Először is:
megjegyezte a dátumot, hogy mikor és hány órára kellene a Roxfortba érkeznie. Amióta ide jár az öccse, egyetlen, de tényleg egyetlen meccsére sem ment el. Most foghatná ezer meg egy dologra, mert ha valamit, kifogásokat biztosan egészen könnyedén találna. Egy dologban viszont egészen biztos:
legalább egy meccsén ott akar lenni. Szóval elkészül, felkészül, remélhetőleg meg szerez
legalább három kínos pillanatot Clemens részére. Pontosabban Romulus Graves ezt tervezte. Azt határozottan nem tervezte, hogy az említett nap emléke egy jelentéktelennek gondolt hétvégén áramütésként érve rázza fel. Csak az órára néz, pánik fogja el, nem beszél senkivel csak
elindul.
Nem járt még a kastélyban, mégsem téved el, csak követi a hangzavart, arra megy ahol a leghangosabbak a kiáltások s amerre a legtöbb piros, kék, sárga meg zöld egyenruhás gyerek tart, miközben próbál jelentőséget adni a színeknek. Igazából csak annyit tud, hogy Clemensen, akárcsak Calystan is,
zöld egyenruha szokott lenni.
A lelátón áll, körbenéz, nem sejt sok rosszat, csak egy alig lappangó érzés súgja, hogy
valami nincs rendben. Elkap néha házneveket, de igazából nem biztos, hogy melyikben is van az öccse. Kék vagy zöld? Biztosan nem piros vagy sárga. A zöld, az lesz az, mintha egyszer látta volna az egyenruhát?
Mindig azt mondja, hogy gyakrabban figyel a testvéreire, s figyel is, csak szelektíven. Megjegyzi ami fontos, ott lesz amikor ott kell, a többi pillanatban meg nemes egyszerűséggel elvesz.
De nem ma. Ma itt lesz Clemensnek, akár értékeli a fiú akár nem. Végülis, kamasz. Mennyi idős lehet most? 14? Annál több aligha, hiszen még
egy gyerek.
Ami korábban alig pezsdülő érzés volt benne, teljes felismerés lesz amikor a várt csapat helyet két egészen más repül fel. Összeáll minden, hogy hol
a többi testvére és hol
nincs az öccse. Az egész helyzet dühíti, de mélyen forr benne, csak az arca feszült vonásai suttogják, de csak suttogják, mintha azok is a haragja élétől tartanának, hogy valami nincs rendben. A nyugtalanító érzés meg csak tetőzni érzi ahogyan a sorok közt oldalazva távozni készül. Először hideget érez, mintha legalább egy fokkal hűvösebb lenne. Majd valami sötét követi, valami baljós, valami romló. Valami
ártó. Fájdalom. Harag?
Csalódás. Nehéz kivenni innen, hogy mik az összetevői, de egészen biztosan sejti kihez tartozik mindez.
Agapov. Agapov, akit talán meg sem jegyzett volna, ha nem lenne rajta az átok. Amiről amúgy sosem beszélt, annak ellenére, hogy előszeretettel mászik mások dolgába, most kivételt tett. Valószínűleg pont azok az érzések miatt, amiket a férfin ülő átok észlelése kivált belőle. Tudja mire figyeljen, ezért érzékeny rá, tudja mire figyeljen ezért ahányszor találkoztak, darabról darabra rakott össze titokban egyre több történetet arról, hogy Agapov mégis hogyan szerezhette ezt az átkot. Talán pont ez a hobbija miatt nem hozta fel neki a témát, szereti a rejtélyt, a talányt, ami így kíséri a férfit. Ráadásul annyira sosem voltak közel, hogy csak úgy a segítségét ajánlja neki. Nem, jobb volt így, egy ideig még biztosan, s majd egy másik nap, talán pont a Szárnyas Vadkanban ülve felhozza majd neki a kérdést, hogy mégis minek ennyire szentimentális egy olyan átokkal szemben, minek megtörése idővel csak egyre nehezebb lesz, mígnem közel
lehetetlen. Addig is, hosszabb távon egyszerűen kerülte a férfit, mert bár közelebbi vizsgálat nélkül biztosra nem tudta, mégis…. Megvoltak a maga sejtései arról, mivel járna sokáig a közelében lenni. Most mégis felé tart, mert a gyerekekkel biztosan nem vegyül, a testvéreit biztosan sehol sem látja - jó eséllyel most nem is fogja - ezért a legszélesebb vigyorával az arcán csapja hátba Agapovot. Mint egy régi barátot, pedig kicsit túlzás lenne barátságosak nevezni azt a néhai akadémiai ismeretségüket.
- Nem gondoltam, hogy pont itt látlak újra. Melyik a tied? - mintha nem ő lenne a fiatalabb, de igazából még sem lepődne, ha igaz lenne amit viccnek szánt. A férfival kapcsolatos rejtély megoldására szőtt történeteiben egy részlet volt közös: közé volt egy nőhöz. Mert azt még Romulus Graves is elismeri, hogy ilyen mélyről jövő bosszúvágy csak egy nőben lobban ennyire vad lángokra.
Tyler Agapov
