Általában nem szoktam sok vizet zavarni a jelenlétemmel. Akárcsak otthon, úgy az akadémián is szellemként közlekedek, különösen a kollégiumban. Puha lépteimet lakótársaim állíthatom, hogy sosem hallják meg, nem zajongok, nem csörömpölök, nem verem rájuk az ajtót, szóval… Öröm lehet velem lakni. Ugyanezt azonban nem mondhatom el a másik kettőről.
Drew egyébként hozzám hasonlóan csendes típus, általában a könyveit bújja, vagy valami hasonló, de úgy vettem észre, hogy keveset alszik, s azért hajlamos vagyok felébredni rá, ha az éjszaka közepén tevékenykedik. De még ő is könnyebb eset. Viszont Liam… Na, őt néha legszívesebben leütném egy péklapáttal, aztán a testét bezsákolva kidobnám az egyik árokba - habár az ilyen intrusive gondolataimnak sosem teszek eleget, de fejben azért hajlamos vagyok elképzelni.
Na de mit is tett Liam? Nos, hadd magyarázzam el a szituációt: úgy döntöttem, az esti csendet kiélvezve eltöltök egy kis időt kedvenceimmel, közben átnézem a tananyagot, és a többi. Egyébként nagyon kellemes volt egy darabig, s úgy éreztem, végre sikerült valami igazán produktív dolgot csinálnom, ám egy idő után érdekes hangok kezdtek átszűrődni a falakon… Eleinte azt hittem, hogy valakinek jó estéje volt és kicsit hangosabban tolták, mint kellett volna, de aztán leesett, hogy ez bizony hangszóróból jött, méghozzá sokkal közelebbről, mint gondoltam.
Vissza a jelenbe: most, hogy ezt tudom, nagyot sóhajtva kelek fel az asztaltól, s visszateszem Nathanielt a terráriumába, majd Noodle-el a nyakam körül sétálok át Liamhez. Öklömmel ráverek négyet az ajtajára, hogy észrevegye magát. – Liam, baszki, fülhallgatóról hallottál már? – szólok be hangosan, hogy biztosan meghallja. – Értem én, hogy a buzi pornóra buksz, de hidd el senki nem kíváncsi rá, hogy mit nézegetsz! – teszem még hozzá. – Tegyél fel egy kurva fülest, vagy esküszöm akkorát beverek neked, hogy a fal adja a másikat!
Kivételesen komolyan is gondolom. Nincs kedvem hallgatni, hogy miféle szarságokat nézeget az interneten - ebből is látszik, hogy nem mindenkinek kellene hozzáférést adni a Google csodálatos világához -, ráadásul csendre és nyugalomra van szükségem, ő pedig erősen megtöri azt jelenleg. Különben is, miket nézegethet? A hangok alapján nem valami cukimuki vanília történetet a fiatal pizzafutár és a jóképű, szingli apuka bimbódzó románcáról…
the title
do you tear yourself apart to entertain like me? do you call yourself a
You cannot understand that I need to satisfy a God
Mióta kiléptem Vasily ajtaján számolom a perceket, hogy mikor láthatóm őt újra. Sajnos a kórház után nekem is vissza kellett jönnöm az iskolába tanulni – máskülönben gyanús lettem volna mindenkinek, hogy hol vagyok – így Silyt sem tudtam boldogítani. Pedig mennyi finomságot készíthettem volna neki! Mégis itt kellett szenvednem az akadémiát, s az istenségem csodás társasága helyett a másik két szobatársamat kellett elviselnem. Nem sűrűn beszéltünk, s nem is nagyon mentünk ki a szobánkból, csak ha főztünk, vagy a fürdőre volt szükségünk. Egyébként ez egy harmonikus együttélés volt, hiszen nem zavartuk egymást, mindenki elvolt magában. Ahogyan a mai napon is én teljesen jól megvoltam, először csináltam magamnak egy kis nasit, pontosan ugyanazt, mint az uramnak, hummusz és chips. Nagyon is élveztem, eszembe jutatta a közösen töltött napunkat. Megőrülök! Akarom, akarom akarom! S szerencsére most már csak pár nap és láthatom. Küldtem neki bagolypostát, hogy pénteken délután egykor végzek, utána pedig egyből tudok hozzá menni. Nyilván örült nekem, én pedig nagyon is rápörögtem arra, hogy miket fogunk csinálni egész hétvégén. Ugyan volt tervben pár program de… Újra érezni akartam őt. S emiatt eszembe is jutott, hogy… Lehetnék én jobb is. Az első alkalomkor elvileg mindenki szutyok, de én nem akartam azt elfogadni, hogy majd idővel jobb leszek. Én már most hétvégére fejlődni akartam, így kiváló ötletnek tartottam azt, hogy pornót nézzek! Mindenki így tanul, nem?! Be is kapcsoltam, de mivel a fülhallgatóm csütörtököt mondott, így hangosan hallgattam. Nem gondoltam volna, hogy ilyen ehm… Hangos lesz. Viszont gondoltam nem hallatszik át, csak már nem! Ez egészen addig hihető is volt, míg Tristan át nem kopogott. Szemet forgatva állítom meg a videót és egy unott képpel nyitok ajtót. – Tönkrement. Amúgy meg használj valami hangtompító varázslatot! Mire van a rohadt pálcád, ha még csak nem alkalmazod? Vagy talán Koreában nem tanítottak meg, hogyan kell bánni vele? – támaszkodok neki az ajtófélfának, mert gondolom, hogy nem lesz olyan könnyen vége ennek a veszekedésnek. Bár engem nem zavar, úgyis régen álltam már bele bárkibe is. A verekedés meg… Nevetnem kell! Nyugodtan törje be az orrom, akkor csak előbb látom a pasimat. – Én biztosan nem fogom kikapcsolni, mert muszáj tudnom hogyan kell kielégítenem egy… Istent. – kezdek el mosolyogni, ahogyan eszembe jut a helyes pofija. Olyan szexi! Közben pedig mozgolódást hallok a fiú háta mögül, s mint egy gyors árnyék, hirtelen Drew alakja tűnik fel, fején egy fejhallgató – odaadhatta volna nekem is – a hátán pedig a táskája. Rejtély, hogy hova akar menni ilyen későn, bár szinte biztos vagyok benne, hogy megint csak magolni fog. De amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan futott is ki az ajtón.
Úgy gondolom, hogy a lakótársak közt igenis kell lennie egy egészséges, közös megegyezésnek; egy kompromisszumot, mit annak érdekében kötnek, hogy nyugodt és zökkenőmentes körülmények közt tudjanak együtt élni. A kompromisszum egyik eleme pedig a csend, s egymás megtisztelése azzal, hogy nem csapunk felesleges zajt - esetünkben pedig nemes egyszerűséggel nem hallgatjuk olyan hangosan a pornográf tartalmat, hogy azt a többi szobában is lehessen hallani. Nem nagy kérés ez, úgy gondolom. Ezért is nem értem Liam viselkedését, miután rászóltam, hogy kapcsolja le azt a szart.
Más ugyanebben a helyzetben zavarba jött volna, elnézést kért volna és egy életre a szobája sarkába zárkózott volna szégyenében, de nem, lényegében neki áll most feljebb. Mintha az lenne a gond, hogy rászóltam és nem az, hogy elsősorban ő kezdett el pornót nézni max hangerőn. Visszavágását semleges arckifejezéssel hallgatom végig, karjaimat összefonva a mellkasom előtt. Most még igyekszem türelmes lenni vele, de ha így folytatja, esélyes, hogy tényleg meg fogom ütni, fóbia ide vagy oda. Aztán mikor befejezi a felesleges inzultálásomat, egy minimális hatásszünet után megszólalok: – Kapcsold ki. Vagy kihajítom a számítógépedet az ablakon – válaszolom egyszerűen, majd egy kicsivel közelebb lépek és úgy nézek rá. – És ha egy kicsit többet foglalkoznál az alapműveltséged fejlesztésével, tisztában lennél vele, hogy Koreában elsősorban pálca nélküli varázslást tanítanak. – Hihetetlen, hogy ezt is külön el kell magyaráznom.
Aztán jön a feketeleves, a mondat, amiről sosem gondoltam volna, hogy valaha hallani fogom bárki szájából is; mégis, Liam most kimondja, s eléri, hogy szemöldökeim kilőjenek az űrbe. – Felőlem magának Albus Dumbledore-nak a kielégítését is tanulmányozhatod, csak vedd halkabbra, mert mint mondtam, nem vagyok kíváncsi arra, hogy milyen pornóra izgulsz – közlöm vele, közben érzem, ahogy Noodle megmozdul a nyakam körül, így finoman a kis kövér testére simítok, hogy megnyugtassam. Az is feltűnik, hogy mögöttem valaki mászkál, feltételezem Drew az, s hallom is a kijárat csukódását mögötte. Okos döntés… – És csak egy jótanács: pornóból semmit nem fogsz megtanulni. Jobban teszed, ha inkább veszel pár könyvet – forgatom a szemeimet. Elvégre az ilyen szexuális tartalmú videók erősen túlzóak és egyáltalán nem reálisak. Ellenben rengeteg könyv elérhető a témában, amik sokkal élethűbb képet adnak a szexről, főleg, ha oktatói jelleggel írták őket és nem szórakoztató irodalomnak minősítik.
Csak remélni merem, hogy Liam végre felfogja, hogy gáz, amit csinál és inkább befejezi… Mert fogalmam sincs mit fogok csinálni, ha tovább folytatja ezt. Lehet, hogy tényleg össze kell verekednem vele? Nem mintha sok kedvem lenne hozzá. Szívesebben mennék vissza a szobámba, hogy valami hasznosabbal töltsem az időt, mint az ékszereim bütykölése, vagy egy kis tanulás. De most minden a lakótársamon múlik, főleg így, hogy Drew menet közben felszívódott.
the title
Liam Sjöberg varázslatosnak találta
do you tear yourself apart to entertain like me? do you call yourself a
You cannot understand that I need to satisfy a God
Vannak azok a bizonyos helyzetek az életben, amikor muszáj egy fontossági sorrendet felállítanunk. Bár az első az lenne normális esetben, hogy kijöjjek a lakótársaimmal, de mióta az életembe besétált egy isten… Minden hátrébb csúszik! Szerencsére van annyira megértő, hogy az iskolába visszaengedjen, mert így, hogy már csak egy évem van hátra, meg ez a pár hónap… Nem akartam volna feladni. Olyan kegyes, imádom! Azt már kevésbé, hogy miközben próbálnék felkészülni a mostani hétvégémre, Tristan megzavar. Komolyan mire van a pálcája? Nem tehetek arról, hogy elromlott a fejhallgatóm, s akkor is meg akarom nézni ezt a videót, mert még így is előrébb vagyok, mint jelenleg, mert az talán valahol a nulla és a minimális között van. Egy alaklom után még nem leszek profi, de Vasily-nek olyan ember kell, aki tudja is mit csinál! S pont most nem képes a lakótársam megmaradni magának, holott alapból olyan remekül be tud zárkózni a szobájába! Lehet, hogy ijesztőnek tartják, engem viszont hidegen hagy. Ha meg akar verni, akkor még talán meg is köszönöm neki. Vagy megöl, vagy kórházba juttathat, jelenleg pedig mind a kettőnek nagyon tudnék örülni. -Próbáld meg és holnap véresen komolyra fog fordulni a helyzet. – Pont rossz időben kezdett ki velem, ilyenkor a telihold előtt sokkal ingerlékenyebb vagyok. S nem viccelek, ha holnap este dührohamot kapok, akkor ő lesz az első, akit megeszek. – Sajnos mérhetetlen mód nem tud érdekelni, hogy a te hazádban mi a szokás, vagy mi nem. S ha te is foglalkoznál az alapműveltségeddel... – Nem elég, hogy állom a pillantását és a közelségét, még én is lépek egyet előre. – Akkor tudhatnád, hogy nem telihold előtti este kezdünk ki egy vérfarkassal. – Kezd felmenni bennem a pumpa, érzem, hogyha most nem fejezi a vitatkozást, akkor gyorsan el fog szakadni a cérna nála, akkor pedig… Merlin mentse meg a következményektől. Láthatólag meglepődik, mondjuk nem is csoda… A mai világban ma már kevesen hisznek az istenekben, de Sily… Egyértelműen az. – Megmondtam, hogy nem kapcsolom le! Használj valami bűbájt, ha annyira zavar. – S közben a harmadik lakótársunk is feltűnik, azonban ő tényleg csak annyi időre, míg elmenekül itthonról. Neki legalább van esze, és nem keveredik ebbe bele. – Oh mert neked annyira sok tapasztalatod van a témában igaz? – nézek rá unottan, miközben egyik szemöldökömet felhúzom. Kedvem lenne kiröhögni most, hiszen mit tudhat ő? Pont az a srác, akit mindenki messzire kerül, mert mogorva. Én sem vagyok jobb, nekem sincsenek barátaim, de engem legalább a szárnyai alá vett egy olyan valaki, aki mellett megtapasztalhatom milyen, ha szeretnek. De ő? Neki maximum is csak a kígyója tudná megszorongatni a nyakát.
A lakótársam kis fenyegetése egyáltalán nem tud megérinteni és ez látszik is az életunt arckifejezésemen. Többnyire azért nem, mert tisztában vagyok a holnapi nap jelentőségével - és mivel nem vagyok hülye, nyilván nem leszek itt, amikor szőrcsomóvá változik és végigrandalírozza a környéket. Ha pedig mégis megtalálna, hát hoppanálnék. Annyira nem érzem magam fenyegetve, s különben is… Nincs túl sok veszítenivalóm.
– Garantálom, hogy meg fogod bánni, ha nekem ugrasz – válaszolom, s félre is billentem a fejem, csak hogy érzékelje a helyzet súlyosságát. Azért nekem is van egy-két trükk a tarsolyomban, hozzáteszem elég túlélnem a következő napot és éjszakát, utána egy hónapig ismét egyenlőek az arányok. – Csak megjegyeztem, ha már a pálcámat említetted – forgatom a szemeimet. Továbbra is sziklaszilárdan tartom magam, nem hátrálok amikor közeledik felém, s hiába figyelmeztet a farkasléttel járó ingerlékenységére, nem hat meg túlzottan. – Ha magává az Antikrisztussá változnál át minden teliholdkor, az sem érdekelne. Vannak határok. Átlépted az enyémet, úgyhogy légy oly’ kedves és lépj vissza, szerezz egy kurva fülest vagy tanuld meg a némító gomb használatát, ha nem akarsz elbúcsúzni a laptopodtól.
Az meg, hogy egy istent akar kielégíteni… Kérlek. Legfeljebb számára nézhet ki úgy, mint egy isten, de hogy tényleg az legyen? Lehet, hogy egy muglik számára furcsa világban élünk ahol a mágia a mindennapjaink része, s ahol olyan lények is megfordulnak, mikről azok csak álmodni mernek, ilyesmik még nálunk sem léteznek. Istenek? Persze már! Akkor ennyi erővel én meg maga az Ördög vagyok és démoni kutyákon lovagolok álmatlan éjszakáimon. – Miért nekem kell alkalmazkodnom?! Te nézed, neked kellene tekintettel lenned a lakótársaidra! – Érthetetlen számomra e az egész. Miért várja el, hogy én alkalmazkodjak ő hozzá, amikor ebben a helyzetben egyértelműen látszik, hogy neki kellene odafigyelnie mások nyugalmára. Az én nyugalmamra.
Közben ha jól sejtem Drew igyekszik minél gyorsabban elmenekülni az alakulóban lévő csatatérről - irigykedem, bár nekem is lenne hova menekülnöm Liam szaros pornóhangjai elől…! Már itt se volnék, s veszekednem se kellene vele feleslegesen. – Ahhoz neked semmi közöd – csóválom a fejemet. – Ahogy nekem sincs közöm a te dolgaidhoz, ezért is kérlek még egyszer és utoljára, hogy halkítsd le a pornódat, mert senki, ismétlem senki nem kíváncsi rá – a végét már erősebben teszem hozzá, hátha akkor el is jut az agyáig. – Vagy tudod mit? Mi lenne, ha átmennél az “istenedhez” és inkább nála üvöltetnéd? Vagy még jobb, gyakorolj vele és ne mérgezd az agyad ezekkel a kamu szarokkal! – Az utolsó mondattal már kicsúszik egy szarkasztikus nevetés is, mert kezd nagyon, de nagyon elegem lenni. Más annyira könnyen felfogná a helyzet súlyosságát, de Liam nem, ő engem állít be köcsögnek. Na nem, ebből nem engedek!
the title
Liam Sjöberg varázslatosnak találta
do you tear yourself apart to entertain like me? do you call yourself a
You cannot understand that I need to satisfy a God
Mindenki tudja, hogy nem szabad egy vérfarkas felhúzni, hiszen még ha be is veszi a gyógyszerét, akkor is lehetséges, hogy tudatosan csak szimplán bántja a másikat. Vagy éppenséggel nem tudatos, egyszerűen borderline, s dührohamot kap. Oh… Megtörtént már sajnos, hogy így gyarapítottam a farkasok számát. -Aztán mégis hogy? – nevetek fel gúnyosan. – Mintha félnem kéne tőled. – Talán ha mentálisan stabil volnék, akkor én is rettegnék a hírhedt Tristan Brightmore haragjától. De így, hogy tulajdonképpen szinte vágyom a halált, nem igazán tud érdekelni. Próbáljon csak meg nekem ártani, s vagy valóban kinyír, vagy ő fog holtan összeesni, mert Vasily drága nem fogja tétlenül nézni, ahogyan az ő kis szolgája szenved. És nem miatta… Fontos részlet. – Ha Antikrisztust nem is, de orosz istent garantáltan tudok neked szerezni, ha ez kell ahhoz, hogy felfogd… Nem fogom lehalkítani! Van varázslat, mellyel kizárhatod a zajt, ha akarod. Szóval hacsak nem egy tehetségtelen pöcs vagy, akkor ajánlom, hogy használd azt, engem pedig végre hagyj már békén! – Utáltam, eleve, mikor megzavartak, pláne, ha egyébként fontos dolgom volt. Márpedig Vasilynél – meg a húgomnál – fontosabb nem létezett! S most éppen azért küzdök, hogy a férfinak kedveskedjek, hogy most hétvégén már ki tudjam őt úgy elégíteni, hogy azt biztosan élvezze. Mert lehet tetszett neki már az első is, de… Én tudom, hogy lehetek jobb is, hogy képes lennék olyan trükköket tanulni, melyekkel Vasily is visszakerülhetne a mennybe, ahonnan jött. Vagy ő a pokol istene? Ki tudja… Számomra nem, hiszen olyan jó hozzám, ugyanakkor láttam mire képes, s magam is tapasztaltam, hogy nem fél gyilkolni. Viszont ezek elhanyagolható apróságok voltak. -Miért is kéne tekintettel lennem rád?! Attól mert egy fedél alatt kell laknunk még nem muszáj rendesnek lennünk egymással. De ha annyira zavar, hát költözz ki! Komolyan kellemesebb lenne mindenkinek, még Drew-nak is! – Aki el is szaladt, amint meghallotta, hogy veszekedni fogunk. Nem, egyébként nem sűrűn állunk egymásba, vagyis szerintem annyira nem. Az is igaz, hogy mindannyian elvagyunk csendben, s én is ezt tenném, ha működne a fülesem. Viszont nem így van, így hangosan hallgatom. Még én is meglepődök a hirtelen előtörő dühöm miatt, mely nem is annyira ritka. Bár már nagyjából megtanultam magamat kordában tartani, de… Telihold előtt sokkal nehezebb. Eleve több bajom van, ingerlékenyebb vagyok, s még ő is elkezd engem idegesíteni. Szerencséje, hogy nem tudok itt és most rögtön átváltozni. – Megmondtam már, hogy nem! Mit nem értesz ebből?! Nem Tristan, nem! – kezdek el vele kiabálni, s csak egyetlen szót vagyok képes ismételgetni. Tudom min vitatkozunk, de nem tudom minek. Mégis úgy érzem, hogy már csak a puszta létezése is felnyomja bennem a pumpát, meg akarom csapni őt, hogy felfogja mennyire feldühít, pláne az ostoba szövegelése is. Oh ha tudnád… Ha tudnád mennyire ott akarok most lenni a férfinál, hogy öleljen, csókolja és a hajammal játsszon, miközben azt mondja mennyire helyes vagyok és tényleg azt érezteti velem, hogy szeret és normális lehetek. – Fogd be! – teszem kezeimet a fülemre, mikor meghallom a nevetését. Irritál, s mintha egészen a hallójáratomba visszhangozna, annyira éles, annyira hangos. – Kurva élet!
– Liam… – sóhajtok fel. – Lehet, hogy neked jelenleg úgy tűnik, hogy előnyben vagy, de el kell keserítselek: mire te lendítenél egyet a vézna karoddal, én kettőt behúzok neked. Ha pedig valahogy mégis sikerülne megütnöd, úgy jobb ha tudod, hogy elég komoly képzést kaptam átkok terén, önvédelem céljából pedig boldogan alkalmazom rajtad bármelyiket – közlöm vele teljes nyugalommal. Ráadásul nem csak magamat, de Noodle-t is védenem kellene, aki még mindig a nyakamban ücsörög és figyel, de ha így haladunk, szerintem vissza fogom küldeni a szobámba, hogy még véletlenül se essen baja egy esetleges verekedés során… Mert most már kezdek én is kellően ideges lenni ahhoz, hogy az első ütést viszonozni akarjam.
– Először is: nem tudom mit szedsz, de sürgősen le kellene állnod vele. – Gondolok itt arra, hogy orosz istenségek kielégítéséről fantáziál. – Másodszor: ez nem arról szól, hogy tehetségtelen vagyok-e vagy sem, hanem arról, hogy senki sem kíváncsi a szaros pornódra! Arról nem is beszélve, hogy mivel te vagy az aki nézi, neked kellene igazodnod másokhoz és lehalkítanod, vagy szerezned egy másik fülest! Ugyanis jelen esetben nem az én felelősségem az, hogy a saját nyugalmamat biztosítsam, hanem a tiéd, mint lakótársamé! Nem akarom hallgatni, úgyhogy csinálj vele valamit! – Nyomatékosítom, hiszen ő sem gondolhatja komolyan, hogy nekem kellene most igazodnom hozzá… Különben is, ha annyira szeretné hangosan nézni a pornóját, hát menjen át az orosz isteneihez és ott nézegesse, ne itt, ahol mások pihenni szeretnének, meg csendben foglalkozni a saját dolgukkal!
– Azért, kedves Liam, mert ha tovább folytatod, rád fogom hívni a biztonságiakat – vágom rá nyersen. – Egyébként meg elég álszent duma, hogy szerinted még Drew-nak is kellemesebb lenne itt nélkülem, mikor éppen te vagy az, aki miatt egyikünk sem tud békésen élni… Hozzáteszem elég érdekes, hogy az ő nyugalmával képes vagy törődni, míg az enyémet telibe leszarod – jegyzem meg egy halvány mosollyal, bár abban a mosolyban nincs semmi barátságos. Szegény Drew… Csodás lakótársakat kapott maga mellé. Érdekelne, hogy ilyenkor merre csavarog… Egyébként velem semmi gond nem lenne, ha Liam nem menne most az agyamra! Meg úgy mindig!
És most már kezdődik a kiabálás is, ezek szerint Liam türelme eddig bírta - pedig itt nem ő az, aki jogosan háborodik fel. Ha jól sejtem, lassan a szomszédjaink fogják kihívni ránk a biztonságisokat, akkor viszont mindketten kapni fogunk a fejünkre… De jelenleg még ez se tud annyira érdekelni. És egyébként is bízom benne, hogy egy kis magyarázat után engem ki fognak hagyni a lebaszásból. Viszont mielőtt válaszolnék, Noodle-t inkább leeresztem a földre, ő pedig veszi is a lapot és elslisszol a szobám felé. – És te mit nem értesz abból, hogy zavarsz másokat?! Miért olyan nehéz felfogni, hogy gáz amit csinálsz? Saját magadat égeted le, ez téged egyáltalán nem érdekel? – Próbálkozom most másik irányból megközelíteni a dolgot, hátha így megérti végre, hogy ez mindenkinek szar, még neki is. De nem úgy néz ki, mint aki felfogja és tudomásul is veszi a dolgot, ugyanis a fülét kezdi fogni, mint aki mindjárt felrobban… – Liam, felőlem el is sírhatod magad, az se fog meghatni. Nem akarom tovább hallgatni a pornódat, halkítsd le, különben a laptopod kirepül az ablakon, világos?
the title
do you tear yourself apart to entertain like me? do you call yourself a
