Keep your mouth shut and nobody dies || Jerry & Keith

Imádtam a munkámat! Egyszerűen annyira szerette követni azokat a nagyon kemény szabályokat, amiket előírtak nekünk, mert tök hasznosak voltak. Tényleg nagyon sok értelmük volt, meg nagyon szerettem, hogy ennyire be vagyok skatulyázva.
Az egyenruháról meg aztán ne is beszéljünk! Ölni tudok érte, legszívesebben a szabadnapjaimon is azt hordanám, mert lerí róla, hogy igazi mestermű és minden divattervező álma, hogy ilyet alkosson. A kedvencem benne az a szexi sárga szín! Baromira illik hozzám. Ha nem félnék, hogy valami baja lesz, akkor biztosan csak azt hordanám. Sőt bevallom, hogy minden este, mielőtt elmegyek aludni, akkor kiakasztom és azt simogatom… Úristen jól látom, hogy repedezik a plafon?!
Gyűlöltem apámat, amiért auror pályára küldött. Igazából nagyon sok dolog volt amiért utáltam, de ez egyike volt azoknak. Mi a faszért, hm? Honnan a halálból vette azt, hogy majd én, vágod pont én leszek jó aurornak. Nem bírom, ha megmondják mit csináljak, ahogyan azt sem díjazom, hogyha nem engedik meg, hogy a saját módszereimet alkalmazzam. Niki esetében is tökre hasznosnak bizonyultak! Vagyis még nem sikerült semmi nagy dolgot kiszednem belőle, de érzem, hogy lassan beadja nekem a derekát. Vagyis… Az már megvolt.
Viszont amit nagyon rühellek még, az az mikor be kell mennem a parancsnokságra és egy elviselhető pofát vágnom mindenhez. Majd el kéne viselnem a többieket, mosolyogni rájuk és kellemesen elbeszélgetni, hogy jaj de milyen nagyon fontos és jó munkánk van! Mindjárt felakasztom magam, de komolyan. Fontos lehetne a munkánk, de mit sem számít, mert azt csináljuk, amit a feletesseink mondanak. Én pedig nagyon nem bízok már abban, hogy ők ne lennének korruptak. Apám politikus, pontosan láttam, hogyan megy ez. Még akkor is ha ő nagyjából tiszta volt, elképzelni sem tudtam, hogy itt az emberek mind angyalok lennének. Szóval akkor miért is pont nekem kéne szégyellenem, hogy néha ágyba viszek egy gyanusítottat, hogy kiszedjek belőle infókat?
Miközben ezen gondolkodtam, végre besétáltam és leültem az első székre, amit találtam. Lábaimat felraktam a velem szembe lévőre és elfeküdtem. Majd ha valaki le akar ülni, akkor szépen megkér, hogy vegyem le a patámat. Szemeimet is becsukom, mert őszintén ritka fáradt vagyok. Előző este túl sokat ittam, ráadásul buliba is mentem, így szerintem egy kezemen össze tudom számolni mennyit aludtam. Nem ez volt az első eset, és biztosra mondom, hogy nem is az utolsó, hogy ilyet csináltam. Most viszont semmi másra nem vágytam, csak csendre és nyugalomra. Nem volt rajtam kívül itt még senki, így megengedhettem magamnak, hogy egy picikét szundizzak.