Nightmares. Cal & Sienna

- És akkor odaléptem hozzá, és azt mondtam...
- Aha... - húzom meg a kezemben szorongatott üveg sört, teljesen figyeljem kívül hagyva a mellettem álló Caius szövegelését, minden figyelmemmel Siennára koncentrálva. Pedig valójában egyedül rá kellene összpontosítanom, a srác közelébe férkőznöm, a legjobb haverjának lennem, ismerni minden gondolatát. De mostanra már amúgy is annyira be van állva, hogy szerintem tulajdonképpen ő sem tudja már, miről magyaráz, engem meg mára már kurvára fáraszt és untat a nonstop szövegelése. Gondolom mert túl józan vagyok ehhez a bulihoz, persze nem is azért vagyok itt, hogy szórakozzak. Bár valószínűleg fele annyira sem frusztrál a csávó részeg mondókája, mint az unokahúgom viselkedése. A kviddics meccs óta tartja tőlem a sok lépés távolságot, ami persze érthető is, én pedig tiszteletben tartom, hogy nem akarja, hogy köze legyen hozzám. De ez, nyilvánvalóan, nem zárja ki, hogy távolról szemmel tartsam, amivel együtt jár az is, hogy időről-időre kicsit belepillantok a fejébe is. Muszáj tudnom, hogy van, hogyan viseli a történteket, hogy beszélt-e már valakinek, vagy hogy egyáltalán megfordult-e a fejében. Csakhogy az, amit látok vele kapcsolatban, tulajdonképpen rosszabb, mintha köpött volna. Megjátsza hogy semmi gondja nincs, de elkezdett lecsúszni a lejtőn, ami nem csak azért probléma, mert kockáztatja, hogy a legrosszabb pillanatban csússzon ki a száján az igazság. Ezek a partik, az ivászat, ahogy elzárkózik a barátaitól, és... Harvey Shelby. Egyesek azt pletykálják, hogy talán van közöttük valami, és először majdnem elhittem én is, de nem állt össze a kép. Aztán elkezdtem valami egészen másra gyanakodni. De ha a gyanúm beigazolódik, annak következményei lesznek.

- Hozok még egy kört - szólok oda a “havernak”, pedig én még mindig az első sörömet iszom, az sem fogyott el teljesen, aztán megindulok arra, amerre Sissyt láttam meglódulni.

- Sienna merre ment? - állítom meg a barátnőjét, akivel az előbb táncolt és beszélt, ő pedig hátsó kijárat felé legyint.  

- De erről szerintem már lekéstél, pajti! Shelby valószínűleg épp most döngeti hátul a raktárban. - Megkeményedő tekintettel pillantok le a csajra, mielőtt újabb lendületet véve tovább indulnék a mutatott irányba. Még nem jutok keresztül a tömegen, amikor Sienna visszatér, és rögtön megy is a mosdók felé. Csak egyetlen pillanatképet sikerül elkapnom a fejéből, de az éppen elég, hogy megszaporítsam a lépteimet, és dühödtem törjek keresztül a bulizókon. Talán egy lélegzetvételnyit habozom, mielőtt berontanék a női mosdóba, majd azzal a lendülettel ki is kapom a lány kezéből a fiolát.

- Na még mit nem! Kurvára nem fogom hagyni, hogy miattam tönkre tett magadat, világos? - Eddig tartott, hogy kimaradok a dolgaiból. Ez nem fog az én lelkemen száradni. A fiolát legszívesebben csak lehúznám a klotyón, vagy rátaposnék, de még szükségem lesz rá, hogy annak a kurva Shelbynek a képébe nyomjam, és elmondjam, tudom mit csinál. Ez volt az utolsó, hogy ilyen szart adott el Siennának, azt garantálom. - Össze kell kapnod magadat, megértetted? - mutatok fenyegetően feltartott mutatóujjal a lányról, míg a másik kezemmel a kabátom belső zsebébe süllyesztem a tőle elkobzott cuccot. - Fogyasztottál már belőle valamennyit? - kérdezem aztán elkapva az állát, hogy magam felé fordítsam, és megvizsgálhassam a szemeit. Személyesen fogom meghánytatni, vagy berángatni egy zuhany alá, ha az kell. Mondjuk egyelőre azt sem tudom, hogy amit vett, milyen formában akarta elfogyasztani, de megtalálom a módját, ha kell, hogy kiderítsem.

Meg kellene gondolnom kétszer is, hogy berontsak-e a női mosdóba, de ebben a pillanatban nem érdekel más, mint hogy megakadályozzam Siennát abban, amit tenni készül. Sok minden szárad már a lelkemen, és szeretem azt hinni, azzal nyugtatni magamat, hogy mindent jó okkal teszek, a legrosszabb dolgokat is csak azért, hogy egy jobb, biztonságosabb világban éljünk. De nem akarok felelősnek lenni azért, hogy azon kevés rokonaim egyike, akik tényleg fontosak nekem, a szemeim előtt tönkre teszi magát. Miattam. Ha rajtam múlik, ez nem is fog megtörténni. Szinte feltépem az ajtót, úgy nyomulok be, kicsavarom a lány kezéből a gyanús szert tartalmazó fiolát és annak kupakját, majd a saját zsebembe rejtem. A sorsáról később fogok dönteni, mert természetesen lesznek még vele terveim, meg azzal a személlyel is, aki eladta neki.

- Felejtsd el! - szólok rá, és lépek hátrébb eltolva a kezét magamtól, amikor Sienna a szer után nyúlna. Így sem lehetek biztos benne, hogy nem fogyasztott még belőle, muszáj biztosra mennem. Rákérdezek, de számítok rá, hogy nem fogja az igazat mondani, ezért ismét bele kell pillanatom a fejébe. Bár már magában az is elég árulkodó, hogy kerüli a pillantásomat, hiába fordítom magam felé a fejét. Csakhogy elég jó legilimentor vagyok már ahhoz, hogy szemkontaktus és varázslás nélkül is kiderítsem, amit tudni akarok. És amit találok, az csak tovább növeli a haragomat. Már így is kicsit be van állva, a cucc pedig valószínűleg perceken belül be fog ütni. Így nincs értelme elbeszélgetnem vele, de nem is hagyhatom itt a sorsára a Harvey félék közelében.

- Ó, a kurva életbe! - szűröm a szavakat a fogaim között, ahogy hátra rántva magát megtántorodik. - Baszki, Sienna! Nem az a lényeg, hanem hogy... - félbe harapom a mondatot, majd a fejemet ingatom. - Most szépen velem jössz! - kapom el a felkarját, és megindulok vele kifelé. - Két lehetőséged van – torpanok meg még az ajtó előtt. - Vagy jössz önként, ellenkezés nélkül. Vagy vállamon foglak kicipelni innen. Sőt, ha kell, el is kábítalak. Senkit nem fog érdekelni, azt fogják hinni, hogy kiütötted magadat, holnapra meg a többségük emlékezni sem fog. Szóval? Melyik legyen? - fordulok szembe várakozó, és egyben határozott, ellentmondást nem tűrő pillantással a lánnyal.

Összeszorítom az ajkaimat, és inkább nem mondok semmit. Itt nem. Egyébként persze, hogy fontos, hogy ne beszéljen senkinek, és igen, aggaszt annak a lehetősége, hogy megosztja valakivel, mit látott. Abból egyikünk sem jönne ki jól. De jelenleg nem emiatt aggódom leginkább. Baszki, miért kell ezt ennyire megbonyolítani mindkettőnk számára? Miért akarja tönkre tenni magát valaki miatt, aki azt sem érdemelhette volna meg, hogy egyáltalán megszülessen? Nevetséges és egyben szánalmas, amit ez a lány művel, és legszívesebben jól megráznám, hogy elfelejtse ezt a hülyeséget, de tudom, muszáj lesz türelmesebbnek és megértőbbnek lennem vele. Csak ezt így kurva nehéz, látva, hogy miket tesz éppen. Ezt nem lehet cukiskodással megoldani, az is biztos. Annak nem lenne rá semmilyen hatása, pláne ilyen állapotban nem. Úgyhogy ultimátumot adok neki, mert persze másképpen aligha lenne hajlandó normálisan viselkedni, és velem tartani. Nekem meg mindegy, nem szarakodok, és nem beszélek a levegőbe - ha kell, simán kiütöm egy kábító átokkal, és viszem úgy. Szerencsére időben észhez tér, és nem kell beváltanom a fenyegetéseimet.

- Nem arra megyünk! - rázom a fejemet, amikor a kocsmából kilépve a kastély felé emeli a pillantását. - Beszélnünk kell valahol, ahol senki nem hallgathat ki, szóval... kapaszkodj – vonom magamhoz szorosan a derekánál fogva, és csak két pillanatnyi időt hagyok neki, hogy felfogja, mi is történik, de ellenkezni már ne legyen lehetősége, aztán már hoppanálok is vele egy kisebb kihalt londoni utca közepére. - Ide jöttünk - mutatok előre, majd a megfelelő védőbűbájt leoldva már tárul is ki az előttünk álló lakás ajtaja. - Gyerünk, Sissy, szedd a lábacskáidat befelé! - legyintek, egy félig-meddig udvarias gesztussal engedve Siennát magam elé, de ha nem indul meg magától, szívesen rásegítek. Azonban ahogy belépünk, és az ajtót egy újabb gyors bűbájjal bezárom magunk mögött, már el is távolodom a lánytól, és hátra hagyva őt, lazán beljebb is sétálok. Már itt van, ahol akartam, és innen megszökni egyelőre nem fog tudni, mert a falakon belül hoppanálni nem tud, sem a lakást lezáró bűbájokat egykönnyen megtörni, úgyhogy végre lesz alkalmunk beszélni. - Vizet? - kérdezem jó házigazdaként. Normál esetben talán kínálnám mással is, de most legfeljebb csak vizet kaphat.