Could you be a little quieter? - Dan & Neo

Miért hiszik azt a szüleim, hogy bébicsősz vagyok? Azért, mert az akadémiára járok, nem jogosítja fel őket arra, hogy magamra hagyjanak a két Törpével. Igen, kettő, mert Dan is nálunk töltötte most a nyár egy kis részét. Az én szüleimnek meg valami halaszthatatlanul fontos és még annál is fontosabb helyre kellett menniük. Ellenkezni sem volt időm, már hoppanáltak is el, én meg bosszúsan csuktam be magam mögött a bejárati ajtót. Nem arról volt szó, hogy nem szerettem őket, mert mindennél jobban imádtam a két Törpét, de most nem volt éppen a legjobb ez az időzítés. Cedriccel akartam lenni, ehelyett lehettem bébicsősz. Persze hagyhattam volna magukra is őket egy kis időre, de az omniózus esemény óta nem akartam szem elől téveszteni őket, ha már rám bízták a felügyeletüket. Ellentmondásos volt az egész szituáció, ami kialakult. Vigyázni akartam rájuk, ma viszont pont nem. Sok választásom nem volt, mint bosszúsan a konyhában készíteni valamit vacsorára és mellé limonádét is. Ebben a melegben erre volt most szükség a szervezetnek.
Az este hátralévő része kifejezetten nyugodtan telt. Mindenki csinálta a maga kis dolgát, fürdés után pedig mindenki ment a saját szobájába aludni. Dan az egyik vendégszobában volt, hiába mondtuk neki mind a ketten Nessievel, hogy bármelyikünknél elalhat, nem élt a lehetőséggel. Nem nyaggattam, elfogadtam a döntését. Lehet nem kellett volna olyan szigorúnak lennem velem a történtek után. Nem tehettem meg vele, hogy csak őt hibáztattam érte. Ugyanannyira hibás meg ártatlan, mint én. Megráztam a fejem az ágyban fekve, hogy ne gondoljak ilyesmire. Holnap majd ki fogom engesztelni, de most muszáj volt innom egy pohár vizet. Kimásztam az ágyból, halkan nyomtam le az ajtón a kilincset. Nem tudtam megállapítani, hogy valamelyik Törpe ébren lett volna-e, de nem szerettem volna felébreszteni egyikőjüket sem, ha már aludtak. Lépteim is halkak voltak és már éppen elértem a lépcsőt, hogy azon lesétálva eljussak a konyhába, mikor meghallottam a kiabálást. A vér is megfagyott bennem egy pillanatra, de aztán rontottam is be unokatestvérem szobájába.
– Merlinre Dan, halkabban nem menne? –Azt nem tudom, hogy mi miatt riadt fel vagy ijedt meg, de azért az egész házat nem kellene felvernie. Sóhajtva léptem közelebb hozzá, miután becsuktam a szoba ajtaját. Az ágyához érve pedig mindenféle engedély nélkül ültem le mellé és aggódva néztem rá.
– Jól vagy azért…? Mi történt? –Hangom már nem volt feldúlt, tényleges aggódás csengett ki belőle. Ha engedte, akkor óvatosan magamhoz húztam egy ölelésre és még egy pici puszit is kapott a homlokára.

Cak egy rossz álom… hangzott el Dan szájából, amit kétkedve hittem el elsőre. Ugyanakkor nem hibáztattam érte. Azok, amiken átmentünk, indokolttá tehette, hogy ilyesmik megtörténjenek. Nem láttam a fejébe, nem tudtam sem megerősíteni, sem pedig megcáfolni, hogy valóban igazat mondott-e az unokatestvérem. Csak egy halk sóhaj hagyta el elsőnek a szám, aztán óvatosan simítottam a hátára.
– Szeretnél esetleg róla beszélni, hogy megfejthessük a rossz álom okát? –Azt nem mondanám, hogy értettem az álmok megfejtéséhez. Azt viszont már most eldöntöttem, hogy nem fogom magára hagyni az éjszaka hátralevő részében, szóval ha aludni akart, akkor őrizni fogom az álmát.
– Vagy esetleg csináljunk bájitalt, amitől tudsz aludni és nem lesznek rossz álmaid? –Igazából fogalmam sem volt, hogy melyik megoldás hozna nagyobb hasznot. Amennyire nem akartam vigyázni most rájuk, Dant látva mégiscsak jobb volt, hogy itt voltam. Egyébként is, ha jobban belegondoltam, kellett már nekünk egy kis rokoni együttlét. A hagyományokat legalább megtartottuk mindig, ahogyan idén is meg fogjuk tartani. S most már Hyungot is rá fogom venni, hogy igenis tartsa azt tiszteletben, mert ha megint kihagy egyet, akkor személyes sértésnek fogom venni, akár tetszik majd neki, akár nem. Még vártam Dan válaszára, addig intéztem magunknak némi vizet a konyhából. Most úgy hiszem, erre szüksége volt neki is én pedig alapból emiatt indultam meg a szobámból, mikor történt a kiálltás.
– Sőt, ha egyik sem felel meg, akkor békén is hagyhatlak, de azt tudnod kell, hogy nem hagylak magadra. –Szerintem ezzel tisztában is volt, de ki is kellett jelentenem, ha kételkedett volna benne az unokatesóm.