pain in the ass - aka best friend

Különbözőek vagyunk de hasonló okokból váltunk ilyenné, ez pedig egy olyan kapocs amit nehezen lehet széttörni.

Gyerekként ismerkedtünk meg a szüleink nyomására, bár nem éreztük ezt nyomásnak. Akkor nagyon hasonlóak voltunk, nem csak a származásunk miatt. Mindketten élénk gyerekek voltunk, tele kalandvággyal és gyermeki boldogsággal. Számomra egészen szürreálisnak hat visszagondolni arra, hogy valaha ennyire önfeledten szabadnak éreztük magunkat - de ha patrónust kellene idéznem, ezekre a napokra gondolnék vissza veled.

Nálam élesnek érződik a különbség ahhoz képest, hogy milyen voltam 15 éve, nálad kevésbé, de másokkal ellentétben én tudom az okokat. Másokkal ellentétben én átlátok a mosolyodon. Az emberek legtöbbjét nem értem, de téged túl régóta és túl jól ismerlek, ahhoz hogy ne lássak át rajtad - és ez fordítva is igaz, hiába ritkán igazán kifejező az arcom, a legtöbb esetben tudod mire gondolok vagy mit érzek éppen.

Neked is korán kellett felnőni és érezni a származással járó szabályok és elvárások terhes súlyát. Kezdetben együtt tanítotottak minket, ez később csak abban változott, hogy mindkettőnk mellé fogadtak egy mestert, a közös edzések pedig ritkábbá váltak ezáltal. Egyikünket sem kíméltek, hiszen majd mások sem fognak. Tudom, hogy neked sem volt könnyű, akkor is ha sosem beszéltünk erről.

Én Ruslan kezei közé kerültem, te máséba, de sosem beszéltünk ezekről az edzésekről. Nekem megvolt az okom rá, gondolom neked is, bár lehet te szerencsésebb voltál és azért nem tartottad fontosnak. Én kezdetben képtelen voltam beszélni arról, hogy Ruslan testileg és lelkileg egyaránt kínoz, utána pedig természetessé vált annyira, hogy ne tegyem. Utána elzárkóztam annyira, hogy ne tegyem még veled sem. Te láthattad kiveszni a szememből a gyermeki fényt, én láthattam te hogyan kapaszkodsz a saját gyermeki fényedbe, hogy magad előtt tartva rejthesd mögé a sebeidet.

Mindketten magunkba zártuk az eseményeket, de egészen más formában. Én bezártam az ajtót mindenki irányába, te viszont csak szélesebbre tártad. Tudom, hogy közel sem érintenek a dolgok annyira könnyedén, mint mutatod, de te fenntartod a tökéletesség álcáját. Kedvelhető maradtál mások szemében és karizmatikus. Könnyedén építesz kapcsolatokat és navigálsz azok útvesztőjében, szeretsz tásaságban lenni, annak a középpontjában. Más nem látja, de én tudom, hogy úgy menekülsz a figyelem közepébe ahogyan én annak a szélébe. Engem nem vesznek észre és ezért nem feltűnő, te pedig annyira feltűnő vagy, hogy az emberek csak arra figylnek amit mutatni akarsz nekik és észre sem veszik a többit. Addig sem kérdeznek miérteket, nem kelt gyanút, és ami fontosabb: addig sem élesben küzdened a szörnyekkel a szekrényedben. Az hiszem ezektől már sosem szabadulunk, azt hiszem ezt mindketten tudjuk, de azt hiszem pont ettől tud könnyed lenni a kapcsolatunk. Tudjuk min ment keresztül a másik, a maradék részét pedig tapasztalatból sejtjük. Nem kell rákérdeznünk, nem kell magyarázkodnunk, nem kell rejtegetnünk. Egymás előtt nem, csak nem beszélünk róla, és nem nézünk rá, ahogyan a sarokból figyel minket. ...de meddig?


// Névre valami oroszos, esetleg skandináv vagy környékű beütésűnek örülnék, akárcsak származásra is; de mindenképpen megjelennek orosz nevek valahol a családfájában. Jellemre első ránézésre Lev ellentétje, mégis a közös múlt és hasonló tapasztalatok összekötik őket, hiába dolgozták fel ezeket eltérően és lettek ennyire különbözőek. Sok minden van amiről nem beszélnek, vagy amiről egyszerűen nem tudnak - idővel viszont sor kerülhet erre is - de csendben is ott vannak egymásnak. (Már amennyire ebből a fiúból kitelik a hallgatás xD Lev viszont morogva szeret, ezt tudja róla a fiú is, nem veszi magára.) Az a típusú barátok akik simán elásnának egy hullát a másiknak ha kell :DD A fentieket egy viszonyítási alapnak szántam, több ponton rugalmas vagyok vele, szeretném kicsit boncolgatni ezt a különös, kissé trauma feletti bondingos, de erős baráti szálat köztük     (mellesleg Lev előtörténetében ő jelenik meg Vasili néven, de a neve választható, csak én így utalgattam rá eddig)