Sosem egyszerű egy ember jellemzése, pláne akkor nem, mikor ki sem forrt a személyisége. Mondhatnánk olyan felületes dolgokat, hogy határozott, magabiztos, vakmerő, olyan, akár egy viktoriánus korban ragadt úriember, aki szerint a nőket nem lehet egyenrangúként kezelni, viszont rendkívül udvarias velük, s ez nem csak abban merül ki, hogy előre engedi őket, vagy néhány ócska bókkal kedveskedik nekik. Különösen ügyel a szavaira, kimérten válaszol a kérdésekre, nem emeli fel a hangját, kezet pedig végképp nem emelne rájuk… Nyálas. Fogd be! Túlságosan is hasonlítani kíván egy leányregény főhősére, ki bátran szembe mer szállni azért, hogy igazságot szolgáltasson, csakhogy saját maga is hazugságokban él. Ugyanis családja arra tanítja, hogy legyen előítéletes, ne álljon szóba félvérekkel, ne keveredjen velük, s persze ő engedelmes gyermekként szót is fogad… Mikor látják. Mert bár valóban nagyon félti hírnevét, azért időnként elgurul a gyógyszere. Hozzáteszem, miattad! Nem féltétlen nevezhetjük őt gonosznak, mert legtöbb esetben a szülei kérésére kezeli le az embereket, s neveltetéséből adódóan a nők sosem érhetnek fel a férfiakhoz. Utóbbit pedig alaposan meg kell válogatni, mert csak az aranyvérűekkel lehet barátkozni, onnan is jobb, ha elit családból jön a gyerek. Eleve válogatósabb alkat, mert számára fontos a pontosság, a tökéletesség, saját magát is sokat kritizálja, sőt olyan elvárásokat állít magával szembe, melyeket talán még a szülei sem tennének. A csalódásit – főleg ha saját magával szemben történik – általában gyűlölet követ. Saját magát leginkább azzal bünteti, hogy kétszer olyan keményen kezd dolgozni, s olyankor még enni is elfelejt. A testvérei sosem értették, hiszen nem az okozza a gondot, hogy ne lenne okos. Az iskolában kiválóan teljesít, irigykednek is a memóriájára és a gyors észjárására. Bár ő állítja, hogy csupán kreatív, s azért tud olyan könnyen előállni megoldásokkal, mert alaposan értelmezi az elméletet, így könnyebb megtanulni is az anyagot. Bár… könyveket nem szeret olvasni. Na! Ez így nem igaz, szoktam én olvasni. Maximum tankönyveket búj. Anyád… S valóban elég gyorsan be tud gurulni. Néha úgy festhet, hogy csak egy pillanatról a másikra változik meg. Nincs rá logikus magyarázat. Viszont az udvarias és illedelmes férfiból elég gyorsan tud egy érzelemmentes és könyörtelen emberré válni. Olyankor még vissza se akarja fogni magát. Átlagosan csak azokkal szemben paraszt, akikről úgy gondolja, hogy nem érdemlik meg kedvességét és figyelmét. Kegyetlen tud lenni, mert lenéz mindenkit, aki nem aranyvérű, mert csak a legfelsőbb réteggel hajlandó szóba állni, mert szeret fájdalmat okozni másoknak fizikailag é lelkileg is. Nem igaz! Te kényszerítesz! Csak akkor hajlandó kivételt tenni, ha az illető hasznosnak bizonyul… Egyébként nem alacsonyítja le magát senkihez sem. Azt kifelejted, hogy viszont cserébe bármit megtennék a barátaimért! Mi mindent…? Nem teszel semmit. Ronant is… Ronanért az életemet adnám! Kidobott! Fogd be! Fogd be! Fogd be!
My glittering vision is a diamond
Acélszürke, börtönszürke, cementszürke, egérszürke, gránitszürke, betonszürke... Az egész világ szürke.
A hófehér papírlapokat fekete jelek csúfítják el, melyek egyre csak gyűlnek, mintha sose kívánnának elfogyni, mintha nem fogynék ki a szavakból. Szinonimaszótárhoz hasonlóan csupán magamat ismétlem, de mindig más kifejezést használok arra, hogy igazából megvagyok. Elvégre mit is értünk ez alatt? Hiszen élek, lélegzek, arcomon mosoly húzódik, nevetek, s tanulmányai átlagom pontosan ugyanolyan tökéletes, mint eddig volt. Minden rendben van, mert nincs mire panaszkodnom, nem lehet mire, az életem tökéletes. Az Egyesült Királyság messze nem olyan zord, s nem olyan esős, mint elsőre leírták. Nem fázok esténként a takaró alatt. Nem hat idegennek fejem alatt a párna, melyre minden este lehajtom fejem, hogy álmomban tovább éljem ugyanezt az életet, hiszen annyira csodás, hogy nem is kívánhatnék többet. Ronan itt van mellettem, mintha soha el se ment volna mellőlem. Még mindig mi vagyunk a legjobb barátok, s halkan ugyan, de megsúgta, hogy hiányoztam neki. Szobámban nem magányosan ülök, szobatársaim természetesen beszélnek hozzám, figyelmemre vágynak, mert megkedveltek, elég rövid alatt, s most alig tudok két mondatot papírra vetni, hiszen állandóan beszéltetnek. Igen, nagyon boldog vagyok. Elvégre a Roxfort egy varázslatos hely, befogadó, megnyugtató, s kilóméterekkel könnyebb, mint elsőre gondoltam, hogy lesz. A hang is nyugodni látszik, már egy ideje nem hallom olyan sűrűn, most sem suttog finoman a fülembe, csupán zene szól a háttérben…
The first day cuts me to the bone The second leaves a bruise The third day I wish I was dead The fourth day I'm confused And when the fifth and sixth day come I've got no damn to give But the seventh day still comes around And I go through it all again
Nem kerget az őrületbe, s nem kér tőlem semmi ahhoz hasonlót, mint ami Amerikában történt. Többé nem a démonom, csupán a szél hangja, melyet ignorálok, s mely már nem képes kegyetlen elmejátékokat játszani velem, mely kényszerít, hogy bántsak másokat, hogy akaratom ellenére, ha úgy érzem nincs más választásom, s el akarok érni valamit, akkor egyszerűen pálcát szegezzek az illetőre, s jobb esetben nem ölöm meg. Nem mintha megtudták volna, igaz? Nem, többé nem támadok lesből… Mert úriember vagyok, kit arra neveltek, hogy tartsa a mércét, kinek legnagyobb bűne, hogy túl hamar felnőtt, hiszen apja nevelte, s mint olyan ember, természetesen kitanította, hogyan bánjon az emberekkel, hogyan nyerje meg őket, s közben legyen rendes, kedves, engedelmes… Nem bolondultam bele, hogy anyám és apám két különböző nézetet vall, hogy két kultúra vegyül bennem, s lelkem két felé szakad, elmém ellent mond magának, keresi a tökéletes választ, az arckifejezést, a kézmozdulatot, mivel le tudom venni a lábáról beszélgetőpartnerem, de minden alkalommal, mintha saját magammal harcolni, s a csatát csak elveszíteni tudom, mert bár mindig akad egy győztes, én csupán szánalomra méltó vitámat látom ezen helyzetekben. Szánalmas is vagy.
Mások gondolatai walzert járnak, míg enyém inkább hasonlít egy lázadó börtönhöz. Mire jó az iszonyat tudás, melyet kemény munka árán szerzek meg, ha csupán töredékét tudom hasznosítani, hiszen minden más egy katyvasz lesz csak belőle? Mert a hang nem csillapodik, sőt egyre hangosabb, s úgy érzem. Dobhártyámat szaggatja, pedig tudom, másnak nem hallatszódik, csupán elmém szüleménye, s csak engem kínoz. Rémálmaim elől előle menekülök, mert életem messze nem olyan csodás, mint állítom. A zord idő valóban annyira hűvös, s kegyetlen. Az eső mindig szakad, még akkor is, mikor ablakomon kinézve süt a nap, szemeimet sötét fellegekből ömlő zápor borítja. Szobám magányát csupán a csend tölti ki, mert szobatársaim sosincsenek velem. Nincs ember, ki megkedvelt volna, ki tárt karokkal várt volna egy olyan szörnyet, mint én. Mert semmi nem változott. Az évek nem szépítettek meg semmit. Emlékeim rémképként üldöznek álmaimban, egyetlen nyugodt éjszakám sem volt még. A takaró alatt megfagyok, párnám a fejem alatt kényelmetlen, kemény, nyom, idegennek hat. Az egész hely mintha még mélyebbre próbálta rántani. Nem tudom már mi a helyes. Nincs irányadóm, nem kérhetek tanácsot szüleimtől, hiszen nincsenek itt, testvéreimet nem traktálom. Egyedül a hang van nekem, mint beszélgetőm partnerem, mely elmém egy eldugott részében állandóan ott van. Időnként előbújik, máskor pedig csak csendben dúdol, mintha azt akarná elhitetni velem, hogy valóban zene szól, mintha itt sem lenne, nem figyelne, nem várna lehetőségre, mikor ismét rosszra ösztökél. Évek teltek el, mióta először meghallottam, s nem tűnik el. Pedig kitépném, elégetném, hamvasztanám, majd elásnám mélyre, hogy többé sose halljam, akkor sem, ha valami csoda folytán életben marad volna.
The first year cut me to the bone The second left a bruise And dark thoughts clouded up my mind The third and fourth years too But when the fifth and sixth years came I saw a little light In seven years you'll realize Sometimes it just takes time
Ronan az egyedüli, aki nem ítélne el… Nem tud semmit, nem is sejti, hiszen titkolom előtte, hogy nem vagyok olyan tökéletes, mit azt hiszi. Kamugép vagy! De ha megbocsájtana mindent elmondanék neki! Nem lenne több titok, mert tudná, hogy minden a te hibád! S ne feledd, hogy ki miatt is vagy itt? A szüleim kértek meg rá, hogy utazzak el, legyek Ronan mellett, hogy vigyázzak rá. Gyerek korom óta mindig ott voltam neki. Mindig engedelmesen követtem parancsait, de ami történt vele… Nem hagyhattam, hogy baja legyen! Persze, hogy ők is így gondolták. Én kértem meg őket, hogy küldjenek el. Én akartam mellette lenni! Te csak maradtál volna egyhelyben, mint engedelmes kutya, akinek gazdija azt parancsolta, hogy üljön és várjon. Nem igaz! Tudom, hogy apáék kértek meg! Nélkülem el is felejtett volna Ronan. Pótolható vagy. A Roxfortban temérdek olyan van, mint te. Talán azt hiszed, hogy Ronan majd örökké várni fog rád? Várna rám… Visszajött volna hozzám. Én tudom, hiszen ismerem, és tisztában vagyok vele, hogy ő is a legjobb barátjának… Igaz…? Most hova tűntél?! Ne hagyj egyedül… A fehér papírt feket jelek és antracitszürke foltok csúfítják, érzem orromból folyik ki egy-egy csepp, fejem hasogat, szaggat, úgy érzem felrobban, de a hang meg se szólal, most bezzeg csendben tud maradni.
In a world with no rules
*füttyent* Gyere ide szépfiú, hadd nézzelek! Ne haragudj, de nem kezdek el a saját tükörképemmel beszélni, az még tőlem is túlzás lenne... Pedig elmondhatnám, hogy milyen helyes vagy! Plusz mi van akkor, ha bókolok neked? Ez csak egy kis önbizalom boost. Plusz én el tudom mondani milyen jól áll rajtad az a vörös ing, amit a húgod adott neked... Ne viccelődj, ha én színvak vagyok, akkor te is. Pedig én látom! Nagyon is a te színed. Naszerúen megy a fekete hosszú hajadhoz és a már szinte fekete szemeidhez. Áh! Látszik, hogy keverék vagy. Lehet, hogy szemformád anyádtól van, de apádtól örökölted az arcformád és az erős állcsontodat. Ugyancsak miatta vagy ilyen magas, lássuk be... Öltözködésileg viszont maximálisan koreai vagyok... Maximum abban, hiszen idétlen göncöket tudsz felhúzni. Annyira örülök, hogy egyenruhát kell hordani az iskolában! Már régen leugrottam volna helyetted egy szikláról, ha ilyen ruhákban jelentem volna meg mások előtt. Szerencse, hogy én parancsolok...
Everything's been turned upside down
Lysander Campbell
A férfi, aki kicsi korom óta arra nevelt, hogy egyszer majd én is a MiM-hez fogok tartozni, éppen ezért muszáj boldogulnom az életben. A mai napig nem értem, hogyan tudta elvenni anyát. Jól megvannak együtt, de annyira más eszméket vallanak... Legidősebb fiúként nyilván velem szembe van a legtöbb elvárás. Mutassak példát a kisebbeknek, ne hozzak szégyent a családra, legyek engedelmes, s hűséges, de csak azon néhány emberhez, akiket kijelölt, hogy minden parancsukat lesnem kell, ha úgy hozza a sors. Nagyon ragaszkodik ahhoz, hogy Ronan mellett maradjak szinte állandóan.
Ne hagyd, hogy bárki is kihasználjon. Azt tedd, ami neked jó, mással ne foglalkozz! Senki mással? Csak azoknak segíts, akikről tudod, hogy hasznosak lehetnek. Ha pedig úgy hozza a helyzet, légy kegyetlen. Ne riadj vissza semmitől. Igen apa...
Dang Ha Eun
Szívesen mondanám, hogy az engedékenyebb szülő. De a koreai nőkről eleve köztudott, hogy sokkal keményebb kezűek, mint maguk a férfiak. Apám a család feje, de anyám mindenképpen a nyak, mely mozgatja azt. Okos nő, eszemet mindenképpen tőle örököltem, ahogyan kétszínűségemet is. Sokkal komolyabban veszi a tanulmányaimat, meg azt, milyen kapcsolatokat alakítok ki az emberekkel. Azt hiszem ő kevésbé tud megérteni. Eleve jegesebb természetű, nem nagyon foglalkozik azzal, hogyan vagyok lelkileg, vagy mi történt vele, csupán az eredményekről akar hallani.
Mindig légy rendes a többiekkel. Így férkőzhetsz a bizalmukba. Mindenkivel? Igen! Légy a közösség tagja, higgyék el, hogy te megértő vagy, hogy rád számíthatnak, s utána támadd hátba őket, mikor már nem kellenek. Igen anya...
Az idősebbik iker, s akivel akaratom ellenére is szigorúbb vagyok. Nem azért, mert ne szeretném, hanem mert fiúból vagy és elvárom, hogy vigyázz a húgunkra, hogy te is hozzám hasonlóan legyél úriember, de azért legyél határozott, magabiztos és a család legyen az első. Egy elég nagy feladattal bíztam meg, melyet nyugodtan vehetett kihívásnak, vagy éppen küldetésnek, amivel bizonyíthat nekem. Amikor elmentem a Roxfortba, rá bíztam az Amerikában hagyott kis bandámat. Ideiglenesen megtettem vezetőnek, mert tudtam, hogy bár fiatal, de megvan benne minden ahhoz, hogy munkát végezzen.
Én nem te vagyok Tom! Nem. Te jobb leszel, mint én. Még gyerek vagyok. Nem vagy fiatalabb, mint amikor én elkezdtem ezt.
Apa szerint túl engedékeny vagyok vele. De a húgom, a legfiatalabb családtag, így persze, hogy nem lehetek vele másmilyen! Freya eleve egy tündér, hiszen ő az, aki mindig segít nekem ruhát választani. Tudja, hogy színvak vagyok, így állandóan próbál nekem segíteni, hogy mit hordjak. Halálra aggódja magát mindenki miatt, néha attól tartok, hogy túl sokat is aggódalmaskodik, pláne a bátyjai miatt. Nem győzöm neki mondani, hogy először magáról gondoskodjon és legyen egy kicsit önzőbb néha.
Ez itt tört fehér színű rózsa... Ez baba rózsaszín... Ez pedig a tied! Ez milyen színű? Vérvörös. Illik hozzád! Igazán? Hm... Biztosan nagyon szép!
Párkapcsolat
Nem a szerelmem, mert hát fiúból van. Egyszerűen csodálom, ez teljesen más. Olyan vagyok neki, mint egy testőr. A jobb keze vagy... És emelett a testőre is lehetek. Rá vagy izgulva. Nem vagyok, fogd már fel, te utolsó barom állat!
We're in love with this carnival
Amortentia
♙ Rózsa ♙ Új könyv ♙ Eső ♙ Menol ♙ Piskóta
Mumus
♙ Ronan végleg elhagy ♙ Kiderül, hogy bolond vagyok ♙ Sose leszek jobban ♙ A hang átveszi az irányítást
Edevis tükre
Egyeteln kép nem tudja összefoglalni, hogy pontosan mit is akarok. Amit látok, hogy nem az arcomra fagyott mosoly köszön vissza, hanem egy sokkal gyengédebb verziója... Olyan valódi.
Hobbim
♙ Sakkozás ♙ Sétálás ♙ Párbajozás ♙ Vers írás ♙ Zene hallgatás ♙ Társas tánc, főleg bécsi keringő
Elveim
♙ Csak az aranyvérűek vehetőek emberszámba. ♙ Az emberek azért vannak, hogy téged előrébb jutassanak, nem azért, hogy támaszkodj rájuk. ♙ Egyedül sokkal könnyebb boldogulni, mint másokkal, mert akkor csak kihasználnak. ♙ Mosolyogj, ha belülről szenvedsz is. ♙ Játsszd a szerepedet mások előtt, még a családodnak se mutasd meg a valódi arcod. ♙ Minden feljebb említett pont alól Ronan kivétel.
Amit sosem tennék meg
♙ Sosem beszélnék a hangról a fejemben. Csupán potenciális gyengepont lehet. ♙ Nem árulnám el Ronant. ♙ Nem kezdenék ki fiúval... Nem vagyok meleg. ♙ Nem okoznék csalódást a családomnak. ♙ Nem mennék az eszméim ellen.
Ami zavar
♙ A félvérek. ♙ Ronan ignorálása ♙ Hogy tagadásban élsz ♙ A hang a fejemben ♙ Hogy egy gyáva féreg vagy
Ami a legfontosabb az életemben
♙ A család ♙ A bosszú ♙ Ronan ♙ Ronan
Ami a legkevésbé fontos számomra
♙ A saját problémáim ♙ Ha összeveszek a hanggal a fejemben.
Amire büszke vagyok
♙ Bár lenne valami, ami igazi büszkeséggel tölt el... ♙ Hogy sikerült még nem teljesen megbolondulni
Ha valamit megváltoztathatnék
Sosem engedtem volna el Ronant magam mellől. Vállaom, hogy bolond vagyok, de azt nem akarom, hogy a legjobb barátom elhagyjon.
Így képzelem a jövõmet
Átoktörő akarok lenni. De effektíve nyugalomra vágyok.
Minden karakter egyedi és megismételhetetlen – egyszerre színesíti és tágítja a megismert univerzumunkat, amelynek nem csupán része, hanem irányíthatója is lehet. Nyomot hagy, lehetőségeket teremt, kapcsolódási pontjai egyediek, ugyanakkor az oldalt átitató plotok fősodrát is eltérítheti, módosíthatja. Örülünk, hogy megérkeztél közénk, reméljük, számodra éppen annyira lesz izgalmas építkezni, mint számunkra olvasni a folyamatot. Mielőtt azonban a játéktérre engednénk, kérjük, ne hagyd ki a bürokratikus lépéseket, és foglalózz, ahol Cas esetében szükséges!
