Pálca: Mogyorófa, pörgencs szárny, 12 hüvelyk, extra merev
The Letter Buddy
Drága, egyetlen Rózsaszálam,
Elmondani nem tudom mennyire hiányzol. Legutóbbi találkozásunk óta nem telt el nap, hogy ne gondoltam volna rád. Nővéreim lassan panaszt fognak benyújtani, amiért nem bírok velük oly’ kedves lenni, mint veled voltam. Minden nap felidézem magamban találkozásunk estéjét, mikor úriember módjára léptem közelebb hozzád, s édes mosolyomat megvillantva kértelek fel táncolni. Bátyáid szeme rajtunk, de én ügyeltem rá, semmit sem kifogásolhassanak rajtam. Kezeim nem tévedtek tiltott területre, s maximum is csak ragyogó vigyorodat mutattad feléjük, s ízlésesnek nevezhető vicceimen nevettél. Örök álmodozó vagyok, ki a nap minden percében visszatérne ebbe a röpke pár percbe, míg veled kettesben lehettem. Nevezz nyugodtan romantikusnak, az is volnék, de őszinték szavaim, ne bírlak kiverni fejemből. Elvarázsoltál teljesen a magabiztosságoddal, s vasakaratoddal. Bár magam sem szerénykedek önbizalom terén, de nem gondolok sokat magamról, egomat könnyű összetörni, mint minden férfiét, így kérlek, a jövőben is bíztass még, simogasd csak lelkemet, szükségem lenne rá. Zavarba jövök tőled. Egyébként is könnyű megmelengetni szívemet, nem vagyok szokva a dicsérő szavakhoz, de ha tőled érkezik, egyenesen belepirulok, s nem bírom visszafogni magam. Azonnal kedveskedni karod neked némi süteménnyel, vagy egy új ékszerrel, elhalmozni minden jóval, mint hercegnőt szokta udvarlója. Ez volnék én, nem? Lovagnak nem tartom magam, nem vagyok elég harcképzett hozzá, csupán bátorságom, vakmerőségem és tervezési képességem lenne meg hozzá. De érted szívesen teszem tűzbe a kezemet is, ha úgy kívánod. Az ujjaimat azért hagyd meg kérlek.
Hiányol, A te nyálas Hongod
Mindennél jobban szereted Kígyócskám,
Hosszú ideje már annak, hogy kilógtunk együtt éjszaka az összejövetel után, s én még mindig nem bírom elfelejteni, mennyire felpörgetett a tilosban járás. Nem ez volt az első alkalmam, gyanítom nem is lesz az utolsó. Hiányzik, hogy olyan könnyeden tudjak veled beszélni, hogy másokról pletykálhassunk, levessem az úriember álcáját, s csak önfeledt mód nevessek disznó poénokon, káromkodjak, ha úgy tartja kedvem, s összekoszoljam legszebb ruháimat, melyekért még meg fog szidni otthon a szobalány, de melletted nem érdekelt. Veled minden könnyebb, lehetek én az idősebb, mégis egyenrangúak vagyunk, nem kell eljátszanom, hogy bátor vagyok. Melletted csak a laza és semmivel sem foglalkozó énemet adhatom. Nevezz nyugodtan kétszínűnek, az is lehetnék igazából. Hiszen a világ felé mutatok egy arcot, kiért mindenki rajonghat, de veled… Te szereted a romlott belsőm, ki éhezik a bosszúra, aki gyűlöli családját, s aki direktbe szemét, manipulál, ha úgy tartja kedve, s nagyra törő tervei vannak. Aki nem adja fel soha, bárki és bármit eltapos, ami az útjába kerül. Imádok veled hülyülni. Szeretem a kötetlen stílust, hogy te és én titok vagyunk, amit még a saját testvéreink elől is rejtegetni kell. Sajnálom, hogy az ikreddel sem beszélheted meg a helyzetet, de a végén elkotyogná másnak is. Így izgalmasabb. Csak mi ketten a világ ellen.
Alig várom, hogy lássalak, A te bajkeverő Timed.
Életem története
Minden sötét…
Hideg vesz körül, lebegek a semmiben, szemeim lehunyva, egyik kezem még felemelve, mely szépen lassan süllyed velem együtt. Nem tudom mióta voltam a tenger gyilkos karmai között. Az esés után kapálóztam, tompán hallottam nővéreim nevetését, majd fülem sípol, számban a sós víz ízét érzem, szemeim még nyitva, marja őket a kosz, tüdőmbe folyadék, köhögnék, nyújtom kezem, húzzanak ki, de alább merülök. Az esti fényben nem látni semmit, a víz alatt csend van, egyedül hajónk motorját bírom érzékelni, mely egyre messzebb és messzebb kerül.
Feladtam…
Nem tudtam úszni, sose tanultam meg, s ez lesz vesztem, hogy elnyel a víz, testem majd a fenéken fog pihenni, hol sosem fognak megtalálni. Talán nem is akartak. Nem is keresnének, mert én vagyok a család fekete báránya, én vagyok a felesleges 4. gyerek, a fiú, kire senki nem vágyott, talán egyedül apám, de már ő is megbánta. Hárpiák áldozata voltunk mi ketten, nem is nőké. Kezdettől fogva halálra voltunk ítélve mellettük, de ő mindig is erősebb volt. Én pedig csak egy buta gyermek, kit most saját testvérei tettek el láb alól.
Csak játszottunk…
Ezt fogják mondani, anyám pedig legyinteni fog, ahogyan mindig is. Nem számított a törött csont, a fájdalom, vagy a lelki terror, míg a lány gyermekek boldogok voltak. Azt mondták ez majd megedz. Az egyetlen mire jók voltak az a traumatizálás, szenvedéseim okozója. Ha azt hitték Bardot szavai bántottak a legjobban, hát tévedtek. Semmi volt ő a családhoz képest. Árulók társasága, kétszínű viperák fészke, majd mást sem kreált csak szörnyeket. Ez volnék én? Egy bestia, kit azért küldtek, hogy viszályt szítson testvérek között, kiben egy szemernyi kis becsület sem akad, s a jóindulat is csak álca, mi addig van rajtam, amíg kell, s utána döfőm hátba az illetőt. Még kígyónak is csapnivaló volnék, tudom én. Hiszen nővéreim az igazi kincsek, ők értenek igazán az átveréshez, a bájolgáshoz, csábításhoz, s kihasználáshoz. Én csupán árnyékok lehetek, az is leszakadhatott róluk már évekkel ezelőtt. Ezért vagyok most itt, ezért nem tudtam magamat menteni, s ezért fogok meghalni.
Valaki megragadja a karom.
Alig érzem érintését, de gyengéd, finom velem, húz, bár nem tud merre. Lehet maga Poszeidon döntött úgy, hogy elég volt ennyi nekem. Már az elmélkedés se jár nekem, kár belém időt és energiát fecsérelni, de még a víz is csak elszennyeződik, ha tovább maradok itt. Ezért rángat ki a szárazföldre. Szívesen halok meg itt. Legyek csak figyelmeztetés másoknak, hogy családom tagjai gyilkosok. Gyilkos mind, s távol kell maradni tőlük, ha az ember jót akar magának. Szívem mégis dobban. Hideg ajkak tapadnak enyémre, hamarosan vizet köpök fel, átfordítanak oldalamra, küszködök, hogy mindent felköhögjek, számat elönti a sós íz, hánynom kell, sírok, visszafordulok, rá akarok nézni megmentőmre, de ő eltűnt, nyoma sincs már, csak én vagyok, s az éjszaka hűvőse. Fények tűnnek fel nem messze, még látom kirajzolódni az emberek alakját, majd ismét minden sötét. Nem most halok meg.
Ezt megbasztátok nővérkéim.
Ha tükörbe nézek
Legyünk rövidek, s tömörek. Magas, félig kínai, félig francia. Fehér bőr, ferde szemek, aranyos, kölyökkutya pofi. Barnás hajszín, mely télen sötétebb, nyáron pedig a nap fénye kiszívja, így világos marad. Szemei sötétbarnák, de nem feketék. Szálás testalkat, nem túl izmos, nem is nagyon dolgozik saját magán. Nem szeret sportolni. Megjelenése elegáns, mert ez a családi előírás, de mikor senki sem látja, jobb szeret melegítőben és pulcsiban ülni. Mióta a Roxfortba ment, az egyenruhája volt a legcsinosabb szerelése. Bakancsot hord télen-nyáron, farmerben járkálgat, s a kedvence, hogy mindegy milyen színű felsőt vesz fel. Lehet az rózsaszín, meg sárga is akár.
Családom
Édesapám
~ Yves
Nem utálja, s ez már haladás. Nem is igazán kedveli, mert szerinte a család fejeként többet is tehetett volna érte. Megvédhette volna, kiállhatott volna érte, de az az igazság, hogy ő is csak egy kellékférj, akinek a pofija kellett csak, mert a felesége nőként úgysem kerülhetett volna hatalomra. Tökéletes ellentétje akart lenni. Míg az apja papucs volt, ő nem akart az lenni. Nem örült a férfi, mikor elköltözött, teljesen egyedül maradt a többi nővel. Megesküdött, hogy visszatér majd, erősebben, s majd megmutatja mindenkinek, hogy ő egyedül is képes elérni a céljait. Ír még az apjának leveleket, ritkán, s tömören fogalmaz, de tartják a kapcsolatot, bár ez főleg azért van, hogy támogassa anyagilag és elküldjön neki mindent, amit éppen kér.
Édesanyám
~Bora
Ha léteznek démonok, ő bizonyára az. Úgy érezte, hogy sosem szerette. Inkább kívánta a halálát. Fiú volt, kész csalódás, mert bár van annyira szép, mint nővérei, ő nem tudja úgy kihasználni a külsőjét, mint a testvérei. Neki inkább okosnak kellett volna lennie, kiemelkedőnek lennie, melyet sikerült elérni, de ez sem érdekelte az anyját. Nem szólította nevén, nem mutatta be soha másoknak, elküldte mindig maga mellől, egyedül hagyta, igazából bármit csinálhatott, amíg nem hozott szégyent a családra. Olyan volt neki, akár egy kísértet, egy felesleges személy, teher, akitől meg akart szabadulni. Maximálisan támogatta, hogy elköltözzön otthonról. Reménykedett benne, hogy sose megy már haza.
Testvéreim
~ Elyna ~Félicité ~Geneviève
Nővérei, kik közül az első kettő már házas. Szívből sajnálja a két férfit, gyakran hallja őket beszélgetni, mennyire félnek feleségeiktől, viszont túl szépek és gazdagok, hogy elengedjék őket. Nem beszélget velük. Bár mióta egyszer majdnem megölték őt azzal, hogy vízbe lökték visszább vettek, de sosem álltak le a folyamatos szekálással és zaklatással. Ezt végül megelégelte és átkérette magát a Roxfortba. Legfiatalabb nővére még a legnormálisabb, vele képes akár naponta két mondatot is váltani anélkül, hogy különösebben összetörnék egymás lelkét. Viszont őt sem kedveli, mert csak a „baleset” óta próbál emberibb lenni vele.
Párkapcsolat
Rózsa és Kígyó, ahogyan hivatkozik rájuk. Sosem nevezi egyiküket sem, mert így biztonságosabb, hátha rossz ember kezébe kerül a levél. Cserébe pedig annyit kér, ők is inkább becézzék őt, úgy, hogy senki ne jöjjön rá, ki a levél címzettje. Levelező társak csupán mert úgyis messze élnek egymástól. Ők Amerikában, s ő eddig Franciaországban volt, most már az Egyesült Királyságban, de erről nekik nem kell tudniuk.
Apróságok
Amortentia
~ Sós víz ~ Édes ánizs ~Nugátos forrócsoki ~Imari Cosette ~Alma és vérnarancs keveréke
Mumus
Víz
Edevis tükre
Saját magát látja, mint Miniszter, Franciaországban. Mellette pedig egy szirén áll, mint élete szerelme. Mai napig azt hiszi, hogy egy szirén mentette ki a vízből.
~ Nincs olyan elv, melyet követne. Bármire képes igazából, akár ellent is mond saját magának, vagy előző döntéseinek, ha idő közben rájön, hogy jobban jár, ha másik stratégiát követ.
Amit sosem tennék meg
~ Nincs ilyen. Ha kellene, akár ölne is, neki aztán mindegy.
Ami zavar
~A nővérei ~Az anyja ~A legtöbb nő ~Ha nyílt és mély víz közelében kell lennie ~Úszás
Ami a legfontosabb az életemben
~Ezen még nem gondolkodott el… Semmit sem akart közel tartani magához, mivel a testvérei mindig elvették tőle, bármi is volt az. Így nagyon az emberekhez sem kötődik, inkább csak amolyan unalom elkerülése végett van egy-két jobb ismerőse. Őket is simán hátrahagyta mikor átjelentkezett a Roxfortba.
Ami a legkevésbé fontos számomra
~A családja. Az apja még talán kivétel lenne, de ő sem segített neki sosem, így… Ő sem az.
Amire büszke vagyok
~ Hogy él? Ez egy elég nagy dolog, ha valaki ismeri a családját. Mások biztos a tanulmányi eredményeit emelnék ki, szerinte pedig könnyű magolni.
Ha valamit megváltoztathatnék
~ A Hollóhátba vagy Mardekárba kérte volna magát. A Süveg nehezen döntött vele kapcsolatba, így poénból a Griffendélt mondta. Bardot… Nem akart vele egy házba kerülni.
Így képzelem a jövõmet
~Miniszterként.
Egyéb
Tanult legilimentor (2. szint)|Tanult okkulumentor (2. szint): Állítása szerint apja egyetlen értelmes tevékenysége az volt, hogy segített neki tanárt találni legilimenciához és okkulumenciához. Azt akarta, hogy legalább ennyi előnye legyen a nővéreivel szembe, hogy valamit ő is fel tudjon használni ellenük
