yeah, I'm going higher, drawing you on the crashing waves years
jake & giddy
Valahol, valamikor, valahogy – na jó, tudom hogyan – de sikerül úgy beszívnom, hogy szerintem az sem tűnt fel, hogy hopponáltam. Csak abból tudom, hogy nagyon rossz helyen vagyok, hogy az előbb léptem ki a klubból, már hajnal volt, nagyjából 2 órám maradt aludni, mielőtt anyám berontana a lakásom ajtaján, s kirúgna az ágyból, hogy valami halaszthatatlan – nagyon is halasztható – dolgom van. Én meg néznék rá nagy bután, hogy még ki se józanodtam! Most viszont nem kell rettegnem attól, hogy talán benyithat hozzám ugyanis… Ahelyett, hogy a kis lakásomban találtam volna magam, s elnyúlhattam volna a kényelmes ágyikómban, mely telis tele volt párnákkal, most az első dolog, amit felismerek az valami nagy, zöld, és sok van belőle. Magyarán fa. Ha pedig abból sok van, akkor ez egy erdő. – Öcsém… Narniában vagyok? Mikor sétáltam át egy szekrényen? – Mi volt abban a cigiben? Elég ütős egy drog lehet… Vagy lehet más is vettem be? Eleve olyan részeg voltam, hogy még ahhoz a magas gyomhoz is közelebb kellett sétálnom mire rájöttem mi… Forgott velem a világ, kicsit hullámzott is, s meg mertem volna esküdni, hogyha elég erősen nézem a fák árnyékait, akkor magát Aslant is meglátom majd. De nem, csak egy srác feküdt ott… Oh?! Egy srác? – Hmm…? – Összeszűkült szemekkel nézek rá, de sajnos a piától nem lesz jobb a látásom, s hiába ittam fényt, attól még nem fogok a sötétben látni. – Faszomusz Lumos! – legyintem meg a pálcámat, s azt használva kezdek el közeledni felé, hogy jobban szemügyre vegyem őt. Csak az nem volt belekalkulálva ebbe, hogy nem nézek az orrom elé, a fránya gallyak meg gyökerek pedig pont az én lábam elé kellett, hogy essenek, így néha elbotlok, majd el is esek, majdnem telibe rá, de szerencsére még éppen nem. – Azta! Nudista bulika volt? – Egyből vigyorogni kezdek, bár a srác éppenséggel nem néz ki túl jól. De mivel nem vagyok magamnál nem nagyon fogok, s nem is tudok ezzel foglalkozni most! Így én is elkezdtem levenni a pólómat.
Fogalmam sincs hogyan kerültem oda, ahol voltam. Az előző éjszaka az eddigieknél sokkal rosszabb volt. Már-már megszoktam az átváltozással járó fájdalmakat… nem, egyáltalán nem lehet megszokni. Ahogyan a löttyöt sem, amit minden alkalommal meg kell inni, hogy az elmém tiszta maradjon. Vajon annak a szemétnek volt a szervezetében belőle és tudatosan tett azzá, amivé? Nem tudom vagy csak nem emlékszem már rá, mindegy is volt. Ahogyan arra sem emlékeztem pontosan, hogy mit tettem vérfarkasként. A csontok törésének hangja még rémlett, ahogyan a rajtam lévő ruháim szakadásának hangja is megvolt. Megfogadtam pedig, hogy leveszem őket az átváltozás előtt megkímélésük érdekében, de elmaradt. Így aztán csodálatos látványt festhettem annak, aki megpillantott: egy meztelen srác aludt az erdőben valahol elveszetten. Egy előnye volt, hogy legalább pihenhettem és nem kellett senkinek sem az aggódását hallgatnom még azelőtt, hogy észheztértem volna. Dannek viszont tartoztam egy bocsánatkéréssel, amiért anno nem hallgattam rá. Megmakacsoltam magam és csak legyintettem a hülyeségére és óvaintésére. Ma már beláttam a hibám, de természetesen magamhoz hűen bőven akkor már, mikor megtörtént a baj. Muszáj volt megtanulnom együtt élni a hülyeségem által kapott “ajándékkal”. Persze előnye is volt a dolognak: ha rossz kedvem volt, vagy valakire morogni akartam, akkor ráfoghattam az egészet erre a dologra. Ám a csodás igazak álmát is valami vagy valaki megzavarta. Inkább az utóbbi, mert a léptek még nem árulták el, de a hangok már igen. Beazonosítani nem tudtam, hogy merről jött vagy ki lehetett a forrása. Egyébként sem akartam még magamhoz térni, csak szép lassan, komótosan kezdtem el mocorogni a földön. Az levelek és a gallyak nem tettek jót csupasz testemnek. Mihamarabb kellett volna valami gönc, amit felvehettem volna… legalább egy alsó vagy valami. Ahogy viszont felültem, egyik kezemmel szemem kezdtem dörgölni, a másikkal egyelőre eltakartam odalent a lényeget. Ameddig nem tudtam kivel is sodort össze a sors, nem akartam mutogatni. – Arra emlékeznék, ha abban lett volna részem… –horkantva vetettem oda a srácnak a szavakat. Az álmosságot kitörölve a szememből, jobban végigmértem a másikat, aki már neki is látott a vetkőzésnek. Összeszaladt a szemöldököm, nem tudtam hova tenni. – De, ha már vetkőzni akarsz, akkor csipkedhetnéd magad. Túl sok a ruha rajtad és közben elárulhatnád, hogy hol a francban is vagyok. –Valahonnan ismerős volt, de még nem tudtam megállapítani, hogy honnan. Mellette viszont kellően alul voltam öltözve, szóval… igen, azt hiszem egy kézzel nem igazán fogom tudni már takarni, amit kell…
yeah, I'm going higher, drawing you on the crashing waves years
jake & giddy
16+
Anyám mindig azt kérdezte tőlem, ha valami hülyeséget csináltam, hogy ugyan minek van eszem, ha nem használom. Mire az volt a válasz – vagy inkább kérdésem – hogy nekem olyan van? Hiszen pici koromtól kezdve azt nevelték belé, hogy én hülye vagyok. Elvégre olvasni is alig bírtam, meg a tesóm is mindig csak lenézett. Szóval nekem tök logikus volt, hogyha sokszor kapom mega szidást, akkor bizonyára buta vagyok, nem? S most is egy oltára nagy baromságra készülök. Már nem csak egy ketrecharcos vagyok, aki simán élheti az életét, mondván max kitagadják otthonról. Most már a Blackwood család örököse vagyok, akinek bizony meg kell felelnie bizonyos elvárásoknak. Teszem azt, nem rúg be minden este és nem tép be. Pedig, ez történt. Szinte minden nap, mert ez voltam én és nem tudtak megváltoztatni. Bár bevallom, nem is akartam. Adhattak rá öltönyt, meg nyakkendőt, nevezhettek jogos örökösnek, kinevezhettek a cég fejének és kényszeríthettek, hogy legyek a MiM tagja, de sose leszek olyan, mint Jackson. Az undorító volna. De annyiban talán követhettem volna a bátyám példáját, hogy annyira nem leszek idióta, hogy mikor találok egy meztelen srácot az erdőben, akkor elkezdek vetkőzni. Hívhattam volna segítséget! Megvizsgálgattam volna. El is mehettem volna. S én?! Hát én egyből levágtam, hogy itt bizony nudista buli volt, amire engem nem hívtak meg, pedig lett volna mit nézni rajtam. Ő közben felül, mint aki most kelt csak fel – mondjuk elég korán volt – s meg is szólal. Addigra én már levettem a felsőm és csak vigyorogva pillantok rá. – Akkor csak egyedül nudiztál? – kérdezem nevetve, miközben elhajítom a felsőmet, s a nadrágomat kezdem el kigombolni. – Oh?! Mi az talán kíváncsi vagy erre? – mutatok végig a felsőtestemen. Hát igen… Egy ilyen palit lehet én megnéznék… Vagyis nem! Én nem fekszem össze fiúkkal, pfff… -Amúgy fasz tudja. – tolom lefelé a nadrágom és egy nagyobb levegőt veszek. Mint mikor otthon készülődöm az alváshoz, pont olyan. Kicsit nyújtózkodom is, miközben már csak egy alsó van rajta, s bizony látom, hogy próbálja takargatni magát. – Kell segítség? – vigyorog rá szélesen. Nem mondom, hogy értek a meleg szexhez, de… Éppenséggel kézzel még tudok rajta dolgozni, ha arról van szó.
Azt nem mondanám, hogy nem esett jól, hogy valaki megtalált. Azt már kevésbé tudom eldönteni, hogy ez a hasznomra válik-e vagy sem. Telihold után amúgy sem voltam valami használható és a kedvem is kellően paprikás szokott lenni. Ezen meg az sem segít, hogy a srác, aki rám talált, nudi partinak hiszi az egész helyzetet. Azt meg kellett hagyni, hogy a felsőteste szimpatikus és minden bizonnyal lejjebb is az lenne. Magam sem értettem, miért mondtam neki azokat, amiket. Talán felejtenék bizonyos dolgokat vagy talán, mert testem természetes reakciót mutatott. Vagy mind a kettő egyszerre, de egyelőre jobbnak láttam még az óvatosságot. Úgy voltam vele, hogy hamarosan lenyugszom odalent, amin persze nem éppen segített a másik látványa. – Lehet, nem emlékszem. –Hazudni sem hazudtam akkorát. Valamennyi emlékem volt, azt viszont teljesen magabiztosan állíthatom, hogy nem nudiztam az éjszaka folyamán… emberi alakban legalábbis. Farkasként más a dolog, vagy ott a bunda ruhának minősül? Ki kéne deríteni… – Láttam már jobbat is. –Nehogy azt higgye, hogy elalélok a látványtól. Ám felkeltette az érdeklődésemet a tetteivel. – Csak érdekel, hogy mennyire vagy bevállalós. –Meg komfortosabban érezném magam egy kicsit, ha a másik is pucér lenne. Abban az esetben könnyebb lenne kimagyarázni is néhány dolgot, ha valaki ránk találna. – Segítség? –Hirtelen nem értettem, hogy mire gondolt. Csupán később esett le a vigyora miatt. Szóval segítene… hmm, egyre kíváncsibbá tett a túlöltözött srác. – Milyen segítségre gondoltál pontosan? –Fejtse csak ki szépen, hogy mire is gondolt. Volt egy-két elképzelésem a találkozásunk folytatásának, ha segítséget akart nyújtani, de az ő szájából akartam hallani. S ha már ő is meztelen lett, abban az esetben én sem fogom tovább takargatni a takargatnivalót. Kényelmesebb ülőhelyzetet vettem fel és kezeimmel a hátam mögött támaszkodtam tovább, várva a választ.
yeah, I'm going higher, drawing you on the crashing waves years
jake & giddy
16+
Zavarban lenni?! Ki? Én nem az tuti! Pláne nem úgy, hogy a világomat se tudtam, mert az utolsó dolog, amire emlékszem – valószínűleg az utolsó józan emlékem – hogy új fújom ki a füstöt, mintha valódi sárkány lennék. Pedig én vagyok az egyedüli a családból, aki nem képes tüzet idézni… Ez most mellékes! Sokkal érdekesebb a srác, aki előttem fekszik, aki úgy fest átbulizta az éjszakát, s legalább annyira kiüthette magát, mint most én, hogy nem is emlékszik, hogy kivel nudizott, vagy kivel nem. Én pedig egy hihetetlen rendes ember vagyok, így önként, s dalolva kezdem el leszedni a ruháimat magamról, hogy ne hagyjam őt egyedül ebben. Áh, egy angyal vagyok! -Pff… Na persze! – Nem állítom, hogy én vagyok ezen a földön a leghelyesebb srác, vagy nekem van a legjobb izomzatom, de azért nem vagyok rossz. Főleg a sok ketrecharc miatt elég sokat edzettem már, s az sem utolsó, hogy ilyen cuki pofim van. Ami pedig lent várja… A nők imádják, így gondolom, hogy a pasik sem lennének éppen közömbösek iránta. – Bármit bevállalok, ami jó bulinak tűnik. – S már le is kerül rólam a gatya, így már nem kell egyedül szenvednie. Illetve ez nincs teljesen így, hiszen legnemesebb szervemet még mindig ruha fedi, mikor meglátom mennyire próbálja magát takargatni előttem. Ejjj pedig semmi olyanja nincs, amit már ne láttam volna! -Nos hát… - fejemmel a keze felé bökök, afelé, mely ágyékát takarja. – Vagy tán nem kell? Én azzal is megvagyok, hacsak fekszünk. – Csak most vetem le magamról az utolsó darab ruhát is, hogy aztán mellé üljek és el is feküdjek mellette. – Ah… Azért az ágyam kényelmesebb. – Persze, lehetne mondani, hogy csillagok nagyon szépek, meg mit tudom én, de teszek rá! Picit fázom, a hátamba beleállnak a gallyak, így azért nem annyira jó. Felülni viszont nem lennék képes még, eléggé megszédültem.
ANagyon nagyra volt magával a kijelentésem után. Persze igaza volt, mert elég jó teste volt és ahogyan kerültek le róla a ruhák, ez egyre jobban tudatosult is bennem. Kár lett volna tagadnom, hogy nem indított be a látványa, mert hát a jelek is kellően árulkodtak róla. – Ez azért felelőtlen kijelentés volt, nem gondolod? –Azért biztos volt olyan dolog, amit nem vállalt volna be. Mondjuk ismertem vagy tíz perce a tagot, és ahhoz képest egész gyorsan meztelen lett mellettem, szóval… Még elképzelhető, hogy valóban így volt. Valószínűleg többet nem fogom látni a tagot, így hát minek kérdőjelezzem meg a kijelentéseit!? – Ohh… –tettettem meglepettségemet, mikor „kimondta”, amit hallani akartam. Bár még pontosan nem tudom, hogyan segítene, de már félig megvolt rá a válasz. Aztán csak mellém ült, majd ledőlt. Ezzel nem éppen segített a helyzetemen, de csak vigyorogtam rá. – Akkor szedd össze magad és menjünk az ágyadba. Ott segíthetsz. –Keltem is fel mellőle és nyújtottam felé a kezem, hogy felhúzzam a földről. Csak reménykedtem abban, hogy képes volt hoppanálni, mert én nem tudtam az úticélunkat. Vagyis de, csak még nem voltam ott, hogy képes is legyek eljutni oda. Így aztán, ha már talpon volt, összeszedtem a cuccait a földről, amiket nem adtam vissza neki. Ha már meztelen, maradjon is úgy. Könnyebb lesz mind a kettőnknek, mert nem kell kétszer vetkőznie. – Jah és jól jönne az a segítség… Így vagy úgy. –Azt eldönthette, hogyan segít majd, mert nem akartam irányítani… még. Ahhoz tényleg legyünk az ágyában. Ott valószínűleg tényleg kényelmesebb lesz.
