Ha a körülményeket nézzük, nem gondoltam volna soha azt, hogy valakit közel fogok engedni magamhoz, aki nem családtag. A veszélyeket tekintve pedig tényleg nem kellett volna magamhoz engedni Cedricet. Sem az aurorok, sem pedig az a köcsög nem hagy nekem nyugtot és ha megtudja, hogy van még egy sebezhető pont az életemben, bajban lesz a barátom. De hogyan is állhatott volna ellen az ember egy olyan srácnak, aki csupa pozitív energia!? Már az is furcsa volt számomra, hogy egy srácba lettem szerelmes. Eleinte nem is gondolkodtam semmi ilyesmin, hogy pár vagy bármi. Sose érdekelt annyira a szexualitásom, hogy ezen különösebben szót kell váltsak valakivel. Egyszerűen csak megtörtént és beleszerettem abba a srácba, aki most oly’ édesen szuszog mellettem az ágyban. Az biztos, hogy Nestorank el kell mondanom, csak ki kell várjam a megfelelő pillanatot. Ő a legfőbb bizalmasom mindenki közül, neki illik tudnia rólam ezt. Csak az a dolog, hogy párja van az embernek, ráadásul a saját neméből, nem olyan egyszerű és könnyű hír, mint egy csokilopás bevallása. Nestor személyében egy rendkívüli jó szövetségesem lesz, amikor a szülőknek is el kell mondjam. Legalábbis nagyon reménykedek abban, hogy az Öcsém elfogadja majd és mellettem lesz azokban a percekben. Márpedig hamarosan meg kell majd ejtenem a bemutatást, mert elég komolyak az érzelmeim a másik iránt. A szerencsém pedig az, hogy különbözik az ikertestvérétől. Még csak az kellene, hogy összetévesszem őket. Kevés esélyt látnék rá, de jobb félni, mint megijedni. Egyébként lassan fel kellene keltenem az álomszuszékot. Hétvége volt és terveztem egy kis sétát, meg kicsi gyakorlást is… bár, ha utóbbi megint abba fullad, hogy egymáson feküdve csókolózunk, igazából az ágyban is maradhatnánk…
Ced && Neo
I hope you find someone you can`t live without.
I really do. And I hope you never have to know what it`s like to have to try and live without them.
Neo olyan volt, mint egy igazi álom pasi. Mármint, szó szerint az is lehetett volna, hiszen úgy, hogy mellette alszom is róla álmodok. Minden este – szinte – újra látom magam előtt a jelenetet, ahol egyszerűen csak beszélgetünk, tök ártatlannak tűnik az egész, majd megcsókol. S én viszonzom a szerelmét, élvezem a pillanatot, még akkor is, ha arcomat elönti a forróság, s annyira vörös leszek, mint egy paradicsom. Hiába telt el azóta már némi időt, hiába szokhattam volna már hozzá ahhoz, hogy ő az enyém és senki másé. Most is, míg ő azt hiszi, hogy még mindig alszok, bújok hozzá, ölelem és ha véletlenül megmozdul, hát ragaszkodón tartom egyhelyben. Egy pár ilyen után azért már valószínűleg neki is leesik, hogy réges régen felkeltem már én, csak pihentetem a szemem, miközben mélyen magamba szívom az illatát és élvezem a közelségét. Bár ezt egész nap megtehettem, főleg hétvégén, mikor nem volt kötelező óránk – amit ha ellógok, az ikrem tuti megver. Így nem is zavartatom magam és ha még meg is próbálna felkelteni, hát biztosat kéretném magamat egy ideig. Legalább addig, amíg nem kapok tőle egy csókot… Kettőt! Valahogy úgy éreztem, hogy mikor szünetünk van, akkor az olyan gyorsan elmegy. Nem szerettem, ha elmegy mellőlem, szinte egyből hiányozni kezdett nekem. Tudom, talán túlságosan is sok az, hogy ennyire nem bírok meglenni nélküle, de első szerelem. Ilyenkor azért rendben van, hogy teljesen odáig vagyok érte és utálom, ha nem látom őt igaz? Tudom, hogy nem csalna meg, mert erre képtelen lenne. De… Nem akarom, hogy elfelejtsen. Azt akarom, hogy mindig én járjak a fejében, s minden gondolata körülöttem forogjon. Önzőség volna ilyet kérnem tőle?
Dear Neo
there is nothing more i could ask for then you and your love so please never get tired of me or my way of showing affection
– Cedric
Every day I fall for you as hard As I did the first time
