| Csüt. Aug. 15, 2019 9:26 pm |  Tristan Bors Weasley Tristan, Borsika
"Kicsi a bors, de erős"  Nem: férfi Kor: 17 év Vér: félvér Születési hely: London Iskola/ház: Roxfort, Hugrabug Munka: diák Családi állapot: egyedülálló Patrónus: bernáthegyi Pálca: vörös berkenye, egyszarvúszőr, 11 és háromnegyed hüvelyk Amit szeretnek bennem Elképesztő felelősségtudata van, bármit és bárkit a gondjaira lehet bízni, egész biztosan tökéletesen fog róla gondoskodni. Már gyerekként is ilyen volt, de ez az anyja halála óta felerősödött és sokat fejlődött is a testvéreiről való gondoskodás által. Soha nem hagy senkit magára, főleg nem bajban, ha segítségre van szükség, mindig ott van. Számtalan síró elsőst vigasztalt meg és még többeket segített fel, ha elestek a lépcsőn vagy elejtették a dolgaikat. Tristan az egész világ nagymamája is lehetne a gondoskodásával.
Nagyon szeret tanulni, élteti a tudásvágy és az, hogy jó eredményekkel minden esélye meglesz rá, hogy beteljesítse az álmait és az legyen, amit elvár magától - még akkor is, ha ez az elvárás sokszor teljesíthetetlenül magas.
Lelkiismeretes fiú, akármit ígér, megteszi, minden kötelességét maradéktalanul teljesíti, még akkor is, ha már kicsúszik az időből. A pontosság nem mindig a legjobb erénye, bár nagyon igyekszik. Bármilyen feladatot bíznak rá, elvégzi, és a legkeményebb titkokat is megtartja. Nem szereti a pletykákat, legalábbis ezt állítja magáról, valójában csak egyszer kéne olyan embert találnia, aki ugyanúgy vevő minden jelentéktelen hírre, azonnal eleredne a nyelve.
Hihetetlen birkatürelme van, de három kistestvér mellett ez nem is olyan meglepő. Ha egyszerre harminc bűnrossz gyerek lógna a nyakán, az sem hozná ki a béketűréséből, ő egyszerűen nem olyan, az agresszivitás pedig nagyon messze áll tőle. Sosem emelt kezet senkire és nem is fog, még a hangját is nehezére esik felemelni. Gyengéd és gondoskodó, legyen szó akár teljes idegenekről, bárkihez odamegy, ha úgy látja, segítségre szorul. Kellemes beszélgetőtárs, bármiről lehet vele társalogni és nagyra is tartja a műveltségét - nagyon szereti az irodalmat és a történelmet. Önfeláldozó, könnyen köt kompromisszumokat, mellette nagyon önfeláldozó, nem érdekli a saját kára, amíg más boldog. Nem tűri az igazságtalanságot és a hazugságot, ha ideje lenne rá, igazán aktívan küzdene olyan dolgokért mint a nők jogai, az azonos neműek házassága, az intelligens varázslények elnyomását is ellenzi és még lehetne sorolni. Az igazságot mindig kideríti, akkor is, ha az a legostobább lépés, amit tehet, mert inkább szenved mint él hazug boldogságban. Jó a humorérzéke, szereti megmosolyogtatni az embereket, felmelegíteni a szívüket, mert tudja, mennyire fáj, ha hideg van odabent. Barátságokat és párkapcsolatokat csakis hosszú távra tervez, melyekben minden fél egyenrangú, a kompromisszumok senkinek sem derogálnak és a harmonikus együttélés az elsődleges cél a szeretet mellett. Ami zavar bennem másokat Legnagyobb gyengesége, hogy nem tud kiállni magáért. Szó nélkül hagyná azt is, hogy ok nélkül összeverjék, mert hiába nagy az igazságérzete, még annál is jobban kerüli a konfliktusokat. Nem szeret haragban lenni senkivel, gyűlöli a vitákat és sokkal fontosabb neki az, hogy kedveljék, mint az, hogy mindig igaza legyen. A földbe is döngölheti bárki, akkor sem támad vissza, csak feláll és megy tovább, a legrosszabb, amit tehet, hogy ignorálja az őt érő atrocitásokat.
Profin tudja halogatni a feladatokat, ha éppen nem érez motivációt a befejezésükre, ezért előfordul, hogy az utolsó utáni pillanatban áll neki egy dolgozat vagy beadandó elkészítésének. Az otthoni teendőit mindig maradéktalanul és azonnal elvégzi, de ezt csakis a testvérei miatt, ha csak saját magáról lenne szó, egész biztosan sokat lustálkodna, mintha nem lenne semmi dolga.
Nagyon nem tudja, hogyan védje meg magát és álljon ki magáért. Könnyű fellökni, felborítani, akár meg is verni, inkább hagyja magát, minthogy konfliktusba keveredjen. Életem története Szemelvények egy mézeskalács életéből
Nagyon csúnya az a macska. Azonnal megszeretem. Ragad a kosztól, elég egyszer megsimogatnom és szinte fekete a tenyerem. De odajön hozzám. Kiválaszt engem. Én vagyok az, akinek meg kell mentenie. Ő döntött így, nem én. A sors akarja így. Hogyne, fiam, a sors, hát persze. Apa szkeptikus. Nem akar macskát, pláne nem ezt a macskát. De addig nyaggatom, nyúzom, kérlelem, hullajtok krokodilkönnyeket, amíg haza nem visszük. Megfürdetjük, tűri, megszárítjuk, azt is, megetetjük, egyenesen élvezi. Margit a neve. Anya könnyesre neveti magát rajta.
***
Fáj a torkom. Csúnyán köhögök, magas a lázam. Nagyon utálok beteg lenni. De hát ki szereti? Van itthon Kalapkúra bájital. Rossz íze van, nem iszom meg. Úgysem gyógyít meg, itt csak más segít. Anya mellettem ül, magához ölel, a vörös fejemet simogatja. Nem tudja, mi az a bájital. Nem is érdekli. Neki más módszerei vannak. Meleg, zöldséggel teli levest hoz nekem. Alig érzem az ízeket, de mintha simogatna. Azonnal tudom, hogy anyának igaza van. A Kalapkúra nem ér semmit, ez az igazi gyógyszer. Gyógyszer mindenre, minden fájdalomra, betegségre, gondra, bajra. Máris jobban érzem magam. Anya betakar, ne reszkessek annyira. Csókot nyom a homlokomra, hidegnek érzem az ajkait. De csak én vagyok túl forró. Sosem felejtem el annak a levesnek az ízét.
***
Apa a legjobb. Minden kisfiú felnéz az apjára. Majdnem úgy, mint egy istenségre. Talán pontosan úgy, mint egy istenségre... Én is így teszem kiskoromban. Csodálom apát, igazi hős a szememben. Hiszen auror, aki megannyi életet megmentett és meg fog menteni. Rossz embereket büntet meg, segíti a jókat. Este hazajön, megvacsorázunk, Lynnel a lábán lógunk. Fáradt, de mosolyog és játszik velünk. Mindent megtesz a boldogságunkért. Mindennél jobban szeretem, olyan akarok lenni mint ő. Én is auror leszek!
Nem leszek auror. Nem akarok az lenni. Az aurorság fájdalmat hoz, nyomort és kínokat. Gyászt. De ezt ötévesen még nem tudom, majd csak jó tíz év múlva. De apa még mindig a legjobb. Apa mindig a legjobb.
***
Ötödéves vagyok, a Mardekárral ülök együtt átváltoztatástan órán. Az első abban az évben, először raknak össze minket a mardekárosokkal. Nem tudom, miért. A Griffendélt jobban kedvelem. Tekintve, hogy az RBF vizsgák éve van, McGalagony professzor nem tart rendes órát. Sokat hallgatunk a vizsgákról, sokadszorra a héten. Nem érdekel. Mindenki tud új információval szolgálni. Én pedig szeretek tanulni és jó jegyeket vinni haza. Anya mindig büszke volt rám. Mindig az lesz. McGalagony mindenkitől megkérdezi, mivel szeretne foglalkozni. Egy percig sem kell gondolkodnom, amikor rám kerül a sor. Pszichomágus leszek, gyógyító, aki az emberek pszichés problémáival foglalkozik. Nincs két hónapja, hogy ezt tudom. Nincs két hónapja, hogy szükségét látom ennek a pozíciónak. Nem történt semmi. McGalagony bólint, elmondja, hogy sokat kell tanulnom. Ekkor felhozom a másikat. Gyerekkönyveket akarok írni és illusztrálni. Mögöttem harsány nevetés. Elvörösödöm, az arcom a hajamhoz hasonlít. Nem tudom, hogy indulat vagy szégyen. Azok nevetnek, akiknek a szülei... azok nevetnek. A tekintetem üveges. Nem szólok. Sírnom kéne, de nem megy. Miért nem megy?
***
Büdös van, a gyomrom kavarog, nem tudok nyelni. Minden erőmmel azon vagyok, hogy ne én legyek a második, aki odapakol mellé. Celia beteg, csúnyán beteg, azóta beteg, hogy anya nincsen. Nem tudom, hogyan működik ez, biztosan pszichés eredetű. Ott térdelek mellette a WC fölé hajolva, fogom a haját, hogy ne lógjon bele, a szabad kezemmel a hátát simogatom. Megint öklendezik. Most nem megy mellé, nem megy rám, az én ruhámra. Hagyom, hadd adja ki magából, remélve, hogy az segít rajta. Tudom, hogy nem fog. Aggódom érte, de én mit tehetnék? Nem tudom, hogyan kell anyának lenni.
***
Brutus éhes, nagyon éhes. Már harmadszorra az elmúlt négy órában. A narancsot nem kéri, a szendvicstől sír, a banánt nem is szereti. Nem tudom, mivel segíthetnék neki, semmit nem fogad el. Kezdem azt érezni, hogy egyáltalán nem is éhes, csak nem tud mit kezdeni magával. Sírni kezd, keservesen sírni. Apát akarom. De apa dolgozik, nem tud most itt lenni. Anyát akarom. Nem tudok válaszolni. Nincs négy éves, még nem érti. Mit meg nem adnék, hogy egy percre, csak annyira, én is négy éves lehessek. Leülök mellé, beszélek hozzá. Emlékszem még, anya hogy csinálta. Reménykedem benne, hogy sikerülni fog. Nem megy. Nem értek hozzá. Én nem anya vagyok.
***
A macska véresre karmolta a kezemet. Nem újdonság. Kimegyek a fürdőszobába, megmosom a kezeimet, le róla a vért. A tükörből a kádat látom. Az is véres, de nem tőlem. Nem is jártam arra. Valamelyik kicsi megsérült volna? Elzárom a csapot, megfordulok. Nem csak a kád véres, a WC is. Nem nagyon, éppen csak pár csepp. Hosszú másodpercek kellenek, mire felfogom. Lynette. Letakarítok mindent. Gondosan, nehogy nyoma maradjon, nem kell látnia senkinek. A húgom szobájához megyek. Az ajtó résnyire nyitva, épp elég, hogy lássam az ágyat. Összekuporodva fekszik rajta, arcát fájdalom torzítja. A konyhába megyek. Pohár, víz, fájdalomcsillapító. Beviszem neki, lerakom az éjjeliszekrényre. Nem mondok semmit, itt nem lehet mit. Nem tudom, mit kéne. Sosem éltem ezt át és nem is fogom. Azt sem tudom, hogyan működik. Ezen csak anya tudna segíteni.
***
A kastély alatt ülök a fűben. Hátamat a hűvös falnak vetem, lábaim magam elé húzva, térdeimen rongyos füzet, kezemben ceruza. Életre kelnek az alakok a papíron. A csiga a levél alatt bújik, szemei mozognak, lassan pislog. A nyúl körbeugrálja a mohával benőtt sziklát, majd ráugrik és nagyot dobbant a lábával. A mókus mogyorót rág mellette, nem foglalkozik az izgága nyúllal. Érdekes állatok ezek. Mind annyira más és más, mégis megvannak egymás mellett. Úgy, ahogyan azt kell, boldogan és szeretetben. A családomra emlékeztetnek.
Lapozok.
Újabb rajzba fogok bele. Négy kis mókus. Négy aprócska, vörös mókus.Ha tükörbe nézek Egy szó: Weasley. Vörös haj, kopott ruhák, sokadkézből szedett hátizsák és tankönyvek, ránézésre sem kérdés, melyik család tagja. Valamivel magasabb az átlagnál, szeme barna, állandó felszerelés nála az ütött-vert táska, amiben a tankönyveit és a rajzfüzetét hordja magával mindenhová, nélkülük a lábát sem teszi ki a szobából. Ezek olyan szinten a külseje részévé váltak, hogy anélkül lehet lenne, aki fel sem ismeri. Családom Édesapám Lionel Weasley. Aranyvérű. 36 éves. Ő tanított meg a tiszteletre, a csodálatra, az origamira, a pokrócokból és párnákból várat építeni, a nevetésre, a birkózásra, a repülésre, a kviddicsre, arra, hogy hogyan legyek boldog és élvezzem az életemet. Apa nélkül nem tudom, hogyan létezhetnék. Édesanyám Elaine Weasley. Mugli. Még túl fiatal volt. Tőle tudom, milyen gyengédnek lenni, szeretni, ölelni, a családi melegséget, az önzetlen odaadást, milyen tartozni valahová, de tőle tudom azt is, mi a fájdalom, a belülről jövő, fekete fájdalom, ami nem fáj, de lyukat váj, ürességet hagy, a gyászt, a hidegséget, hogy milyen elveszettnek lenni. Anya nélkül nagyon nehéz élni. Testvéreim Lynette Weasley. *Ház*. 15 éves. Ő vezetett be a testvérek világába, megmutatta, hogyan kell veszekedni, civakodni, hisztizni, kompromisszumot kötni, lemondani dolgokról más javára, osztozkodni, ajándékozni, játékoktól megválni, mosolyt csalni más arcára. Lynette nélkül rosszabb ember lennék. Celia Weasley. *Ház*. 11 éves. Most már értem, miért nagy felelősség bátynak lenni, amikor apa nem ér rá, én vagyok apa, erre a húgom tanított meg, akinek a törődést köszönhetem, az érdekektől mentes gondoskodást, az első összehányt felsőmet, az első alkalmat, amikor nekem kellett valaki sírását csillapítanom, az első alkalmat, amikor esti mesét kellett olvasnom. Celia nélkül nem lennék jó testvér. Brutus Weasley. A legkisebb mézeskalács. 5 éves. Ő ismertette meg velem a szülői lét nehézségeit és örömeit, az altatást, az etetést, a büfiztetést, a pelenkacserét, az építőkockázást, a mesék kitalálását, a ringatást, a műmosolygást, a fáradtságot, a nappali alvást, az első totyogó lépéseket, az első szavakat, az első nevetést, az első igazán szomorú sírást. Brutus nélkül sosem lehetne majd belőlem jó apa. Apróságok Amortentia Anya levese, szamócalekvár Mumus Apa vagy a testvéreim halála. Edevis tükre Egy nagyon boldog, nagyon vörös család Hobbim A legtöbb szabad percemet, amit nem tanulással töltök, azt a rajzolásnak szánom. Nagyon szeretek illusztrációkat készíteni, tájakat lefesteni és portrékat készíteni. Remélem, hogy jó is vagyok benne. Elveim Minden döntésemet igyekszem úgy meghozni, hogy a szüleim büszkék lehessenek rám és ne kelljen szégyenkezniük miattam. A lehető legjobb akarok lenni, ami csak tőlem telik. Amit sosem tennék meg Sosem tudnék kárt tenni másokban, akár csak szóban is. Sosem tudnék tiszteletlen lenni egy felnőttel szemben. Sosem tudnék nemet mondani a kistestvéreimnek. Ami zavar Hogy nem tudok kiállni magamért és nem tudom megvédeni magam, ha bántanak. Ami a legfontosabb az életemben A testvéreim és apa jólléte, valamint a tanulmányaim. Szeretnék bejutni az akadémiára, hogy utána tudjam támogatni őket még egy módon. Ami a legkevésbé fontos számomra Azok az emberek, akik hátráltatni próbálnak. Tudom, mit akarok, és azt el is fogom érni, nem képesek a padlóra lökni és eltántorítani a céljaimtól. Amire büszke vagyok Apára, anyára, a kicsikre. Arra, aki vagyok, amilyen vagyok, amit el akarok érni. Mondhat bárki bármit, sosem veheti el tőlem ezeket. Ha valamit megváltoztathatnék Brutus emlékezne anyára. Így képzelem a jövõmet Pszichomedimágusként és/vagy gyerekkönyv-illusztrátorként szeretnék dolgozni, mellette pedig talán saját családot is alapítani valakivel, akit igazán szeretni tudok, ahogy apa is szerette anyát. Egyéb Apa példájára én is elsajátítottam az animágiát, nemrég sikerült először átalakulnom bernáthegyi kutyává.
|
|
