Logan Martin

Mindenekelőtt remélem tudod, hogy rendkívül hálás vagyok minden segítségedért és támogatásodért, amit apaként és egyúttal személyes menedzseremként értem tettél az elmúlt húsz-huszonöt évben és teszel a mai napig!

Nem fogok olyanokkal dobálózni, hogy én mindig is kedvenc gyereked voltam, mert sosem teszel különbséget a gyerekeid között, ami szimpátiával vagy bánásmóddal kapcsolatos. Még aktívan kviddicseztél, mikor megszületett az első gyereked, Callum és a feleséged előtt nem akartad titkolni, hogy nagy kviddicsjátékost akartál belőle faragni. Sosem vallottad be, de szerintem kissé nehezen érintett az, hogy Callumot gyerekként kicsit sem nyűgözte le a kviddics, vagy a sport bármelyik ága - mai napig nem lelkesedik irántuk. Aztán jöttem én, jött a húgom, sorra potyogtunk ki anya pocakjából és mikor már feladtad a jövőképed, én 4-5 évesen leakasztottam a kerti faházban tárolt seprűdet a falról (Callum szerint jól fejbe is vertem magam vele) és eléd lépve csak annyit kérdeztem:
- Apa, ez mi?

A következő napoktól kezdve együtt röpködtünk vele, pár évre rá pedig már magamtól is ment. Így aztán a Roxfort első napjaiban a seprű már-már rutinmozdulatként lendült kezembe, mikor azt mondtam neki: Fel!

És aztán?

Végeztem a Brit-Ír Szövetségi Sportakadémián, majd leigazolt a Pride of Portree, ami ellen te sokat tíltakoztál, mert rossz tapasztalataid voltak velük még játékosként. (Hogy pontosan mi, azt is rád bízom.) Végig ott voltál mellettem, támogattál egész életemben és a sors ajándékának tekinted, hogy ami Callummal nem sikerült, az a második gyermeddel ösztönösen összejött. Én ennek ellenére sosem éreztem azt, hogy rám erőltetted volna ezt a karriert, sokkal inkább a lelkesedésed fogott meg és máig nem bántam meg, hogy sportoló lettem a nehéz életmód, rengeted edzés és szokás ellenére sem.

És igen, azzal kezdtem, hogy nagyon tisztellek, remélem ezt tudod akkor is, amikor nem minden szép és jó körülöttünk. Meg közöttünk sem...
Az évek során egyre nagyobb sikerre tettem szert és bizony engem zavarni kezd, hogy sokan még mindig csak a lányodként tekintenek rám, Logan Martin lánya vagyok a meccseken és nem Christine Martin. Meglehet, ez bennem is kezdett feszültséget kelteni, de sosem terheltelek ezzel téged. Mindeközben te is nehezen viseled, hogy a lányod felnőtt, tudod jól, mégis nehéz feldolgozni, hogy már én is megállok a lábamon, magamtól is tudok döntéseket hozni és kiállok a saját igazamért, hiába a te hangod mélyebb. Ez nem azt jelenti, hogy nincs szükségem rád, pusztán azt, hogy nem kell ennyire szíveden viselned a karrieremet.

Az elmúlt hónapban kellően megbolondult körülöttem a világ. Először rajtakaptalak egy veszekedésen, amely során heves vitát folytattok az edzőmmel, amiért egy új kezdő játékost sokkal nagyobb összegért igazoltak le, mint amit én jelenleg is kapok. De ez csak az egyik ok, ami miatt nyílik a bicska zsebedben a csapat iránt. Sosem jöttetek ki jól, én pedig már kezdek attól félni, hogy miattad fognak elküldeni. Lehet jobb lenne váltani, nem tagadom, a feszültség bennem is nő, de ahogy jelenleg kezeljük a dolgokat az maga a fejetlenség.
Az eset után brutálisan kiborultam és olyanokat mondtam neked, amit bár komolyan gondoltam, de semmiképpen sem annyira drasztikusan, mint ahogy hangzott, ugyanis hozzád vágtam, hogy soha többé nem akarom, hogy a menedzserem legyél és utasítottalak arra, hogy a továbbiaknak ne legyél a karrierem aktív részese. - A vita lezáratlanul ért véget.
Rá pár nappal részt vettem egy bulin, ami gyilkossággal végződött és a tettes kilétét még mindig homály fedi. Hetente többször is az aurorok rendelkezésére kell állnom, sürögnek-forognak körülöttem, természetesen rajtad keresztül, elvégre hivatalosan még mindig te menedzselsz.  
Még én sem tudtam teljesen felfogni egy barátom halálát, de nem is volt nagyon időm rá, az edzéseket meccsek követik sorra, a legutóbbin viszont különleges dolog történt: valami oknál fogva lelassultam, így könnyen eltalált egy gurkó és több sérülést szenvedtem el a mellkasom tájékán. Egyből ispotályba kerültem, ahol te ugyan meglátogattál, mégis kissé furcsa volt köztünk a hangulat. Akkor beszéltünk normálisan először a veszekedésünk óta, igaz, sokáig nem maradtál, mivel jelenésed volt a Mágikus Sportok és Varázsjátékok Főosztályon.

[Ehhez háttérsztori: Már több kviddicsmeccsen, illetve edzésen tapasztalni lehetett különböző csapatoknál, hogy rendellenes viselkedést mutatnak a seprűk. Az én balesetemmel is elindult egy nyomozás annak kapcsán, hogy kiderítsék, mi okozhatta a lassulást, a figyelmetlenségem, vagy a seprű. Ebbe teljesen beleáll az edzőm is, ahogyan te is, természetesen, hiszen elhivatott ex-kviddicsesként nonszensznek tartod a történteket. Nem az a fajta vagy, aki csak várja, hogy mi lesz, kezedbe veszed a dolgokat és újra találkozol az unokatestvéreddel, aki nem más, mint a főosztályvezető, @Draco Malfoy.
Spoiler: Neked köszönhetően a csapat le fog szerződni Draco-val és a jövőben a játékosok az általa forgalmazott új seprűmárkával fognak pályára lépni.]

Még valami: Van egy exem, @Jeason J. Edelhard, akit bizonyára te is jól ismersz, mivel kb. egy évig hallhattad, hogy felváltva dicsérem, szidom, hisztizek, és álmodozok iránta. Egyúttal csapattársam is, ami nem könnyíti meg a dolgomat.
Igen, te már most is fogadni mersz rá, hogy újra össze fogunk jönni. Már akkor tudtad, mikor szakítottunk.  


Én ennyit tudnék egyelőre róla mondani, mint látod, nem adtam róla kiterjedt jellemleírást és nem is igazán szeretnék. Egy-két szóval: egy tipikus sportos, kemény, mégis vicces és laza apuka, akitől Christine sok elvet és mentalitást örökölt. Inkább cselekvő típus, akit többnyire az agya irányít, de ha a lányáról van szó, gyakran tud elfogult lenni, érthetően.

Minden változtatható vele kapcsolatban a sztorin kívül (mivel Christine életének szerves része és ha a sztori változik, azzal a karakterem élete is változna), tehát annak a kviddicscsapatnak az edzője, amelyiket szeretnéd, bármilyen üzleti szálat szőhetsz neki, határ a csillagos ég. Nagyon szeretem az összetett és sok karakterre kiterjedt plotokat, szóval bármi ilyesmiben partnered leszek!

Köszönöm, ha elolvastad, tudom, jó hosszú lett, de gondoltam leírom, amit most tudok, annyival kevesebbet kell majd PM-ben.