madly genius

Valóban számtalan olyan jellemvonása van, ami miatt bolondnak lehet nevezni. Például az a levakarhatatlan vigyor a képéről. Persze nem mosolyog állandóan, feltehetően álmában nem szokott. De másoknak valóban úgy tűnhet, hogy a nap 24 órájában így néz ki. Emiatt sokszor úgy gondolják, hogy drogozik, pedig arra még nem kapott rá. Ellenben a hackelésre nagyon. Mugli születés mellett nyilván sokat gépezett, amikor tudott és már maga nem tudja miért, valószínűleg unalmában kezdett el olvasgatni erről, mire upszi, azon kaptam magát, hogy rendesen megtanulta. Apuci drága ismerősétől. Elég sok mindenre képes azért, hogy elérje a terveit. Persze nem egyszer bukott már bele egy-egy tervébe, így a szüleinek kellett mindig kihúznia a bajból. De a rutin meg az évek neki is segítettek, így most már egyre jobb, bár mióta UK-be költözött és tanulnia kell, van egyre kevésbé tesz illegális dolgokat, maximum ha kuzinj kéri meg rá.
Pont emiatt az érdekes kedvtelése miatt rossz viszonyba került a családjával, nem mintha az apja nem utálta volna eleve mióta kiderült nem is vérrokonok. De nem igazán zavartatja magát emiatt, ő tökéletesen éli tovább az életét. A családjának akarta ellenére is énekes szakra ment, mert egyszerűen ehhez volt kedve. Sokszor gondolják úgy, hogy igazából fel sem tűnik neki, hogy mennyire rossz irányba megy, vagy az, hogy kinek mennyire fáj az, amit tesz vagy mond. Gyakorlatilag nincs tisztában a környezetével, elvan a maga kis világában, amit felépített és nem hagyja senkinek, hogy belerondítson.



Igazából eléggé okosnak számít, simán elmehetett volna orvosnak, vagy jogásznak is. Tényleg vannak olyan pillanatai, amikor őrültnek gondolják, de tulajdonképpen csak egy hajszál választja el egymástól a kettőt. Plusz már Hamlet is megmondta, hogy valójában a bolondok azok, akik a legnagyobb tudással bírnak. Mivel nem gondolják róluk, hogy felfogják mit is beszélnek nekik, de az igazság az, hogy pont ők értik meg az egyik legjobban a dolgokat.
Ugyanígy nem is hagyja annyira figyelmen kívül a környezetét. Az, hogy egyesek nem érdeklik teljesen mást jelent, mint az, hogy a saját kis burkában élne. Tudja, hogyha valakit megbánt, ha valami olyat tesz, ami másnak nem tetszik, teljesen tisztában van ezekkel, csak néhány illetőnél (az esetek nagyobbik részében hozzátenném) le se fütyüli a másikat. Bár azt sem lehet mondani, hogy nem esik meg egyeseken a szívem. A jó emberekkel igyekszik ő is normálisabb lenni, inkább azokkal paraszt, akikről úgy gondolja, hogy megérdemlik. “Megdobnak kővel, dobd vissza ugyanazzal.”
Ebben az énjében ellenben megmutatkozik a komolyság és a düh. Ezek azok a pillanatok, mikor nem fölfelé görbül a szája. Sokszor gondolkodik el, akárcsak apróságokon is. Főleg a múlton. ”Mi lett volna, ha…” Ez a legtöbbet ismételgetett kérdése.
A szerelem számára egy nem létező dolog. Nem azért, mert annyi ember van és Don Juan módra mindenkit boldoggá akar tenni, hanem mert még sosem érezte és szerinte nem is képes rá. Valamint értelmetlennek találja. Csak a józan ész útjába állna és elvakítja az embert a rózsaszín köd. Szóval soha nem akarja megtudni mi is ez. Még mikor úgy is néz ki, mint aki flörtöl, igazándiból csak viccel, s talán magához képest még kedvesnek is mondható. Az igazság az, hogy sokan csak azért látják bunkónak, mert nem értik a vicceit, s mivel mások ezt akarják vele elhitetni, így is fel is vette ezt a stílust.  

NÉHÁNY ÉRDEKESSÉG, AMIT TÖK FELESLEGES TUDNI RÓLA

• Beszél álmában
  
• Egyszer kipróbálta a füvet, de nem tetszett neki
  
• Allergiás a halra (passzolja melyikre)
  
• Szabadidejében szeret hackelni
  
• Kleptomániásnak hiszik, teljesen alaptalanul, mert csak szimplán engedély nélkül veszi kölcsön mások tárgyait, de utána visszaadja
  
• Zöldre szokta festtetni a haját
  
• Igazi konyhatündér
  

Várj már! Mondok egy sztorit, eskü imádni fogod...

Egyszer volt, hol nem volt, egy rohadtul elcseszett család! Mármint, ha rájuk néztél, akkor olyanok voltak, mint a szivárvány, meg a végén lévő arany, egyszóval tökéletes párosítás, s szinte már elvárt volt, hogy ők együtt járjanak, tökéletesek legyenek, megfeleljenek az elvárásoknak. Mert most őszintén, milyen már, ha minden monda szerint a rohadt vízen való fénytörésnek az alján - ha egyáltalán van neki - nem egy 14 karátos arany pénzzel teli kondér fogad? Nyilván morcogi leszel, mert te is akartad volna azt a rohadt aranyat, meg akkor is, ha gazdag vagy, mert sosem art  a plusz lóvé.
Na szóval volt ez a család, akik elsőre teljesen átlagosnak tűntek. Egy apuka, akinek annyi volt a pénze, hogy akar Dél-Korea első számú exportját, a BTS-t is megvehette volna, de ez mellékes. Volt egy anyuka, aki persze jó fiatal volt a férjéhez kepést, de persze higgyük el, hogy igaz szerelem volt köztük, mert amúgy éppenséggel lehetett volna nem?! A kor nem minden. Na ennek a kettőnek meg volt egy fia, aki azon kívül, hogy szódás üvegen keresztül nézte a világot, igazából tökre rendben volt, mert eszes volt, kicsit sokat beszelt, kicsit egoista volt - ilyen családban nem is csoda - de amúgy szórakoztató, meg minden cuki. Aztán HAM!
Nem, mármint sző szerint, mert kicsi korában leharapta az egyik szekálója ujjat. Jujj, ne tudjátok meg mennyit kellett azért fizetni, hogy ne pereljenek a szülők! Mázli volt, hogy pénzszűkében voltak, így az életük végéig való gondoskodás sokkal jobban hangzott, mint a pereskedés, amit úgyse nyertek volna meg tekintve milyen ügyvédjeink voltak. Heh?! Francba lelőttem a poént! Tegyél úgy, mintha ezt nem hallottad volna.
Ja szóval nagyjából a kisfiú 8 éves korában kiderült, hogy amúgy apuja, az nem is a rendes apuja... De akkor mi? Hát elsőre arra gondoltak, hogy vámpír lehet, tekintve, hogy a nagynénje is vámpír mániás volt, akkor lehetett éppen ilyen fétise az anyukának is. Tök hülyeség egyébként, akkor nem az ujjat használta volna chipsnek, miközben a vére a salsa... Nem, ennél jobb volt, mert szirén származéknak született. Egy élet volt ezt kitalálni, tekintve, hogy két hülye mugli egyedül nem igazan tudott rájönni a megoldásra, ezert jött a telefonos segítség, amire csak laza 5 hónap felesleges malmozás után vették rá magukat, hogy megejtsék.
A lényege a sztorinak, hogy a tökéletes kis család, ahol apci elhitte, hogy anci szereti őt jól pofikára esett. Bezony gyerekek, a nő megcsalta szeretett férjét, meghozza egy hallal. Sok(k), tudom.
És most álljunk meg egy pillanatra, mert muszáj levezetnem ezt a matekot! Zseniális, de tényleg, mikor erre rájöttem, majdnem meghaltam a röhögéstől. Szóval alapos kutatás után bárki számára - aki hajlandó olvasni ugyebár - kiderülhet, hogyha 36 évvel ezelőtt jelentek meg az első származékok (ez van a papírokban), akkor nagyon nagyon NAGYON maximum is csak 35 éves lehet az első származék. Ugye? Eddig remélem megvagyunk... Na már most, tegyük fel, hogy annak a 35 éves származéknak relatíve korán összejött egy gyerek, teszem azt... 17-18 évesen. Akkor annak van egy 17-18 éves gyereke... MAX! De akkor kérdem én, hogy édesanyám, hogyan volt képes összeállni, egy kölyökkel?!
Na szóval tubicáim így esett, hogy a gyerek élete ott és akkor el lett baszcsizva. Állítják a szülők, hogy ennek ellenére jóban maradtak, valójában csak nem akarták, hogy kigúnyolják őket, mindegy... De igen, hát apuka annyira nem volt mar jó a gyerekhez, nem kaphatott meg mindent, kegyetlenebb bánásmód, minden, amit egy szomorú romantikus regényből ki tudsz emelni.
S most kéne annak jönnie, hogy mennyire depressziós lett, mennyire magába fordult, de ő csak... Ő csak lázadt. Jó, tudom ez nagyon az a tipikus másik véglet, de ő nem az a nem tanulós lázadozó volt, mert ő tök jól tanult, zseni volt, csak éppen mindig bajt csinált, amire annyi magyarázatot adott, hogy upsz. Vagyis semmit! Ezért vagy 3 suliból kirúgták, mire végre Kínában nyugságban tudott maradni. Ott is inkább csak azért, mert... Amúgy nem tudom, asszem csak el akartam végezni a sulit végre, hogy leszálljanak rólam. Mármint nem én! A srác... De nehéz magamról harmadik személyben beszelni. Jó, miután kiúszott a hal a zsákból, hadd mondjam el, mennyire ritka szar szirén származéknak lenni! Főleg, ha nem is valami értelmes mennyiségben vagy az. Komolyan kereken 1/4-ad - az 1/4-ad nem is kerek - vért kaptam tőle? Őszintén, azon kívül, hogy van pár vágás a nyakamon, meg hetente fáj a fogam az emberi húsra sokat nem adott hozza az életemhez. Nincs rendes hal alakom, a szirén hangom annyira gyenge, hogy nem is érezni, és még a víz alatt is nehezen tudok lélegezni.  Tovább tudok lent maradni, ez igaz, de nem tudok olyan lenni, mint egy hal... Azt már meg se említem, hogy állandóan takargatni a nyakam tök melós és a bőröm is állandóan száraz, ha nem vagyok vízben legalábbis napi 1 órát.
Viszont a történetem, ha mar így kiderült, hogy én vagyok a szerencsétlen áldozata a mesének - igen egyértelműen én vagyok az áldozat - akkor elmondom, hogy nem is végződött olyan rosszul. Lehet, hogy többször bajba kerültem és direktbe szegtem meg olyan szabályokat, amik miatt kicsaptak... De effektíve elég jól tanultam, s sikeresen be is jutottam... Klasszikus énekre! Ja, tökre megérte kijárni a sulit, de hé, legalább azt mondták a hangom jó! És végleg elköltöztem otthonról, hogy élhessem a saját életem... Ezalatt pedig azt értem, hogy megelégeltem az ősöket, majd szépen fogtam magam és elmentem a kuzinomhoz, hátha ő majd befogad! Bastie egy angyal, én tudom, hogy a zord, szadista, vérengző külső mögött ő egy tök jó dhampír, aki szeret. És van vér a hűtőjében... Mindig... Szóval nem kell attól paráznom, hogy nagy éhínségemben tényleg megeszek valakit. Mondjuk remélem beenged, nem kérdeztem meg, hogy jöhetek-e úgy... Örökre.

Ígérem, itt visszafogott leszek, tekintve, hogy kényes a téma...
Eredetileg barna hajam van és zöld szemeim. Nem vagyok metamorf, így csak festetni tudom a hajam, de azt intenzíven csinálom, s mindig zöldre. Nem tudom miért zöld. Fogjuk a Mardekárra, persze... De szerintem csak random ráböktem egy színre anno, vagy azt tudtam biztosra, hogy megy a szememhez és a bőrömhöz. Nem rémlik már.
Kicsi korom óta szutyok a látásom, s emlékeimben mindig is szemüvegem volt. Lassan
lencséket sem lehet annyira elvékonyítani, hogy ne látszódjon, milyen vastag is kéne valójában. Ja, meg lehet műteni, de Bastietól nem kérek rá pénzt, egyedül összevadászni annyit meg nehéz most még.
A ruháimat megválogatom, de inkább csak azért, hogy a nyakamat fedjék. Nem gáz, ha varázslattal kell megoldanom, de kifejezetten bajosabb, mintha csak eltakarnám a kopoltyúkat, amik egyébként annyira csökevényesek már, hogy előbb nézné valaki öngyilkossági kísérlet jeleinek. Pedig ennyire nm vészes a helyzet! Sosem voltam depis igazából. Az egész kisugárzásom arról ordít, hogy elégedett vagyok magammal és életvidám volnék. Nem mindig van így, de az igaz, hogy magabiztos vagyok, ez járásomon is látszik.
Egyedüli érdekesség talán, ha zavarba jövök, a felső bal alját elkezdem csavargatni. Nem nagyon pirulgatok, vagy nem feltűnően.