My niece, Sammie

Sammie élete hiába tart még kifejezetten az elején, túl sok mindent tapasztalt már. Pláne, hogy a tökéletes gyermekkor után hirtelen érte őt a trauma, a gyász és a magány. A családja halálával szinte kihúzták alóla a talajt, nem maradtak szülei, elveszítette mindkét kistestvérét, teljesen egyedül találta magát a nagyvilágban. Nem ismeri a történet részleteit, nem tudja, miért érte éppen az ő családját a halál, főleg ilyen brutális módon, ugyanis a brutalitásról pontosan tud. Ő volt az, aki megtalálta otthon a kicsavarodott holttesteket, a vérben úszó szobákat és ő volt az, akinek az aurorokat is értesítenie kellett. Aznap este már nagybátyja otthonában aludt, hetekig vele egy szobában - Ethan még a derékfájást is bevállalta a padlón való alvással -, azóta pedig hivatalosan is ő a gyámja és vele éli a mindennapjait. Kapcsolatuk jó, Sammie részéről kifejezetten szoros kötődéssel (Ethan is idővel egyre jobban ragaszkodni fog hozzá, ha megszokja a helyzetet), ugyanakkor nem kevés nézeteltéréssel kettejük között, amiknek oka mindkettejük traumatizáltsága, a korkülönbség és az eddig megszokott életvitel egymás általi megváltozottsága.

Az Ethan és Sammie közötti kapcsolathoz nem ragaszkodom teljesen, megbeszélhető, milyen a viszonyuk egymással pontosan, de egy alapvetően pozitív, szerető kötődésben gondolkodom. Sammie élete a gyilkosságok előtt teljesen személyre szabható, de úgy képzeltem, teljesen átlagos, nyugodt, jó élete volt a családjával. A playby-hoz sem ragaszkodom egyáltalán, csak más nem jutott hirtelen eszembe
Gyere, mert nagyon várlak!<3