Cressida Boot

Karrier-orientált, könnyű vonalas feminista, neki nincs szüksége semmire és senkire ahhoz, hogy a saját képességei mentén érvényesüljön. Fáradhatatlan és fókuszált, amire kijelölik, azt a lehető legtökéletesebben végzi el, mindezek mellett odafigyel, hogy szűk metszetű kontaktlistájának tagjai (akikkel rendszeresen együtt dolgozik, akik szállítanak, asszisztálnak, megrendelnek) egyfajta közvetlenséget tapasztaljanak az irányából, mindenki születésnapját számon tartja, elképzelhetetlen apróságokat jegyez meg, kedvenc süteménytől régóta vágyott parfümig, ezért az ajándékai sosem futnak vakvágányra. Cressida az, aki kérés, említés nélkül küld koszorút rokonok, barátok temetésére, aki figyelmességéről folyton tanúbizonyságot tesz. Független és fogékony, megtanult egyedül élni, berendezkedett a magányra, jelenleg úgy érzi, semmiért nem cserélné ezt az önkényes szabadságot, ugyanakkor könnyen alakít ki ismertségeket, lehengerlő és jóindulatú, mások aktuális hangulatának rezgésszámát probléma nélkül felveszi.  

Ismeretségei felszínesek - úgy érezheti bárki a közelében, mintha egy szép festményt nézegetni, ami megkapó, és ami valamennyire illeszkedik a hangulatához, és aminek vannak rétegei, mégis valahogyan... távolinak, hamisan idillinek tűnik, egy rejtett világ felmázolt határmezsgyéjének. Cressida távolságtartó, tudja, mit jelent elveszni valaki más kedvéért - és szenvedni a kontroll nélküliségben, ezért ő dönti el, mikor és kinek adja meg magát. Soha és senkinek. Legjobb barátja a húga, Tamsin látta nyakig véresen, zokogva, Tamsin segített ledörzsölni a bőréről Raleigh agyvelejét, Tamsin azt ismeri belőle, amit nem érdemes, de muszáj Cressida megértéséhez. Egy része ott maradt abban a fürdőszobában, még most is fekszik a márványon és zokog, tizenhét éves kora óta, egyfolytában.

Zuhany alá áll, teljesen meztelenül, lába között iménti orgazmusának sajgó maradékával. Senkire sem gondolt, sem előtte, sem közben, nem gondol most sem, forró vízcseppek útjába hajolva, zsibbadtságát enyhítvén. Hamiskásan mosolyog, valahányszor megemlítik bizalmas barátnői, kiről és miről fantáziálnak férjük vagy aktuális szeretőjük alatt elfeküdve, hogy képzeletük szárnyal, felmorzsolva teret és időt, a fizikai egyszerű szabályait. Cressida egyetlen egyszer nyúlt el férfi alatt, természetellenes megadással, még tizenhét évesen, amikor azt hitte, a szerelem sok apró halálból és megváltásból áll.
Már tisztábban lát, kényelmetlen pontossággal, különböző mértékű és kiterjedésű intenzitásokból áll minden ember, aktus, gondolat, idebent egészen kis helyet foglal el, odakint betöltötte az egész teret, túlnőtt saját magán, bekebelezte partnerét is, ezt a szerencsétlen férfit, aki gyerekekről sutyorgott szeretkezés utáni ragyogásukban.
- Komolyan mondtam. – Észrevétlenül érkezik, Cressida akár meg is ijedhetne, de közel tizenöt éve képtelen félni. Akkor, ott, abban az aprócska fürdőszobában, véres csempék ölelésében kirettegte magát. – Szeretnék családot alapítani.
- Ezt már megbeszéltük, felesleges újból nekifutni – hajára rámarkol, kicsavarja belőle a felesleges vizet, samponért nyúl, mellei feszesek, néhány pillanatra elvonják a figyelmet Cressida szavairól. Ilyen közelségben megbénul, akár fegyverként használhatná ellene, csak éppen értelmét nem látja. Szükségtelen gyermeteg játszadozásba kezdeni, stratégiai érzékét máshol kamatoztatja.
- Mióta vagyunk együtt?
- Ebben nincs egyenes arányosság. Már az elején megmondtam, azóta egyszer nyomatékosítottam is, nem szeretnék családot alapítani, nem szeretnék gyereket, nincs miről beszélgetnünk – gyakorlott mozdulatokkal dörzsöli fejbőrét, fehér hab-ömlenyek siklanak át nyakának kecses ívé, vállainak izgató görbületén.
- Elhiszem, hogy félsz, mármint a munkád miatt. Jó anya lennél, nekem elhiheted.
- Nem tartom kizártnak, de valamiről megfeledkezel – erősebb vízsugarat enged, forrást fakaszt és megtisztul. Minden alkalommal. Kivétel nélkül. – Nem akarok anya lenni. Nem azért, mert nem szeretem a gyerekeket, mert szeretem őket, sőt, kikérném magamnak, ha a húgom nem engem választana keresztanyának. De sajátot ettől még nem akarok. Soha nem akartam, soha nem fogok akarni. – Mélytisztítóval dörzsöli át arcát, különös figyelmet fordítva orrnyergére, illetve homlokának bizonyos részeire.
- Velem akarhatnál. Ideje előrébb lépnünk, Cressida, valahogy komolyabban kezelni a kapcsolatunkat. Összeköltözhetnénk, összeházasodhatnánk, talán akkor mégis…
- Ezt most hagyd abba, mielőtt bolondot csinálsz magadból. – Öblít és öblít, lemossa csatározásukat, lemossa a nyögést és sóhajtást, lemossa ezt az értelmetlen beszélgetést is.
- Nem tudok várni rád, mindig csak várni, mikor leszel hajlandó elkezdeni tervezni velem.
- Igazán nem értelek, tényleg elmondtam, mire vágyom, akárcsak azt, mit tudok nyújtani. Akkor örömest vágtál bele. Mégis mi változott? – Futó pillantást vet rá, félreértelmezhetetlen jelekre bukkan partnere vonásai között. Ott van minden. Pedig az emberek sokkal boldogabbak lehetnének, ha elhinnék, amit a másik mond, ha fontolóra vennék, hogy ez lehet minden, hogy azzal a személlyel ennyi lehet az élet. Neki is okosabbnak kellett volna lennie, tizenhét évesen, de belevakult a szerelembe, megtébolyodott a ragaszkodástól, és elsiklott az intő jelek felett. – Jobb lenne, ha többé nem találkoznánk.
- Tessék?
- Nézd, ebben nem vagyok partner. Engem nem lehet belezsarolni semmibe, mert legyünk őszinték, éppen erre készülsz. Most azt mondanád, dehogy, miközben dehogynem. Elpuffogtatnál néhány elcsépelt frázist, választás elé állítanál, és azt várnád, melletted döntök. Hogy nekem ér ennyit az egész. Leszek anya a kedvedért, feleség, háziasszony. De segítek lerövidíteni ezt a kört. – Törölközőbe csavarja testét, öléről sietős cseppek ereszkednek alá. – Most kérlek, menj el.
Vitatkozásra nyílna a száj – már csukódik is, ellenkezés nélkül, megsemmisülten fordít hátat neki, vállaiban a szív törésének szöge pontosan rajzolódik ki. Nem bírja nézni. Kedvelte ezt a férfit, bizonyos értelemben hozzá tartozott, megosztotta vele az ágyát és életét, legalábbis annak felszínen tartott részét. Azonban nem tartotta magáénak, ahogyan őt sem tarthatja senki a sajátjának, belőle hiányzik a birtoklás – megteremteni és eltűrni sem képes, ezért soha semmi nem lehet az övé, és ő sem lehet soha senkié. Egyszer odaadta magát. Merlinre, nem adta, vetette, zuhant, a szerelem tömegvonzásának értékével, és azt hitte, sosem ér majd földet.
Végül földet ért.
Percekkel később kattan a bejárati ajtó zára, és hirtelen elfogja valami szorongató, valami borzongató érzés: hát minden szerelem egy fürdőszobában ér véget.

A nagybetűs MODERN NŐ megtestesítője - ízléses darabokat válogat össze, különös érzékkel találja meg a bőrtónusához és alakjához legjobban passzoló szetteket, legalább ötven pár cipőt és húsz kabátot rejteget a gardróbjában. Keresetének és szülei múlhatatlan kedveskedésének köszönhetően évszakokhoz igazodó ruhatárból válogathat. Lakásában nincs gyerekszoba, átalakíttatta dupla szárnyas gardróbszobává. Ragaszkodik a külsőségekhez, azt láttatja, amit láttatni akar, létezik egy Cressida Boot, akit mindenki ismer. Műtermében már szabadabb, lezserebb, gyakran eklektikusnak is nevezhető, éppen mit kapkod magára. Százhetven centiméteres magasságával és kecses alakjával a férfi tekintetek célpontja. Homlokán halvány ráncok jelzik a koncentráció vájta barázdákat. Hosszú, laza hullámú haját többnyire kiengedve hordja, kivéve festés közben, akkor kissé hanyag kontyba fogja fel, illetve sportolásnál copfba köti.