Samuel G. Quahog

Azt hiszem, ha mi nem tudnánk, hogy közünk van egymáshoz, akkor senki sem mondaná meg, hogy ez így van. Más körökben mozgunk, te vagy az elnök, én pedig a vérfarkas, aki örülhet annak, hogy hellyel-közzel csinálhatja azt, amit tanult.
De akkor mi közünk nekünk egymáshoz?
Ahhoz, hogy megválaszoljuk a kérdést régre kell visszaugranunk, arra az időre, amikor még iskolába jártunk. Amikor én sem voltam vérfarkas és te sem voltál elnök. Mert voltak ilyen idők is, amikor nem voltunk többek, mint egyszerű, naiv gyerekek, akik a jövőről álmodoztak. Egy jövőről, amit nem így képzeltünk el.
Nem állítom, hogy ez szerelem volt első látásra, mert nem lenne igaz, de végül valahogy az lett belőle és volt idő - oh, de még milyen sok -, amikor azt hittük, hogy ez örökké fog tartani. Amikor hittük, hogy dacolhatunk mindennel és mindenkivel, hogy mi ketten a világ ellen megcsinálhatjuk. Hogy nem érdekel miket az én hátterem, a családod rosszallása és semmi. Hogy úgy is élhetünk az álmainknak, hogy közben mindent megkapunk. Kapzsik és mohók voltunk, és persze őrülten ostobák. De hát valahol minden szerelem ostoba, nemde bár?
Talán, ennyi év távlatából azt mondom, hogy sikerülhetett volna. Talán, ha nyolc éve nincs az a baleset, ami mindent megváltoztatott, amikor az útjaink elváltak, amikor vérfarkas lettem, amikor egy levélben közölted, hogy vége,  akkor talán, nagyon talán rácáfoltunk volna mindenkire. Mégsem tettük. Most pedig itt vagyunk, két külön világgal, egy közös múlttal és egy lezáratlan üggyel.

// Szóval, részemről ez nem egy romantikus plot, nem teljesen. Nagyon, nagyon örülnék ha az lenne, de nem ragaszkodom hozzá foggal-körömmel csak egy kicsit, hiszen milyen drámák lehetnének belőle   . Valójában sokkal jobban érdekel az, hogy a karik miként élték meg a helyzetet és a szkítást, valamit most az újra találkozást majd. Mivel én úgy képzelem, hogy Samuel nem maga szakított - nem olyannak képzelem, aki ezt egy levélben intézné -, hanem az édesanyja kavart be, aki már akkor is nagyon ellenezte a kapcsolatot, ez a "baleset" pedig pont kapóra jött hogy elhitesse a fiatalokkal, hogy a másikuk szakítani akar velük (ők pedig buta mód el is hitték).
Így mint az első igazán nagy elég furcsán véget ért szerelem, amit normális esetben sem felejt el senki, főleg nem így, hogy akkor még bőven voltak érzések mind a két részről, úgy képzelem már az eljegyzés is szóba került. Szeretném, ha ez az eset mind a két karakterre rányomná valamiként a bélyegét, főleg akkor, amikor 8 év elteltével valamiért ismét szemtől szemben állnak egymással. Arról nem is beszélve, hogy hiába nem szereti, nem akarja már menyasszonya van Samuelnek, aki kiváló családból van, az anyja szerint is pont neki való.//