“There’s no clear road map to being a stepmother.”
Még mindig nem tudom elhinni, hogy ez az egész megtörténik és, hogy történetesen én vagyok a főszereplője. A karácsonyi bulin történtek óta az életem egy száznyolcvan fokos fordulatot vett, és minden olyan gyorsan meg hirtelen történik körülöttem. Nem így terveztem az életem, nem volt benne a pakliban még egy terhesség, még két gyerek, egy kényszerházasság. A bejelentés óta a gyerekeink látványosan duzzognak és mindent megtesznek azért, hogy érezzük, ők teljes mértékben a családaink egyesülése ellen vannak. Őszintén, megértem, hogy a hirtelen jött hírek nincsen az ínyükre, de megpróbálhatnának egy egészen kicsit belátóbbak lenni. Scorpius esete nyilván sokkal nehezebb, tudom, hogy ő még nem fogadta el teljesen az édesanyja halálát sem, de nem várhatja el az apjától, hogy élete hátralévőben részében egyedül legyen. Csak remélni tudom, hogy sikerül idővel kicsit jobban elfogadtatni a helyzetet mindenkivel. Már csak pár nap van az esküvőig én pedig egyre inkább azt érzem, hogy az egész egy hatalmas kudarc lesz. Minden órával, ahogy közelebb kerülünk a nagy naphoz egyre feszültebbé válok. Én sem vagyok boldog a gondolattól, hogy belekényszerültem egy házasságba, már éppen kezdtem kiheverni az előző kudarcát. Most se vagyok teljesen biztos abban, hogy ez a lehető legjobb megoldás, de mostmár késő visszatáncolni, mostmár nem maradt más választásom, mint szembenézni a jövőmmel. Sajnálom, hogy ez a helyzet kialakult. Sajnálom a gyerekeimet, hogy bele lettek kényszerítve az új család körébe, sajnálom Scorpiust, hogy betolakodóként törtem be az életébe és Dracot amiért egyetlen hiba miatt kénytelen elkötelezni magát. A legnagyobb áldozatai az egésznek mégis a bennem növekvő gyerekek, akik egy feszült, rideg családba születnek bele. Sajnálom őket amiért én leszek az anyjuk. Ujjaim automatikusan csúsznak a hasamra, nem vártam őket, de tagadhatatlanul szeretni fogom mindkettejüket. Gondolataim kuszaságából az egyik költöztetésért felelős varázsló rángat vissza a valóságba. - Ezt hova tegyük? emeli fel magasba a menyaszonnyi ruhámat rejő fekete zsákszerű anyagot. - Óvatosan! szinte rá kiáltok a szerencsétlenre. Hetek óta ezen a nyamvadt ruhán dolgozunk, nem engedhetem meg senkinek, hogy akár egy cérnaszál is másképp álljon, mint az kellene. Elveszem tőle a könyű zsákot és hosszában elterítem a kanapén. Még van rajta egy kis tökéletsítei való, az a tervem, hogy amíg Dracora várok még dolgozom rajta egy keveset. De előtte, van egy kis dolgom. - Scorpiust merre találom? nézek rá Larkey manóra, aki éppen méltatlankodva magyaráz valamit az egyik varázslónak. Válaszából megtudom leendő mostohafiam tartózkodási helyét, őgyhogy magabiztos léptekkel indulok meg az alagsor irányába. Az én gyerekeim csak holnap csatlakoznak hozzánk, a mai napot az apjukkal töltik, nem titkolom, hogy ezt az időt szeretném kihasználni arra, hogy egy kicsit kettesben lehessek Scorpius-al. Óvatosan lépkedek le a lépcsőn, kezemmel a markolatba kapaszkodva. Már egészen a lépcső tetejéről érezni lehet, hogy valamilyen főzet készül odalent. Fogalmam sincs, hogy mi lehet az, de a szagok kellemetlenül hatnak most rám. Kissé hányongerem támad tőle, de ezzel most igyekszem nem foglalkozni. - Scorpius... szólalok meg amint leérek a lépcső aljára és megpillantom Draco fiatalkori mását. - Zavarhatlak kicsit? a kérdésem nyilván költői, bármit is válaszol közelebb sétálok. Nem hagyom, hogy ennyire egyszerűen lerázzon magáról. - Mi készül itt? kíváncsia nézek körbe az asztalon az ismerős és ismeretlen alapnayagokat vizsgálva. - Apád említette, hogy szereted a bájitaltant. Hoztam neked valamit teszek le elé az asztalra egy hosszú és viszonylag széles fiolát, amit gondosan becsomagoltam egy bársonyzöld anyagba. - Brazil Tűzsárkány pikkejek nagyon értékes és ritka darabok, még az első nászutam során vettem egy kufártól. - Hallottál róla?
surprise
Scorpius Malfoy and Draco Malfoy varázslatosnak találta
Apám ragaszkodott hozzá, hogy néhány napot itthon töltsek az esküvő előtt, de bár maradtam volna a Roxfortban. Egyre kevésbé érzem otthonosnak a kúriát, melynek feldíszítéséről legutóbb még én gondoskodtam, előtte pedig édesanyám, de most… most minden egy számomra idegen nő kezébe került, aki máris úgy érzi, hogy Ő a kastély úrnője. Mert félig már ide költözött és hamarosan kénytelen leszek hosszú távon is elviselni Őt. Persze választhatnám a könnyebb utat, van elég vagyonom ahhoz, hogy máshol éljek, főleg, hogy idén végzek a Roxfortban, de nem én leszek az, aki menekülni fog, ez az én otthonom.
Az én testemet is elönti a hányinger, dühös vagyok, ideges és rettenetesen mérges, így jobbnak látom elvonulni az alagsorba, ahol olyan receptek előállításával kezdek el foglalatoskodni, amelyek sosem érdekeltek igazán. Pont ezért újdonság az elkészítésük és képesek lekötni, valamikor pedig talán még hasznosak is lehetnek. Egészen addig működik a figyelemelterelés, amíg közeledő lépteket nem hallok, a folyosó errefelé eléggé visszhangzik. Nem állok meg, folytatom tovább a levelek aprítását, miközben az üstben lévő kék folyadék buborékolni kezd. A megbűvölt kanál időről időre mozdul, amikor pedig meglátom az érkező nőt csak egy fél pillantást vetek rá, de többet nem. Hallom, hogy megszólít, én pedig baromira nem vágyom egy újabb udvarias csevegésre. Mitől nem volt egyértelmű a számára, hogy ide vonultam el? Békén kellene hagynia, mindkettőnk számára az lenne a legjobb. - Van más választásom? - ha maradni akar, ki aligha rakhatom, apám miatt muszáj megadnom neki a tiszteletet, akkor is, ha ehhez nem fűlik a fogam. Nem érdemelte ki, csak lefeküdt Draco Malfoyal, most pedig kihasználja az ezzel járó előnyöket. Hogy is tisztelhetném így őszintén?
Ahogy közelebb jön lassulnak a mozdulataim, végül halk sóhajjal fektetem le az éles kést a vágódeszkára, majd finoman rátenyerelek kétoldalról, miközben az apáméhoz oly hasonlatos jégkék íriszek a nő arcára vetülnek. - Kétlem, hogy ez érdekelne, Pansy. Miért vagy itt? - mit akar? Mondja el, aztán távozhat. Vagy közeledni próbálna? Még túl korai, ezt neki is éreznie kellene. Végül akaratlanul elmosolyodom némi fejcsóválás mellett, amikor leteszi az asztalra a fiolát. Komolyan meg akar vásárolni? Azt hiszi, hogy ez így működik? Azt hiszi, hogy nem vagyok képes bármit beszerezni, amire csak szükségem van? Meissa a legutóbb is a segítségemre volt, legyen bármily ritka is a szükséges alapanyag… - Természetesen hallottam és nyugodtan elteheted, nem tartok igényt rá. Jól tudom, hogy mit akarsz, de egy ritka bájital alapanyaggal nem fogod megvásárolni a… szeretetemet? Ez így eléggé giccesen hangzik. - szóval el is teheti vagy akár a tűzbe is dobhatja, nem fogok utána kapni, hogy kárba ne vesszen.
- Tartom a véleményemet. Bár a családjaink miatt határozottan hatásos volt a terved, hogy így érd el apám házassági ajánlatát, de hosszú távon nem lesz kifizetődő. - mert jól tudta, hogyha teherbe esik, apám el fogja venni, egyszerűen nem tehetett mást. Nem tartom semmire se azokat a nőket, akik ilyen módszerekhez folyamodnak, de apámról is megvan a véleményem, hogy nem volt képes védekezni, holott nem kölyök már. És még engem tart éretlennek, nonszensz. - Ha el is éred, hogy megszeressen, sosem léphetsz az anyám helyébe. Soha nem fog úgy szeretni, ahogy Őt. - a szavak kemények, mégis ridegen hagyják el az ajkaimat. Sosem léphet az Ő helyébe, hiába ad neki akár két gyermeket is. Jobb lenne, ha eltakarodna, látni se akarom…
Pansy && Scorpius
Albus Perselus Potter, Draco Malfoy and Pansy Malfoy-Parkinson varázslatosnak találta
“There’s no clear road map to being a stepmother.”
Nem jellemző gyakran rám, hogy bizonytalan vagyok, általában pontosan tudom, hogy mit akarok és azt hogyan érjem el. Egyesülő családunk azonban egy olyan nehézségi fokozat, amit fogalma sincs hogyan kellene megközelítenem. Tudtam, hogy a bejelentésünk nem fog osztatlan örömet okozni a gyerekeink körében, de most mégis tanácstalan vagyok ha a megoldásra gondolok. Csak azt tudom, hogy tenni akarok valamit azért, hogy idővel egy normális család lehessen belőlünk. Mindenkinek nehéz ez a helyzet, hiszen alkalmazkodni kell a hirtelen jött döntésekhez, elfogadni, hogy ezúttal más rendszerben élünk, megpróbálni elfogadni ezt a nem várt helyzetet. Vagy legalábbis megbeszélni. Nem vagyok teljesen biztos abban még most sem, hogy jó döntés az esküvő, de el akartam hinni, hogy ez a legjobb megoldás mindenkinek. Hosszútávon talán változni fognak majd a hozzáállások, kevésbé lesznek ellenállóak. Szeretnék békejobbot nyújtani Scorpinak, szeretném ha tudná, hogy nem vagyok az ellensége, és nem azért költözünk be ide, hogy őt kitúrjuk és legfőképp, nem akarom átvenni az édesanyja helyét. Mindenki közül azt hiszem, hogy neki a legnehezebb, minden szempontból árulásnak érezheti a történteket, habár erről senki oldaláról szó sincs. Szó nélkül hagyom a megjegyzését. Nem vártam, hogy tárt karokkal fogad majd, de azt sem engedhetem, hogy ilyen könnyen lerázzon. Közelebb lépek hozzá, elhatároztam magam, hogy a lehető legtöbbet hozom ki ebből a beszélgetésből, remélve, hogy egy kicsit megtörhetem a jeget. Nem akarok Draco hátában bújkálni, szembe kell néznem a lázadó ifjú Malfoy-al egyedül is. Tekintetünk összetalálkozik . A jeges pillantás mögött látom az ellenállást, látom, hogy minden sejtjével ellenkezik a jelenlétem miatt, szinte lángol a hideg szempárban a gyűlölet. De állom a tekintetét, nem fogok megfutamodni, nem fogom homokba dugni a fejem. Magasba szalad a szemöldököm. - Nem szeretném megvenni a szereteted Scorpius annak ellenére, hogy nem kéri az ajándéknak szánt sárkány pikkejeket ott hagyom őket az asztalon. - Ez csak egy kis figyelmesség a részemről. Gondoltam hasznát vennéd a bájitalfőzés elsajátítása közben értem én, hogy a Malfoy név már szinte kötelez a gőgre, arra, hogy lekicsinylő pillantásokkal megsemmisítsen, de egy Parkinsont sem szabadna alábecsülnie. - Semmi ilyesmi nem állt szándékomban. nem mintha magyarázattal tartoznék neki, de próbálom menteni azt a keveset ami még talán menthető. - Nem akartam elvetetni magam apáddal. miért akartam volna önként a nyakmba kapni egy tiltakozó kamaszt, akivel aztán életem hátralévő részében csatározhatok. Jól játszik azt be kell ismernem. Ugyanolyan éles a nyelve, mint az apjának, ugyanolyan jól tudja, hogy hova kell ütni ha fájdalmat akar okozni, mint a Malfoyok. Arcvonásaim megkeményednek, nem akarom, hogy lássa rajtam mennyire betalált ezért elfordulok egy pillanatra és a polcon felsorakoztatott üvegeket szemlélem. Hirtelen nem találok szavakat. Tudom, hogy talán Draco soha nem fog szeretni, tisztában vagyok azzal, hogy nem szerelmből vesz el és ha megtehetné messziről elkerülne, de a becsülete nem engedi. Újra megfordulok, hogy ismét szemtől szemben legyek Scorpiusal. - Nem szeretnék az anyád helyébe lépni. Nem akarok tiszteletlen lenni az emlékével. Nem az a szándékom, hogy ittlétem bemocskolja az emlékét nem akarom és nem is fogom összehasonlítani magam Astoriaval, nem tudok és nem is akarok a helyére lépni. - Nem tudom eldönteni Scorpius, hogy mit szeretnél. Fiatal felnőttként kezeljünk téged vagy inkább egy duzzogó kamasz kölyökként? mert ha elvárja azt, hogy felnőttként kezeljük, akkor nem teheti meg azt, hogy nem hallgatja meg más álláspontját. - Nem akarok harcolni veled. Nem vagyok az ellenséged és nem is szeretnék az lenni, de nem fogom eltűrni, hogy sértegess. Azért vagyok itt, mert azt reméltem lesz egy kis alkalmunk megismerni egymást. nem tudom pontosan, hogy milyen módszerrel közelítsek felé és ez a bizonytalanság teljesen felemészt. Nincs egy járható út, egy használati útmutatás és azt hiszem, hogy bármit mondhatok ő mindent támadásnak fog venni. De Pansy Parkinson nem fog ennyire könnyen visszavonulót fújni.
surprise
Scorpius Malfoy and Draco Malfoy varázslatosnak találta
Vannak, akik azt állítják, hogy Pansy Parkinson okos nő és bár bizonyára van tehetsége nos… dolgokhoz, de ahhoz nincs, hogy türelmet gyakoroljon és a megfelelő pillanatban keresse fel az embert. Hát persze, hogy nincs, mert Ő mindent azonnal akar, így hiába vonulok félre teljesen egyértelműen jelezve ezzel, hogy senkire se vagyok kíváncsi, Ő mégis megjelenik az alagsorban, hogy megpróbálja behízelegni magát. Nálam ez sosem működött, vajon apámnál igen, amikor Ők voltak Roxfortos diákok? Igazság szerint kétlem, de aztán ki tudja. Mindenesetre én nem tartok igényt a ritka bájital alapanyagra, elteheti nyugodtan, használja fel maga, amire csak akarja vagy adja Lucasnak, Ő bizonyára örülni fog neki, velem ellentétben. - Nem? Valóban? - mert számomra nem úgy tűnik. Felőlem az asztalon hagyhatja őket, hozzá se fogok nyúlni, majd a manókkal visszaküldetem hozzá, az a legtisztább, a fésülködőasztalán majd megtalálja. Figyelmesség, erre felciccenek, majd ismét felé pillantok, eszem ágában sincs kerülni a szemkontaktust. - Kicsit elkéstél a figyelmességgel, nem gondolod? - bízom benne, hogy érti, hogy mire gondolok. Ha figyelmes akart volna lenni, akkor nem éppen ilyen sorrendben cselekedett volna és került volna be a családunkba, hanem először valóban megismer engem, majd ha eljön az idő, akkor házasodik össze apámmal és nos, utána jöhetnének a gyerekek. Ha így csinálja se lett volna egyszerű dolga, anyám még csak nemrég hunyt el, de határozottan több esélyt adtam volna neki, mert apám boldogsága nekem is fontos. De most nem azért veszi el, mert szereti vagy mert valóban ezt akarja, hanem kötelességből csupán. Belekényszerítette egy házassága, ezt pedig nem bocsátom meg. Csak tudnám mit várt… Ismerhetné a családunkat, sejthette volna, hogy nem fog minden annyira könnyen zajlani, mint ahogy azt a szőke fejecskéjében elképzelte. Gyűlölöm! - Már meg ne sértődj, de ezt egy kicsit nehéz elhinnem a történtek fényében. - biztosan vannak olyanok, akiket meg tud vezetni, de én nem tartozom közéjük. Hibázott, nem szabadott volna ilyen módszerhez folyamodnia és nekem ne adja be, hogy mindez csak véletlen volt, csak úgy megtörtént. De ne aggódjon, apámra is dühös vagyok, nem csak Ő rá, apámra, aki sosem fogja úgy szeretni, ahogy az anyámat szerette. Ezt jobb, ha az eszébe vési, de ha mégse tenné, szíves örömest emlékeztetem majd rá, újra és újra, amíg fel nem fogja. Mert tőlem nem fog tudni megszabadulni. Kellett neki az apám és a Malfoy név? Nos, mi csomagban vagyunk, bármennyire szomorú is ez a számára. Könnyebb lenne neki, ha én nem lennék, talán mindenkinek, de nos, létezem és nem óhajtok félreállni és átengedni mindent, ami engem illet. Vajon a nagypapáék mit szólnak ehhez az egészhez? Fel kellene vennem a kapcsolatot velük, őszintén érdekelne a véleményük. A szavaim érzékelem, hogy hatással vannak a nőre, mert a testi reakciók árulkodóak, én pedig megtanultam olvasni belőlük. Jó, helyes, gondolkodjon csak el rajtuk, eméssze csak. Szeretheti a “nem” szót, folyamatos kiegészítőként használja a beszélgetésünk során, tiltakozik, újra és újra, mintha ettől hihetőbb lenne, de pont az ellenkezőjét éri el. Lehetne egy kicsit legalább őszinte is, elárulhatná, hogy igen, valóban erre vágyott… Az őszinte szavakat többre becsülöm. - Nem ez a szándékod, mégis megtetted. - végül ajkam lassan mosolyra húzódik, teljes testemmel felé fordulok, csípőmmel dőlök csak az asztalnak, amelyen a vágódeszka is van, kezeimet pedig összefűzöm magam előtt, egyértelműen kifejezve elutasításomat. - Az, hogy te miként kezelsz teljesen hidegen hagy, de a többes számot ne használd, apám nevében aligha beszélhetsz. - az Ő szájából meghallom a szavakat, de Pansyéból képtelen vagyok rá. Mint már említettem, ez még rettenetesen korai. Méghogy nem akar harcolni velem, oh dehogynem, már felkészült rá, mert jól tudja, hogy ez elkerülhetetlen, mégse tudok tenni azért, hogy eltakarodjon innen. Vagyis de… meglenne a módja, de azt a lépést nem teszem meg. Túl nagy lenne az ára, és én se lennék már többé önmagam. - Az igazság fáj. Az, hogy te ezt sértésnek fogod fel, nem az én hibám. - jól tudja, hogy mit tett, hogy miként alakultak a dolgok, viselje a következményeit. Felhúzni viszont ennyivel nem fog, de talán azt nem is akarja. - Tudom, hogy mit akarsz, de én továbbra se vagyok kíváncsi rád, ezt nem tudom egyenesebben közölni veled. - őszinteség, tessék, ennyire egyszerűen működik. A tekintetem még mindig rideg, a szavaim talán fájdalmat okoznak, de nincs mögöttük hazugság, se semmi más. Nem vagyok kíváncsi rá, nem érdekel a társasága, és nem érzem úgy, hogy előrébb jutnánk egy beszélgetéssel, mert nem bízom benne, így képtelen vagyok a szavait igazságként elkönyvelni. Mindezt azért teszi, mert apámnak akar kedvezni, aki bizonyára örülne neki, ha mi ketten jól kijönnénk egymással, ha képes lennék idővel elfogadni Pansyt, de még Ő is ad nekem teret, csak ez a nő akar mindent azonnal. Rémesen rossz úton jár.
“There’s no clear road map to being a stepmother.”
Sejtettem, hogy nem lesz könnyű dolgom Scorpiusal, de azt hittem, hogy felvagyok készülve arra, hogye megvívjam vele a kényszerű csatát, azonban ez nagyon úgy tűnik, hogy nincs így. A saját gyerekeimmel könnyebben elboldogulok, hiszen ismerem őket, tudom a határaikat, hogyan kell kezelni a kitöréseiket. Scorpius azonban teljesen más, ő zsigerből elutasítja minden próbálkozásom és csak vakon tapogatózok minden pillanatban, amikor megpróbálok nyitni felé. Ha teljesen őszinte akarok lenni, megértem őt, minden túl gyorsan történt, fel forgatva mindenki eddigi nyugodt életét. Én sem így terveztem. Kérdésére nem válaszolok, egyszerűen csak otthagyom az ajándéknak szánt pikkejeket ahova letettem. Fölöleges vitákba nem áll szándékomban beleállni, így is minden szavából árad felém a gyűlölete. Próbálom nyugtatni magam, nem megsértődni minden egyes kicsinyes megjegyzésén, de egyáltalán nem könnyíti meg a dolgomat. - A figyelmesség neked sem erősséged... Pillantok rá kissé felvont szemöldökkel. Lehet én itt a főgonosz, meg lehet engem kövezni azért ami történt, de ne felejtsük el, hogy a következményekkel való szembenézés már közös feladatunk az apjával, akár tetszik neki akár nem. Azért nem tudok haragudni rá, hogy képtelen elfogadni a hirtelen felfordulást ami a családjában történt, de azért igenis neheztelek, hogy mindenben engem próbál beállítani a legrosszabbnak, anélkül, hogy meghallgatná a véleményem. Én sem azért vagyok itt, vele vitatkozva, mert ez volt minden vágyam. Nem akartam felforgatni a családom életét, a gyerekeimet kitenni mindennek. Nem állt szándékomban elölről kezdeni az életem egy olyan ember mellett, aki érzelmileg sosem fog közeledni hozzám és eszem ágában sem volt egy halott nő szellemének árnyékában élni. Mégis megtörtént. Itt vagyok és ebből a szarból próbálom kihozni a legtöbbet. - Komolyan azt gondolod, hogy ez az egész boldog család egyesítés volt a tervem? Ne nevettesd ki magad Scorpius, nem vagy ilyen ostoba. igazán érdekelne, hogy milyen gondolatok kavarognak a fejében. - Hidd el, hogyha az esküvő lett volna a célom azt másképp is elérem. Ujjaimat végihúzom az egyik bájitalokkal teli polcon, ujjaimat ellepik a porcicák. Kerülöm a tekintetét, mert túlságosan az apját látom benne. Még emlékszem a lázadó Dracora az iskolai falain belül, emlékszem, hogy milyen a haragja, hogy képes lenne pusztán a pillantásával legyilkolni azt, aki az útjában áll. Scorpius jéghideg tekintetében is látom azt a tüzet, amit oly sokszor felfedeztem az apjáéban az ő korában. - Igazság? fújom le ujjamról a port miközben szembefordulok vele. - Mégis pontosan milyen igazságról beszélsz? A sajátodról? Vagy arról, amit meg sem hallgatsz? fordulok ismét szembe vele, hogy tekintetem a jéghideg íriszekbe mélyesszem. Nem akarok harcolni vele, de azt az örömet sem adom meg neki, hogy behúzott fülekkel visszavonulót fújok. Ha tetszik neki ha nem, el kell fogadnia, hogy egy család leszünk, ezen sem ő, sem pedig az én lázadó csemetéim nem változtathatnak. - Nem tehetsz mást, mint elfogadod, hogy ezentúl egymás életeinek részesei leszünk, ha tetszik, ha nem. Elhiheted, hogy jelen pillanatban én sem érzem ezt feltétlenül áldásnak. én is ismerem a kegyetlen őszinteséget, elfelejti, hogy ugyanazt a nyelvet beszéljük, én is értek a szavak fegyverként használásához. De mi értelme hadakozni? Mi értelme ennek a meddő csatának. - Apádra emlékeztetsz. Az te korodban ő is pontosan ilyen makacs volt. Szerette azt hinni, hogy képes mindent és mindnekit irányítani maga körül. közelebb lépek leendő mostohafiamhoz pár lépést. - Mindenkit gyűlölt, aki nem értette meg őt. Aki szerinte nem volt méltó arra, hogy figyeljen rá. nem csak külsőségekben, hanem tulajdonságaiban is sok mindenben hasonlít az apjára. - Olaj voltam a tűzre, ha arra volt szüksége. Vagy víz, ami csillapította, hogy túlságosan lángolt. Kiegészítettük egymást. ha nincs a csata, ha nem menekülünk el gyáván az államokba talán egészen máshogy alakult volna minden.
Maradhatnak a pikkelyek az asztalon, nem vagyok oly kicsinyes, hogy lelökjem őket és hisztizzek rajtuk, majd visszaszolgáltatom neki az egyik manónkkal. - Oh, én nagyon is tudok figyelmes lenni, csak megválogatom, hogy kivel szemben teszem. - mert Albussal szemben például az vagyok, nem mondaná Ő se, hogy nem, ahogy apámra is igyekszem most már figyelni, amióta Ő is több időt tölt velem anyám halála óta. Megértem, hogy magányos, de akkor se ez volt a megfelelő módja a társkeresésnek és biztosra veszem, hogy ezzel Ő is tisztában van. Miért nem haragszik Pansyra? Ennyire vágyna egy új gyerekre? Csak nem egy második esélyt akar? Másodszorra talán jobb apa lenne, kár, hogy ez a múlton már nem változtat. - Valóban nem vagyok ostoba. Nem a családegyesítésre utaltam, csak az apámra, akihez sajnálatodra én is hozzátartozom. - mert nem fog engem eldobni, ezt biztosan tudom, és ahhoz a nagyszüleimnek is lenne néhány szavuk. Érdekelne, hogy mit szólnak ehhez az egészhez, bár apámat nem kerülném meg, kétlem értékelné. Az utalását hallva, illetve látva enyhén viszont felszalad a szemöldököm. Valóban képes lenne egy bájitalt is bevetni a szent célért? - Apámat se nézd ostobának. - nem ment volna ez ennyire egyszerűen, én pedig kétszer is meg fogom gondolni a jövőben, hogy mit fogadok el Tőle. Nem bízom ebben a nőben, olyan, mint egy lassan ható méreg vagy egy pók, mely be akar hálózni. Apám pedig úgy tűnik, hogy már nem képes kiszabadulni ebből az erős hálóból, túlságosan beleragadt. - Inkább te nem akarod meghallani. Gondolkozz el azon, amit mondtam, akkor talán összeáll majd a kép. - mert nem óhajtom ismételgetni magam. De közlöm vele, teljesen egyenesen és őszintén, hogy nem vagyok kíváncsi rá, ideje lenne felfognia, hátat fordítania és eltipegnie innen. Nem ma fogunk békét kötni egymással, ez egészen biztos, már ha valaha eljön egyáltalán az az idő, hogy ez megtörténik. - De szerencsédre nem sok vizet zavarok neked, amíg a Roxfortban vagyok. - de hamarosan végzek és bár az Akadémia idejére nem óhajtottam hazaköltözni, nos, meglehet, hogy ez a terv változni fog. Jobb lenne szemmel tartanom és figyelnem rá, hogy apám nyakába ne kerüljön nyakörv is a végén, ha már nem volt képes védekezni azon a napon, és ezt az egész veszedelmet a családunkra hozta. Nem Ő viszont az első, aki azt mondja, hogy hasonlítunk, de ezzel nem lágyít meg, büszke vagyok arra, hogy Draco Malfoy fia vagyok. - Egy vérből vagyunk… - a vért pedig nem tagadhatjuk le. Anyám jósága is bennem él, mégis amióta meghalt, én is érzem, hogy olyan útra tévedtem, ami mindent megváltoztathat. Engem is. De hiába hízeleg a szavaival - én annak érzem őket - hatástalanok maradnak, túl erős bennem az elutasítás irányába. - Ezek szerint már akkor is oda voltál érte, igazán sajnálatos, hogy akkor nem jutottál elég közel hozzá. - nem ismerem az okokat, nem ismerem a történetüket, hogy miért nem lettek végül egy pár, de azóta fejlődött, felnőtt, már nagyobb tétekben játszik és megtanult manipulálni is. Bár hasonlítok az apámra, nem vagyok Ő. Sokszor hiszem, hogy a jobbik énje vagyok, az, aki Ő nem lehetett, de olykor ezen mégis elgondolkodom, hogy valóban így van-e. Nem akarom látni az igazságot, nem akarok tudomást venni arról, amit mond, hogy talán mindig is szerette az apámat, a Roxfortos éveik óta. Azzal anyámat árulnám el. - Csak hogy tudd, én nem gyűlölök mindenkit és nem vágyom akkora figyelemre, mint annak idején Ő. Ha ismernél, tudnád, hogy bár sok a hasonlóság, mégse vagyok Ő. - mert anyám jósága tündöklő, csak ezt Pansy még nem látja. Hogy is láthatná a kettőnk helyzetében… Talán egyszer fogja, elválik majd. Hinni akarom, hogy nem vagyok rossz ember, hogy nem vagyok teljesen olyan, mint amilyen pletykákat az apámról hallottam. Hiába vagyok büszke arra, aki, jól tudom azt is, hogy mennyi hibát követett el. Én se maradtam ezekre süket és Ő maga is ejtett már el nekem információkat a múltjával kapcsolatban.
Pansy && Scorpius
Draco Malfoy and Pansy Malfoy-Parkinson varázslatosnak találta
“There’s no clear road map to being a stepmother.”
Kezdem azt érezni, hogy több időt kellett volna hagynom Scorpiusnka, hogy legalább megbarátkozzon azzal a gondolattal, hogy mostantól egy család leszünk. Én is itt fogok élni velük a kastélyban, testvéreket adok neki és az apjával összeházosdunk. Túl sok ez mindenkinek tudom, de szinte már görcsösen akarom, hogy valamilyen szinten rendeződjön ez a macska-egér kapcsolat kettőnk között. Tisztában vagyok azzal, hogy Draconak mennyit jelentene, ha normalizálódna a viszonyom a fiával. Én is ezt szeretném. Nem tudok és egyáltalán nem akarok Astoria helyébe lépni, de azért még lehetne normális kapcsoltunk, ha szeretné. Ennek azonban nem most van itt az ideje, le sem tudná tagadni, hogy mennyire megvet és gyűlöl, pedig nem is ismer. Esélyt sem ad arra, hogy megismerhessen. Szavait hallva csak felsóhajtok. Nem fogom győzködni őt a továbbiakban, fölöslegesen mondok én bármit is, úgyis csak azt hallja meg belőle, amit ő akar. Egyáltalán nem sajnálom, hogy Scorpius is Draco életének része, nem valami gonosz mostohaanya vagyok, akinek minden szándéka az, hogy megszabaduljon tőle. Éppen ellenkezőleg, meg akarom ismerni őt és elfogadni. Ennek viszont nagyon úgy tűnik, hogy nem jött még el az ideje. - Az apád az egyik legokosabb varázsló akit ismerek, hidd el, hogy egyáltalán nem nézem őt ostobának. Pontosan tudom, hogy nem az. Unom már, hogy a szándékaimat kell bizonygatnom egy kis taknyosnak, aki nem hajlnadó mást is megérteni saját magán kívül. Tudtam, hogy nem lesz egy fáklyás menet a vele való ismerkedés, de ez a makacs ellenállás, a fölösleges gyűlölete még engem is meglep. MIÉRT kell ennyire megnehezíteni az életünket? - Ahogy a testvéreid is ugyanabból a vérből vannak engem utálhat ahogy csak akar, de az a tényen nem változtat, hogy pár hónap múlva újabb két taggal bővül a családunk, akik ugyanolyan Malfoyok lesznek, mint ő. Ezen tényen nem változtathat, jobb ha hozzászokik. - Nem tudsz te semmit Scorpius...sejtettem, hogy Draco nem mesélt sokat azokról a véres időkröl amiket megéltünk a Roxforti éveink alatt, ezek szerint viszont mindent és mindnekit kihagyott a történetből. - Közelebb voltam hozzá, mint gondolnád. Fontosabb voltam, mint ahogy azt te el tudod képzelni. lassan a felfelé vezető poros lépcsők irányába lépkedek. - Más idők voltak azok, nekünk nem volt egyszerű dolgunk, nem volt olyan könnyű együtt lenni, mint manapság nektek. De minden nehézség ellenére megtaláltuk a módját, hogy szerethessük egymást. Nem tisztem elmesélni neki olyan dolgokat amiket az apja is titokban tart, de talán, ha jobban ismerné a múltunkat, megértené a jelenünket. Olyan kapocs volt köztem és Draco között, amit nem érthet meg az, aki nem élte meg velünk azokat a vészterhes időket. - Nehéz megismerni valakit, aki ennyire gyűlöli már a puszta létezésem is. pedig tényleg érdekelne, hogy milyen is Scorpius Malfoy valójában, hogy mennyit örökölt az apja pimaszságából, hogy mennyi van benne a Malfoy arroganciából és mi az amit az anyja adott át neki örökségül. Talán majd egyszer eljön az ideje, de az egyértelmű, hogy nem most van. - Bárhogyis, szoktasd magad a gondolathoz, hogy ezentúl többször összefutunk majd a kastélyban. Apád szeretné, ha együtt vacsoráznánk, remélem nem okozol neki kellemetlenséget és velünk tartasz. Viszlát Scorpius! intek felé egy halvány mosolyt villantva, majd ugyanolyan határozott léptekekkel távozok a poros lépcsősoron felfelé, mint ahogyan jöttem.
surprise
Scorpius Malfoy and Draco Malfoy varázslatosnak találta
Igen, ez a találkozó még túl korai, és bár kétlem, hogy a későbbiekben másképp tudnék majd Pansyhoz állni, jelenleg viszont látni se akarom. Zavar a jelenléte, a közelsége, minden egyes szó, ami elhagyja az ajkait, ezt pedig meg se próbálom tagadni előle. Érezze a haragom, érezze a gyűlöletem, mert ebben a házban nem csupa boldogság várja majd, erre pedig idővel Ő maga is rá fog jönni. Arra nem reagálok semmit, hogy nem tartja ostobának apámat, sőt, szinte hízelegne neki. Hát persze, hogy ezt mondja, elvégre Őt akarja, vele lenni, Malfoyként élni a jövőben, ezért pedig hajlandó volt bármit megtenni. Most pedig itt van, nem csinálta rosszul, a terve bevált. Kicsit megfeszülök a következő megjegyzésre, valóban, a gyerekei az én testvéreim is lesznek, Malfoyok lesznek, de a másik szál, az anya… Túl nehéz elfogadnom ezt, Pansy miért nem érti? Valószínűleg fogalma sincs arról, hogy milyen nehezen dolgoztam fel anyám halálát, hogy mennyire szerettem Őt és mennyire megtörtem, amikor elhagyott minket egy hosszú betegség után. Arról se tud, hogy bájitalhoz fordultam, hogy megkönnyítsem a mindennapjaimat és ráfüggtem, mint valami drogra… Szégyenletes történet, remélem, hogy apa sosem kotyogja majd ki neki, és megmarad a mi titkunk. Meg persze a nagyanyámé, Ő akkor is mellettem állt, itt volt, Lucius Malfoy pedig azóta se tud róla. Így a legjobb mindenkinek. - Eleget tudok. - állítom ezt most, mert a dac bennem van és jelenleg túl erős a haragom ahhoz, hogy tiszta fejjel gondolkodjak és ezen nem enyhítenek a további tények, már ha valóban tények. De talán ekkorát nem hazudna, én pedig hallani akarom az igazságot, melyre fény fog derülni. Ha nem apám által, mert továbbra is titkokat őrizne, akkor nos… egyéb módszerekkel. - Tökéletes a megfogalmazásod, voltál. Az már a múlt Pansy, ne abba élj, mert ott ragadsz. - fogadja csak el a tanácsomat. De hogy most egyszerű lenne együtt lenni valakivel? Valóban? - Milyen romantikus… - és nyáltól csöpögős. Ezek szerint ebbe a régi álomképbe kapaszkodik minden erejével, ezt akarja visszakapni. Valahol érthető, és ha nem az én családomról lenne szó, még el is ismerném a kitartását és a küzdést, de így képtelen vagyok rá. - Túl gyorsan akarsz mindent, egyszerre talán koncentrálj csak egy Malfoyra. - fogadja csak el a tanácsomat, ahogy én is kénytelen vagyok az övét. Mert így, hogy apám gyermekeit várja a szíve alatt, jól tudom, hogy kénytelen leszek megszokni Őt, ahogy mondja. Ami pedig a vacsorát illeti, arra csak finoman villan a tekintetem, de sejtheti, hogy ott leszek. Mert én tudom, hogy mit kell tennem, és apa túl jó ütőkártya. Ha ez a kívánsága, ott leszek, de jópofát nem fogok vágni hozzá.
//Köszönöm a játékot, imádtam! <3 Jöhet a kövi! //
//
