Olyan elemi erővel kapja telibe az ökle Benjamin Cosby orrát, hogy hallja reccsenni a fiú orrát - és a saját ökle is fájdalmasan sajdul ahogyan a bütykei kissé megcsúsznak a srác képén - Theo pecsétgyűrűje még az arcát is felszakítja ahogyan a másik meglepődötten kiált fel: csak semmi szükség arra, hogy magatokra vonjátok a figyelmet, bár téged ismerve, gyanítja, hogy intéztél egy prefektust a környékre aki elzavarná azokat akik kíváncsiskodnának vagy ami még rosszabb, rendeltetésszerűen használnák a hetedik emeleti férfi mosdót.
Theo végig nyalja az alsó ajkát, és esélyt sem adva a kölyöknek - nem hajlandó magában srácként hivatkozni rá, vézna, izomtalan, jellemtelen féreg, sárvérű kis söpredék - ragadja meg a talárjánál és rángatja be a mosdóba: lábbal rúgja be az ajtót, mire egy kis pisis első éves összerezzen és elfelejt célozni - Theo felé int a fejével, a kisfiúnak pedig nem kell ennél több már szalad is (Theo azért rávicsorog, nehogy kedve legyen bárkinek is köpni); egy ötödéves a pálcájáért matat, de Theo nála is gyorsabb - és idegesebb - azelőtt találja telibe a kábító átka, hogy a hülye gyereknek esélye lenne végig gondolni, hogy milyen átkot szeretne használni: egyes számú szabály - kurvára ne gondolkozz.
Elereszti Benjamin Cosby talárját mire az meglepődötten esik térdre, nyöszörög Theo meg (kissé elragadtatja magát) a talpát egyenest a lapockái közé állítja, mire Benjamin Cosbynak nem csak az orrából ömlik a vár, hanem a szájából is ahogyan lefejeli az egyik mosdókagylót - három fog darab pattan ide-oda: Theo agyára olyan vörös köd száll, hogy arra sem tud gondolni, hogy ezért ki is csaphatják - belegondol, de nem érdekli. Csapják csak ki és felgyújtja az egész világot - bár, és ez most nem jut eszébe, még abban sem biztos, hogy egy rendes futótüzet el tudna szabadítani, a tanulmányait nagyon háttérbe szorította mióta a verekedés és az abuzálás az új hobbija. Az jut eszébe - és ez csak jobban felidegesíti, mert nem akar az apjára gondolni, mégis majdnem minden alkalommal eszébe jut-, hogy az apja most elszörnyülködne, ha látná és Theo azt kívánja bárcsak láthatná.
Odalép Benjamin reszketős testéhez, sír ébred rá Theo, kicsavarja a kezéból a pálcáját és nemes egyszerűséggel a farzsebébe dugja, odaköp mellé és visszalépked melléd. Azt nem tudja, hogy neked akkor pontosan mi is az indítékod - mármint azon kívül, hogy a csicska gyerek egy sárvérű - de neki ezen felül is van elég oka így bánni vele - tudná értékelni, ha végre mindenki megtanulná a szájba kúrt Roxfortban, hogy Hollyn Shelby kibaszottul foglalt. Azt is tudná értékelni, ha Hollyn is kurvára megjegyezné ezt a tényt. (Nem abban egyezkedtetek meg, hogy akkor Hollyn, te nem kezdesz André féle csicska gyerekekkel? Akkor ez mi? Akkor mégis mi a faszért mentél vele el egésze Roxmortsig, hogy beülj Madam Puddifoot hányinger-nyálas kis kávézójába TaNuLnI ezzel a sárvérű görccsel? Szóval tudod mit? Ez most éppen kibaszottul a te hibád.) - Szerintem kezdheted. - Néz rád, és mint aki jól végezte a dolgát - egyébként kifejezetten elégedett a teljesítményével - a kezeit összefűzi a háta mögött és kivár, hogy elkezd amiért jöttetek.
<3
Lakhely :
Baden-Württemberg, Munter birtok
Elõtörténet :
Playby :
Finn Cole
50
Sven Munter
Vas. Feb. 25, 2024 6:35 pm
Sven& Theo
"Senseless violence is a prerogative of youth, which has much energy but little talent for the constructive."
Benjamin Cosby nem volt fontos. Egyszerűen csak rosszkor volt rossz helyen - pontosabban rossz társaságban. Annával elcsíptük a meghitt jelenetet, ahogy Denarius Lestrange egy füzetet ad át a folyosón Cosbynak. Talán csak egy lemásolt házi feladatról volt szó, talán többről. Az a szóbeszéd járta, hogy Lestrange szervezkedett, volt valami kis buzgómócsing csapata tele liberális gondolatoktól kongó fejű gyerekekkel. A részletekről persze fogalmam sem volt, arra ügyeltek, hogy ne jusson ki ennél több információ. Cosby vélhetően egy apró, jelentéktelen senki volt még Lestrange játszóházában is. Ahhoz azonban éppen elég, hogy elcincogjon néhány használható mondatot. Persze elkaphattuk volna rögtön Denariust is, de ő nem volt jelentéktelen - tehát a kívánatosnák több figyelmet vont volna maga után -, másrészt pedig a kezeletlen hőskomplexusát figyelembe véve valószínűleg inkább leharapta volna a nyelvét, mint hogy bármit is eláruljon. Egyszerűbb és tisztább volt olyannal beszélgetni, akire senki sem figyelt. Pontosabban az ifjabb Theodore Notton kívül senki...
Nem érdekelt igazán Nott szerelmi drámája a félvér picsával. Nem értettem, mi vonzza a lányban - csinos volt, de amolyan közönséges és átlagos módon, munkásosztálybeli penészvirág - és nem is próbáltam megfejteni. Az ő dolga volt, hogy kivel szórakoztatta el magát. A szélsőséges, erőszakos féltékenysége viszont hasznos volt. Ahogy a Durmstrangban, úgy itt is szükségem volt hozzá hasonlókra. Emberekre, akik szeretik bemocskolni a kezüket és nincs elég jövőképük (vagy eszük, bár ez Nott esetében nem volt igaz, ostobasággal nem lehetett vádolni) ahhoz, hogy diszkrét mederben tartsák az indulataikat. Tehát Nott haragja hasznos volt, nekem csupán be kellett csatornáznom az indulatait.
Persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy erre számítottam. Hallottam történeteket róla, hogy Theo Nott veszett kutyaként viselkedett. Megőrült vagy mindig is ilyen volt, csupán a gátlásait hagyta el, mit sem számított. Mindenesetre eddig azt gondoltam, hogy a sztorik csak a puhány brit lélek erős túlzásai voltak. Ahogy azonban elnéztem a Cosby arcát karmazsinra színező, sűrű vért, ami aztán a mosdókagyló fehér porcelánrétegére kenődött, megállapítottam, hogy Nott még nálunk, északon is kivívta volna magának a becsületét. Honnan jön ez a rengeteg harag? - fogalmazódott meg bennem a kérdés, amit persze nem mondtam ki hangosan.
Azt hiszem, irigyeltem Theodore-t. Kira halála óta minden nap elfojtottam a bennem fortyogó haragot, elcsendesítettem a megfoghatatlan távoli jövőre vonatkozó bosszútervekkel, absztrakt ideológiai gondolatokkal, évek alatt mesterfokra fejlesztett önuralommal, a félelemmel, hogy én is a megbecsültség peremén találom magam, mint a bátyám, aki mostanság a lecsúszás és csalódás két lábon járó szinonimája volt. Ez nem változtatott a tényen, hogy tombolni lett volna kedvem és néha úgy éreztem, összeroskadok a rám nehezedő terhek súlya alatt. Vajon segített volna rajtam is, ha a mosdókagylóba csapva eltöröm egy sárvérű állkapcsát?
- Mit szervez Lestrange? - A varázspálcámmal mellkason böktem Cosbyt, a válasza valami artikulálatlan rémült-dühös jajgatás volt. - Ez valami mugli tájszólás volt vagy mi? Nem voltam benne biztos, hogy Cosby tudatáig eljutott minden szó. - Remek, Nott, hülyére verted. Sok hasznát veszem így... - A cipőm orrával oldalba löktem a mosdóba kapaszkodó Cosbyt, aki elterült a mocskos csempéken. - Nem is értelek, különben. Minek futsz egy Shelby-féle után, ha lecserélt erre?
Calysta Munter-Graves varázslatosnak találta
The disapproval of cowards is praise to the brave. Your name will be written in glory.
