little black swan

Olyan, mint a 3 hozzávalós mogyoróvajas sütemény. Egyszerű, s elronthatatlan.

De nézzük, mi is kell akkor hozzá? Egyenlő arányban kell elegancia és fegyelem. Elengedhetetlen, az ő háztartásában pedig mindig akad. Ami pedig összetartja egy kevés tiszteletet. Éppen csak annyi, hogy ne essen szét. Ezek után csak össze kell keverni, majd megsütni és kész. Alacsony hőmérsékleten, mert könnyen elég, nagyon kis érzékeny tud lenni, vigyázni kell rá. Meg nem csak dobálgatni, érzéssel bánjunk vele. Oh, a cukor és a só kimaradt. Pedig azok mindig kellenek bele. Főleg a cukor. RENGETEG CUKOR.

C6H12O6. Cukor. Szerves vegyület, melynek íze édeskés, természetesen formában előfodul egyes gyümölcsökben is, valamint a vérben, s ha őt közelebbről megvizsgálják, bizony a glükózszintje az egekben áll valahol. S éppen ezért, helyettesítenie kellene. De mi az, mi elég édesség teheti őt, mégsem hal bele? Kedvesség? Figyelmesség? Pipa. Pipa. Ez így már jobb, de még mindig olyan ízetlen. Talán ha kapna egy kis szeretet. De azt a családja nem adja meg neki, így magának kell majd kiharcolnia... Adjuk neki figyelem mániát, igen ez így tökéletes lesz. Most már egy barátságos fiú, aki éhezik mások figyelmére és törődésére. Kiváló kompenzálás.

Só. Bármennyire kevés is kell belőle, de nem árt. NaCl. Ez nem veszélyes rá, de ha túl sokat eszik, még a égén megárt neki. Kíváncsi vagyok, hogy mivel fejezhetné ki, hogy mennyire sós? Hm... Talán az okoskodó megjegyzései? A visszaszólásai, hogy olyankor is véleményt nyilvánít, mikor nem kéne neki. De csak egészen visszafogottan, nem akarjunk, hogy a kekszünk átessen a ló túlsó oldalára aztán ne legyen édes nekünk.

Kéne rá valami díszités. Gyümölcs darabok jók is lehetnek. De olyan finnyás, mit is szeret? Annanász. Ehw... Nem. Elrontja az ízét. Egy kis citrom? Lime? Próbáljuk ki. Legyünk hát képletesek, s mondjuk, hogy olyan fanyarú, hogy néha ezért marad csendben. Túl savanyú lenne időnként, így jobbnak látja, ha nem mondd semmit, s mindent, mit kiejt a száján az kimért és udvarias. Pedig ő sűrűn beszélgetne, de pont olyan, mint az sütemény közepe, mikor nem hagynak neki elég időt megsülni. Nyers. Márpedig ő egy elég trükkös keksz, nehéz eltalálni a jó hőfokot hozzá. Egyszóval néma gyerek, s az arcáról inkább a savanyúság mutatkozik még. Vagy az érdektelenség. Ritka a kirobbanó mosolya, de ezt kompenzáltuk már a cukiságával.

Azt hiszem akkor kész vagyunk! Ideje megkóstolni... PFÚJ! Mi ez a keserű íz? Az elején érezni a harmóniát, az édeset, ahogyan kompenzálja az enyhe savanyúságát a citromnak, a só pont elég, a mogyoróvajtól tapadós lesz, mint mikor megölel, s azt érzed el se akar engedni maga mellől. Addig figyelsz rá, míg meg nem unja és úgy nem dönt, hogy önként távozik, s mégis... Van benne valami rossz, valami, mi elrontja az egészet, melyet kívülről nem tudsz megmondani. Valami, mi kényszerít, nem tudsz gondolkodni, manipulál, te pedig vakon követed, mert csak az íncsiklandó kekszet látod, kellemes illatát lélegzed be, s elsőre csak a kedvesség és figyelmesség üt szemet.

Füzetét táskájának mélyére süllyeszti, alaposan elrejti két felsője közé, meg se találják, még te sem, hiába tudja, nem tudod elolvasni. Még nincs is közeledben, mégis érzi tarkóján a gyilkos pillantást, a bántó szavak fülében visszhangoznak, de nehogy azt hidd, hogy tudsz rá hatni. Ugyan mitől lenne más pont nálad, mint eredeti otthonában? Azt hiszed azért adták neked, mert annyira szeretik és nagy becsben tartják, hogy inkább küldik be az oroszlán barlangjába?

Felszabadulás részéről, hogy végre elküldték a négy fal közül, hogy nincs több pofon, vagy legalábbis nem a családjától, de neked pedig nem hagyná. Visszaütne. Mondjon bárki, amit akar, lehet szolgának adták neked, de egy pillanatra se hidd el, hogy ezt elfogadja. Szülei bolondok, hogy az ellenségük kezébe adja pont őt, ki úgy ismeri édesanyja technikáit és stratégiáját, mint a saját tenyerét, ki éjszakánként kiszökött, hogy a dolgozó szobában másolja le a jegyzeteket, s vállalta a büntetést, ha elkapták érte. Ostobának hívják, pedig tudja ő, anyja csak retteg attól mire lenne képes, ha otthon maradna. Szabotálna, bosszút indítana ellenük, s az illegális intézkedéseik ellen, melyet édesapja nagyköveti munkájával próbálnak leplezni. Jónak próbálnak mutatkozni, harcolni a neo-halálfalók ellen, de ők sem különböznek, hiszen hasonlóan rosszul cselekednek, ölnek, csalnak, hazudnak, csak eközben képviselik hazájukat, adnak valamennyi a koreai kormánynak, morzsákat, melyek valahogy mindig elégnek bizonyulnak ahhoz, hogy szemet hunyjanak kétes ügyleteik felett. Gyomrát is felforgatja az egész, s nem bírja nézni, hogy ártatlanok szenvednek családja miatta. Saját maga gyötrelmeiről nem beszél, hogy lábába időről időre belehasít a fájdalom, hacsak pisztolylövést hall, vagy egy-egy éjszakán rémálmából felriadva úgy érzi ismét fogva tartói próbálják lekötözni, majd elsül a fegyver ő pedig felvisít, keservesen sír, napokig csak fájlalja a lábát, mielőtt megtalálnák, s még mielőtt képesek lennének megmenteni végtagját.

Nem fog hiányozni. Sem az életveszély, sem a szülei kérdőre vonása, s hanyagolása, melybe könnyen bele is halhatott volna. Nem, nem hiszi, hogy melletted félnie kéne. 23 éves, megtanulta 14 év után, hogyan éljen túl egy túszjátszmát. Nem kell elhinned, hogy volna esélyed ellene. Túl okos, te is be fogod majd látni. Adj időt magadnak, hogy rágyere, hidd el, elsőre nem fog sikerülni. Bolond vagy, ha elhiszel mindent, amit elsőre látsz. A néma bólintások, a hideg arc, az időnként felragyogó arc... De gondolatai kavalkádjáról mit sem tudsz. Elhiszed, talán retteg tőled, vagy talán éppen kezd beléd zúgni, valójában pedig azon gondolkozik vajon észrevetted-e a levendula kivonatot kávédban, vajon feltűnt-e a cukor hiánya, s meg tudod-e mondani, hogy édesítőre cserélte? Láttad ma ruháidat? Élére hajtva. Megszagoltad? Érezted rajta az enyhe sakura illatot? Ő volt. Mindent ő csinált meg. Apróság, tudja ő, s hidd el, nem azért teszi, hogy megkedveled. Erős és kiegyensúlyozott férfi kell neki, olyan vezető, ki napra kész, aki pihent, nem stresszel. Csak ilyen emberrel lehet képes elpusztítani a családját.

Igen, kihasznál, mert ha már a sors kegyetlen fordulata volt, hogy pont téged kell szolgálnia, akkor próbál valamit kihozni a helyzetből. Nem igazán érti mi volt az alku tárgya. Fegyverszünetet kértek, csupán 3 hónapra, maga sem érti, miért kellett ez, s te... Te nyilván nem akartál belemenni. Úgy érezted meggyengültek, támadni akartál. De gyengék lettek volna? Vagy csupán ez is álca volt. Ki tudja már mit akartak ebből kihozni szülei. Talán csak indok volt, hogy őt ajánlják fel neked, középső gyermeküket, kivel azt csinálhatsz amit akarsz, hasznosítsd ha úgy kívánod, rendelkezz vele.

Nem ellenkezett a döntéssel szembe, tudta, időhúzás és felesleges szájalás lett volna. Nem értette. Talán egyike azon ritka eseményeknek, mikor tényleg nem tudta kitalálni, hogy miért akarták így a szülei. Talán időt kívántak nyerni, s pont jól jött ki, hogy elkerüljön otthonról. Talán abba bíztak, hogy amint kiteszi lábát megölöd. Elvégre bajos volt. Meleg, ráadásul nyíltan, mit a koreai kormány nem tűr el, s még ott volt az is, hogy nem félt tönkre tenni a saját családját sem. Szerencsére több eszed volt. Bár kegyetlen vagy vele - lehetne erről a kijelentésről vitatkozni - ő az első pillanattól kezdve csak tette, amit kértél tőle. Sűrűn szólt vissza. Kijelentette a véleményét. Időnként direkt tett több szódát az italodba, ne legyél olyan részeg. Szándékosan használja azt a masszázs olajat amit, segít neked aludni. Ne értsd félre őt, nem kedvel. Csak kellesz neki.

S az utolsó pár hónap? A furcsa viselkedése? Semmiség. Csak olyat tapasztal, melyet 23 év alatt nem. Figyelsz rá. Mert emlékszik, mikor először kapott tőled kekszet, s hogy te voltál az, aki amint kiderült cukorbeteg, vett neki speciális édességet, külön diétát kapott, s lehet morogtál miatta, de megtetted ezt érte. Az elején csak idegesítésnek ment át hozzád aludni, mostanra viszont már megszokás, s tudja, nem fogod kirúgni, amíg rendesen viselkedik. Fenyegeted, de még sose tettél benne nagyobb kárt. Hasznos, tudja magáról, s tudja, hogy ugyanannyira kellettek egymásnak. Nincs tévképzete, nem hiszi azt, hogy a kedvéért jobb lennél, de nem is vágyik rá. Amíg megteszed azt, amit kér a szüleiről kapott információkért cserébe, addig neki kényelmes ez a kapcsolat. De akkor mi változott meg? A hozzáállása. Kissé lazább, kissé mosolygósabb, kissé szemtelenebb veled. Átlátsz rajta, érzékeli, s bár nem elég bátor levetkőzni álcáját, hagyja, hogy úgy lásd, ahogyan nem mindenki teheti. Talán jobban fogod majd emiatt bírni.

S bár ne hadonásznál olyan sűrűn a fegyverrel. Bár ne kéne hallgatnia a lövéseket, bár ne sírna annyit egyedül a szobájában, bár ne kapna pánikrohamot. Bár ne látnád soha, mikor összetörik. Emberibb? Igen, emberibb, de kikészíted. Gyötröd őt, s ezért sem mer önmaga lenni. Ha fizikailag békén is hagyod, hát mentálisan bántalmazod. Bár észrevennéd, hogyha egy fokkal megértőbb lennél vele, hacsak annyit tennél érte, hogy nem kell hallgatnia a fegyverek hangját, akkor esetleg többet segítene. Így viszont megtartja két lépéses távolságát, s csak a távolból hajlandó jeges tekintetedet állnia, melybe ugyanolyan csillogó szempárral néz, mint az első héten, mikor megérkezett, s rájött, talán nem is vagy olyan haszontalan és buta.

Már csak a kérdés, mit tervezel? Igen, Te. Mert ő tudja, hogy mit akar, véghez is tudná vinni, igaz, kellesz te is neki, de tud ő manipulálni, rá tudna venni, hogy tedd, amit mond. S mégis, valahol inkább összefogna veled, nem örökre, csak mostanra, annyit akar csupán, hogy te kerekedj felül. Nem ért veled egyet, nem bír, kifejezetten utálja minden második cselekedeted, de azért inkább te, mint ők, mert a családja csúnyán kihasználja a politikai helyzetüket. Te maffia tag vagy, neked ez más, tőled nem várja el, hogy jó légy. Nem illene hozzád amúgy sem.

Nem bánja, hogy nem lett belőle lány. Furcsa volna. Mármint így férfiként az volna, de egyetért, miszerint arca inkább lányos, a testvéreihez képest is. Az anyjára ütött, ezt mondják. Nem annyira alacsony, de messze nem üti meg a 180 centit sem, ami csak akkor zavarja, ha a könyvtárban a felső polcon lévő könyvet szeretné kikölcsönözni.
Viszont tud öltözködni az alkatához. Vállai egészen szélesnek mondhatóak, izomzata nem kidolgozott, szálkás, de a bővebb ruháiban nem látszik. Igyekszik mindig elegáns maradni, szívesen keveri a korszakokat, hol 80-as évekbeli divatot követ, hol pedig a tradíciós ruháik modern verzióját veszi fel. Kiegészítők terén is előnyben részesíti a hajcsatokat, hiszen vállig érő fekete haja sűrűn zavaró, mikor szemébe lóg. Nem retten vissza a fülbevalók, nyakláncok, karkötők és gyűrűk viselésétől sem, szerinte ez is csak hozzáad a szép kinézetéhez. Nem akar helyes lenni. Szépnek akar mutatkozni, nem lányosan, azért igyekszik valamennyire pasis maradni. Szoknyát azért nem húzna fel, bár nagyon kedveli az élénk színű felsőket.