A ma ismert Durmstrang Intézet három ország, Svédország, Norvégia és Finnország határán helyezkedik el, közvetlenül a finn Malla szigorúan védett természetvédelmi terület közelében, Lappföldön. Az iskola első épülete a mai Bulgária területén volt, annak teljes lerombolása után költözött az intézet északra.
Az Intézet épülete és Yggdrasil
A ma ismert Durmstrang Intézet három ország, Svédország, Norvégia és Finnország határán helyezkedik el, közvetlenül a finn Malla szigorúan védett természetvédelmi terület közelében.
Az épület alapköveit a Harfang Munter második feleségének családja által birtokolt trelleborg adta, amely az évszázadok során rengeteget alakult és bővült, mire elérte a mai, végleges formáját.
Az épület nem olyan hatalmas, mint a Roxfort, bástyáival, tornyaival és lőrésszerű ablakaival inkább hasonlít egy erődítményre, mint kastélyra. Az iskola és az alapítócsalád múltjából eredeztethető ez a fajta átépítés, illetve a diákokat is szándékosan nevelik harcra.
Az Intézet alapterülete talán a legkisebb a többi iskolához viszonyítva: négy emelet magas, sötét kövekből emelt falak és bástyák védik a belső udvaron található tornyot, illetve üvegházakat.
A földszinten található az étkező, ahol különböző méretű, kör alakú asztaloknál foglalhatnak helyet a diákok a rendjüktől függetlenül, ugyanis a vezetőségnek nem csak a nemzetségeken belüli egység a fontos, hanem az iskolán belül is rendre törekednek. Ezenkívül található itt egy aula, ahol az órák között tartózkodhatnak a diákok, illetve a fontosabb bejelentéseket itt teszi meg az igazgatónő, és az elsősöket is ebbe a helyiségbe érkeznek a beosztási ceremónia után. A földszint ad helyet még a gyengélkedőnek, az elsősök tantermeinek, egyéb, harccal kapcsolatos, benti szakkörök termeinek (például vívás, birkózás, testépítés), továbbá itt található még a konyha is, ahová kizárólag saját felelősségre léphetnek be a diákok, ugyanis a tolvajokat bármelyik rőtsipkás megharaphatja. Vész esetén pedig innen nyílik egy csapóajtó, amely az első- és másodéves diákok kimenekítésére szolgál, ha az iskola ostrom alá kerülne.
Az első emeletre érve leginkább másodéves diákokkal találkozni, hiszen az ő oktatásuk zajlik ezen a szinten, illetve megtalálható itt még a könyvtár, a tanári kar közös helyisége, a vitaklubnak és a nyelvóráknak fenntartott tantermeknek, és legutolsó sorban innen nyílik a Hagyományőrzők Klubjának a terme is, ahová csakis színtiszta aranyvérű családból származó diákok léphetnek be.
A második emeleten tanulnak a harmad- és negyedévesek, a Diáktanács itt ülésezik, továbbá egy kissé ütött-kopott színházi terem is fennmaradt azon vállalkozó kedvű diákoknak, akik megpróbálnának ennek a hobbinak időt szentelni. A legtöbb tanár ezen a szinten fordul meg, hiszen az ő hálótermeik innen nyílnak, de az eszesebb diákok messziről elkerülik az ő részlegüket.
A harmadik szinten ötödévesektől hetedévesekig mindenki megfordul, talán ez a legzsúfoltabb és élettel telibb szint, továbbá Liljeström igazgatóasszony irodája is ezen az emeleten található. A legfelső szinten pedig a nyolcadévesek fakultatív óráit tartják.
A bástyák különböző szintjei és a belső udvaron lévő torony ad otthont a diákoknak, itt találhatóak a klubhelyiségeik és a hálókörleteik. Az iskola házirendjének fontos részét képzi, hogy harmadévesnél fiatalabb tanulók nem léphetnek a bástyák kilátóiba, hiszen a korábbi évszázadok során számtalan baleset történt odafent.
Óvintézkedés gyanánt az erődítményt mágikus védelem alá vonták. A bástyák tetejére egy-egy hatalmas szobrot állítottak, amelyek a nemzetségek címerállatait mintázzák, s megfelelő varázsige hatására aktiválódik az iskola védelmi rendszere.
A szobrok mindegyike az elmúlt évszázadok napsugarait őrzi, melyet a középső toronyra irányítva életre keltik a kormorán szobrát, az állat pedig szárnyait kitárva védelmébe veszi az iskolát. A védelmi rendszer alapját a napfény teszi ki, mely észak sajátossága miatt csak ritkán jut el a területre. Az évek alatt felhalmozódott napfény a varázsige hatására napszéllé formálódik, mely a kormoránról visszaverődve fátyolszerűen északi fénybe borítja az erődítmény közvetlen környezetét. A kormorán szobra csak a napszélre aktiválódik, napfényre, holdfényre és északi fényre egyáltalán nem reagál.
A Volva Cirrostratus, vagyis a kupolaszerű védelmi burok képes elegendő ideig visszatartani a fekete mágiát ahhoz, hogy az intézet diákjait és teljes személyzetét időben kimenekítsék a titkos barlangrendszeren keresztül.
A belső udvaron találhatóak az üvegházak, ahol a Környezetismeret órák egy részét tartják, az épületen kívül, félúton az Intézet és az azt körülvevő erdők között találhatóak a szelídíthető mágikus lényeknek fenntartott karámok, a valamivel északabbra felépült kviddicspálya, továbbá negyedórányi járásra egy amfiteátrum romjai állnak, ahol a kinti, harci órákat és az elemi mágiával kapcsolatos edzéseket tartják.
Az Intézetet hatalmas erdőségek és hegyek veszik körül, a közelben található egy félig befagyott tó, amelyen az iskola hajója horgonyoz, és ahol úszás órákat is tartanak a fiatalabbaknak.
A birtok alapterületét alacsony kőfal határolja, amely időnként teljesen elveszik a hóréteg alatt, s talán az egyetlen folyamatosan takarított ösvény az, amely a közeli varázslótelepüléshez, Yggdrasilhoz vezet. A diákok csupán másodéves koruktól, szülői beleegyezéssel látogathatják a várost!
Yggdrasil a Kierakasvuopio tó partján épült sok-sok évszázaddal ezelőtt. Alapítását egészen Hilda Torstendottir családjáig vezetik vissza, s mivel a varázslóváros elrejtőzik a kíváncsi szemek elől, így majdhogynem eredeti állapotában fennmaradt: az épületeket fából emelték fel, a tetőket földdel borították, hogy megtartsa a hőt, belülről gyönyörűen megformált oszlopok tartják meg a házakat. Az épületeket bizonyos időközönként tűzálló varázslattal látják el. Kívülről-belülről jellemző az aprólékosság az yggdrasil-i építészetre.
A város közepén egy hatalmas kőrisfa áll, amelyről a város is kapta nevét. Az itt élő emberek a mai napig tisztelik a természetet, és őrzik a szent fájukat. Úgy tartják, hogy a kőrisfa mágikus erejének köszönhetik a vadakkal teli erdőket, és a tó bőséges halállományát. Így nem csoda, hogy a tavaszi napéjegyenlőség idején hatalmas rendezvénysorozatot tartanak, amely során a városukat ünneplik.
Azonban az évszázados hagyományok mellett a városnak alkalmazkodnia kellett a mai emberek igényeihez is. Míg a tóparti kikötőben régi kocsmák várják a megfáradt halászokat, addig a belvárosban egy-két kávézó, egy bár és egy étterem fogadja a vendégeket, illetve Dam Kärleksfågel panziója mindig nyitva áll a szórakoznivágyóknak. Ezek a helyek főként a durmstrangos diákok köreiben népszerűek.
Yggdrasil lakosainak fontos a saját kultúrájuk fenntartása, így a könyvtáruk mellett egy múzeumot nyitottak, ahol számtalan viking tárgy került kiállításra. A Durmstrang Intézet is szívesen hozza el ide a diákjait Mágiatörténelem és Társadalomtudomány órákon.
Számtalan kisbolt található a városban, megannyi rejtett zug, amely felfedezésre vár. Akadnak itt kevésbé tisztességes üzletek, virágzik a feketepiac, adják-veszik a varázstárgyakat, hiszen az yggdrasil-i raktárakban könnyű elrejteni az árut.
Yggdrasilnak megvannak a maga szépségei és árnyoldalai, az azonban kétségtelen, hogy mindenki megtalálja, amire szüksége van a városban.
Házak és klubhelyiségek
A beosztási ceremónia során a tanulók az öt nemzetség egyikébe kerülnek. Ezek a nemzetségek, vagy másnéven házak mind-mind egy állatról lettek elnevezve. Az öt nemzetség pedig a következő:
Ursus: Az Ursus, avagy a Medve nemzetségéhez azok a diákok tartoznak, akik kellően kitartóak, hogy elérjék a céljaikat, mégsem agresszív a fellépésük a társaikkal szemben. Békésebb természetűek, nehéz őket kihozni a sodrukból. Az Ursus tagjait egyfajta ráérősség jellemzi, ha tehetik, akkor kerülik a konfliktust, azonban ha veszélyben érzik magukat, akkor támadásba lendülhetnek. Egy felbőszített Ursus diák igen veszélyes ellenfél lehet a társaikkal szemben, ugyanis harc közben könnyedén elveszíthetik a fejüket, és amilyen nehéz felbosszantani őket, éppolyan nehéz megfékezni a haragjukat.
A házuk, vagy másnéven nemzetségük színe a mandulabarna, az öltözékükön ilyen hímzés és egy medvefejjel ellátott csat utal a hova tartozásukra.
A keleti bástya pincéjében egy hatalmas medvefej alakú szobor található, aki elég bátor ahhoz, hogy bemásszon a medve száján, utána egy simára döngölt padlójú, lefelé lejtő folyosón találja magát. A folyosón végén egy lezárt ajtó található, amely a Medvék klubhelyiségébe vezet.
A klubhelyiség maga úgy néz ki, mint egy hatalmas barlang, cseppkövek lógnak a mennyezetről, vagy pedig alulról, oszlopszerűen tartják a plafont. A cseppkövek mindegyikébe medvemotívumokat faragtak, a padlót, a kanapékat és a foteleket állatbőrök takarják. Halovány, pislákoló fényt bocsájtanak ki a helyiségben elhelyezett, mágikus elbűvölt ásványok.
Az egyik sarokban könyveknek alakítottak ki polcokat, ezek körül apró, köralakú kőasztalon állnak, amelyeknél a diákok tanulhatnak. A bejárat mellett található egy fali újság, ahol az aktuális híreket olvashatják. Közösségi esteket, barátságos mérkőzéseket rendeznek billiárdból, dartsból, sakkból és pingpongból.
A klubhelyiségből több alagútszerű járat vezet a mélyebbre, szám szerint kilenc: mindegyikről egy-egy évfolyamnak a hálótermei nyílnak, a kilencedik, rövidebb folyosóról pedig a férfi és női mosdók, illetve zuhanyzók.
Fontos, hogy a mosdók szeparáltak, tehát a fiúk nem léphetnek be a lányok mosdóiba, és fordítva!
A hálótermek nyolcszemélyesek, a falak mentén katonás sorrendben két oldalt sorakoznak az ágyak, mellettük egy apró éjjeliszekrénnyel és egy kétajtós szekrénnyel, ahová a diákok a holmijaikat pakolhatják. A szoba közepén szintén egy körasztal található, amelynél békésen megírhatják a diákok a házi dolgozataikat, vagy leveleiket. A fényt itt is tartókba helyezett, világító ásványok biztosítják.
Minden diák a maga évfolyamához tartozó folyosón választhat magának szobát, beosztás nincs! Minden szobához tartozik nyolc darab kulcs, amellyel az ajtót nyithatják. A kulcsokon lopásgátló varázslat ül, így illetéktelenek engedély nélkül nem juthatnak be a hálótermekbe.
Canis: A Canis, vagyis a Farkas ház tagjait olyan diákok alkotják, akiknek az életét egyfajta kettősség kíséri végig. Jellemző rájuk, hogy csapatokba verődnek, és kialakul a nemzetségen belüli hierarchia, akik pedig nem tudnak beilleszkedni ebbe, azok inkább a magányt választják. Igazi harcosok, sose hátrálnak ki a konfliktusokból, azonban ahogy a valódi farkasokra, rájuk is igaz, hogy egységben rejlik az erejük. Ettől függetlenül egy Canishoz tartozó diák szörnyen makacs, domináns alkat, aki nem hagyja magát csak úgy elnyomni, így nem meglepő, ha ennek a nemzetségnek a tagjai kerülnek a leggyakrabban az iskolai ispotályba.
Az ő színük a hamuszürke, dísztalárjukat pedig egy farkasfejes csattal ékesítik.
Az iskolában övék az északi bástya alagsora, amely a leghidegebb pontja az egész épületnek. A bástya földszinti egyik félreeső termében négy farkasszobor áll, amelyeket egymás felé fordítva, a négy égtáj szerint kell megfelelő pozícióban elhelyezni. Ehhez azonban vagy csapatjátékra, vagy pedig nagyfokú leleményességre van szükség, hogy a szobrokat meg tudják mozdítani. Amikor mind a négy farkas a megfelelő irányba néz, a köztük lévő apró felületen egy csapóajtó jelenik meg, amelyen keresztül a mélybe ereszkedhetnek.
A létra alján egy galériára érkeznek a diákok, két oldalt, a falak mentén végig szobák sorakoznak az ovális alakú csarnokban. Mindegyik ajtó egy-egy hálótermet rejt magában, amelyet csak a szobához tartozó kulccsal lehet kinyitni, azonban ezeken a kulcsokon is lopásgátló varázslat ül. Ezek között a szobák között akadnak tágasabb, vagy szűkösebb helyiségek, itt nincs megszabva évfolyamonként, hogy kik birtokolhatnak egy-egy szobát, sőt, mi több, akár különböző évfolyamokra járó tanulók is osztozhatnak egy hálószobán. Az egyetlen kikötés, hogy azonosnemű diákok lehetnek egy-egy hálóteremben. Itt valóban farkastörvények uralkodnak, a legjobb szobákat a legerősebb és leggyorsabb diákok tudhatják magukénak.
A létrától pár lépésnyire, kétoldalt kőből faragott csigalépcsők vezetnek a mélybe. Az alsó szinten található a klubhelyiségük, illetve innen nyílnak a mosdók és a zuhanyzók, amelyek szintén elszeparáltak egymástól.
A klubhelyiségük közepén fakó, minden meleget nélkülöző tábortűz ég, amely mellé telepednek a diákok, amikor rémtörténeteket mesélnek egymásnak éjjelente. A padlót fenyőtüskéből készült szőnyeg borítja, a kanapékon állatbőrök, a falakon kitömött állatok trófeái vegyülnek a Canisos diákok díjaival.
A klubhelyiségben elszeparált fotelek, kanapé mellett van lehetőség arra, hogy csoportosan telepedjenek le szófákon illetve karosszékeken pihenjenek a diákok. Akad egy kisebb sarok, ahol szintén órákra készülhetnek, tanulhatnak, beadandót írhatnak a tanulók, de a Canisosok főattrakciója nem más, mint az egyik sarokban lévő ring, amely úgy lett kialakítva, hogy bármikor összemérhessék ott a tudásukat a diákok.
Egy varázslatnak köszönhetően a ringen kívülre nem pattannak átkok, így a vívás, birkózás és egyéb harcművészetek mellett lehetőségük adódik a varázspárbajozásra is. Egy pár éve a mosdó melletti fal mellé száműzték a faliújságukat, így ring mögötti táblán vezetik az aktuális állásokat és bajnokokat, aki felkerül a listára, azt a személyt hatalmas tisztelet övezi. A leleményesebb diákok pedig előszeretettel teszik meg a tétjeiket a küzdő társaikra.
Lynx: A Lynxekről, másnéven a Hiúzokról úgy tartják, hogy rettentően jó érzékük van átlátni különböző helyzeteket, remek megfigyelők, ráadásul ehhez a tulajdonságukhoz egy nagy adag ravaszság is társul. Ők azok, akik minden szituációt a saját előnyükre fordítanak. Nem túl hivalkodóak, ezért minden alkalmat megragadnak, hogy kivonják magukat a nézeteltérésekből. Ettől függetlenül nem lehet őket gyávának nevezni, csupán pontosan tudják, hogy mikor miként illik viselkedniük. A Lynxhez tartozó diákok körében sokkal lazább és rugalmasabb az összetartás. Egyedül talán a nemzetségek és a kviddics-csapatok iránti versenyben motiváltak. Ennek a nemzetségnek a tagjai kifejezetten válogatósak, ha sportról van szó, ugyanis a kviddics-csapatukba csupán a legfürgébb diákok kerülhetnek be.
Az ő színük a penészzöld, amely tökéletesen passzol a rejtőzködő hiúzok életmódjához. Az övcsatjukon pedig a nemzetségük állata szerepel.
Déli bástya második és harmadik emeletéből áll a klubhelyiségük, ahonnan a legszebb kilátás nyílik a vidékre, itt található egy folyosó szakasz, amelynek a mennyezetét hatalmas fagerendák szelik át. Ezeken a gerendákon végig ugrálva kell a bejárathoz hajtani a Hiúz szobrát, amely érintésre kel életre, és iramodik meg a folyosón. Ha üldözés közben másodjára sikerül megérinteni őt, akkor a magasban lévő kis kiszögelléshez vándorol, hogy megnyissa a Lynxek klubhelyiségébe vezető ajtót.
A Canis és az Ursus klubhelyiségével ellentétben a Hiúzok klubhelyiségének a falait faburkolat védi, az ablakokon keresztül rálátnak a birtok déli területeire: az Yggdrasilba vezető útra, a hatalmas erdőségekre és a tóra, amelyen a Danuta horgonyzik. Innen a legszebb a kilátás a vidékre, sokan irigykedve tekintenek a Lynx nemzetség diákjaira, hiszen az öt nemzetségből kettőnek a föld alatt található a hálókörlete.
A Lynx klubhelyiség egy tértágító varázslat hatására sokkal tágasabbnak, hatalmasabbnak tűnik. A középen egy hatalmas, mágiával átitatott kristály világítja be az egész helyiséget. A termet három részre lehet osztani: egyrészét falmászásra alakították ki, ahol a diákok rendszerint összemérik a képességeiket, és ők is egy táblán – ezen a táblán találják az iskolai aktualitásokat is −, vezetik a leggyorsabb mászókat. Ennek a közelében találhatóak különböző súlyzók, ha valakinek edzeni támadna kedve. A második felében kanapék, fotelek, asztalok és polcok találhatóak. Az utóbbin az elmúlt évszázadok kviddics- és nemzetségkupái kivételével ott porosodnak különféle társas- és kártyajátékok is. Ritkán ugyan, de esténként kisebb baráti társaságok leülnek játszani egymással. Található még itt is egy billiárd-, illetve egy pókerasztal. Ha a közösségi játékokat nem is űzik olyan gyakran, de az tagadhatatlan, hogy a Lynxek keverik a leggyorsabban a lapokat (és a Suliformesos diákok után ők is csalnak a legjobban). A tehetősebb tanulók nem röstellnek akár pénzben is játszani, hiszen megtehetik, nem igaz?
A helyiség harmadik része arra szolgál, hogy a diákok köteleken fel tudjanak mászni a felső szintre, ahol a mosdók és zuhanyzók, továbbá a hálótermeik találhatóak. Ezekre a helyiségekre is vonatkozik az a szabály, hogy az ellentétes nemű diákokat elkülönítik egymástól, és a szobákhoz tartozó kulcsokkal csak ők tudnak bejutni. Azonban a Canisszal ellentétben itt egy hálóteremben mind a nyolc diáknak ugyanahhoz az évfolyamhoz kell tartoznia.
A hálószobák felépítése hasonló a többiekéhez, az egyetlen különbség az, hogy mindegyik szobában egy-egy függőágy található, amelyért folyamatos harc folyik.
Sciurus: Egy Sciurus, azaz egy Mókus legyen talpraesett és leleményes. Legalább is, a mókusok rendvezető professzora mindig ezt hajtogatja. A Sciurus nemzetség tanulói híresek a nagyfokú alkalmazkodóképességükről. Könnyedén feltalálják magukat nehéz helyzetekben, a túlélési ösztöneik az átlagosnál is jobbak. Könnyűszerrel teljesítik azokat a feladatokat, amik próbára teszik a képességeiket, épp ezért imádják a kalandokat és a kihívásokat. Hajtja őket a kíváncsiság, az újdonságok megismerése iránti vágy, épp ezért gyakran kerülhetnek kalamajkába. Ha a Canisosokat tartják a legproblémásabb diákoknak, akkor a Sciurusok közül kerül ki a legtöbb szabályszegő, ugyanis nagyon könnyedén kezelik a házirendet.
A gránitvörös hímzésről azonnal a mókusok bundája jut eszébe az embereknek, és nekik is elengedhetetlen kellékükhöz tartozik a csat, amelyet az övükön viselnek jeles alkalmakkor.
A nyugati bástya felső szintjein egy zugban három mókusszobor áll dermedten, amíg valaki be nem lép a helyiségbe. Amint érzékelik valakinek a jelenlétét, megelevenednek, és a teremben található ágakon ugrálnak, vagy éppen elbújnak apró lyukakba. Ahhoz, hogy az ott található kőajtót kinyissák a tanulók el kell találniuk egy átokkal mindhárom mókust, és el kell venniük tőlük a náluk lévő rúnával ellátott köveket, amelyeket az ajtóba helyezve utat nyithatnak maguknak. A feladat nem egyszerű, de a Mókus nemzetséghez tartozó tanulók híresek a leleményességükről, így az évek során mindenki kitapasztalhatja, hogy milyen technikával a legegyszerűbb bejutni a klubhelyiségükbe.
Aki belépést nyer a helyiségbe elcsodálkozik azon, hogy a Sciurusosok helye talán a legbékésebb mind közül. A falakat ugyanolyan faburkolat borítja, mint a Lynxeknél, viszont a fába különféle alakokat, formákat, neveket véstek az évszázadok során. A Mókusoknál ez egyfajta hagyomány, hogy az utolsó tanévük végén ott hagyják a nyomukat a klubhelyiségükben.
A bejárat mellett található a faliújságuk az aktuális hírekkel, rendeletekkel, vagy pedig általuk feladott hirdetésekkel. A mennyezetet hatalmas fenyőágak takarják el, amelyek miatt az egész helyet betölti a jellegzetes gyantaillat. A lenti falak mentén fáklyatartókban fakó mágikus lángok égnek, amelyek soha nem alszanak el, azonban meleget sem sugároznak. Mégis, ez a fényesebb, legnaposabb része az épületnek, hiszen nyáron ők látják a legtöbb ideig a legnyugvó napot. A feljebb lévő gerendákon szívesen ücsörögnek, másznak a diákok, sőt sokan inkább odaköltöznek fel, ha egyedül, vagy kettesben szeretnének lenni. Számtalanszor ültek fel oda varázslósakkot, vagy robbantós snapszlit játszani, mert nem akarták, hogy zavarják a játékukat.
Alant különböző kupacokban puffok, babzsákok, kanapék helyezkednek el kis asztalokkal, ahová a diákok pakolni tudnak. Azt pletykálják továbbá, hogy annak idején egy enyveskezű Mókus lopta el a legtöbb társast a Hiúzoktól. Végül egyik fél se bánta meg, hiszen a Mókusok szívesebben töltenek egymással időt. A Sciurus nemzetségéhez tartozók többsége ugyanis kedveli a közösségi játékokat, sőt gyakran összeülnek zenés estekre, vagy pedig egy-egy karaoke-partira, ha sikerül alkoholt becsempészniük az iskolába.
Náluk a klubhelyiség közepéről indul egy lépcsősor, amely mentén először a mosdókat és zuhanyzókat találják, feljebb haladva pedig a hálótermekbe bejuthatnak be a tanulók.
Ami a Lynxeknél luxusnak számító függőágy, az egy Sciurus számára teljesen természetes, már-már megszokott. Mivel szerettek volna spórolni a hellyel, ezért az összes Mókus függőágyakban hajthatja álomra a fejét, így lent elférnek a szekrényeik, az asztalaik, a ládáik, seprűik és minden olyan eszközük, amit magukkal hoztak.
Suliformes: A Suliformes, másképpen Kormorán nemzetségéhez sorolt diákok szeretik azt hinni, hogy ők a világa közepe: hangosak, énközpontúak, talán egy kicsit önzőek is. Ragaszkodnak a berögzült szokásaikhoz, hűségesek azokhoz az elvekhez, amelyeket fontosnak tartanak. Csapatokba verődnek, de a saját érdekeiket sorolják legelőre. Nem szívesen osztozkodnak, ráadásul ha valakit feláldozhatónak találnak, akkor különösebb szívfájdalom nélkül hagyják maguk mögött. Harsány viselkedésükkel gyakorta hívják magukra a figyelmet, nehezen tudják megállni, hogy ne velük foglalkozzanak.
A kormoránosok egyenruháját fagyalkék hímzés jelöli, amely nem csak az északi vidék zordságát, de ezen madarak kegyetlenségét is jellemzi. Az ő dísztalárjukat ékesítő csat az egyetlen, amely oldalról mutatja a nemzetségükhöz tartozó állatot.
Büszkeséggel tölti el őket, hogy a középső toronyban szállásolták el őket, amelynek a kilátójából rálátást nyerhetnek az egész iskolára. A bástyáktól elkezdve a belső udvaron át a birtok közelebbi pontjáig. Amíg a többi diáknak a fizikai erejét és ravaszságát teszik próbára a klubhelyiségükbe való bejutáskor, a Suliformes nemzetségéhez tartozóknak sokkal inkább a büszkeségét. A klubhelyiségük a belső udvar közepén álló torony felső szintjein helyezkedik el, amelyhez egyedül egy lifttel jutnak fel a tanulók.
A felvonó leginkább egy ketrecre hasonlít, amelyet maga a Kormorán öleli körbe, és zárja le a belépést mindaddig, amíg a liftet használni kívánók féltérdre nem ereszkedve a közvetkező szavakat nem ejtik ki a szájukon: Eigenlob stinkt. (Az öndicséret büdös.)
Ekkor a Kormorán kitárja a szárnyait, a felvonó használhatóvá válik, ám egyszerre öt-hat diákot bír el. Odafent egy erkélyre kilépve már a bejárat előtt találják magukat, ahonnan szabadan beléphetnek a klubhelyiségükbe.
A büszke és öntelt Kormoránok jellemzői a klubhelyiségükben is kiütköznek: a falakat a saját fényképeik, festményeik borítják, hiszen elengedhetetlen számukra, hogy fontosnak tűnjenek. Gyakran előfordul, hogy valami helyet cserél, vagy éppen eltűnik, de a diákok nem zavartatják magukat különösebben, ha tehetnék, az összes négyzetcentimétert kitapétáznák.
Nekik vannak talán a legkényelmesebb karosszékeik és kanapéik, hiszen úgy vélik: a kényelem nekik igenis kijár. A múltban nem egy durmstrangos szülő adományozott pénzt az Intézetnek azért, hogy a Suliformeshoz tartozó gyermekük kényelmét fokozzák.
Mivel szeretnek a figyelem középpontjában lenni, ezért mindent összegyűjtenek, amivel egy kicsit is felvághatnak: közösségi eseményeken úgy csalnak, ahogy csak tudnak, illetve található egy kisebb pódium a klubhelyiségükben, ahol ha éppen nem a politikai nézeteikről szónokolnak egyes diákok, akkor a tanulók kisebb tehetségkutatót rendeznek maguk között. A rendelkezésükre áll egy sarok, amelyet a tanulásra tartanak fenn, illetve kialakítottak egy olyan területet, ahol a bájitalfőzést is gyakorolni tudják. A teremben mindenütt fából faragott tartókban lévő kristályok ontják a fényüket, innen nyílnak a szeparált mosdók és zuhanyzók.
A nemzetséghez tartozó diákok bár szeretnek mindenről tudni, a fali újságukról valaki mégis előszeretettel tépi le az iskolai híreket, és teszi fel a saját kis hirdetéseiket.
A Canishoz hasonlóak itt is harcolniuk kell a jobb helyekért a diákoknak, hiszen a szobák minősége szintén eltérő lehet. Mint minden háznál, itt is nyolc fős egy hálóterem, azonban a klikkesedők miatt megesik, hogy különböző évfolyamra járók alszanak egy-egy szobában. Náluk is emeletes ágyak találhatóak, a fapadlót puha, megfakult szőnyeg borítja, a szekrényekbe befér minden, amit magukkal hoztak. A szobában az egyik oldalon egymás mellett az emeletes ágyak sorakoznak, a másikon pedig az asztalaik, seprűtartóik.
Beosztási ceremónia, út az Intézetbe
A tanév első napja előtt a Durmstrang hajója – amelyet Boyana névre kereszteltek −, a vízbe merülve útnak indul, hogy összegyűjtse a várakozó diáksereget a következő tanévre. Mivel a hajó a vízalatti közlekedés mellett képes nagyobb víztömegek között teleportálni, így az első megállója a Fekete-tenger partján található bolgár kisváros, Sozopol.
Pirkadattól kora délutánig a Boyana a kikötőben horgonyzik, valós megjelenését elrejtve a kíváncsi varázstalanok szeme elől. A fedélzetre lépés előtt ellenőrzik a diákok valós személyiségét, illetve a csomagtérben átvilágítják a bőröndjeiket, hogy semmilyen tiltólistán lévő tárgyat ne csempészhessenek be az iskolába otthonról.
Az első éveseket egy különálló kabinba terelik, míg a felsőbb évesek indulásig szabadon járkálhatnak a fedélzeten, de vitorlabontáskor nekik is kötelező levonulniuk az utastérbe.
Délutánig várakoznak a környező országokban élő diákok megjelenésére, itt főként a délkelet- és közép-európai tanulók szállhatnak fel, aztán ebédidőben a Boyana ismét a víz alá bukik, hogy időben átérjenek a Gotland szigeti Herrvik településhez. Herrviken az északi vidék növendékei csatlakozhatnak a fent várakozó diáktársaikhoz.
Fontos, hogy az első éveseket hasonlóképpen, mint Sozopolban, itt is elkülönítik! Ugyanabba a kabinba zárják őket, mint a bolgár városban csatlakozókat. Minden diák számára biztosítanak ételt és italt az utazás során, illetve az első évesek kabinjában egy kisebb mosdó is található.
A szellőzőrendszeren keresztül egy bájital gőzét juttatják be az első évesek kabinjába. Erre azért van szükségük, hogy a beavatási szertartás során jobban tudják monitorozni a diákok viselkedését, és az útjuk végén könnyebben besorolhassák őket nemzetségekbe.
A Boyana alkonyatig horgonyzik Herrviken, majd a Botteni-öböl felé veszi az irányt, Tornio városánál pedig felhajóznak a folyón, egészen a Malla természetvédelmi területig, ahol a Durmstrang Intézet található.
A felsőbb éves diákoknak engednek először utat, akik a saját csomagjaikat cipelve elindulhatnak az Intézet irányába – ez alól kivételt képeznek azok a direktorok, akik segítséget nyújtanak az első évesek megfigyelésénél −, mindezek után éjfélkor leterelik az első éves tanulókat a hajóról.
Az egyik professzor köszönti őket, s elmagyarázza nekik, hogy egy próbatételen helyt kell állniuk mielőtt ténylegesen a Durmstrang büszke diákjaként hivatkozhatnak magukra.
A holmijaikat a fedélzeten hagyva elindítják őket a kijelölt ösvényen, amely során – tudomásuk szerint nem számíthatnak senkire saját magukon kívül −, a korábban belélegzett bájital hatására az erdő csalfa játékot játszik az érzékszerveikkel. Hallucinálhatnak, megjelenhetnek előttük a félelmeik, hangokat hallhatnak, amelyek talán nem is valósak. Éjféltől másnap reggelig tart a túra: egy hatalmas félkörívet tesznek meg a birtokon bejárva a legtöbb szegletét: a sűrű erdőket, a hegyvidéket, barlangokat, át kell szelniük a befagyott tavat. Mindezt rosszabb esetben élelem és innivaló nélkül, ugyanis ha a hajón nem voltak leleményesek, jobbá fagyott bogyókat találhatnak maguknak.
Az úton apró rúnák jelzik a helyes utat a számukra, illetve bizonyos időközönként egy-egy tábortűz mellett melegedhetnek.
Hajnalban a legtöbb diák eléri az ösvény végét, amely az Intézet oldalában megnyíló tűzfolyosót jelenti. Ez az utolsó próbájuk, ugyanis, aki végigsétál a folyosón, annak az egyenruhájába a nemzetségéhez tartozó színeket, mintákat, hímzéseket égeti a tűz, azonban a diákokat nem égetik a lángok. A diákok nem sérülnek meg ez idő alatt, de a félelem felülírhatja a túrán bizonyított eredményt, így a beosztás eredménye az utolsó pillanatig változhat.
Azonban, az alagút évente csak egyszer nyílik meg, akkor is csupán olyan diákok számára, akik még nem találták meg a helyüket az iskola nemzetségei között. Aki azzal a szándékkal sétálna végig a folyosón, hogy megváltoztassa a hovatartozását, az komoly égési sérüléseket szenved!
A beosztásra kerülő első éves diákok az Aulába érkeznek meg, ahol először találkoznak felsőbb éves társaikkal. Az elsősöket átkísérik innen az étkezőbe, ahol reggeli közben mindannyian megkapják az órarendjeiket. A direktorok reggeli után összegyűjtik őket, megmutatják nekik a klubhelyiségeiket, utána viszont nincs idejük pihenni, ugyanis kezdődik az első órájuk.
Iskolai élet a Durmstrang Intézetben
Egyenruha: Az egyenruha az iskolai mindennapokban kötelező viselet. A hideg éghajlat miatt alapvető funkciója a test melegen tartása. Az alsóruházat minden diáknál azonos: vastag, lábszárra simuló sötétszürke nadrág és speciális hőtartással ellátott mellény, alatta egyszerű fehér ing. E felett a diákok a házuk jelképével hímzett gyapjúból szőtt fekete kabátot hordanak. Ez a fiúk esetében szimmetrikus, combközépig érő, a lányok esetében aszimmetrikus, elől rövidebb, combközépig érő, hátul hosszabb, térdig érő aljjal. Kötelező kiegészítő minden diák számára a térdig érő, fekete, lapos sarkú csizma és a sötétszürke rókakucsma. Mókus: fekete kabát, gránitvörös hímzés a vállakon és a gombok mentén. Kormorán: fekete kabát, fagyalkék hímzés a vállakon és a gombok mentén. Farkas: fekete kabát, hamuszürke hímzés a vállakon és a gombok mentén. Medve: fekete kabát, mandulabarna hímzés a vállakon és a gombok mentén. Hiúz: fekete kabát, penészzöld hímzés a vállakon és a gombok mentén.
A durmstrangos diákok dísztalárja vastag, lábszárra simuló sötétbarna nadrágból és egyszerű fehér ingből áll össze. E felett a lányok háztól függetlenül sárkányvérszín, gyapjúból készült kabátot hordanak, ami az egyenruhájukhoz hasonlóan aszimmetrikus. A fiúk ugyanilyen színű, szűkre szabott gyapjúkabátot viselnek, melyet rövid, féloldalas köpennyel egészítenek ki, ez a bal vállukon lóg, a jobbjuk szabad marad. Csizmájuk térdig érő, fekete bőr, melyet minden alkalommal ki kell fényesíteniük. A lányok ilyenkor sem hordanak magassarkú csizmát. A fejükön mindenki fekete rókakucsmát visel. Mind a fiúk, mind a lányok részéről ünnepi öltözetben az iskola egysége a fontos, a házukra jellemző állati címereket csupán az övcsatjukon viselik.
Tanórák, követelmények: A német nyelv ismerete és folyékony használata felvételi követelmény, továbbá az Intézet csak olyan tanulókat fogad, akik aranyvérű, illetve félvér családból származnak. Származásukat a felvétel során a nyelvtudásukkal együtt igazolniuk kell.
Minden évfolyamon hét kötelező tanórán kell részt venniük a diákoknak, ezek a tantárgyak pedig: Sötét Varázslatok és Kivédésük, Átváltoztatástan, Bájitaltan, Bűbájtan, Mágiatörténelem és Társadalomtudomány, Legendás Lények és Kezelésük, és végezetül a Környezetismeret.
Elsőéveseknek Repüléstan órákon kell elsajátítaniuk a seprűlovaglás alapjait, ezen felül pedig minden diáknak az első két évében vizsgát kell tennie Önvédelmi Módszerek és Túlélési Technikák tantárgyból, amely során a szabadban elsajátítanak mindent, ami a túléléshez szükséges.
Ezenfelül lehetőségük van plusz órák felvételére, mint például a Számmisztika, a Rúnaismeret vagy pedig a Jóslástan. Az elemi mágiára képes tanulókat külön oktatják, hoppanálás órákon pedig kizárólag a tizenhetedik életévüket betöltött diákok vehetnek részt.
A Durmstrang Intézet talán egyedülálló az európai iskolák körében, hiszen nyolcadik évfolyamon a diákok négyfajta fakultáció közül választhatnak. Felvehetik az Alkímiát, amely során magas fokon tanulhatnak bájitalkeverésről és az ahhoz szükséges hozzávalókról, Transzfiguráció szakon az átváltoztatástan és bűbájtan rejtelmeiben mélyülhetnek el az érdeklődők, akiket inkább a számok világa és a jóslatokat körüllengő misztériuma vonz, azoknak tökéletes választás az Asztrológia, akiket pedig a múlt, a rúnák világa vagy az átkok és ellen-átkok mozgatnak meg, tudásszomjukat az Ősi mágiatudomány szakon elégíthetik ki.
Szabadidős tevékenységek, szakkörök: A szigorú tanrend ellenére azonban a tanulók számára különféle szakkörök felvételét teszik lehetővé, amelyekkel szintén a képességeiket fejleszthetik.
A mozgás szerelmesei számára szabadtéri lehetőséget biztosítanak a kviddics mellett a síelésnek, úszásnak, halászatnak, barlangászatnak és sziklamászásnak, természetesen mindet tanári, illetve direktori felügyelet mellett. Az épületen belül birkózhatnak, tornászhatnak és vívhatnak, ezek során is megtanítják mindenkinek az alapokat, majd tudásuk szerint csoportokba rendezik őket.
Aki másabb jellegű programokon szeretne részt venni, azok számára adott a lehetőség, hogy nyelveket tanuljanak (az iskolában orosz, finn, svéd, norvég, dán, lengyel, bolgár, angol, francia, spanyol és koreai nyelvoktatás is zajlik), megtanulhatnak a vitakörben érvelni, vagy pedig megismerhetik egymás kultúráit. A Diáktanács felel az iskolai programokért, ők egyfajta kommunikációs csatornaként funkcionálnak a diákok és a tanárikar között. A színjátszókörben nem éppen a legnépszerűbb diákok fordulnak meg, ennek ellenére rendületlenül gyakorolnak, és tartanak előadásokat.
Az iskolában talán a Hagyományőrzők klub az egyik leghírhedtebb társaság, ugyanis ebbe a belső körbe csakis aranyvérű, konzervatív elveket valló diákokat válogatnak be.
Tanárok, személyzet, ellátás: A Durmstrang Intézet élén a mindenkori igazgató áll, aki jelenleg nem más, mint Monica Liljeström. Az ő jobbkeze az igazgató-helyettes, aki Monica esetleges távollétei során látja el az igazgatói feladatokat, ezt a posztot jelenleg Josef Werner Munter tölti be. Minden nemzetség élén egy rendvezető áll, ők felelnek meg a roxforti házvezető tanároknak. Ők felügyelik a nemzetségeikben lévő diákok viselkedését és épségét, és nem utolsósorban feladatkörükbe tartozik a különleges programok megszervezése.
A tanárikar két részre oszlik: vannak az elméleti órákat oktató tanárok, akiket a diákok professzoroknak szólítanak, a gyakorlati órákat tartókat pedig mestereknek nevezik.
Az iskolai személyzet részét képzik a gondnokok, a könyvtáros, az irodai személyzet, a vadőr, az ispotályban lévő matrónák és az idomított rőtsipkások, akik a közös helyiségeket takarítják, vagy ételt készítenek az iskola lakói számára. Fontos, hogy a diákok felelnek a fürdők, klubhelyiségek és hálótermek rendjéért, ezeket a helyiségeket nem a rőtsipkások takarítják, ellenben szigorúan ellenőrzik minden héten a rendet.
Az étel minősége rosszabb, mint a Roxfortban, sokkal szigorúbb diétán fogják a diákokat, nagyon kivételes alkalmakkor kerül a tányérukra édesség.
Diákok közötti hierarchia: Negyedévtől minden nemzetségben évfolyamonként egy fiú és egy lány direktort választanak, akik szintén a házirend betartásáért felelnek. Büntetőmunkára kötelezhetik a szabályszegőket, továbbá jelen vannak a beosztási ceremóniáknál, kisebb-nagyobb túráknál, a rendvezetők segédei.
A diákokat két csoportra oszthatjuk ezenfelül: első és hetedév közöttiek az iskolai falai között élik a mindennapjaikat, kötöttebb órarenddel és nagyobb felügyelettel, míg a nyolcadéves diákok választhatnak a bentlakás és a bejárás között, irányukba valamivel lazábbak az elvárások. Azonban aki a Durmstrangban szeretne specializáción részt venni, annak a diáknak kötelező előtte minimum egy-két évet eltöltenie az iskolában.
A leírás @Kira Karkaroff-Munter munkája, ahogy a történet leírása is, amelyet az érdeklődők itt találnak meg: A Durmstrang történelme.
A Beauxbatons Mágusakadémia Franciaország iskolája, mely az ország déli részének hegyeiben található. Diákjaik között nagy számban előfordulnak francia mellett spanyol, portugál, holland, luxemburgi és belga származású tanulók is. Nagynevű varázslóiskolának számít, falai között olyan jól ismert személyek tanultak, mint Nicolas Flamel, a bölcsek kövének elkészítője és felesége, Perenelle, vagy éppen Vincent Duc de Trefle-Picques, aki a francia forradalom idején egy varázslat segítségével hitette el, hogy már lefejezték, így menekülve meg a kivégzés elől.
A bővebb leírás elkészítése folyamatban van. Amíg ez tart, addig kérjük használjátok a wikia információit; tekintsétek azt mérvadónak amelyet itt találtok: 
A brazil varázslóiskola, ami egész Dél-Amerika területéről fogadja a tanulókat, valószínűleg az esőerdő mélyén található. A nagyszerű kastélyt a muglik romokként látják, ha mégis ráakadnak - csakúgy, mint a Roxfortnál, megoszlanak a vélemények, hogy az ötlet melyik iskolától származott.
Az Ilvermorny Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola az Amerikai Egyesült Államok keleti partján fekszik, és Észak-Amerika teljes egészéről fogadja a diákokat. Az épület eredetileg egy magáningatlan volt, majd amikor iskolává vált, folyamatos bővítéseknek vetették alá és végül így lett belőle egy hatalmas kastély, melynek kapuit márványszobrok őriznek a ház eredeti tulajdonosairól.
Az ősi japán iskola rendelkezik a 11 iskola közül a legkisebb diáktestülettel. Már 7 éves kortól fogadja a tanulókat, bár csak 11 éves kortól laknak bent. Amíg csak napközbeni képzésre járnak, a varázslógyerekek minden nap ide-oda repülnek otthonuk és az iskola között, egy hatalmas viharfecske hátán.
A Minami-Iōtō vulkanikus szigeten fekvő épület pontos építési dátuma nem ismert, annyi biztos, hogy az 5.-6. századi onmyōji-k (jós mágusok) már használták, bár akkoriban nem iskolaként működött. Első tanulói még a szerzetesekhez hasonló életmódban sajátították el a mágia főbb tudományait, és gyakorolták hagyományaikat. A 12. században érkező nyugati varázslóktól és boszorkányoktól vettek át néhány dolgot, ezután kezdtek pálcát használni, valamint oktatási rendszerük is átalakították némiképpen.
Yosulgwa Mabeob Haggyo (요술과 마법 학교), a Jeju szigetén fekvő varázslóiskola nagy múltra tekint vissza, alapítása Jang Yeong-sil-hez, a híres csillagászhoz és feltalálóhoz köthető. A 15. század elején nyitotta meg a tanulók előtt kapuit, az akkor még csak egyetlen épületből álló, és néhány lelkes tanárral rendelkező intézmény. A mostanra több ezer diák befogadására alkalmas épületkomplexum a Sanbang hegy oldalában húzódik, és köd formájában rejtő mágia védi a kíváncsi szemek elől.
Habár Afrikában sok kisebb varázslóiskola akad, csupán egy van, ami kiállta az idők próbáját (legalább ezer évet), és képes volt megőrizni irigylésre méltó nemzetközi elismertségét: az Uagadou. Az összes varázslóiskola közül a legnagyobb, és az egész kontinensről várja diákjait. A helyére csupán úgy hivatkoznak: a Hold Hegyei. A látogatók lenyűgöző, hegyoldalból kivájt és ködbe burkoló épületről mesélnek, ami miatt néha olyan, mintha a levegőben lebegne. Sok varázslat (legalább így tartják) Afrikából származik, és az iskolát elvégző varázslók jók asztronómiában, alkímiában és alakváltásban.
Az iskola területe tele van mágikus lényekkel. Közülük is a legnépszerűbb foglyul ejtett lények a Qilin, 15 Jian és egy Kínai Gömbsárkány, amely a kikelésétől kezdve él ott és mára már megtanították neki, hogy ne támadja meg az embereket. Ugyancsak számtalan főnix található a birtokon, valamint egy „megszelídített” Xiangliu is, amely az iskola területén kívül lévő barlangban él. 
