Gideon Turner

Vicces vagyok, jó fej vagyok, elszánt vagyok, magabiztos vagyok, ravasz és bátor. Jó, ezek túl sablonosak, de ha egyszer ez az igazság? A szótáramból hiányzik a lehetetlen szó és annak jelentés tartalmát sem ismerem, hiszen bármire rá tudnak venni az emberek, ha ezzel jól érezhetem magamat. Kihívások nem jelentenek akadályt, bármilyen is keresztezi az utamat. Emellett a lojalitás szerepel még a tulajdonságaim között, mely a legerősebbnek mondható. Elvégre akit megkedvelek, érte tűzbe tenném a kezem.

Azonban mondhatni van egy másik énem is, mert a külső csupán egy váz. A váz, melyet az évek során megszilárdítottam, hogy senki se tudja felfedni valódi énemet, mely tud gyengéd és odaadó is lenni. Ezt a vázat nem törheti meg senki, mert akkor sebezhető leszek… és a sebezhetőség számomra rossz… vagy nem…?

Kissé önfejű vagyok… én azt hiszem ezt látnám magamban negatív tulajdonságnak. Mások viszont azt mondanák, hogy egy tapló vagyok, aki mindig megtréfálja a másikat. Előszeretettel használnom ki a Hugrabugosok jószívűségét, és mindig ők lesznek az ártatlan áldozatok valamelyik csínyem miatt. Esetleg még a makacsságomat is ide tudnák sorolni, de sose értettem miért baj az, ha nem engedek az igazamból. Ez már az ő bajuk.

– Büntető munka, Mr. Turner! –S igen! Újabb rovás a többi mellé, de ezen miért is kell most csodálkozni? Valójában semmi meglepő nincs abban, hogy ismételten valami bugyuta feladatot kell megcsinálnom. De hát tehetek én arról, hogy szerencsétlen sárgák épp akkor voltak az udvaron, mikor trágyagránát dobó versenyt tartottam többlettmagammal? Nem. Miért nem tudtak szépen sorban a másik oldalon menni ahelyett, hogy keresztül vágtak a zöld pázsiton? Most meg sipákolnak, hogy bűzlenek. Hisztis bagázs.

Unalmasan lóbáltam a lábaimat a faágról. Szerettem hétvégén kint lenni a tónál és olykor elgondolkodni bizonyos dolgokon. Anyám megdicsérne emiatt, hogy nem okozok most bajt senkinek sem… Biztos otthon főz és takarít, mert a Minisztériumban már végzett. Vajon apa is büszke lenne most rám? Áhh, auror léte miatt, tuti megbüntetne még pluszban a sok iskolai büntetés mellett. Csodálom azt, hogy még nem kaptam tőle rivallót, pedig elég sok dolog van a számlámon már ehhez és szerintem megérett. De ameddig elkerül a tollas, addig jó nekem, nem igaz?

Lágyan ringató szellő támadt, mely zörgette a faleveleket. Szememből éppen kisepertem egy kósza hajtincset, mert eléggé bántotta a szemeimet, mikor hangfoszlányok jutottak el hozzám. Egy fiú és egy lány hangja, és forrásaik egyre csak közeledtek felém. Kaptam az alkalmon, hogy újabb csínyt hajtsak végre, fokozva a büntetésemet, ezért magasabbra másztam a fán, mely eddig pihenőhelyként szolgált számomra. Igyekeztem egy sűrűbb lomb mögött elrejtőzködni. Várakozásom meghozta gyümölcsét. Két kósza levél mögött figyeltem őket és vártam a megfelelő alkalmat a támadásom kivitelezésére. Hallani sajnos nem hallottam őket, mert túlságosan is magasan voltam, ők meg viszonylag távolabb álltak meg a fától, de nem is az infócsere megtudása volt a célom. Azonban óvatlan voltam. Az ág, melyben kapaszkodtam, egy reccsenéssel adta meg magát. A hangra mind a ketten felkapták a fejüket és rejtekhelyem lelepleződött. Ám mielőtt elmenekültem volna, tekintetem találkozott az Övével… és abban a pillanatban minden megváltozott.

– Köszi Melly! Nem is tudom, hogy mi lenne velem nélküled. De kérlek, ezt tartsd titokban… nem szeretném, ha bárki is megtudná ezt. Sem Ő, sem pedig Simo. Kicsinálnának és ártana is az imidzsemnek.
– Ne aggódj Giddy, biztonságban lesz a titkod! –Mosolya megnyugtatott. Fogalmam sincs, hogy honnan vettem a bátorságot arra, hogy féltve őrzött titkaimat kiadjam egy lánynak. Talán pont emiatt tettem meg, mert az ellenkező nemből való. De az ilyesmi neki nem rossz? Már mint értitek: van egy lány a fiúkat szereti. Erre jön egy srác és elmondja neki, hogy bele van zúgva egy másik srácba. Az ilyet nem furcsállni kellene? Mindenesetre bízok abban, hogy Melly nem fogja senkinek sem elmondani, no meg egyébként is elég jó társaság. Talán felhasználhatnám arra, hogy… áhh nem, az önző dolog lenne. Végülis, eléggé az vagyok, nem igaz?

Elszántságot és magabiztosságot látnék, egy erős alak vázában. Kinek haja mindig kócos, kivéve amikor úgy dönt, hogy nem az lesz. 180 magas, látszólag 70 kg súlyt nyomó, eléggé izmos srácot csodálhatnék, kinek öltözéke olykor laza, olykor elegáns, olykor hiányos. Persze nem mutogatná magát közönség előtt, ugyanis felsőtestén egy farkastámadás okozta sérülés maradandó hegei találhatóak meg, mely vakmerőségének köszönhetett. Lélektükrei néha ártatlanságot sugallanának, de a csalafinta vigyort nem törölné le mellőle.