostanában keveset esik, aminek szintén örült, hiszen így nem fog maga után nyomott hagyni, mikor közelebb sétál a lakáshoz hátulról. Szereti ötvözni a mugli detektív és aurori tudását. Ki tudja, hogy az emberek mikor ismerik a különböző trükköket. Bár a férfi varázsló, magából kiindulva pont tudja, hogy akadnak köztük bőven olyanok, akiket érdekl a mugli technológia. Az ablakot sem varázslattal nyitja ki, hanem a filmekben is látott késes módszerrel, majd macska alakban mászik be, nehogy valami mágikus riasztó észrevegye. Csak mikor meggyőződött róla, hogy tényleg nincs otthon senki, s nem fogja felszeletelni semmiféle penge, akkor változik vissza emberré, majd nézelődni kezd. Azt egyből megállapítja, hogy a férfinek van televíziója, egyszóval jól gondolta, hogy óvatosnak kell lennie. Bár látta, hogy autóval távozott, de persze ebből nem következik, hogy szeret filmezni esténként. – Amúgy nem tudom mit keressek… - Csa tanácstalanul forgolódik, mert igazából azon kívül, hogy ismerje ki a férfit, túl sok utasítást nem kapott most. Általában annyi jár, hogy gyengeséget keressen, vagy valamit szerezzen meg, találjon meg, de itt konkrétan azt kérték tőle, hogy tudjon meg mindent. Nos az alap információi megvoltak. Félig vámpír, ami miatt mondjuk nem repesett, mert nem akart véres üvegcséket találni és még annyira sem akart vacsora lenni… Ennek megfelelően a konyhába csak annyira néz be, hogy lássa mennyire rendezett, s mennyire jól fel van szerelve. – Szeret főzni… - egy váll vonás közben állapítja meg a nyilvánvalót, majd inkább visszamászik a nappaliba. A hálókba később akar csak felmenni, szépe lassan néz csak körbe, hiszen tudja, hogy ideje annyi van, mint a tenger. Így csak elnézegeti a képeket a falakon, majd a gondosan elhelyezett újságra pislog. – Boomer… - Még ő sem olvas ilyesmit, pedig ő tudomása szerint idősebb is, bár csak egy évvel, de koreai szemmel már az egy nap is sokat számít. Szeme sarkából látja meg a képkereteket, s mivel végre úgy érzi, hogy valami hasznosat is talált, így csak odasétál és megpillantja a két fiút az egyik fotón. – Tudtam, hogy van öcséd, de akkor így tiszta, hogy valamennyire fontos is. – Magában pedig elkezd filózni, hogy mit is talált, hol tanul a gyerek, de nem jut eszébe. A hangfelvételen ott van. Így annyira már nem is aggódik, hogy megint elfelejtett valamit. Azon már sokkal inkább, hogy mikor megindul felfelé, hallja a zár kattanását, szemei kippattannak a meglepettségtől, hiszen úgy tudta estig haza se esik az ember… Vámpír… Valami! Most viszont csak nyugalmat erőltet magára. Emiatt IS hozott házkutatási engedélyt, amit csak összecsapott hirtelen, de honnan is tudhatná, hogy igazi-e vagy sem Bászütien.
Rohadtul nem volt kedvem az egész napot furikázással tölteni. Úgy terveztem, hogy otthon maradok, összedobok magamnak egy svédasztalos luxusvacsorát, esetleg még meghívok egy kis inast is, hogy a seggemet is tisztára nyalja a pénzemért, aztán ha minden kívánságomnak eleget tett leitattam volna a legjobb borommal és még meg is kóstoltam volna, mert a minőségi alkohollal dúsított vérnél nincs is finomabb… Azaz volna, de a köcsög öcsém úgy döntött, hogy inkább mégiscsak itt hagy és elmegy az akadémiára… Tökre örültem volna, ha bejárós marad, ha tőlem megy be az óráira minden nap, de nem, ő meg akarta tapasztalni a kollégiumi életet vagy mi a faszom. Úgyhogy nyilván örültem volna egy kis társaságnak a vacsorám mellé, de nem, még ezt sem kaphatom meg!
Az egyik vérszállítmánnyal kapcsolatban volt egy kis bökkenő egyébként, és se Vivit, se a mihaszna testvérét nem tudtam elérni, gondolom nekik máshol volt dolguk, vagy tudja franc, mindenesetre képzelhetitek, milyen dühös voltam mikor odaértem és azzal találtam szembe magam, hogy a teherautó raktere kibaszottul üres volt… Ezért nem szoktam muglikra bízni a piszkos munkát! Haszontalan kis hangyapöcsök! És persze egyetlen hajszáluk sem görbülhetett, mert az egyik legfontosabb befektetőm emberei voltak. Úgyhogy kénytelen voltam telefonálni egyet, majd hazaküldeni őket a pénzük nélkül. Mit ne mondjak, a főnökük még arra se volt képes, hogy elnézést kérjen a kis “balesetért”. Hogy én mennyire utálom a muglikat… És ezt most nem a származásuk miatt mondom. Egyszerűen utálom őket. Csak azért vagyok hálás, hogy feltaláltak néhány hasznos dolgot anno, de ennyi!
Ezek után persze be kellett mennem az irodába is, hogy sürgősen szerezhessek valahonnan egy másik vérszállítmányt, közben összevissza telefonálgattam, hátha kiderül, hogy mégis melyik rohadék nyúlta le az árumat - úgyhogy jelenleg legalább tíz emberem azon dolgozik, hogy ezt sürgősen kiderítse, mielőtt valamelyikük vértasakban végzi -, mindennek tetejében pedig az üres bocsánatkéréseket is hallgatnom kellett… Szóval nem csoda, hogy még a drága autóm ajtaját is csak idegből bebasztam, miután végre a nekem kijelölt helyen leparkoltam. Otthon, édes otthon… A helyzet az, hogy normál esetben alig várnám, hogy a fejem párnát érhessen, de most csak arra tudok gondolni, hogy mégis hogy a faszba történhetett ez meg… Sosem kerültem még ilyen szar helyzetbe, és oké, elég hamar megoldottam a hiányzó vér pótlását, de hogy pont engem lopjon meg valaki?! Csak tudjam meg, ki volt az…
A lift útja a legfelső emeletig egy örökkévalóságnak tűnik. Folyamatosan az órámat lesem és azt számolom, mennyi időm van még valami ennivaló összedobására, annak elfogyasztására, zuhanyzásra, majd alvásra, de közben a rosszabbik éhségemet is csillapítanom kellene… Mert amikor dühös vagyok, éhes leszek. Az öcsém tudna mesélni. És amúgy is, szerintem egy percet nem fogok tudni aludni. Nem vagyok paranoiás, félreértés ne essék, de akkor is tudni szeretném, hogy mégis ki a franc kezdett ki pont velem.
Szinte megkönnyebbülést okoz a zár kattanásának hangja, végre itthon, s alig pár perc választ el attól, hogy a konyhámban tündérkedhessek végre, de… Megcsapja orromat valami egészen idegen szag. Megáll kezem a levegőben, aztán csak nagyon lassan teszem le a cuccaimat, majd zsebre tett kézzel sétálok be, úgy téve, mintha nem tűnt volna fel, hogy egy idegen van a lakásomban. Pedig ide hallom a motoszkálását… Rohadj meg, hogy neked is pont ma kellett betörnöd ide! A recepcióst amúgy biztosan meg fogom ölni ezért. Beljebb sétálva meg is pillantom az ázsiai faszit, aki rajtakapott bűnöző létére nagyon nyugodtnak tűnik… Fhú de megütném! – Kéne valami? – kérdezem tőle, egyelőre inkább unott hangon, mintsem idegesen. Pedig már így is a tököm tele van mindennel! – Ha szabad megkérdeznem, mégis ki a fasz vagy amúgy?
Vous êtes faussement heureux, vous troquez vos valeurs
Nem lehetett ra mondani, hogy tulsagosan is aggodo tipus lenne. Illetve a maga mondjan nagyon is feltette azt a ket embert, akit szeretett, s ennyi volt. Veluk szembe sem tudott tulsagosan oszinte torodest kifejezni,illetve a sajatos, neha banto mondjan probalta oket ovni. A mentoraltjaval is ez volt, egyesek szerint tul kemeny volt vele, ezert sem maradt a tarsa. Csakhogy o tudta, hogy mi volt a valodi indok, illetve sejtette, s annak semmi koze nem volt ahhoz, hogy Kaki kavezoba vitte, vagy Koreaban kellett napokat egyutt tolteniuk. Kisse kihasznalva erezte magat, hogy csak azert lettek vegyl joba, hogy megfelelo jelentest irjon fiurol es bekeruljon a vagyott kommandojaba. S o ismet egyedul volt, ismet egyedul dolgozhatott, igy aztan nem is kellett mindig a szabalyokat kovetnie. Nyugodtan vegezhette masodik allasanak feldatait, szaglaszhatott a dhampir utan, akirol eddig tul sok erdekeset nem is tudott meg, csak azt, hogy az occse valamennyire fontos lehete, ha mar van rola kep a lakasaban. Meg bizonyara tisztasag es rend manias, tekintve mennyire minden tokletesen nez ki, olyan, akar egy IKEA katalogusban, csak nagyon sotet. Nem mintha a sajat otthona ne lett volna hasonlo, annyi kulonbseggel, hogy nala inkabb a barnas szin volt dominans, s o meg csak fel se diszitette, ugyis surun koltozott. Nem lett volna ertelme abba olni az agysejtjeit, hogy dekoraljon,ha csak fel evig marad fent. Igazabol macska osztonei, vagy valami mas miatt erzekeli, hogy mintha lebukott volna, s meghallja a kozeledi lepteket, de csak tovabb nezelodik lakasban, hiszen fel volt keszulve, hogy lehet visszaer a ferfi meg mielott . amugy sem panikolos, de most aztan vegkepp magara erolteti a nyugalmat, mert tudja,hogy micsoda, s fel, talan meghallana szivvereset. Nem mintha az nem lenne egyenletes, mint mindig, sot egeszen lassu is magahoz kepest. Latja szeme sarkabol, hogy megerkezik, de most meg nem nez ra, inkabb tenyleg ugy tesz, mintha kutakodna... Mondjuk eddig is ezt csinalta, de most olyan nyomozosan. - Hm... - enyhen elmosolyodik, s fejet razza a szohasznalatra. Nem ismeri fickot, de eleg bekepzeltnek gondolja, hogy mindegy mit mond, nem fog bocsanatot kerni, amiert fasznak hivta. - Byeon Taeyong, gyilkossagi nyomozo a Britt aurorparancsnosagrol. - Arca kifejezestelen, mikor vegre raemeli pillantasat a dhampirra, s enyhen oldalra donti fejet, igy nez rajta vegig. Igazi uzletember megjelenese van. Ba elolvasta az adatokat rola, de ugy erzi,hogy hazudtak leirasban szereplo szamok,hiszen vallanak szelesseget messze alulbecsultek, s BMI-a is hatarozottan kevesebbnek kene lennie. Bar nem fog hazudni, ebben az oltozetben eleg nehez megallapitani az izomtomeget rajta. S most nem akart arra utalni, hogy levetkoztetne, tavol alljon tole, hogy kikezdjen az egyik ugyfelenek celpontjaval. - Most visszakerdeznek, hogy te vagy-e Bastien Darthorn, de mivel a fajlok kozott volt rolad foto, igy teljesen felesleges lenne erdeklodni az egyertelmurol. - von vallat, majd zsebebol elokapja - az egyebkent mondva csinalt - hazkutatasi engedelyt, s fele nyujtja, meg mielott elkezdhetne hisztizni, amiert betort. - Bar egyebklent a szemuveg jobban all. - Nehany kepen anelkul volt, s akkor meg is allapitotta, hogy nem helyes. Persze eloben jobban nez ki. amig pedig olvasgat es varja a hulyebbnel hulyebb kerdeseket, melyekre egyebkent nincs valasza, de majd beadja a szokasos, altalanos dumakat.
Óh, hogy én mennyire utálom ezt a napot… Csak egy jót akarok enni, jót dugni is talán, aztán jót fürdeni, majd egy kurva jót aludni. Miért olyan nagy kérés ez? Nincsenek nagy elvárásaim, és különben is, ezt mind képes vagyok kivitelezni, megvan rá az alapanyagom, a pénzem, a szuperkényelmes fürdőszobám és az extra nagy ágyam is, szóval mégis miért nem kaphatom meg ezt a csodás estét? Hát mondjuk azért, mert egy drága betörő éppen ma döntött úgy, hogy látogatást tesz hozzám. Hívatlanul!
Elsőre azt gondolnám, az a kleptomán köcsög küldött valakit, aki a véremet is lenyúlta… El akarta terelni a figyelmemet, hogy közben beküldje az emberét hozzám, ki tudja milyen céllal… Hát baszki sikerült neki! És most még el kell számolnom ezzel a szerencsétlennel is, mielőtt végre lepihenhetek. Annyira nem jó napot választott ehhez…
– Nem nagyon érdekel egyébként, csak illemből kérdeztem – forgatom a szemeimet. És még nézeget is… Hogy rágná ki a szemét egy denevér! – Nem akarsz visszajönni esetleg holnap? Még körbe is vezetlek, csak ne most baszogass. – Mert túl fáradt és nyűgös vagyok ahhoz, hogy a hatóságokkal is foglalkozzak. Egy nyűgös dhampir pedig határozottan nem jó társaság. Főleg, amikor úgy bámulják, mint valami kiállítási tárgyat. Öcsém, ne nézz már ennyire! Bejövök neki vagy mi van? Mármint nem ellenezném… Legalább a jó dugás része meglenne, meg talán a vacsorámat is letudnám végre, de… Nem úgy néz ki, mint aki szexért jött ide. Ha meg nem ezért van itt, akkor jobban is tenné, ha távozna.
– Aha… Ebből gondolom feltételezhetem azt, hogy nem akarsz elhúzni – bólintok lassan. Ha van rólam egy egész fájlja, akkor biztos ragaszkodni fog hozzá, hogy itt maradhasson. De jó… Közben elveszem a felém nyújtott papírt és azt nézegetve a konyhába sétálok. – Kösz – bököm még oda a bók szerű szavakra. A szemüveg amúgy csak a napfény miatt kell, mert nem mindig dolgozom olyan helyeken, ahol teljes UV védelem van beszerelve. Itt szerencsére nincs rá szükségem, ahogy az irodámban sem. De ezt nem fogom az orrára kötni, bár amennyire a seggemben van most is, talán már rájött magától is. – Kérsz valamit inni? Víz, tea, kávé, bor, valami erősebb? – Mert ha már nem akar távozni, akkor legyen benne annyi tisztelet felém, hogy a vendégemként viselkedik és nem valami bunkó zsaruként. S ha kér valamit, természetesen töltök neki, magamnak pedig felbontom az egyik kedvenc borocskámat.
– Szóval gyilkossági nyomozó… Elárulnád, hogy mégis mit keresel itt annyira kétségbeesetten? Mármint, elég kétségbeesett lehetsz, ha meg se tudtad várni, hogy hazaérjek és még ezt a kamu házkutatási engedélyt is képes voltál összerakni a kedvemért – emelem fel a papírt, majd egy fejben elmotyogott “incendio”-val el is égetem azt. – Tehát mit akarsz, hmm? Nem vagyok jó kedvemben, úgyhogy jobb, ha dalolni kezdesz – a boros poharamat megtöltöm, s azzal a kezemben indulok lassan felé. És eddig tartott az unott fejem: szemeim most gyilkos szúróssággal elemzik a fickót. Egészen jó illata van… Vajon milyen típusú a vére? Szívesen megkóstolnám…
Vous êtes faussement heureux, vous troquez vos valeurs
Most kennie jonnie annak resznek, mikor az auror megijed a nagy, remiszto dhampirtol, mert radobben, hogy lehet ma este nem megy haza, ha tovabbra is csak hergeli. De o csak all, mint egy darab fa, maximum fejet forgatja, hogy nezelodjon, s kozben figyeli legvetelet, melynek szaporanak kene lennie, de csak... Lassan, utemesen telik meg tudeje, majd ereszkedik vissza mellkasa. Szivenek heves dobogasa sem erezheto, nem akar kiszakadni helyerol, csak ugyanolyan nyugodtan dolgozik, mint eddig. Labai szilardak, kezei sem remegnek, s igy kenytelen enyhen felsohajtani, hogy meg egy ilyen helyzet sem kepes normnalis ember modjara a fraszt hozni ra. - En pedig illembol bemutatkoztam. - most pedig mar zavarodott tekintettel nez ra. Ugy tudta, hogy ebben az orszagban muszaj eljatszani, hogy udvariasak es akkor is valaszolniuk kell,ha egyebkent senkit nem erdekel masik ember neve, kilete, vagy eppen hogylete. - Holnap szabadnapom van. - razza a fejet. - Meg mar korbeneztem, ne faradj. - Azt mar teszi hozza, hogy szep az otthona. Pedig amugy igy gondolja, legalabbis a sajatjanal egeszen biztosan jobban nez ki - meg komorabban - de legalabb o rakott ki kepeket.Neki meg csak nem is remlik,hogy lenne kozos fotoja Yule-al. Nem friss, ez egeszen biztos. -Szeretnek.. Tenyleg nagyon szeretnek. De ez a munkam. - Nem az elsodleges, de ezt neki nem kell tudnia. Pedig egyebkent o sem vagyik masra, csak arra,hogy macska alakban osszeessen kanapejan, majd aludhasson egy jot, a nap kellos kozepen, hatha akkor jobban megy, mint estenkent, mikor attol tart, hogy valaki betor hozza es meg akarja majd olni. Pedig ennek igen kicsi az eselye, tekintve, hogy az ugyfelei kozul sem ismeri senki valodi szemelyazonossagat. - Szivesen! - Nem szokott bokolni, most sem annak szanta, csak megjegyezte, mert miert ne? Egyebkent sem szocializalodik sokat, legalabb akkor a celponttal tegye meg, nem igaz? Szavai nem kicsit meglepik, mikor megkerdezi, hogy mit ker inni, meg az alkohol is az opciok kozott szerepel. Most nemet kene mondania, hiszen megmergezheti,hiaba megy utana, s hiaba latna, ha valami rosszban santikalna. - Legyen bor. De csak ha voros. - Az meg nem uti ki, s ha kihuzzak meg 2 percig, akkor nem is szamit bele a munkaidejebe. A halatol meg nem fel. Ot mar nem fogja zavarni, ha sirnak miatta, s nincs buntudata. Sajnalna az apjat es az unokatetsveret, de majd a sors eldonti, hogy elhet-e meg. Mar eppen szora nyitna a szajat, mikor latja, hogy elegeti az engedelyt, s erre csak visszafogottan mosolyogni kezd. - Pedig meg le is pecseltem... Nem volt eleg jo az indok, mi? - S ezen a ponton meg se probalja tagadni, hogy kamu volt az egesz, inkabb csak helyet foglal az elso szeken, onnan pislog fel ra. - Nem vagyok jo enekes. - von vallat, de ezt mar megint csak fapofaval jelenti ki. - Nem az en dolgom elmondani. - Nem mintha egeszen pontosan, vagy tisztaban lenne azzal,hogy mit is kell itt csinalnia. Lehet a vesztebe kuldtek, de legalabb csinos veszte lenne. Latja, hogy kozeledik fele, sot a morcogi szempart is latja, ez pedig tudja mit jelent, igy csak elkezdi palcajat forgatni a kezeben. - En a helyedben nem tennek semmi meggondolatlant... Attol mert hazkutatasi kamu volt, meg auror maradok.
Idegesít, hogy ennyire nyugodt. Másnak már remegnének a térdecskéi és az életéért könyörögne, ez a szerencsétlen pedig még arra se méltat, hogy legalább megijedjen tőlem. Micsoda faragatlanság… Komolyan mondom, manapság már az étellel se lehet jót szórakozni. Mint amikor a kígyónak is csak odaadják az előre leölt patkányt… Már abban sem lelhet örömöt, hogy átéli az ölés édes pillanatait.
Mert ez a fickó is csak van, csak áll egy helyben, mint valami villanyoszlop, szinte már várja, hogy valaki véget vessen a szánalmas kis életének, de esküszöm már nincs is kedvem megölni őt, mert annyira unalmas… Ezért is küldeném csak el inkább, hagyjon engem békén, mert nincs kedvem foglalkozni vele. Nincs erőm ahhoz, hogy megpróbáljak ráijeszteni. – Nagyszerű – húzom a számat. Igazán nem kellett volna bemutatkoznia, elég lett volna annyit mondania, hogy “senki különös’”, azt is elfogadtam volna. Nem kell nevet adnom a betörőnek, akiből talán vacsora lesz… És hogy holnap szabadnapos? Hát én meg ma lettem volna, de se az alkalmazottaim, se a hatóságok nem akarják nekem megadni! Ez amúgy törvényellenes, nem? – Remek – sóhajtok fel. Nem hiszem, hogy talált volna bármi érdekeset is, ami fontos infó az mind gondosan el van téve és nyilván nem olyan helyen tartom, ahol bárki megtalálja.
Szívesen rávágnám, hogy akkor menjen el, ha annyira szeretne, de nem mozdul meg, és a munkájával jön… A munka részét megértem valamennyire, nekem az egész életem egy rohadt nagy meló, szóval átérzem, csak akkor is, miért pont ma?! Meg miért kell kamuzni? – Lehet, hogy karriert kellene váltanod – javaslom. Inkább válasszon egy olyan munkát, ahol nem kell tennie semmit, mégis jó pénzt kap. Például szerezhet maga mellé egy sugar daddy-t. Vagy mommy-t… – Ilyenkor nem mondjuk, hogy “szívesen” – jegyzem meg egy halk morranással. Bók vagy dicséret után nem szokás, mert nem az ő érdeme, hogy jól áll nekem az a szaros szemüveg. Tudom, hogy jól áll!
Persze ha már ebben a szar helyzetben ragadtunk, legalább annyit megteszek jófejségből, hogy megkínálom váratlan vendégemet egy itallal. Választása a vörös borra esik, ami kellemes egybeesés, ugyanis én is afelé tendálok, így akkor egy helyett két boros poharat veszek elő. Mielőtt viszont töltenék magunknak, azért jelzem felé, hogy rájöttem a kis hazugságára igen gyorsan. – Nem. És általában a hivatalos ügyben járó aurorok az ajtómon keresztül szoktak bejönni. – Teszem hozzá, amikor itthon vagyok. Viszont ő tuti nem az ajtón jött be, mert ott volt a leggyengébb az illata. És igen, itt már a türelmem is elfogy, de azért igyekszem továbbra is megőrizni a hidegvéremet. – Javaslom, próbálkozz vele… – “Amíg még vannak ép hangszálaid” - tenném hozzá, de szerintem így is meg fogja kapni az egyértelmű üzenetet. – Akkor mégis kié? Nem látok itt senki mást.
Közben mellé sétálok, de pillantásom továbbra is szúrós, és igen, látom a pálcáját, de jelenleg pont nem izgat az sem. – Hmm… Igazán? – karórámra pillantok. – Munkaidődön kívül, engedély nélkül tartózkodsz egy magánszemély otthonában, meghamisítottál egy hivatalos dokumentumot és kihasználtad a munkahelyi pozíciódat, magánjellegű betörési céllal. Most pedig egy ártatlan, fegyvertelen személyt fenyegetsz a pálcáddal, aki semmilyen jelét nem mutatta támadó szándéknak, tehát még önvédelemnek se mondhatod, főleg, hogy birtokháborítást követsz el – sorolom, közben leteszem elé a poharát, majd a szék háttámlájára támaszkodom és úgy hajolok a válla fölé. – Attól még, hogy auror vagy, a törvények rád is vonatkoznak. És a törvény azt diktálja, hogy jogom van megvédeni magam egy betörő ellen. Arról nem is beszélve, hogy feljelentést tehetek ellened az auror parancsnokságnál, amiért hamisított házkutatási engedéllyel betetted a lábadat az üresen hagyott lakásomba.
Elmosolyodok, majd felegyenesedek és derekamat nekidöntöm előtte a pultnak, így szemtől szemben vagyunk egymással. Majd poharam szélét óvatosan nekikoccintom az övének, akár a kezében van, akár a pulton, s kortyolok egyet az isteni borocskából. – A lehető legrosszabb napon találtál meg, drága aurorom… De rendes leszek és adok neked választási lehetőséget. Három opciód van: egy, bizniszt csinálok abból a ritka jó véredből - ezt persze garantáltan nem élnéd túl. Kettő, te leszel a vacsorám, amit talán túlélnél. Három, egy kellemes dugással levezetjük a feszkót, aztán elhúzol innen a francba. Válassz.
Vous êtes faussement heureux, vous troquez vos valeurs
Nem direktbe bunko, illetve o sose gondolta magat annak. Szerinte termeszetes modon valaszolt mindig, nem volt serto, amiket masok fejehez vagott, egyszeruen tul erzekenyek voltak az emberek. Valahol edesanyja "jotekony" hatasanak gondolta, aki mindig is vasmarokkal fogta ot, s mivel varazslonak szuletett, meg inkabb probalta mugli szokasokra raszoktatni, sot egy ideig azt is meg akarta kiserelni, hogy nem engedi el varazsloiskolaba, de mivel erejet nem volt kepes iranyitani, igy errol le kellett tennie. s miutan kozolte otthon, hogy o marpedig csak a ferfiakat szereti, meg inkabb elmergesedett kettejuk kozott a viszony. Ha pszichologus latta volna, egeszen biztosan arra fogta volna tsundere viselkedeset, hogy keves szeretetet es gondoskodast kapott otthon, ami anyjat tekintve, s apja allando munkamaniajat szamitasba veve nem is olyan rossz megallapitas. Cserebe pedig hiaba igyekszik kimutatni masok fele az oszinte torodeset,valahogy csak nem ugy jon ki, ahogyan azt o szeretne. Most sem eppen tiszteletlensegbol marad merev, s nem vagyiok kifejezetten a halalra, egyszeruen nem erzi, hogy felnie kene. Talan rosszul meri fel a helyzetet A rovid valaszokra viszont nem tudja mit reagaljon,ezert csak bologat, hogy mutassa, egyebkent figyelt ra, bar mar megtanulhatta volna, hogy itt Europaban ez a beleegyezest jelenti, s nem azt, hogy figyelne. Pedig odahaza, attol fuggetlenul, hogy egyetertenek-e vagy sem, csak folyamatosan jar a fejuk le, s fel, mert muszaj annyira udvariasnak lenniuk, hogy valamivel kifejezzek, egyebkent valoban ott is vannak nem csak testbenm, de lelekben is a beszelovel. Hianyzik is neki neha ez a gesztus masok reszerol, ahogyan megszokott kulturaja is. Nem erti o az angolokat, primitivnak es barbaroknak tartja oket, akikben semmi elegancia es udvariassag sincs, hiaba vallja magat ez az orszag magat annak. Kedbesen tudnak ignoralni masokat, talan ebben az egyben igazan jok. - Nem, egybekent szeretem a munkam, csak nem birom, mikor olyan szemellyel vagyok osszezarva, aki szivesen megkostolna. - von vallat, s talan ennyire tudtak kifejezni, hogy tart a ferfitol. Bar inkabb cxsak attol, hogy ossze fognak verekedni, amiert esetleg a verere fajna foga. Tudja, hogy ebben az orszagban ritka a nullas ver, bar nincs egeszen tisztaban azzal, hogy ennek ellenere szeretik-e a vampirok. Elvegre izetlenebbnek kene lennie, mint a tobbinek, nem? Azert nullas, mert valami nincs meg benne, mint a masik kettoben, csak emlekezne, hogy mit mondtak anno biologian, mi ennek a jelentossege, vagy mi is ez. - Nem? - arcan oszinte a dobbenet. - Mindig ugy tanultam, hogy a koszonet utan ezt kell mondani. - Persze nem jelent semmit, hiszen az a par ev angol nyelvtanulas egyebkent pont semmit sem ert. Csak mondatokat magoltak be, nem igazan foglalkoztak a nyelvtannal. Na igen, ez is olyan, hogy nem direkt volt az elszolas. S pont azert, mert ugy erzi, hogy nem volt eppen kedves, sot tudja, hogy minden oka meg lenne a ferfinak kidobni mostanra, meglepi, hogy itallal kinalja, de elfogadja, mert... Alkohol, hulye lenne nem inni. - Honnan veszed, hogy en nem ott jottem be? - Tul ovatos volt ahhoz, hogy eszvegyek, meg a kamerakra is kulon figyelt, hogy ne kapjak el. - Hah? - Nem erti minek kene enekelnie. Tenyleg nagyon hamis, jobban jarnak, ha nem kezd bele oszinten szolva. - Akkor sem az en dolgom. En csak dolgozok. En se tudom mit keresek itt, ha oszinte akarok lenni. - Azon kivul,hogy tudjon meg mindent rola. Igazabol arra nem gondolt, hogy beszelghethetne is vele. Maris megtudta, hogy heves termeszetu az illeto. Valami, amire nem volt kivancsi. Egeszen sokaig hallgatja rezdulestelen arccal, de az artatlan es fegyvertelen megjegyzesere mar osszerancolja a homlokat. - Az elobb hasznaltal nonverbalis es palca nelkuli magiat. Nem neveznelek fegyvertelennek. - Egy darab pergamen nem eg el csak ugy magatol, pontosan tudja, hogy mit csinalt. Kozben az arcaba hajol, de o csak nyugodt pislog ra, sot macska modra meg egy kisse oldalra is donti a fejet, ezzel is kimutatva erdeklodeset. - Ehhh... - mosolyogvca von vallat. - Nem ez lenne az elso. - S most gunyosan vigyorog ra, mert sajnos igaz, nem ez lenne az elso alkalma, hogy szabalyt szegne. Mindossze annyi dolga, hogy rasoz valami hamis vadat, s tekintve, hogy dhampir, meg lehet el is fogadnak, amit mond. Utana csak kuncogashoz szeru hangot hallatt, bar inkabb csak hummogesnek hat. Kisse nevetsegesnek talalta, hogy valasztasi nlehetosegt kinal ughy, hogy az valojaban nem is lehetoseg, hiszen ezekbol ketto biztos halalt jelentene. A poharat nem fogta meg, ezek utan nem biztos, hogy szeretne belole inni,mert komolyan nazt hiszi, hogy megmergezte. Vagy csak el akarja kabitani, s kiszivni a veret. - Ebbol a dugas hangzik a legjobban. - Igazabol neki is jol esne mar egy menet... Ketto. - Varj ki van felul.
Lehet, hogy egy valódi geciputtonynak tűnök most, de úgy gondolom jogosan vagyok felháborodva azon, hogy egy idegen, magát tisztességes aurornak mutogató kínai férfi betört a lakásomba. Ráadásul még csak nem is hozta magával azt a megszokott cuki kínai jómodort, a folyamatos hajolgatással meg a “maradj még desszertre” vendégszeretettel. Ki tudja, lehet metamorfmágus és még csak nem is igazi kínai. Lehet, hogy nem is auror, csak egy jött-ment szerencsétlen, aki pont Bastien Darthorn lakásába akart betörni ma este. De ha ez kiderül, én biztos eltávolítom a csini fejét a csini testétől.
– Őszintén nem érdekel – sóhajtok fel, s még az égnek is emelem a tekintetemet - bocs, plafonnak -, mert már nagyon elegem van ebből a beszélgetésből. – Ha ennyire tartasz tőle, hogy megeszlek, akkor akár el is húzhatod a csíkot. Nincs kedvem hozzád és csak elbaszod az amúgy is elbaszott estémet. Örülhetnél neki, hogy élve elengedlek… – “Hálátlan geci”, tenném hozzá, de nem teszem, mert már ez is túl sok energiámba kerülne.
Ráadásul megdicsérte a szemüvegemet, úgyhogy talán annyit megérdemel, hogy nem mondok rá mindenféle bunkóságokat, csak ha igazán megérdemli. Persze ezt is el kellett rontania… – Nem. Ha valakinek bókolsz vagy megdicséred valamiért, nem mondod, hogy “szívesen”. Nem a te érdemed, hogy valaki szép vagy valamit jól csinált, úgyhogy ha megköszöni, utána csak mosolyogsz és bólogatsz. – forgatom szemeimet. Komolyan el kell neki magyaráznom ezt is? Hol tanult angolul, a sarki jósnőnél? Mi is a neve? Mrs. Cheng? Chung? Ching? Faszt érdekel! Azt sem értem, miért engedik be a ide. Itt elvileg a hozzám hasonló gazdag köcsögök meg sztárocskák élnek, semmi keresnivalója egy üveggömbös sarlatánnak itt.
Azért csak-csak hajt valami, kíváncsiság vagy ehhez hasonó, mert ahelyett, hogy páros lábbal rúgnám ki az ablakon ezt a szerencsétlent, még itallal kínálom, sőt, még fancy boros poharat is előveszek a kedvéért. Kezdem azt hinni, hogy ő más fogás, mint a többi, s éppen ezért játszani is máshogy kell vele. Nem ijesztgetni, inkább…Hmm. – Nem figyeltél az iskolában, mikor dhampirokról tanultatok, mi? – húzom a számat. – Az ajtónál alig érezni az illatod. Tehát, a közelében sem jártál. – Nem is értem, még az aurorképzőben sem mondták el neki, hogyan működik ez? Az ostoba fejét látva pedig úgy fest még egy tisztességes angol órát sem adtak neki. – Most ez komoly? Átvitt értelemben mondtam, azt jelenti kurva gyorsan áruld el, mit akarsz tőlem és mit keresel itt! Érted már? Dalolj-beszélj… – még gesztikulálok is mellé, de kezdem magam úgy érezni, mint aki egy takony kiskamasznak próbálja elpofázni, hogy mégis hogyan működik a szex. Fogd már fel, hogy több lyuka van egy embernek! – Remek – mordulok fel, s homlokomat ráncolva összecsippentem az orrnyergemet két ujjal. – Tehát képes voltál úgy idejönni, hogy egy kamu házkutatási engedélyen kívül mást nem is találtál ki, amivel megvédhetnéd magad? – Nem hiszem el… Tuti nem mondták el neki, ki vagyok. Mert ha tudná, nem lett volna pofája ennyire felkészületlenül idejönni. – Megsértesz, basszameg…
Szerencsére én jobban figyeltem az iskolában, no meg azért nem először kerülök aurorokkal összetűzésbe, sőt, volt már dolgom mindenféle jött-menttel, maffiával, bűnszervezetekkel, magamutogató pénzes vén faszokkal… Szóval tudom kezelni az ilyen helyzeteket. – Bizonyítsd. – Szépen mosolygok rá, szinte már barátságosan, közben mindkét kezemet a vállam fölé emelem, felé fordított tenyérrel. Esküszöm, hogy ártatlan vagyok. Azaz, nincs fegyverem és ma még nem öltem meg senkit. Még. – Ehh? – Ennyi? Tényleg? Sehol egy “bocsi” vagy egy “elbasztam igen”? – Talán nem kellene rendszert csinálnod belőle – közlöm. Elég idegesítő. Egy auror, aki szarik a szabályokra? Mégis ki az a hülye, aki egy ilyennek fizet? Ha nekem lenne egy ilyen alkalmazottam nemhogy kirúgtam volna, de még az eddigi fizetéseit is visszavettem volna. Szóval élete végig szóló adósságba kergettem volna, aztán eladtam volna a vérét jó pénzért. Egy jó businessman így csinálja!
Nem tudom eldönteni, hogy mazochizmusból, vagy szimpla butaságból reagál így a mondandómra… Most tényleg ennyire nem érzi a helyzet súlyosságát, vagy egyszerűen nem érdekli, hogy mi lesz a sorsa? – Nem kell? – mutatok a meg sem kezdett borra. Kikéri magának aztán otthagyja… Komolyan, semmi illemet nem tanult ez a pasas? – Jó döntés – bólintok. A dugás minden problémát megold, ráadásul én rohadt jó is vagyok benne, szóval… Win-win. – Általában én. De dönthetünk kő-papír-ollóval is, nekem édesmindegy – vonok vállat. Jobban szeretek én irányítani, de ha nagyon ragaszkodik hozzá, akkor tehetek kivételt. – Vagy váltásban is mehet, akkor mindenki nyer.
Vous êtes faussement heureux, vous troquez vos valeurs
Van abban valami, amit mond, s bár nagyon szeretne visszaszólni, de helyette csak finoman elmosolyodik. – Még lehet fel is dobom az estédet. Elvileg hihetetlen szórakoztató vagyok. – Bár nem igazán erre szerződött, sőt igazából tényleg jobb lenne, ha lelépne, de… Mikor hallgatott ő utoljára a józan észre? Eleve szeret játszani a tűzzel, mert úgy érzi, hogy igazán él akkor, s mi lehetne rémisztőbb jelenleg, mint felhúzni egy vámpírt? Még akkor is, h nem egészen fajtiszta.
Bár azt belátja, hogy kissé tart tőle. Nem látszik rajta, mert mindig ugyanolyan érzéstelen az arca, időnként talán valami vigyor szerű megjelenik az arcán, de nem z a remegő típus. Pulzusa is egyenletes marad, csupán gondolatai cikáznak fejében, hogyha ő itt most meghal… Akkor Yule biztosan megharagszik rá, amiért nem ment el a találkozójukra. Áh, azt nem hagyhatom ki! A családi programokat igen, az anyja talán még party-t is szervezne és örömében táncot járna, de ez nem annyira érdekes, minthogy az unokatestvére megharagudna.
Mint ahogyan Darthorn is így tesz, miután megdicsérte. Ez pedig a hülye angol órák miatt van, ahol csak beszélni tanították meg, de egyébként nem az életre. – Áh… Elnézést. Viszont tényleg nagyon helyes vagy szemüvegben. – Van valami különös vonzalma azok iránt, akik szemüvegesek. Elvileg sokkal megbízhatóbbnak tűnnek azok, akik viselik, meg okosabbnak is néznek ki. És hát… Bastien kilóméterekkel vonzóbb mikor rajta van. Láthatja is, hogy komolyan gondolja, szeme egy picikét még csillog is, ahogyan ránéz most. – Olyan vagy, mint jól megrajzolt manhwa karakter. – S igen, ezt bóknak szánja.
S még ez a dhampír forma is kevésbé tűnik rémisztőnek így, hogy igazából elbeszélgetnek, pláne úgy, hogy ő egyébként kifejezetten jobban szeret csöndben lenni. Így csak hallgatja a magyarázatát. – Bevallom nem figyeltem túlságosan órán. – Nincs otthon a mágikus lényekben, s eddig még nem is találkozott dhampírral, de vámpírral sem ahhoz, hogy túlságosan érdekelje mikre képesek. De valóban most megbánta, hogy nem készült fel jobban. – Koreai vagyok, nem értem az ilyet! Te sem értenéd, ha koreai mondásokat fordítanék le neked. – forgatja meg a szemeit. – Egyébként sem élek itt elég ideje, hogy ismerjek minden ilyet. – Illetve de, de az emberi interakciói igen csekélyek.
S utána is csak nézi. – Az volt a terv, hogy nem leszel itt. Csak körbe akartam nézni. Nem mozgattam el semmit, nem keresgéltem piszkos kis titkokat, csak sétáltam körbe nagyjából. Nem mintha találtam volna olyat, amit eddig ne tudtam volna rólad. – A titkok felderítése az a következő lépés lett volna, ha nagyon akarta volna, de amilyen reakciója van, lehet inkább csak hanyagolja. – Bocs… Amúgy mivel? – dönti oldalra a fejét, mint ahogyan a macskák szokták, mikor nem értik mi történik.
S közben jön az egész, önvédelmi szöveggel, így csak nagyot sóhajtva teszi le a pálcáját a földre, majd odébb is rúgja az egyik sarokba. Csak ezek után veszi elő a zsebéből a vastag dossziét, amit felcsap, lapozgat párat, majd az egyik oldalra bök. – Pálca nélküli és nonverbális varázslat… - néz fel rá ártatlanul, majd elteszi, s nem, nem sírja vissza a pálcát, neki sincs rá szüksége. – Ehhh? – utánozza a döbbenetet az arcán, majd csak tovább mosolyog. – Amíg elvégzem a munkát olyan mindegy. – Nem őt hívják elsőre, s nem is szeretik, de tény és való, hogyha végső esetben ő jön, mert legalább képes megoldani egy ügyet és nem tart neki hónapokig.
Az viszont elég sok ideig fog tartani neki, hogy feldolgozza mi is történik itt. Fenyegetőzik a fickó, de azért ad neki bort, s még a szexet is felkínálja lehetőségnek. – Megmérgezted? – kérdezi félig elviccelve a dolgot, de valójában komolyan érdekli, mert nem szeretne meghalni még. Nem direktbe, nem így. S ami a dugást érinti… Hát egyébként ő sem bánja, bár eléggé meglepi ezen opció. Főleg, hogy olyan, mintha komolyan is gondolná. Nem képes dönteni, hogy megbízzon-e a férfiban, így csak fejben elmond egy Incarcerandus-t, miközben még beszél. – Várj, állj. Ezt te sem gondoltad komolyan, ugye?
– Ki szerint? – bukik ki belőlem a kérdés szinte azonnal, de nem szívom vissza, sőt, még valami szarkasztikus fejet is vágok hozzá. Őszintén, engem marhára nem szórakoztat a jelenléte, sőt, csak terhemre van, mert ahelyett, hogy végre lepihenhetnék vagy összedobhatnék magamnak valami ehetőt, vele kell foglalkoznom. Mert ő nem hajlandó kivonszolni a seggét az ajtón. Azt se tudom, ki ez! – Engem most az szórakoztatna a legjobban, ha becsuknád kívülről az ajtót. Nem tennéd meg a kedvemért?
Még fizetnék is érte, csak húzzon el! Meg fog fájdulni a fejem a sok idegeskedéstől. Faszomat már… Hogy nekem sosem lehet nyugtom! De tényleg, valami túlpörgött idióta mindig zaklatni kezd. Egyszer Vivi. Aztán Vito. Aztán most ez a nyomorult kínai faszi. Komolyan mondom, ha nem fordul meg és sétál ki a küszöbön, két kézzel fogom lehajítani őt a penthouse ablakán. Hozzáteszem, a legfelső emeleten lakom. Milyen szépen szétcsattanna… Vagy hoppanálna. Mekkora csalódás lenne.
Bár ahogy elnézem vannak ennek a fickónak bizonyos ferde hajlamai… Talán mégsem lenne annyira unalmas marasztalni egy kicsit. Persze csak miután kioktatom őt arról, hogy nem mondjuk egy bók után, hogy “szívesen”. Az hogy hangzik már? – Jó, felfogtam, majd dugás közben magamon hagyom – forgatom szemeimet. Még ilyet… Ez valami új kink lenne, amiről még nem hallottam? – Egy milyen karakter? – nézek rá most már totál összezavarodva. Nekem ez nagyon kínai. De biztos jót jelent, mert most úgy néz fel rám, mint aki először lát szépen ápolt faszt.
Persze azzal elég gyorsan szembesítem, hogy tisztában vagyok a betörésével, és azzal, hogy nagyon nem az ajtón keresztül érkezett, ahogy azt állítja… De nem tűnik sem ijedtnek, sem meglepettnek. – Nem ártott volna, különben most nem csináltál volna magadból hülyét egy dhampír előtt – válaszolom, s kissé összepréselem az ajkaimat, közben olyan unott fejet vágok, amilyet csak lehetséges. Hihetetlen, még annyival sem tisztelt meg, hogy legalább utánanézett volna a fajtámnak, mielőtt a lakásomba merészkedik. – Szóval sosem szoktál nyugati filmeket nézni? Azt akarod mondani, hogy életedben nem hallottad még, hogy… Tudod mit? Inkább ne is válaszolj – csóválom a fejem, és még fel is sóhajtok, közben orrnyergemet összecsípem. Hihetetlen, hogy ezen van fennakadva. – Oké, lépjünk túl rajta kérlek – morranok fel. Hihetetlen. Soha többet nem akarok szóba állni kínaiakkal. Vagy japán, koreai, kutyafüle, akármi is ő.
– Ez nagyon szupi, de miért is? Minek jöttél ide, ha nincs mit keresned? – Ez most már kezd nagyon zavarossá válni… De úgy tűnik, manapság már mindenféle jött-mentet felvesznek aurornak. Lehet, hogy ez valami perverziója és csak kihasználja, hogy aurorként büntetlenül betörhet másokhoz. Azaz… Nem egészen büntetlenül, ha az áldozatul esett civil lakos feljelenti a formás kis seggét. – Fogalmad sincs, hogy mennyire felkészületlenül jöttél ide, mi? – Sértő. Meg vagyok sértődve baszki! Komolyan mondom, elmegyek az auror parancsnokságra és kihisztizem, hogy legközelebb olyan embert küldjenek rám, aki tudja, kihez akar betörni engedély nélkül… Mert ez így nagyon gáz!
Nézem, ahogy a pálcája elgurul valamerre, aztán a dossziét, amit kicsap maga elé. Közelebb megyek, pontosabban mögé állok, s a válla fölött áthajolva nézem a rólam feljegyzett infókat, s már nem is figyelek arra, hogy mit olvas fel. – Egyetlen oldal? – még közelebb hajolok, majd fölötte átnyúlva felemelem azt az egy szem oldalt, amit nekem dedikál ez a csodás dokumentum, aztán a hátoldalát is megnézem, meg az utána következő oldalt is. – Ez komoly? Ennyire méltóztattok? – fújtatok egyet, majd felegyenesedek és visszasétálok a helyemre, hogy aztán ott motyoghassak tovább. – Hihetetlen, hogy ennyire szarnak rám… A kurva anyjukat. – Feljebb kell tornáznom magam a ranglistán.
– Ehh… – hitetlenkedve csóválom a fejemet. Ez aztán a bocsánatkérés… – A kivitelezés is éppen olyan fontos. – Csak ennyit felelek. Hiszen lehet egy célt elérni szar munkával is, és precíz, tökéletes módszerekkel is. Az előbbit elfogadják, utóbbit értékelik és megjegyzik. Én is szívesebben alkalmazok olyan fickókat, akik jól és szívesen dolgoznak, mint olyanokat, akik épp csak elvégzik a minimumot. Egyszerűen így éri meg jobban.
– Persze. Egy korty és habzani kezd a szád, majd azonnal le is áll a szívverésed – válaszolom fapofával. – Úgy nézek ki, mint aki ilyen olcsó módszerekkel öl? – teszem hozzá, majd a poharáért nyúlok és egyetlen kortyot lopok a borából. – Igen, határozottan érezni lehet benne a ciánt – közlöm, s vissza is adom neki. Újabb sértés… Még hogy én, megmérgezni valakit… Abban semmi szórakoztató nincsen! És még csak a vérét se tudnám utána felhasználni, így mi értelme lenne? És ha már a kihasználásnál tartunk… Lenne is egy ötletem, amivel kompenzálhatna nekem, de egyelőre nem úgy fest, mint aki könnyedén bele akarna menni. Pedig minden jogom megvan hozzá, hogy ezt követeljem, ha már szépen betört a lakásomba. – De. Halálosan. – Megint csak fapofával válaszolok, s igen, látom a szaros kis köteleit, de sajnos ezt most nagyon elkúrta, mert - szeretek a tűzzel játszani, hihi -, el is égnek nagyjából azonnal egy fejben elmormogott Incendio hatására. – Na… Ez nem volt szép dolog… – Ellököm magam a pulttól, és egyenesen a nyakára markolok. – Betörsz a lakásomba. Visszaélsz a vendégszeretetemmel. Nem akarsz se lelépni, se dugni… És még kóstolgatsz is. Ezt te sem gondoltad komolyan… – Kissé megszorítom a nyakát, csak hogy érezze a szeretetet, aztán még annál fogva, ellenállást nem tűrve le is húzom őt a székről, hogy azzal a lendülettel a földre is taszíthassam. – Ennél kevesebbért is öltem már, te kis köcsög! – És már lendítem is a lábamat, hogy egy jóóó nagyot belerúghassak a hasfalába.
Vous êtes faussement heureux, vous troquez vos valeurs
-Hát… Valaki szerint biztosan. – Igazából nem tudja, nem nagyon szokott kedves lenni az emberekkel, inkább szemét, hűvös, s távolságtartó. Most pedig csak szimplán idegesíteni akarja, ha már így megzavarta a nyomozását, amit munkaidőn kívül tesz egyébként. Tekintve, hogy nem az auror parancsnokságnak kell róla információ. – Engem az szórakoztatna, ha egy szerencsétlen kis köcsög elcsúszna egy banánon. Nem tudnád elintézni a kedvemért? – erőltetetten elmosolyodik, majd ismét visszamegy érzelem mentesbe. Egyikük sem tudja teljesíteni a másik kérését. Ő nem fog elmenni, ahogyan a férfi sem fogja tudni móresre tanítani a volt mentoráltját. Egyszóval felesleges nekik alkudozniuk. Akkor inkább kiélvezi, hogy miatta fáj a feje. Sokkal viccesebb, mint otthon leinnia magát.
S néha akartalanul is sikerül kiakasztania. Pedig ő valóban csak bókolni akart. Mert amúgy tényleg jól áll neki a szemüveg. Biztosan a sok anime meg manhwa az oka annak, hogy annyira imádja a szemüveget másokon. Ad neki egy kis pluszt, valamit, amitől egyszerűen le akarja támadni itt és most.
Talán ezért sem akad meg a szexre vonatkozó megjegyzésén. – Hm… Nem fogok panaszkodni miatta. – vigyorog is rá szélesen, bár túl sokáig nem képes rá, de amikor éppen jön egy inger, akkor igyekszik ki is mutatni, nem pedig csak fapofát vágni végig. Yule így is sokszor szól rá, hogy lehetne emberibb. – Manhwa. Koreai képregény karakter. – elő is kapja a telefonját, s kikeresi az egyik kedvenc mahwajat. Under the Green Light. Majd meg is mutatja neki a szemüveges karaktert, hogy pont úgy fest, mint ő.
De mindegy mennyire jól elvannak akár 10 percig is, ha emlékeztetnie kell, hogy amúgy betört hozzá. Persze nem olyasmi, amit könnyen el lehetne felejteni, vagy éppen mellékes volna. Ettől függetlenül reménykedett benne, hogy hamar túl tudnak lendülni, ha már amúgy meghívta enni. – Nem te vagy első és az utolsó sem. Viszont nem tudom zavartatni magam. – Igazából ezen a ponton a fél iroda bolondnak hiszi. Talán egyébként jogosan, sőt biztosan, mert az igaz, hogy nincs ki mind a négy kereke. Viszont emiatt is lehet jó szakember, s lehet ezért olyan vakmerő, hogy mindenféle hülyeséget bevállal. Például ezt a munkát. – Tudod, ha kérdezel, majd azt mondod ne válaszoljak, akkor amúgy azzal engem is elkeserítesz. Nem látszik, de valahol fáj. – Nem, egyébként nagyon is örül, hogy nem kell gondolkodnia, vagy éppen túl sokat megosztania vele. Felületesen válaszolgat, főleg úgy, hogy tovább húzogassa a kis bajuszát. – Oké! – kiállt fel némileg boldogabban, s most már nyugodtabban dől hátra. Nem mintha eddig annyira ideges lett volna.
- Nos… Igazából azt akartam megnézni milyen vagy magánemberként. Az iratok nem mondják el, ha mondjuk OCD-s vagy, vagy ADHD-s. A lakásod igen. De ha van piszkod kis titkod, hallgatlak. Szívesen megtudnék bármit. – mosolyog rá, s most igyekszik több ideig tartani, mint 10 másodperc. Bár most nincs olyan nehéz dolga, hiszen szórakoztatja a helyzet, s hogy tényleg semennyire nem készült fel erre a találkozóra, ezt pedig simán be is vallhatja. – De tudom! De mint mondtam, nem azzal számoltam, hogy itt leszel. Bár nem hiszem akkor több mindent csináltam volna. Nálad rosszabbal is találkoztam, azt is túléltem. – Úgy érzi, hogy ő szeretne lenni a farkas, míg saját magát Piroska szerepébe kéne beleképzelnie. Csakhogy ő itt maximum a hiperaktív mókus lehet, a farkas bal keze – mégcsak nem is a jobb – de annak túl sok jelentősége nincs. Na valahogy így tudja elképzelni most a férfit.
S hogy tovább hergelje, mennyire nem fél tőle, még el is dobja a pálcáját, miközben felcsapja a dossziét s elkezdi kikeresni azt az infót, ami kell neki. Érzékeli, hogy mögé kerül, hogy közelebb hajol, de nem zavartatja magát, egyszerűen csak hagyja, hogy elvesze a lapot, s kiakadjon. – Nyugodj meg édesem… - néz fel rá kissé bűnbánóan. – Ez nem a munkahelyi, csak az én sajátom. Ami a parancsnokságon van, az rövidebb. De olyan titokzatos vagy, hát alig lehet rólad bármit megtudni. – igyekszik drámaian előadni, bár a fapofa nem segít, de mindent belead, így talán átmegy a lényeg.
-Miért? Nem fogok többet keresni tőle. Nem leszek elismertebb. Nem fognak jobban szeretni. Akkor minek fektessek bele több energiát, mint kéne? – Ez mondjuk mindig zavarta. Régebben, fiatalabb korában talán jobban hajtott, talán tényleg precíz akart lenni, de már nem. Már nem érdekli semmi sem, csak az, hogy jó emberekkel kössön szövetséget.
-Oh… - s már-már elgondolkozi, iszik is belőle akkor, hátha tényleg meghal, de csak nem éri el a vég. – Igazából reménykedtem benne, bár akkor gyanítom nem tudnál a véremből inni, ami rémes lenne, mert nullás. – majd csak nézi, ahogyan iszik belőle, s ő maga is kortyol belőle. – Egyébként ha részeg leszek és úgy iszol belőlem, akkor attól te is megrészegülsz? – Nem is foglalkozik a ciános poénjával, mert nem volt vicces. Bár igazából kevés dolog szórakoztatja. Rettenetesen kevés. Néha már aggódik saját maga miatt.
Főleg azért, mert úgy fest tényleg komolyan gondolta, hogy feküdjenek össze, mely egyébként szórakoztató lenne, s csak azért akarta megkötözni, hogy ne támadja meg hirtelen, hanem előbb beszéljenek. Majdnem elfelejtette, hogy egyébként teljesen feleslegesen tenné, mert tud védekezni ellene pálca nélkül is.
Menekülni ellenben nem áll szándékában, inkább hagyja is, hogy elkapja a nyakát. – Ah…! Várj már, nem mondtam, hogy ne dug… - érzi a szorítást, mire egy nagyobb levegőt szív be, s érzi a rántást, majd a földre zuhan, kissé fáj, de mégsem annyira, hogy emiatt különösebben reagáljon. Inkább csak nagy szemekkel néz fel rá, mikor pedig a lábával lendül, csak odébb gurul. Ráfog a vádlijára, belebokszol a térdhajlatával, hogy kibillentse egyensúlyából és a földre essen. – Durván szereted látom. – kuncog, s ha sikerül, akkor igyekszik lefognia. – Ha megnyugodnál, akkor még lehet szó szexről. Harapás nélkül.
