acting so recklessly

indenki a maga szerencséjének kovácsa - Yujun ebben hisz, a véletlen számára nem létező fogalom. Pedig ha tudná mekkora mázli volt, hogy éppen akkor küldte el azt az üzenetet neked, fogadott kuzinjának, mikor te épp az ő féltve őrzött játékszerét készültél eltenni láb alól… Persze akkor is csak azt mondaná, hogy jó volt a megérzése, azt eszébe sem jutna beismerni, hogy a sors, szerencse, Merlin, vagy akárki éppen rákacsintott, s ezért van még a Wang fiú életben.

Mostanában egyébként néha szabadon szokta engedni. A birtokon belül természetesen, hiszen Merlin ments, hogy egy ilyen értékes fogoly csak úgy elmászkáljon a városba, netán elhoppanáljon egy olyan helyre, ahol sosem találják meg. Viszont a biztonságos kerítés belső oldalán, ahol bűbáj akadályozza a hoppanálási kísérleteket, s ahol minden megvan, amire a fiúnak szüksége lehet; nos, ott azt csinál, amit akar, s Yujun rajta se tartja szemeit, mert tudja, Vi vagy Bly azonnal jelenteni fog mindent, ami gyanús. Még a konyhát is rendelkezésére bocsátotta, s ráparancsolt a házvezetőnőre, hogy mindig bizonyosodjon meg róla, a szekrények fel vannak töltve csutkáig, főleg a süteményekhez szükséges hozzávalókkal. Elmondása szerint “mert nem akarja hallgatni a hisztit”, ha esetleg hiányozna valami.

S talán ez volt a hiba, amit elkövetett; hogy nem tartotta a fiún mindkét szemét. Hogy nem vette saját kezébe az őrzésének feladatát, hogy egy “csapat idiótára” bízta, s épp ma küldte el két legbizalmasabb testőrét London belvárosába. Mert így kaptál esélyt, hogy elkövesd életed legnagyobb hibáját - mert ha megtetted volna, Yujun két kézzel fojtott volna meg téged, legyél te bármennyire is fontos számára.

De az az ártatlannak tűnő üzenet közbeszólt, s szerencsédre félbehagytad megkezdett küldetésedet, hogy kuzinod whiskyjét megdézsmálhasd; a komornyik örömmel enged be téged a kúria hatalmas bejárati ajtaján, majd egészen a könyvtárszobáig kísér, mely az ősrégi kötetek mellett a legdrágább családi alkoholgyűjteménynek ad otthont, s több kényelmes ülőhellyel és íróasztallal is fel van szerelve. A legnagyobb, s a kandallótól tökéletes távolságra lévő grenadilfa asztal természetesen Yujun kijelölt helye, s most is ezen az asztalon támasztja lábait, keresztbe téve őket, cipőstül, teljességgel megalázva a drága bútort. Kezében egy pohár whiskyt szorongat, s a kialvóban lévő lángokat figyeli a kandalló boltíve alatt.

Pillantását csak akkor emeli rád, amikor az ajtón belépve üdvözlöd őt, ám ideje sincs felkelni, s ölelésedet fogadni, mert te azonnal a kikészített ital felé veszed az irányt. – Meg az apád faszát – válaszol kedvesen köszönésedre, majd lábait leemeli az asztalról, hogy aztán kényelmes bőrszékének öleléséből kimászhasson. – Mintha nem lennél már tisztában kábé mindennel – közli. – És te hogy vagy, kedves kuzinom? Elkaptad már a kis nácidat? – kérdez rá, mint aki egyébként nem tudja, hogy az emlegetett német származású férfi még mindig szabadlábon van.

S ha már mindent tudtok egymásról, nem is kertelsz, szinte azonnal rákérdezel a Wang fiúra, kinek valóban semmi keresnivalója nem lenne egy Joseon otthonában, ő mégis úgy vigyorog most rád, mint aki jól végezte dolgát. – Szóval láttad az új játékszeremet? – Fejét enyhén félrebiccenti, akár büszke kiskutya, majd lehúzza a whisky maradékát, hogy aztán hozzád csatlakozva tölthessen magának egy újabb pohárral. – Wang-ék úgy döntöttek, hogy megválnak az egyik kölyküktől egy kis fegyverszünetért cserébe. Szánalmas, nem? Azt hiszik, geci okosak – forgatja szemeit neked, majd szájához emeli a megtöltött poharat, ám keze megáll félúton, s inkább visszateszi italát az asztalra. Arca elkomorodik. – És ha már geci okos emberekről beszélgetünk, áruld már el nekem melyik aberrált seggfej hagyta, hogy beosonj a birtok területére és fegyvert fogj a szolgámra? – S most vet rád egy pillantást; legszívesebben arccsonton rúgna, de előbb ad esélyt a magyarázkodásra.

ltalában híve az erőszaknak, s a tragikus halálok a kedvencei, mikor valaki sír azért, mert elvesztett egy számára kedves személyt, általa. Szeret fájdalmat okozni másoknak, sosem tagadta s soha nem is fogja; s valami beteges módon még saját szeretteit is képes bántani, még akkor is, ha utána rettentően rosszul érzi magát. De akkor sem azért van bűntudata, amit elkövetett, hanem azért, mert a másik személy nem megfelelően reagált rá. Érti ezt valaki?

Azt viszont nem tűri, semmilyen körülmény közt, hogy egy számára fontos embert bántsanak. Még akkor sem, ha az a fontos ember Hewett Yejun Wang, az ellensége, kinek élete azért van oly’ nagy biztonságban a Joseon birtokon, mert fontos információkat tartogat - és mert Yujunt szórakoztatja. De amint mindkét körülmény megszűnik, ő maga fogja megszabadítani a fiút utolsó lélegzetétől. Addig viszont őrzi-védi, mint valami vicsorgó, veszett dobermann az egy szem csontot, mit vacsorájának tudhat, s valóban, ő is hasonlóképp érez a Wang fiú iránt - édes, mézes lakoma.

Nem is kérdés hát, hogy mikor otthonába invitál téged, s te gyanútlanul besétálsz, magában már készíti is a beszédet mivel szidalmazni tervez, amiért épp az új, csilivili játékát céloztad meg fegyvereddel. Jelenleg nagyon is utál téged, s csak meri remélni, hogy elég jó magyarázatod lesz és megmented saját hátsódat a legrosszabbtól. Yujun örülhet annak, hogy több ezer kilométer választja el őt szüleitől - mert egyébként végezne velük, s ezáltal attól sem riadna vissza, hogy saját szövetségesét, fogadott kuzinját, azaz téged a túlvilágra küldjön, ha valami olyat teszel, ami neki nem tetszik. Mindig is impulzív volt. Ezért gyűlölik őt saját családtagjai.

– Emlékeim szerint nem érdekel – vágja rá, hiszen magasról tesz rá, kidet szidja. Csak szidnia kell valamit, amiért voltál olyan illetlen, hogy az alkoholt választottad Yujun tisztességes üdvözlése helyett. Sértőnek találja, persze tőled ezt megszokhatta volna már. – Minek? Csak pazarlod vele az oxigént – közli. Nem híve a felesleges csevegéseknek, s mivel tisztában van vele, hogy nagyjából mindent tudtok egymás jelenlegi helyzetéről, nem látja értelmét annak, hogy rendes választ adjon kérdésedre. Éppen ezért nem is számít pontos magyarázatra akkor sem, mikor hasonló kérdést tesz fel neked. – Ez nem rád vall, kuzin. Nem szoktad eddig elhúzni egy célpont likvidálását. – Most elemezve néz végig rajtad, keresve bármi jelét az igazságnak. De csak egy alkoholista olasz maffiatagot lát, aki cseszik az egyetlen rábízott feladatot rendesen elvégezni. Bezzeg Hewett baszogatására volt ideje!

S ha már a fiú szóba került; – Igen, játékszer. Mi van, a szopás süketít? – A tiédhez hasonló értetlenséggel néz most rád. – Tudod, egy vicces kis tárgy amivel addig szórakozol amíg rá nem unsz… – ad némi magyarázatot, hátha jobban bele tudod majd helyezni a kontextusba a fogalmat. A kémes megjegyzésedre viszont csak száját húzza, majd fejét csóválva sóhajt egyet. – Szerintem nem kémnek küldték. Tudod, mennyire utálom őket… Mindent tudok róluk, azt is, hányszor vakarják meg a seggüket egy nap. És az, hogy elküldik a kiutált fiukat kémkedni hozzám, egyáltalán nem hangzik reálisnak. Ellenben az, hogy elküldik őt a biztos halálba, hogy aztán a szövetségeseik még jobban utáljanak engem, amiért kinyírtam egy Wang kölyköt, már értelmesebbnek hangzik – magyarázza neked. Sokat gondolkodott rajta, hogy mégis mi értelme volt a Wang meglepinek, s végül erre a konklúzióra jutott. Azt már hozzá se teszi, hogy elég sok hasznos információt megosztott már vele a Kiskedvence, mert a végén még kiröhögnéd, amiért ennyire “hiszékeny”. Pedig nem az, egyszerűen csak van értelme az egésznek.

Annak viszont nincs, hogy csak úgy célba vetted a fiút, így nem is húzza az időt, rögtön számon kér érte. S jót szórakozna most köhécseléseden, ha nem az ő féltve őrzött kincsecskéjéről lenne szó - ami miatt most túl dühös ahhoz, hogy nevessen rajtad. – Lorenzo bekaphatja a méretes faszomat! – csattan fel, s még az asztalra is csak mérgében. Hagyja, hogy igyál csak, hátha az alkohol őszintébbé tesz és több részleted megosztasz vele, de minél tovább karattyolsz, annál haragosabb lesz. – Kizárt dolog. Te sem gondoltad komolyan, hogy idejössz az otthonomba és megölöd a tulajdonomat. – Felegyenesedik, s feléd fordul egész testével, pillantása szúrósabb egy mérgező tüskénél. – Ha egyetlen hajszála is meggörbül, azt hadüzenetnek veszem és darabokban foglak visszaküldeni Lorenzonak. Ha az a köcsög Wangot akar ölni, válasszon egy másikat, szarok bele melyiket, de Hewett Yejun Wang hozzám tartozik, Vito, és addig marad életben, amíg én máshogy nem döntök. Remélem elég világosan fogalmaztam.