find his kryptonite || Valerian & Leonie

Megint csak elsétál mellettem, mintha nem direktbe mellé ültem volna le, mintha nem mondtam volna neki, hogy beszélnünk kell, mert még csak az év eleje van, de már most túl sok pontot vontak le tőlünk miatta. Meg mert a felét én vontam le magunktól, amiért nem volt képes viselkedni. Bár most már lassan ezt is félek meglepni… Vissarion egy ijesztő fiú, pláne azok alapján, amiket hallottam. Nyugisabb suli kellett neki?! Azt hittem a Durmstrang egy olyan hely, ahol kinevelik az emberből a lázadozást, hol ha kell félelemmel, de sikerül kordában tartani a diákokat. És akkor azt mondják, hogy azért kellett ideküldeni őt, mert a gyilkos nevelde sem bírta nyugalomra bírni?
És egyébként miért is pont nekem adták a fiút? Mindenki tudja, hogy én túl gyenge vagyok még a hajtáshoz is, nemhogy még egy ilyen superman komplexusos állattal is elbírjak! Vagy szindróma? Milyen baja is volt, mit olvastam az aktájában? Oh apa még egészen biztosan hallani fog erről, aztán majd jöhet be anyuval együtt mindenkit elverni! Szóban persze én is meg tudom magamat védeni, de attól félek azzal is csak felpiszkálnám az orosz srácot és a végén fejbe dob egy könyvvel. Nem szeretném átélni, bár akkor lehet Hugo eljönne meglátogatni engem.
A gondolatra egy pillanatra el is feledkezem a mérgemről, s szorosan ölelem magamhoz a táskámat, mikor rájövök, hogy még mindig a teremben állok. Pont ott, ahol Vis is hagyott egy perce… Nem értem mi baja van velem, hiszen tudomásom szerint mind a ketten félvérek vagyok, így igazán nem lehet rám kiakadva! Eleve el se kezdtem volna vele ismerkedni, ha nem ez lenne a dolgom. Sajnálhatnám, amiért magányos – mondjuk mintha a testvérével jött volna – de nem teszem, mert eddig akárki akarta őt megközelíteni, mindenkit csak elküldött. Vagyis magának okozza ezt, amit nem is értek. Ennyire nem lehet rémes ez a suli, plusz pont abba a házba került, ahova a legcukibb emberek járnak. Komolyan kezdek aggódni a hírnevünk miatt, na meg persze a kviddics csapatért is, mert ha Maisy megengedni neki, hogy játsszon… Jaj nekünk!
Durvább módszereket kéne bevetnem a fiú ellen, de egyedül semmire sem megyek… Hugo egészen biztosan mellém állna, de vele ma nem láttam órán, lehet beteg… Jaj, de utálom, hogy nem aggódhatok érte túl látványosan, mert akkor megtudnák, hogy van valami közöttünk!
De nem ő az egyedüli, aki tud segíteni, sőt ha több prefektus összefog, akkor lehet könnyebben rá tudjuk venni, hogy adja be a derekát és végre viselkedjen is. Gyorsan körbelesek, s ha Valerian már nincs itt, hát utána rohanok a folyosón, nekem mindegy, csak találjam meg. Neki biztosan akad valami jó ötlete, ő sem a verekedésről híres, plusz Hollóhátas, egyszóval okosnak kell lennie, ugye?!
-Vally! – kiáltok utána, amint megtaláltam, bárhol is legyen az, aztán már sietek is oda hozzá. – Segíts légyszi, kérlek! Nem bírok el az új fiúval, kiidegel konkrétan, pedig ismersz, én nem vagyok ideges senki meg semmire, de Vissarion az őrületbe fog kergetni a viselkedésével arról nem is beszélve, hogy esélyünk sincs pontokat szerezni mellette, mert amit összegyűjtünk azt még aznap este elveszi tőlünk azzal, hogy tilosban járkál. – veszek egy mély levegőt, bár nem csak azért, mert minden oxigént elhasználtam a tüdőmben azzal, hogy ezt ledaráltam neki, de így talán ideje is lesz felfogni, hogy mit mondtam. – Szóval segítesz, ugye? Senki nem akarja, hogy egy 16 éves mini verőember mászkáljon a folyosókon. – Én legalábbis nem szeretném és kétlem, hogy ezért az ötletért bárki lelkesedne.

Vissarion olyan, mint egy lehetetlen küdtetés. És én még azt hittem, hogy a szerelmi életem nehézkes! Hát persze… Nyilván a prefektusa munkámat is el kellett rontani, amit eddig egyébként élveztem, mert nagyon is fontosnak éreztem magam tőle, meg bőven ad lehetőséget arra, hogy titokban találkozgassak Hugoval, de ez persze mellékes és abszolúte nem a helyes gondolat, amikor olyan kivételes lehetőségről beszélünk, mint prefektusnak lenni.
Azt viszont nem fogom tagadni, hogy Vis túl nagy büntetés mindenért, hiszen eleve ijesztő, meg bunkó is! Komolyan nem tudom, hogy szerzett-e már barátokat, vagy nem is érdekli az ilyesmi és csak megy a feje után. Nem vagyok elég okost ezt kitalálni, meg azt sem, hogyan állítsuk meg. Egyedül egészen biztosan nem fogok vele megbirkózni, szóval jöhet V terv! Mármint V, mint Valerian, mert ő okos és minden szabályt tud kívülről, egészen biztosan tud olyan módszert mondani, ami még legális, de nem kell tanároktól segítséget kérni.
Utána is futok, sőt egyenesen rákiabálok, de hangomból kiérződik, hogy inkább a kétségbeesettség miatt teszem, nem amiatt, hogy dühös lennék. Pedig frusztrált vagyok, úgy érzem fel fogok robbani… Vagy el fogom magam sírni. Valamelyik egészen biztosan be fog következni, csak nem tudom még mikor. Pedig én állítom, hogy nem vagyok egy idegbeteg ember és nagyon sok mindent megtűrök, sőt az öcsémen kívül szinte semmi sem tud felhúzni. Ő sem igazából, csak a kistestvérem és hát milyen nővér lennék, ha nem piszkálnám időnként? Nem mintha másnak hagynám ugyanezt… Nem ez a lényeg!
Csak örülök, hogy Val a hirtelen jött hadarásom ellenére megérti, hogy mit akarok mondani és úgy is dönt, hogy segíteni fog nekem. Úgy értem, mindenkinek az érdeke, hogy leálljon, igaz? Nem csak a házpontok miatt vagyok effektíve kiakadva a srácra, mert azokat vissza tudnánk szerezni, vagy elkapok más házakból is diákokat, hogy levonjak ugyanannyit, ha kell, de a bunyózást nem engedhetem meg. Tuti engem fognak lecseszni, ha nem figyelek rá eléggé.
Kérésére egy újabb nagy adag levegőt szívok be a tüdőmbe, miközben bólogatok. Persze, nem fogok megfulladni, vagy valami… Remélem basszuska! – Okés. – már fordulok is abba az irányba, amelyikben elindulna és úgy követem őt. – Egy hős vagy Valerian, de komolyan! Később még Hugot is bevonhatjuk, hátha ő is tud még pluszban segíteni. – Nem szívesen használnám fel a pasimat, meg eleve nehéz mellette nyugodtnak maradnom, félek le fogunk bukni miatta, de hárman mégiscsak többre tudunk menni, mint egyedül, vagy mi ketten. – Amúgy segítsek? – Azt se tudom mikor vagy miért szerzett be ennyi könyvet. Vagy miért nem használ egy táskát, amit kitágít bűbájjal. Némileg egyszerűbb lenne, de én nem ítélkezem! Lehet így próbál meg edzeni kviddicsre… Lehet nekem is ezt kéne és akkor esélyem is van átdobni a kvaffot a karikán nem pedig csak vakon pöckölném. Utólag nem tudom miért mondtam, hogy idén is játszok, azt hittem tavaly rájöttem, hogy nem az én sportom.
De persze megyek utána, s ha időközben átadott pár könyvet meg tekercset, akkor segítek neki cipekedni. – Ez a poén! Érdeklik a házpontok, nagyon is… És engem fenyeget, hogy megver, ha még több pontot vonok le tőle, amiért kilóg. Ugyanakkor mit kéne tennem? Csak forduljak a másik irányba, mintha nem is látnám? Te is tudod, hogy képtelen vagyok én erre. – A lelkiismeretem nem vinne rá. Eleve már a hazugság meg hallgatás nehezen megy, hát még ha amúgy nem is vagyunk jóban. Mert én nagyon próbálkozok, de nem sikerül barátkoznunk.

Eszembe se jut, hogy esetleg – mondjuk pont Valnak – annyira komoly napirendje lenne, amibe nem kéne belenyúlnom, mert szegénynek felborítom minden tervét, aztán miattam megcsúszik valamivel. Én nem vagyok olyan elfoglalt, mondjuk… Lehetnék, de minden plusz elfoglaltságot olyan gyorsan megunok, hogy felesleges is belekezdeni bármibe. A színjátszás és kviddics mellett nekem már nem is kell más. Utóbbiból is majdnem kiszálltam, mikor történetesen a Hollóhát egyik terelője eltörte a lábamat.
De ez most nem fontos, mert nem rólam van szó! Illetve én is benne vagyok, de nem úgy, nem annyira, inkább úgy, hogy Vis az idegeimre megy, s lassan elaludni is félelmetes lesz úgy, hogy tudom, ott van a szomszéd szobában, bármikor kijöhet, bajt keverhet, s már szólni is alig merek neki, mert én fogok kapni tőle egy nagyot. Nem érdekli, hogy lányból vagyok. Komolyan, lassan apuhoz fogok futni, úgyis itt van a szomszédba, hát mibe kerülne átrángatnom?! Csak azért nem teszem, mert nagylány vagyok én, s legalább gyakorlok, mert mostanában úgy döntöttem, hogy inkább varázsjogi ügyvéd akarok lenni! Szóval muszáj felkészülnöm, ott sem lesznek velem kíméletesebbek. Viszont többet ésszel, mint erővel alapon inkább egy nálam okosabbat kérek meg, hogy segítsen ki, ez pedig Val lenne! Aha, tök logikusan ő tudja mit kell kezdeni ezzel a helyzettel.
-Aha… - komolyan aggódok, hogy össze fog törni a sok könyv és tekercs súlya alatt. Nem nézem le, biztosan izmos, már úgy szálkásan, inkább csak nem értem minek akar ennyi mindent kézben elvinni, mikor tágító bűbájt használva igazából sokkal könnyebb lenne az élete. Biztosan van magyarázat erre! Lehet így próbál meg edzeni. – Hozzá az össze prefektus kéne. – mélyet sóhajtok, mert ha így haladunk, akkor tényleg mindenkit be kell majd vonni. Mondjuk nem tudom elhinni, hogy idáig fajulna a dolog. Hiszen volt már Durmstrangos diákunk, sőt a Hugrabugba is kerültek már onnan, de… Én még nem találkoztam olyannal közülümk, aki tényleg csak azért ide lett beosztva, mert máshova még annyira sem illet. Hol van a barátságos személyiség? A kedves gesztusok… Maisy is olyan aranyos velünk, még ha elsőre nem is tűnik angyalinak, de Vissarion meg annyira az ellentétünk, hogy legszívesebben veszekedni kezdenék a süveggel, hogy mit keres ő itt.
Pedig én tényleg egy nyugisabb ember vagyok, csak most mégsem annyira! – Okay… - Azért ugrásra készen állok, hátha mégis meg kell fognom időközben valamit. Nem szeretném, ha itt mindenfele elgurulnának a tekercsek, meg jelenetet sem kell rendezni, elég az, amikor kviddics közben kiakadok.
-Hibáztat, vagy csak szimplán fenyegetőzik… Nem tudom. Szerintem tudja, hogy ő a bűnös, csak nem érti miért próbálok igazságos lenni. – S közben ahogyan kéri, már veszem is el a könyveket tőle, és hurcolom tovább neki. – Nincs egy kicsit sok minden nálad? Ezekre tényleg mind szükséged van? – egy pálcasuhintással pedig megigazítom a többit, hogy legalább kevésbé legyen borulás veszélyes az egész. Áh, áldom az eszemet, hogy mivel ilyen rendetlen vagyok, így megtanultam ezt a bűbájt! Anya így sose tudja meg, hogy amúgy ritka lusta vagyok pakolászni. – Nem hiszem, hogy nyomás… Nem tűnik csapatjátékosnak. Mintha élvezné, hogy egyedül lehet. – kezdek el gondolkodni. Nem igazán láttam még senkivel sem annyira barátkozni, ha őszinte akarok lenni. – Azt se tudom kitől szedjek infókat róla! – A húgát tudom, hogy ebbe a suliba jár és ennyi. Ha ismerném…! Bár lehet ugyanilyen rossz ő is.
-Én is ettől tartok… Nem lehetek vele engedékeny, ugyanakkor félek szigorú lenni, vagy egyáltalán fairnek maradni. És ha a másik prefektust küldöm rá… Ugyanaz! – Nem lehet semmivel sem meghatni. Komolyan, mintha amúgy senki és semmi sem érdekelné ezen a földön, de ha elszedjük a házpontokat, akkor egyből fel van háborodva. Szóval valami érdekli. Simán lehet a versenyszellem. Akármi is lehet. Most kéne legilimentornak lennem!
Kérdésére pedig már válaszolnék is viccesen, de lelövi a poénomat, így csak csendben hallgatom tovább és komolyan kezdek gondolkodni. – Változó… Általában azért kap büntetést, mert túl agresszívan reagál valamire. Múltkor elszakították a fülhallgatóját. Egy mugli eszköz, amivel zenét hallgatsz és a füledbe tudod dugni, lényegtelen! És annyira dühös lett, hogy megverte a gyereket. Szóval azt hiszem inkább csak kiváltják nála, hogy agresszív legyen. – Azt hiszem. Igen, ez egy jó megfogalmazás. – A barátkozást próbáltam, de mindig elküld maga mellől, nem beszélget velem és csak ellök magától. – Ami mondanom sem kell, nagyon fáj.
Közben pedig meglátok egy üres termet, mire a vállára teszem a kezem, hogy megálljon, s fejemmel biccentek a megfelelő irányba. Kicsit jobban kinyitom neki az ajtót, majd ha belépet, akkor becsukom és lerakom az egyik padra a könyveit.