Rose & Lily | the break-in

- Rosie, beszélnünk kéne. Ez... sürgős... Nem várhat - nézek szét, felmérve, hogy kik is veszik körül az unokatestvéremet, aztán inkább megragadom a karját, és tudomást sem véve arról, ha esetleg ellenkezni szeretne, elvonszolom őt a könyvtár egy olyan szegletébe, ahol senki nem hallgathat ki bennünket. - Bocsi, ha épp tanultál vagy olvastál, vagy nem is tudom, mit csináltál, de szükségem lenne a segítségedre - közlöm vele kissé idegesen tördelve az ujjaimat, és kilesek a könyvsor mögül, hogy még egyszer ellenőrizzem, biztosan nincs-e senki más a közelben, aztán visszafordulok felé, egyik vállamat a legközelebbi polcnak vetve.

- Ha jól emlékszem, múltkor egyszer azt mondtad, szívesen belopóznál a Hugrabug klubhelyiségébe szétnézni. Azt akkor komolyan gondoltad, vagy csak tréfálkoztál? - teszem csípőre a kezemet, és várakozva pillantok rá. Őszintén remélem, hogy most nem keverem őt össze valamelyik másik kuzinommal, mert az elég ciki volna. De nekem tényleg úgy rémlik, hogy vele cseverésztünk ilyesmiről, meg ez amúgy is rá vallana. Mármint egyrészt ő olyan okos és szabálykövető, mint Hermione néni, másrészt meg pont olyan, mint Ron bácsi, és ő is szereti a kalandokat. Ez pedig határozottan érdekes kis kaland lehetne. Bár én nem emiatt szeretném megtenni, ez legfeljebb már csak a hab volna a tortán.

- Én akkor még igazából csak vicceltem, de most... Megtudtam valamit, ami bomba hír lehetne a suliújság következő számában, de tudod... nem vádaskodhatok alaptalanul, szóval muszáj bizonyítékokat találnom arra, hogy igazam van... Szóval... - megvonom a vállam, amivel kicsit azt sugallhatom, hogy amúgy ezt az egészet annyira nem is gondolom komolyan most sem, csak a lehetőséget fontolgatom, pedig DE. Akarom ezt a cikket, és tudnom kell, mi az igazság, és tudom, hogy veszélyes lenne, rizikós, mert nagy bajba kerülhetünk, ha lebukunk, de... Hát most mit mondjak? Az újságírás ezzel jár. Néha muszáj kockázatot vállalni.

- Egyébként... lenne is egy-két ötletem arra, hogyan csinálhatnánk, de lehet az egész kicsit hülyeség, és nem mernénk egyedül belevágni. Egyedül nem is menne. Úgyhogy... Mit mondasz? - billentem enyhén oldalra a fejem, és bár az előbb próbáltam lazának tűnni ezzel az egésszel kapcsolatban, de most szinte könyörgően nézek a szintén vörös rokonomra. Egyszerűen tudnom kell, hogy az ötödéves Demelza Fisher és a barátai tényleg csaltak-e az R.B.F.-en, de a bizonyítékok már nem lesznek ott sokáig, úgyhogy ezzel nem várhatunk örökké. Bizonyíték nélkül meg aligha vádolhatok meg egy hugrabugost valamivel, ami egyelőre csak pletyka. Bezzeg ha mardekáros lenne, valószínűleg senki nem várná, hogy alátámasszam a hallottakat. Ami nem biztos, hogy fair, hiszen a kígyók sem mind egyformák, ahogy láthatóan a borzak sem, de... ez van.