i sometimes forget who i really am, and this is when i became like this
C
sendes vagy, nyugodt, talán mások el sem hiszik, hogy olyan kegyetlen és kétszínű vagy, amilyen. Csak én ismerlek igazán, mert én hallom a belső gondolataidat, s láss csodát! Most még az irányítást is átadtad nekem! Thomas drágám, úgy imádlak, mikor elveszíted a kontrollt, s végre én kerülök előtérbe. Esküszöm, még szemeid is elsötétülnek, ahogyan meglátod szemed sarkából a csillogást. Bár nem veted a sminket, most mégis zavarja a szemedet, de csak azért, mert tudod, hogy a lányosabb külső egy félvérhez tartozik. Hogy meleg? Az mit sem érdekel, én is leszarom, hiszen te is az vagy. Nem vagyok! Kinek hazudsz most? Nekem, vagy magadnak? Hiszen a drága Riennek sem tudsz ellenállni már. Igen, már becenevet is adtál neki, arca megbabonázott, azóta is vágysz rá, mert tudod, tőlem másképp nem szabadulhatsz meg, csak ha finom bőréhez érhetsz, s elveszhetsz barna íriszeiben. Milyen romantikus! Fogad már be! Ezt szeretnéd? Menjek el? Mondd rájöttél már egyébként, hogy mit csinálsz? Mert bizony ahogyan megpillantottad az áldozatodat nem igen haboztál… Rémlik még, ahogyan kuncogni kezdtél rajta? Ahogyan beleálltál, s egy mocskos félvérnek hívtad? Mekkora nagy szerencséd van, hogy nem volt a párja a nyakán, mert ellenne… Hm nem még ellene is nyertünk volna, mert hát… Te olyan okos vagy! Én pedig használom a tudásod. Mit csináltunk? Visszaszólt… Én dühös lettem… Te pedig akkor léptél közbe igaz? Nem öltem meg. Még mindig itt van, a markunkban, s csak egyetlen egy szót kéne kimondanod, hogy elintézed. Nem ölöm meg! Felőlem játszadozhatunk is vele! Ki érdekelnek a minket figyelő diákok? Nem újdonság számodra, hogy nyilvánosan alázol meg másokat. Sokat csináltuk mi ezt odahaza is. Élvezted, a mai napig lázba hoz, hogyha valakinek úgy rendesen árthatsz. A legrosszabb fajta vagy, mert mindenkit lenézel. Aranyvérűek között is megválogatod az embereket. Ezért vagy Ronan mellett, mert őt megérdemled. A sors is azt akarta, hogy ti ketten találkozzatok. De Rien… Áruld el, mit látsz benne? Semmit! Csak a padtársam, nem is kedvelem. Akkor nem gáz, ha következő alkalommal a gyengélkedőre kerül, ugye? Nem zavarna… Az sem érdekelne, ha ez a kevert vérű itt is most elvérezne. Én tudom, hogyha felgyulladna itt előtted, s neked lenne egy kancsó vized, akkor inkább meginnád, minthogy eloltsd a tüzet. Mikor jössz már rá végre kedves Thomas, hogy örömmel tölt el, ha valaki szenved? ELÉG!
Mindössze egy pillanatnak tűnhetett kívülről, míg elbambultam, de magamban a vita egy örökké valóságnak érződött. A mardekáros fiú még mindig előttem állt, én pedig csak féloldalas mosolyogtam rá. – Szánalom… Hogy varázserővel rendelkező szülőd egy muglival állt össze, majd… Egy ilyet hozott világra anyád. – horkantok, sőt egyenesen nevetek. – Minek vesznek fel egyáltalán ilyeneket? Mondd, tudod melyik a pálcád eleje és vége? Használtad már valaha órai gyakorláson kívül? Vagy csak bűvész trükköket tudsz? Biztos nagy sikere lehet! Bár gyanítom te inkább csak a ringyoskodásból élnél meg. Annak is… Csapnivaló lennél, de talán tudod elég olcsón adni a tested, hogy valaki megfizessen. A pasid is bizonyára mással hetyeg inkább, csak ne kelljen téged állandóan elviselnie. Mit hazudott ezúttal? Edzésen van? Tanul? – szemet forgatok. – Ennyire naiv nem lehetsz. Téged? Szeretni? Pont egy aranyvérű? Álltasd csak magad… Még talán aranyosnak is lehetne mondani. – Egy dologban igaza van démonomnak… Nagyon élvezem bántani őket.
be careful fighting someone else's demons - it may awaken your own.
blaise && thomas
Megszoktam már, hogy amióta Jay mellettem van, teljes nyugalomban végig tudok sétálni a folyosón. Hogy nem kell félnem a zaklatóktól, hogy a vécében kényelmes tempóban kezet tudok mosni anélkül, hogy aggódnom kellene vagy a tükrön keresztül folyamatosan a hátam mögé kellene néznem. Hogy hiába van rajtam szoknya, senki nem fog beszólni, s még csak rosszalló pillantásokat sem kapok, ha a pasim épp mellettem ácsorog - márpedig mindig a közelemben van. Mindig, de mindig, amit imádok. Kivéve most. Mert most nincs mellettem, és meg is lett az eredménye: betalált egy Hollóhátas fiú. Viszont hiába van egy bizonyos rémisztő pillantása, én csak-csak álltam a sarat és visszavágtam neki amikor csak tudtam. Még meg is szóltam, hogy biztos tévedésből került a kékekhez, különben most nem lenne annyira hülye, hogy kikezdjen velem. Mert ha Jay megtudja, biztosan ki fogja nyírni. Azaz szerettem volna hinni benne, hogy ha elégszer mondom ki a nevét hirtelen megjelenik és egy öklössel elintézi a fiút, de persze pont most nincs sehol! S épp beszóltam neki ismét, mikor teljesen lefagyott. Mintha most reboot-olnák a rendszerét, vagy tudja franc. Csak nézek rá ütődötten, s még meg is lengetném a kezemet az arca előtt, ha nem félnék attól, hogy váratlanul leharapja azt. Valamiért azt képzelem, hogy titokban cápa fogai vannak és kétágú nyelve. Illene hozzá. De aztán nagy nehezen magához tér, s bár az előző mondandómtól teljesen eltérő választ ad, amit mond az így is eléggé fáj. Igyekszem a lehető legkevesebb reakciót mutatni, de anyukám említése azért tényleg kegyetlen dolog. – Milyet, hmm? Mondd csak ki te önelégült vérnáci, hadd lássa mindenki mekkora egy megalomán pöcs vagy! – Vágom vissza, mert azért a sértegetés ellenére van még bennem némi harci szellem… De tudom, hogy nem sokkal több szorult belém ebből, mint egy vérmes kiscicába, úgyhogy hamar ki fog az fogyni ha nem vigyázok. És ha ez az ijesztő fejű srác tovább folytatja a cseszegetésemet. – Ne is haragudj, de már maga a tény, hogy ezt mind felsoroltad csak azt bizonyítja, hogy az önutálatod meg az önbizalom hiányod mások eltaposásával próbálod kompenzálni. Téged miért zavar az, hogy a fél családom mugli? És mondd már meg nekem, mi közöd van ahhoz, hogy én meg a pasim mit csinálunk? Mi van, kicsi a farkad ez a baj? És ha megcsal? Ki vagy te, hogy ehhez bármilyen megjegyzést hozzáfűzz, hm? – Közelebb lépek hozzá, s úgy nézek fel rá, közben szemöldökömet is összeráncolom, pedig tudom, hogy ettől nem fog komolyabban venni. Sőt, már számítok is rá, hogy ki fog nevetni. – Köszi szépen a nem kívánt vélemény nyilvánítást, majd értesítelek, ha szükségem lesz további ehhez hasonló, hasztalan kommentekre – közlöm vele, s még végig is pillantok rajta föntről lefelé, majd vissza. De nem, itt még nem fejeztem be. – Tudod mit gondolok? – Kezem kissé ökölbe szorul. – Azt gondolom, hogy csak egy elkényeztetett, figyelemhiányos szerencsétlen vagy, aki azt sem tudja mit kezdjen magával az életben, ezért inkább azzal foglalja le magát, hogy másokat baszogat. Mi van, Ronan nem foglalkozik veled eleget? – Egy apró mosoly jelenik meg a szám sarkában. – Igen, feltűnt ám, hogy Ronan után koslatsz, Campbell. Csak nem szerelmes vagy belé? Azért lesed minden mozdulatát folyamatosan?
