Csókolom Emilia néne! Jea ugye átjöhet holnap focizni? Vele mindig nyerünk, még a bátyámék haverjai ellen is! Kérem szépen Emilia néne, Jeavel sokkal viccesebb és jobb játszani!
-Jeason gyerekkori barátja
Tisztelt Mrs. Couture! Jean miatt írok Önnek. Nem, kivételesen nem csinált semmi rosszat. A bizonyítványáról szerettem volna beszélni, pontosabban gratulálni. Jean kimagasló eredményt ért el idén is! Nagyon büszkék vagyunk rá, roppant jól tanul. Biztosan nagy jövő vár majd rá az Egyesült Királyságban is. Szomorúak vagyunk, hogy jövőre már nem láthatjuk Jeant a diákjaink között. Kívánunk neki további sok sikert a következő iskolájában is és kérem, ha erre járnak, látogassanak meg minket!
-Jeason volt osztályfőnöke
Szia Emi! Megkaptam a leveled. Ne aggódj, Jeason itt van és keményen gyakorol, mint mindig. Nagyon kitartó, egész nap nyomja, ha kell. Nem is tudom, hogy ember-e még a fiad vagy sem. Szóval a lényeg, hogy biztonságban van, csak hát Henry miatt... Te is tudod, hogy utál hazamenni. Emi, Jeason jó gyerek. Nagy jövő áll előtte még terelőként. Beszélj a férjeddel, hogy ne cseszegesse azért, mert sportoló. Imádja a munkáját, boldoggá teszi. Szóval kérlek hagyjátok, hadd csinálja, amit szeretne.
- Jeason menedzsere
Mindig is én voltam a vicces srác a baráti társaságomból. Állandóan poénkodok, és nem ízléstelen disznó vicceket mesélek, hanem rendes humoros dolgokat. Ugyanakkor ha kellett komolyra váltottam. Vannak azok a helyzetek, ahol viccel nem lehet megoldani a problémát és én ezt képes vagyok felismerni. Ilyen volt, amikor fociztam. "Csak egy játék!" Kinek? Nekem igenis komoly volt. Utálok veszteni. Úgy érzem rosszabb vagyok másoknál, pedig tudom, hogy nem. Hogy lehetek jobb. A tanulmányaim elején szintén ezért hajtottam. Én akartam lenni a legjobb tanuló. Azt akartam, hogy mindenki engem csodáljon és dicsérjen. De amikor direkt odavert Henry az asztalhoz az demotiváló volt. Végül mégis sikerült jól teljesítenem a suliban, mert jó volt a memóriám és logikusan végig tudtam gondolni a dolgokat. De ha valamit nem értettem elsőre azt sem adtam fel. Addig küszködtem, míg bele nem vertem a fejembe. Kitartó vagyok. Nem adom fel sose, mert az a gyengeség jele. Én mindig erős voltam. Apa halála után sose sírtam és többé nem akartam már kisgyerek lenni. Fel akartam nőni és megerősödni, hogy túléljem és büszkék legyenek rám a szüleim. A kviddicsben ki tudtam teljesedni. Képes vagyok megőrizni a hidegvérem és képes vagyok használni a józan eszem, ezért pedig ügyesen taktikázok. Ez persze a sok gyakorlásnak is köszönhető, amit ha kell egész nap csinálok, amíg azt nem érzem tökéletesen magabiztos vagyok magamban. Nekem kell az, hogy tudjam magamról, képes vagyok valamire. Emiatt sokszor feszegetem a határaimat, de sose csalódtam még magamban. Mások visszajelzései alapján is azt tudom mondani, hogy jó vagyok abban, amit csinálok. Azok, akik a rosszabbik felemet is el tudják viselni pedig szintén el tudják mondani, hogy közel sem vagyok olyan állat és megközelíthetetlen, mint amilyennek elsőre tűnök. Szeretem magamat egy nyitott személynek mondani, hiszen az évek alatt a legkülönbözőbb embereket gyűjtöttem magam köré és merem állítani, hogy jól választottam.
Ami zavar bennem másokat
Tisztelt Mr. és Mrs. Edelhard! Elnézést, amiért ismét egy levéllel zargatom Önöket, de Jeason kezelhetetlen. Ma ismét összeverekedett egy másik fiúval az osztályban. Az oka az volt, hogy Mr. Edelhardot az apjának nevezte az osztálytársa, ami igazán abszurdum. Kérem, amennyiben otthon valami probléma adódott, úgy keressék fel az iskolapszichológusunkat Jeason társaságában. A dühkitörései nagyon aggasztóak, nem pusztán azért, mert a saját kortársait bántja, de attól tartok, hogy Jeason valami komolyabb okból kifolyólag viselkedik így.
- Jeason egy volt tanára
Kedves Emilia. Sajnálattal közlöm veled, de nem úgy gondolom, hogy többé nem fogok tudni együtt dolgozni a fiával. Hónapok óta próbálok közeledni felé, de ő semmilyen mértékben nem hajlandó nekem megnyíln. Én pszichológusként nem kényszeríthetem arra, hogy beszéljen velem, ha nem akar. Valamint azokat a gyakorlatokat amiket ajánlottam neki egyáltalán nem csinálja. Sőt, egyenesen elutasítja és kiabál velem, hogy ne akarjak neki "okoskodni". Megadom egy másik pszichológus elérhetőségét. Kívánom, hogy ő több szerencsével járjon, mint én.
- Jeason volt pszichológusa
Anyuuuu! JJ megint rosszat álmodott és azóta totál depis. Ja meg összetört tök random egy poharat. Most adtam neki egy könyvet, hogy olvasson, de tuti amint elmentem otthonról lerakja, mert nem érdekli. Kérlek nézz rá, ha hazaértél, meg ölelgesd meg! Tuti jól fog esni neki.
- Elliot
Sokszor leszek dühös. A legkisebb dolog is képes felhúzni. Azt hiszem azért, mert nem vagyok képes elviselni a kritikát, vagy ha valaki nálam okosabb akar lenni, pedig tisztában vagyok vele, hogy nem az. A pszichológusomnak azért nem mondtam soha semmit, mert nem akartam, hogy a családról faggasson. Nem értette volna meg, hogy apámat soha senki nem helyettesítheti, és hogy Henry teljesen mindegy mit teszek, úgyis utál, mert nem a saját vére vagyok. Egyszóval nem beszéltem vele. Azt sem szerettem, hogy megmondta mit csináljak, hogy megnyugodjak. Éppen ezzel húzott fel. Mintha tudná, hogy miért akadok ki olyan gyorsan. Henry kicsi korom óta terrorizál, hogy tehetségtelen vagyok, hogy a sport semmire sem jó és buta vagyok, csak magolni bírok. Én erre mindig hisztiztem és csapkodtam, hogy nem igaz. Nem is volt igaz! Tudom, hogy jó képességeim vannak és kviddicsezni nagyon szeretek, így nem kéne lenéznie. Szóval állítom, hogy ő a hibás abban, hogyha úgy érzem egy picikét is negatív másnak a mondandója, akkor felkapom a vizet. Igyekszem visszafogni magam, de a sok érzelem, ami előtör olyankor... Düh, ugyanakkor a magamba vetett bizalmam is megrendül és nem tudok mást tenni, csak tagadni. Egy férfi egot nagyon nehéz felépíteni, de annál könnyebb összetörni. Én a haraggal védem a saját egomat, hogy biztosan senki ne merjen egy rossz szót is szólni rám. Hogy néha ennek az a vége, hogy összetörök valamit...? Hát... Megesik!
Életem története
Egy csapatnyi auror lép be egy irodába, ahol szintén 3 másik kolléga tartózkodik. Az éppen érkezők közül egy magasabb beosztású emberke lép előre. Egy gyilkossági ügyön dolgoznak. Az ügy igen összetett, úgy fest sorozatgyilkossal dolgoznak. Feltételezhetően ex-halálfaló áll a háttérben. -A skóciai párosunk pedig Emilia Hanley és Jean Couture lesznek. A vidéki területeket vizsgálják át. A legfrisebb eset Ballaterben történ. Ajánlom ott kezdjék a nyomozást. A két fiatal auror csendben veszi tudomásul a dolgukat. Couture azzal az ötlettel áll elő, hogy álcázzák magukat egy fiatal párnak, akik most keresnek új házat vidéken. Hanley ügynök bele is megy, bár nem szívesen. Az ügy során jól megismerik egymást. Couture valójában francia. Csak a munkája miatt költözött az Egyesült Királyságba. Hanley viszont nem szereti Skóciát. Az időjárás számára lehangoló, esős, ködös és hideg. Sosem járt még külföldön. Bár a francia nyelv és kultúra neki sosem volt kedvence, Couture annyit mesélt róla, hogy végül belemegy, ha vége a nyomozásnak, megmutathatja neki Párizst. A nyomozás lezárult, a gyilkost elkapták. Hogy ki és hogyan, az már csak részlet kérdése. Nem is ez a fontos. Az auror páros végül már nem dolgozik együtt. Hanley egyik nap kap egy bagoly postát a francia férfitól, hogy most egy hónapig Franciaországban van. Bármikor meglátogathatja a hölgy. Hanley végül belemegy, hiszen megígérte anno. Couture mindent előkészít, saját szobát biztosít a hölgynek, minden reggel készít neki reggelit és teát. Mert tudja, hogy a kávét nem szereti. A kirándulás utolsó állomása az Eiffel torony. Milyen romantikus! Hanley élvezi is a kilátást. Megköszön mindent a férfinak, tetszett neki ez a kis nyaralás. -Volna kedve maradni még? -Maradni? Még? -Igen! Maradhatna… Hanley ügynök… volna kedve megint a partnerem lenni egy sokkal nehezebb küldetésben is? Így történt, hogy Hanley és Couture ügynök helyett, ezután mindenki csak Mr. és Mrs. Coutureként említettek őket.
➔
-Jeason! Hozd vissza a labdát! Még hallom, ahogyan apa utánam kiabál. A fociban ugyan mindig kapus voltam, de az még nekem sem szabályos, hogy csak felkapja a labdát és elrohanjak vele. De nem akartam még egy gólt kapni aputól. Mindig nyert ellenem, pedig én tényleg nagyon igyekeztem. Végül azonban utolér és fel is kap. Nevetve próbálok szabadulni a karjaiból, de nem enged. Végül eldobom a labdát, mert már nem is olyan érdekes. Apa nyakába borulok és szorosan ölelem. Szeretlek apu!
Álmomból az ébresztőm ver fel. Azt se tudtam hol vagyok, mikor kinyitottam a szemem, csak annyit láttam, hogy nem apuval. Körbe néztem és a Abonyi házunkban voltam, a saját hálómban. Végre kinyomtam az ébresztőmet, mert már szét szakadt a fejem a hangjától. Utána az órára pillantottam, de túl koránt mutatott, így visszatettem a telefonomat a helyére, én pedig egyből visszaaludtam. Amúgy sem tudom már miért állítottam be…
A szobám ajtajában állok. A könnyeim csak úgy potyognak, miközben hallgatom a beszélgetést anya és egy másik férfi között. A-apa…? De ő… De nem! Apa nem balesetezett! De ha mégis, akkor sosem esne baja! Ő varázsló, nem eshet baja!
-Jeason! Kelj fel! Hallom, ahogyan valaki szólít, de nem vagyok hajlandó figyelni rá. Egyre inkább csak azt morgom, hogy “Ne!” meg hogy “Hagyjál!”, de az illető csak finoman rázogat és egyre csak szólít a nevemen. Egy idő után feladom és inkább csak kinyitom a szemem. Legalább vége a rémálomnak. Anya aggódó arccal néz le rám. – Jeason? Rosszat álmondtál? Mintha nem lenne nyilvánvaló… De válasz helyett csak bólintok. Nem sokkal utána anya kimegy azzal, hogy az étkezőben vár rám, én meg egyedül maradhatok a gondolataimmal. Pár percig csak fekszem és próbálom felidézni az álmom. Nem is. Próbálom felidézni az emlékeimet. Igen, ezek az álmok aznapról vannak, amikor apa meghalt. Pedig már egy ideje nem jöttek vissza ezek a rémképek. Végül csak kikelek, most hogy már biztosan nem tudok visszaaludni, mert anya vár rám valami miatt. Felöltözök és alig, hogy kilépek az ajton villám szerűen csap belém a felismerés. Francba… A buliról akar beszélni!
➔
A buliba mikor megérkeztem már be voltam csípve. Muszáj volt valami jobb hangulattal elmennem, mert amúgy meg utáltam volna. Ott voltak a haverjaim igen, de Chrissy is… Ugyan külsőleg nem viselt meg a szakítás, de belülről szét vetett a düh, ha megláttam. Pláne most, ha esetleg egy férfi is lesz a társaságában. Az már csak hab a tortán, hogy Mark party-ja volt. Jóba voltunk, de inkább csak azért, mert Mark mindenkivel ki akart jönni, ezzel növelve a saját népszerűségét. Valójában nem csíptem annyira. Odamentem az egyik asztalhoz, ahol találtam valami töményet és ki is töltöttem magamnak. Lehúztam. Aztán töltöttem még egyet. És még egyet… és még egyet… Végül Mark odajött hozzám. Jó pofát vágtam, mert nem akartam feszkót. Még emlékszem, hogy mozgott a szája. Valamennyire hallottam is, de hangos volt a zene. Beszólt és én dühös lettem. Megragadtam a gallérját, be akartam neki mosni, de aztán… Nem tettem. Csak leléptem. Utána annyit hallottam, hogy valaki sikítozik és Mark meghalt. -Jeason… Nem vagy pontos! Mi húzott fel? -Nem emlékszem… -Miért nem húztál be neki? Nem vall rád ez… -Mert csak… -Ez nem elfogadható indok! -Rohadt életbe anya, nem én öltem meg! Higgy már nekem, nem én voltam! Annyit ittam, hogy a világomat nem tudtam, hogyan emlékezzek arra, mi volt? Néma csönd. Utálom mikor anya ezt csinálja. Ilyenkor azt akarja, hogy rosszul érezzem magam. De nem én… Én tényleg nem emlékszem mit mondott már. Zene is volt, piáltam is… Csak dühös lettem. Valszeg olyansmire szólt be, ami fontos volt. A játékomra talán? Arra, hogy milyen idegbeteg állat tudok lenni? Vagy… -Legalább azt elmondod miért nem ütötted meg? Mélyet sóhajtok. -Megláttam Christinet… Elment a kedvem a bunyótól. Csak elsétáltam, hogy ne kelljen a szeme elé kerülnöm. Anya csak bólint. Én pedig két kézzel túroka hajamba. Annyira egy szerencsétlen hülye vagyok. Egyetlen egy nő miatt képes vagyok úgy megijedni, mint egy kiscica, mikor egy hatalmas kutya támad rá és elrohanok. Tuti ő is azt hiszi, hogy én tettem valamit Markkal. Pedig nem! Én sose… sose tennék ilyet. Elverni persze, de abba nem pusztul bele! -Majd ha az aurorok kihallgatnak, akkor ugyanezt mond. Ez így már hihető lesz. És ne izgulj, te ártatlan vagy!
➔
Már egy hét eltelt a buli óta. Szerencsére nem csuktak le a semmiért. Ez tuti rosszat fog tenni a hírnevemnek, de mivel ártatlannak találtak, így valószínűleg nem lesz belőle semmi. Az edző továbbra is engedi, hogy játsszak és ez a legfontosabb. Bár a mai meccs nem megy olyan jól. Megértem, hogy le vagyunk hangolva, de valaki halála nem szabadna, hogy befolyásoljon minket a munkánkban. Chrissy sem teljesít jól. Pedig általában jól céloz, most mégsem találja el a karikát. Basszus már, mi van veled? Dühömben jó erősen bele is csapok a gurkóba és az ellenfél felé küldöm. Mikor visszafordulok csak annyit látok, hogy a lány szenved a seprűvel. Csiga lassú… Nem figyel oda rendesen? Hol jár az esze? Éppen, hogy csak egy pillanatra esek ki a játékból, de már következménye is lesz. A szemeim kipattannak, mikor a gurkó eltalálja Chrissyt és leesik a seprűről. Egy másodpercig lefagyok. A játék a legfontosabb, a játék a legfontosabb, a játék a… Kurva élet, nem fontosabb! Az ütőmet kiejtve a kezemből nem is foglalkozom tovább, hogy mi történik a levegőben, olyan gyorsan repülök a lány után, amilyen gyorsan csak tudok. Szerencsére még időben elkapom, így legalább azt megakadályozom, hogy tovább törje magát. Nem foglalkozva mi lesz, magam viszem le. A meccsnek vége. Így nem tudunk nyerni amúgy sem.
➔
-Szerintem menj el hozzá. -Nem megyek… -De tuti örülne! -Nem örülne… -Csak a kifogásokat keresed! Te mentetted meg, biztosan hálás érte! -Hagytam, hogy eltalálja a labda… El kellett volna ütnöm… Nem vigyáztam rá… -Nyuszi vagy JJ?! Felvont szemöldökkel nézek az ágyamon fetrengő fiatal fiúra. – Most a "Vissza a Jövőbe" szöveggel jössz nekem? Nem hatásos. -Csak nézz rá. Nem kell beszélgetni. Csak a kedvemért bizonyosodj meg róla, hogy jól van! Kérlek! Az öcsém boci szemeinek senki sem tud ellenállni. 16 éves, mégis úgy tud nézni, mint egy kisfiú, aki fagyit akar kérni apukájától. Szemet forgatok, de végül bólintok. –Bemegyek és mondom neki, hogy aggódtál! Elvégre ismerik egymást, anno bemutattam Elliotot neki. Ugyan nem szeretném meglátogatni, mert az nekem is fájna. Olyan keserves állapotban látni valakit, akit szerettem, talán még mindig szeretem , fájna. De mint csapattárs érdekelhet mi van vele. Majd viszek neki a kedvenc nasijából is, hogy a csapat nevében hoztam. Azt viszont nem merem neki megmondani, hogy én kaptam el… Félre fogja érteni.
Ha tükörbe nézek
Egy határozott és helyes pasi. A szőke haj és kék szemek a lányok szerint azt az igazi szőke herceget idézi, aki a fehér lovon eljön értük és megmenti őket. Ami egyébként nem igaz, mert semmi nemesi nincs bennem. De a külsőm valóban megnyerő. Magas vagyok, széles vállam van, izmos vagyok... Ráadásul nem csak arra figyelek, hogy a bicepszem és a hasam az ideáloknak megfelelő legyen, hanem a vádlim és a combom is azért karban van tartva. A szőke hajamat anyától örököltem, a szemeimet apától. Az öcsémnek ugyanúgy szőke haja van. Én nem hasonlítok annyira anyámra. Mindenki apámat látja bennem. Már aki ismerte persze. Én nem emlékszem rá olyan jól, hogy ezt tudjam igazolni, de valahol jól esik elhinni, hogy van bennem valamennyi apámból. Az arcomon három érzelem látszódik többnyire. A jókedv, a düh és a komolyság. Általában jó kedvem van, az alap beállításom az, hogy vigyorgok és poénkodok. Ha viszont meccsen vagyok, vagy tanulok, akkor teljes mértékben koncentrálok. Semmi sem billenthet ki (illetve a hangos zaj igen), olyankor jobb, ha nem szólsz hozzám, mert utálom, ha megszakítják a gondolatmenetem. És akkor egyből át is térhetünk a dühre. Nagyon gyorsan fel lehet húzni a legkisebb dolgokkal is, mint egy rossz poén. A stílusomat átlagosnak mondanám. Nem hordok nagy márkákat, csak divatosan próbálok öltözködni. Illetve a menedzserem ragaszkodik a leginkább ahhoz, hogyha már egyszer kviddicses vagyok és igenis vannak rajongóim, akkor ne úgy nézzek ki az utcán, mintha most keltem volna az ágyból, hanem legyek igényes. Bár nem értem mi a gond, a farmer, pulcsi és sportcípő hármassal, de persze, időnként egy kis elegáns öltözet is becsúszik.
Családom
Édesapám
A valódi apám a megboldogult Jean Couture. Mindössze 6 éves voltam, mikor életét veszette egy autóbalesetben. Nem sokra emlékszem belőle, de nagyon szerettem. Mindig kivitt játszani, focizott velem és sose mondta volna, hogy a sportolás hülyeség, meg sose kényszerített volna arra, hogy magoljak és legyek kitűnő tanuló. Ő elfogadott úgy, ahogyan voltam. Két évvel a halála után anyám hozzáment ehhez a paraszthoz, Henry Edelhard-hoz. Még a nevemet is elvette tőlem, meg persze az anyámat is ellenem uszította. Nem mondom, nagyon kis fasza házban lakunk meg jól keres, de nem fogom soha szeretni. Főleg azért, amiért minden egyes lépésem egy hiba számára és csak azt bírja hangoztatni, hogy rendes állás után kéne néznem végre és nem csak seprűn repkedni. Csak azért mert ő politikus még nem kell engem is beszervezni ilyen helyekre. Sose bírtam a politikát úgy alapból.
Édesanyám
Leánykori nevén Emilia Hanley, majd Emilia Couture és most már Emilia Edelhard. Őt és apámat az aurori munka hozta össze. Aztán át is költözött hozzá Párizsba, mert hát az a szerelem városa, meg anya amúgy sem bírta soha a hideg és esős Skóciát. De ez a második házasságánál érdekes módon sosem zavarta. Elég bonyolult a kapcsolatunk. Amíg apám meg nem halt, addig igazából nagyon is megvoltunk. Nem volt velem baja, sem azzal, hogy a sportot szeretem a tanulás helyett, meg az sem zavarta, hogy sokszor bajba kerülök a kotnyeles természetem miatt. Tudom, hogy szeret, a mai napig is, hiszen annak ellenére, hogy mindig a férjének akar kedveskedni, azért a nagyon vészes helyzetekben megvéd. Mint mikor összetört egy váza (amit nem én vertem le csak mondom!) és fel akart pofozni Henry, de anya nem engedte. Vagy mostanában rászól, hogy ne cseszegessen állandóan, mert anya tudja, hogy akkor sose jövök haza. Amikor a barom férje nincs mellette, akkor ugyanolyan, mint régen volt, csak ez a férfi változtatja meg. Amit én persze nem értek és nem is szeretek benne, de azért mégiscsak ő az utolsó élő rokonom… Már hogy úgy… Az öcsémen kívül.
Testvéreim
A féltestvér öcsém Elliot. Furcsa módon bár csak anyánk köt össze, mégis őt szeretem a legjobban a családból. Ő olyan kis ártatlan és barátságos. Mindig is rendes testvéreként tekintett rám, sose volt baja, hogy apánk nem ugyanaz a személy. Maximálisan megbízunk egymásban és ha otthon vagyok akkor mindig együtt lógunk. Kicsi korától kezdve keresi a társaságom, hozzám fut, ha valami baja van és mai napig én vagyok az, akinek elmondja, hogy melyik tanárt utálja a legjobban a Roxfortban és ki az, akit meg kéne verni az ismerősei közül. Jobb testvérek vagyunk, mintha mind a két szülőnk ugyanaz lenne szerintem. Bár a korkülönbség bőven megvan 10 év, mégis tök jól kijövünk szerintem.
Párkapcsolat
Talán túl sok is volt a futókból. Most már azért lenyugodtam és szerettem volna egy komolyabbat. Illetve ugyanazt, akiért mindig is dobogott a szívem. Bár néha a vérnyomásomat is felvitte ezzel együtt és nem a jó értelemben, hanem annyira kiakadtam rá, hogy ordibálni akartam, de nem tettem, mert ennyire azért még kultúrált vagyok. De jelen esetben nyugodtan mondhatjuk, hogy szingli vagyok! Hogy boldog is? Nem! Kicseszett rossz érzés volt, mikor végül elváltak az útjaink. Nem volt éppen a legidillibb kapcsolat, sőt! Sokszor úgy mentem haza, hogy üvölteni volt kedvem. Gyakran a könyvet vagdostam a falhoz, vagy éppen az ágyam szélébe rúgtam bele. Egy ilyen kapcsolat nem kapcsolat! Sosem tudtunk meglenni békésen. Vagy én kaptam fel a vizet egy egyszerű mondatán vagy rossz poénján és akkor már elölről kezdődött a veszekedés… Vagy éppen ő kezdett el féltékenykedni még a napra is amiért rám sütött. Én szakítottam vele és valahol jogosan. De nem vagyok nyugodt miatta. Megkönnyebbülésnek kellene lennie, de nem az és ez nem csak azért van, mert minden nap látom a pályán játszani. Szeretném újra megölelni és puszit nyomni a buksijára, mint amikor éppen nyugodtan meg tudtunk lenni egymás mellett. De most már mindegy, hiszen vége van. Második esélyben pedig sose hittem. Így inkább csak csendben elviselem, hogy ő is ott van a pályán velem együtt, de nem úgy, hogy az enyém, hanem csak mint egy csapattag. A meccsen nincsen helye az érzelmeknek.
Apróságok
Amortentia
A frissen sült croissant és ristretto illata. De néha az almás-körtés cappy ilatta. Máskor meg a vattacukor illata. (Utóbbit magam sem vallanám be.)
Mumus
Hogy egy kiégett és elbukott ember leszek. Én nem éghetek ki, nem fáradhatok el és nem vállalhatok el túl sok mindent. Én megbírkózom a feladattal és mindig nyerek. Ha kapok egy feladatot azt elvégzem, nincs olyan, hogy nem és nincs olyan, hogy elkésnék vele vagy ne teljesíteném 100%-osra. De néha már úgy érzem, hogy ez nem fenntartható…
Edevis tükre
Ahogyan a kupámat tartom a kezemben és közben apa elismerően néz rám.
Hobbim
➔ Kviddics ➔ Valószínűleg kviddics ➔ Még több kviddics! ➔ Komolyra fordítva a szót egyébként szeretek olvasni. Főleg krimiket és kalandregényeket. Igazán ki tudnak kapcsolni. ➔ Nyilván amúgy a sportolást is hobbinak veszem. A futás napi szinten megvan, mivel olyankor nyugodt és csendes környezetben vagyok, kicsit lelassul az agyam is és nem csak pörög mindenen, hanem van időm békésen átgondolni egy napomat. ➔ Lehet hülyén hangzik, de szeretek sütni. Nem kell elítélni, az öccsém mindig nyaggatott, hogy azt akarja én süssek neki, mert az sokkal személyesebb, mintha csak a bejárónő tenné. Én pedig megtanultam pár receptet, mert ennyire cuki egy bátyus vagyok.
Elveim
➔ A család és politika téma tabu. Nem beszélek róluk. Ha igen, akkor is csak minimálisan és hamar lezárom a beszélgetést. A legtöbb ember tudja, hogy van egy öcsém, egy anyám és egy... apám... Úristen menten rosszul leszek, hogy így hívtam! A politikát viszont utálom. Csak összeugrasztja az embereket. ➔ Meccs előtt 36 órával nem iszok alkoholt és 24 órával előtte nem eszek csokit. Az alkohol tompít, és ugyan tudom, hogyha keveset iszom vagy mondjuk előző reggel húzok le egy felest akkor meg sem érezném már a meccsen, de nem kockáztatok. A csokit csak azért tiltom el magamtól, mert hajlamos vagyok arra, hogyha bekapok egy kockát, akkor abból egy egész tábla lesz. És félek csak rosszul leszek, így nem , köszönöm, majd meccs után. ➔ A meccsen nincs helye érzelmeknek, mert csak elvonják a figyelmem. Ha meccsen vagyok akkor teljes mértékben oda kell figyelnem. Ez a munkám, azt pedig tökéletesen akarom elvégezni. Ami ebben az esetben az, hogy nyerek. ➔ Nincs második esélye senkinek. Az emberek amúgy sem változnak, csupán megtanulnak jobban színészkedni, hogy aztán így használjanak ki másokat. Éppen ezért nem hiszem, hogyha valakivel szakítok, akkor újra lenne esély vele összejönni. ➔ Az igazság fájdalmas, de szükséges. Én nem kegyelmezek, mindenkinek megmondom a szemébe őszintén a véleményemet. Ez sokszor fáj, igen, de minek kedveskedjek? Nekem nem lesz jobb, mert semmi sem változik, az illetőnek meg azért nem lesz jobb, mert egyszer fel fogom magamat húzni rajta és csak leordítom a fejét.
Amit sosem tennék meg
➔ Sosem hazudnék. Teljesen felesleges. Illetve az igazság elhallgatása nem számít hazugságnak. Csupán nem akarok valamit elárulni. ➔ Sosem mesélek senkinek a valódi apámról. Ez csak az én hoppám, de nem kell senki orrára kötnöm, hogy a mostohapapám pénzel. ➔ Ha valaki elnyeri a bizalmam és a barátságom, akkor sosem tudnék neki ártani. Lehet bármekkora állat, vagy hisztis liba, akkor is kibír és jóba lettünk. Ezek után a minimum, hogy figyelek rájuk és kitartok melletük.
Ami zavar
➔ Ha valaki sík hülye, de okoskodik. Még én sem mertem bele a levegőbe csak pofázni, hanem először megpróbáltam átgondolni, mit is akarok mondani. ➔ Ha egyfolytában zajban vagyok. Nem bírok figyelni, sem elaludni és csak a fejem szakad szét a fájdalomtól a végén. Nem, nem és nem. Nekem kell, hogy csendben is legyek. A meccs az más, ott tudok koncentrálni, de mikor mondjuk folyamatosan fúrnak egy lakásban, az kiborító. ➔ A pszichológusom, aki mindenféle légzési technikákkal akar lenyugtatni, holott nem használnak. Komolyan ez a legjobb megoldása? Honnan van a papírja?
Ami a legfontosabb az életemben
➔ A joker válaszom az öcsém lenne. Nem, nála nem lehet semmi sem fontosabb. Jó ehm… talán… De csak TALÁN, a meccsemről nem jönnék haza, ha nem élet-halál helyzetről van szó. ➔ De nyilván a csapatom és a munkám az, ami az életem nagyobbik részét befolyásolja, így talán ezt tudnám mondani. Ezzel együtt persze elég fontos számomra a hírnevem is. Szeretem, ha szeretnek és jókat írnak rólam. Nem bírnám elviselni a lehúzást, főleg akkor, ha nem igaz.
Ami a legkevésbé fontos számomra
➔ Henry. Teszek rá, hogy él vagy sem! Olyan sok pluszt nem ad az életemhez, a pénze meg úgyis anyura száll, szóval totál felesleges egy személy. ➔ A fájdalom sem sűrűn szokott érdekelni. Ha megsérülök is inkább tűrök, de nem fog ledönteni a lábamról és nem fog megakadályozni egy kis fájdalom semmiben. Komolyan mondom, játszottam már törött ujjal is! Utána ki is kaptam az edzőtől, hogy egy barom állat vagyok, amiért ezt csináltam, de nyertünk és akkor ez volt a lényeg. ➔ Ugyanitt említeném azt, hogy bár mardekáros voltam és elvileg vérmániásnak kéne lennem, sosem tudott foglalkoztatni a származás. Engem is kinézhetnének, hogy nem a valódi apám pénzel, mégsem teszik. Most az, hogy kinek milyen szülei vannak nem fog változtatni azon a tényen, hogy milyen az adott ember.
Amire büszke vagyok
➔ Hogy kitűnő átlaggal végeztem el a sulijaimat, holott utáltam tanulni. Henry mindig az asztalhoz vert, a Roxfortban meg voltak olyan barátiammal akikkel együtt tanultam, így kicsit bulisabb volt és még meg is jegyeztem a tananyagot! Legalábbis arra az időre, amíg kellett. ➔ Nyilván a sporteredményeim sem éppen semmik. Bajnok kviddicsező vagyok és még leszek is nagyon sokáig. ➔ Az öcsémmel ápolt jó kapcsolatomra, mert sose gondoltam volna, hogy bár csak féltestvérek vagyunk, mégis ilyen jóba leszünk és ennyire fogom szeretni. ➔ Továbbá még az is büszkeséggel tölt el, hogy apám halála után is képes voltam a francia nyelvtudásomat fenntartani. Sosem felejtettem el, mert igenis tudni akartam franciául, így minden egyes nap gyakoroltam és fejlesztette
Ha valamit megváltoztathatnék
Valószínűleg visszahoznám apámat, hogy ő is láthassa mi lett belőlem. Meg talán mellette nem is lettem volna ilyen agresszív, mint amilyen most vagyok. Biztos vagyok benne, hogy ő tudott volna kezelni.
Így képzelem a jövõmet
Kviddics bajnokként. Ja, az már megvolt. Upszika! Egy nyugodt életet szeretnék, ahol csinálom, amit a legjobban szeretek és még sikeres is vagyok benne. Olyan nagy kérés ez?
Egyéb
➔ Az öccsének van egy macskája, Pillow. A leghülyébb név, amit valaha hallott, bár illik az állathoz, ugyanis mindig az ő szobájában van, holott nem bírja a macskákat és a cica nem képes felfogni, hogy mikor kirakja, az azt jelenti, hogy nem akarja látni. De valamiért ragaszkodik hozzá. ➔ Az egyetlen alkohol amit sosem inna meg az a Martini. Nem bírja sem a szagát, sem az ízét. ➔ Amúgy nem is utálja annyira a macskát, néha megsimizi…
➔Ami még fontos, hogy a csillagjegye kos, az aszcendense pedig oroszlán. E kettő kombinációja, hogy egy igazi harcos, aki nem riad vissza a kihívásoktól, de egyben egy egoista barom tud lenni.
Ahány ember, annyi életút - ezek pedig, akár szomorú akár nem (inkább az), inkább tragikusak, mint sem vidámak és kedvesek. Ez esetedben sincsen másképp, mindössze talán csak annyi a különbség, hogy míg sok korodbelit és családját a második varázsló háború rángatott meg, annak következményeit nyögik ma is a te tragédiáid mások. Hétköznapibbak, olyanok, amelyek (túlnyomórészt) bármelyikünkkel előfordulhatnának, ez teszi őket még szomorúbbá. Noha, nem kell téged sem félteni - nem is teszem! -, hiszen határozott srác vagy, valaki olyan, aki hiába a mostohaapja hozzáállása pontosan tudta, hogy mit szeretne és nem lehetett eltántorítani attól. Mondjuk a dühkezelési problémádat elnézve én a helyesben lehet felkeresnék egy másik pszichológust, ugyanis ennek hosszú távon nagyon csúnya vége lehet, arról nem is beszélve, hogy a gyilkosság és a baleset is olyan történések, amelyeket jobb lenne minél előbb helyesen feldolgoznod. Már csak a miatt a bizonyos exed miatt is (a csapatod, a karriered és a családod mellett), akire nyilván nem gondol és nyilván ragaszkodva az elveidhez, második esélyt sem adnál. Node ezt nem az én reszortom eldönteni, nem is tartalak fel tovább, az előtörténetet elfogadom, foglald le amit kell aztán irány a játéktér.
UI: Ritán mondok ilyet, de szerintem a süveg nálad tévedett és inkább a Griffendélben lett volna a helyed, de ezt gondolom hallottad már korábban is
Ahány ember, annyi életút - ezek pedig, akár szomorú akár nem 
