Keith Sebastian Allard

Nos azt lehet ide kéne sorolnom, hogy egyébként magabiztos vagyok. Nekem senki sem tudja beadni, hogy ne lennék okos, vagy helyes. Mind a két tulajdonságommal tisztában vagyok, bár az iskolai eredményeimért megszenvedtem. Apám képes volt odaverni az asztalhoz, hogy márpedig én tanulni fogok, mert az ő fia nem lehet ostoba. Én inkább hajlottam a művészeti tárgyak felé, mint a rajzolás, de az nyilván túl lányos hobbi volt, ráadásul semmi értelmeset nem tudtam vele kezdeni. A nyelveket is szívesen tanultam, mert volt hozzá érzékem. Viszont minden mást csak magolni bírtam kvázi.
Szerencsére a munkában nem kell mágiatörit felmondanom és számmisztikát sem kell gyakorolnom. Még csak az kéne! Eleve nem bírom az auror munkakört. Igaz, hogy gyűlölöm, ha valaki igazságtalan, csal vagy lop. Fair play... Én az a fickó vagyok, aki visszaadja a pálcádat, hogy egy rendes harcot tudjunk vívni, mert nem akar előnnyel indulni. Talán ez az egyetlen dolog, ami miatt beleillek a munkakörbe. Meg mert képes vagyok vakon követni egy parancsot. Nem tudom, hogy ez jó, vagy sem, de így van. Ugyan logikusan végig gondolva lehet semmi értelme sincs, de én előbb cselekszem és csak utána gondolom át a dolgokat. Meg igazából nehezen adom fel, sőt! Szinte sose. Még azt se tudom, hogy egyszer felül kerekedjek apámon.
Nem nevezném magam forrófejűnek, mert egyébként nehezen lehet felhúzni. Nem vagyok féltékeny alkat, sem egy idegbeteg, sőt néha túlságosan is letojom a dolgokat. Inkább csak ha azt mondják, hogy valakit el kéne kapni, akkor nem félek használni az öklöm. De ez csak a munkában van így, egyébként szolgálaton kívül hajlandó vagyok magamat megerőltetni és használni az eszemet. Ezért nem teszek hirtelen meggondolatlanságból semmit.
Idesorolhatnám, hogy mennyire kis gondoskodó vagyok, de igazából már nem. Kölyökként az árvaházban... Azóta pedig megtanultam, hogy saját magamál senki és semmi sem fontosabb. Mégis mindig képes vagyok akár munkaidőn kívül is eljátszani a hőst és segíteni az embereknek. Tuti valami ágymosáson estem át, máskülönben biztosan nem csinálnék olyanokat, mint csokit venni annak a gyereknek, aki annyira vágyik rá, de a szülei nem engedhetik meg maguknak. Oh fúj, de rohat nyálasan hangzik ez! Tudod mit? Felejtsd el, nem mondtam semmit!

Renegeteg dolgot lehet bennem utálni. Például, hogy beképzelt vagyok. Semmi rossz nincs abba szerintem, hogy tisztában vagyok vele, milyen jó vagyok! Vagy azt sem nagyon szeretik, hogy magasról fütyülök a szabályokra. Nekem inkább irányt adnak, hogy hogyan kéne gondolkodnom és viselkednem, viszont meg lehet őket szegni egy nagyobb jobb érdekében. Valamiért a főnökeim kifejezetten nem díjazzák ezt a hozzáállásomat, pedig... Még senki nem halt meg miattam.
Nagyon sokan utálják bennem, hogy magamon kívül senki sem érdekel. Michael az egyetlen ember, akitől megkérdezem mi van vele, de tőle is csak azért, mert a lakótársam és minden nap beszélünk. Még a barátaimat is képes vagyok ignorálni egy hosszabb ideig. Nem arról van szó, hogy ne bírnám őket, inkább csak arról, hogy nincs mit nekik mondanom, így nem is beszélek velük. Ettől még nem leszek bunkó! Pedig amúgy belátom én is, hogy az vagyok... Simán beszólok az embernek, bár néha csak poénnak szánom, de nem értik a viccet és komolyan veszik. Gyerekek, ne hisztizzünk feleslegesen! Meg csak azért nem érdeklődök mások iránt, mert néha halálra tudnak untatni, arról nem is beszélve, hogy ki akarják önteni nekem a lelküket. Nem vagyok pszichomókus...
Nem mondom, hogy semmi sem tud érdekelni, de azért nem könnyű felkelteni az érdeklődésem és meg is tartani azt. A lányok például érdekelnek, de nem hosszabb ideig, mint egy-két éjszaka. Viszont az emberek érzései teljesen hidegen hagynak. Apám szavaira is csak azért figyelek, mert olyan érzelmi zsarolást le tud nekem nyomni, ami még nem is sok szokott lenni. Kezdve például azzal, hogy kötelező apának hívni, mert ha nem... Na mindegy.

Keith szerint:

Állítólag egy nő hozott ide, mikor még csecsemő voltam. Gyakorlatilag én kinézem ezekből a nevelőkből, hogy tiszta kamu az egész és valójában csak kitalálnak egy szép kis történetet, miszerint anyám nagyon féltett, mert otthon bajok voltak és ennél jobb helyet nem talált. Komolyan mondom, hogy a halál is jobb lett volna, mint egy árvaház. Volt fogalma arról az anyámnak, hogy itt mi vár majd rám? Segítek, nem egy új élet! Az összes fiú utált engem. Állandóan bántottak és kikezdtek velem, még akkor is, ha én csak csendben rajzoltam. A nevelők pedig mondhatták nekem, hogy nem kéne ezért megütnöm őket, de nem igazán érdekeltek.
Az egyetlen barátom az Bubu volt… Igaz, hogy ő is fiú, de én sokkal inkább tartottam lányosnak. Főleg akkor, amikor rám néz. Tudom, hogy csak azért lógott velem, mert a többiek őt is kiközösítették. Utált egyedül lenni. Állandóan sírt, ha én is otthagytam, amit nem bírtam elviselni, ezért inkább vele maradtam. Ő viszont csak a kezemet volt képes fogni és bújt a hátam mögé, ha valaki csúnyán nézett rá. 5 évvel utánam került ide. Az első pár hónapban nagyon idegesített, hogy állandóan követett, utána pedig már megszoktam. Aztán persze annyira megkedveltem, hogy nem hagyhattam, hogy bárki is bántsa. Simán megvertem mindenkit, aki beszólt neki.
Ha jöttek örökbe fogadni, akkor mi mindig azt mondtuk, hogy csak együtt megyünk, mert testvérek vagyunk. Nem számított, hogy egyáltalán nem hasonlított rám. Megígértük egymásnak, hogy sose hagyjuk hátra a másikat. Ez egészen addig sikeres is volt, amíg 7 éves koromban meg nem jelent egy férfi. Magas, elegáns és látszott rajta, hogy gazdag. A beszéde röhejes volt. Meg is mondtam neki ezt, mikor engem nézett ki magának, hogy akkor hazavinne. Nem használt… Szóval neki is mondtam, hogy Bubuval megyek csak. Ez sem jött be. Hisztiztem, csapkodtam, egyszóval mindent megtettem, hogy ne vigyen el. Ellenszenves volt nagyon.
Amikor végre elment, akkor megörültem. Azt hittem feladta, de sajnos visszajött. Többször is! Nem beszélt velem, csak messziről figyelt. Végül mégis elvitt magával. Egyik nap csak fogta magát és örökbe fogadott. Sírtam, ahogyan csak tudtam, hogy ne vigyenek el. Erősen kapaszkodtam egyetlen barátomba, hogy segítsen, de semmi értelme nem volt.
„Visszajövök érted!”
Ez volt az utolsó, amit mondtam neki és komolyan is gondoltam. Álmodni se mertem arról, hogy nem elég, hogy az árvaházból elvitt az a szörny, de még az országból is elmentünk. Pokol volt az életem onnantól…

Sylvestre szerint:

A húgom mindig is vakmerő volt, sőt már talán ostobának is lehetett nevezni. Komolyan azt hitte, hogy egy riporterként, majd lesz esélye egy potenciális neo-halálfaló csapattal szemben? A férje meg adta alá a lovat és magánnyomozóként segített neki. Ezek a walesi-ek mindig is bajosak voltak! Megmondtam neki, hogy ne menjen hozzá, erre tessék… Nem volt eszénél, hogy miközben tudta, hogy várandós ilyen veszélyes ügybe keveredett. Keith egyetlen szerencséje az volt, hogy elvitték az árvaházba. Másképp már rég halott lenne, mert ő nem élte volna túl a menekülést. Azt viszont sose gondoltam volna, hogy majd megígérteti velem, hogy felnevelem azt a kölyköt. Ugyan csak a féltestvérem volt Sisi, de nem tudtam neki nemet mondani. Belementem, de csak úgy, hogy már pár év eltelt, és amíg nem tudjuk, hogy ők biztonságban vannak, addig nem léphetnek vele kapcsolatba.
Viszont tovább tartott, hogy elüljön a por, mint hittem. Nyilván engem is megtaláltak és több idő kellett, hogy végre ne gyanakodjanak rám is.!!!! Így 7 év elteltével látogattam meg Keith-t. Mit ne mondjak, nem repesett az örömtől, sőt! Jó, hogy nem szidott le, amiért el akarom vinni. Olyan forrófejű, mint az apja. Merlinre… Majdnem fel is adtam. Mégis úgy döntöttem, hogy elhozom. Megígértem, hogy vigyázni fogok rá. Persze az elején rengeteget hisztizett, ami miatt kapott is pár szidást tőlem. Mikor megkérdezte, hogy miért hoztam el, azt mondtam, hogy azért, mert elsőre meg tudtam róla mondani, hogy véla származék. Sisi húgomnak legalább annyi esze volt, hogy egy olyan árvaházba vitte, ami direktbe a varázslókat fogadott be, így azzal nem volt gondom, hogy eről is fel kell világosítanom. Persze a fiú így sem értette, miről beszélek, de ez az évek múlásával megváltozott. Oh de mennyi galibát okozott nekem!


Sebastian szerint:

Sose hittem volna, hogy egy új élettel együtt új név is fog járni. Bár hivatalosan mindenhol az áll, hogy Keith Sebastian Allard vagyok, az apám megtiltotta, hogy valahol is a Keith-t használjam. Helyette kaptam egy másikat, amit kevésbé szerettem. Sőt kifejezetten utáltam, ha így hívtak, de mégis elviseltem. Megtanultam elég rövid idő alatt, hogyha valamit Sylvestre mond, akkor annak úgy kell lennie.
Kvázi összetört, majd újra felépített, hogy olyan gyerek legyek, mint amilyenre ő mindig vágyott. Sose engedte meg, hogy magam döntsek a sorsomról vagy azt tegyek, amit akarok. Ez alól kivétel volt, mikor elmentem a Beauxbatons-be. Végre kicsit kiélhettem magam és oh barátom… Meg is tettem! Nyugodtan lehet mondani, hogy ezzel akartam tiltakozni az apám ellen. A tanuláson kívül ahol lehetett, bajt okoztam. Én simán kirobbantottam egy diák lázadást is, ha kellett, vagy egyszerűen csak a tanárok orra alá is borsot törtem. Gyűlöltem a sulit és mikor azt hittem végre kicsapnak, akkor csak elvittek egy másikba! Nem mondom a Roxfort kilométerekkel jobb volt egyébként. Végre úgy éreztem, hogy rendesen is beleillek egy házba, mert hát az előzőben, nagyon nem találtam a helyem. A Griffendélben viszont úgy nézett ki, hogy végre jó vagyok. Kicsit lecsillapodtam én is és kevésbé voltam elviselhetetlen. Sőt még barátaim is lettek, igaz abból csak egy maradt meg mellettem. Michael az az őrült! Az, aki mindig nyugis volt mellett, még mikor én éppen fel akartam gyújtani a fél világot annyira kiakadtam, ő akkor is csak itta mellettem a teát és közölte,hogy akadjak le a témáról.

Sylvestre szerint:

Egyértelműen csak meg akarta keseríteni az életemet az az átkozott kölyök. Azt hitte, hogyha nem látom, akkor majd csinálhat, amit akar? Ostoba elgondolás volt. Azt hitte, hogy megtapasztalta a szabadságot, valójában pedig ugyanúgy mások dirigáltak neki, csak őket professzornak kellett szólítania, nem apának. Másra sem volt jó csak vakon tudta követni a parancsot, ha olyan ember adta ki neki, akitől félt, vagy tisztelte. Viszont azt magam is belátom, hogy a Beauxbatons nem volt neki való. Már a házával kapcsolatban is sok baj volt. Egyikbe se igazán illett. Ez volt ez egyik indoka, amiért elvittem máshova. Ha nagyon akartam volna, akkor kinevelem belőle ezt a rossz magatartást is. Viszont legalább az új helyén volt egy kis nyugalmam tőle.
Volt időm legalább másra, például az ő szüleit keresni. Nem hallottam róluk, mióta a húgom megkért vegyem magamhoz Sebastiant, aki csupán azért kapott tőlem egy másik nevet is, mert nem akartam, hogy bárki gyanakodjon. Nem voltam tisztában vele, hogy ki tudott a létezéséről vagy ki tudja a valódi nevét. A Keith még az apja ötlete volt. Nem akartam kockáztatni. Sebastian Allard a negyed véla, aki hivatalosan azért az utódom, mert én magam nem kívántam romantikus kapcsolatba kezdeni senkivel, ellenben szerettem volna, ha a családom véla vonala megmarad.
Mégis a munkáját illetően már kevésbé voltam elővigyázatos. Az apja magánnyomozó volt. Valami furcsa oknál kifolyólag pedig én azt akartam, hogy Sebi is hasonlóval foglalkozzon. Tudom, hogy effektíve a nyelvek meg a festés megy neki, de úgyis azt teszi majd, amit én mondok neki. A nyelvtudása még amúgy is hasznos lehet a munkája közben. Plusz ismerem, ha kap egy feladatot, akkor utálhatja, nem fog hibát véteni. Szorgalmas ő és biztos vagyok benne, hogy nem akarna csalódást okozni. Ha megtudná az apja mi is volt, akkor biztos vagyok benne, hogy örülne, hogy a nyomdokaiba léphet.


Sebastian szerint:

Minek is kellette nekem aurornak mennem?! Most úgy teszünk, mintha amúgy én olyan jó gyerek lennék és vakon követném a szabályokat. Meg a nagy faszt! Azért vagyok itt, mert a vizsgáim jól sikerültek és apám megmondta, hogy ez leszek és kész. Kurvára nem érdekes ám, hogy én nem bírom az aurorokat? Vagy egyáltalán a munkakört? Azt mondja tök jó lesz, mert úgyis mindig igazságot követelek. Mintha amúgy itt nem lenne korrupció. Hát ez aztán nagyon jó lesz. Még a saját társam sem bír egyébként, mert nem úgy végzem a munkám, ahogyan az elő van írva. Igaza van én hatásosabban végzem. Nem mindig lehet a szabályok szerint játszani.
Esküszöm a legjobb ebben a melóban az az, hogy a csajokat vonzza az egyenruha. Sose gondoltam volna, hogy a nők majd megőrülnek egy olyan pasiért, aki a varázsvilág bűnözőit csukja le. Ennek bezzeg Mich nem örül, mert általában a közös lakásunkon lyukadok ki velük. De az is lehet, hogy csak a véla képességem miatt vagyok ilyen vonzó nekik. Mióta megtudtam mi is vagyok, előszeretettel csábítom el így a nőket, ha elsőre nem akarják nekem beadni a derekukat. Kár, hogy nem vagyok olyan erős, mint apám.
Talán aznap is csak éppen egy új lányt próbáltam felszedni, mikor elmentem Czikornyai és Patza könyvesboltba, holott mindenki tudja, hogy én nem olvasok. Vagyis nagyon ritkán. Csak apámnak mentem venni pár kötetet, mikor megláttam… Egyszerre lettem izgatott és éreztem, hogy valami nem stimmel. A női megérzésre pedig hallgatni kell, ahogyan a lakótársam szokta mondani. A könyvespolcok között megbújva nézegettem a lányt. Próbáltam magamat meggyőzni arról, hogy a kis bizsergető érzés valójában egy jel, hogy tetszik nekem. De lássuk be, nem tudtam átverni saját magamat, ahhoz túl okos voltam. Vagy ostoba? Egyszóval követtem. Most mondanám, hogy egy jó auror sose pihen, de tényleg csak kíváncsi voltam rá. Amiket utána hallottam, viszont segített eloszlatni a kételyeimet. Milyen kis tigris lapul a cuki külső alatt! Ez volt az első gondolatom, a következő pedig az, hogy vajon ki is lehet ez a lány…?
Végre hosszú idő után volt egy női egyed, aki le tudta kötni a figyelmemet. Még akkor is, ha nem egészen a romantikus módon. Nagyon is szerettem volna őt közelebbről megismerni és nem csak szolgálati idő keretein belül, így inkább úgy döntöttem, hogy folytatok némi magán nyomozást is. Ott legalább nem kell aggódnom, hogy valaki kirúg a sajátos kihallgatási módszereim miatt.

Sylvestre szerint:

Az az átkozott kölyök! Mégsem szabadott volna auror pályára küldenem. Féltem, hogy ez lesz belőle. Ő is elkezdi a kis magánakcióit és ugyanúgy fog járni, mint a szülei. Azt hittem, hogy ennél jobban neveltem, de úgy fest, a vérében van ez. Túlságosan is nagy az igazságérzete és ezért csak nem tudja annyiban hagyni a dolgot. Bár az is biztosan gond, hogy egy ostoba lány után akar nyomozgatni. Pedig hányszor megmondtam neki, hogy a munkáját ne arra használja, hogy a lányok ágyában kössön ki…
Sebastian, édes fiam… Bárcsak hallgatnál rám kivételesen és vigyáznál magadra. Még ha igazad is van a lánnyal kapcsolatban és valóban a Magic is Might tagja… Sőt ha tényleg közéjük való, akkor nem szabadna utána menned! Egyedül úgysem mentheted meg a világot, én pedig nem foglak tudni kihúzni most a bajból. Csak hagyd azt a lányt, vagy felőlem vidd ágyba, aztán felejtsd el! Nem tudom mit csinálnék, ha téged is elveszítenélek. Már csak te maradtál nekem a húgomból. Oh Sisi… Le se tagadhatnád, hogy te a fiad!

Kicseszett szexi... Ha bővebb választ szeretnél, akkor elárulom, hogy helyes is vagyok. Ha még bővebbet, akkor azt is hozzá tudom tenni, hogy izmos vagyok.

Röviden tömören jól nézek ki és ezt senki sem tagadhatja. Legtöbben a kék szemeimet emelik ki egyébként. Tudtad, hogy azok az emberek, akik az arcodon a szemedet vagy szádat nézik a legtöbbet, valószínűleg romantikus kapcsolatot akarnak veled kialakítani? Pfff... Nekem eddig minden csajom csak a szemeimről tudott áradozni. Bár nem vagyok benne biztos, hogy ez nem azért volt, mert a véla énem hatással volt rájuk.
Oh a másik dolog, amiért megvesznek a lányok, az a cuki mosolyom. Olyan ártatlannak és kedvesnek nézek ki vele. Persze az más kérdés, hogy nem vagyok. Mégis hasznos, mert egy ilyen cuki srácnak melyik lány mondana nemet egy randira?
Általában egyébként sötét színű ruhákat hordok. Maximum fehérrel dobom fel a ruhatáram, de az is ritka. Meg igyekszem azért menőbb ruhákat hordani. Az egyenruhámat mondjuk gyűlölöm! Sárga?! Most komolyan? Jobb szín nem volt? Mindegy, legalább munkaidőn kívül hordhatom a menő cuccaimat, amit apám pénzém vettem, így fix, hogy mindig a legdrágábbat szemeltem ki magamnak.