HOLLÓHÁT - HUGRABUG REAGOK

– Tengermély tisztelet a hölgyeknek és uraknak a Roxfortból! – tűnök fel a kommentátori pulpituson, még mielőtt a csapatok megérkeznének. – Az időjárás Skóciához képest enyhén napos, lágy koraőszi szellő fújdogál, kiváló alkalom arra, hogy az év „legizgalmasabb” meccsét megnézzük. – nevetem el magam halkan. – Két tantárgyból mindig rossz voltam a mugli-iskolai pályafutásom alatt, matematikából, kémiából és fizikából. Emellett pedig ugyanennyi dolgot nem értek: hogyan lett a Hugrabug a tavalyi bajnok? Miért Ziggy Yanovich lett a csapatkapitány, mikor a roxforti nők szerint annyi karizmával rendelkezik, mint egy meggörbült teáskanál a jobb napjain. És a harmadik: vajon mire fog menni ma egymással a Hugrabug és a Hollóhát? Nem várhatunk piszkos mérkőzést, a két ház között a korábbi időkben megvolt a kölcsönös tisztelet, a mai világban pedig ugyanúgy megfojtanák egymást egy kanál mézsörben, mint a Griffendél és a Mardekár. – hatásszünet, amíg átböngészem a névsort. – A Hugrabug idén számos változást eszközölt, Tuttle elballagott, szóval talán másnak is lesz esélye végre megfogni az aranycikeszt és nem kell elküldeni a verőlegényeket a sráchoz, hogy ne lopja már be azt a kis golyót. Szóval Yanovich taktikájába nem látok bele, de valami fenyítőtábort huhogtak a baglyok nekem, szóval ha az idénynyitót nem nyeri meg a sárga-fekete csapat, bizony hatalmas lemaradásban lesz. A felállásuk pedig: Yanovich, Dolohov, Dursley, Downmoore, Dawson és Briggs. Érdekes lesz látni, mire megy az elmúlt évek egyik legjobban összeszokott csapata a tavaly már felfelé törő Hollóháttal szemben. Innen is szeretném figyelmeztetni a hölgy nézőinket, hogy a Corner ikrek sajnos menet közben nem tudnak sem aláírást, sem postacímet adni, így nyomatékosan megkérek mindenkit, hogy ezt ne próbáljuk meg. A kékek a Corner, Fawcett, Fontaine, Brewer, Corner, Cunningham, Briggs, Scamander összeállításban szállnak majd fel ma. Különösen nagy gyenge pontjuk lehet az őrzőjük, Cunningham, aki még elég újnak számít. Ahogy a sárga-fekete mezesek oldalán pedig Dursley az, aki kissé tapasztatatlannak számít. Ugyanitt fel szeretném hívni a szurkolók és a közönség figyelmét, hogy tartózkodjunk a megkülönböztető rigmusok bekiabálásától, egymás ócsárlásától és a játékosok bármiféle sértésétől.– szusszanok egyet, amíg iszom és kínosan ügyelek, hogy az igazgatónő még véletlen se vegye el a kihangosítást egy bűbájjal. – AZT AZ EGYBEHAGYOTT EUKALIPTUSZLEVELÉT NEKI! A Hollóhát aztán nem sz… akarom mondani teketóriázott, már bele is húztak Fawcett és Fontaine lövésével. Ezek az F betűs emberek aztán nem farják el az időt. Scamander gazellamozgással ugyan, de az egyiket hárítja. TÍZ PONTRA VEZET A HOLLÓHÁT! Komolyan srácok, lányok feszítsétek ki fogpiszkálóval a szemeteket, mert ezek a srácok nem tudom meddig polírozták a seprűiket, tegnap este, de szélsebesen támadnak. Most megint a Hollóhát, de nem találnak a kékek karikát. Aztán egy remek kontrából a HUGRABUG kiegyenlít. Az állás 10-10, de közben Yanovich azért aggódhat. Egyrészt el sem találta a gurkót, másrészt pedig a taktika nem igazán működik. Csak egy kis érdekesség, magam számoltam meg. A tavalyi szezonban McNamara és Yanovich összesen öt gurkót vétett, ez hosszú idő óta iskolarekord, erre az orosz medve már az első meccsen csinál egy ilyet. De nézzünk is a Hollóhát karikái felé! Ezt a támadást sikeresen hárítják és már száguldanak is a Hugrabug felé! NEMMM megy be, a két őrző ma tuti krupok vérét reggelizte, mert nagy kedvvel játsszanak ma. – iszom egyet. – Szeretnék figyelmeztetni mindenkit, hogy egyenek-igyanak a meccs alatt, nehogy nekem valaki elájuljon itt. Bár én szívesen megtenném, hiszen a javasasszony… Kíváncsi vagyok, mikor fog a két csapat megbeszélést tartani. Hiszen annyira ide-oda tologatják egymás között a határt jelentő valamit.

− Tudod Madden, nem csodálkozom már rajtad, mert ahogy elnézem, tízig sem tudsz számolni – szúrtam közbe, miközben nagyban arról magyarázott, hogy mennyire szar volt matematikából a mugli világban. Az asztalon könyökölve figyeltem a mérkőzést, majd amikor úgy éreztem, hogy Madden kezdett kifogyni a szuszból, ismét elérkezettnek láttam az én időmet.
− Tehát, hölgyeim és uraim, a mai napon is epikus légicsatának lehetünk szemtanúi, ezúttal az értelmesebb Corner tér ki Yanovich gurkótámadása elől, közben a Hollóhát ellentámadást indít a Hugrabug hajtója ellen – harsogom a saját mikrofonomba, mert a múltkori eset után kikönyörögtem magamnak egy sajátot, miután felfedeztem, hogy az előző mérkőzés során Madden nyála beterítette a mikrofont, engem pedig egy életre megnyomorított ezzel.
− Astor Brewer egy jól irányzott lendítéssel Alex Downmoore felé üti a gurkót, amit bár Ziggy megpróbál tovább ütni, de sajnos túl későn ért oda, így a gurkó telibe találta csóró Downmoore-t! Uh, ez eléggé fájhatott! Szerencsétlen kissé kábának tűnik, szóval nem ártana, ha valaki ránézne, mielőtt még lefordul a seprűjéről! – A hangomba ezúttal aggodalom vegyült, hiszen bár sose beszéltem a sráccal, azért láttam, hogy elég csúnyán elkapta az a gurkó. Szerintem nem csak én voltam az egyetlen, akinek elakadt a lélegzete, amikor az eset megtörtént.
− Közben Downmoore hősiesen megpróbálja tartani magát és a kvaffot is, célba veszi a Hollóhát karikáit, de… MADDEN! Mi a francot mondtam neked?! Ha még egyszer megpróbálsz mellettem rágyújtani, én foglak máglyán égetni! – ripakodtam a mellettem ülő másik kommentátorra, majd a torkomat megköszörülve folytattam a kommentálást.
− Elnézést kérek, szóval, szerencsétlen srác nagyon próbálkozik, de a dobása sikertelen volt. Közben a másik Corner kerül a rivaldafénybe, de épp annyira tud jól célozni, mint amennyire énekelni. Az ütőjével a levegőben kalimpál, de ez sajnos kevés ahhoz, hogy támadást indítson a Hugrabug játékosai ellen. Közben Bonnie háttérbe szorítja a fivére csillogását, és a hajtótársaival előretör. Mondanom sem kell, hogy a mai napon mindkét csapat belead apait-anyait, mindannyian megmutatták a tehetségüket. Alina Scamander példának okáért remek őrző, de időnként a legjobbakon is kifognak, így esik meg, hogy a Hollóhát pontot szerez magának! Ezáltal pedig az állás: 20-20! – fészkelődtem a székemben, hiszen a mérkőzés borzasztóan szorosnak látszott, és volt egy olyan érzésem, hogy itt a cikesz elkapása fogja eldönteni a meccs kimenetelét.
− Itt csendben megjegyzem, hogy mindkét fogó ádázul küzd azért, hogy megszerezze az aranylabdát, de az jelenleg kifog rajtuk. Szóval nézzük csak miként folytatódik a küzdelem: Alexander Dolohovhoz kerül a labda, aki a jobb oldali karikát megcélozva pontot szerez! Nem csodálkoznék azon, ha Cunningham alaposan megizzadna, hiszen a Hugrabug hajtói folyamatosan bombázzák lövésekkel! Dolohov támadása után a Hugrabug ismét megszerzi a kvaffot, aztán némi taktikus passzolgatás után a Dursley lánynak is lehetősége nyílik a pontszerzésre! – Kezdtem fáradni, és talán már a kommentálásaim se voltak olyan izgalmasak, de Madden nem éppen úgy nézett ki, mint aki szeretné átvenni. Nem meglepő, hiszen Flora nem játszott, így nem tudta sokadjára is megalázni magát azzal, hogy az iskola füle hallatára randira hívta a lányt.
− Ezúttal viszont Maxwell résen volt, és egy nagyon szép védés után a labda újra a kékek keze közé kerül! – Rettentően mozgalmas mérkőzésnek lehettünk tanúi, hiszen mindkét fél valóban remekül játszott. Lehet az volt a különbség, hogy ők ténylegesen a játékra koncentráltak, és nem terelte el a figyelmüket a szájkarate, mint a griffendéles és mardekáros játékosoknak.
− A Fawcett-lányt védve a hollóhátasok áttörnek a Hugrabug védelmén, Melody magasba emeli a labdát… Vajon egy újabb csodálatos gólnak lehetünk szemtanúi? – Bármennyire is arra készültem, hogy beleüvöltök majd a mikrofonba, Alina remek formában volt.
− Éééés, nem! Miss Scamander olyan stabilan áll a Hollóhát hajtói és a Hugrabug karikái között, mint a berlini fal! – Megfordult a fejemben, hogy a diákok többsége nem érti majd miről beszéltem, de hát nem az én hibám volt, hogy rajongtam a történelemért.
− Úgy látszik, Alex Downmoore kicsit jobban érzi magát, mert immár magabiztosabban célozza meg a karikákat… Mit látok? – váltottam hirtelen témát, mert a fogók heves kergetőzésbe kezdtek, hogy megkaparintsák a cikeszt.
− Harper és Mason Briggs fej-fej mellett haladva küzdenek a cikesz megszerzéséért! Azt hiszem, valamelyikük el fogja kapni! Nagyon közel vannak hozzá, csupán egy karnyújtásnyira! Ti is látjátok, ahogy csillog a labda a napfényben?! – kommentáltam a fogók közti harcot, csakhogy a cikesz gondolt egyet, irányt váltott, és a Briggs-gyerekek ismét elveszítették a szemük elől.

− Flora Travers jelenlétének hiányában Madden érdeklődése a meccs iránt olyan léptékben csökkent, mint az aktivitása az órákon, így kedves nézőink, úgy tűnik, a mai alkalommal leginkább az én hangomat fogjátok hallgatni. Bár szintén szólva, Judy inkább az előttünk lévő asztalra csorgassa a nyálát, mint Florára, mert az előbbi legalább nem tud panaszkodni. – Egészen kényelmesen éreztem magam kommentálás közben, és az sem érdekelt, hogy valószínűleg olyan hangerővel kiabáltam, hogy Madden súlyos halláskárosodást fog szenvedni.
− Tehát, a Hugrabug folyamatosan nyomás alatt tartja a Hollóhát őrzőjét, akinek a mentalitását igencsak sikerült megtörni. Gyönyörű megmozdulást láthatunk a Hugrabug részéről! Aki nem ismerné, éppen a Csorszkov-féle cselnek lehettünk szemtanúi, amely azt jelenti, hogy a kvaffot birtokló játékos felfelé veszi az irányt, úgy téve, mintha egérutat akarna nyerni, közben pedig leejti az alatta lévő játékosnak, akinek így lehetősége adódik a karikákra dobni – magyaráztam el az iménti szituációt, miközben az asztal szélére húzódtam, hiszen szeretem tartani a tisztes távolságot Maddentől.
− Szóval, újabb pontot szerzett a Hugrabug, majd a Hollóhát ellentámadásba lendül. Egy reverse passz után Margarethez kerül a kvaff, aki egy csavart dobással gólt dob a házának! Nem tudom mi történik ma az őrzőkkel, de mintha valamelyest kezdene csökkenni a harci kedvük. Gyerünk Borzok, gyerünk Sasok, mutassátok meg a csapatotoknak milyenek is az igazi drukkerek! Halljuk azt a csatakiáltást! – próbáltam arra buzdítani a lelátón ülő tömeget, hogy öntsenek egy kis lelket a levegőben küzdő háztársaikba. Közben pedig eljátszottam a gondolattal, hogy odébb rugdosom Maddent, mert olyannyira szétterpeszkedett, hogy nem maradt semmi helyem, és még csak nem is csinált semmit.
− Alex Downmoore a korábbi találat után valóban összekapta magát, hiszen immár sokadjára öleli magához a skarlátvörös labdát, és úgy tűnik, csak akkor tervezi kiadni a kezéből, amikor a karikákra lő! A kvaff süvít is a Hollóhát karikáinak irányába, elég egyértelmű dobás, de úgy tűnik, a Cunningham fiú lélekben nincs ezen a mérkőzésen. Értem én, hogy megterhelő sokáig koncentrálni nyomás alatt, de a korábbi teljesítményéhez képest a jelenlegi alkotása Hitvány érdemjegyet érdemelne – ingattam a fejemet lemondóan, hiszen láttam már majdnem az összes résztvevőt játékban, és tudtam, ennél sokkal jobbak voltak. Azonban, azzal is tisztában voltam, hogy egy mérkőzés nagyon sok mindenen múlhatott.
− Eközben a hugrabugos csapatkapitány ismét magasba lendíti az ütőjét, de a gurkó úgy elzúg mellette, mint egy mardekáros által kilőtt átok. Azt pedig be kell vallanom, némelyikük elég béna átokszórásban, a Durmstrangban egy percig se élték volna túl – rándítottam meg a vállamat, miközben a mikrofontalpát piszkálgattam.
− Eközben Astor ismét kipécézi magának Downmoore-t, de pont olyan sikeres a megmozdulása, mint Ziggy-nek. Fiúk, komolyan, ti ittatok a meccs előtt, vagy mi történt veletek? – ráncoltam össze a homlokomat, mert most már csak arra tudtam gondolni, hogy vagy ittak, vagy szívtak, vagy ittak és szívtak valamit a mérkőzés kezdete előtt.
− Eközben Alexander Dolohov dobása megy igencsak mellé, szóval kezdem gyanítani, hogy valaki tényleg csinált valamit a játékosokkal, vagy csupán a magaslati levegő kezdte őket ki ennyire. – Már komolyan nem tudtam mire gondolni, hiszen a korábbi adok-kapok átment sorozatos bénázásba. Ennyire nem szoktak összeszedetlenek lenni.
− A kvaffot ismét Downmoore-nak passzolják, ezzel pedig újabb pontot szerez a Hugrabugnak! Komolyan, Cunningham, nem látsz a hajadtól, vagy mi van veled?! Szívesen levágom neked, ha szeretnéd, de nem hiszem, hogy megköszönnéd utána – kezdtem kissé mogorva lenni, hiszen reménykedtem benne, hogy ennél fordulatosabb küzdelemnek leszünk szemtanúi.
− Corner labdája is messzire repül, köze sincs a Hugrabug karikáihoz, épphogy sikerül elcsípnie a Hugrabug hajtóinak. Ezután egy duplatámadás következik Downmoore-tól, de az első lövése sikertelen. A második pedig…
− A fogók továbbra is egymást hajkurászva küzdenek a cikeszért, de úgy tűnik, lassan már nekem kell seprűre szállnom, és megmutatnom a Briggs-tesóknak, hogy miként is játszik egy jó fogó.