Az "arisztokrácia"
Akárcsak a muglik között, úgy az angol varázstársadalomban is kialakult egy legfelső, arisztokrata réteg. Bár alapvetően a mágikus társadalmakban nincsenek jelen a varázstalanok között megszokott nemesi rangok, mint a báró vagy a gróf, azonban ezeknek a jelentős családoknak is hatalmas földbirtokok, értékes kúriák és ingatlanok vannak a kezében évszázadok óta. Ők az elit elitje, még a híres Szent Huszonnyolcakon belül is ők képezik a krémet, akik közé gyakorlatilag lehetetlen bekerülni, ezen a szinten már nincs igazán átjárás a társadalmi osztályok között, innen igazából csak kicsúszni lehet, felkapaszkodni mondhatni lehetetlen - előbbire pedig rengeteg példát láthattunk az évszázadok során, mostanra maroknyian maradtak csupán azok, akiknek sikerült megőrizniük társadalmi megbecsülésüket, kapcsolati tőkéjüket és természetesen hatalmas felhalmozott vagyonukat is. Ezek a családok egytől egyig aranyvérűek, azonban a kirekesztő vértisztaság elvét eltérő mértékben vallják: akadnak köztük kifejezetten liberálisak, akik csupán a hagyományok tisztelete és az áthidalhatatlan szakadékok miatt nem házasodnak félvérekkel, mugliszületésűekkel vagy varázstalanokkal, de sokan még a mai napig igencsak szélsőséges elveket vallanak a mágus-és muglivér keveredéséről. Sokan közülük az előző évszázadban Voldemort Nagyúr leghűségesebb, legmagasabb rangú követői voltak.
Természetesen ezek a családok nem csupán vagyonukkal és kapcsolataikkal vívták ki maguknak a társadalom legelőkelőbb helyeit, jellemzően több híres varázsló és boszorkány kerül ki közülük, mint más máguscsaládokból. Politikusok, jogászok, tudósok, roxforti professzorok és igazgatók, művészek és természetesen koruk legerősebb varázslói között tartják számon őket - kivételek nyilván mindig akadnak. Ez azonban nem is meglepő, hiszen az arisztokrácia tagjai hatalmas vagyonuknak, kapcsolataiknak és kulturális értelemben vett fölényüknek köszönhetően szinte felfoghatatlan előnnyel indulnak az életben.
Szigorú, merev szabályok szerint élnek a legtöbben, a házasságkötés a pozíció, vagyon (és legtöbbször a vértisztaság) megőrzésére irányul, a mai napig gyakoriak ezekben a körökben az elrendezett házasságok. Annyi viszont biztos, hogy nem házasodhat be közéjük akárki, és valójában ez legtöbbször hihetetlenül nehéz is lenne, hiszen az arisztokrácia körében tartott bálokon, fogadásokon, összejöveteleken meg sem jelenhet az, aki nem tartozik közéjük, nem vegyülnek a társadalom többségével.
A Briggs-kormány hatalomra kerülése óta számtalan kritika és atrocitás érte a régi aranyvérű családok tagjait, a nevüket hosszú évtizedekre összekötötték a halálfalók tevékenységével, ez azonban nem azt jelenti, hogy elveszítették korábbi pozíciójukat. Még mindig ők a varázstársadalom legbefolyásosabb emberei, akik kapcsolataik révén könnyedén alakíthatják az egész ország jövőjét.
Az arisztokrácián belül is létezik azonban hierarchia. A legfelsőbb réteget, a szigorú értelemben vett "főnemességet" napjainkban hét család alkotja (ABC-sorrendben: Black, Fawley, Lestrange, Malfoy, Nott, Rosier, Yaxley). Korábban többen is ide tartoztak, azonban az évtizedek és évszázadok folyamán a többségük lejjebb csúszott a társadalmi ranglétrán, erre talán a legjobb példa a Mardekár Malazárig visszavezethető Gaunt család, akik egykor szinte még Blackéknél is előkelőbbek voltak, mostanra azonban jóformán minden vagyonukat elveszítették és egyszerű dzsentrikként tartják csak számon a megmaradt Gauntokat. Bár sokan - élen a kormánnyal - próbálnak egyenlőségjelet tenni a mugligyűlölő ideológia és az arisztokrácia között, ez azonban messze nem fedi az igazságot. A Fawley család például híres liberális, elfogadó nézeteiről, több félvért is felfedezhetünk a családfájukon, és bár a fő Fawley-ág a mai napig makulátlanul aranyvérű, félvér rokonaik is igencsak előkelő helyet foglalnak el a társadalomban, gyakran magasabbat, mint egy-egy aranyvérű.
A rangban némileg alattuk elhelyezkedő "nemesség" szintén rendkívül zárt, ABC-sorrendben a következő családok tartoznak ide: Avery, Bones, Burke, Carrow, Crouch, Greengrass, Mulciber, Parkinson, Selwyn. Közöttük már több olyan családot találhatunk, akik nem elkötelezettek az aranyvér minden áron való megőrzése mellett - gondoljunk csak a hatalmas tiszteletnek örvendő Bones-okra -, de ezen nevek is ismerősek lehetnek a varázslóháborúk halálfalólistáit olvasók számára.
SZABÁLYOK:Az arisztokrácia első, főnemesi szintjéhez csak a listában feltüntetett családok tartozhatnak az Egyesült Királyságban, külföldi karakterek esetén van lehetőség saját család megalkotására is. A második szintre csak canon névvel rendelkező családok kerülhetnek, itt azonban van lehetőség a bővítésre. Minden szint esetén arra kérünk titeket, hogy a karakterlapotokban legalább néhány mondatot írjatok a család történetéről, ennek hiányában nem fogjuk elfogadni az arisztokratának kikiáltott karaktereket.
A dzsentrik és az értelmiség
Az egykori aranyvérű nemesség legnagyobb része mostanra legfeljebb dzsentrinek nevezhető, és bár sokan közülük büszkén hangoztatják aranyvérű származásukat, valójában rangban jóval az ősi, pozíciójukat megőrző családok alatt állnak. De természetesen nem csak ők tartoznak a felső középosztályhoz, hanem kiemelkedő félvér családok is. Ők alkotják általánosságban a varázstársadalom nagypolgári, értelmiségi részét, többségük anyagi jómódban - de nem fényűzésben - él, rengeteg híres, tehetséges és elismert mágiahasználót találhatunk közöttük mindenféle területen, a tudományos szférától, a politikán át a Wizengamot padjaiig.
Az ebbe a rétegbe eső aranyvérűek között már jelentősen kisebb arányban vannak azok, akik az egykori Voldemorthoz és Grindelwaldhoz köthető eszméket vallják, többségüket nem foglalkoztatja különösebben a vértisztaság kérdése, kapcsolati hálójukat más szempontok alapján alakítják ki. Ide sorolhatjuk például a politikusi körökben mozgó, háborús hős Shackleboltékat vagy a lecsúszott arisztokrata, akadémiai berkekben elismert Gauntékat.
A jelentősebb félvér családok közül ide tartozik a Bones család nem aranyvérű ága, a Dearborn család, a a Fudge-ok, a Scrimgeourok stb.
SZABÁLYOK:Ide már nem canon, saját aranyvérű karakterek is alkothatók, természetesen ebben az esetben sem árt, ha rövid családtörténetet is társítotok a karakteretekhez. A félvér családok esetében sincs semmilyen korlátozás, canon és saját karakterek is tartozhatnak a felső középosztályhoz.
A társadalmi többség
A varázstársadalom többségét az egyszerű félvér családok teszik ki, akiknek a felmenői között találhatunk szép számmal muglikat és mugliszületésűeket is. A társadalmi többséget jellemzően nem foglalkoztatja a vértisztaság kérdése, de fontos leszögezni, hogy alapvetően ők is elkülönülnek a varázstalanokról. Az átlagos félvér varázsló tudása hiányos a muglik életéről és technológiai vívmányairól, különösen az idősebb generációk körében - a fiatalok jellemzően már nyitottabbak a muglik és a modern találmányok irányába.
Napjainkban a társadalom egyre inkább megosztott. Kezd egyre nagyobb méreteket ölteni az aranyvérűekkel szembeni ellenszenv, amely már a háború éveiben és az azt követő időszakban is jelen volt, a halálfalók tevékenységének és az elit elkülönülésének köszönhetően. A kormány uszítása nyomán ez még inkább felerősödött, egyre gyakoribb az aranyvérűekkel szembeni atrocitás a többség részéről, nemcsak a felnőttek, hanem a gyerekek körében is - az iskolai zaklatás talán még sosem volt ilyen mértékű a Roxfortban, mint mostanság.
A mugliszületésûek megítélése
A háborút követően minden kormány különösen nagy hangsúlyt fektetett a mugliszületésűekkel szembeni előítéletek felszámolására és a mugliszületésű gyerekek támogatására. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy nem számítanak még mindig valamelyest kívülállónak azok, akik a varázstalan világból érkeznek. Az intézményes kirekesztésük - és a háború alatti gyilkolásuk - persze véget ért, de ettől még továbbra sincs egyszerű dolguk.
A társadalmi többség az elfogadás irányába mozdult el, azonban továbbra is szép számmal akadnak olyanok, akik szerint a mugliszületésűeknek nincs helye a varázsvilágban és kevesebbet érnek a "tiszta vérű" mágusoknál. A vértisztaságot vallók mostanság nem vállalhatják nyíltan véleményüket a nemzetközi elutasítás miatt, de ettől még szilárdan jelen vannak, továbbra is elsősorban az aranyvérűek körében. A háborút követően rengeteg halálfalónak sikerült külföldre menekülnie, sokan közülük nem adták fel a korábbi eszméket, amerikai székhellyel működik a nemzetközi neo-halálfaló és neo-grindelwaldista szervezet, a Magic is Might. A szervezet létezése 2022 januárja óta nyilvánvaló az egész világ számára, amikor egy nyílt fenyegető levelet intéztek a brit kormányhoz. Azóta a pánik újból kezd eluralkodni a társadalomban, a mugliszületésűeknek talán ismét félniük kell.
A varázslények megítélése
A varázslények megítélése sosem volt igazán kedvező a varázstársadalomban, a vérfarkasok, házimanók, koboldok, kentaurok stb. mindig hátrányos megkülönböztetés áldozatai voltak, ez a jelenség pedig jelentősen felerősödött a Briggs-kormány első hatalomra kerülése óta.
A házimanók helyzete javult a huszadik századhoz képest, Hermione Granger törekvéseinek köszönhetően már a manók többsége fizetésért dolgozik és munkakörülményeik is sokkal humánusabbak. Ennek ellenére az emberek többsége még mindig alacsonyabb rendű és értelmi képességű lényként tekint rájuk.
A vérfarkasok megítélése napjainkban a legtragikusabb. A farkaskórban szenvedőkkel szembeni előítéletek és negatív sztereotípiák mindig is jelen voltak, azonban a Briggs-kormány kampányának köszönhetően az utóbbi években sosem látott méreteket öltöttek. A Minisztérium listázza a nevüket, kötelező kapcsolattartásra kényszeríti őket és mindent megtesznek azért, hogy a munkaerőpiac mellett az oktatási intézményekből is kiszorítsák a vérfarkasokat. Egyre gyakrabban érik őket atrocitások, gyűlölet-bűncselekmények, csupán az ellenzéki pártok és jogvédő szervezetek próbálnak kiállni értük, elég csekély sikerrel.
