Come and gone, smoking gun, moved on

• Kígyó
  
• Kutya
  
• Sólyom
  
• Vidra
  
• Hiúz
  
• Macska
  

Tudom, nagyon egyedi választás részemről a kutya. Szerintem minden ötödik ember erre bök rá, mert milyen kis cukik már! Igen, szerintem is édesek, viszont nekem mélyebb jelentéssel bírnak. Olyan hűségesek én önzetlenek. Érted, a gazdijukért bármit megtennének! Ezzel persze nem azt mondom, hogy milyen menő lenne, ha valakinek az ölebe lennék, de én magamat is olyannak látom, aki kiáll azokért, akiket szeret. Ilyen mondjuk a család. Még a húgomért is képes lennék tűzbe rakni a kezemet, pedig ő aztán tényleg képes kikergetni a világból!
A többi állat meg olyan meh… Mindegyikben találok valami kifogásolni valót. A kutya a természete mellett eléggé erős is, mint amilyen én is vagyok. Meg kinézetre is azt mondják rám, hogy úgy nézek ki, mint valami kis samoyed. Nem is értem miért tanuki lett a patrónusom és miért nem valami kutyus. Bár rendszertanilag mind a kettő kutyaféle, a tanuki a japán mitológiában csak egy csaló és csínytevő állat, ami nem vagyok! Szemét időnként, de kétszínű sose. Igaz, sok esetben szent állatnak tartják, mivel képes más alakot is felvenni, meg elvileg kedves és bátor. Ezek talán még illenek is rám, utóbbi egészen biztosan. Én mindig úgy gondoltam, hogy bátor vagyok és nem azért, mert végig merek nézni egy horrort, hanem mert kiállok az igazság mellett és azokért, akiket szeretek. Oh, meg az is közös a tanukival bennünk, hogy imádunk flörtölni és udvarolni másoknak. Ez majdnem kimaradt.

• Szörnyen
  
• Nagyon jól
  
• Jól
  
• Néha elég kínos tudok lenni
  

Hm… Na persze. Be is vonzottam ezt a kérdést. De igaz, hogy annak ellenére, hogy meleg vagyok, még a lányok fejét is el tudom csavarni. Nem olyan nehéz egy kedves mosolyt villantani nekik, meg pár szóval kedveskedni nekik. Nyilván az elején még nem voltam tisztában magammal, csak tettem amire a haverjaim bíztattak. Egyszóval a lányokat próbáltam meg elcsábítani. Egy idő után persze nekem is leesett, hogy ez nem nekem való és egyből le is álltam. Nem akartam több lány szívét összetörni, így inkább gyorsan tisztáztam velük, hogy úgysem fog ez köztünk működni.
Arra viszont sosem számítottam, hogy egy fiúval is ugyanilyen jól tudok majd flörtölni. Életemben először csináltam és mégis milyen jó vége lett. Vagyis inkább közepe. A legvége nagyon nem úgy jött össze, ahogyan én azt akartam. Mi a francért kellett bevallani, hogy bejövök?! Megmondtam már az elején, hogy nekünk ez úgysem fog menni. Mégis én éreztem magamat rosszul, hogy megint fájdalmat okoztam egy kvázi ártatlan embernek. Nem bírom, ha valaki miattam szomorú. Vagyis nem úgy, hogy nem direktbe akartam neki ártani.

• Hűséges
  
• Szórakoztató
  
• Megbízható
  
• Szerethető
  
• Versengős
  
• Kalandvágyó
  

Egyébként szerintem szemétség, hogy ennyi jó opciót adnak. Nyilván az a jó, ha az emeber barátai viccesek, képesek vagyunk bennük megbízni, meg tudjuk, hogy nem fognak elhagyni minket. Most az, hogy szeretnek-e önként és dalolva a medve barlangjába besétálni vagy sem az mindegy. Magam is képes vagyok izgalmakat keresni. Azt viszont nagyon utálom, mikor valaki mindenből versenyt csinál. Nyugság van ember, az életbe van elég kihívás, nem kell még a haveroknak is egymás ellen versengeni. De talán az, hogy valaki hűséges az úgy sok dolgot magába foglal. Feltételezi azt, hogy nem fog elárulni, hogy bírjátok egymást és kiálltok a másikért és bármi baj van, akkor sem hagytok hátra senkit. Szóval azt hiszem, nekem ez  a legfontosabb, hogy ilyen barátaim legyenek.

• Higgadt és nyugodt maradok annak ellenére, hogy meglepődtem.
  
• Semmi sem lep már meg
  
• Minden alkalommal túlreagálom a helyzetet
  
• Meg fogok lepődni, de semmi extra
  
• Bele fog telni egy kis időbe, míg feldolgozom, mi is történt
  

Tuti kipattannának a szemeim és pislognék egy sort, de nem hiszem, hogy bepánikolnék vagy bármi hasonló. Eléggé nyugis típus vagyok, nem az, aki fejvesztve menekül el, ha olyan helyzetbe kerül, amit ne tudna megoldani. Úgy is lehetne mondani, hogy túl makacs vagyok ahhoz, hogy feladjak bármit, így ha valami meg is lep, akkor is képes vagyok túllendülni. Mondjuk ez sokszor rosszul jön ki, mert pont emiatt aztán azt hiszik, hogy semmi és senki sem érdekel. Pedig esküszöm, hogy én foglalkozom az emberekkel, néha túl sokat is. Mégis önzőnek tartanak, amiért csak magamra gondolok. Tök szívesen megtenném, de a képességem miatt ez lehetetlennek bizonyul néha.

• Mindennek a közepén, de nem direkt
  
• Csak nézném, de csatlakozok, ha kellek
  
• Amennyire csak lehet elkerülném
  
• Valószínűleg egyébként pont én kezdtem
  
• Csak azért bunyóznék, mert mások kényszerítettek, hogy csatlakozzak
  
• Azt se tudom kinek az oldalára álljak
  

Olyan szívesen mondanám azt, hogy utálok verekedni. Mondjuk nem azt mondom, hogy direktbe belekezdenék, meg valószínűleg egy olyan helyzetbe, ahol nem box meccsen vagyok, hanem csak úgy elkezdtek balhézni és ennek bunyó lett a vége, nem nagyon szállnék be. Az már valószínűbb, hogy szimplán belerángatnak a haverjaim, hogyha nem mellettük, akkor ellenük vagyok, holott én csak nem akarok bajt. Nagyon utálom ezt a fajta kisarkítást.
Viszont a boxot nagyon szeretem. Minden izmomat megdolgoztatja és ha tényleg összejönne a hírszerzéses állás, akkor tuti hasznos is lesz. Persze vágom, varázsló vagyok, de attól még harcolni tudni kellene!

• A haverokkal lógni
  
• Valamilyen összejövetelre megyek
  
• Egyedül lennék
  
• Sportolnék
  
• Olvasnék
  
• Valami új hobbit kéne keresnem
  

Sport, sport és sport. Ha egyedül akarok lenni, akkor is elmegyek futni. A közös összejöveteleken is mindig kviddicsezni szoktunk. Mindenbe olyasmit csempészek, ami mozgással jár. Túl sok az energiám vagy nem is tudom. De az fix, hogy imádok mozogni. A családban én vagyok az egyedüli, aki ennyire megszállottja a sportoknak, de nem is baj!

• Taszítóak és előítélethez vezetnek
  
• Szörnyű, de sok helyzetben szükségesek
  
• Hasznosak
  

Utálom. Értem, hogy vannak vezetők, akiket követni kell, de gusztustalan néha, hogy mennyire kihasználják a hatalmukat. Meg mennyire el vannak már telve maguktól! Ezért nem is bírom a politikus pályát. Nem tudnék olyna lenni, mint ők, meg nem bírnék korrupt lenni. Egyszerűen nem vinne rá a lelkiismeretem. Meg a suliban sem érdekelt soha, hogy mennyire vagyok népszerű. Igen, általában a menő srácok között voltam, mert véletlenül oda sikerült keverednem, de emiatt aztán nem közösítettem ki senkit. Ugyanúgy barátkoztam másokkal is. A sztereotípiáknak sem szokásom hinni. Jobban szeretem megismerni az embert, mielőtt ítéletet mondok róla. A saját példám a legjobb rá, hogy bár eredetileg koreai gyökereim vannak, én magam például nagyon nem illenék bele a társadalomba. Meg annak ellenére, hogy a szemeim mandula vágásúak, még nem fogok tudni minden ázsiai nyelvet tökéletesen beszélni. Plusz milyen jogon mondok én ítéletet mások felett úgy, hogy azt sem tudom kik ők?!

• Legyen szellemes és gondoskodó
  
• Tökéletesség
  
• Valaki, aki az ellentétem
  
• Valaki, akire számíthatok
  

Nyilván megint mondhatnám, hogy akkor ezt így, ilyen sorrendben szeretném kérni. Inkább az a jobb kérdés, hogy melyik a legfontosabb nem? Nos nekem az, hogy számíthassak rá. Ha már szerelemre adom a fejemet, akkor olyan ember legyen, akiről tudom, hogy mindig mellettem lesz.
Igazából tök rosszul fogalmaztam meg... Olyan embert tudnék SZERETNI, aki mindig ott van mellettem. A szerelem csak egy múló dolog számomra. Csak egy rózsaszín, csillogó köd, ami el fog oszlani egy idő után. Én szeretni akarok. Azt akarom, hogy mikor megismerekedem valakivel, akkor az a személy örökre a szívemben maradjon. Ehhez viszont nekem kell a bizalom, hogy tudom, hogy soha, de soha nem fog átverni és elhagyni.
Bárcsak én is ugyanezt meg tudtam volna ígérni...

• Táncoljunk benne
  
• Ugráljunk benne
  
• Ürügy, hogy ne kelljen kimennem
  
• Szörnyűvé teszi a napot
  
• Csendben nézem csak
  
• Öntözi a növényeket
  

Nem feltétlen élvezem, mikor elázok, így valószínűleg egy esős napon bent maradnék csak a szobámban. Ezzel csak az a baj, hogy akkor el kell viselnem a húgom állandó sírását és gúnyolódását, amit nem szoktam sokáig tűrni. Mégse mondanám, hogy elcseszi a napom. Annak ellenére, hogy nehezen maradok meg a fenekemen és inkább futnék egy kört, szeretek néha lelassulni és csak hallgatni az eső kpopogását és nézni az eget. Van valami furcsán megnyugtató benne. Mint mikor a kviddics pályán zuhogó esőben játszol. Nehezebb lehet, mert alig látsz és zavaró, hogy ázol, mégis nekem van valami benne, ami miatt lehiggadok tőle. Lehet azért, mert kellemesen hűvös. Vagy lehet azért, mert szimplán hülye vagyok. Elvarázsol egy természeti jelenség, ami totál normális, nem úgy mint az, hogy én meg varázsló vagyok.

• Kitartó
  
• Életvidám
  
• Szórakoztató
  
• Szenvedélyes
  
• Ravasz
  
• Élénk
  

Meg fogok halni, de komolyan! Ezek a tesztek direkt csesztetnek, igaz? Direkt adnak több olyan opciót is, ami jó lehet? Mindegy azt hiszem ezek közül még a kitartó a legjobb kifejezés rám. Amúgy meg szerintem a bátor lenne, de ez most mindegy... Én kitartottam amellette, hogy kviddicsezni fogok. Akkor is, ha emiatt rengeteget szenvedtem, mert egyik poszton sem remekeltem elsőre. Kitartó vagyok, mert annak ellenére, hogy kiderült empata vagyok, nem adom fel azt, hogy a hírszerzéshez kerüljek. Bár szerintem így nehezebb lesz, mert ha átérzem, esetleg át is veszem mások érzéseit, akkor lehet nehezebben fogom tudni végezni a munkám. Kitartó vagyok, mert annak ellenére, hogy a nővérem, az egyetlen támaszom elköltözött, nem törtem össze, hanem próbáltam ugyanolyan erős maradni, holott a barátaim egy jelentős része megvetett azért, mert a fiúkhoz vonzódom. Kitartó vagyok, hogy annak ellenére, hogy mennyi lenéző és undorodó pillantást kapok, nem félek rejtegetni, hogy a fiúkat szeretem. Kivéve a szüleim elől... De az teljesen más! Egyszer nekik is be fogom vallani. Mikor már mindegy lesz, hogy kitagadnak-e vagy sem.

Seattle, 2014. március 14.

Nővérem kezét fogom és nagyra nyílt szemekkel nézem néha őt, néha pedig a fiút, akivel veszekszik. Felismerem, mert néha átjött hozzánk, de már egy ideje nem láttam nálunk.
Eredetileg a nővérem és én a boltba indultunk, mert anyunak kellett még cukor, de elfogyott. Ennek valószínűleg köze volt ahhoz, hogy a testvéremmel meglepi sütit sütöttünk a minap a szüleinknek. Persze rengeteg cukrot raktunk bele, mert azt akartuk, hogy olyan édes legyen, mint amilyenek mi is vagyunk. Viszont ez a srác megállította Noona-t és már percek óta nem mozdultunk el. Látom rajtuk, hogy mind a ketten dühösek, bár fogalmam sincs, hogy miért. Csak éreztem a köztük lévő feszültséget. Hamarosan magamban is éreztem, ahogyan felgyűlik a méreg.
Az eddigi kíváncsi arcom megváltozott és már összeráncolt szemöldökkel néztem rájuk. Testvérem kezét erősebben kezdtem szorítani, mikor elordítottam magam. Olyan dühös lettem, hogy másképp nem tudtam kiadni magamból. Viszont a haragom csak akkor múlt el teljesen, mikor a nővérem elengedte kezem. Szépen lecsillapodtam és már szinte nem is emlékeztem, hogy miért voltam olyan morcos.
Nem ez volt az utolsó, hogyha megfogtam valaki kezét, akkor tudtam mit éreznek, és gyakran összekevertem őket a saját érzéseimmel. Ijesztő volt. Nagyon ijesztő. Főleg azon része, hogy sokáig nem is tudtuk, hogy mi bajom lehet. Anyai nagymamámnak jutott eszébe, hogy ilyet utoljára a saját édesanyja esetében látott csak. Kiderült, hogy empata vagyok. Nekem persze ez semmit sem mondott. Csak elfogadtam ezt. Viszont utáltam, hogy nem nyúlhatok senkihez sem, mert egyből elleptek az érzéseik és belefájdult a fejem, nagyon könnyen elfáradtam, arról nem is beszélve, hogy így nem lehetett élni. A nővérem szerezett nekem egy pár kesztyűt, így átmenetileg orvosolni tudtuk a problémát. De attól félek, ahogyan idősödöm, egyre erősebb lesz a képességem, és ennyi már nem lesz elég.

Seattle, 2020. december 3.

Az asztalra könyökölve nézem a buborékos teámat. A mesterségesen zöld színe már-már bántó volt a szemnek, viszont az íze mennyei volt. Zöldalmás zöld tea és mindenféle buborék volt benne. A másik egy neon rózsaszín színű epres tejes tea volt, benne epres buborékok. Kreativitás nulla. Mégis kilométerekkel izgalmasabb volt azon gondolkodni, hogy ugyan miért pont ezt kérte a lány? Mégis milyen elvetemült nő kér olyan egyszerű íz összeállítást, mint az epres ital eper ízű golyókkal?! Ennél még anya is bevállalósabb volt, pedig ő sem mert nagyon extrákat kérni.
Most viszont muszáj lett volna valami kis mosolygós fejet vágnom, elvégre egy randin voltam. Igazából nagyon nem éreztem úgy, hogy az lenne. Valójában csak egy kínzás volt, amit el kellett viselnem, mert tudtam, hogy pár asztallal odébb ülnek a haverjaim, akik arra várnak, hogy mikor smárolom már le a lányt. Hónapok óta tudom, hogy bejövök a velem szemben ülő lánynak. Én viszont csak most hívtam el randizni, mert volt benne valami, ami nagyon nem tetszett. És nem az, hogy rengeteget beszélt, ráadásul akkora beleéléssel, hogyha bombát robbantottak volna mellette sem állt volna le. Bár ez is határozottan azt erősítette bennem, hogy nem szabad több randira mennem vele. Igazából csak nem volt benne semmi, ami felkeltette volna a figyelmemet. Nem volt különösebben szép, nem volt olyan kellemes személyisége és még annyira sem jött be az ital választása. Pedig én magam imádtam a buborékos teát, de ez azért bún volt a számomra.
Pár óra után, mikor végre odáig is eljutottunk, hogy megigya a teát és ne csak beszédre használja a száját, kézen fogva léptünk ki a teázó ajtaján. A barátaim tekintetét a hátamon éreztem. Szinte már égetett a tekintetük. Tudtam, hogy mit akarnak. Én viszont nem szerettem volna. Minek? Hogy aztán másnap megmondjam ennek a szegény lánynak, hogy úgysem fog működni? Viszont nem is járathattam le magamat előttük igaz…? Magamban mélyet sóhajtok és végre lehajolok a lányhoz, hogy aztán egy gyengéd csókot nyomjak a szájára. Pontosan olyan volt, mint amilyen gondoltam, hogy lesz… Unalmas… Semmi izgató nem volt ebbe. Micsoda csalódás!

Doncaster, 2022. augusztus 25.

Azt se tudom már hogyan találkoztunk. Csak annyi rémlik, hogy apám mellett sétáltam. Nagyon unatkoztam, mert az öreg minden bokornál képes volt megállni és gyönyörködni bennük. Látszott, hogy még sose járt Angliában, vagyis nem úgy, hogy turistáskodhatott. Persze, amikor ideköltöztünk, akkor első dolga volt elrángatni engem, hogy nézzünk meg minden várost. A fenének se volt kedve ehhez. Azonban a negyedik napon – igen a szerencseszámom amúgy a négy – megláttam. Nem volt átlagos, sőt! Ő tényleg az volt, aki kitűnt a tömegből. Még apám is megjegyezte a kinézetét, hogy mennyire nem férfihoz illő. Én viszont csak bámultam rá, elvesztem a vonásaiban. Tudtam, hogy szeretem a fiúkat, ezzel már egy ideje tisztában voltam, de ő volt az első, akinél azt éreztem, hogy az a rémes rózsa illatú, csillogó köd rám nehezedik és teljesen ellep.
Elléptem apám mellől, és amíg ő mit tudom is én milyen templomot nézett, én oda léptem hozzá és egy csábos mosoly kíséretében megkérdeztem a nevét. Még most is élénken emlékszem arra a szörnyű poénra, amit elsütöttem neki. „Akkor szereted az esőt?” Istenem, milyen gyönyörű volt! Mit nem adtam volna, hogy vele maradhassak egész napra. Viszont pontosan tudtam, hogy csak idő kérdése, amíg apámnak leesik, nem vagyok mellette. Így csak gyorsan megadtam neki a számom és még aznap később találkoztunk. Minden pillanatát élveztem, a közösen töltött időnknek. Különösen azt az estét, amikor apám nem volt a szállodában, mert valami dolga akadt és engem egyedül hagyott. Vagyis ő ezt hittem, én pedig titkon becsempésztem a fiút magam mellé.
Csodálatos volt, de mégis vége lett ennek az álomnak. Én mentem szépen vissza Londonba, hogy aztán a Roxfortban tanulhassak. A fiú pedig maradt itt. Ugyan már az elején tisztáztam, hogy ez csupán egy kis nyári kaland, ő mégis közölte velem, hogy szeret. Nem tudtam mit kezdeni ezzel, mert egyszerre éreztem ugyanezt és mégis tagadni akartam. Én varázsló vagyok, ő pedig nem az. Kínomban elutasítottam és azt mondtam, hogy vissza kell mennem Amerikába. Hazudtam, de a saját érdekében. Nem akartam kitenni egy olyan életnek, ahol folyamatosan kamuzok neki, hogy miért nem találkozom vele soha. Meg nem akartam magamnak sem ártani. A szüleim nem tudhatták még meg, hogy meleg vagyok.

Roxfort, 2022. szeptember 5.

Egyszerre vártam az új iskolát ás rettegtem tőle. Tiszta lappal indulhattam, nem kellett rejtegetnem, hogy meleg voltam. Vagyis nem állt szándékomban. Itt most igenis fel akartam magamat vállalni, mert elég volt a bujkálásból. Azt akartam, hogy olyannak ismerjenek meg, mint amilyen tényleg vagyok. Ugyanakkor ijesztő volt a tudat, hogy egy olyan évfolyamra megyek, ahol már mindenki ismeri egymást. A beilleszkedés pedig kicsiként sokkal könnyebb, mint lassan végzősként. Mégis optimista maradtam és azt mondtam magamnak, hogy minimum egy emberrel összebarátkozok.
Soha nem ért még annál nagyobb meglepetés, mint ami az iskolában ért. Mikor beléptem a nagyterembe még nem vettem észre. Viszont mintha a sors akarta volna ezt, a beosztás után megpillantottam ŐT! A szemeim felragyogtak. El se hittem, hogy ismét látom őt, pont itt! Az ajkamba harapva néztem csak rá, ahogyan a helyemre sétáltam. Reméltem, hogy észrevett. Bár szinte mindegy is volt, hiszen terveztem, hogy megkeresem a vacsora után. Nem egy házba kerültünk, de ez nekem mindegy is volt. Nem fog semmi sem megakadályozni abba, hogy beszéljek vele.
Mikor leültem viszont bevillant, hogy azt hazudtam neki, hogy nem lehetünk együtt, mivel én utazom haza. Most biztosan egy szemét alaknak tart, amiért hazudtam, én viszont csak nem akartam neki rosszat. Azon túl persze, hogy a közös esténken levettem a kesztyűt. Évek óta nem értem úgy senkihez sem, hogy valami ne fedte volna a kezemet. Vele mégis kivételt tettem. Éreztem, amit ő és megzavart, hogy melyikünk érzi pontosan azt, amit. Vagy esetleg mind a ketten? Annyi kérdés merült fel bennem, én mégis a menekülést választottam.
Blaise… meg tudsz nekem bocsátani?

Első ránézésre meg lehet mondani, hogy nem törzsgyökeres amerikai. Ennek ellenére helyesnek mondható és a sztereotípiákkal szemben, nem olyan alacsony, sőt kifejezetten magas. A kiejtése tökéletes. Bár a koreaiján nagyon hallatszik, hogy nem ott született, de azért megértik. Kívülről azt lehet rá mondani, hogy egy beképzelt, menő srác, aki könnyen összetöri a lányok szívét. Utóbbi még igaz is, de nem azért, mert nem érdekli mások érzései, inkább azért, mert meleg. A külseje ellenére pedig igenis kedves ember.
Amit mindenki furcsáll nála elsőre az a kesztyű, amit sose vesz le. Mostanra van egy egész gyűjteménye belőle. Még otthon se hajlandó anélkül lenni. Maximum a zuhanyzáskor és alváskor teszi el. Ezek kívül még egyetlen egy esemény volt kivétel...