Arianna meglehetősen bensőséges viszonyt ápol önmagával, ezért éppen annyira tartja számon az erősségeit, pozitív tulajdonságait, mint a gyengeségeit. Zenei érzéke megkérdőjelezhetetlen, nem fél turkálni, belefúrni magát az aktuális feltörekvő felhozatalba, elvegyül bármilyen kis, közepes vagy nagy tömegben, romkocsmában, falunapon, közösségi házakban vagy a legnagyobb fesztiválokon. Kiszimatolja a jövő potenciális ízlésformálóit, csendben közelíti meg őket, de ha egyszer kiszúrják, onnantól kezdve az izgalom helyét átveszi a boldog őrjöngés. Akit Arianna a szárnyai alá vesz, az garantáltan korrekt lehetőségekhez jut, tisztességes ajánlatokat kap, szakszerű csapattal dolgozhat együtt és kifogástalan szerződést írhat alá. Sokan őrangyalként, anyaként, védőszentként hivatkoznak rá, csakhogy Arianna a felszín, a közvetítő, akin keresztül egy profin összerakott stáb végzi a kemény munkát. Sosem felejti el megemlíteni, milyen remek emberekkel dolgozhat együtt, mennyit köszönhet azoknak a hangmérnököknek, producereknek, menedzsment kollégáknak, akik nélkül egyetlen bandát sem tudna egyről a kettőre juttatni. Bizonyos szakmabeli emberek - főleg a régivonalas, erkölcsileg gyomorforgatóan flexibilis piócák - szigorú, kérlelhetetlen, pofátlan, frigid picsaként hivatkoznak rá, elvégre szaboltálja az ifjú tehetségek előrejutását, megakadályozza a gyorsan felfelé ívelő karrirút bejárását. Arianna saját tapasztalatait veszi alapul, ezért kifejezetten fontosnak tartja, hogy akik vele dolgoznak, maximálisan biztonságban érezhessék magukat, eleget pihenjenek, igyanak, egyenek, viszont keménynek mondható, és egyes zenekarok szerint betarthatatlan követelményeket támaszt feléjük: tiltott a tudatmódosítószerek használata, tiltott bármilyen pörgető cucc, tiltott a túlzott alkoholfogyasztás munka közben vagy két fellépés között, és tiltott egyeztetés nélkül karrierformáló döntések meghozatala. Ezt sokan félreértik, főleg a kívülállók és a kizárólag sikerre éhes bandák, énekesek. Ilyen értelemben konok és hajthatatlan, cserébe szerződésbontás esetén semmilyen anyagi felelősség nem terheli a zenészeket. Korrektségét legalább ennyien kihasználják, ügynökök, szülők és portyázó zenei producerek, olyanok, akik nem értik vagy akiket nem érdekel, mi lesz ezekkel a sztárokkal, miután kihányja őket magukból a szakma. Élethosszig tartó traumák, nehezen kontrollálható szorongás, tehetetlenség- és elhagyatottságérzés, hiányérzetből és adrenalinfüggőségből kialakuló szeraddikció. Minden esetben megviseli, ha mégis elpártolnak tőle, akárcsak az, ha végig kell nézni egy-egy lejtmenetet. Feleségként maximálisan támogató, bármilyen közös megjelenésen mosolyogva vesz részt, magánéleti problémáikat - amelyek természetesen minden társas kapcsolatban akadnak - a kulisszák mögött tartja, cserébe Viktor gyakran ugratja azzal, hogy odahaza mindig eggyel többször dacos, mint nem, és a jóakarata éppen annyira tud káros lenni, mint hasznos. Egyszerre igyekszik helyt állni négy-öt különböző dologban, és egyértelműen képtelenség hibátlanul abszolválni ennyi feladatot. Anyaként viszont napi szinten küzd, hogy minél tökéletesebben teljesítsen. Hallgató- és tettestárs, különös érzékkel képes alkalmazkodni a gyermekeihez, az ő biztonságuk, épségük, boldogságuk prioritást élvez. Gondoskodik róla, hogy hetente legalább egyszer írjon nekik, és minden kapott levélre, üzenetre néhány órán belül, legkésőbb másnap válaszoljon. Noteszt vezet, amelybe minden fontos dátumot, érdekességet számon tart, a levelekből átemel neveket, eseményeket, észben tartja a barátok nevét, nyitottan fogadja a családjaikat - ha a gyerekei elégedettek, és kérdés nélkül mernek hozzá fordulni, már jól csinálta az egészet, és bőven megéri a fáradtságot. Sok energiáját elveszi, ezt Viktor rendszeresen megjegyzi neki, engedhetne kissé a saját maga felé állított elvárások feszességén, visszahúzódhatna néha, jót tenne neki, csakhogy Arianna tudja, milyen az, amikor a szülők egyáltalán nem, vagy önérdekűen foglalkoznak a gyerekeikkel, és ha módjában áll - márpedig módjában áll -, kötelessége megakadályozni, hogy a sajátjai hasonlótól szenvedjenek. Úgyhogy gyártja a koktélszendvicseket, vezeti a határidőnaplót, rendszeresen keresi, legközelebb hol kiránduljanak, mit csináljanak. Arianna maga az anyai táska: minden van benne, amire szükség lehet.
Életem története
Sietve érkezik, forgószélként, egy asszisztens megpróbálja útját állni, pontosabban lelassítani a sebességét, hátha ezzel időt nyerhet a főnökének, Arianna azonban egyetlen pillantásával félreállásra kényszeríti, még csak az útvonalán sem kell módosítania, szó szerint elugrik előle. Tekintetével rögtön felméri a terepet, felismer bizonyos embereket, és igen, amint pillantásuk összefut, lesunyják a fejüket, megadóan, szégyenkezően, utálja, hogy ennyi idő elteltével is sikerül még csalódnia emberekben, a saját embereiben, akiknek már elmondta, mit és miért csinálnak, akik látszólag empatikusak, és megfogadták, a jelenlétükben ilyesmire nem kerülhet sor, bízzon bennük. Bízzon bennük, mi? Francokat. Átlép a mágikus szerkezetek földön heverő alkatrészei között, a fotós csak ekkor fogja fel, mi történik, nem is vele szerződött le, ismeri ezt a potrohos rohadékot, húsz évvel ezelőtt előtte is így állt, önelégülten és mindent tudóan, Merlin verje meg, a szerencsétlen lány félősen összehúzza magán a selyemtalárt, valaki pedig éppen felveszi az egészet, és már látja is lelki szemei előtt a tisztességesnek tűnő apákat és nagyapákat, akik kedvtelve nézegetik a mindig újra és újra lejátszódó, húsz képkockából álló mágikus jelenetet, a riadt kismadarat, ahogy játssza a szemérmest. – Szabad tudnom, mi történik itt? – Semmi, édesem, semmi, Anna, drágám – megpróbál behízelgően közelíteni felé, milyen gusztustalan, ez a negédes hang, az atyáskodás, csitítás, nyugtatás, mintha őrült lenne, aki felfújja a legapróbb dolgokat is. – Nem vagyok sem az édesed, sem a drágád, viselkedj már professzionálisan! – förmed rá, a fényképész asszisztenséhez lép, és durván ellöki a megbűvölt szerkezet lencséjét. Síri csend, megfagyott levegő. – Minden nyersanyagot bekérünk. Ne bámulj rám ilyen ostobán, csináld, amit mondok. – Meg ne mozdulj, Tuskin! – hangzik a háta mögül a parancs, Arianna pedig a fotós felé fordul dühtől megfeszülő állkapoccsal. – A nyersanyag a miénk. Egy másolatot biztosíthatunk a megrendelőnek, ez csak természetes – már megint ez a leereszkedő mosoly, ez a hamis kedvesség. – A maradékot pedig potom pénzért értékesíted? Legszívesebben hozzá vágná, mi mindent tud erről, hogy a fiú, akivel húszévesen randevúzott, egyik nap előhúzott egy kártyát, az apja fiókjában találta, olyan szexi vagy rajta, valami ilyesmit mondott, miközben Arianna dermedten és összeszorult mellkassal bámulta saját bátortalan mozdulatainak örökké létező bizonyítékát. Ahogyan újra és újra letolja a tunika vállát, és bal melle fedetlenné válik, mielőtt visszarántaná ijedten a ruhát. Késő. Örökre megmaradt. Pedig nemet akart mondani, mindenre megesküszik, állt a férfiak gyűrűjében, mindenki úgy viselkedett, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, és minden ellenkezéssel kellemetlenséget okozna nekik, szerencsétleneknek, akik csak a munkájukat végzik. Ez csak egy fotózás, Anna, valamit mutatnod kell, kicsit told lejjebb, ízléses lesz, ígérem, és tényleg, az albumborító szépnek tűnt utólag, gyönyörűnek, de nem tudta, nem tudhatta, hogy a többi felvételnek milyen sorsot szánnak. – Juno, gyere – gyöngéden kinyújtja felé a kezét, a lány szinte belecsimpaszkodik, úgy feszül az oldalának, mintha attól félne, kizárólag a közvetlen közelében lehet biztonságban. – Az összes nyersanyagot bekérjük, addig nem megyünk sehová. Személyesen felügyelem. – Anna, ne nehezítsd meg a dolgomat, ezerszer dolgoztunk együtt, tudod, hogy a munkámat végzem. – Hát persze, ahogyan én is. – Sért a feltételezés. – Engem is sért, hogy ennyire ostobának tartasz. – Tudod, hogyan működnek a dolgok, ne nehezítsd meg… – Hogyne tudnám, hogyan működnek a dolgok. De ez nem azt jelenti, hogy így is kellene működniük. Két választásod van, vagy odaadod a nyersanyagot, vagy bíróságra visszük az ügyet. A szerződés, amit aláírtál, átlátható és egyértelműen van megfogalmazva. Még egy kisiskolás is felfogná. Átadsz minden nyersanyagot, vagy a hivatalos szervekhez fordulok. Húsz perccel később négyen szállnak a liftbe, a tizenhét éves énekeslány még mindig Arianna kezét markolássza, az emeletek fogynak, lefelé süllyednek a feszültségtől levegőtlen dobozban. – Ki vagytok rúgva. Azonnali hatállyal. Egy feladatotok volt, egyetlen egy. Megvédeni Junót. Hatalmasat csalódtam bennetek.
Ha tükörbe nézek
Karrierjének csúcsán görög istennőként emlegették a bulvárlapok, meglepő magasságához (178 centiméter) széles csípő és keskeny derék társult, ruhái rendre kiemelték dús kebleit. Fiatal nimfából anyává érett az évek alatt, alakja továbbra is arányos, azonban a gyereknevelés kilói megfeszülnek korábbi formáján, minden ízéven érett nő. Csinosan szabott, légies ruháit visszafogott stílusra cserélte, mindig ízlésességre törekszik. Egész életét egyfajta fotogénség árnyékában töltötte, ajkai teltek, mosolya széles, szinte ragyogó, tekintete átható, dús haja laza tincsekbe verődik a vállán. Hamar megtanították neki a divat és stílus alapszabályait, kiváló ízléssel párosít ruhadarabokat, még mindig bátran hozzányúlhat egy szűkre szabott farmerhoz és bőrdzsekihez. Kifejezetten jól állnak neki a földszínek, szívesen hord szandált, magas derekú rövidnadrágot, kaftánt, finoman szabott ruhákat. Nem fél bekoszolni a ruháit, ugyanolyan lelkesedéssel húz tornacipőt, mint magas sarkút, és tényleg bármit kap magára, az összkép biztosan sikkes és kifinomult.
Családom
Édesapám
Vasileios Kallis (69), a humanizmus és felvilágosultság mintaképe, szabad szellemű, empatikus, kissé különc, de végletekig szerethető. Varázstárgyak reparálásával foglalkozik, általában beveszi magát a műhelyébe, ha nem figyelnének rá, elfelejtene enni, inni, aludni. Megszállottja az apró ketyeréknek, minél bonyolultabb egy szerkezet, annál jobban rajong érte. Arianna neki köszönhetően ismerkedett meg a mainstream és underground mugli zenével, rengeteg megbűvölt bakelitlejátszó, és tesztlemez fordult meg annak idején az apja kezei között. Együtt szerettek bele David Bowie, Joy Division, The Ramones, R.E.M. dalaiba, és legalább ekkora zenei éhséggel falták a görög folklór darabjait. Szórakozottsága természetesen kihatott Arianna karrierjének alakulására is, előérzet nélkül, hasonló mértékű naivitással hagyta, hogy kitapogassa az útját, eszébe sem jutott, hogy vele egykorú férfiak visszaélhetnek a lánya tehetségével, szépségével, hajlékonyságával. Arianna medipszichológiai ülések alkalmával döbbent rá a szülői felelősség fontosságára, a látszólag jelentéktelen figyelmetlenségre, a bevonódás hiányának negatív következményeire. Már megbocsátott neki, de máig összerezzen, ha nosztalgikusan említi karrierjének csúcsát.
Édesanyám
Circe Kallis (née. Pagonis, 64), a nő, az anya, aki a lányán keresztül élte meg saját elvesztegetett lehetőségeit. Mindenben támogatta Ariannát, lelkes közönségként, állandó kíséretként, jogi képviselőként egyaránt. Nem akart rosszat, igazán, csupán annyit, hogy Arianna sikeres és elismert énekesnő lehessen, és nem értette, mekkora árat kell fizetnie érte. Minden apró kellemetlenséget átmeneti rosszként fogott fel, betartatta lányával a diétát, szorgalmazta a különböző magas koffeintartalmú italok fogyasztását, nem látott kivetnivalót a heti több fellépésben, a folyamatos jetlag elviselésében, hogy ez a káros életmód milyen hosszútávú következményekkel járhat. Sosem pénzt szimatolt, az érdekelte a legkevésbé, viszont minden erejét, idejét és motivációját Arianna halhatatlanná tételére áldozta, és úgy érezte, ezt a terhet közösen kell viselniük. Szemet hunyt a furcsán viselkedő férfiak kérései felett, szükséges rosszként hivatkozott rá, és amikor a lánya menekülni akart, kétségbeesésében érzelmi zsaroláshoz nyúlt. Viktor Krumra személyes ellenségként tekintett a kezdeti lelkesedést követően, látta benne az elszántságot, hogy valamilyen módon kirángassa Ariannát a toxikus közegből, Circe viszont ezt nem engedhette, minden eszközzel igyekezett megakadályozni. Arianna tulajdonképpen elszökött a férfival. Jelenleg felületesen tartják a kapcsolatot, néha kap egy-egy levelet, hívást, amelyben anyja erősen illuminált állapotban kettejük aranykorát siratja.
Testvéreim
Atlas Kallis (41) & Leander Kallis (40) - Kapcsolatuk hullámzó, ez főként annak köszönhető, hogy mielőtt jobban összeérhettek volna a Durmstrangban, Arianna a karriert választotta, onnantól kezdve pedig egyre kevesebbet találkoztak. Megélték a testvéri rivalizálás és távolságtartás minden aspektusát. Atlas mogorvább, zárkózottabb, Leander ezzel szemben nyílt szívű, kedves, segítőkész, ennek ellenére csak pár évvel ezelőtt sikerült valahogyan stabilizálniuk az alaphangulatot. A két fiú végtelenül anyás, emiatt egyszerre éreztek féltékenységet, haragot, szomorúságot Arianna reflektorfénybe kerülése miatt, később neheztelést, irritáltságot Arianna kimondatlan vádjai miatt. Mindketten Viktor nagy rajongói, nyilvánvalóan egyetlen családi vacsorát sem hajlandóak kihagyni.
Párkapcsolat
Viktor Krum (45), nem is tudják már, melyikük akart előbb kérni autogramot a másiktól, ahogyan azt sem, kinek jutott eszébe először összeállni egy közös képre. A Görögországban megrendezett Kviddics Világkupán találkoztak, de fél szemmel mindketten követték a másik karrierjét, Arianna lelkes szurkolóként vett jegyet a meccsekre, Viktor pedig esténként a nő lemezeit hallgatta. A rajongás tárgyáról elég hamar lemállottak a felszínes rétegek, nagyon nyers, őszinte szerelem szökkent szárba, tulajdonképpeni hasonlóságaik mentén alakultak ki a kapcsolódási pontok. Majdhogynem telesen azonos élethelyzetük - tehetség kontra elvárások, szenvedély kontra megfelelési kényszer - tökéletes alapnak bizonyult, amire együtt kezdtek építeni. Arianna kiegyensúlyozottsága közös törekvéseiknek köszönhető, mindketten ebből táplálkoztak, együtt hordták össze azt a szeretetet, odaadást és feltétel nélküliséget, amin egyenlő arányban osztoznak. A kapcsolatuk persze nem tökéletes, de mindig van mihez nyúlniuk, miből erőt meríteniük. Stabilak, és ebbe a stabilitásba rengeteg energiát ölnek, de Merlinre, megtérül, méghozzá sokszorosan.
Gyermekeim
@Tatiana Krum & @Darian Krum (17 & 16) Tatiana rémisztő mértékben hasonlít rá - dús hajtincsek lágy hullámaitól kezdve, kéken metsző tekintetükön keresztül, egészen az elevenségükig teljesen megegyeznek. Intenzívek, mélyen megélik az érzéseiket, céltudatosak, magabiztosak, nem kételkednek a képességeikben. Lánya tehetségére rögtön felfigyelt, és minden energiáját arra fordította, hogy a helyes tempóban, a helyes irányba bontogathassa a szárnyait, ne legyenek korlátai, viszont szilárd határok mentén mozogjon. Önrendelkezésre tanította, az önérvényesítés fontosságára, és arra, ha bármi történik, akarjon, merjen és tudjon segítséget kérni. Védi, mert őt nem védték meg, hagyja kibontakozni, mert őt túl sokszor szorították keretek közé. Döntéseiben maximálisan támogatja, ellenben félreértés ne essék, amint ezzel mások visszaélnek, anyaoroszlánként lép fel. És igen, abban nincs sok köszönet. Darian mindig befelé mozdul - önmagába és az anyja szeretetébe egyaránt -, sokszor átláthatatlan, falakat emel, kifürkészhetetlen. Amikor először fogta a kezében - szüléstől fáradtan, mégis energikusan, szeretettől szétrobbanó mellkassal -, pontosan ez jutott eszébe, tekintetük egymásba vágott, és Tanya nyílt, mosolygó szempárja helyett egy feneketlen tó nézett vissza rá, fodrozódó felszínnel, mély áramlatokkal, nehéz, de gyönyörű tónusokkal. Mindkét gyermekéért egyformán rajong, szó szerint rajong, a lehető legkellemetlenebb könnyedséggel, ösztönösen éli meg. A fiához máshogy kell közelednie, szelíden, rengeteg csenddel és figyelemmel, közös programokat szervez, bevonja a tevékenységeibe, kikéri a véleményét, észrevétlenül ösztönzi, bátorítja és támogatja.
Az önrendelkezési jog nem elvont, politikai vagy társadalmi fogalom, hanem alapvetés mindenki életében. Egy nő nem eszköz, feladat vagy eldobható tárgy, hanem emberi lény. A tehetség nem lehetőség, kizsákmányolásra alkalmas kvalitás vagy katalizátor, hanem gondoskodást, támogatást igénylő képesség. A család nem végcél, magától értetődő vagy kölcsönhatás nélküli energiaforrás, hanem rengeteg odafigyelést igénylő egység.
Amit sosem tennék meg
Sosem használná ki a feltörekvő tehetségeket, sosem hajtaná őket végkimerülésig, sosem alakítana ki mérgező atmoszférát, és sosem hagyná, hogy a tudtával bármilyen abúzus érje őket, vagy a tudtán kívül történőek ne járjanak komoly szankciókkal és megtorlással. Mindemellett sosem engedné, hogy a gyermekeit bármilyen módon bántalmazzák, kontrollálják - nagyon tudatosan figyel a tanulmányaikra, döntéseikre, még ha látszólag engedékenynek is tűnik bizonyos dolgokban, fél szemmel mindig a velük érintkezőket figyeli.
Ami zavar
A férfiközpontú berendezkedés, a sikerorientált zeneipar, a női énekesek indokolatlan szexualizációja, a diákok és pályaválasztók leterheltségének mértéke, a kizsákmányolás, az áldozatok módszeres (főleg pénzbeni juttatásokkal történő) elhallgattatása.
Ami a legfontosabb az életemben
Az a messzemenőkig normális és harmonikus élet, amelyet a férje segítségével sikerült összeraknia korábbi énjének és traumáinak szilánkjaiból. Bármit megtenne a családjáért.
Ami a legkevésbé fontos számomra
Hogy milyennek látják vagy gondolják a vele együtt dolgozó férfiak, főleg magasabb beosztásban. Neki mindegy, hányan frigid picsázzák le, vagy titulálják karriergyilkosnak, ha kiáll a szárnyai alá vett zenészekért.
Amire büszke vagyok
A zenei karrierje bizonyos részeiért, a művészi merészségéért, hogy amikor nem bírta tovább, akkor elfogadta Viktor segítségét, felállt és elsétált. Hogy felnevelt két gyereket, akik boldogok és megállják a helyüket, akik megbíznak benne, akik nem titkolóznak előtte, és értik, mekkora jelentősége van a bizalom és transzparencia körének.
Ha valamit megváltoztathatnék
A karrierje egyéb részeit, a korábbi naivitását, vak bizalmát, később bizonytalanságát és félelmét.
Így képzelem a jövõmet
Hetven évesen ülnek a teraszon Viktorral és kártyáznak.
Egyéb
Tizenhat éves korától egészen huszonöt éves koráig népszerű európai énekesként tartották számon, felfelé ívelő karrierje rapid módon ért véget, utolsó albumát a világtól elzárva vette fel, azóta is kultdarab. Visszatérését minden évben megszellőztetik, pletykakánt terjed, de nem több értelmetlen reménykedésnél, Arianna lépten-nyomon cáfolja.
Arianna Krum az egyike azon kevés nőknek, akik nagy könnyedséggel képesek balanszírozni a karrier és a magánélet között. Ennek az egyik legfőbb oka az lehet, hogy az anyaság ereje, ami téged körbeleng, nem csupán a családodra terjed ki, de a munkába is magaddal viszed. Lehetsz szigorú, lehetsz határozott, lehetsz olykor hideg és rideg, de akkor is egy anya vagy, akit nem lehet nem szeretni. Bizonyára ezt érzik azok a zenészek is, akik ilyen kitartóan melletted vannak és élvezik a támogatásodat. Persze nem minden fenékig tejfel és az életben mindig akadnak zökkenők, sokszor olyan emberek képében, akik a legkevésbé sem kedvelnek. Ezzel neked is meg kell birkóznod, a szakmádban nem egyedülálló módon és nem is egyetlen személlyel. Ilyenkor számít igazán, hogy ki áll az ember oldalán, támogatva és biztatva őt, ahogy a te esetedben a férjed. Megeshet, hogy nem tökéletes mindig minden, de egyértelmű, hogy a házasságotok irigylésre méltó. Futás foglalózni, a gyerekeid már nagyon várnak!
Life has knocked me down a few times, it showed me things I never wanted to see. I experienced sadness and failures. But one thing for sure, I always get up.
