The most ancient and noble house of Gaunt

"A Docendo Discimus Mágusakadémia Mágikus Bölcsészettudományi karának dékánja és kiemelkedő oktatója, az irodalomtörténet megkerülhetetlen kutatója - Bogar bárd munkásságának legelismertebb szakértője -, számtalan szépirodalmi díj büszke tulajdonosa, a varázstársadalom megbecsült tagja, több karitatív szervezet támogatója, az Aranypenna Irodalmi Társaság elnöke és rengeteg feltörekvő tehetség mecénása... egyszóval Marvolo Gaunt nevét sokan ismerik, majdnem ugyanennyien tisztelik és még kedvelik is a férfit. A fia kapcsolata vele azonban kimeríti az ambivalens fogalmát. Cadmus sokat köszönhet az apjának, az irodalom és filozófia iránti szeretet ő ültette el benne, részben neki köszönheti, hogy megnyílt előtte a világ, hogy olyan lehetőségeket biztosított számára, amely kevés gyereknek adatik meg. Másrészt viszont Marvolo Gaunt a képmutatás két lábon járó példája. A sokadik generációs, liberális attitűdökkel rendelkező értelmiségi képe csupán egy eltúlzott látszat. Mr. Gaunt nem szakadt el tökéletesen az aranyvérű értékrendtől - nem veti meg a muglikat, nem hisz igazán őszintén a vértisztaság eszméjében, de tökéletesen tisztában van azzal, hogy a társadalomban elfoglalt előkelő helye megkülönbözteti őt az átlagembertől. Halvány elképzelése sincs a kisemberek problémáiról, nem tudná felidézni, mikor beszélgetett utoljára muglival, Cadmus volt feleségét megtűri és megjátszott szeretettel fogadja a családban, de valójában lenézi, Leonie unokája sikereit folyton szkepticizmussal szemléli, szemben a többi unokájáéval. A gyerekei esetében mindig gondosan ügyelt arra, hogy a következő Gaunt generáció is nagy gondolkodókat, akadémiai professzorokat, művészeket és magas beosztású embereket adjon a varázsvilágnak, de ezen túl már nem terjedt az apai gondoskodás. Cadmus egyetlen olyan alkalmat sem tudna felidézni, amikor az apjával bármilyen olyan témáról tudott volna mélyen beszélgetni, mint más apa-fiú kapcsolatban szokás."

"Bellum omnium contra omnes - írta Thomas Hobbes, azaz: mindenki háborúja mindenki ellen, ez a négy szó pedig hatalmas súllyal telepedett rá Cadmus húszas éveinek elejére. Éppen csak betöltötte a húszat, amikor a sötét fellegek megsokasodtak Anglia felett. Rejtélyes eltűnések, halálesetek, szaporodó dementorok, azkabani szökések töltötték meg az újságok lapjait... egy nagyon távoli rokon miatt, aki nem viselte a Gaunt nevet, sőt, semmilyen nevet nem viselt, mert az emberek féltek hangosan kimondani, hogy Voldemort. A csendes szorongás kezdett félelemmé erősödni a Gaunt családban, mindig ott lebegett közöttük a bizonytalan kérdés, hogy Ő, Akit Nem Nevezünk Nevén mikor keresi meg őket. Tulajdonképpen csak idő kérdése volt, hogy a soraikban akarja tudni őket vagy éppen eltörölni minden Gauntot a föld színéről.
Mr. és Mrs. Gaunt, illetve az akkor friss házas Antioch, a roxfortos korú Ignotus és a két jóval fiatalabb Gaunt lány egy Fidelius-bűbájjal védett vidéki birtokon húzta meg magát, távol a közelgő - majd hatalmas erővel berobbanó - háború zajától. "Nem tehetünk róla, nem a mi hibánk" - mondta minden alkalommal Marvolo, ha középső fia felvetette az ellenálláshoz való csatlakozás lehetőségét. "Nem a mi hibánk" - ez a mondat olyan gyakran elhangzott, hogy valószínűleg a Gaunt házaspár is elhitte, valóban tehetetlenek és tagadó hallgatásukkal nem segítik Voldemort Nagyúr és csatlósai terveit.
Cadmus kapcsolata a szüleivel visszafordíthatatlanul megromlott a háború alatt. Az apjáról kialakított kép - a liberális, tájékozott, mások felett álló, a világ dolgait mindenkinél jobban értő professzor - darabjaira hullott, csak egy rettegő, középkorú férfit látott maga előtt, akit az életét egy buborékban rekedve töltötte és képtelen volt magán kívül bárkiért is tenni."

Minden más szabadon alakítható a karakterrel kapcsolatban, csupán a leírtakhoz ragaszkodom. A play by nincs kőbe vésve, bár szerintem nagyon illik a karakterhez, de ha találsz korban passzoló, szerinted jobb pb-t, akkor nyitott vagyok a változtatásra A családról, Marvolo gyerekeiről Cadmus lapjában olvashatsz bővebben, illetve a lejjebb található hirdetésekben. . Nagyon várlak, írj, ha megérkeztél

"Cadmus élete során rengetegszer hallotta azt a mondatot, hogy "milyen szerencsés vagy, amiért ilyen remek édesanyád van", ő pedig gyerekként és felnőttként egyaránt csak kínosan mosolyra húzta a száját minden alkalommal. Míg édesapjával hullámzó és nehezen megfogalmazható a viszonya, addig édesanyjával kifejezetten viharos, részben Mrs. Gaunt hektikus személyisége miatt. Lavinia Gaunt éveken át töltötte be az Akadémia Mágikus Képző-és Iparművészeti karának dékáni pozícióját, jelenleg nyugdíjas éveit tölti, bár óraadó oktatóként még gyakran katedrára áll a jövő festőművészeinek kedvéért. Ő maga korunk egyik legelismertebb brit képzőművésze, számtalan festménye és szobra érdemelt ki hatalmas figyelmet, és bár már közelít a hetvenedik születésnapjához, a kreativitása még mindig határtalan, a műtermében kisebb sereget alkotnak a művei. Akárcsak a férje, úgy Lavinia számára is nagyon fontos a társadalmi elismerés, az aktív szociális élet, az otthonukban állandó vacsoravendégnek számított és számít a mai napig a varázsvilág rengeteg művésze, kutatója, magas rangú embere, Mrs. Gaunt pedig mindig lubickolt a figyelmükben és a látszatéletben, amit kialakítottak a külvilág számára. Cadmus gyerekként sosem értette, miért nem találta a kapcsolódási pontot az anyjával, felnőttként már nem is törekszik erre. Mrs. Gaunt gyakori hangulatingadozásai és a társasági életének mindenek fölé helyezése nem segített, hogy mély és tartalmas kapcsolata legyen a fiával. Cad szerint szánalmasan ironikus, hogy az anyja milyen gondoskodással egyengeti a fiatal művészek sorsát, már-már anyai szeretettel, a kedvükért bármit megtesz, míg a valódi gyermekeiért sosem mozdította a kisujját sem. Cadmus fiatalkorában, különösen tizenévesen sokat vitatkozott az anyjával, mostanság ez ritkán fordul elő, megtanulta kezelni Lavinia személyiségét és elengedte annak a lehetőségét, hogy valaha is bármi valós érzelmi kötelék alakulhat ki kettejük között."

"Bellum omnium contra omnes - írta Thomas Hobbes, azaz: mindenki háborúja mindenki ellen, ez a négy szó pedig hatalmas súllyal telepedett rá Cadmus húszas éveinek elejére. Éppen csak betöltötte a húszat, amikor a sötét fellegek megsokasodtak Anglia felett. Rejtélyes eltűnések, halálesetek, szaporodó dementorok, azkabani szökések töltötték meg az újságok lapjait... egy nagyon távoli rokon miatt, aki nem viselte a Gaunt nevet, sőt, semmilyen nevet nem viselt, mert az emberek féltek hangosan kimondani, hogy Voldemort. A csendes szorongás kezdett félelemmé erősödni a Gaunt családban, mindig ott lebegett közöttük a bizonytalan kérdés, hogy Ő, Akit Nem Nevezünk Nevén mikor keresi meg őket. Tulajdonképpen csak idő kérdése volt, hogy a soraikban akarja tudni őket vagy éppen eltörölni minden Gauntot a föld színéről.
Mr. és Mrs. Gaunt, illetve az akkor friss házas Antioch, a roxfortos korú Ignotus és a két jóval fiatalabb Gaunt lány egy Fidelius-bűbájjal védett vidéki birtokon húzta meg magát, távol a közelgő - majd hatalmas erővel berobbanó - háború zajától. "Nem tehetünk róla, nem a mi hibánk" - mondta minden alkalommal Marvolo, ha középső fia felvetette az ellenálláshoz való csatlakozás lehetőségét. "Nem a mi hibánk" - ez a mondat olyan gyakran elhangzott, hogy valószínűleg a Gaunt házaspár is elhitte, valóban tehetetlenek és tagadó hallgatásukkal nem segítik Voldemort Nagyúr és csatlósai terveit.
Cadmus kapcsolata a szüleivel visszafordíthatatlanul megromlott a háború alatt."

Minden más szabadon alakítható a karakterrel kapcsolatban, csupán a leírtakhoz ragaszkodom. A play by nincs kőbe vésve, bár szerintem nagyon illik a karakterhez, de ha találsz korban passzoló, szerinted jobb pb-t, akkor nyitott vagyok a változtatásra A családról, Lavinia gyerekeiről Cadmus lapjában olvashatsz bővebben, illetve a lejjebb található hirdetésekben. . Nagyon várlak, írj, ha megérkeztél

"Volt egyszer három fivér, akik útra keltek, s egy este szürkületkor egy elhagyott, kanyargós ösvényre értek. Cadmus és a testvérei gyermekkoruk során annyiszor hallották ezt az egyetlen mondatot és az utána következő ikonikus történetet a három fivérről, hogy saját gyermekei megszületése után egyszer sem kellett kinyitnia Bogar bárd mesekönyvét, ha Leonie vagy Elias ezt követelték lefekvés előtt - bár Cadmus sosem titkolta, hogy ki nem állhatja A három fivér történetét. Édesapja, Marvolo Gaunt Bogar bárd munkásságának megszállottjaként és lelkes családfakutatóként a fiai névadását tökéletes alkalomnak találta a múlt előtt adózásnak, így lett a legidősebb Gaunt fiú Antioch, a középső Cadmus, a legkisebb pedig Ignotus, a mesét ihlető három Peverell után, akik megalkották a Halál Ereklyéiként elhíresült varázstárgyakat. Cadmus felháborodott tinikorszaka óta azzal nyugtatja magát: tulajdonképpen lehetett volna rosszabb is, az apjuk akár a roxforti alapítók vagy a család mentálisan kevésbé ép ága után is elnevezhette volna őket.
A nagy nevek azonban sokszor nagy teherrel járnak, nem volt ez másképpen a Gaunt gyerekek esetében sem. Cadmus gyermek-és kamaszkorát Cork városától nem messze, Blarney-ban töltötte, a család sok évszázadra visszatekintő birtokán. Anyagi és szellemi tekintetben soha, semmiben nem szenvedett hiányt, a felhalmozott vagyon és kapcsolati tőke lehetővé tette, hogy olyan életet éljenek, amely keveseknek adatik meg. Házimanók, magántanárok, bármikor rendelkezésre álló otthoni könyvtárterem, az otthonukban szinte minden második nap megforduló fontos és nagy emberek vették körbe születésétől fogva. Az apja térdén ülve tanulta meg tipegőként, hogyan illik viselkedni társaságban, hogyan beszéljen választékosan, hogyan legyen tiszteletet parancsoló, de sosem hivalkodó és rátarti, hogyan különböztesse meg a halvillát az étkészlet többi darabjától, hogyan váljon különbbé minden lélegzetvétele az átlagembertől. Előbb értette meg Kant kategorikus imperatívuszát, mint hogy megkapta volna az első varázspálcáját, a testvéreivel az Akadémia ódon kőlépcsőin játszott fogócskát - és hányszor elesett, de Antioch mindig felhúzta a földről -, ócska vízfesték és zsírkréta helyett az anyját imitálva tanult rajzolni az olajfesték szagától nehéz levegőjű otthoni műteremben - bár a kézügyessége sosem volt kiemelkedő -, és a mai napig fel tudja idézni a megsárgult, több generáció óta öröklődő könyvek lapjainak pergését az ujjai alatt. Emlékszik még a vacsoravendégekre, ahogy a testvéreivel a lépcső tetejéről vagy az ajtó mögé bújva hallgatták ki a felnőttek érthetetlen, borgőzös beszélgetéseit politikáról, filozófiáról, művészetről, jogról, a világ nagy dolgairól, és bár akkor semmit nem értettek belőle, a tudást úgy szívták magukba, mint koboldmunka minden anyagot, ami erősebbé teszi."

A Gaunt gyerekek, mint látszik, nem csupán az aranyvérűek kiváltságos életét kapták, hanem egy sok generációs, társadalmilag megbecsült értelmiségi család tagjai - akik teljes mértékben elzárkóznak a Gaunt család ideológiailag extrém ágától. Édesapjuk, Marvolo a Docendo Discimus Mágusakadémia Mágikus Bölcsészettudományi karának dékánja, az irodalomtörténet egyik legelismertebb kutatója és közkedvelt író, édesanyjuk, Lavinia pedig az egyik legmegbecsültebb kortárs festőművész és szobrász. Ebben a közegben nőtt fel az öt testvér, akik közül Antioch a legidősebb. Bár szellemi és anyagi értelemben mindent megkaptak a szüleiktől, valós érzelmi kapcsolatot sosem sikerült kialakítaniuk velük. Még Antiochnak sem, aki leplezetlenül édesapjuk kedvence.
Antioch az Akadémia Politikatudományi intézetének oktatója, illetve a Főnix Koalíció oszlopos tagja és parlamenti képviselője hosszú évek óta. A Gaunt szülők kimondatlan elvárásainak tudatosan vagy tudat alatt - talán ezt ő maga sem tudná megítélni - megfelelve aranyvérű nőt vett feleségül, akivel azóta is stabil házasságban élnek. Több gyermek édesapja, emellett egyértelműen ő ápolja a három Gaunt fivér közül a legjobb kapcsolatot Marvoloval. Cadmus gyerekként felnézett a bátyjára, sok mindenben követni próbálta, azonban a harmincas éveikben megromlott a viszonyuk, Antioch nehezen akarta elfogadni az öccse párválasztását - elmondása szerint a nagy korkülönbség miatt Cad és Isabella között, azonban Cadmus nem biztos benne, hogy csupán ennyiben gyökeredzik a probléma, szerinte Isabella származása sokkal jobban zavarja a bátyját az életkoránál. Keveset beszélnek egymással, a családi eseményeken igyekeznek minimálisra mérsékelni az összezörrenéseket, több-kevesebb sikerrel.

Ezen kívül minden mást a megalkotóra bíznék. A play by-hoz egyáltalán nem ragaszkodom, csak korban passzoló legyen és valamennyire el lehessen adni Cadmus testvérének. A keresztnév kulcsfontosságú a három fivér szempontjából, de középső nevet nyugodtan adhatsz mellé a karakternek. A feleségét és a gyerekei számát, a velük való kapcsolatát teljes mértékben rád bízom, alakítsd, ahogyan szeretnéd. A családról, a Gaunt szülőkről és Antioch testvéreiről Cadmus lapjában olvashatsz bővebben.
Gyere, nagyon várlak !

"Volt egyszer három fivér, akik útra keltek, s egy este szürkületkor egy elhagyott, kanyargós ösvényre értek. Cadmus és a testvérei gyermekkoruk során annyiszor hallották ezt az egyetlen mondatot és az utána következő ikonikus történetet a három fivérről, hogy saját gyermekei megszületése után egyszer sem kellett kinyitnia Bogar bárd mesekönyvét, ha Leonie vagy Elias ezt követelték lefekvés előtt - bár Cadmus sosem titkolta, hogy ki nem állhatja A három fivér történetét. Édesapja, Marvolo Gaunt Bogar bárd munkásságának megszállottjaként és lelkes családfakutatóként a fiai névadását tökéletes alkalomnak találta a múlt előtt adózásnak, így lett a legidősebb Gaunt fiú Antioch, a középső Cadmus, a legkisebb pedig Ignotus, a mesét ihlető három Peverell után, akik megalkották a Halál Ereklyéiként elhíresült varázstárgyakat. Cadmus felháborodott tinikorszaka óta azzal nyugtatja magát: tulajdonképpen lehetett volna rosszabb is, az apjuk akár a roxforti alapítók vagy a család mentálisan kevésbé ép ága után is elnevezhette volna őket.
A nagy nevek azonban sokszor nagy teherrel járnak, nem volt ez másképpen a Gaunt gyerekek esetében sem. Cadmus gyermek-és kamaszkorát Cork városától nem messze, Blarney-ban töltötte, a család sok évszázadra visszatekintő birtokán. Anyagi és szellemi tekintetben soha, semmiben nem szenvedett hiányt, a felhalmozott vagyon és kapcsolati tőke lehetővé tette, hogy olyan életet éljenek, amely keveseknek adatik meg. Házimanók, magántanárok, bármikor rendelkezésre álló otthoni könyvtárterem, az otthonukban szinte minden második nap megforduló fontos és nagy emberek vették körbe születésétől fogva. Az apja térdén ülve tanulta meg tipegőként, hogyan illik viselkedni társaságban, hogyan beszéljen választékosan, hogyan legyen tiszteletet parancsoló, de sosem hivalkodó és rátarti, hogyan különböztesse meg a halvillát az étkészlet többi darabjától, hogyan váljon különbbé minden lélegzetvétele az átlagembertől. Előbb értette meg Kant kategorikus imperatívuszát, mint hogy megkapta volna az első varázspálcáját, a testvéreivel az Akadémia ódon kőlépcsőin játszott fogócskát - és hányszor elesett, de Antioch mindig felhúzta a földről -, ócska vízfesték és zsírkréta helyett az anyját imitálva tanult rajzolni az olajfesték szagától nehéz levegőjű otthoni műteremben - bár a kézügyessége sosem volt kiemelkedő -, és a mai napig fel tudja idézni a megsárgult, több generáció óta öröklődő könyvek lapjainak pergését az ujjai alatt. Emlékszik még a vacsoravendégekre, ahogy a testvéreivel a lépcső tetejéről vagy az ajtó mögé bújva hallgatták ki a felnőttek érthetetlen, borgőzös beszélgetéseit politikáról, filozófiáról, művészetről, jogról, a világ nagy dolgairól, és bár akkor semmit nem értettek belőle, a tudást úgy szívták magukba, mint koboldmunka minden anyagot, ami erősebbé teszi."

A Gaunt gyerekek, mint látszik, nem csupán az aranyvérűek kiváltságos életét kapták, hanem egy sok generációs, társadalmilag megbecsült értelmiségi család tagjai - akik teljes mértékben elzárkóznak a Gaunt család ideológiailag extrém ágától. Édesapjuk, Marvolo a Docendo Discimus Mágusakadémia Mágikus Bölcsészettudományi karának dékánja, az irodalomtörténet egyik legelismertebb kutatója és közkedvelt író, édesanyjuk, Lavinia pedig az egyik legmegbecsültebb kortárs festőművész és szobrász. Ebben a közegben nőtt fel az öt testvér, akik közül Ignotus a harmadik. Bár szellemi és anyagi értelemben mindent megkaptak a szüleiktől, valós érzelmi kapcsolatot sosem sikerült kialakítaniuk velük. Kivéve talán Ignotusnak, aki jellem és érdeklődés tekintetében is az anyjukra ütött, ő az egyetlen, aki viszonylag közel áll Mrs. Gaunthoz.
Ignotus a Helios Színház rajongásig szeretett és sikeres színésze, számos színművészeti díj birtokosa és a kritikusok hatalmas kedvence. Ízig-vérig művészlélek, eltekintve a bohém művészéletnek a kicsapongó szerelmi kapcsolati aspektusától, ugyanis Ignotus nagyon fiatalon, mindössze 18 évesen megházasodott és a szerelem azóta is töretlen közte - és micsoda meglepetés, aranyvérű - felesége között. Több gyermek édesapja, akik egészen mesés gyerekkort tudhatnak maguknak, hiszen nagy részét a színházban, jelmezek és varázslatos díszletek között tölthették. Cad gyerekként nagyon nehezen tolerálta öccse érzékeny természetét, felnőttként azonban közel kerültek egymáshoz.

Ezen kívül minden mást a megalkotóra bíznék. A play by-hoz egyáltalán nem ragaszkodom, csak korban passzoló legyen és valamennyire el lehessen adni Cadmus testvérének. A keresztnév kulcsfontosságú a három fivér szempontjából, de középső nevet nyugodtan adhatsz mellé a karakternek. A feleségét és a gyerekei számát, a velük való kapcsolatát teljes mértékben rád bízom (de vedd fel a kapcsolatos @Godric S. Gaunttal, a készülőfélben lévő fiaddal), alakítsd, ahogyan szeretnéd. A családról, a Gaunt szülőkről és Ignotus testvéreiről Cadmus lapjában olvashatsz bővebben.
Gyere, nagyon várlak   !

"A nagy nevek azonban sokszor nagy teherrel járnak, nem volt ez másképpen a Gaunt gyerekek esetében sem. Cadmus gyermek-és kamaszkorát Cork városától nem messze, Blarney-ban töltötte, a család sok évszázadra visszatekintő birtokán. Anyagi és szellemi tekintetben soha, semmiben nem szenvedett hiányt, a felhalmozott vagyon és kapcsolati tőke lehetővé tette, hogy olyan életet éljenek, amely keveseknek adatik meg. Házimanók, magántanárok, bármikor rendelkezésre álló otthoni könyvtárterem, az otthonukban szinte minden második nap megforduló fontos és nagy emberek vették körbe születésétől fogva. Az apja térdén ülve tanulta meg tipegőként, hogyan illik viselkedni társaságban, hogyan beszéljen választékosan, hogyan legyen tiszteletet parancsoló, de sosem hivalkodó és rátarti, hogyan különböztesse meg a halvillát az étkészlet többi darabjától, hogyan váljon különbbé minden lélegzetvétele az átlagembertől. Előbb értette meg Kant kategorikus imperatívuszát, mint hogy megkapta volna az első varázspálcáját, a testvéreivel az Akadémia ódon kőlépcsőin játszott fogócskát - és hányszor elesett, de Antioch mindig felhúzta a földről -, ócska vízfesték és zsírkréta helyett az anyját imitálva tanult rajzolni az olajfesték szagától nehéz levegőjű otthoni műteremben - bár a kézügyessége sosem volt kiemelkedő -, és a mai napig fel tudja idézni a megsárgult, több generáció óta öröklődő könyvek lapjainak pergését az ujjai alatt. Emlékszik még a vacsoravendégekre, ahogy a testvéreivel a lépcső tetejéről vagy az ajtó mögé bújva hallgatták ki a felnőttek érthetetlen, borgőzös beszélgetéseit politikáról, filozófiáról, művészetről, jogról, a világ nagy dolgairól, és bár akkor semmit nem értettek belőle, a tudást úgy szívták magukba, mint koboldmunka minden anyagot, ami erősebbé teszi."

A Gaunt gyerekek, mint látszik, nem csupán az aranyvérűek kiváltságos életét kapták, hanem egy sok generációs, társadalmilag megbecsült értelmiségi család tagjai - akik teljes mértékben elzárkóznak a Gaunt család ideológiailag extrém ágától. Édesapjuk, Marvolo a Docendo Discimus Mágusakadémia Mágikus Bölcsészettudományi karának dékánja, az irodalomtörténet egyik legelismertebb kutatója és közkedvelt író, édesanyjuk, Lavinia pedig az egyik legmegbecsültebb kortárs festőművész és szobrász. Ebben a közegben nőtt fel az öt testvér, akik közül Calypso a legkisebb. Bár szellemi és anyagi értelemben mindent megkaptak a szüleiktől, valós érzelmi kapcsolatot sosem sikerült kialakítaniuk velük.
Calypso pszichomágusként dolgozik, bár még nagyon fiatal, a szakmájában már most rendkívül elismert. Jelenleg a Mágiaügyi Minisztérium Varázsbűn-üldözési Főosztályán dolgozik főállásban, ő felelős az aurorok pszichológiai vizsgálataiért és a lelki segítségnyújtásért. Néhány éve házasodott meg, a családi hagyományok szerint egy aranyvérű férfihez ment feleségül. A hatalmas korkülönbség meggátolta, hogy gyerekkorukban sok időt töltsenek együtt a bátyjával, felnőttként azonban könnyen megtalálják a közös hangot Cadmusszal.

Ezen kívül minden mást a megalkotóra bíznék. A play by-hoz egyáltalán nem ragaszkodom, csak korban passzoló legyen és valamennyire el lehessen adni Cadmus testvérének. A keresztnévhez sincs kőbe vésve, ha szeretnél, kereshetsz másikat, de illeszkedjen a többi Gaunt különleges, mitológiai vagy történelmi keresztnevéhez. A családról, a Gaunt szülőkről és Calypso testvéreiről Cadmus lapjában olvashatsz bővebben.
Gyere, nagyon várlak !