Sorin Neo Brightmore

Mégis milyen lenne egy kamasz? Lázadó, nem törődőm, # YOLO életfelfogás? Mit várunk tőle? Figyelmet, felelősségtudatot, tiszteletet? Ismeri ezeket a fogalmakat és azoknak a jelentéstartalmát is, de csupán akkor adja meg, ha ő is megkapta. A felnőttek kivételek, náluk csak kényszerből alkalmazza ezeket, ha olyan kedve van, de mint mondtam: kamasz, ne várjunk tőle mást.

Azonban van egy árnyoldala is a gyereknek. Mikor kijelentette, hogy nem akar a sznob iskolába menni, mert kizárt, hogy ő a gazdag pöcsökkel egy légteret szívjon, egy rosszabb társaságba keveredett. Nem közvetlen, csupán az egyik sráccal lett nagyon jóban, aki később mindenki mást átvert. Ebből adódik, hogy a bizalmát nehéz kiérdemelni, de ha valaki megszerzi, érte bármire képes. Egyszer bocsájt meg, második alkalmat soha nem ad, de nehéz kiérdemelni tőle, bármit is csinált az illető. Aztán ki tudja, hogy kivel milyen: össze kell vele futni, és kiderül.

Igen, koreai vagyok, de Angliába élek. Hogy miért van ez így? Nos, megkíméllek a felesleges kérdésektől és elmesélem akkor. A felmenőim aranyvérű családok leszármazottjai. Sok generációnk élt és még él is Koreában, de aztán az egyik ősöm apai ágról úgy döntött, hogy világot akar látni. Na jó, ez így nem volt teljesen igaz. Nagyon jól beszélt angolul és emiatt esett rá a választás, miszerint szilárdítsa meg és tartsa is fent az angol varázslókkal a jó kapcsolatot. Így került az angol Minisztériumba, még pedig a Nemzetközi Máguskapcsolatok Osztályára. Így történt meg az, hogy keveredett a genetika az angolokkal. Ne érts félre, nincs ezzel semmi gond az égadta világon. A család nem tagadta ki az öreget, még támogatták is mindenben. Szóval jah, a mi felmenőink ilyen tök jó arcok. Nekik az a fontos, hogy a másik boldog legyen, nem pedig a full aranyvérmánia. Persze akadtak közöttük olyanok, akik ezt imádták, meg minden ilyen, de szerencsére ők a kisebbség.
Szóval ez a papus összejött egy angol leányzóval, de az ázsiai gének voltak mindig erősebbek. Idővel más koreaiak is jöttek az országba, így adatott meg az, hogy apa és anya találkoztak. Ők már teljes mértékben az ázsiai géneket vitték tovább, természetesen a legszebbeket nekem adták át. Jó, talán egy pici jutott a bátyámnak meg az öcsémnek, de túlzásokba nem esünk. A legjobb dolog még az, hogy van angol meg koreai nevünk is. Mi? Hogy miért? Hát mert csak, így a menő! Így tovább tudjuk vinni mind a két családnevet, de itt ugyebár az angolt használjuk. Ha kérdezték, sose tagadtam le, hogy van. Azóta is van, aki inkább HyunSeok-nak hív és nem Sorinnak vagy Neonak.

Szóval érdekelnek a különleges képességeim is. Varázsló vagyok, az elég különleges, nem? Jah, hogy arra gondoltál, hogy nem kell nekem pálca néhány varázslathoz? Menő, mi? Én magam is meglepődtem, mikor egyszer hadonásztam mérgemben, és a tárgyak a szobában mind arra repültek, amerre épp a kezem indult. Ezt azt hiszem apámtól örökötem, vagy legalábbis az ő ágán voltak ilyen tehetséggel megáldott varázslók. Boldog voltam, hogy nem kellett pálca a levitációs bűbájhoz, meg még néhány finomsághoz. Ezek azonban legyenek titkok, hogy mik. Mi? Hogy miért? Hát h elmondom, akkor nem tudok meglepetést okozni!
Mi? Hogy a hajam változik? Áhh, igen. A metamorf mágiát pedig anyától örököltem. Ezt persze a tesóim is megkapták, szóval nem voltam benne egyedi az örökösök között. Pedig jó lett volna a tesók közül a legtehetségesebbnek lenni, mert akkor felvághattam volna velük szemben. No mindegy is. Anya génjeiből ilyen csodaságot kaptunk mindannyian. A pálcátlanságot meg csak én… legalábbis a többiek nem mutatták jelét. A hajam meg csak úgy változik magától, néha észre sem veszem, de asszem ez a jó benne. Csak egyszer nehogy ne tudjam visszaváltoztatni az eredetire…

Hogy mi? Gazdag magán suli? Nem gondolod, hogy sokat akarsz tudni? Nem? Pedig kéne. De legyen, elmondom, csak mert szépen kéred… valamennyire.
Nos, mint említettem, a családom aranyvérű és ez azt jelentette, hogy tehetősek is voltak. Nem, nem voltam elkényeztetett. Szóval, volt az az incidens a suliban, emlékszel, nem? Na, akkor az ősök ki akartak venni és valami flancos magánsuliba akartak beíratni az isten háta mögé kettővel arrébb. Hát még szép, hogy ez nekem nem tetszett, mert miért akartam volna itt hagyni mindenkit, aki fontos volt nekem? Na ugye, te is megértheted. Szóval közöltem, hogy nem akarok a gazdag pöcsök társaságába tartozni és valami csilli-villi egyenruhácskában feszíteni. Lázadásként egy elég kétséges társaságba keveredtem a nyáron és hát ott volt egy tag, akibe nagyon is megbíztam… mint mindenki más. Ő aztán csinált valamit, ami miatt mindenki csalódott benne én meg teljesen összetörtem. Onnantól kezdve nem sok tagban bízok meg és nem is bocsájtok meg kétszer senkinek sem. Elszúrsz valamit velem kapcsolatban, kapsz egy második esélyt. Ha azt is eljátszottad, akkor leütlek, mint a vezér a parasztot a sakktábláról, világos?
Hogy mi? Még egy kérdés? Na felejtsd el, legyen ennyi elég már!

Égimeszelő: nem, csupán 174 cm.
Nehéz: nem, hiszen könnyen el tudod sodorni.
Izmos: csak amennyire szükséges az önvédelemhez, ha nincs nála pálca
Haj színe: eredetileg barna, de mikor milyen. Fekete, vagy világosabb? Kedve dönti el.
Szemszíne: sose tudod meg, hiába nézel bele.
Stílusa: laza, egyszerű*. Sose vág fel a kinézetével és a ruhatárával, mert feleslegesnek tartja.
* Színvilágot tekintve a sötétebb színeket preferálja, de nem zárkózik el a világosabb színek felvételétől sem. Melegítő vagy farmer? Teljesen mindegy, kedve szabja meg az öltözékét. Ugyanakkor, ha ki kell nyalnia magát, akkor megteszi, de az első adandó alkalommal lecseréli az öltönyt egy kényelmesebb ruhára, mert az elegáns végtére is nem a kedvence.