Zavartan pillantottam a kezemben reszkető szőrkupacra, ami nagy szemekkel pislogott vissza rám. Bizonyosan nem gondoltam teljesen végig, amikor az út mellett összeszedtem, de mit tehettem volna? Az esetek nagy többségében nem neveztem volna magam vajszívűnek, azonban az se volt jellemző, hogy ne segítenék, ha van rá lehetőségem. Bár a mostani esetnél muszáj vagyok elgondolkozni azon, hogy tényleg lehetőségnek számít az, hogy mit sem sejtve az állattartás rejtelmeiről, egyszerűen hazahoztam? Mondjuk annál bizonyosan jobb, hogy halálra fagyjon, vagy valami megegye. A legtöbb tapasztalatom még abból az időből származott, amíg iskolás voltam, de akkor csak egy idősebb baglyom volt, amit édesapámtól kaptam, össze sem hasonlítható egy kölyökkel. Egyáltalán, egy ilyen kicsi állat mit eszik? Még tejet kellene kapnia, és ha igen, akkor meleget, vagy szoba hőmérsékletűt? Szerintem filmben láttam utoljára macskát, és csak megközelítőleg sejtettem, mit kéne kezdenem vele. Vagy még annyira sem. Fejemben már az pörgött, hogy kit lehetne erről megkérdeznem. Apámat sose tudtam megtanítani a mobil használatára, így mire válasz érkezne, valószínűleg egyetemista lenne a macska. Egyáltalán őket is kell iskolába járatni? Mármint, ha kutyaiskola van, akkor a macskáknak is kellene, hogy legyen? Bár igazság szerint egyelőre azon kell dolgoznom, hogy egyáltalán életben tartsam addig, hogy ez releváns kérdés legyen. Egyetlen személy maradt a fejben vezetett listámon, aki kompetens volt, és elérhető közelségben is: Cassie. Az órára sandítottam, elmúlt éjfél, de éppenhogycsak, szóval ez még unokatesók között olyan időnek számított, amikor simán felhívhatják egymást. Nem, mintha rokoni mivoltja miatt kapta volna tőlem a mobilt, egyszerűen csak könnyebb volt így utolérni. Amúgy se igazán értett hozzá, bár nekem bőven elég volt, hogy fel tudja venni, ha éppen hívtam, erre való, igazság szerint, mégha mostanra már inkább másra használják a kölykök. Egy régi törülközőbe csavartam a kis állatot, majd a fürdő padlójára tettem, és magunkra csuktam az ajtót, ez volt az a helyiség, ahol semmiben sem tudott igazán kárt tenni. Jó pár másodpercig kicsörgött, mire felvette a kagylót, azonban nem akartam panaszkodni, vagy a szemére vetni, elvégre inkább segítségre volt szükségem. - Szia! Vészhelyzet van, segítened kell! Aúúú! Mit csinálsz?! Hééééé! Természetesen az apró szőrös szörnyeteg pont a hívás pillanatában próbálta ki, milyen húsz körömmel felkapaszkodni a nadrágom szárán. Megmondom én, hogy milyen, sz@r! Annyira meglepett ez az orvtámadás, hogy a telefon is kiesett a kezemből, ami a hideg kövön persze vagy ezer darabban repült szerteszét, mintha csak üvegből lett volna. Sóhajtva hajoltam le, megvakartam a szőrcsomó füle tövét, majd lassú mozdulatokkal összeszedtem a hajdan szebb napokat is látott mobil darabjait, ami persze az aksiját is elhagyta, így a hívás kicsit drámaibban ért véget, mint azt terveztem. Cassie meg fog ölni, amiért rácsaptam. Tutira. Ide temet a fürdőbe. Minimum.
Nem nevezhettem magam különösebben nagy telefontudornak. Hiába volt, valami egészen modern és menő készülékem, legalábbis Orion szerint, kihasználni nem tudtam. Pontosan annyira voltam képes, hogy felvegyem és feltöltsem, hogy ha kell. Ez utóbbit is csak azért, mert amikor először lemerült, azt hittem, hogy máris elromlott. Orionnak kellett elmagyaráznia, hogy pontosan mi is történt. Éltem a gyanúval, hogy jól szórakozott rajta. Túlságosan is jól, hiába nem nevetett ki nyíltan. Annál, azt kell mondjam - szerintem -, jobban féltette az életét. Azért a mosoly végig ott bujkált a szája szélén, amíg elmagyarázta - vagy legalábbis csak megpróbálta megértetni velem -, hogy mit és miért kell csinálnom. Azt mindenesetre, ha mást nem is, sikerült felfognom, hogy néha fel kell tölteni ezeket a vackokat, hogy használhatóak legyenek. Pontosan ezért nem is tartottam túl közel magamhoz és minden egyes alkalommal infarktust kaptam, amikor megszólalt az a furcsa zene, amit Orion állított be. Valami hangnak hívta, de már nem tudtam volna felidézni, hogy milyennek. Furcsa neveket adtak a muglik, annyi szent. Semmi logikát nem találtam bennük. Elég sokáig zenélt most is a készülék, mire túl lendülve a szívrohamon sikerült felvennem. - Szi… - akartam beleszólni, azonban Orion megelőzött, majd váratlan fordulat vett a beszélgetés, már ha ezt lehetett annak nevezni. - Orion, mi történik ott?! Válaszolj már, az isteni! - kiabáltam a készülékbe, válasz azonban nem érkezett. Merlinverte szar! Hiába próbáltam a tanult módon visszahívni, sikertelennek bizonyult. Csak csipogott a vonal, de ennyi. Semmi sem történt, Orion nem szólt bele. Remegő kézzel dobtam oldalra a telefont, majd gyors mozdulattal nyúltam a pálcám után. Reméltem legalábbis, hogy ez a saját, nem pedig Caelumé, bár ha nagy volt a baj, az is engedelmeskedett nekem, mégis csak jobb volt a saját. Nem törődtem az olyan dolgokkal, mint az átöltözés, vészhelyzet volt, én pedig egy percet sem késlekedhettem, azonnal hoppanáltam. Bár utáltam magamnak bevallani, de egészen biztosan nem viseltem volna jól, ha Orinak bármi baja is esik. Merlinre, mibe keveredhetett az a szerencsétlen idióta?! A lakásához érve sem haboztam. Vártam pár másodpercet, majd a Jerry Prestontól tanult precíz mozdulattal rúgtam be az ajtaját, nem finomkodva, miután felmértem, hogy nem védi azt semmilyen varázslat. A kiképzésem sok mindenre felkészített. Azt hittem mindenre, arra a látványra, ami fogadott azonban, nem voltak szavak. - Itt… ez… - dadogtam döbbent dühvel, tátogva, mint egy szerencsétlen, partra vetett hal. - Mi a franc történik, Orion Sørensen?! - csattantam fel egyszeriben megtalálva a hangomat. Talán kicsit hisztérikusabb is volt, mint milyennek terveztem. - Van róla elképzelésed, hogy mennyire rám hoztad a frászt?! - szegeztem rá a pálcám, mintha csak ő lenne az, akit el kell intéznem. Lehet így is volt. Merlinre, komoly késztetést éreztem rá. Nagyon komolyat!
Orion Sørensen varázslatosnak találta
You never know how Strong you are. . . until Being Strong is the only choice you have.
Úgy általában véve kiváló életösztönöm volt, mindig tudtam pontosan, hogy kinek mit és miként lehet mondani. Megesett persze, hogy ezen néhány gunyoros, vagy éppen vicces megjegyzést átcsusszant, de azért nagyrészt legtöbbször megmaradtam annál, hogy jobb élve, mint elkaparva valahol a hátsó udvaron. Ebbe tartozott az is, hogy a nőkkel különösen jól megértettem magam. Mármint tényleg, igazán ritka volt, hogy bárkivel összevesztem volna, ha sokat töröm rajta a fejem, akkor se tudnék ilyet mondani. Egyesek ezt annak titulálnák, hogy papucs vagyok, mert elfogadom, amit mondanak, de én a magam részéről jobb szeretem a békességet. Amúgyis, legtöbbször olyan partnert választok, akinek bízom az ízlésében és az ítélő képességében, ezért nincs is ezzel baj. Legalábbis számomra. Szóval, amikor meghallottam az ajtó reccsenését, és azt, hogy miként szalad végig Cassie a lakáson, akkor már tudtam. Tudtam, hogy nincs menekvés, bármennyire igyekeznék néhány tizedmásodperc alatt elsajátítani a kis szőrgombóc könyörgő tekintetét, nekem végem volt. Egyszer, s mindenkorra. Maradék méltóságomat, és a karmolási terroristát összeszedve léptem ki a fürdőből, és igyekeztem nem mosolyogni. Az csak még inkább felingerelné, mintha kinevetném, pedig erről szó sincs. Hihetetlenül édesnek találtam, hogy mindent eldobva, mint valami kommandós, úgy csörtetett be, hogy megmentse az amúgy cseppet se veszélyben lévő életem. - Sajnálom, elejtettem a telefont. - Vallottam meg minden bűnöm, bár ez bizonyosan kevés lesz, láttam a szemein. Egy atomerőművet elláttak volna egy évnyi árammal, úgy szikráztak. Előre nyúltam fél kézzel, a pálcát tartó kezéhez értem óvatosan, és megsimogattam. Szívem szerint magamhoz öleltem volna, de valószínűleg életem utolsó hibája lett volna. Sóhajtottam. Ha nem lenne tele a kezem, inkább öntenék egy kis bort, azzal talán újra magamhoz édesgethettem volna. - Tényleg ne haragudj, ott volt az utcán, és nem volt szívem kint hagyni, de nekem fogalmam sincs, mit kellene vele csinálnom. Aztán orvul megtámadott a fürdőben, el se hinnéd, hogy ilyen kicsike testben is képes a sátán munkálkodni, pedig! - Magyaráztam, miközben felé mutattam a kis szörnyeteget. - Segítenél nekem? Azt se mindig tudom, hogy magamat miként tartsam életben, hát még valaki mást. - Húztam el a szám. - De nagyon finom bort vettem, hogy kárpótoljalak! - Ha valamire jó az, hogy gazdag az ember, hát arra, hogy kimondhatatlanul sokat költhet hülyeségekre, mint például alkohol, vagy éppen egy kismacska. Mihez kezdek én egy kismacskával, Merlinre!?
Ndüh és a megkönnyebbülés különös elegyétől egyszerűen nem jutottam szóhoz, de még levegőhöz is alig. Megkönnyebbültem, mert azon kívül, hogy egy koszos, remegő szőrgolyó megkarmolta pár helyen, Orion jól volt. Dühös pedig egyértelműen azért, mert a szívbajt hozta rám. A hívás megszakadása és a berontásom között eltelt bő öt percben minden lehetséges szörnyű, vagy még annál is szörnyűségesebb lehetőség megfordult a fejemben. Erre… erre az egész nem vol több, mint egy félreértés, mert “Sajnálja, de elejtette a telefont”, hát én is sajnálni fogom, ha véletlen elejtek egy sóbálvány átkot. Nem hagytam olyan könnyen lenyomni a kezem, noha nem is ellenkeztem annyira, mint kellett volna. El akartam kerülni az olyan baleseteket, mint hogy véletlen átkozom meg Oriont, ami nem lett volna olyan véletlen, mint elhitettem volna vele, meg a világgal is. - Hidd el, van róla elképzelésem - húzódtak cseppet sem kedves mosolyra az ajkaim, hiszen százhatvan centi alatt voltam, mégis bizonyossággal állíthattam, hogy sok embert képes lettem volna két vállra fektetni, nem csak varázspárbajban, de kézitusában is. Lehet, hogy kicsi voltam, de erős. Tagadhatatlan, hogy a kismacska aranyos volt, mégis kétkedve néztem hol rá, hol pedig Orionra, hogy feldolgozzam a hallottakat. Hiába fogja lassan a negyvenet tölteni, minden rosszindulat nélkül ki mertem volna jelenteni: néha arra sem tartottam alkalmasnak, hogy önmagáról gondoskodjon, nemhogy egy másik élőlényről. Főleg nem egy még ilyen apróról. Szerencsére, némi önkritikával rendelkezve, még ő is így gondolkozott magáról, így tehát nem rám maradt a kellemetlen feladat, hogy felvilágosítsam. Azt azonban még így sem mondhattam neki, hogy vigye vissza az utcára a kisállatot. Kegyetlenség lett volna minden aspektusból, amiből csak ezt a helyzetet vizsgálni lehetett. - Jól van, jól van - adtam be végül a derekam, miközben elraktam a varázspálcám. A véletlen balesetek végett, ugyebár. - De csak azért, mert a féltem a macska életét. A végén még megitatod rendes, bolti tejjel - ráztam meg a fejem, remélve, hogy ez a teljességgel helytelen lehetőség csak megfordult a fejében, de kivitelezésre még nem került. - Először is, fürdesd meg, de csak óvatosan és vízzel. A szemébe ne menjen, ha csipás, azt csak nedves vattával simogasd ki. Illetve, nem hiszem, hogy azok a szerek, amiket magunkra használunk jók lennének egy bébi kisállat számára - adtam ki az egyértelmű utasítást. - Én addig megyek és kiszolgálom magam borral. Ne aggódj - mosolyodtam el -, ismerem a konyhádat és benne a járást - tettem egyértelművé, hogy a macska fürdetés egyedül az ő dolga lesz, végtére is ő fogadta be, én csak elméleti segítséget nyújtok, nem pedig gyakorlatit. Mind e közben pedig kellemesen borozgatok, nézem ahogy legyalulja egy pár hetes cica és próbálom kiheverni a sokkot, amit Ori okozott. Komolyan, ha csak eszembe jut, megint kedvem támad előhúzni a pálcám és rászegezni, hogy kapjon már észbe!
Orion Sørensen varázslatosnak találta
You never know how Strong you are. . . until Being Strong is the only choice you have.
Igazából nem nagyon tudtam, mit mondhattam volna még, tényleg nem állt szándékomban megijeszteni, csak a fránya telefon, ugye! Persze, ez különösebben nem vigasz számára, azt hiszem. Bár megnyugtathatná a tény, hogy épp, egészséges, és úgy kilencvennyolc százalékban sérülésmentes is voltam. Mondjuk ezt hangosan úgy se mondanám ki, ez egy olyan szituáció, ahol amúgy se különösebben lehetne igazam, hát még, hogy amolyan majdhogynem párkapcsolatban éltünk. A társaságáért önként mondtam le az olyan aforizmákról, hogy “én megmondtam”, vagy “lám, nekem volt igazam”! Szerintem én eleve úgy születtem, hogy sose lehetett igazán igazam. Pech. Megsimogattam a vállát, és igyekeztem megnyugtatóan mosolyogni. Örültem, hogy láthatom, bármilyen is legyen egyelőre a szituáció, mert igazából azt hittem, hogy csak telefonon fogunk beszélni. Amúgyis elég össze-vissza volt a beosztása, és bár nem voltam az a fajta, aki emiatt panaszkodik, minden alkalomnak tudtam örülni. Jó, a múltkori éjszakai kicsit szíven és alváson ütött, de úgy amúgy. - Most te is kikarmolsz belőlem egy darabot? - Húztam el a számat, habár azt hiszem nem kellene ötleteket adnom számára, bizonyosan így is épp elég trükköt ismer, hogy kínok között végezzen velem. Szóval ott álltunk hárman, mondjuk a kismacska a kezemben volt, és egyáltalán nem állt, nem mintha ez lenne a lényeg. Sokkal inkább az, hogy végülis azért csak nem lettem felnégyelve, elátkozva, és elásva a hátsókertben. Ez is egyfajta teljesítmény. Értékeltem. - Az enyémet lehet jobban kell, belőlem hiányoznak cafatok. - Nem tettem azért hozzá, hogy megfordult a fejemben ez a tejes dolog, de ez egy macska, ki ne adna neki tejet? - Értettem, mosdatás! - Két okból nem szalutáltam: tele volt a kezem, és féltettem az életem. - Nem aggódom, az összes gyilkolásra alkalmas lény itt lesz a fürdőben. - Vagyis, amiről tudtam. Tényleg nem aggódtam, többet volt ebben a lakásban, mint azt apámnak, vagy az ő apjának tudnia kellene. A bor meg általában be volt hűtve, hátha jön. Inkább csak csendesen bevonultam a fürdőbe, és kétségbeesetten néztem a kád és a macska közti különbséget. Azt hiszem nem az lesz az én eszközöm. Sóhajtottam, és zseniális ötlettől vezérelve bedugtam a dugót a csapba, majd langyosra állítottam a vizet. Voltak olyan kósza emlékeim a macskákról, hogy nem éppen vizi élőlények, de azt a küzdelmet, amit folytattam, nos ez nem írta le. Maradjunk annyiban, hogy a kezemen több volt a véres karmolásnyom, mint az ép bőrfelület. Viszont így a kócos szőrgombolyag határozottan macskábbnak nézett ki, mint ismeretségünk negyven percében bármikor máskor. Becsavartam egy bolyhos türölközőbe, és Cassie után mentem a nappali felé, ott pedig a kanapéra ülve igyekeztem szárazra dörgölni a kis gyilkost. - Amúgy… szerintem nincs itthon semmi, amiben alhatna. És… hová megy wc-re? Az udvarra kellene, vagy wc-re kell szoktatni? Meg a boron kívül szerintem a hűtő is üres. - Szép lassan dolgoztam fel, mennyire átgondolatlan dolog volt ez a macskás buli. - Mondd csak, nem szeretnél egy cuki cicát? - Sejtettem a választ, de azért nála legalább lenne láthatásom.
Ahogy teltek a percek és az idegesség kezdett múlni, úgy némileg a dühöm is csillapodni látszott, noha nem volt ez olyan tökéletes, mint annak lennie kellett volna. Mindenesetre attól már határozottan megóvta Oriont, hogy sóbálvány legyen belőle. Egyelőre. Ismertem már annyira, hogy tudjam: ez az állapot csak ideiglenes, úgyis tesz majd valamit, ami miatt ismét fontolóra veszem ennek a lehetőségét. Aztán majd elengedem, mert képtelen lettem volna komolyan bántani. Noha, Ori ennek nem volt tudatában, én pedig nem is kívántam ezen változtatni. A félelem hatalom volt, amit ki kellett használni, amíg az tartott. - Nem is rossz ötlet - gondolkodtam el -, majd versenyzünk a cicával, hogy ki mar belőled nagyobbat, mit szólsz? - érdeklődtem, noha ezt abban a pillanatban meg is bántam, ahogy kimondtam. Nem voltam férfi ugyan, hirtelen még így is csak egyetlen egy olyan szituációt láttam magam előtt, ahogy komolyan kikarmolhatnék belőle egy darabot. Az pedig… nos igen, nem éppen ruhában volt és nem éppen függőlegesen. Bár valójában ez az utolsó megállapítás sem volt teljesen helyes, de úgy érzem, szükségtelen ezt már bármerre is ragozni. - Ugyan, az a legkevesebb - legyintettem nemtörődöm módon, mintha nem percekkel korábban rontottam volna be kommandós módjára, széttörve a bejárati ajtót, mindezt azért, mert azt hittem, komoly veszélyben van. Apropó ajtó, azt hiszem, annak még szüksége volt egy Reparo-ra. - De ha nagyon rossz, majd bekötözöm a sebeidet - ígértem meglepően lágyan, még magam sem tudva pontosan, hogy milyen megfontolásból. Végtére is nem voltam matróna, pontosan annyit tudtam a sebekről, mint amennyit egy gyerek mellett meg lehetett tanulni. Vagyis, hogy a mintás, mugliktól származó sebtapasz minden seb fájdalmát elmulasztotta, mert az olyan menő. - Most nem tudom eldönteni, hogy csak a macskára gondoltál-e vagy rám is - hajtottam oldalra a fejem. Remélem maga Orion is sejtette, hogy ingoványos talajra tévedt, még úgy is, hogy az animágus alakom egy macska volt. Amiről persze nem tudott, de erre nem is volt szükség. Miután orvosoltam a törött ajtó problémáját olyan éteri nyugalommal öntöttem magamnak bort az egyik alkalmas pohárra, majd ültem le vele a kanapéra, mintha nem gyilkolás határozott hangjait hallottam volna a fürdőből. Megfordult ugyan a fejemben, hogy bemegyek és segítek - már Orinak, nem a macskának, természetesen -, de végül mégis a helyemen maradtam. Azon megfontolásból, hogy ha úgy döntött, befogad egy macskát, akkor viselje annak a következményeit is, mint a harci sebek. - Átveszem - nyúltam a kis izgő-mozgó törölköző csomag után, amikor hosszú és hősies küzdelem után végül megjelentek. - Te addig igyál egy kicsit, aztán ellátom a sebeidet, persze csak ha akarod - ezt ugyanis korábban mondtam az előbb. Hiába voltam boszorkány, a gyógyításhoz tényleg nem konyítottam semennyit sem. Ellenben az átkozás! Na az igen kiválóan ment, hiába volt most teljesen haszontalan. Hiszen egy Stupor, úgy hiszem, nem segített volna a helyzeten. - Nagyon megkínzott a bácsi, igaz picikém? - kérdeztem a kis cicát, miközben óvatosan próbáltam szárazra törölgetni a csapzott bundáját. - Alomra kell őket szoktatni, nem pedig WC-re. Noha vannak, akik kiengedik őket, de az elég veszélyes, még így, a varázslók között is. Tényleg semmit nem tudsz a cicákról? - érdeklődtem, noha sejtettem a választ. Talán már ő maga is kimondta, ebben nem voltam egészen biztos. Mondjuk így még annyira sem értettem ezt az egész helyzetet. Komolyan, ki az, aki úgy fogad be egy kisállatot, hogy a nevén - már, hogy macska - mást nem tud róla? Jó, tagadhatatlan tény, hogy rettenetesen aranyosan nézett ez a kis szőrcsomó, de akkor is! - Nem - válaszoltam gondolkodás nélkül, hiszen ezen nem volt mit átgondolni. - Auror vagyok, az időm túlnyomó részét a minisztériumban töltöm, nem pedig otthon. Egész nap csak egyedül lenne szegény. Te elviheted a Roxfortba, ott tudnál vele foglalkozni az órák között vagy után - mondtam, noha ennek a tervnek azt is feltételeznie kellett, hogy Ori képes egyedül nem csak ellátni, de életben is tartani nos… bármit, ami nem ő maga. - De ha úgy érzed, örökbe is adhatod valakinek, akiben megbízol - bár ismerve őt, volt egy olyan sanda gyanúm, hogy erre már képtelen lenne.
Orion Sørensen varázslatosnak találta
You never know how Strong you are. . . until Being Strong is the only choice you have.
Felvontam a szemöldököm, mert egész tetszetős képek jutottak eszembe, ahol nyugodtan karmolászhatna. Tartottam azonban tőle, hogy egyrészt nem értékelne egy ilyesféle megjegyzést nem sokkal azután, hogy szó szerint ajtóstul rontott a házamba, másrészt mert valószínűleg egyáltalán nem gondolt ilyesmire. Én mondjuk elég sokszor. Már ábrándnak is szép volt, nincs mit szégyellni ezen. - Félek, hogy a verseny végére csak belőlem nem maradna semmi. - Sóhajtottam lemondóan. Szerettem volna drámaian a szívemhez kapni, amiért ennyire elbagatelizálja a sérüléseim miatt átélt fájdalmam. Igenis, ilyesmibe akár bele is lehet halni! Lehet, hogy a közel keleten, ha elfertőződik az árnyékban is hetven fokos melegben, de a lényeg az, hogy lehetséges! Ilyen esetekben pedig nem vehetjük ezt sem félvállról. Legközelebb lehet az egész karom leszakad, akkor aztán nekem például nem lesz mivel legyintgetnem. - Gyógypuszit is kérek! - Velem lehet üzletelni, és varázsütésre meg szoktam gyógyulni, ha úgy van. Igen hosszú ideig éltem egyedül, senki se borogatott, ha lázas voltam, és a zabkását is magamnak főztem, sanyarú sors. - Természetesen a macskára! Úgy nézek ki, mint aki megunta az életét?! - Költői kérdés, egy kicsit mindig majd’ meghaltam. A kettőnk kapcsolata valami furcsa keveréke volt a különösen nyugalmas, és a már-már infarktusig felcsavartnak. Néha egy fél mondattal olyan lavinát indítottam el, amit el se tudtam volna képzelni, máskor a hatalmas kádban közösen olvasgattunk. Eskü semmi felnőttes célozgatás, kiválóan fejtek keresztrejtvényt mezítelen hátakon! Egészen megszoktam már, hogy néha, ha ideje engedte jött, és közben nagyon igyekezett, hogy soha, véletlen se gondolja úgy, hogy ez valami járás-féle lehet. Engem annyira nem zavart, úgyis csak maga előtt kell tagadnia, én már felnőtt voltam. S mint olyan, épp egy harminc dekás fenevaddal vívtam ádáz küzdelmet. Szerintem nyert. Bár tiszta volt. Én meg véres. Azt hiszem mégiscsak jól megleszünk egymással. Talán éppen ezért ér váratlanul, hogy Cassie átveszi, nem gondoltam volna, hogy különösebben érdeklődne utána, nem tűnt macskás lánynak. Inkább valami ragadozó, mondjuk egy vérfarkas, vagy egy medve, igen! - Neked vettem, nem kérek, köszönöm. - Valahogy épp eléggé kábának éreztem magam, és különben is jobban lekötött az a kép, amilyen gyöngédséggel bánt azzal a csöpp állattal. Igen, ismerősek azok a kezek, de nekem most másra kellene koncentrálnom. Igen, nagyon másra. - Sebek! Igen! Hozom a fertőtlenítőt. Előkotortam az ezer meg egy éves elsősegély dobozt, és csak reméltem, hogy a fertőtlenítő nincs beszáradva. Emlékeztem, hogy édesanyám még gyerekkoromban mindig kis figurákat, nyuszit, vagy éppen cicát rajzolt vele a sebek köré, úgy annyira nem is fájtak. - Nem tudom, hogy a kínzás feltételezésén, vagy a bácsin sértődjek-e meg először! - Tettem le a dobozt a dohányzóasztalra. - Hááát, felismerem őket, mint a példa is mutatja! Tapasztalatból tudom, hogy fürdeni nem nagyon szeretnek! De nem igazán, csak egy öreg baglyom volt diák koromban, és mivel folyton költöztem, sose tartottam háziállatot. - Nem is nagyon volt igényem rá, inkább a nagyobb állatok kötöttek le, sárkányt meg még se lehet tartani egy lakótelepen. Sajnos. Sóhajtottam, sejtettem a választ, azonban valahogy mégiscsak köztes megoldásnak éreztem volna. Vagy nem tudom, legalábbis ő macskasága biztosan jobb kezekben lett volna. Meleg, puha, kedves kezek azok. Én már csak tudtam. - Neked lenne szíved megválni tőle?! Nézz a szemébe, és úgy mondd, hogy nem a világ legcukibb vérmes ragadozója! - Lendületbe jöttem, no. - Amúgy… választhatnál neki valami nevet. Senki se akarna tőlem nevet kapni, biztosan egy szóvicc jutna eszembe, vagy rosszabb. - Volt némi önkritikám. Egy egészen kevés.
Nem akartam tudni, hogy milyen képek jelentek meg a lelki szemei előtt, de őt ismerve semmi szofisztikált, illetve semmi olyan, amit a dereka kultivált volna. - Ugyan már - kuncogtam -, ennyire azért nem szednénk szét. Abban senkinek se lenne semmi haszna - vontam meg a vállam, hagyva hogy az ajkaimon hamiskás mosoly játsszon. Mintha ez csak egy macska-egér játék részesei lettünk volna, ki tudja tovább üldözni a másikat, vagy éppen én meddig tudom elkergetni a tényt, hogy már-már egy párként funkcionáltunk, nem pedig két emberként, akik csak alkalomadtán szórakoznak egymással. Nem bírtam megállni, hogy fel ne nevessek, annyira gyermeteg volt a felkiáltása és mégis, annyira Orion, Sokan bizonyosan elkezdtek volna aggódni a… másik mentális épségéért hasonló helyzetben, én azt hiszem ennek az ellenkezője voltam. Akkor kezdtem volna aggódni, ha nem így tesz. - Hááááát - húztam el a számat csak úgy, mint ezt az egy szót is -, néha én magam sem tudom eldönteni - mímeltem gondolkodást, annak ellenére, hogy úgy hiszem, némi igazságtartalma azért volt a szavaimnak. Orion szeretett veszélyesen élni, ami esetünkben azt jelentette, hogy túlságosan is lazán vette az élettel járó felelősséget is. Talán alaptalanul, de sokszor aggódtam e-miatt, mert bár Orion nem volt ostoba - hiába hitték sokan azt -, de meggondolatlan igen, szavak sem voltak rá, hogy mennyire. Sokszor akkor is viccelni akart, amikor annak ott nem volt helye. Ez pedig… igen, inkább volt hátrány, mint sem előny. Már megtanultam, hogy nem jó ötlet férfire alkoholt erőltetni, főleg ha az nem szeretné, így tehát most sem erőltettem, egyszerűen csak vállat vontam, majd a szabad, nem macskát tartó kezemmel öntöttem még magamnak a pohárba. Ha neki nem kell, hát megiszom én. Amúgy is, szerintem annyit ittam, hogy már régen immunis voltam a borban lévő alkoholra. Ami sokaknak a tea volt, az nekem a bor. - A kínzást nem feltételeztem. Tudom, hogy megtörtént, hiszen a víz alá nyomtál egy macskát - mutatta rá, csak mintegy mellékesen, figyelmen kívül hagyva a bácsis megjegyzését, hiszen az is jogos volt. A negyvenhez közelítve inkább volt az, mint kisfiú, még ha a viselkedése alakom adtán nem is feltétlen ezt tükrözte. - Szóval - köszörültem meg a torkom, hogy összegezzem az eredményeket, már ha lehetett ezeket így nevezni egyáltalán -, összeszedtél úgy egy állatot az út széléről, hogy még a legalapvetőbb szükségleteivel sem voltál tisztában. Megálltam és nem tettem hozzá, hogy véleményem szerint ez legalább akkora felelőtlenség volt, mint ott hagyni, noha talán még a “jobb” felelőtlenség, ha lehet így mondani, hiszen ennek a cicának így legalább volt némi esélye egy normális életre. Még ha egyelőre nem tudtuk biztosra, hogy pontosan hol is. - Volna, ha tudnám, hogy jó helyre kerül, olyan emberekhez, akik rendesen gondját fogják viselni - feleltem nyugodtan, miközben befejezve a törölgetést útjára engedtem a kis állatot, hadd fedezze fel az új lakhelyét. Az örökségem teljes összegében fogadtam volna rá, hogy Orion - velem ellentétben - fel ennyire se racionális, sokkal inkább emocionális döntést fog hozni, nevén nevezve azt, hogy megtartja ezt a kis cicát, mondjak bármit is, értsen hozzá bármennyire is.. Mindezt azért, mert aranyosnak találja. Noha a macskatartás nem olyan Merlintelen dolog, hogy ne tudja megtanulni, igazából. - Ez egy jó ötlet, a végén még Kit-Cat lenne a neve, röviden csak Kit - mosolyodtam el, pontosan tudva, hogy ezt rossz szóviccnek is csak jóindulattal lett volna nevezni. Voltaképpen a célom sem az volt, hogy jó legyen és Orioni magasságokba emelkedjek e téren. - Tudjuk a nemét? - kérdeztem, érdeklődve miközben az elsősegély csomag után nyúltam. Kissé poros volt, a benne lévő felszerelés pedig minden bizonnyal már lejárt. Legalábbis a legfelső gézcsíkon lévő dátum alapján. (Miért jártak le egyébként szimpla textil lapok?) De a célnak megfelelt, ártani csak nem árthatott… remélem. Még mindig nem értettem az ilyesmihez. - Ugye… állatokat nem kell rajzolnom, mint a gyerekeknek szokás? - kérdeztem óvatosan, mégis teljesen komolyan, miközben gyengéden a keze után nyúltam, nehogy véletlen nagyobb fájdalmat okozzak, mint ami amúgy is szükséges.
Orion Sørensen varázslatosnak találta
You never know how Strong you are. . . until Being Strong is the only choice you have.
Bárcsak ne kellett volna tiltakoznom, de mind a ketten sejtettük szerintem, hogy de, nagyon is. A kis szőrgombócot még csak néhány órája ismertem, már ha volt ennyi idő, Cassien azonban már elég jól kiigazodtam. Még célozni is tudott, Merlin csimbókos szakállára! Ha egyszer összeveszünk, az egész lakás az ő fegyvertára, én pedig csak reménykedhetek benne, hogy legalább elkapar majd a hátsókertben. - Nem vagyok benne bizonyos, hogy ez az állat tisztában van a haszon fogalmával. - Motyogtam inkább csupán magamnak, és bent tartva, hogy nála is változhat ez még. Örültem, hogy végre mosolygott, mégha némiképp rajtam is szórakozott ilyen jól. Sokkal jobban állt neki, mint a folyton komoly arca, bár az ellen se volt kifogásom, csupán úgy éreztem, hogy a munka és a stressz túl sok nyomot hagy rajta, amit borral nehéz lemosni. Egyébként is régen hozzászoktam, hogy ilyen szórakoztató jelleggel jelenek meg a legtöbbek életében. Nincs ezzel baj, egészen szerettem. - Még itt volnék, vagy mi fene. - Bár ez néha vak szerencse, meglehet. Sose gondolkodtam nagyon előre, a pillanatok úgyis mindent megváltoztatnak, felrúgnak, keresztül húznak. Az életem egy kisebb őskáosz volt, néha mesterien menedzselve, mert a hullámok maguk alá temetnek, vagy szörfözöl rajtuk, ez ilyen egyszerű. Én amolyan úszós ember voltam, és lám, mégiscsak vagyok valahol, nem is rossz helyen. Bár tavaly ilyenkor nem gondoltam volna, hogy Angliában leszek hosszabb ideig. - Nem nyomtam, gyöngéden megdörzsöltem, és átszappanoztam a sáros bolyhokat. Te se panaszkodsz, amikor megmosom a hátad… - Céloztam merészen a hatalmas fürdőszoba nem minden alkalommal rendeltetésszerű használatára. Lehet a mai napom az utolsó halandóként. Megesnek az ilyen dolgok. - Ez nem is igaz, tudom, hogy eszik, alszik, játszik, elvégzi a dolgát! - Soroltam az ujjaimat használva, amik kicsit megsínylették a mosdatást. - Amúgyis ki hagyna ott egy reszkető szőrcsomót? - Húztam el a számat. Nem voltam az a túl érzelgős, de ez még nekem is olyasmi volt, ami természetes. Tényleg nehéz lett volna a macska tudományok legelismertebb professzorának nevezni, de ezt még talán nem ördöngösség megtanulni. A Roxfortban amúgyis voltak macskák, biztos segítene valaki, mit kell épp csinálni. Gondolom. - Nem mondja komolyan, MacsKapitány, tutira megtartana, ne hallgass rá! - Simogattam meg az immár tiszta, és kissé csapzott bundát, amit egy harapással hálált meg. Tutira lány, én mondom. Nevettem a buta szóviccen, bár valószínűleg ennél kiégetőbbet találtam volna ki, azt hiszem. - A hűtőből tejet adtam volna neki enni, amit nem szabad, szerinted meg tudom állapítani a nemét? - Néztem teljesen komolyan a nőre. - De ha abból indulunk ki, hogy szerinte is ellenállhatatlan vagyok, akkor szerintem lány. - Plusz élvezte a bántalmazásom is, azonban ezt már bizonyos okokból nem tettem hozzá. Megjegyzésére letettem az ötletről, hogy ilyesmit kérjek, talán nem ez lett volna a legmegfelelőbb pillanat. Pedig el tudtam volna képzelni, ahogy koncentrálva húzza a vöröses vonalakat, miközben néhány előrehulló kóbor tincs keretezi az arcát. - Nem, persze… - Bíztam rá a kezemet, majd előre hajoltam, hogy egy könnyű csókot adjak neki, mert ez volt az a pillanat, amikor elég messze volt már a pálcája, hogy ne dobjon egy másik dimenzióba. - Örülök, hogy átjöttél. - Mosolyogtam rá kedvesen.
-Ez egy macska - vontam fel a szemöldököm -, nem pedig hülye. Lehet, nem tud velünk kommunikálni, csak nyávogni, ám hidd el nekem, azt nagyon is felfogja, hogy te vagy az humanoid, aki előbb vagy utóbb, de enni ad majd neki. Ennek fényében tudja, hogy hasznos, ha túlnyomórészt egyben hagy. Az állatok, bár szeretjük azt hinni, nem voltak ostobák, ösztönből léteztek, elsősorban a megérzéseik alapján. Pontosan ezért voltam benne biztos, hogy még ez a végtelenül apró szőrgombóc is érezte, mit tehet és mit nem. Egyelőre legalábbis, majd ha már ő lesz a ház ura - mert egyre biztosabb voltam benne, hogy Orion mellőzve a józanész minden figyelmeztetését meg fogja tartani -, akkor változni fog a helyzet, jelentősen. - Nagyon jól mondod: még. Néha az a benyomásom, nagyobb mértékben kísérted a sorsot, mint én, aki minden nap gyilkosokat hajkurászok a Zsebpiszok köz mocskában - ingattam jobbra-balra a borospoharam, figyelve a vörös lé üvegfalak közötti útját, nem folytatva az ok-okozati összefüggések boncolgatását. Szerintem értette ő, hogy a felelőtlen viselkedésére és az oly’ gyakran viccesnek szánt, mégis legkevésbé a szituációhoz illő megjegyzéseire céloztam. Ideje volt a mulatságnak és ideje volt a komolyságnak is, a kettőt pedig nem volt javallott keverni. - De én nem macska vagyok - legalábbis nem főműsoridőben, csak ha a szükség úgy kívánja -, a víz nevű természetes ellenséggel megálva. - Ráztam meg a fejem, miközben továbbra is óvatosan törölgettem, nehogy még megfázzon itt nekünk. Nem mintha olyan hűvös lett volna, de a londoni klíma még nyáron is igen csekély mértékben volt kellemesen melegnek nevezhető. Arról nem is beszélve, hogy ami megfelelő volt egy embernek, egy állatnak már nem olyan biztos. Sőt! - Hát ez egetrengető tudás, a gazdiság magasiskolája, hadd gratuláljak hozzá. - Képtelen voltam mellőzni a szarkazmust, hiába próbálkoztam vele. A kérdésre azonban nem reagáltam, úgy tettem, mintha pusztán annak költi volta miatt tette volna fel, hiszen mind a ketten tudtuk rá a választ, így kimondatlanul is: sokan. Szinte mindenki. Az emberek érdektelensége napjainkban nagyobb volt, mint bármikor korábban. Ez alól, nehéz bevallani, de én sem voltam kivétel. Nem állíthatom biztosan, de úgy hiszem, Orion helyében elmentem volna az apró, immáron a lakást felfedező szőrcsomó mellett. Nem biztos, de valószínű. - Tudod… egy nem felhívás volt ám arra, hogy szeretnék szóvicceket hallani - kuncogtam, miközben kiittam a poharam tartalmának utolsó cseppjeit is. - Jól van, jól van - emeltem fel a kezem, mintha arra szorultam volna, hogy védjem saját magam -, csak egy kérdés volt. Az emberek néha tudnak meglepő dolgokat véletlenek folytán. De akkor unisex nevet kell neki keresnünk, vagy megvárni, mit mond az állatorvos. Bármi is lesz, nem hívhatod MacsKapitánynak, az felérne egy egyböli elhagyó okkal. - Ámbátor még mindig nem tudtam pontosan, hogy mi is ez a furcsa, kialakulni látszó dolog kettőnk között, de most nem is álltam neki ezen filozofálni. Inkább hagytam, hogy magával sodorjon az este hangulata. - Szóval… tényleg akartál? - döbbentem meg őszintén, noha magam sem értem miért. Orinnal kapcsolatban semmi ilyesminek sem kellett volna meglepnie. Ennyi idő után már nem. Sokakkal ellentétben, csak azért nem jelentettem ki kategorikusan, hogy sültbolond, mert tudtam, hogy van egy komolyabb oldala is, amit remekül rejtett a hétköznapok általánosságában. - Semmiség - haraptam az alsó ajkamba, miközben az arca helyett inkább a szétkarmolt kezének és az elsősegély doboznak szenteltem a figyelmem. Egyszerűbb volt így, kevésbé… zavarbaejtő furcsa. Bár nem kaptam soha medimágusi, de még csak matróna képzést sem és a Roxfort is régen volt, azért még tudtam hogy egy-egy főzet mire való. Fertőtlenítés, seb összehúzás, hasonlók. - Mindenki ezt tette volna, auror vagyok, az a munkám, hogy segítsek. Főleg ha olyan vitatható körülmények között teszed le a telefont - engedtem meg magamnak egy apró fintort, miközben talán nem a megfelelő szorossággal, de annál nagyobb óvatossággal gézt csavartam a sebei köré. A dunszt állítólag jót tett nekik... vagy lehalábbis valami ilyesmi rémlett. - Kész vagyunk. Azt hiszem megmaradsz te és a kezed is.
Orion Sørensen varázslatosnak találta
You never know how Strong you are. . . until Being Strong is the only choice you have.
- Vaaaagy… lehet, hogy arra jut, hogy ha eltesz láb alól, pont akkora vagyok, amiből vagy négy hónapig tud falatozni. - Gondolkoztam el, bár nehéz volt elképzelnem, ahogy a kis szőrkupac tényleg kinyiffant. Bár biztos lettek volna rá módszerei, mondjuk kigáncsol a fürdőben, vagy ilyesmi. Amúgyis, az eddigi tapasztalataim azt mutatták, ha egyszer beengedtem valakit a lakásomba, az szép lassan, de egészen otthonosan mozgott benne. Nem, mintha zavart volna, hogy Cassie a bor készletem sajátjaként kezelte, inkább megnyugtató volt, olyan már-már magától értetődő dolog. Amit egyikünk se igazán akart kimondani, azonban úgy érzem, egészen különböző okokból. - Aljas rágalom, különösen odafigyelek rá, hogy csupán éppen annyira legyek ironikus és humoros, hogy pont ne akarjon senki eltenni láb alól. Se jobban, se kevésbé. - Vontam meg a vállam, tényleg kiváló lavírozó voltam, vagy mi fene. Szerettem volna hozzátenni, hogy valóban nem, bár igazság szerint ezután csupa kétértelmű megjegyzés jutott csak eszembe, amiket testi épségem további amortizációnak nem kitéve inkább megtartottam magamnak. Háhh! Itt a bizonyíték, hogy képes vagyok nagyon is arra, hogy legyőzzem szuicid hajlamaim, és elfojtsam a feltörni akaró fanyar megjegyzéseket. Van némi nemű élet ösztönöm. Nem túl sok, de épp elég. - Ez egy kismacska, nem pedig egy fúziós varázslat. - Húztam el a számat. - Vagyis remélem, hogy nem az. - Tettem azért hozzá. Meggondolatlan lettem volna? Úgy az esetek túlnyomó többségében, azonban az állattartás még a tizenéves diákoknak sem különösebben okozott nehézséget, szóval gondolom nekem is menni fog. Kis segítséggel, vagy éppen naggyal, de általában megoldottam az ilyesféle helyzeteket. Amúgy sem volt opció, hogy visszavigyem a kuka mellé, ahonnan kihalásztam. Nagyjából annyi esélye lett volna ott életben maradni, mint nekem egy vitát nyerni Cassie-vel szemben... - Tutira? Tökre úgy hangzott pedig, mintha kihívtál volna. - Mosolyogtam rá. - Egyböli elhagyó ok? Most még MacsKapitányról beszélünk, vagy már rólad? - Kaptam a szívemhez. - Jól van, akkor nem tudom… szerinted? Te olyasvalakinek tűnsz, aki már adott megfelelő macska nevet, kérlek oszd meg bölcsességed egy ilyen gyarló halandóval, mint amilyen én is vagyok! - Féltem, hogy képtelen lennék nem olyasmit mondani, ami végleg elijeszti mára, pedig még lettek volna terveim. Mit felelhettem volna erre? Azt hiszem messze többet tudott a gondalaimról, mintsem azok egészségesek lettek volna, magamra nézve is veszélyes voltam, hát még ha más próbált meg kiigazodni ezen a katyvaszon. Bár most csak őszinte lelkesedést éreztem az iránt, hogy újabb oldalát láthatom, ahogy kedvesen ápol, és igyekszik visszanyelni néhány fanyar félmondatot. - Talán… - Mosolyodtam el. - Ezek mindig olyan emlékeket ébresztenek, amik már vagy huszonöt évesek is elmúltak, de kellemesen melengetik az embert, tudod. És nehéz nem arra gondolnom, milyen beleéléssel rajzolnál egy nyuszit, miközben úgy tizenöt perccel ezelőtt lehet te magad tépted volna le szívesen ezeket a béna kezeket, amik egy telefont se tudnak megtartani. - Nevettem, pedig amúgy milyen igaz volt. Figyeltem, ahogy gyöngéd mozdulatokkal dolgozott, pedig azok az apró kezek sok másra is képesek voltak. Nyilván a munkájára gondoltam, nem pedig valami pajzán viccre, sose tennék olyat, miközben össze kell foltoznia, és ilyen közel van. De az vesse rám az első követ, aki nem döntené a kanapéra, amikor alig néhány centire vannak egymástól. Vagyis inkább másnak ne forduljon meg ilyesmi a fejében, csak értse meg kétes erkölcsű gondolataim, vagy mi fene. - Midocsa megkönnyebbülés! Köszönöm. - Megsimogattam ismét használható kezemmel az arcát. - És most azzal is kellene kezdenem valamit, hogy egyáltalán nem vagyok felkészülve a miniTerminátor érkezésére. Ilyenkor még nyitva van bármilyen bolt, ahol ezen lehet segíteni?
Csak egy sóhaj, pontosan ennyit reagáltam Orion “nagyon elmés” megjegyzéseinek egyikére, mi szerint: ha megöli egy kölyökmacska (!), akkor az majd nagyragadozó módjára falatozik a húsából, hogy jól lakjon. Ez a teória több sebből vérzett, mint azt fel tudtam, vagy éppen csak akartam volna sorolni. Arról nem is beszélve, hogy nyilvánvalóan tisztában voltam a mondandójának vicc jellegével - ahogy általában ilyenkor -, csak nem tartottam különösebben viccesnek - ahogy általában ilyenkor. - Hát persze, nyilván - bólogattam komolyan, megpróbálva belesűríteni a hangomba némi hitet, ám kudarcot vallottam. Szerettem Orit - bár ennek a szeretetnek a mikéntjéről és természetéről nem kívántam sem most, sem pedig a közeljövőben alaposabban elmerengeni, így biztonságosabbnak tetszett -, de biztos voltam benne, hogy igenis akadtak olyan emberek, akiket jobban irritált, mint azt gondolta volna. Ezt azonban nem kötöttem az orrára, felesleges körnek ítéltem. Vagy tudta, csak figyelmen kívül hagyta, ahogy túl sok minden mást is, vagy valóban nem tudta, de akkor úgy éreztem, nem fogom meggyőzni ennek az ellenkezőjéről. - Vagyis egy élőlény - mutattam rá egyidejűleg a kiscicára és a nyilvánvaló tényre is, elegánsan átugorva az esetleges fúziós varázslatokra tett megjegyzését. Merlinre, hát miért lenne ez a macska egy varázslat? Nem is értem… - Ami azt jelenti, hogy különös törődést, odafigyelést és tudást igényel a gondozása, főleg amikor még ilyen kicsi. Akkor a legkönnyebb elrontani, kis túlzással, mintha egy kisbaba lenne - fogalmaztam meg a lehető legnagyobb óvatossággal, hogy egy akkora állatban minden és bármi képes kisebb-nagyobb kárt tenni, de akár ő maga is, amint megpróbálja felfedezni a világot. - És nem - tettem hozzá még gyorsan, nehogy itt félreértsen nekem valamit - ez nem egy burkolt utalás arra, hogy bármilyen kontextusban, de beszélgetni szeretnék a gyermekvállalásról. - Abban sem voltam még biztos, hogy akarok-e egyáltalán szülni hiába várta ezt tőlem nagyjából minden férfi rokonom, aki elmúlt már legalább ötven éves. - Teljesen biztos! És természetesen rólad, a macskát nem kéne elhagyom, hiszen nem az enyém - forgattam a szemem mosolyogva, miközben belekortyoltam a boromba, vagy legalábbis annak maradékába, mintha ezzel nyomatékot kívánnék adni a szavaimnak. Azt hiszem ideje volt már annak, hogy újra töltsem a poharam. - Miből gondolod, hogy adtam már nevet macskának vagy bármilyen más állatnak? - érdeklődtem mintegy mellékesen, miközben próbáltam szuggerálni a kis, fehér, padlón bukdácsoló szőrgombócot. Ha igazán sablonos lettem volna, akkor a Hógolyó és hasonló nevek között kezdek el kutatni, ennél azonban valamivel - úgy egy porhárnyi édes-vörösborral - kreatívabbnak éreztem magam. - Sirius, ha fiú és Iola, ha lány? - érdeklődtem szórakozottan nem elfelejtve azt a fontos tényt, hogy a macska neméről még mindig nem volt semmi fogalmunk. Nos, lehet, na jó, inkább biztos, hogy nem én voltam a leglazább, leghumorosabb boszorkány a földön. És lehet, hogy egy pohárral ezelőtt egészen más neveket és ötleteket mondtam volna, ha már Ori tőlem várta a szóvicc mentes megoldást, de most, egy pohár alkohol után, kifejezetten jó ötletnek tűnt a családunk kitagadott, a családfáról felettébb nagylelkűen leégetett tagjai után elnevezni ezt a kis állatot. Hogy miért? Nyilvánvalóan fricskából! Bár szinte biztos voltam benne, hogy sem apám, sem pedig Pollux Black se fogja soha az életben Orionnak szegezni azt a kérdést, hogy hogyan is hívják a macskáját. Legyünk őszinték: nem is érdekelte őket, hogy van-e egyáltalán macskája. - Huszonöt éves emlékek? - vontam fel a szemöldököm már-már meglepve, mintha nem tudtam volna, hogy közelebb van a negyvenhez, mint a harminchoz. - Néha elfelejtem, hogy mennyivel idősebb is vagy nálam. Bár… a derekad azért elég jó emlékeztető, mind a kettőnknek - incselkedtem kicsit, nyilván nem komolyan. Lássuk be, ha volt is panaszra okom, az határozottan nem ez a téren volt (még a dereka ellenére sem). - De milyen emlékekre gondolsz? - érdeklődtem őszintén. Rá kellett döbbennem, hogy hiába volt köztünk valami, amiről nem beszéltünk vagy éppen nevesítettük, meglehetősen keveset tudtam Orionról és az életéről. Főleg arról a részéről, ami még a születésem előtt zajlott, az emlegetett történések pedig, lévén még csak huszonnégy múltam, határozottan azelőtt voltak. A nyúl rajzra pedig, mint oly’ sok mindenre már ezen az estén, jobbnak láttam nem tenni semmilyen megjegyzést. Ha mást nem, azt sikerült már megtanulnom, hogy voltak dolgok - jó sok minden -, amelyeket egyszerűbb volt elengedni, mint sem belemenni. - Öhm… igazán nincs mit… - találtam nagy nehezen a megfelelő szavakat mielőtt még kellemetlenné vált volna a hallgatás. Hiába voltunk közel, mindössze csak pár centiméterre egymástól, hiába voltunk már ennél jóval közelebb is, váratlanul ért az arcomra simuló keze. Valahogy… egyszerre éreztem furcsának, természetesnek és rettenetesen kellemesnek, mint minden egyes alkalommal, ha valahogy, valamilyen körülmények között megérintett. Utáltam a reakcióim, az árulkodó mivoltuk. A légzésem, ami hirtelen lassabb lett, egy pillanatra talán vissza is folytottam, mint egy ostoba tini; a szívverésem, ami felgyorsult, bár talán ezt nem hallotta és a lakásban hirtelen eluralkodó meleget, aminek köszönhet szinte biztos voltam benne, hogy kipirult az arcom. - Az Abszol Úton van egy állatkereskedés, azt megnézhetjük esetleg - csaptam le szinte azonnal a témaváltás adta menekülés lehetőségére. - Bár… lehet az ilyenkor már zárva van - bizonytalanodtam el a fali óra felé pillantva. - Esetleg valami mugli bolt állatoknak? - vetettem fel kissé kétkedve. Nem igazán ismertem a muglik boltjait és nyitvatartási szokásait, de a macska egy meglehetősen közönséges, hétköznapi állat volt, így mertem élni a gyanúval, hogy számára talán ott is találunk (nagyjából) megfelelő kellékeket.
Orion Sørensen varázslatosnak találta
You never know how Strong you are. . . until Being Strong is the only choice you have.
Nem értettem a kétkedést, ami nem is olyan nagyon bújt meg a hangjában, szinte meg se próbálta elrejteni, minő fájdalom. Mármint tényleg, egyelőre itt voltam, senki nem késelt, vagy átkozott halálra, és arra sem volt eddig példa, hogy valaki megpróbálja összetörni az arcom, bármelyik megjegyzésem miatt. Nyilván nem lehettem mindenki szíve csücske, ami érthetetlen, lévén kifejezetten ártalmatlan, és általánosságban véve szórakoztató személyiségnek tartottam magam, ugyan mi oka lenne bárkinek, hogy ne kedveljen? Na ugye… Jó, Durcilla erős kivétel, de neki azzal van a legnagyobb baja, hogy milyen vérségi rokonságban állok Pollux Black-kel. És persze eme izgalmát az sem csillapítja, hogy a magam részéről is a hátam közepére kívánom nagyjából ezt a vérségi kapcsolatot. Követtem tekintetemmel a keze útját, ahogy a macskára mutatott, de inkább nem tettem szóvá, hogy nyilvánvaló a tény, miszerint él, elvégre az nagyon beteg dolog lenne, ha egy döglött macskát cipeltem volna haza. Abban az esetben valószínűleg én magam is már megkérdőjelezném a saját épelméjűségem, amit helyettem oly’ sokan így is megtesznek. De szerencsére ilyesmiről szó sincs, a szőrgolyó elevenebbnek tűnt, mint eddig bármikor, leszámítva, amikor apró darabokat cincált ki a tulajdon kezemből… - Találkoztam már jó pár élőlénnyel, több százat igyekszem életben tartani a Roxfortban is, amiről szerintem mind a ketten tudjuk, hogy legalább ilyen nagy munka. - Szerettem volna, ha ez csupán egy vicc lenne, azonban lassan ott tartottunk, hogy professzornak lenni legalább olyan veszélyes, mint aurornak. Mondjuk engem a tini lányok jobban megijesztettek néha, mint egy elszabadult sárkány, vagy beszökő troll. - Nem burkolt, vagyis egyértelmű? - Vontam fel a szemöldököm, majd elmosolyodtam. - Én abban sem vagyok mindig biztos, miként hivatkozol kettőnkre, nem hiszem, hogy a következő lépés egyből az apró Black gyártás lenne. - És ha ez valóban megtörténne, lehet Pollux hirtelen nem csak ősz, de kifejezetten kopasz is lenne. Szavai majdhogynem szíven ütöttek, de bizonyos voltam a vicces mibenlétükre. Mármint lassan már a fürdőszobám nagy részét ő uralta, és elég sok időt töltött itt, azonban soha, egyetlen szóval se beszéltünk arról, ez most akkor azt jelenti-e, hogy elfogadta a tényt, miszerint kedvelne, sőt… A magam részéről még szórakoztatónak is tartottam kicsit, ahogy egy-egy érzelmesebb témánál jól körül ír mindent, nehogy olyasmit mondjon, ami némileg érzelmi kapcsolódást feltételezne. Mintha ezt csak szavakkal fejezhetné ki az ember, ugye. - Mivel elég sok időt töltesz itt, már-már közös felügyeletnek is nevezhetnénk, akár. - Vagy gyereknevelésnek, abban úgyis volt tapasztalata, mindig ezt mondja. - Valahogy úgy tűnt, végülis a Roxfortba is vitt mindenki állatot, gondoltam azt csak elnevezted, vagy ilyesmi. - Előre nyúltam, hogy megsimogassam az apró gyilkoló gépet, aki a szőnyeg rojtjaival játszott. Kénytelen voltam nevetni a névválasztásán, biztos vagyok benne, bárki hallaná a családból, mit javasolt, félrenyelné a nagyon neves italt, amit épp kortyolgatna. Szerintem náluk még mindig szinte átoknak minősül Sirius nevét kiejteni, hiába számít manapság inkább hősnek, mint bármi másnak. - Szerintem a Sirius elég unisex ahhoz, hogy így is, úgy is megkaphassa, megy a színéhez, meg minden. - Még mindig nevetés bújkált a hangomban, kicsit sajnáltam, hogy valószínűleg sose lesz olyan pillanat, amikor a család idősebb tagjai előtt kell nevén neveznem a jószágot. - De ha valaha lebukunk, megbánás nélkül mártalak be, hogy a te ötleted volt. - Nem, mintha valaha megtörténne ilyesmi, azonban jobb, ha tudja, nem falazok neki, miután a MacsKapitány leszavazásra került. Még mindig mosoly bujkált a tekintetemben, azonban már nem olyan széles. Amikor fiatalabb voltam, fájdalmas volt az ilyesféle szép emlékekre visszagondolni, hogy anya mindig úgy kent fel egy-egy gyógynövényes főzetet, ha megsérültem, hogy az kisállatokat mintázott, néha még mozogtak is. A hiányát sokkal jobban éreztem a háború után, mert előtte hihettem abban, hogy majd a szünetben úgyis az agyamra fog menni, de azután mit nem adtam volna azért, hogy vitatkozzunk azon, miként öltöztem fel a nagyszüleim házassági évfordulójának hatalmas estélyére. - Úgy érzem, hogy túl sokszor emlegeted fel a derekam, bezzeg éjszaka sose hangzik el semmi panasz… gondolom a derekam nyikorgása, és az elégedett nyögdécselésed nyomja el. - Majdhogynem visszafogtam magam. - Néhány dologban emlékeztetsz anyámra, csak ilyen régi emlékek, semmi konkrét. Tudod, ő is mindig mindenről határozott véleménnyel rendelkezett, sose rejtette véka alá, és nem egyszer jól megmondta nagyapának is, ebben biztos vagyok. - Túl keveset töltött velünk, Norma szerintem már csak képekről emlékszik az arcára. - De ez nem olyan kismacska ellátós téma… Általában semmit nem rejtettem én magam sem véka alá, felesleges volt, azonban ebben a percben nem hittem, hogy ilyesmiről szeretne hallani. Ő maga sem ismerte soha anyát, még csecsemő volt, amikor meghalt, Corvus talán mesélt róla, bár őt sem úgy ismertem, mint aki saját gyerekkori emlékekről nosztalgiázna a gyerekeivel. Én pedig egyszerűen csupán most nem éreztem alkalmasnak. Talán máskor. Talán soha. Éreztem a vibrálását, az apró zavart, és egyszerre volt kellemes, mégis furcsa. Mostanában többször megesett, hogy úgy éreztem, igyekszik minél jobban elfojtani valamit magában, és nem értettem igazán, bár annyira nem untam meg az életem, hogy rákérdezzek. Általában egyébként is könnyed volt a köztünk húzódó viszony, én pedig sose voltam az a bonyolítós fajta. Egyszerűen előre hajoltam, és megcsókoltam, mielőtt kimenekült volna az ajtón. Szerettem megérinteni, és azt is, ahogy erre reagált. Olyan természetesnek éreztem, mintha csak levegőt vennék. - Vannak éjjel nappalik, és rengeteg dolgot árulnak, szerintem a legszükségesebbeket megtaláljuk. - Gondolkodtam el. - De addig mi legyen a miniTerminátorral? - Néztem Sirius felé, aki épp kivégezni látszott a szőnyeg elnyűtt rojtját. - A lakás nem gyerekbiztos, rajta kívül szerintem minden pótolható. - Bár nem örültem volna a rombolásnak, azért nem az lett volna a legnagyobb probléma.
