Brightmore's in the Roxfort

Te vagy az én egyetlen bátyám, aki bőven elég is idősebb testvérnek. Néha már sok is vagy az agymenéseiddel, de tudod nagyon jól, hogy bírom a fejedet. Felnézek rád, hiszen te vagy a nagytesó és mindig is számíthattam rád, akármibe is keveredtem. Főleg abban a kis zűrös időszakomban, amiből neked köszönhetően másztam ki. Az igazi okát csak te tudod, még a szüleink sem és megfogadtuk, hogy ez egy olyan titok lesz, amit nem mondunk el senkinek sem anélkül, hogy mind a ketten áldást nem adunk rá. A Roxfort falait már elhagytad, ezért csak szabadnapjainkon tudunk találkozni, de ha van valami, akkor egy bagoly csak és már tudjuk is mi van a másikkal. S mivel már nem vagy itt, a tanév elején megígértem neked, hogy Öcsin tartom a szememet… amikor nincs jobb dolgom.

Egyetlen drága kisöcsém. Hát mi lenne veled nélkülem, nem igaz? Amióta nincs itt a bátyánk, azóta engem boldogítasz minden bajoddal. Néha már az agyamra is mész vele, olyankor le is ordítom a fejedet, de tudd, hogy nem gondolom soha komolyan azt, ha megbántalak valamivel. Szeretlek, hiszen az öcsém vagy és bármikor számíthatsz rám… csak hagyj nekem is egy kis teret, mert néha fojtogatóan tudsz ám tapadni. Ettől függetlenül tényleg fordulj hozzám, ha van valami gondod, mert ketten együtt hamarabb megtaláljuk a megoldást. Sosem fogom hagyni, hogy egyedül küzdj meg bármilyen problémáddal is.