I may not know about fashion but I am sure a good budy to get into trouble with!
lyra & Blaise
Imádok rajzolni, de tényleg. Sokszor azon kapom magam, hogy mikor nincs kedvem bajba keveredni, vagy csak kimenni, akkor hajnalig pingálok. Meg is próbálkoztam szakkörökre járni, sőt még a divattervezést is felvettem, de nagyon nem volt hozzá érzékem. Ezt kedvesen jelezték is nekem, így most már csak akkor állítok be, ha piszkálni akarok valakit. Pontosabban Blaiset, mert ennyire szeretem az évfolyamtársamat! Főleg mikor beszól a stílusomra, amit nem értek! Tiszta gamergirl, mi azzal a baj? Na mindegy, majd a kövi bulira ő öltöztet fel, talán akkor nagyobb esélyem van összeszedni egy nem vérmániás és mégis helyes pasit… Kit áltatok?! Annál a fickónál nincs jobb, akit múltkor találtam. De most nem azzal foglalkozok, hanem a kis mardis haverommal. Úgyis biztos tiszta unalmas az élete meg régen volt már az, hogy elrángattam magammal valahova. Bevallom nekem is régen volt, hogy kilógtam, vagy tiltott helyre másztam el. A fiúnál meg keresve se találnék jobb társat mára, hiszen amúgy is fel kell dobnom a kis életét! Nem rajzolhat egész nap. Nélkülem tuti tök unalmas lenne neki. A szakkör után egyből megyek is oda hozzá, nem hagyom hogy meglógjon vagy valami. Úgyis tudja, hogyha én kalandot akarok, akkor nem lehet róla lebeszélni. Mondjuk ha engem akarnak rávenni valamire, akkor ugyanúgy nem tudok nemet mondani és akár a legnagyobb hülyeségbe is képes vagyok belemenni. Szerintem nincs olyan, amit nyomásra ne vállalnék, de komolyan. Még egy duplarandi a Zsebpiszok közben is egészen csábítónak tud hatni, illetve attól függ kivel… Oh Lyra, verd már ki a fejedből! Nincs itt az ideje a nyálas és romantikus érzéseknek. Amúgy sem vagyok valami nagy rajongója ez efféle dolgoknak. A gyertyafényes vacsi az eh… Elmegy, de akkor már inkább rendeljünk Taco Bell-t és közben játszunk Apex-el. A mai napig azt mondom, hogy az a férfi lesz számomra az igaz, aki amint meglátja, hogy Bloodhound-ot választottam, ő rögtön Fuse-t fogja hozni mellé. Mi más is lehetne az, ha nem szerelem?! Nem mintha eddig lett volna esélyem felmérni bárkivel is. Egyáltalán már az nehéz volt, hogy kiderítsem, játszik-e az illető. A lányok itt nem vallják be, a fiúk meg nem hiszik el, hogy jó vagyok. Pedig tudják hányszor voltam Apex predator szinten?! Nevetséges, ha nem lenne lányos nevem, akkor nem is tudnák megmondani melyik nemhez tartozom. Végre visszaszállok a földre, így már tudok koncentrálnia a fontos dolgokra is, vagyis Blaise-re. Amint meglátom, egyből egy hatalmas öleléssel támadom be. – Rainyyyy! Ugye szeretnél velem időt tölteni, hm hm hm?! Tudom, hogy akarsz, ne is ellenkezz. – vigyorogva nézek rá és reménykedek, hogy tényleg velem tart ma.
you know you've been in trouble a lot when both you, and the cop know each other by first names.
rain && lala
Számomra a ruhatervezés egy életstílus. Ha kell, napi nyolc órát foglalkozom vele, nem alszom, nem eszem, de annak a projektnek kész kell lennie; és élvezem is, hiába fárasztó néha. Nekem ezek a csendes percek, amiket firkálással tölthetek, mindennél fontosabbak; ezért is jelentkeztem rajz szakkörre, és ezért vettem fel a divattervezést is. Eleinte furcsa volt, hogy csak lányok vesznek körül az utóbbi foglalkozáson, de azóta már egyáltalán nem feszélyez a dolog. Persze van egy lány, akinek szerintem semmi keresnivalója nincs ott - és ezt most nem rosszból mondom, csupán őszinte vagyok -, mégis rendszeresen eljön és zavarja a vizet. Szerintem most már csak azért jön ide, hogy hátráltassa a többieket a munkában. De azért hadd tegyem hozzá, hogy egészen kedvelem őt, mindennek ellenére. Igaz, néha idegesít a hatalmas mennyiségű energiájával, de annyira vidám és színes egyéniség, hogy egyszerűen vonzz magához - a lehető legkevésbé szexuális módon. Mind tudjuk, hogy az utolsó kvarkomig meleg vagyok. Most viszont próbálom nem tudomásul venni, hogy itt van, ugyanis épp a következő Téli Bálra tervezek egy ruhakollekciót, aminek mind a tíz darabját szeretném minél előbb papírra vetni, hogy aztán elkezdhessem a varrómunkát. Öt fiú és öt lány szettet akarok összerakni, és mindegyikbe a téli időjárásra jellemző deres, havas hangulatot szeretném beleölteni. Marhára nem lesz egyszerű, de nagyban kell gondolkodnom. Ha szeretnék kitűnni a tömegből a munkáimmal, valami igazán egyedit kell alkotnom, amit még senki más ezelőtt. Terveim szerint a szakkör végén át fogok vonulni a könyvtárba, hogy ott folytassam a projektet. Legalább vacsora időig ezzel szeretnék foglalkozni, aztán kaja után jöhetnek a házi feladatok - igen, a prioritási sorrendem ebből azt hiszem egyértelműen átjön. Csakhogy Lyra más programot szán nekem, mint az kiderül abban a pillanatban, hogy megjelenik előttem a szakkör végén és a nyakamba ugrik. Bizonytalanul visszaölelem, közben egy apró sóhajt hallatok. Tehát esélytelen, hogy megússzam. – Lalaaa – utánzom hasonló hanglejtéssel, mint amivel ő szólított, bár az enyémben van némi szarkazmus. De azért mosolygok hozzá. Mondom, kedvelem őt, de na. Most máshol jár az eszem. – Nem igazán, de tudom, hogy nincs más választásom. Szóval mit találtál ki már megint? – térek egyből a lényegre. Van egy sejtésem, hogy az eddigi esetekhez hasonlóan most is valami olyasmiről lesz szó, ami nem egészen megengedett az iskola szabályzata szerint… Nem mintha annyira nagy szabály követő lennék amúgy. Könyörgöm, csak rám kell nézni. – Ha valami veszélyes dologról van szó, előbb hadd vigyem vissza a szobámba a vázlataimat, mert ezek most nagyon fontosak. Úgy értem, életbevágóan, “Albus Dumbledore páratlan divatérzékét is simán felülmúló” szinten fontosak!
I may not know about fashion but I am sure a good budy to get into trouble with!
lyra & blaise
Mondhatni sok barátom van, én pedig mindegyiküket egyformán szeretem. Éppen ezért néha nehéz mindenkivel ugyanannyi időt tölteni, de én azért igyekszem! Ma pont Blaise volt a választottam, hiszen tudom, hogy mennyire imád velem bajba kerülni. Na jó… Valószínűleg nem, de ez sosem érdekelt úgy igazából. Azt tudtam, hogy nem utál velem időt tölteni és nagyon is ismert. Már elsőben úgy jöttem ide, hogy én volt az káoszos csaj, akinek mindenki megjegyezte a nevét, mert ha más nem is, akkor én mentem oda és ismerkedtem össze a többiekkel. Egyesével kérdeztem meg a neveket, aztán voltak olyan emberek, akikkel sikerült egy hullámhosszra kerülnöm. Na őket nevezem most a barátaimnak. Blaise is egyike volt azon szerencsés embereknek, akikkel nem csak felületesen beszélgettem, ha megláttam őket, hanem rángattam magammal, hogy szórakozzunk. Én nehezen riadtam vissza bármitől is. Kivéve a horror játékok, de szerencsére a valóságban, ha megláttam egy szellemet, vagy elkezdett nyikorogni a padló, akkor nem nagyon jött rám a frász. Én még a temetőbe is képes vagyok elmenni éjszaka, ha kell. Nem mondom, hogy egy sírt is kiásnék, de azt csak azért nem, mert rosszul érezném magam miatta. Egyébként ha azt mondják nekem, hogy régi ereklyék vannak a koporsóban, akkor önként és dalolva hoznék egy ásót! Mikor megölelgetem az évfolyamtársam, akkor azért egy picit lelombozz. Olyan hanglejtéssel mondta a nevem, mintha legalábbis azt akarta volna ezzel kifejezni, hogy álljak már le az energiaitallal. Pedig azt eskü csak nyáron iszok, mikor megy a maratón és nem fekszem le vagy 36 órán keresztül. – Mi az? Nem akarsz velem bandázni? – biggyesztem le az ajkaimat egy pillanatra, de utána visszatér a szokásos mosolyom. Úgyse bírom ki, hogy ne vigyorogjak. – Veszélyes? Te most ugraszt? Én mindig veszélyes helyekre viszlek. – kezdek el nevetni. Nem vagyok hülye, sose tenném kockára egyikünk életét sem. Természetesen semmi olyan helyre nem viszem. – A szobádba?! – Egy pillanatra felcsillannak a szemeim. A Mardekár klubhelyiségéhez akarsz menni azt mondod? – Persze, hogy mehetünk! Úgyis én vagyok a házad kedvenc sárvérűje, akivel kikezdhetnek, nem? – Rajtam kívül még sok mugli családból érkező varázsló és boszorkány van itt, így lehet nem én vagyok az első helyen, akit szeretnek piszkálni. Főleg azért, mert én olyan vagyok, hogyha valaki beszólt, akkor sose sértődtem be, ellenben nagyon szívesen tettem őket helyre pár egyszerűbb varázslattal. Bizony, hiába vagyok vattacukorból, azért engem nem lehet kóstolgatni, mert visszaharapok! A megfelelő irányba fordulok, hogy vissza tudjam kísérni, mert az nem volt kérdés, hogy megyek vele! Na nem a szobájáig sajnos. – Hé, amúgy hülye kérdés, de mennyire ismered a háztársaidat? Teszem azt, ha mondanék egy nevet, akkor össze tudnál vele hozni egy randit? – Eléggé direkt volt a kérdésem, de muszáj volt megtudnom! Egészen el is felejtettem válaszolni arra a kérdésre, hogy hova akarom vinni ma.
you know you've been in trouble a lot when both you, and the cop know each other by first names.
rain && lala
Általában nem szeretem, ha félbeszakítják a művészi folyamatomat. Ha egyszer ihletet kapok valamihez és nekilátok egy projektnek, nagyon rosszul esik kizökkenni belőle, sőt, sokszor ki is vágom a kukába az ötletet emiatt. Most is ettől félek, mikor Lyra elkap a szakkör végén, mert fejben nagyon bele vagyok merülve a báli kollekció tervezgetésébe és az agyam minden más témát próbál kizárni jelenleg. De már előre tudom, hogy ha ez a lány elhatároz valamit, véghez fogja vinni bármi áron… – Dehogynem, csak van ez a projektem és másra se tudok koncentrálni jelenleg – vallom be egy szemforgatással. Jobb az őszinteség, bár ez nem fog változtatni a beszélgetésünk végkimenetelén szerintem. Csak gondoltam jobb, ha tudja, hogy nem vele van baj, mindössze máshol járok fejben. – Ezzel nem mondtál újat – mosolyodok el. Lyra és a veszély az esetek jó részében kéz a kézben járnak, úgyhogy ennél kevesebbre nem is számítok már. Épp ezért szólok neki előre, hogy mielőtt még elrángatna bárhova, el akarom tenni a rajzaimat valami biztonságos helyre, hogy azoknak semmiképpen ne essen bajuk. – Igen, a szobámba – erősítem meg, közben nagy szemekkel vigyorgok rá, mintha én is épp olyan izgalmasnak találnám ezt, mint ő. A következő kijelentésére viszont kényetlen vagyok vágni egy grimaszt. – Drágám, én félvér vagyok, twink, és még meleg is. Mindketten tudjuk, ki a Mardisok kedvenc áldozata – javítom ki. Sajnos, vagy nem sajnos, az én helyzetem már csak abból a szempontból is nehezebb, hogy nekem egy légtérben kell velük lennem a nap jelentős részében. Csoda, hogy az ágyamból még nem rángattak ki az éjszaka közepén egy verekedésre. Még le is kopogom az államon ezt a gondolatot, nehogy később bevonzzam. – Na jó, gyere – sóhajtok fel végül, és elindulok vele inkább kifelé. A következő kérdése elgondolkodtató. Néhányat egészen jól ismerek a háztársaim közül, például azt a köcsög Robertet, aki rendszeresen letámad a vécében, na meg a két társát, akik mindig ott vannak, hogy tartsák nekünk a gyertyát. Aztán ott van még Dan, meg néhányan a többi évfolyamról… De azt azért nem mondanám, hogy bármelyikükkel is olyan kapcsolatom lenne, hogy Cupidót játszhassak Lyra kedvéért. Maximum annyit tehetek, hogy belecsempészek egy kis Amortentia-t az illető reggeli kávéjába, és reménykedek, hogy senki nem fog rájönni a dologra. – Hát… Kire gondolsz? Nem sok háztársammal vagyok jóban, de hátha tudok szólni pár szót az érdekedben – húzom a számat végül. Kíváncsi vagyok, kit nézett ki magának. Csak remélem, hogy nem valamelyik bully-t; mondjuk abból elég sok van nálunk, én vagyok rá az első számú tanú.
I may not know about fashion but I am sure a good budy to get into trouble with!
lyra & blaise
Tudom, hogy Blaise mennyire imád rajzolni. Én is szeretek, sőt szoktam is! Viszont sose éreztem azt, hogy hosszabb ideig képes lennék lekötni magam vele. Illetve a játékon kívül tulajdonképpen semmivel sem tudom. Viszont a játék mindig más! Illetve lehet, hogy ugyanazok a térképek vannak és nem cserélek karaktert, de szinte sosincs két ugyanolyan szituáció. Ez ad egyfajta élményt az egésznek! A rajzolás kikapcsol, de nem hoz úgy lázba. Nem pörget be, nem emeli meg a pulzusom és nem adja meg azt a kis kalandot vagy izgalmat. Lehet ezért is szeretek folyamatosan bajba keveredni. Keresem azt, ami bepörget. – Ehm… Helló! Akkor koncentrálj rám! – Elterelem én a figyelmét bármikor és nem csak azért, mert rikító rózsaszín hajam van. Ha én elkezdek komolyabban beszélni vagy cselekedni, akkor egy perc nyugtuk sincs, mert minden erejükkel rám kell figyelniük. Emiatt aztán sokan kénytelenek leállítani, vagy csak kikapcsolni. Anya is néha csak megkér, hogy 5 percre maradjak csendben. Apa persze mindig meghallgat, bár nem vagyok benne biztos, hogy ténylegesen figyel is. – De legalább nem halálos! – Annyira… Eddig még nem haltam meg és az sem, akit magammal rángattam, így gyanítom tényleg vagyok annyira mázlis, hogy a halál és én elkerüljük egymást… Bár a balesetek is elkerülhetnének. Kifejezetten uncsi a gyengélkedőn heverni. Nem titkolom, hogy nagyon izgatott lettem, mikor a szobáját említette. Oh én aztán nagyon szívesen elmászom vele a mardekár klubhelyiségéhez! Sőt még be is mennék vele, ha lehetne. – Maximum házon belül. Más házakból tuti én lennék a kedvenc, csak az én logikámmal nem tudnak vetekedni. Ha mégis akarnak, akkor meg seggbe rúgom őket. – Bár alapból szeretem kerülni a konfliktust és a leperegnek rólam a bántások, de néha megeshet, hogy egy kis borsot török a diáktársaim orra alá. De csak nagyon ritkán és azt is pusztán azért, mert valaki bíztatott, hogy ebből semmi rossz nem sülhet ki! Vidáman szökdécselek Blais emelette, miközben finoman – nem annyira nem is – érdeklődöm, hogy ugye tudna szólni pár jó szót az érdekemben egy bizonyos személynek? Válasza viszont egy picit elkeserít, így csak legyintek egyet. – Annyira nem fontos… Nem tudnád meggyőzni, hogy a vér nem minden. – Pedig pont a fiú az élő példa, hogy attól, hogy valaki félvér, még simán kerülhet a zöldek közé is. Mondjuk emiatt aztán tényleg sok bántalmazás éri. Mégis… Én reménykedem, hogy egyszer azok a bunkók is rájönnek, hogy a származás csak egy dolog, de ez nem kéne, hogy befolyásoló tényező legyen. – Amúgy ha már háztársak… Ugye nem bántanak… nagyon? – Azt még én is tudom, hogy nehéz lenne elérni a teljes kiirtását a bully-nak.
you know you've been in trouble a lot when both you, and the cop know each other by first names.
rain && lala
– Ha azt mondanám neked, hogy korszakalkotó kollekciót akarok tervezni a Téli Bálra, akkor se hagynád, hogy erre koncentráljak? – kérdezem reménykedve, bár már úgyis tudom a választ. Ki tudja, lehet, hogy egyébként pont erre a kis kiruccanásra van szükségem ahhoz, hogy több ihletet kapjak… Bár nem tudom, Lyra kalandjai miben segítenének előrébb. – Ezt azért én nem jelenteném ki ennyire biztosan. – Mosolyom vigyorrá szélesedik. Ennek a lánynak szerintem adrenalin függősége van, az ilyesmi pedig garantáltan életveszélyes szituációkba keverheti az embert. Természetesen így se úgy se tudnék nemet mondani, hiába húzom a számat; egyrészt mert Lala nem fogadná el, másrészt meg mert mélyen legbelül tudom, hogy szünetet kell tartanom, ha nem akarok belefásulni a projektembe. Élnem is kell egy kicsit néha… – Rúgd őket seggbe helyettem is, ha van rá lehetőség – forgatom a szemeimet. Inkább meg se próbálom bebizonyítani neki, hogy kettőnk közül kinek kegyetlenebb a sorsa. Amúgy sem kellene azon versengenünk, hogy kit utálnak többen a sulin belül, mert ebben semmi jó nincsen. Habár azt szinte száz százalékosan állíthatom, hogy engem többször vertek már meg, mint őt. Jó, engem is csak évente maximum háromszor-négyszer, a többi alkalommal meg csak fenyegetőznek vele, de azért így is folyamatosan arra megy el a pénzem, hogy a megcibált egyenruháimat rendbe tegyem. – Nem, én pláne nem – csóválom a fejem. – Szerintem jobban járnál, ha inkább olyannal randiznál, akinek nyitottabb a felfogása – teszem hozzá napi bölcsesség gyanánt. Nem tartom jó ötletnek, hogy egy vérmániás Mardissal kezdjen ki, főleg, ha olyasvalakiről van szó, aki még mellette egy igazi bully is. A bully-k többsége agresszív. Aki agresszív, azt kerülni kell, mint a véres rongyot. – Mi számít “nagyon bántásnak”? – kérdezek vissza egy vállrándítással. – Szinte minden nap történik valami, úgyhogy már megszoktam. Na igen, ha az ember napi rutinjába egyszer bekerül valami, szépen lassan hozzá tud szokni és igazodni hozzá. Eleinte sokszor próbáltam elbújni, menekülni, vagy szólni a tanároknak, segítséget kérni más diákoktól… Egyik se hozta a várt eredményt. Kénytelen voltam elfogadni a tényt, hogy az itt töltött éveimnek ez is szerves része lesz, így egy idő után már direkt ki is provokáltam ezeket az összetűzéseket. Úgy voltam vele, ha már mindenképpen szét akarják rúgni a hátsóm, akkor adnom is kéne nekik egy rendes okot rá. Szóval ha túlélési tanácsok kellenek, ne fordulj hozzám. Szerintem én titkon kívánom a halált. De legalább annyi már biztos, hogy nem fogok szűzen meghalni…. – Itt is volnánk – szólalok meg, ahogy elérjük a Mardis klubhelyiség bejáratát. – Gondolom kint maradsz addig, ameddig lepakolok…?
I may not know about fashion but I am sure a good budy to get into trouble with!
lyra & blaise
Mélyet sóhajtok a kérdésére. Hagynám is, meg nem is. Állítom, hogy egy kis kaland után egyébként jobban tudna gondolkodni, mert hát… Felviszi az adrenalin szintet, picit bepörög az agya és könnyebben jönnek majd a jó ötletek. – Nem! – válaszolom mosolyogva, miután elgondolkoztam a kérdésén. Muszáj megbíznia benne! Hollóhátas vagyok, tudom mi a jó neki. -Ezt hogy érted?! Még soha senki nem halt meg mellettem. – És ez nem is fog változni, mert nincs kedvem börtönbe menni. Az egy dolog, hogy enne a bűntudat, de még annyira sem izgis, mint néhány óra. Úgy értem, annyival jobban lehetne szórakozni, mint néha csak a könyvek felett görnyedni. Hiába szeretek olvasni, meg élvezem a tanulást, ha a tárgy maga egyébként feleslegesnek bizonyul. Mint például a jóslástan! Majd a látók intézkednek a jövővel kapcsolatban, nekem nem kell. Következő mondatára hangosan felnevetek. – Meglesz főni! – Bár kerülni szoktam az erőszakot, mert nem szeretem a konfliktust, de azt sem díjazom, ha valakit csak random bántanak. Alapból inkább az eszemet szeretem használni, mert arra sokan nem képesek. Nem viccelek! Rengeteg idióta van, aki annyira sem veszi a fáradságot, hogy megdolgoztassa a kis fogaskerekeket az agyában. Nekem persze túl voltak pörgetve néha, ezért is kellett mindig valami, ami lefoglal. Jelen esetben nagyon tudtam volna díjazni egy mardekáros srácot, aki lefoglalna, csak az a baj, hogy ő éppenséggel vérmánis. Meglepő? Sajnálatos módon nem. – Általában azok az emberek nem ilyen menők… Ah, látnod kellett volna! – kezdek el neki lelkesedni, de aztán gyorsan le is nyugtatom magam. Ha beleélem magam ebbe a helyzetbe, akkor csak még nagyobb csalódás fog érni. Nem álmodozhatok folyton! Vagyis nem ilyenekről. Bloodhound meg más, róla lehet, mert ő sose csalna meg. Játék karakterként nehéz is lenne neki, de az most lényegtelen! -A nagyon bántás azt jelenti, hogy meg tudod oldani és túl tudsz rajtuk lendülni, vagy gáncsoljam ki őket, neked meg kell-e anyum száma? – Elvégre jó pszichológus volt. Vagyis gondolom, hogy az volt, ha annyian jártak hozzá! Nekem sose kellett, vagy csak szimplán nem akartam menni. Túl boldog vagyok én ahhoz, hogy bármi bajom legyen. A nehezebb időszakokon is átlendülök többnyire. Viszont Blaise-t meg féltem, mert sokan zaklatják. Nem szeretném, ha ebből komolyabb lelki baja származna… Éppen ezért gondolkodom el egy pillanatra, hogy beosonok vele a klubhelyiségébe, de talán nem olyan jó ötlet. Pedig még sose voltam bent, kíváncsi vagyok, mennyiben különbözik a miénktől. – Talán jobb, ha itt megvárlak… Még a végén megszólnak minket. – Sóhajtva nyugtázom, hogy hát bizony most sem fogom megpillantani a kígyók fészkét…
you know you've been in trouble a lot when both you, and the cop know each other by first names.
rain && lala
Válaszára csak a szemeimet forgatva felmorranok. Pedig igazán tudhatná, hogy mennyire fontos számomra a divattervezés… Főleg, amikor tényleg egy ilyen nagy projektről van szó, mint a Téli Bál kollekcióm. Hmm, adnom kellene neki valami ütős nevet. Na basszus, újabb dolog, amin agyalnom kellene ahelyett, hogy Lyra kalandjaiba másznék bele. De ha egyszer ez a lány eldönt valamit, nem lehet ellene mit tenni. – Még. De nincs rá garancia, hogy most nem fog erre sor kerülni – pláne ha rólam van szó, akinek nincs olyan strapabíró fizikuma, hogy mondjuk egész este menekülni tudjon egy sereg óriáspók elől. Jesszus, most végigszaladt a hátamon a hideg. Na ha valami ilyesmibe akarna a lány belerángatni, nem mennék bele még gondolatban sem! Nincs az a Merlin, hogy én egy ilyet végigcsináljak. Én nem vagyok az a… Hmm… “Extrém” típus, mint Lyra. Bulizni szívesen elmegyek, a hangos zene és a villogó fények, a tánc meg a pia… Na, az ilyesmi jöhet. De bajba kerülni nem szeretek. Veszélybe sodródni szintén nem. Tényleg, miért nem osonunk ki inkább bulizni? Annak legalább van értelme! – Nagyon helyes – mosolygok rá. Tetszik a gondolat, hogy majd ő elveri a nagyszájúakat. De jó lenne, ha bennem is lenne ennyi erő! Bár a pálcámat simán tudnám használni, hiszen elég jól mennek az átkok, eddig mégis csak nagyon ritka alkalmakkor tudtam így megvédeni magam. Mert elég sokszor jártam úgy, hogy mielőtt használhattam volna, valamelyik köcsög bully kiütötte a kezemből. Egy ideje meg már azzal indítanak, hogy elveszik tőlem, vagy megnézik, hogy egyáltalán nálam van e. Csodálom, hogy még nem törték el. – Ez nem igaz… – sóhajtok fel. Jay is elég menő, pedig ő aztán pláne nem vérmániás. Még azt is hitte sokáig, hogy mugli vagyok… Már megint miért kell rá gondolnom?! – Nem az tesz valakit menővé, hogy egy rasszista paraszt – teszem még hozzá. Ezzel szerintem el is mondtam mindent. Nem tudom megérteni, Lyra mit eszik egy olyan srácon, akinek mindene a vértisztaság. Ez biztosan az a jelenség, amivel a tinilányos regényekben lehet találkozni; a hős-komplexusos lány beleszeret a “vagány”, szarkasztikus baromba és azon az alapon folyamat a nyakán lóg, hogy “majd ő megváltoztatja”. Hát elárulok egy titkot: az ilyeneket nem lehet megváltoztatni. Ha egyszer választania kell, mindig a nézeteit fogja előtérbe helyezni, nem téged. – Ha kigáncsolod őket, az is rajtam fog csattanni, anyukád pedig nem sokat tud ezen segíteni – vonok vállat. – Túlélem, Lala. De azért kösz az aggodalmat – teszem még hozzá. Tudom, nem túl megnyugtató ezt hallani tőlem, de nincs mit tenni ellene. Ezek a fiúk nem fognak békén hagyni engem ameddig el nem húzok a suliból, márpedig az csak az utolsó évem végén fog megtörténni, szóval… Megleszek addig. Már megszoktam, plusz nem is nagyon fáradok azzal, hogy elkerüljem őket. – Jó ötlet. Sietek! – válaszolom, aztán gyorsan bemegyek, hogy lepakoljam a cuccaimat. Szerencsére nem sok emberrel találkozom menet közben, akik meg bent vannak, azokat lefoglalják a saját dolgaik. Pikk-pakk el is rendezek mindent, a vázlataimat elzárom a legbiztosabb helyre, aztán sietek vissza Lyra-hoz. – Na, gyors voltam?
I may not know about fashion but I am sure a good budy to get into trouble with!
lyra & blaise
Jaja azt hiszem, hogy miért fontos annyira neki ez a kollekció, meg minden… Nem mondom, hogy én nem élvezem, mikor felvehetek valami nagyon menő és divatos ruhát, csak hát… Nekem van ennél fontosabb dolgom is, például bajba keveredni, amit nem direktbe csinálok! Illetve direkt járok tilosban, de mentségemre legyen mondva, hogy amúgy közben csak a Roxfort titkai akarom felfedni, szóval igazából hasznos munkát végzek én, az egy másik dolog, hogy a suli szabályzatával szembe megyek közben, de na! -Ne már Rain, nem vagyok én halálos, csak veszélyes! Az nagyon más. – És egyébként utóbbiból simán következhet előbbi, de persze, hogy vigyáznék rá. Nem is lennék igazán jó barát, ha nem ügyelnék a testi épségére másoknak. A mentálisra már kevésbé tudnék figyelni, de végülis erre van anyu, hogy kezelje az embereket, nem? Bár ő inkább az extrém eseteket bírja, nem a pszichológiaiakat. Vagyis akiket kezel is pszichésen bajosak, de nagyon más szinten. Szóval lehet Blaiset nem hozzá kéne elvinni… Na nem mintha amúgy kéne neki a mai nap után, eddig sem kellett neki, hiába a zaklatók szerintem nehezebb esetek, mint a titkos alagutak, ahova vinni akarom este. Kész csoda volt, hogy megtaláltunk egyet, de nyilván sötét, meg hosszú, meg veszélyes és az össze létező kifogás feljött, mikor megpróbáltam mást vinni magammal, szóval marad Rain! Persze a bullykat is simán elverem, ha arról van szó, bár… Nem vagyok egy erőszakos lányka, sőt nagyon is békés természetem van, de néha megesik, hogy az ember keze rosszul lendül és véletlenül átváltoztat valakit egy pohárrá, igaz? Mással is megesett már biztosan, nem csak velem! Gáz lenen, ha csak velem történt volna hasonló. Az is Mardekáros volt, meg az én crushom is, akinek persze vérmániásnak kellett lennie… Mindig ott üt be a baki, hogy én pont mugli szülőkkel rendelkezem, s így nem kapok helyet az elit fiúk mellett… Hiába szerintem szebb vagyok, mint egyik-másik aranyvérű liba. – Hát micsoda? Meg mi a sóhaj oka, hm? – kezdem el bökdösni a vállát, mert tudni akarom én ám. Mármint nem vagyok pletykás, de nagyon szívesen beleütöm más dolgába az orromat, ami jelen esetben pont ő meg az az enyhe fájdalom, ami a sóhajból kihallatszódott. Ajkaim pedig most lefelé görbülnek, ahogyan hallom, hogy sehogyan sem tudok segíteni neki most már tényleg. – Szerzek neked állandó testőrt! – Még nem tudom hogyan, de hé! Ha találok valakit, aki tényleg mindig figyel rá, akkor nem eshet baja. Csak akkor egy mardissal kéne találkoznom, akikkel eleve nem vagyok túl jóban. Blaise egy kivétel, de tekintetbe véve, hogy ő félvér igazán nem rághat be a származásomra. A többiek… Biztosan akad más is közöttük, csak nem igazán ismerkedem velük. Talán beszélnem kéne a barinőmmel, akinek mardis a palija, ő biztosan tudna szerezni nekem valakit! S közben el is érünk a klubhelyiségéhez, ahova nagyon szívesen be is mennék, mert szívesen látnám az én menő vérnácimat, de mindenki érdekében jobb, ha nem lépek be. Egy sárvérűt úgy érzem, eleve darabokra próbálnának csak szedni, pláne, hogy Hollóhátas vagyok. Inkább csak megvárom kint, s addig magamat eszem, amiért megint szerelmes lettem, pedig nagyon nem kéne annak lennem, mert mindig csalódok. Mázlim van, hogy Blaise sokáig nem húzza, így már karolok is bele, aztán elindulok vele. – Mint a villám! Na akkor… Ugye nem vagy klausztrofóbiás?
you know you've been in trouble a lot when both you, and the cop know each other by first names.
rain && lala
– Vas-vas – nézek rá kissé bután. Lehet, hogy szerinte nem halálos, viszont az ő veszélyességi szintje nagyjából egyenlőt jelent a biztos halállal, márpedig nekem még híres divattervező dívává kell válnom, mielőtt kipurcannék, úgyhogy szerintem tökre érthető, hogy szeretnék életben maradni. Ráadásul addig még a síromban sem tudnék békességben elfeküdni, míg végre el nem hangzik az a mondat valakitől, hogy “Gucci-mi?”, mert az egyetlen jó márka amit ismer, az a sajátom. Aminek még nem adtam hivatalos nevet! Látod, Lyra? Ezért nem szabad meghalnom fiatalon! De persze ezt neki hiába magyaráznám. Ő tipikusan az a fajta, aki nyitott szemmel és teljesen tudatos elmeállapotban is képes belesétálni egy Acromantula hálójába, sőt, nem is… Egyenesen a szájába mászna be, hogy megnézze, belülről milyen színe van. Pusztán kalandvágyból. Sosem értettem az ilyen embereket! Miért? Mi hajtja őket, hogy az életükkel játszadozzanak? Mert oké, ott a pálcája s talán használni is tudja, de azért egy kis diák nem biztos, hogy olyan gyorsan és hatékonyan viselkedne egy veszélyes helyzetben, mint mondjuk egy tapasztalt varázsló. Főleg, mert a kiskorúak többsége a szülői védelemnek hála még sosem került olyan szituációba, ahol ez kiderülhetne. Ráadásul a mi problémáink egészen más jellegűek… Mi még nem a creepy alak miatt aggódunk az utca sarkán, hanem az idegesítő, elképesztően szexis évfolyamtársunk miatt, aki vagy az exünk éppenséggel, vagy a crush-unk, akinél esélyünk sincsen. Az is igaz persze, hogy a tinédzserek egy része vágyik az adrenalinra, de én személy szerint jobban örülnék egy taro bubble tea-nek és egy új vázlatfüzetnek, mint a veszélynek. – Ne bökdöss már! – nyivákolom. – Például… Aki menő, arra felnézünk, igaz? Mert elért valami olyat az életben, amiről mi csak álmodozni merünk. Például, egy profi kviddics játékos, egy világhírű divattervező, vagy egy sikeres zenekar frontembere, aki zseniális szövegeket ír és sosem téveszt hangot – sorolom, bár én sem vagyok benne biztos, hogy ez lenne a helyes válasz. Mi tesz valakit menővé? Az én szememben például… Jay nagyon menő… Mert erős, édes, dögös, mindig tudja, mivel csalhat mosolyt az arcomra… Istenem, hogy én mennyire utálom! – A sóhajnak pedig nincs különösebb oka. Csak jól esett sóhajtani egyet, biztos nincs idebent elég levegő… – Kicsit kipirul az arcom, de igyekszem nem felhívni rá a lány figyelmét. Ami meg a testőrt illeti… Sikerül halványan elmosolyodnom. Ez jó, képzeld már el, hogy folyton az árnyékomban lóg egy százkilencven centi magas, kiöltözött pasas… Pisztollyal a zakója alatt, pálcával a belső zsebében, és valamiért még bent sem hajlandó levenni a napszemüvegét. Tipikus… – Persze, aztán személyesen is megélhetem a “Több mint testőr”-t, nem? – Akkor már legyen egy szexi CEO, akinek pont egy hozzám hasonló kis nyomit kellett kinéznie magának. Aztán jöhetnek a loan shark-ok és megpróbálhatják elvinni a vesémet. A CEO pedig dühében lelőné mindet, majd bedobna a Porche-ja anyós ülésére és együtt mennénk a homofób nagyapjához, hogy közöljük, jövő héten esküszünk. Jesszusom… Homlokon is csapom magam, még ekkora hülyeséget kitalálni… Inkább a ruháimra kellene fordítanom ezt a nagy fantáziát! Mindenesetre elég gyorsan összeszedem magam, hogy aztán egy igencsak veszélyes kalandba kezdhessek Lalával. Ő belém karol, s már visz is magával egyenesen a Pokol kapui felé… Tuti oda megyünk! – Ehm… – Kissé félve nézek rá. – Éppenséggel nem, de van egy olyan érzésem, hogy neked hála hamarosan az leszek – közlöm. Egy újabb betegség a mentális problémáim listájára… Félő, hogy nem fogom megúszni a mai napot trauma nélkül.
