Ugyan nincsenek mínusz fokok, de a viharos, szeles, esős időnek hála lassan úgy érzem, ráfagyok a seprűmre. Időről időre, amikor épp szabadon vagyok a karikák előtt, igyekszem bevetni egy-egy bűbájt, kicsit megszárítani magamat, víz lepergetőt szórni magamra vagy a seprűmre, de igazából ezek a sietve elszórt varázslatok hosszútávon nem túl hatásosak. Kezdem egyre inkább várni a mérkőzés végét, bár az időjárási viszonyokat tekintve nem tudom, milyen csoda kellhet ahhoz, hogy valamelyik fogó meg is találja a cikeszt.
Annak ellenére, hogy mennyire elgémberedtek már az ujjaim a hidegtől, úgy érzem, egész jól teljesítek. Egy bravúros védést produkálom a másik után, egy kicsit még magamat is meglepve ezzel. Bár az is igaz, hogy griffendéles csajok karvalyfej alakzata elég gyengére sikerül, a Denoir lány próbálkozása meg sokkal inkább tűnik úgy, mintha egyenest a két kezembe célozta volna a kvaffot a középső karika helyett. Lehet, már nekik is kezd kimerítő lenni, és túl hosszúra nyúlni ez a meccs. Megérteném.
Mögöttük a háttérben Wagtail indítja meg közepes erőbevetéssel az egyik vasgolyót Graves felé, és egy egész pillanatig úgy tűnik, hogy a terveit Brown-Parkinson szépen és gyorsan meg is hiúsítja, de végül nem ér oda időben. Innen nézve úgy tűnik, csak másodperceken múlott a dolog, még egy csipetnyi szerencsén, így viszont Clemens egyenest a mellkasa közepébe kapja a gurkót. És hát neki sem ez az első eset ma, hogy eltalálják, a vörös-sárga terelők meglepően agresszíven játszanak. Egyre biztosabb vagyok benne, hogy mind a gyengélkedőn végezzük, ha ennek vége lesz.
Ám a találat, úgy tűnik, nem tudja hátráltatni Clemenst, gondolom nem véletlenül Graves ő is. Akcióba lendül a kvaffal, és ugyan az ellenséges karikákig végül nem jut el, de egy durva csellel ügyesen Avery utját állja, megakadályozva annak támadását.
marceline flamel
LOVING AND FIGHTING, ACCUSING, DENYING; I CAN'T IMAGINE A WORLD WITH YOU GONE. THE JOY AND THE CHAOS, THE DEMONS WE'RE MADE OF; I'D BE SO LOST IF YOU LEFT ME ALONE.
Egyetlen egy dolog van, ami az eső ellenére még mindig gyönyörű, s képes átfagyott testemet megmelengetni, ez pedig z én drága kis puszedlim, aki az első meccse ellenére egészen ügyes – csak én meg ügyesebb vagyok, ez itt a gond. Szinte már hallottam, hogy akkor ennyi volt, szakítottunk, mert nem engedtem be egyetlen dobását sem. Ehelyett viszont mikor mellé repül csak elkezd flörtölgetni. Meglep, s talán emiatt sem tudtam kivédeni végül azt az iszonyatosan erős hajtást, amit Flarestorm dobott… Pedig képes lettem volna, de Blaise… Áh, neki nem lehet ellenállni! Mélyet sóhajtok, s vigyorgok is rá, majd elismerően tapsolok… Szép húzás, de többször nem ver át. Még akkor sem, ha arra kér, hogy húzzam be a szükség szobájába a meccs után. Addig viszont még sok van hátra, hát a fogók még mindig nem kapták el a cikeszt, pedig… Shivvy, most nagyon tudnálak szeretni, ha megfognád, mert lassan nem érzem a kezemet se. Remegek, s bár jobban van hála Noah-nak a karom, azért elmennék már a gyengélkedőre is. Remélhetőleg csak magam miatt és nem azért, mert Blaise-nek baja esett. Mikor célba veszik, azért odamorrantam a terelőknek, hogy felőlem azt törnek szét, akit akarnak, de a pasimat nehogy becélozzák. Kevés dologért harapok, de ő pont az, aki miatt kirobbantok én is egy tömegverekedést, ah kell. Szerencsére megértették a többiek is, hogy nincs mancs. Helyette inkább Flarestorm-ot célozzák meg, Sid és Noah együtt akarja megölni – vagyis ehm megütni – a kis manipulatív köcsögöt és én maximálisan támogatom, amíg nem látom, hogy Noah teljes erőből célozza. Akármit is talál ez el… Annak garantáltam törés lesz a vége, s kétlem, hogy a csaja vagy Flint meg tudná akadályozni a fájdalmas találkozást a gurkóval. Pontosabban remélem, hogy nem fogják… Blaise, állj le, idáig érzem, hogy haragszol a gyerekre! Emiatt én is kezdem elveszíteni önmagam, az ő érzései irányítanak, így nem megy annyira a védés, mint szeretném, hogy muszáj lehiggadnom, mert ez nem mehet így tovább. Inkább az ég felé kezdek nézni, mintha szugerálni akarnám a felhőket, hogy végre fejezzék be ezt az esőt, pedig csak azt akarom, hogy az arcomra hulljanak a hideg cseppek… Kellett némi idő, míg azt éreztem, hogy kezdek jobban lenni, s mikor visszanéztem, a kvaff megint nálunk volt, Juliet repül is a karikák felé, de mióta eltalálta a gurkó, mintha nem menne neki annyira a dobás. De azért az irány megvolt, ezt már védeni kell, ennyi előnyünk már van! Ha az ellenfél ezt nem is engedi be, hát majd Lily-ével meggyűlik a baja! Büszke vagyok rá, tavaly emlékszem milyen teljesítményt nyújtott, most nagyon sokat fejlődött, ráadásul csapatkapitánynak is kiváló választás volt. Nem tudom miért lettem most hirtelen ennyire érzelmes… Még vége sincs a meccsnek, de már szinte érzem a győzelem ízét a számban. Utálom, hogy jövőre el kell mennem… Szeretem a csapatom.
can’t be defeated. can’t be deleted. can’t be repeated.
Olyan szinten megindul a Griffendél, hogy hirtelen azt sem tudom, hogy merre kapjam a fejemet, kit üssek meg, hova csapkodjak és emiatt egyre kevésbé tudom jó irányba terelgetni a gurkót. Először megijedtem hogy megölöm a barátnőmet amikor véletlenül megcéloztam... másodjára már szándékoson rá céloztam, mert kezdte bántani a lelkiismeretemet, hogy a csapata rovására az agyam féket fogott, de ennél a kísérletnél is végül megremegett a kezem. Ha valaki ma tarkón vág emiatt a meccs után... akkor az rohadtul jogos lesz. Talán éppen az utolsó pillanatban veszem észre a szakadó esőben, hogy Rory jó eséllyel meghal, ha nem érek oda időben, így teljes testtel beledőlök az irányváltásba és lódulok meg felé a lehető leggyorsabban. -Vigyázz!-üvöltök rá, hogy húzza le a fejét, mert ha még ki is kell kerülnöm akkor tényleg földet tehetünk a gyerekre. A Griffendél terelői olyat erőt tettek a labdába, hogy az én kezem is szinte kiszakad a helyéről miközben KONKRÉTAN mindenre magasról teszek és bevágom a gurkót a nézők sorai közé. Csak félszemmel érzékelem, hogy időközben Rosie megpróbálja meggyilkolni a barátnőmet, hiszen a kis turbótörpilla megint olyat csűr a másik labda fenekére, hogy előre sajnálom a srácot, aki először össze fogja törni a szívét... mármint ha bárki meg merné ezek után próbálni.. Blaise dobásába talán éppen azért nem talál célt, mert felharsan a sípszó jelezve hogy a húzásom egy szabaddobást jelent az ellenfélnek valamint megáll a játék, mert valakit el is találtam, amit őszintén szólva pillanatnyilag leszarok, mert így legalább életben maradt a Mardekár utánpótlása. Még megveregetem Rory vállát, akinek a pulzusa tippem szerint 300 és 400 között lehet, viszont a csalásomnak köszönhetően kifújhatja magát egy kicsit. -Te figyelj már ide...-szólok oda Lilynek miközben közelebb araszolok hozzá a levegőben kihasználva a lehetőséget. -A meccs után mutasd már meg nekem, hogy milyen trükköt tudsz két golyóval. Azt a két gurkót egyértelműen elbűvölted, mert egyik sem hajlandó bántani téged... érdekelne a dolog..-vigyorgok rá megvonogatva a szemöldökeimet miközben azért ügyelek a hangerőre meg a burkolt fogalmazásra.. elvégre a korosztály igen vegyes. -Flint!-Lucas hangja zökkent ki a barátnőm molesztálásából és amikor odakapom a fejem látom meg, hogy még a mellkasát dörzsöli. -Eltaláltalak?-röhögök fel majd gyorsan jómodort erőltetek magamra, hiszen a húga és a nője/nem nője is a pályán van. -Nem rád céloztam..-ha tudtam volna hogy pont ott van akkor egyértelműen rá céloztam volna már csak haveri kötelességből is, de így a sors is neki szánta azt a találatot. -Bocs!-kiabálok még egyet oda, de tovább nincs is időm vele foglalkozni hiszen megy tovább a játék.
Egy ritka szép támadást sikerül indítanom a Mardekár karikái felé, érzem, hogy jó az irány, az erő, az egyik karika éppen szabadon is van, és szinte biztos vagyok benne, hogy Flamel nem érne oda időben, ez most be fog menni... Ami, valljuk be, jól fog jönni, mert sajnos képtelenek vagyunk hosszabb ideig megtartani az előnyünket az ellenféllel szemben. Ám mire eldobnám a kvaffot, a játékvezető lefújja a meccset egy pofátlan szabálytalanság miatt. Mint kiderül, Flint beküldte az egyik gurkót a közönségbe, így a tökéletes esélyemnek egy hibátlan gólszerzésre lőttek is. A szemeim szikrákat szórnak, amikor a fiúm felé fordulok, nem is igazán vagyok tudatában annak, hogy amúgy az imént úsztam meg megint egy gurkótámadást. A szavait hallva azonban már egyszerre vagyok dühös és jövök zavarba. Hogy lehet ilyen pofátlan?
- Mint ahogy az ábrázolt példa is mutatja, a csalás a te asztalod, nem az enyém – mondom, miközben hozzávágom a kezemben maradt labdát, de zavartan felnevetek, a szám elé kapva a kezemet, ahogy ráébredek, hogy kicsit elgurult a gyógyszerem. Végül úgy döntök, a saját módszerével fordulok ellene. - Viszont ha... - repülök közelebb hozzá, hogy csak ő hallja a folytatást. - Ha jó fiú leszel, lehet tényleg megmutatom később, hogy milyen csodákra képesek az ujjaim, ha golyókról van szó... - vigyorgok rá édesen. Hah, ismerem már az észjárását, szinte biztos vagyok benne, hogy ezzel minimum néhány percre ki tudom zökkenteni.
Hooch rendezi a szituációt, és már folytatódik is a mérkőzés. A lányokat egy közös támadásra biztatom, ami alapvetően gyönyörűen is sikerül, de úgy látszik, az iménti kis szünet nem csak engem billentett ki a korábbi lendületből. Vagy a szél erősödött fel még jobban? Nehéz ezt már megállapítani, amikor hosszabb ideje viharban, szakadó esőben játszunk, átázva, átfagyva. Ennél már csak akkor lehetne rosszabb, ha tornádó jönne, vagy jégeső, diónyi méretű jégdarabokkal. Mindenesetre sorra szúrjuk el a dobásokat – ez a szabaddobásra is igaz, amit én végzek el – pedig a harci kedv és az erő megvolna. Az egyetlen, aki továbbra is töretlenül meglepő pontossággal és energiával veszi célba az ellenfelet, az Noah. A legújabb célpontja Flamel, akinek, innen úgy néz ki, újabb csontjai fognak törni, ha nem tér ki, vagy védik meg.
Caelum Flint varázslatosnak találta
"You can't always be strong but you can always be brave."
A hülye időn semmi nem segít, és legszívesebben a felhők közé ordítanám mennyire ideges vagyok - sőt, igazából meg is teszem, úgyis elnyeli az egyik csattanó villám hangja az ordításomat. Nem mintha amúgy érdekelne, egy okból vagyok itt, az meg az, hogy minél több gurkót elcsapjak. Más pozíción azt hiszem, nem is tudnék játszani, vagy ha mégis, akkor is ott lenne erősen a késztetés bennem, hogy valamit valakinek teljes erőből odahajítsak. Még mindig nem értem teljesen, hogy mit imádnak olyan nagyon a kviddicsben, de maradjunk annyiban, hogy vannak részletek amiket kezdek megkedvelni benne… az egyik történetesen percekkel később, a pálya másik felében éppen a gumimacijának szólít, amire olyan angyalian pillantok felé, mintha korábban nem átkoztam volna el a fellegeket. Miért mosolygok ennyire? Másnak már beszóltam volna ha becézget, de Rory meg olyan aranyos közben, hogy… szóval haversrácnak megengedett! - Első meccsnek elmegy. - De közben meg nagyon vigyorgok, átragad róla rám, és hirtelen ilyenkor már repülni is másképp kellemetlen. A pillangók a gyomromban maradnak, de már nem gondolok a távolságra a talaj meg közten, egyszerűen csak… érzem, hogy repülök! - Még, jobban van. - Pontosítok egy gonosz mosollyal, mert igazából, ha szeretné, megpróbálhatok segíteni az ügyön. - Ha szeretnéd, üthetek egyet neked. De akkor figyeld! - Felnevetek, mielőtt még elrepülnék, hogy akkor beváltsam az ígéretemet ahogyan azt illik. Mástól nem fogadnék megrendeléseket, de tőle… szóval na. A lényeg, hogy amikor a Clemens felé száguldó gurkót meglátom, nem kell gondolkodnom, hogy milyen irányba lendítsem az ütőt. Mondjuk minden lesz csak sikeres nem, és észre is veszem, de már késő, a hajtónk telibe kapja a találatot. - Bocsiii. - Kicsit pironkodva pillantok rá, de elhiheti, hogy nem miatta, hanem valaki más miatt. MERLINRE UGYE NEM LÁTTA, de nem nézek arra, csak a gurkó után száguldok magára hagyva a Graves fiút a fájdalmával. Rory kiskutya szemeit látom magam előtt, amivel kért erre az ütésre… áh, legközelebb… de azért remélem nem látta! Szóval a kviddicsnek megvannak a magaslatai meg a mélypontjai, ennyit mondjuk akkor is tudtam amikor átaludtam apa meccseinek jelentős részét. Most viszont közel sem tudnék aludni, és nem csak a vihar miatt. Nem elég, hogy először majdnem leütik Roryt a seprűjéről, utána meg majdnem leviszi a fejét a gurkó! Szerintem komolyan fej nélkül maradt volna, ha Flint nem csapja el az utolsó pillanatok egyikében. Még előttem is lepörgött a fiú élete, úgyhogy hiába voltam távol az esettől, hagyva a gurkókat Rory mellé száguldok, mert azt hiszem valakinek vissza kell rázni belé az életet. Igen amúgy, a bajtársi szellem vezérelt, és pont ezért fogom meg a karját is mert látom, hogy tényleg nincs itt fejben. Amiért mondjuk nem is okolom, de azért jó lenne, ha visszatérne, mielőtt tényleg meghal… akkor lehet én is megölnék valakit, szóval próbáljon csak életben maradni szépen, szükségem… szükségünk van még rá! - Hé, Rory… - Remeg a hangom és ez megijeszt, nem akarok gyengének tűnni, de még mindig majdnem kiugrik a szívem a helyéről. - Itt vagyunk, okés? Minden rendben lesz… - Akkor is, ha közel volt. - Én… - De nem fejezem be a mondatot, mert mondjuk a sikításokból ítélve azt hiszem a közönségbe ment egyenesen a gurkó, Hooch meg már teljes erőből fújja is a sípját, a másik gurkó nem fogja lefékezni magát; kicsit távolabb kell repülnöm, hogy legyen elég tér meglendíteni az ütőt mielőtt még betalálna a golyó. Utána terveim szerint visszamennék még Roryhoz a szabaddobás közben, de amint a gurkótól védve vagyunk, kiszúrom, hogy ki is az akin csattant a másik ütés. - MI A FENE FLINT?? - Szinte visítom, vagy igazából visítom is, mert különben nem hallaná meg a viharon keresztül. KOMOLYAN LUCAS KÉPÉBE ÜTÖTTE?? Mármint, nem mintha bármi is segíthetne rajta, de a bátyámat akkor is csak én üthetem! A játék viszont megy tovább, szinte fel sem fogom, hogy sikerült-e a pirosak dobása vagy sem, a tekintetem már Roryt keresi. Meg is találom, úgy tűnik, kezd magához térni egy kicsit, de azért… szóval csak megpróbálom rajta tartani a fél szemem, mielőtt tényleg kinyírná egy gurkó. Ez nagyon de nagyon közel volt! A feszültség bennem egyre csak nő, de legalább nagyokat tudok ütni vele… azt viszont határozottan nem bírom ki, hogy odaszóljak Regunak amikor egymás közelébe érünk. - Igyekezhetnél már a cikesszel! - Az indoklás részét inkább magamban tartom és ott is hagyom, de nem az előtt, hogy nagyon csúnyán nézzek rá, mintha hirtelen minden az ő hibája lenne. Nem tehetek arról, hogy ő volt most épp a legközelebb! Az egyik ostoba gurkó már megint Marcie felé tart, amikor Flinttel egyszerre próbáljuk elütni. A szőke griffendéles - amúgy tudom a nevét, de amióta majdnem kicsinálta Roryt, pont nem érdekel - küldte felé, szóval jó lenne cserébe most minimum kinyírni. Ami engem illet, tényleg úgy is vágom oda az ütőt, hogy az tutira megérezné, de Flint meg… - MI A FENE FLINT?? MÁR MEGINT?? - Meg akar őrjíteni?? - NE CSAK SIMOGASD AZ OSTOBA VASGOLYÓT! - Nem hiszem el! Nem hiszem el, hogy elrontotta, amikor simán lecsaphattuk volna a másik terelőt a seprűjéről, sőt, ha hajlandó lett volna megerőltetni magát, akkor átüthettük volna a Durmstranga is, hogy hátha ott még tovább verik, de NEM, ő úgy döntött, hogy épp, hogy megkoccintja! Hozzáért egyáltalán, vagy csak simogatta?? Láttam, hogy előtte összesúgott a Potter lánnyal, ugye nem… UGYE DE, fogalmam sincs miről beszéltek, de tuti köze volt hozzá, én meg nem is gondolkodok, csak elkezdek őrült módjára Caelum felé repülni, mert MEGCSAPOM. ÉN MAGAM RÁNGATOM LE A SEPRŰJÉRŐL HA KELL! Miközben viszont Flintet kergetem, lemaradok a hajtók dobásáról, csak a tömeget hallom őrjöngeni, ebből ítélve biztosan jó volt… nekem viszont az lenne jó, ha meg tudnám csapni végre a fiút! A fiúk mind idióták, TUDTAM! Vagyis, majdnem mind, de egy kivétel igazán nem javít az átlagon. Legalább viszont úgy tűnik a biztatásom használt, mert Regu elkapja a cikeszt, még mielőtt igazán elkapnám Flintet… így megússza egy tarkón csapással. Komolyan mindenki ellenem van ma? A számat rágom feszülten, de végül - egyelőre - lemondok Flint további bántalmazásáról - találkozni fogunk még a klubbhelyiségben - amikor meglátom Roryt ereszkedni. A többiek esélyesen Marciera néznek rá, vagy Regut segítik majd le a seprűjéről - jah, azt hiszem eltört a lába vagy mi - én Rory mellé repülök. - Nagyon szuper voltál! De jól vagy? Az a hülye szőke majdnem elcsapott! - Itt meg azért küldök egy gyilkos pillantást az említett felé, mert nagyon nincs vége ennek, csak most van fontosabb is. Lucas pofája szerencsére rendben van - asszem minimum eltört az orra, de igazából nehéz megmondani a változást - de láttam, hogy van aki foglalkozzon vele, szóval inkább Roryval maradok… ráadásul ha közelebb mennénk Flinthez, Merlinre mondom, hogy ráugranék, szóval talán azért is jobb most Roryval maradnom! Pontosan!- Bemenjünk a gyengélkedőre? Annyira sápadt vagy! Biztos megvagy? Jobb, ha megnéznek, gyere! - És meg is fogom a kezét, hogy vezessem, akármit is mond, majd a javasasszonynak hiszek, erről most nem vitatkozunk! - Kelleni fog neked egy új seprű is... - De határozottan jobb ez, mintha egy új fej kellene. - Hülye Runcorn...
Lomhán nyúlok a kulacsomért, ahogyan nézem a mészárlást most már… Talán túl régóta is. Nem szokott ez ennyi ideig tartani, sőt igazából már megszokhattuk, hogy a Griffendél az első adandó alkalommal elkapja a cikeszt, most mégis jó sokáig húzódik. Addig legalább beszél a másik srác is, nem én akarok lenni az egyedüli, aki pofázik. Iszok egy kortyot, csak még éppen az előtt, hogy ismét megszólalnék, bár ezzel is csak próbálok időt nyerni, hogy ne valami nagyon paraszt szöveget mondjak, hanem adott esetben még vicces is legyek. Bár én meg a poénok… Őszintén nem tudom hogyan válogattak be. Blaise miatt jelentkeztem, aki kiakadt rám, hogy végül meggondoltam magam, s nem akartam mégse kviddicsezni. Hibáztathatott bárki? Utálom a sportot. Most mégis itt ülök, mert rajtam, meg a másik bevándorló akadémistán kívül szerintem senki nem jelentkezett kommentátornak. – Kőkemény 3 évem alatt, amíg Koreában játszottam nem tapasztaltam ekkora öldöklést… Ki cserélte ki a terelőket hóhérokra?! Nott nem volt elég gyilkos tavaly? – Nem mintha visszasírnám. – Adott esetben nem érdekelne, de elfogult módon szeretném, ha túlélnék a Mardekárosok, különösen Rainberry. – Bár lehet csak egy pici ütést megérdemelt volna, amiért ilyen pozícióban kell ülnöm miatta, de elfogadjuk azt is, ha sértetlenül megússza az első játékát. Viszont az oroszlánok ma tényleg kegyetlenül játszottak. Flarestorm seprűjének lőttek és a fejét is majdnem vissza kellett varrni a helyére, ha Flint nem szabálytalankodik. Még meg is jegyeztem, hogy nem is a mi házunk lenne, ha nem csalnánk… KÉTSZER! Regulus lábát is remélhetőleg nem kell majd amputálni, annyira csak nem tört össze, bár ugye nem kell neki a játékhoz, szóval majdnem mindegy. Flamelt viszont totál szétcsapták, s ha ez nem lenne elég, hát még egy utolsó ütéssel is megküldik, ami… Betalál. Csodálkozok? Nem pont. – Úgy fest Runcorn még mindig nem élte ki a sorozatgyilkos hajlamait, a Mardekár őrzője most már tényleg darabokra tört hála neki, és annak, hogy a zsebsárkányunk, vagyis Brown-Parkinson meg Flint hiába próbálkozik együtt elütni a gurkót, nem jön össze, mert mi csak akkor tudjuk eltalálni a vasgolyót úgy fest, ha a közönségre célzunk, vagy a Griffendél őrzőjére. – Jó, persze mást is eltaláltak, de lássuk be, hogy azok elég gyengék voltak. Mi sokkal többet és erősebbet kaptunk. Szememmel próbálom követni az eseményeket, de a szemüvegem így is már koszos, muszáj megtörölgetnem, s közben hallom, hogy valami történik, gondolom majd a kommentátor társam részletesen is elmondja, hogy mi történik, én csak Potter sikertelen szabaddobására kezdek el újra figyelni, azt meg már tudom, hogy a három hajtóból, pont senki sem volt sikeres. – Fogjuk az esőre, hogy a Griffendél egyik hajtója sem képes karikára dobni. Vagy egy nyomorult Leperexet használni, hogy legalább lássanak is valamit. Mondjuk hála az égnek, Flamel már így is alig lélegzik. – Utána viszont Gravesnek köszönhetően – öcsém, szerintem ő hordja a hátán a hajtókat – megszerezzük a kvaffot, s cselezve próbálják bedobni a fiúk. Ugyanakkor se Graves, se Flarestorm nem képes most alkotni. Lehet a végén még én is belelkesedek, vagy egyszerűen kezd elegem lenni a játékból, meg ebből az időből és majdnem lecseszem őket, de helyette csak a társamhoz szólok. – Karvalyfej csel helyett ez inkább karvalysegg volt... - Nem is számítok rá, hogy ebből bármi is lesz, de az én nudli karú haverom… Az utolsó ember, akinél elhittem, hogy komolyan be tudja dobni, most mégis sikersen hajtott. Nézek is bután egy percig, hogy jól láttam én ezt? – Erre nem számítottam. Vagyis…! Rainberry a végére megtalálta a hangját, betalál, és azt a mindenit mekkorát belebikáztál Blaise… - Csak úgy állva hagyta a pasiját, aki konkrétan megtapsolta. Nyálas... Mint mindig. De időm sincs ezt rendesen lekommentálni – hála Merlinnek – mert Black meg végre hasznos volt, csak egy életbe telt neki elkapni a cikeszt végülis. – És gratulálok oroszlánszívű Regulusnak, aki végre nem a Griffendél fogóját tapizta, hanem a cikeszt kapta el! Nyert a Mardekár, el se hiszem, hogy az akadémistákat megverte egy csapat gyerek. – Végre vége, mehetek haza? Hányszor kell ezt még eljátszanom..? Oh! Öt másik alkalommal, jövőre meg keressenek mást, mert Blaise nélkül én se jövök ide vissza ez biztos! Azért még folynak az események, például az ír – mármint ír nevű lányka – eléggé ideges, bár a tavalyi szereplése után majdnem meg is értem őt, csak… Hiányzik a lelkem hozzá. – Valaki adjon kakaót a Griffendél fogójának, mert a végén el is sírja magát, nem csak a kesztyűt csapja neki a földnek…- közben pedig a partneremhez fordulok, mert nem azt mondom, hogy lemaradtam mi lett az eredmény, de végül lemaradtam mennyi az eredmény. – Mik is a végső pontok? – Nem mintha érdekes volna, mert nyertünk, de azért be kéne nyögni, hogy mennyi lett nekünk nem? Ha tudja, akkor mondja csak ő, ha nem akkor azért bekiabálom, hogy amúgy 200 pontunk lett. Már köszönnék is el, mondanám a frappáns búcsúszó szövegem, mikor meglátom, hogy Blaise palija egyből repül is a fiúhoz és már támadja is le egy csókkal, mintha nem is tudom mióta nem látták volna egymást. Két másik mardis pedig – a veszett törpe és majdnem fejetlen hajtónk – ahelyett, hogy a tényleges sérülteknek segítene, egymást nézegetek. – Megőrülök… - motyogom inkább magamnak, majd ismét elkezdek a hangosbemondóba beszélni. – Minden tubica 1 percet kap kiélvezni a pillanatot, aztán takarodjatok a gyengélkedőre! Ezúton pedig szeretnék mindenkit megkérni, hogy amennyiben tudtok olyan személyről, aki feleslegesen fekszik bent, mert el akarja kerülni a sulit, vagy azt hitte ott majd bepótolhatja az alváshiányát, azt gyorsan dobjátok ki, mert gyanítom egy egész kviddics csapatnyi hely kell ezeknek… - Remélhetőleg a Hugrabug-Hollóháton nem lesz gyilkolás… Vagy remélem lesz… Másképp nem tudnék miről beszélni.
egy csodás szezon kezdete
Rosalind Brown-Parkinson varázslatosnak találta
aidan brightmore
Psychopath? No, I’m not even on that continuum. I’m a Machiavellian. That means I’m a team player AND antisocial at the same time. Totally different.
Nem ez az első kviddics meccs, aminek szemtanúja vagyok, de basszus ez az első olyan alkalom ahol nem is azon izgulok, hogy ki fog nyerni, hanem azon, hogy kinek lesz nagyobb törése a játék végéig… Szinte visszhangzik a fülemben a csontok reccsenésének rettenetes hangja, horrorisztikus látvánnyal párosítva, mert szerintem igenis gyomorforgató, mikor egy láb kifordul, vagy egy fog kiesik, de még attól is ráz a hideg, ha csak kiugrik valakinek a válla. Sport fan vagyok ez tény és való, nem is tagadom, de azért na! Ezek szerint itt nincs olyan szabály, hogy „legalább a lányokat kíméljük”, ennek Marcie az ékes példája, őt ugyanis szinte szó szerint gyilkolják a Griffendélesek. Pártatlan vagyok, de most kicsit a leányzó felé hajlik a szimpátiám. – Nagyon szép esős napnak nézünk elébe Hölgyeim, Uraim, Non-Bináris és Transzi társaim, bár ahogy látom ez nem hátráltatja egyik csapat játékosait sem - mert ahogy Brightmore mondja, ekkora mészárlásnak talán még soha nem lehetett szemtanúja ez a közönség, sőt! Ahonnan én jövök a környékbeli mocsarak tele vannak krokikkal, de skacok, előbb ülnék be melléjük egy sárfürdőre, minthogy ezekkel a játékosokkal kikezdjek! – nevetnem kell, ami csak úgy visszhangzik az egész pályán hála a mikrofonok Varázsvilág-béli verziójának, amit elénk pakoltak, megmondom őszintén a meccs előtt perceken át csak ezt bámultam, mert ennél hülyébben nem is nézhetne ki… Brightmore persze „elemében van”, a kommentjei nyersek és lényegre törők, ami egyébként becsülendő, bár szorulhatna belé egy kis humorérzék is… Na de erre vagyok én itt! – Háh, talán ki kéne tenni egy sárkány méretű fotót Mae-ről a közönség elé, nincs igazam, Aidan? Mindenesetre kerítsen valaki egy nővérkét Flamelnek, mert úgy fest a következő két hetet a gyengélkedőn fogja tölteni! Virágot vinni ér, gyerekek, mutassatok egy kis tiszteletet! Főleg hozzád beszélek, Runcorn. A hölgyekkel gyengéden kell bánni, tessék jegyzetelni! – Szemeimet forgatom. Nekem édesanyám mindig azt tanította, hogy a lányoktól mindig, de mindig bocsánatot kell kérni. Tökmindegy, hogy valójában ki a hibás, vagy mi miatt történt, ami történt. Akkor. Is. Bocsánatot. Kell. Kérni. – Úgy látom Denoir dobni készül, meg is célozza a Mardekár karikáit, a kvaff nagy erővel repül, de sajnos nem ér célba… Nem baj Juliet, csak így tovább! – vigyorgok, mint valami tökkelütött. Néha az embereknek csak egy kis biztatásra van szükségük és egyből ügyesebbek lesznek! – A kvaff Avery kezébe kerül, aki most támadásba is lendül, száguld a Mardekáros karikák felé…! ÚÚÚ hát ez mellé ment! – homlokomra csapok, mert azért másodjára is elszúrni egy hajtást… De még reménykedhetünk Lily Potter szabaddobásában. – Az izgalom tetőfokára hág, ahogy az egész nézőtér egy emberként figyeli a Potter lányt, lélegzetünket visszatartjuk, s a közönség egy része most talán szorít, hogy harmadik próbálkozásra biztosan betaláljon az a kvaff… – magyarázom szinte már suttogva a mikrofonba. – És Lily lendít…! – Brightmore veszi át a szót, s kicsit máshogy adja elő a dolgokat, egy kicsit kevésbé biztatóan, úgyhogy vetek is rá egy pillantást, s közben a fejemet csóválva felsóhajtok. – Igen, legalább Flamel lélegzik… De azért hajrá gyerekek! – Próbálom kicsit emelni a hangulatot, elvégre ezért vagyok itt vagy mifene. Ó, ha most Haru itt lenne… Tuti előadná a kis dalocskánkat, mindenki imádná! Viszont az események tovább zajlanak, nincs idő kedvenc madárkámra - khm khm – gondolni, úgyhogy folytatom a dumát, ha már Aidan el van foglalva az akármivel, ami lefoglalja jelenleg. – A Mardekár megszerzi a kvaffot, ahogy látom a három hajtó karvalyfej cselre készül! – Tök izgi lenne, de a fiúk sincsenek túl jó formában most, elég gyorsan lesz abból a karvalyfej cselből - ahogy Brightmore mondta - karvalysegg, mert a háromból ketten is elszúrták, de hiszem, hogy egy kis gyakorlással még javíthatnak a teljesítményükön… – Ez igen, Rainberry! Kicsi test, nagy erő! És ahogy látom nem csak minket nyűgözött le ez a dobás, a Griffendél őrzője teljesen elalélt a seprűjén! Szép dolog a szerelem, Brightmore, én mondom, azt a kvaffot a szerelem ereje hajtotta! – Vagy a haragé, tudja fene! Nincs sok különbség a kettő között. Közben pörögnek tovább az események, alig éledünk fel a kis csilivili Mardekáros fiú sikeréből, a zöldek máris megkaparintják a cikeszt - és ezzel le is zárják a meccset. – Tudod Brightmore, én hiszek abban, hogy néha többet számít a csapatmunka és a stratégia, mint a fizikum. Lehet, hogy a Griffendéles csapat jó részét akadémisták töltik ki, de a mai meccsen megkaptuk a kézzel fogható bizonyítékot, hogy nem minden ám a kor és a fizikai erő – magyarázom nagy bölcsen, s végre iszom is egy kortyot a kulacsomból, mert amúgy az egész meccs alatt egyetlen cseppet sem ittam, annyira izgi volt! A kakaós megjegyzést hallva viszont nevetnem kell, egyébként meg nem is hülyeség… Lehet, hogy ha itt végzünk átugrok a faluba egy jó forró csokira. És viszem magammal az én drága Harumat is. – A Griffendél negyven ponttal zárt, a Mardekár kétszázzal! Gyönyörű - és egyben rémisztő - meccsnek lehettünk szemtanúi, gratulálok mindkét csapatnak! – Még meg is tapsolom őket. Aztán majd’ elolvadok, amikor a kis szerelmesek végre összerepülnek a pályán, Rainberry és Mae egyből édes kis csókot váltanak az egész iskola szeme láttára, míg Flarestorm és a kis Rosie is szemezgetni kezdenek egymással, áh milyen kis édesek! – Amint mondtam, szép dolog a szerelem! – kuncogok, persze Brightmore nem bírja sokáig elviselni, így le is lövi a pillanatot, de nem hibáztathatom érte… Ha egész nap kéne néznem nekem is elegem lenne belőle. – Én pedig szeretnék megkérni mindenkit arra is, hogy legyetek kedvesek összeszedni magatok után a szemetet, verekedni nem ér, ne ölj hanem ölelj, a sérülteknek pedig engedjetek utat, hogy épségben eljussanak a gyengélkedőre! Szuper meccs volt, további szép napot mindenkinek!
köszönjük a figyelmet szevasztok:)
Aidan Brightmore varázslatosnak találta
sippin' on the stars while we layin' under sunlight
Lomhán nyúlok a kulacsomért, ahogyan nézem a mészárlást most már… Talán túl régóta is. Nem szokott ez ennyi ideig tartani, sőt igazából már megszokhattuk, hogy a Griffendél az első adandó alkalommal elkapja a cikeszt, most mégis jó sokáig húzódik. Addig legalább beszél a másik srác is, nem én akarok lenni az egyedüli, aki pofázik. Iszok egy kortyot, csak még éppen az előtt, hogy ismét megszólalnék, bár ezzel is csak próbálok időt nyerni, hogy ne valami nagyon paraszt szöveget mondjak, hanem adott esetben még vicces is legyek. 
Nem ez az első kviddics meccs, aminek szemtanúja vagyok, de basszus ez az első olyan alkalom ahol nem is azon izgulok, hogy ki fog nyerni, hanem azon, hogy kinek lesz nagyobb törése a játék végéig… Szinte visszhangzik a fülemben a csontok reccsenésének rettenetes hangja, horrorisztikus látvánnyal párosítva, mert szerintem igenis gyomorforgató, mikor egy láb kifordul, vagy egy fog kiesik, de még attól is ráz a hideg, ha csak kiugrik valakinek a válla. Sport fan vagyok ez tény és való, nem is tagadom, de azért na! Ezek szerint itt nincs olyan szabály, hogy „legalább a lányokat kíméljük”, ennek Marcie az ékes példája, őt ugyanis szinte szó szerint gyilkolják a Griffendélesek. Pártatlan vagyok, de most kicsit a leányzó felé hajlik a szimpátiám. – Nagyon szép esős napnak nézünk elébe Hölgyeim, Uraim, Non-Bináris és Transzi társaim, bár ahogy látom ez nem hátráltatja egyik csapat játékosait sem - mert ahogy Brightmore mondja, ekkora mészárlásnak talán még soha nem lehetett szemtanúja ez a közönség, sőt! Ahonnan én jövök a környékbeli mocsarak tele vannak krokikkal, de skacok, előbb ülnék be melléjük egy sárfürdőre, minthogy ezekkel a játékosokkal kikezdjek! – nevetnem kell, ami csak úgy visszhangzik az egész pályán hála a mikrofonok Varázsvilág-béli verziójának, amit elénk pakoltak, megmondom őszintén a meccs előtt perceken át csak ezt bámultam, mert ennél hülyébben nem is nézhetne ki…
