"They said: all teenagers scare the livin' shit out of me"
Nem: férfi
Kor: 17 év
Vér: félvér
Születési hely: Birmingham
Iskola/ház: Griffendél
Munka: The Unforgivables frontembere, terelő
Családi állapot: valaki mindig akad
Patrónus:nem lajhár tasmán ördög
Pálca: magyal, sárkányszívizomhúr, 12 hüvelyk
I'll never fall in line
Mit gondolnak rólam a barátaim? "Sid rendes srác. Zűrös, de rendes. Az a típus, aki mellett sosem unatkozol, mindig van valami (szerinte) remek ötlete, mindig mozgásban van, mindig kattog valamin az agya, tudja, hogyan dobjon fel másokat. Sokat nevet, született optimista, de a naivitás legapróbb szikrája nélkül. Nyitott gyakorlatilag mindenre, elfogadó, ha ki kéne emelnem egy valamit, ami Sidnek mindennél fontosabb - és a zenét kihagyjuk a képletből - , akkor az igazságosságot mondanám. Túlfejlett az igazságérzete, képtelen befogni a pofáját, ha szerinte vele vagy a környezetével valami olyan történik, ami nem fair. Lobbanékony, inkább az érzelmei vezérlik, mint a hideg racionalitás, bár észérvekkel is lehet rá hatni... többnyire. Gyakran meggondolatlan, az a srác, akitől a szüleid próbálnak távol tartani. Szeretném azt mondani, hogy nem tudatosan csinálja, de néha úgy tűnik, hogy szándékosan provokál. Szeret megbotránkoztatni, majdnem annyira, mint a figyelem középpontjában lenni. Talán ezzel próbálja kompenzálni, hogy otthon senki sem figyel rá. Feszegeti a határokat, ilyenkor nehéz lebeszélni arról, amit a fejébe vesz és általában az sem érdekli, hogy közben másokat is bajba keverhet. Igen, azt hiszem, Sid elég felelőtlen. Legalább annyi van benne, hogy utólag sosem próbálja másokra hárítani a felelősséget, vállalja a tettei következményeit. Becsületes ember, amolyan született griffendéles. Sok tekintetben kettős a viselkedése. Egyszerre megbízhatatlan és az a barát, akire bármikor támaszkodhatsz - stabil váll, akinek elsírhatod a bánatodat, de a hétköznapokban legtöbbször ne vedd készpénznek, ha megbeszélsz vele egy programot, esélyes, hogy harminc másikat rászervez, te pedig vagy alkalmazkodsz vagy megsértődsz. Egyszerre barátságos és egy hatalmas paraszt - ha kedvel valakit, azzal figyelmes, törődő és habozás nélkül egy táltostűzbe sétálna a barátaiért, akiket viszont nem bír... fogalmazzunk úgy, hogy az utóbbi években lehet ő tartja a büntetőmunkák rekordját a suliban. Imád bulizni, ha arra vágysz, hogy kicsapasd a fáradt gőzt, ő a te embered. Laza, nem aggódja túl a dolgokat, könnyen beilleszkedik bármilyen társaságba és ahhoz is remek érzéke van, hogy másoknak segítsen eligazodni a szociális élet útvesztőiben. Néha elveti a sulykot, egyszer a roxforti tóból kellett kihalásznunk seggrészegen és ha vele indulsz el partizni, garantált, hogy te is arcon fogsz pörögni. Sid mellett könnyű kontrollt veszíteni. Mentségére szóljon, bárkinek szívesen fogja a haját, amíg az illető hány, és akár a vállán is hazacipel, ha már nem tudsz egyenesen járni. A magánéletét szerintem még ő sem tudja követni. Párkapcsolatból párkapcsolatba ugrál, a suliújság pletykarovata sem tud lépést tartani vele. Népszerű, nemtől függetlenül, hogy rohadna meg... Nem is értem miért, szerintem három hónapnál tovább még egyetlen kapcsolata sem tartott, de akkor lehet még sokat is mondok. Csak a szakítós dalszövegek és romantikus számok emlékeztetnek mindenkit arra, hogy az évek során kik fordultak meg Sid Wagtail mellett."
Mit gondolnak rólam a csapattársaim és a bandatagok? "Első ránézésre azt mondanád, hogy Sid mindenbe beleszarik. Ez az esetek többségében igaz is, azonban a zenét és a kviddicset tényleg, de tényleg nagyon komolyan veszi. Szerintem előbb fogott gitárt a kezébe, mint cumisüveget, csukott szemmel, fél üveg Lángnyelv és egy spangli után is simán eljátssza a Master of Puppets-t. Mindenki amolyan kemény srácnak tartja, de ez igazából hülyeség - hogy lenne kemény srác az, aki sírni szokott a Wake Me Up When September Endsen? Érzelmes és érzékeny, még csak nem is próbálja leplezni, büszkén vállalja az érzéseit, akárcsak a gondolatait. Nem szégyelli a gyengébb pillanatait, és azt hiszem, ez elég ritka a tinifiúk körében. Igazi művészlélek, ő írja a dalszövegeinket - az utóbbi három-négy évben ritkán láttam úgy, hogy ne lett volna a tenyerére firkantva egy-egy ötlet. Kaotikus és rendetlen, szerintem néha ő sem képes átlátni a saját káoszán - a szobatársait pedig végképp nem irigylem -, de elmondása szerint csak így tud alkotni. Szeret győzni, de nem minden áron, és méltósággal tud veszíteni. A csalást nem tűri, a kviddicspályán a fair play híve, ettől függetlenül nem finomkodik. Elég durva gurkókat szokott odasózni, bár a gusztustalan taktikának nem híve, sosem utazna a kisebb és újonc játékosokra, pusztán azért, mert könnyebb célpontot szolgáltatnak. Igazi csapatjátékos és szívesen is dolgozik együtt másokkal, a személyes sikerélménye és egója szinte sosem írja felül a csapat érdekeit. Önfeláldozó, a pályán és azon kívül is, egyszer eltörte a vállcsontját egy gurkó, mert csak így tudta megvédeni a Griffendél fogóját, elég durva látvány volt. Karizmatikus egyéniség, született vezető, de nem azért, mert mások tartanak tőle. Könnyen meggyőz másokat és még könnyebben kerül egy társaság élére vagy közepére. Idén kapta meg a Griffendél csapatkapitányi posztját, úgy hallottam, hogy olyanoknak is esélyt akar adni a válogatón, akit máskor még a lelátóra sem engednének fel vagy évek óta csereként ülnek a kispadon. Tipikus Sid... Tudod, ahogy Tyrion Lannister is mondta, "gyengéd szívvel viseltet a nyomorékok, fattyúk és összetört dolgok iránt." Sid is valami ilyesmi, különös kötődést érez a számkivetettek és fura dolgok iránt, nem illeszkedik bele a népszerű srácokról alkotott általános képbe, szívesen lóg olyanokkal, akikkel mások szóba sem állnak vagy csak kiröhögik őket. Ja, említettem már, hogy tavaly nem játszhatott a meccseken, mert Bagman berágott rá a "Kacsacsőrű emlős, aki tövig benyal Briggsnek" kezdetű dalszövegükért?"
Mit gondolnak rólam a tanárok? "Jó eszű gyerek, kár, hogy az eszét nem arra használja, amire kéne. Minimális energiát öl a tanulásba, a jegyei elfogadhatók, de milliószor jobbak is lehetnének. Az autoritást nem tiszteli és nem fogadja el, nehéz kivívni a tiszteletét, a tekintélyelvű nevelést kineveti. Szándékosan rúgja fel a szabályokat, olykor úgy tűnik, tesztelni akarja, hogy meddig mehet el. Figyelemre vágyik, amit pusztán a személyisége miatt is megkapna, mégis ilyen provokatív eszközökhöz nyúl. Nyilvánvalóan a szülei hibája, hogy ennyire elzüllött, a szülői értekezletek nyilvánvalóvá teszik, hogy senki sem törődik korának megfelelően ezzel a fiúval. Kétségkívül sokra fogja még vinni, ha nem siklik ki idő előtt az élete - sajnos erre is megvan az esély."
A walking disaster
INTERJÚ SID WAGTAILLEL A ROXFORTI ISKOLAÚJSÁGBAN
A Griffendél klubhelyiségében ülünk, Sid Wagtail, a The Unforgivables frontembere és a Griffendél kviddicscsapatának új kapitánya éppen a tökmagsárkányát eteti Mindenízű Drazséval - az iskola lakói már jól ismerhetik a szárnyas lényt, aki legalább akkora bajkeverő, mint a gazdája. Iskolaújság: Sid, mesélnél az olvasóinknak egy kicsit magadról? Sid: Magamról? Hű, ez jó kérdés... Tudod, szerintem az emberek általában elég nehezen mesélnek saját magukról, mert érted, az álszerénység elég gáz, de az önfényezés is. Nem tudom mit mondhatnék, akik ismernek, azok úgyis sokat tudnak rólam, akik pedig nem... annak gondolom, megvan az oka. De oké, legyen... Kiskorom óta zenélek, mondhatni a zene az életem, szerintem ezt apámtól tanultam. Nem tudok olyan gyerekkori emléket felidézni, amikor nem szólt a háttérben a zene. Imádom azt az érzést, amikor a basszus a mellkasomban dübörög egy koncerten és amikor a gitárhúr rezonál az ujjaim alatt. Semmihez sem fogható. Talán csak a repülés okoz hasonló örömöt. Szeretem a kviddicset, nem veszem véresen komolyan, de imádok csapatban játszani. Iskolaújság: Mióta is játszol a csapatban? Sid: Másodikos korom óta. Fél évig kispadon ültem, aztán az akkori terelőink közül lesérült az egyik, a mardekárosok okoztak neki egy csinos nyílt törést. Év végén elballagott, szóval végleg átvettem a helyét. Tavaly nem játszhattam a meccseken, mert [szerkesztői cenzúra]... Idén kaptam meg a csapatkapitányi pozíciót. Iskolaújság: És mik a terveid csapatkapitányként? Sid: Szerintem a csapatszellem a legfontosabb, a győzelemnél is fontosabb, hogy a csapatunk egyben egy baráti társaság is legyen és mindenki élvezze a játékot. Persze azért jó lenne szétrúgni a többi csapat seggét is. Szóval rengeteget fogunk edzeni, a stratégiánkról viszont érthető okokból nem beszélnék. Abban viszont mindenki biztos lehet, hogy az új csapatösszeállításunk okoz majd meglepetéseket. Iskolaújság: Tőled ez igazából nem is meglepő, mindig értettél hozzá, hogy megdöbbents másokat. Idén is lesznek kiszámíthatatlan húzásaid? Sid: Ha elmondanám, akkor nem lenne kiszámíthatatlan, nem igaz? Iskolaújság: Igaz, igaz. Emlékszem, negyedikes korodban jégkori pályává változtattátok a srácokkal a földszinti folyosókat. Sid: Igen, az elég jó buli volt. Iskolaújság: Ha már a buliknál tartunk, idén is terveztek koncerteket adni a Roxfortban? Sid: Még szép! Megtartjuk a szokásos halloweeni és karácsonyi partinkat, de szeretnénk kisebb akusztikus esteket is szervezni. Mindannyian nehéz hónapokon vagyunk túl és tudjuk, hogy hasonlóan nehéz időszak vár ránk, kaotikus lett a világ, mindenkire ráfér a szórakozás. Iskolaújság: Nehéz hónapokról beszélsz, a roxmortsi eseményekre gondolsz, igaz? Sid: Igen, többek között. Iskolaújság: Te is ott voltál aznap? Sid: Igen, életem egyik legborzalmasabb napja volt. A színpad környékén voltam a barátaimmal, mikor az első bomba robbant. Emlékszem, hogyan sodort magával a tömeg. Mikor újra világosság lett, addigra elkeveredtem a haverjaimtól. A földön két elsős feküdt mellettem a macskaköveken, karon fogtam őket és velük indultam el a falu széle felé. Később eltalálta az alkaromat egy csonttörő átok, de még így is könnyen megúsztam. Nem jutottunk ki a faluból a futótűz előtt, de hozzánk is eljutott a hír, hogy együtt állítsuk meg a lángokat. Iskolaújság: Szörnyű élmény lehetett, ahogy mindenkinek. Váltsunk inkább vidámabb témára! Mik a terveid a Roxfort után? Hiszen ez az utolsó éved nálunk. Jelentkezel az Akadémiára? Sid: Nem, az Akadémia nem nekem való. Szeretnék nyélbe ütni egy jó szerződést valamelyik menő lemezkiadóval, akár zenekarként, akár szólóban, ez még kialakul. Iskolaújság: Biztos vagyok benne, hogy ha valakinek, akkor neked sikerülni fog. Hoztam néhány névtelen rajongói kérdést. Készen állsz rájuk? Sid: Hú, mondhatok nemet? (nevet) Iskolaújság: Bocsi, de nem. Akkor mondom is az elsőt. Nem meglepő módon az egyik olvasónk arra kíváncsi, hogy van-e most barátnőd? Sid: Semmi komoly. Amióta szétmentünk Adele-el, egyetlen komoly kapcsolatom sem volt és jelenleg nem is tervezek ilyesmit. Iskolaújság: Úgy sejtem, emiatt sokan csalódottak lesznek. Jöhet a következő kérdés... Milyen tetoválást csináltattál utoljára? Sid: A nyáron csináltattam a bal felkaromra egy Finite Incantatem feliratot, nekem Roxmorts óta ez szimbolizálja az összefogást és a reményt. Iskolaújság: Azta, ez elég mély! De térjünk át a harmadik kérdésre. Mi volt életed legjobb élménye? Sid: A 2021-es Rock am Ring fesztivál, nem is kérdés. Iskolaújság: Hasonló válaszra számítottunk tőled. Negyedik kérdés: számíthatunk idén is új számokra a bandátoktól? Sid: Természetesen. Egészen pontosan több számon is dolgozom jelenleg, a tanév végéig szeretnék összeállítani az első albumunkhoz elegendő anyagot. Iskolaújság: Szerintem mindenki nevében mondhatom, hogy már alig várjuk az új dalokat. Köszönöm, Sid, remek volt veled beszélgetni!
In a pair of Chuck Taylors right now
Átlagos magasság és sportos testalkat jellemzi Sidet. Eredeti hajszíne szinte feketébe hajló sötétbarna, amit édesapjától örökölt - bár nagyon gyakran váltogatja a hajszínét, sokan metamorfmágusnak gondolják emiatt, pedig csak jó festéket használ -, szürkéskék szemeit pedig édesanyjától. Karjait és mellkasát szinte végig tetoválások borítják, ami nem teszi túl boldoggá a tanárokat: feliratok, mágikus lények, absztrakt figurák, gyakorlatilag minden megtalálható közöttük, és túlzás lenne azt állítani, hogy mindegyik jelentéssel bír. Öltözködése tükrözi zenei stílusát, ízig-vérig punkrocker. Tornacipőkből, szakadt farmerekből, farmer-és bőrdzsekikből, fekete bakancsokból áll ruhatára nagy része, emellett imádja a kedvenc zenekarai logóival díszített pólókat. Mindenhova legalább egy gitárpengetővel a zsebében megy.
Son of a bitch and Edgar Allan Poe
Apa
Myron Wagtail - Igen, az a Myron Wagtail. A Weird Sisters frontembere, az ötvenes éveiben járó rocksztár tankönyvi példája, havernak első osztályú, apának... speciális. Félre ne érts, apám jóarc, tényleg. A maga módján támogató és érdeklődő, faszán lehet vele beszélni az élet nagy dolgairól egy spangli mellett - ő tanított meg füves cigit sodorni és tizenkét éves koromban ő nyomott először egy üveg sört a kezembe -, sok mindent tanultam tőle. Rendes ember, helyén van a szíve, tőle tanultam az elfogadást, hogy mindig álljak ki a saját igazamért és másokért, hogy merjek önmagam lenni, hogy egyszer élünk és azt a rövidke időt, amit ezen a világon töltünk, pakoljuk tele élményekkel az elvárásoknak való megfelelés és a hétköznapi szorongások helyett. Ő tanított meg gitározni és dobolni, még emlékszem, hogyan igazgatta páréves koromban az ujjaimat egy elektromos gitár húrjain, amit át sem értem rendesen, miközben gyerekfejjel vicces dalszövegeket improvizált a kedvemért. Nem szorít korlátok közé, nem állít szabályokat, nincsenek elvárásai, magasról leszarja, hányasra zárnak év végén bájitaltanból vagy hogy hány tanfelügyelői intőt viszek haza. Sokan a világ legszerencsésebb gyerekének tartanak, amiért ő az apám. Talán az is vagyok. És mégis, néha jó lenne, ha az apámat - akit igazából sosem szólítottam apának, csak Myronnak, mintha barátok lennénk - nem csak egy teltházas koncert backstage-ében egy halom groupie társaságában érném utol, ha régebben néha segített volna a tanulásban, ha az újságok nem azzal lennének tele, hogy éppen kivel dug és hol kapták lencsevégre takonyrészegen, hanem egyszerűen csak olyan unalmas lenne, mint a többi apuka. Néha arra vágyom, hogy lebasszon valamiért, hogy legyenek elvárásai, hogy megállítson, mielőtt baromságot csinálok... Tisztára hülye vagyok, ugye?
Anya
Kirsten Ogden - Mindössze négy évig voltak házasok Myronnal - bár ez apám párkapcsolatait elnézve így is rekordhosszúságú volt. Akkoriban anyám modell volt, a legnagyobb mágikus divatmárkáknak dolgozott, szerintem a legtöbb tinifiú rá csorgatta a nyálát, ami kurvára cringe. Tipikus, sablonos sztárrománc: a modell és a rocksztár egymásba gabalyodása. A házasságuk egy katasztrófa volt, a Szombati Boszorkány pletykarovatában mindig helyet kaptak, a válásuk címlapra került, bár én erre nyilván nem emlékszem, mert akkoriban a legózás és a műanyag dínók jobban lekötöttek, mint az állandósuló balhék otthon. A bíróság anyánknak ítélt engem és a húgomat, egy éven belül pedig új nevelőapát is kaptunk - hurrá, baszd meg. Anyámmal katasztrofális a kapcsolatom. Szerinte olyan vagyok, mint apám, ami lényegében legalább olyan rossz a szemében, mintha Voldemort reinkarnációja lennék. Csak akkor nem balhézunk, amikor nincsen otthon, és Merlinnek hála ez gyakran megtörténik, a gyereknevelés és háziasszony szerep sosem feküdt neki. Magasról szarik ránk, a modellkarrierje zátonyra futásáért is engem okol - mintha én kértem volna, hogy nyomjon ki magából és veszítse el a páratlan modellalakját, bassza meg. Jelenleg az Abszol úton vezet egy ruhaboltot, ahol csak a legdrágább luxusmárkákat árulják, szerintem el tudjátok képzelni, mit gondol a stílusomról. Amint betöltöttem a tizenhetet, elköltöztem tőle Myronhoz.
Az a paraszt
Melvin Ogden - A nevelőapám, anyám új férje. Írhatnék róla hosszas, mélyreható jellemrajzot, de pusztán annyival, hogy a Protego parlamenti képviselője és Russel Briggs gyerekkori cimborája, szerintem mindent elmondtam róla. Utálom őt, ő is utál engem. Nem bírjuk elviselni egymást, az utóbbi években egyetlen akár csak semlegesnek nevezhető mondatot sem váltottunk egymással, ő úgy beszél velem, mintha a seggéből rángatott volna elő, én leugatom már azért is, ha csak levegőt vesz a környezetemben.
Édes és kevésbé édes testvérek
Ozzy Wagtail(21 év) - A legidősebb testvérem, pontosabban féltestvérem. Myron egyik afférjából született, ennél jobban nem is különbözhetne apánktól és tőlem. Becsületes, kötelességtudó, szorgalmas srác, jelenleg egy profi kviddicscsapat kezdőcsapatában játszik, a hozzáértők nagy reményeket fűznek hozzá. Engem is ő tanított meg kviddicsezni. A legjobb ember, akit ismerek. Stevie Wagtail(14 év) - Az egyetlen édestestvérem, bár nem igazán hasonlítunk egymásra. Csendes, szorongó, visszafogott lány, nehezen nyílik meg és utálja a nyüzsgést. A könyvei jelentik neki az egyetlen biztonságos helyet a világban. Nem értem őt, de ettől nem szeretem kevésbé. Ha valaki baszogatja, annak beverem a képét. Libby Ogden(16 év) - Annak a pöcs Melvinnek a hisztis picsa lánya az első házasságából. Libby elviselhetetlen, életem legjobb napja volt, mikor elköltöztem anyámtól és ezzel együtt a Libbyével szomszédos szobából. A Roxfortban ignoráljuk egymást, külön társaságba tartozunk. Otis Ogden(3 év) - Anyám és Melvin egyetlen közös gyereke. Cuki kölyök, imádja a műanyag dínókat és az édességet, mást nehéz lenne elmondani egy háromévesről.
Párkapcsolat
Aktuális infókért csekkold a roxforti suliújságot.
All the small things
Amortentia
búzasör, mályvacukor, kókusz, lime
Mumus
süketség
Edevis tükre
magamat látom, egy hatalmas zenei fesztiválon, a színpadon
Hobbim
Sokak szerint itt kéne felsorolnom a zenét is, mert az csak egy hobbi, nem olyan tevékenység, amire fel lehet építeni egy életet - ez nyilván faszság. Ezért nem fogok hosszasan írni róla, hogy hány éves korom óta játszom gitáron és dobon, vagy hogy mióta énekelek és írok dalokat, mert ezek többet jelentenek számomra kikapcsolódásnál. A legfőbb hobbim viszont a kviddics, másodikos korom óta terelőként játszom a Griffendél csapatában, eltekintve a tavalyi évtől, amikor A kacsacsőrű emlős, aki tövig benyal Briggsnek című dalunk nem nyerte el Bagman tetszését és egy tanévre kibaszott a csapatból. Szeptember óta viszont én töltöm be a csapatkapitányi pozíciót, Lestrange prof közbenjárásának köszönhetően. A pornós bajsza ellenére jófej csávó.
Elveim
Elég szilárd elképzelésem van arról, hogy mi igazságos és mi nem - ami utóbbi kategóriába esik, az ütközik az elveimmel. Próbálok olyan férfivé felnőni, aki büszkén nézhet tükörbe, minél kevesebb bűntudattal.
Amit sosem tennék meg
Nem bántok gyengébbeket, nem basztatok senkit ok nélkül, nem állok be a sorba, csak azért, mert úgy komfortosabb lenne, nem változom meg mások kedvéért, nem taposok el másokat, hogy előrébb juthassak, soha nem mennék el szó nélkül valamilyen igazságtalanság mellett, sosem hagynék ki egy jó bulit.
Ami zavar
Tudod mostanság mi zavar a legjobban? Az, hogy a Roxfortot egy diktatórikus szartengerré változtatták és neo-halálfalók rohangálnak mindenfelé. Emellett minden más lényegtelen egy kicsit, nem?
Ami a legfontosabb az életemben
A zene, nem is kérdés.
Ami a legkevésbé fontos számomra
Hogy mások mit gondolnak rólam és mit várnak el tőlem.
Amire büszke vagyok
A zenekarom, a kviddicseredményeink.
Ha valamit megváltoztathatnék
Anyámat és a férjét kiköltöztetném a Holdra.
Így képzelem a jövõmet
Híres zenész leszek, mindkét karomra jut legalább három csaj, a Szombati Boszorkány és a zenei szaklapok tele lesznek a rólam készült poszterekkel.
Egyéb
Van egy tollas tökmagsárkányom, más néven Pumpkinbeastem, aki a Freddie Mercury névre hallgat. Megtanítottam neki egy csomó csúnya szót és dallamot, emellett remekül ért hozzá, hogy repülés közben lefossa azokat, akiket nem kedvelek. //leírás a lényről később érkezik//
Igazán különleges foltja vagy te a Roxfortnak, meg úgy a világnak általánosságban. Egyszerre fedezhetőek fel rajtad a mindenki által várt, "rocksztár gyerek" sztereotípiák és különlegességek, mint az, hogy tinifiú létedre nem félsz megélni az érzelmeidet. Ennek ellenére azt kell mondjam: a szülőkkel sajnos nem fogtad ki a lottó ötöst. Édesapád éli a maga szabad életét Édesanyád - és a nevelőapád - pedig olyan, amilyen. Ezen sajnos nincs mit ragozni. De hiszek benne, hogy ha van ember, aki ezen felül tud emelkedni és előnyt tud belőle kovácsolni - akár csak a művészetén keresztül is - az te vagy. Igazából nagyon más hozzáfűzni valóm nincs. Az előtörténet, csak úgy mint általában remekül sikerült, csak úgy olvastatta magát. Természetesen el vagy fogadva. Foglald le amit kell, aztán irány a játéktér és a kviddics pálya, hogy egyben tartsd a Griffendél csapatát.
