HOLLÓHÁT - HUGRABUG REAGOK

− Szerintem mindenhogyan menthetetlen vagy, Madden. Azért remélem, a leendő Hollóhát-Mardekár meccsen majd kicsit jobban összekapod magad, mert eddig tagadhatatlan, hogy Griffendél-Hugrabug fan vagy. Tök érthető egyébként, ha van olyan csapat, amit favorizálsz, én például a Hárpiákat csípem, csak hát ők nem egy iskolai csapat – sandítok rá a kommentátortársamra vigyorogva, hogy azért visszacsíphetne egy cseppet, mert nyilvánvalóan süt róla, hogy melyik csapatoknak a drukkere. Innentől kezdve nem is foglalkozok a mellettem ülő Judyval, még akkor sem, ha arra kér, fejtsem ki a nézeteimet. Astor egy teljesen szabályos mozdulattal találta el Alinát, ezen nincs mit kivesézni.
− Úgy tűnik, a Hugrabug ma kifejezetten agresszíven játszik! Talán Mr Downmoore-ra is katalizátorként hatnak a sérülések, mert a korábbi, Hollóhát általi kipécézés óta csak záporoznak az általa indított lövések! Maxwell sebezhetőségét kijátszva pedig 10 pontot írhatunk a Hugrabug javára! – Újabb apró kattanással vált át a pontszámmutató, miközben én folyamatosan az eget kémlelem.
− A Hollóháthoz vándorol a labda, miután ügyesen kicselezik a Hugrabug hajtóit, és megszerzik a kvaffot. Margaret pedig áttör a Hugrabug védelmén, mintha csak egy csapat kákalagot hajtana odébb, és rálő a bal oldali karikára! Alina pedig nem ér oda időben, hogy a Hollóhát útjába állhasson! Vélhetően a korábbi találat belassítja őt, ugyanis Peggy után Melody a jobb oldali karikára lő, és zsinórban húsz pontot írhatunk a Hollóhát javára! – hajolok kicsit előrébb, hogy jobban lássam a fenti légi csatát. Úgy tűnik, a kékek kezdenek erőre kapni.
− Úgy tűnik, ezúttal a Hollóhát mutat némi dominanciát, ugyanis Peggy ismét rálő – bár Alina kivédi −, de utána egyből Bonnie is próbálkozik, bár az ő lövése meg sem közelíteni a karikát! Kérem szépen, ez a jele annak, amikor a Corner-ikrek szerelmesek… Nem látnak el az orrukig sem! – szúrok oda egy kicsit leginkább Clyde-nak, hogy érezze, még mindig mocskosul pipa vagyok rá a viselkedése miatt.
− Aztán Alex Downmoore ragadja meg ismét a gyeplőt, és ismét tíz pontot szerez a csapatának! Szegény Maxwellnek esélye sem volt kivédeni a dobást, de utána Margaret veti be magát a harc sűrűjébe, és hajítja át a kvaffot ismét a Hugrabug karikáin! Újabb tíz pont! Talán nem ártana a Hugrabugnak egy kicsit megtámogatni az őrzőjét, mert, ha így folytatódik, akkor a Hollóhát hamarosan utoléri őket! – Bizony-bizony, a Hollóhátnak bőven van még esélye, ha így folytatják, s vélhetően a Hugrabug már biztosra vette a győzelmét, ezért is eresztettek le valamelyest. Nagy hiba ebben a játékban, amikor a legapróbb tényező is megváltoztathatja a meccs kimenetelét.
− Ahogy elnézem, Corner még mindig próbál megbarátkozni az ütőjével, de ma a gurkók nagyon kerülik őt, vagy Amortenciát ivott, és ezért nem lát a rózsaszín ködtől – vonom meg a vállamat egy újabb odaszúrás kíséretében, miközben Judy-ra pillantok, és biztosra veszem, hogy rosszallóan fog rám nézni azért, mert Clyde-ot szapulom. Szerintem igenis megérdemli, mert már egy jó ideje kerülget, és azóta sem vette a fáradtságot, hogy bocsánatot kérjen, mert fasz volt.
− Ezek után Dolohov próbálkozik egy rádobással, de olyan kevés energiát vitt bele, hogy elszáguld a karika mellett, és egy hollóhátas hajtó kezei közt landol. A fogókról pedig annyit mondanék, hogy továbbra is macska-egér játékot űznek egymással és a cikesszel, szóval semmi érdekes nem történik velük a meccs során. Ha pedig az állásra lennétek kíváncsiak, akkor a Hollóhát kezdi feltornászni magát, ugyanis már csak 60 pont különbség van a két csapat között – foglalom össze az iménti eseményeket gyorsan, bár már annyira nem pörögnek odafent, így idelent én sem tudok sok mindent hozzáfűzni.
− Tehát tiéd a szó, Judy. Mesélj nekünk valami szépet! – lököm odébb a mikrofonomat, hogy tölthessek magamnak innivalót.

Judas vélhetően megunta a kommentálást, vagy jobbnak látta hallgatni, mielőtt lenyomnám a cipőmet a torkán, ha még egyszer személyeskedésbe kezd. Az egy dolog, hogy kommentátorként az a dolgunk, hogy szórakoztassuk a közönséget, de az megint más, hogy a Hollóhát őrzőjét inzultálja olyan dologgal, amelyhez neki annyi köze sincs, mint egy harmadéves kisdiáknak.
Így hát a meccs hátralevő részében magamhoz veszem a szót, bár már közel sem beszélek olyan lendülettel, mint korábban. Nem is töröm magam újabb viccek, vagy poénos szófordulatok kitalálásán, csak a tényeket közlöm.
− Margaret kétszer célozza meg a karikát, azonban csak a második lövése ér találatot! Úgy tűnik, az a sérülés igencsak hátráltathatja a Hugrabug őrzőjét, ugyanis egyre gyakrabban téveszt! De hát emberekből vagyunk, teljesen érthető, hogy Alina is elengedi maga mellett a kvaffot, vagy éppen a két csapat terelői csapkodják a levegőt az ütőikkel – könyökölök az asztalra, s bevallom, egyedül annyira nem poénos levezényelni egy mérkőzést, főleg akkor, amikor már ennyire elhúzódik, és már nem tudok mit mondani a csapatokról.
− Ezek után Alex Downmoore célozza be a középső karikát, azonban Maxwell nem nagyon mozdul a labda után, így a Hugrabug ismét pontot szerez magának! – Miközben már-már gépiesen mondom a szavakat, elgondolkozok azon, hogy megböködöm a lábammal Judast az asztal alatt, hátha magához tér, és mond valami frappánsat, mert annak ellenére, hogy szeretem szívni a vérét és néha kiborít, amúgy jól szórakozom rajta.
− Astor ismét a levegőben kalimpál az ütőjével, véleményem szerint ez a meccs igazából közte és Ziggy közt zajlik, hogy ki véti el legtöbbször a gurkót – figyelem a felettünk elszáguldó játékosokat, akik már az utolsó energiaforrásaikat bevetve küzdenek azért, hogy végre vége legyen ennek a szenvedésnek, hiszen mióta a Hollóhát önmagára talált, azóta a két csapat nem tud egymással mit kezdeni.
− A Hugrabug hajtói folyamatosan elcsaklizzák a kvaffot a Hollóhát elől, és Alex Dolohovnak olyan bizalmat szavaz a csapata, hogy háromszor is karikára dobhat! Az első kettőt Maxwell beengedi, de a harmadikra megtáltosodik, és elüti azt! A kvaff egy hollóhátas hajtó kezébe kerül, s bár Ziggy ismét megpróbálkozik egy támadással, ez is kudarcba fullad. – Egyre lassabban, egyre kevesebbet kommentálom a hajtók, terelők és őrzők játékát, hiszen a tekintetemet a fogó párosra szegezem.
Megint egy újabb küzdelem az aranycikeszért, de mintha valami nem stimmelne odafent. A torkom összeszorul, ahogy látom, Harper egyre bizonytalanabbul kezeli a seprűjét, és le-lemaradozik a testvérétől. Automatikusan állok fel a helyemről, de a hangom immár bizonytalanul cseng.
− A Briggs-testvérek úgy tűnik, ismét harcba szállnak a cikeszért, de Harper lemarad a testvérétől… − A tekintetem cikázik Harper és Mason között, és ahogy a szemem sarkából látom, úgy a közelemben ülő tanárok is fészkelődni kezdenek. Harper közben összeszedi magát, követi Masont a mélybe, aki egy pillanatra sem tágít az aranylabda közeléből. Talán, mert ő is azt akarja, hogy véget érjen a meccs. Talán ő is sejti, hogy valami nem okés Harperrel, és nem csak én látom ezt.
− Mason elfogja az aranycikeszt! A mérkőzést ezáltal megnyeri a… − Mielőtt befejezhetném a mondatomat, Harper nekicsapódik a seprűjével Masonnek. Ezek után már csak zavarosan érzékelem az egész helyzetet, mert akár én is lehettem volna Dariannel.
Látom még, hogy Mason Harper után kap, végignézem a zuhanásukat, hallom a tompa sikolyokat, és hogy egy szigorú női hang varázsigét szór a zuhanókra, érzékelem, ahogy a tanárikar egy emberként pattan fel, és rohannak az emberek a pályára, amikor Harper és Mason puhán földet ér. Elcsípem még a javasasszony rémült arcát, ahogy Harperhez rohan és a tanfelügyelőnő heves gesztusait. Látok mindent, mégsem tudom felfogni, hogy ez történt.
− És a Hollóhát megnyeri a mérkőzést… − De mégis milyen áron? Fejezembe a gondolatomat magamban, miközben a kommentátori székembe rogyok, és próbálom feldolgozni az imént látottakat.