You can't rewrite the past.

Tudod Lizzie, te tipikusan az a lány vagy, akire az emberek képesek egyazon kontextusban használni az aranyos, fura, és creep  kifejezéseket, úgy, hogy nem ütköznek ellentmondásokba; hiszen mindegyik tökéletesen helyt álló lesz, mind ezt pedig ponéba burkolva, mint sem bántó, pejoratív felhanggal kísérve. Úgyan, hát mégis ki tudna komolyan bántani téged?

Paradoxonnak tűnik ez az egész?
Igen, pedig hidd el nekem: nem az.

Három, lassan négy éve annak, hogy mi ismerjük egymást és írjuk a kettőnk kétszemélyes tragikomédiáját, ki tudja már hány felvonásra. Mondhatnánk azt, hogy bonyolult történet ez, kacinfántokkal és csavarokkal tarkított mese, de nem az, alapjaiban legalábbis semmiképpen sem. Inkább a végtelenül klisés lenne rá a megfelelő jelző.
Azonos érdeklődési kör, összemosolygások, nevetések, vajsörözések, késő esti, utolsó pillanatos sietségek a szerkesztőségben és még számtalan együtt töltött perc, amelyeknek nem adtunk ciméket, csak átéltük a maguk nyugot békéjében. Tulajdonképpen egyenes, kellemes macskakövekkel rakott, fákkal szegélyezett sétáló utca vezetett ahhoz, hogy járni kezdjünk. Valahogy... olyan egyértelműnek tűnt, nem csak neked, nekem, hanem tulajdonképpen mindenkinek, aki ismert minket.

Másfél évvel ezelőtt. Három teljes hónapig.

Édes, kedves, kényelmes, ismerős, normális valami volt ez kettőnk között. Olyan, tulajdonképpen, amilyennek akkor is láttalak és most is látlak téged. Olyan, mint a lányregényekben lenni szokott, csak a vége nem stimmelt. A Happy End felírat hiányzott az utolsó oldalunk alljáról. Én szakítottam, amit nem bánok, jól éreztem magam veled, de... nem volt az igazi. Nem az, aminek lennie kellett. Akkor még nem tudtam volna szavakba önteni, hogy miért. Nem volt ez más, csak egy érzés, most is éppen csak több, hogy teljesen őszinte legyek, de az akkori, 16 éves énemmel ellentétben már legalább tudom, érzem, bár a miértekről és a hogyanokról neked szerencsére fogalmad sincs.

Pedig, ha tudnád...

Én akkor is azt hittem és most is úgy gondolom, hogy barátságban váltunk el viták és drámák nélkül, azok maradtunk, amik előtte is voltunk: barátok. Te azonban másképpen látod.

Vagy csak másképpen akarod látni, mert ez egyszerűbb mint a saját valóságod?

Nem tudom, hogy őszinte legyek, felszínesen ismerem az életed és a családod, sosem meséltél róluk, én pedig nem fogattalak. Tiszteletben tartottam és tartom is a döntésed. Azt viszont tudom, látom és tapasztalaom, hogy még mindig, majd 18 hónappal később is a nyomomban jársz és reménykedsz. (Hiába) Noha nem feltűnően vagy éppen ijesztően teszed ezt, még csak nem is zavaró módon, hogy azt zaklatásnak titulálhassuk. Egyszerűen csak némi idő után észreveszi az ember - vagy éppen a barátai -, ha mindig "véletlen" ugyanarra a helyre keveredik valakivel.

Ahogy én veled.
Vagy te velem?


// Na, amit itt az első sorban leszögeznék: semmi esetre sem romantikus szálra szeretném a hölgyet! Ez 100%-ig biztos, így aki ilyen plotot keres az nagyon rossz helyen jár. Ennek fényében tulajdonképpen szabadon alakítható a koncepció, akár meglévő karakterre is ráhúzható, minden csak megbeszélés kérdése  .
Hogy tisztázzam: nem egy végtelenül cringe karaktert szeretnék Chris életébe, akit ha az ember meglát a folyosón, menten azon kezd kattogni, hogy a vele való találkozásnál még egy Sebastian Mulciberrel tartott "randi" is kellemesebb lenne a Titkok Kamrájában. Egyszerűen csak egy (ránézésre?) nyitott, mosolygós, rózsaszín pomponos tollal szaladgáló, irodalom és írás kedvelő tinilányt képzeltem el, aki még nem képes elengedni az első szerelmét. (Már ha ez részéről szerelem volt, vannak kellően kari-nyomrító ötleteim.)
Ennek az elengedési képtelenségnek több oka is lehet a legegyszerűbbektől a legtragikusabbakig, mint komolyabb családi vagy lelki problémák, feldolgozatlan traumák, szeretethiányból adódó ragaszkodás, vagy tényleg csak egyszerű, tinilányos kapaszkodás egy elképzelt ideába, ami szépen, lassan elmúlik majd, amint tényleg megleli a(z újabb) nagy Ő-t, aki csak rá vár. Ez tényleg csak a megalkotóra van bízva, én bármelyik verziót el tudom képzelni vagy valami teljesen mást is, ha az tetszik .
A név és az avataralany maximálisan rugalmasan kezelhető, egyihez sem ragaszkodom, ajánlások csupán. A kor viszonylatában is tudok rugalmas lenni, amihez mindenképpen ragaszkodom, hogy legalább egy, maximum két évfolyammal járjon Chris alatt és mondjuk két évnél többel ne legyen fiatalabb (egyidősek lehetnek, ha meg megvan magyarázva a lány miért jár eggyel alatta, csak ahhoz ragaszkodom, hogy nem egy évfolyamon vannak). Azért furcsa lett volna ha 16 évesen egy 13 évessel jár .
Nagyon várom hogy megérkezz, gyors játékokat nem feltétlen - mostanában az életem egyszer fent, sokszor lent, így nem írok túl gyorsan -, de useresen lelkesedést, karakteresen pedig vicces szituációkat és szükség esetén mély lelkizéseket mindenképpen tudok ajánlani.
Gyere, gyere!