Történetük
A Salemi Fejvadászok Szövetsége - vagy ahogy röviden hívják a Szövetség - története tulajdonképpen egyidős az amerikai varázstársadaloméval, noha az alapító okiratot 1725-re datálták.
A sors különös iróniája, hogy az a Szövetség alapítóinak ősei ugyanúgy boszorkányok és varázslók voltak, mint azok, akikre ma vadásznak. Őket nevezték Surlóknak. Noha alapvetően zsoldosok voltak, kezdetben a fejletlen új világban egyfajta rendvédelmi szervként működtek. Az idő előrehaladtával azonban egyre korruptabbak és egyre brutálisabbak lettek. Végül már egyenesen varázsló-kereskedelemmel foglalkoztak, sőt az is előfordult, hogy aranyért cserébe ártatlan magnixeket mondtak varázshasználónak és adtak a puritán boszorkányvadászok kezére.
Az ő tevékenységeiknek köszönhetően robbantak ki az egész világon, varázs és varázstalan közösségben is jól ismert Salemi Boszorkányüldözések, melyek folyamán több nőt - boszorkányokat és magnixokat vegyesen - végeztek ki. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy ekkor már a szervezet tagjai voltak olyan bosszúvágytól fűtött kviblik is, akiket aranyvérű családjaik kidobtak, sorsukra hagytak és a zsoldosok vették magukhoz őket annak reményében, hogy utánpótlást nevelnek belőlük. Az üldözések kirobbantása tehát, elsősorban ezeknek a befogadott, akkorra már felnőtt kvibliknek volt köszönhető, a többiek pedig támogatták, hiszen az ártalanok elfogásával értékes jutalom ütötte a markukat, arról nem beszélve, hogy a bírák között legalább két Fejvadász is helyet kapott.. Érdekesség, hogy több halálra ítélt boszorkány családneve felbukkan a későbbi Szövetség alapító levelén -
pl.: Bishop, Proctor, Good - alátámasztva a tényt, hogy ez elsősorban bosszúhadjárat volt.
Jelentős változást a Surlók életében a MACUSA megalakulása hozott, mikor is addigi szabadságuknak vége szakadt, az - újdonsült - törvény egyszeriben lesújtani készült rájuk. Részben meg is tette, több fejvadászt és családját is elfogták, bíróság elé állították, majd kivégezték őket, akadtak azonban olyanok, akiknek sikerült elmenekülni, megházasodni és beolvadni a magnix társadalomba, legalábbis látszólag. Valójában a boszorkányság gyűlölete, a varázslat ördögtől valósága és a tény, hogy mindenkit irtani kell, aki akár csak egy cseppnyi mágiával is rendelkezik apáról fiúra és anyáról leányra szállt tovább. Ezt bizonyítja az a 18. századi, már a megalapítást követő első nagyobb - sikeresnek mondott - akció, melynek keretein belül az alapító fia Bartholomew Barebone ellopta Dorcus Twelvetrees pálcáját, majd több újságírónak és riporternek is megmutatta azt.
Később Bartholomew-t letartóztatták - noha hamar kiengedték az apja közbenjárásának köszönhetően - és az emberek nagy részének megváltoztatták az emlékeit, ám akadtak olyanok, akiknél ez nem sikerült, esetleg el sem jutottak odáig. Közülük félelemtől vezérelve ugyan, de többen is csatlakoztak az akkor még friss, szinte gyerekcipőben járó Szövetséghez.
Az elmúlt majdnem háromszáz évben a fejvadászok - vagy ahogy ma már sokkal inkább nevezik magukat,
boszorkányvadászok - jelentős változásokon, fejlődésen mentek keresztül. Komoly szervezeti struktúrát alakítottak ki, alá- és fölérendelt viszonyokkal, félelemre és fegyelemre épített tekintélyelvű rendszerrel. Terjeszkedtek, ma már a világ legtöbb országában - és azoknak nagyobb városaiban - is jelen vannak. Amerikában szinte az összes államban van egy kisebb-nagyobb kirendeltségük. Nagyon óvatosak, titokban működnek, központjaik szinte mindig templomok vagy szent épületek közelében van, annak a hitnek köszönhetően, hogy a mágiahasználók az ördög és a sátán teremtményei.
Céljuk
Céljaik mit sem változtak, ma is
fő feladatuknak tartják a világ boszorkányoktól és varázslóktól való megtisztítását és az emberek tőlük való védelmét. Különös kettősség, hogy gyűlöletük csak ezekre az emberekre terjed ki, a varázslényekre - mint koboldok, manók, vélák vérfarkasok stb. - nem, többet sorainkban is tudnak, mint a varázsvilág bosszúszomjas kitaszítottjait, esetleg üzletelnek velük, pénzért cserébe információt vesznek.
Mivel bármit megtennének azért, hogy felszámolják a varázsvilágot paradox módon keresik és kutatják azokat a különleges ereklyéket - varázstárgyakat -, amelyek ebben segítségükre lehetnek.Fontos megjegyezni, hogy a módszereik rengeteget finomodtak, tanultak a baklövéseikből és az arra adott reakciókból. Ma már egészen biztosan nem fordulnának a nyilvánossághoz, mint ahogy azt Bartholomew Barebone tette annakidején.
Az elmúlt ötven évben, inkább kisebb akcióik, rajtaütéseik voltak és az információgyűjtéssel foglalatoskodtak, igyekeztek a varázsvilág olyan szegmenseiben kémeket küldeni, ahol nincs szükség a folytonos mágia használatra. Ilyenek például a vendéglátó egységek, boltok, esetlegesen olyan akadémiai szakok amelyek nem a varázslásra épülnek - pl. mágikus közgazdaságtan.
Társadalmuk
Erősen patriarchális, tekintély elvén alapuló társadalomban élnek. A származás és a felmenők jelentősen meghatározzák egy vadász életét, helyzetét a vadász társadalomban. Az alapító családok leszármazottait már-már nemesekként tisztelik, magas pozíciók várományosainak tekintik őket, noha pont ezért többet is várnak el tőlük.
Öröklés tekintetében mindig az elsőszülött fiú örököl, kivétel, ha valakinek nem születik fia, akkor minden a legidősebb lányra száll.
Azzal, hogy a varázsvilág létezik már születésük pillanatától kezdve tisztában vannak, ahogy azzal is, hogy életük hátralévő részét azzal kell tölteniük, hogy ezekre az emberekre vadásznak, ezzel biztonságosabbá téve a világot mindenki számára. Beléjük nevelik a varázslókkal szembeni gyűlöletet és a tudatot, hogy veszélyesek, nem mások, mint az ördög teremtményei. Mivel sokan közülük kviblik és varázslók leszármazottai, így ritkán ugyan, de előfordul, hogy egy-egy mágiával megáldott gyermek születik közéjük. Őket, amint ez kiderül róluk, kivégzik. Gyakran a szülők titokban intézik, nehogy ez kiderüljön és szégyenbe hozza a családot.
(Úgy járnak el tehát, mint a bigott aranyvérű családok szoktak kviblik esetén.) Fontos megjegyezni, hogy az elemi mágiát varázslatnak tartják, ha valakinél megjelenik arra ugyanúgy halál vár, ellenben ha valaki látó képességgel születik, azt áldásnak tekintik, nem pedig az ördögtől valónak.
A családok általában szorosan egymás közelében laknak, mindig a Központ közelében, hogy ha kell, akkor tudják mind egymást, mind pedig a szervezetet támogatni. Nem tiltják az egyszerű, mit sem sejtő - beavatatlan - emberekkel való házasságot, ahogy a kviblikkel való kapcsolatot sem, amennyiben azt az előzetes ellenőrzés biztonságosnak találja.
Kiképzésük
A gyerekek kiképzését korán, már öt éves korukban megkezdik, mint elméleti, mind pedig gyakorlati szinten. Tizenegy éves korukig kell elsajátítani az alapokat, ezután pedig egy vizsga keretein belül bemutatni a tudásokat. Ekkor dől el, hogy kinek mi lesz a szerepe a szövetségen belül. Sokakat harcolni küldenek, ám azokat, akik erre bármi miatt - testi degeneráció, értelmi fogyatékosság, ügyetlenség - alkalmatlanok másképpen “hasznosítják”. A legjobb intézményekbe küldik őket tanulni, hogy testi erejük helyett a tudásukkal támogassák a Szövetséget, az ügyük előre haladását. Noha rájuk is szükség van, sokan szégyennek élik meg, ha alkalmatlannak találtatnak.
Azok a gyerekek, akik tizenegy évesen sikeresen veszik a vizsgát tizennyolc éves korukig egy igen intenzív, kiképzésen vesznek részt, melynek keretein belül minden képességet elsajátításának, amelyre szükségük lehet egy boszorkányok elleni harcban. Amint elérik a megfelelő kort és a felkészítők úgy érzik, hogy készen állnak ismételten egy vizsga áll előttük, ez azonban több lépcsős, mely során a leendő boszorkányvadászoknak bizonyítaniuk kell a hűségüket és elkötelezettségüket. Ha ez megtörténik, akkor a sikeres vizsga jeléül egy - szabadon választható helyre - tetoválást varrnak fel rájuk; a Szövetség jelképét
(lásd fent), hogy tudják, mostmr örökre oda tartoznak, oda köti őket a húségük és az életük.
- Első lépcső: Egy bemutató a Tanács tagjai előtt, melyben a képességeiket, reflexeiket és fegyverhasználatukat tesztelik, mindenre kiterjedően, váratlan csavarokkal és precízen megtervezett akadálypályákkal. A vizsgának ez a része többször ismételhető!
- Második lépcső: Ezt a hűség próbájának is szokás mondani. A tanoncoknak egy kitalált küldetésen belül azt a feladatot adják, hogy öljenek meg egy árulót, aki mindig egy számukra fontos személy. Általában egy pisztolyt adnak nekik, amelyekben vaktöltény van. Aki ezen a lépcsőn megbukik, abból sosem lehet valódi boszorkányvadász!
- Harmadik lépcső: Itt már egy valóban éles küldetésre küldik a tanoncot, ahol az idősebbek eldöntik, hogy alkalmas-e a terepmunkára vagy még fejlődnie kell. Ez általában egy varázslókból álló csoportban való rajtaütést jelent. A vizsgának ez a része többször ismételhető!
A szervezet felépítése
A szervezet központja az amerikai Salem városában található. Vezetését pedig az alapító családok fejeiből álló Tanács látja el, melynek vezetője mindig a Barebone család aktuális feje. Most éppen Elijah Barebone.
Alapító családok: Barebone, Bishop, Proctor, Good, Lopez, (2-3 családdal még bővíthető)
Alattuk az aktív fejvadászok állnak. Ők noha dolgozhatnak egyedül is, mint kémek, beépített emberek, általában 3-6 fős csoportokba verődve hajtanak végre kisebb, nagyobb rajtaütéseket. Minden csoportnak van egy vezetője, akinek kötelesek követni a parancsait, amennyiben nem teszik, komoly büntetésre számíthatnak. A csapatvezetők közvetlenül a Tanácstól kapják az utasításokat.
Velük gyakran egy rangban vannak azok a munkatársak, akik technikai vagy bármilyen más fronton támogatják a küldetések sikerességét. Noha sokan ezzel nem értenek egyet és a tanoncok alá sorolják őket, lévén nem kockáztatják az életüket, csak a Központban tevékenykednek.
Az aktív fejvadászok után jönnek azok a tanoncok, akik tizenegy éves korukban megfelelőnek találtattak arra, hogy folytassák a vadász kiképzést. Nem meglepő módon őket követik a náluk fiatalabbak, a tizenegy és öt év közöttiek.
A ranglétra legalján pedig tulajdonképpen azok állnak, akik semmilyen módon nem járulnak hozzá a küldetés sikeréhez, egyszerűen csak a közösség tagjai.
Külön kategóriát képviselnek az inaktív vadászok, akik koruk vagy más indokok - pl. szülés - miatt kénytelenek voltak visszavonulni. Őket az érdemeik és családjaik helyzete alapján illetik a nekik járó tisztelettel.
A fejvadászok helyzete napjainkban
Az évek és a nehezített toborzás miatt számuk jelentősen lecsökkent, arról nem is beszélve, hogy az első és a második varázslóháború alatt is kötelességüknek érezték kiállni a halálfalók ellen, ezzel védve az ártatlan muglikat. Ekkor ugyan jelentős veszteségeket szenvedtek - többen a varázsvilágban úgy hiszik és tanítják, hogy teljesen eltűntek -, de talpon maradtak. Mi több, nem egy és nem két olyan mugli csatlakozott hozzájuk, akik sötét varázslatnak köszönhetően vesztették el családját, szeretteit. Manapság pedig meglehetősen magas létszámmal, fiatal és remekül képzett vadászok felszerelkezve készülnek arra, hogy az elmúlt évszázad lehető legsúlyosabb csapásait mérjék a mit sem sejtő varázslótársadalomra. Célpontjaik tekintetében nem válogatnak, noha elsősorban portyázó aurorcsapatokon ütnek rajta, ha felfedeznek egy-egy védtelen családot, őket sem kímélik.
Amit a varázsló társadalom tud róluk
A legtöbb auror tisztában van azzal, hogy a Szövetség létezik és különböző eszközökkel még mindig a varázsvilág vesztét kívánja, hiszen támadásaikat kiválóan el lehet különíteni a többi bűnténytől - gyilkosságtól -, hiszen módszereik egyediek, varázslók által nem használtak. Azonban ezeket az információkat szigorúan titkosították, csak az adott ügyekkel foglalkozó nyomozók és feletteseik tudhatnak róluk. Világszerte a minisztériumok emberei így kívánják elkerülni a tömeghisztériát és az általános félelemérzetet, ugyanis az egyszerű varázslók mit sem tudnak ezekről. Természetesen a történelemkönyvekben szó esik a Surlókról és a későbbi Szövetségről is, ahogy a Rappaport-törvény keletkezésének körülményeiről is, azonban mindenhol azt írják, hogy a Szövetséget a kettőezres évek elején, Voldemort legyőzését követően felszámolták, tagjainak nagy részét elítélték - megölték -, ma pedig már nem többek, mint ijesztő mesék a kis varázslók és boszorkányok számára.
Ez azonban csak részben igaz.
Valóban 2001 és 2003 között volt egy széleskörű, az egész világra kiterjedő hajtóvadászat, mely során kisebb sejteket elpusztítottak ugyan, de a vadászok csak kisebb veszteségeket szenvedtek, korántsem akkorát, mint azt akkor állították.
Az amerikai illetőségű varázs-bűnszervezet alapítása nagyjából egybeesik a magnix National Crime Syndicate-vel. Számtalan nagyvállalat és jó néhány tehetős aranyvérű család a tagja, így a MACUSA képtelen felszámolni. 
A Magic is Might egy 2000-ben alapított illegális, nemzetközi szervezet, amely a világ neohalálfalóit és neo-grindelwaldistáit egyesíti a vértisztaság és mugliellenesség eszméinek égisze alatt. A szervezet központja San Franciscóban található, de a világ minden táján jelen vannak, emiatt nagyon nehéz az államok aurorcsapatainak lekövetni őket és nagy csapást mérni rájuk, ehhez nemzetközi együttműködésre lenne szükség a különféle varázsbűnüldözési csoportok között. 
