Dumb ways to go || Cameron & Taeyong

Mozgalmas három éven vagyok túl. Amióta elvégeztem a Roxfortot és megkezdtem az Akadémiában a tanulmányaimat, no meg mellette az Aurorképzőt is, szinte elrepültek a hetek, majd a hónapok, most pedig úgy érzem, hogy az évek is. Sok minden történt és lettek olyan emberek az életemben, akik komoly hatással voltak rám, akik változásokra késztettek és akik miatt mertem önmagam lenni, mássá válni, mint akivé apám formálni akart. Immáron ellene szervezkedem, a hűségem pedig a kommandó parancsnokához, Holden Briggshez köt. A célom nem kevesebb, mint ami eddig volt, bekerülni a csapatába és bár egyszer azt mondta, hogy sosem lesz ott helyem, azóta úgy sejtem, hogy megváltozott már a véleménye ezzel kapcsolatban. Hiszem, hogy megkedvelt... a maga módján, akárcsak én Őt. Igen, felnézek rá, egyfajta példakép lett a számomra, akkor is, ha neki is vannak hibái és gyenge pontjai. Ő is csak ember.

Most tehát, hogy végeztem az alap aurorképzővel, ideje, hogy nyomozóvá váljak, mert ez a következő lépcsőfok, ez után jelentkezhetek majd a kommandóba. Sokat gondolkodtam azon, hogy melyik irányt válasszam, de végül a nyomozókhoz jelentkeztem, az auguránvadász projekt és egyéb tetteim miatt pedig nem volt kérdéses, hogy felvételt nyerek.
Szeretném, ha elégedettek lennének velem és tudom, hogy nem mindig egyszerű velem, de azért talán annyira nem is vészes. Egészen izgatottan indultam meg még reggel a gyülekező terem felé, ahol elvileg a mentorommal kell majd találkoznom. A neve... Hát sokszor elolvastam, de egyszerűen nem ragad meg. Ázsiai hangzása van, ez biztos, de hogy pontosan honnan jött, hát arról fogalmam sincs, bár mélyen egyelőre nem is érdekel.
Cassel beszélhettünk volna erről, de... vele is minden bonyolulttá vált, végül meghozott egy olyan döntést, melyel bár én nem értettem egyet, mégis el kellett fogadnom. A legjobbat akarom neki, szeretném, ha boldog lenne, mert igenis megérdemli, de én képtelen voltam megadni neki azt, amit szeretett volna. Pedig mindig mellettem volt, gondoskodott rólam a szüleim helyett is, védelmet nyújtott... még a kórházból is kihozott, de... nem tudtam viszonozni az érzéseit. Elment tehát, a lakást maga mögött hagyta és úgy döntött, hogy szüksége van a levegőváltozásra, ezért is választotta Amerikát. Messzebb aligha mehetett volna tőlem.
Bár felajánlotta, hogy maradhatok a lakásában, én nem gondoltam volna célszerűnek. Talán Holdennek igaza volt, nem volt etikus ez az egész, hiszen a tanárom volt... Mindenesetre jelenleg bérlek egy lakást, még meglátom, hogy maradok-e ott hosszabb távon is vagy máshol veszek majd egyet. Lenne rá pénzem, mert bár apám nem repes a boldogságtól, hogy a fia vagyok - ezt a legutóbbi tette után biztosan tudom -, mégse vonja meg tőlem a vagyont, nem tesz olyan lépést ellenem, mely egyértelmű, nyílt vélemény-nyílvánítás lenne.

Túl sok minden van most a fejemben, így fel se tűnik, hogy repül az idő, csak akkor kapok észbe, amikor már alig maradunk a teremben. Hol a fenében van már By... pfú, még mindig nem jut eszembe a neve.
És éppen ekkor érkezik meg egy ázsiai kinézetű férfi. Egész fiatalnak tűnik, amikor pedig felém int és mond valamit, elvigyorodom.
- Ya? - ez meg mégis mi? De a nemzetközi intést azért feismerem, szóval felé lépkedek. Az öltözetem átlagos, egy egyszerű fekete póló és farmernadrág van rajtam, a pálcám pedig a derekamnál az övemhezhoz erősítve. A nyakam bal oldalánál látszik egyébként egy nagyobb vágás nyoma, amelyet a kommandó parancsnoka ejtett rajtam a legutóbbi küldetésünkön, és amely végighalad a vállamon és a mellkasom egy részén is. Senki se ismeri ezt a történetet azok közül, akik nem az auguránvadász projekt részesei, így azok csak találgathatnak, hogy vajon mi történt, de tőlem választ nem kapnak. Nem szegem meg az esküm. Csoda egyébként, hogy túléltem azt a napot. Én túléltem, de Devon... Ő nem.
Ahogy a férfi beszélni kezd és bemutatkozik nekem, már biztosra veszem, hogy Ő az, akire várok. Byeon, oké, ez még megvan, de a másik neve... Mák, hogy a Byeont kell megjegyeznem, mégse a vezetéknevén akarom majd hívni.
- Üdv, Cameron Castillo vagyok! Ezek szerint maga fog mentorálni, örvendek! - még egy mosolyt is kap, miközben kezet rázok vele. Nem hallottam amúgy még a pasiról, de majd megismerem. A kettőnk között lévő minimális magasságkülönbséggel pedig eszembe se jut foglalkozni. Nem vetem fel neki amúgy, hogy késett és hogy egy ideje rá vártam, úgyis elvoltam a saját gondolataimmal.
- Szóval, most vár némi papírmunka vagy terepre megyünk vagy merre? - tárom szét némileg a kezeimet, mert felőlem bármi lehet. Nagyon remélem, hogy nem fogunk az irodában ücsörögni egész évben. Egy éves ez a képzés, szóval addig el kell tudnom viselni és valamilyen szinten a pasas kedvében járni, mert sok múlik azon, hogy év végén milyen véleményt ír rólam. Tehet róla, hogy sose jussak tovább, ahogy egy jó ajánlás is lehet a kommandóba. Igyekszem pozitív lenni, hogy az utóbbit érjem majd el nála jövő ilyenkorra.

Ezt a "Ya"-t egyáltalán nem értem és meg se próbálok olyannak tűnni, mint aki érti. Ettől függetlenül az intésnél tudom, hogy mit szeretne, így odalépek hozzá, majd egy kézfogás mellett bemutatkozom. Mondjuk szerintem tisztában van vele, hogy ki vagyok, nem véletlenül felém intett, ahogy én is sejtettem, hogy Ő kicsoda. Nincs annyi ázsiai a gyilkossági nyomozóknál... mármint gondolom én.
Amikor Camnek nevez némileg meglep vele, az a kevés barátom, aki van is ritkán hív így. Cas hívott még régen, Tőle egészen megszoktam, de mástól... hát szokatlan. De még mielőtt ezt szóvá tenném hallhatom, hogy mi lenne az indoka annak, amiért a Camnél maradna és bár én simán rávágnám, hogy maradjunk a Cameronnál - régen egészen biztosan megtettem volna -, most igyekszem moderálni magam. Nem úgy, mint Ő, aki ezek szerint nem bízik túlságosan a memóriámban. Idővel biztosan megjegyezném a nevét, de akkor nem erőlködök, végtére is úgy tűnik, hogy feleslegesen tenném.
- Ahogy kívánod, akkor megmaradnék a Ty-nál. Egyébként azt hittem, hogy a Byeon a keresztneved... Már ha jól ejtem. - nagyjából sikerül talán, mert nemrég mondta, és a rövidtávú memóriámmal azért nincs probléma. Közvetlennek tűnik... végülis, jobb, mintha karót nyelt típus lenne. Van rá esély, hogy nem lesz olyan rémes ez az év, de nem iszok előre a medve bőrére.

- A francokat szeretnék papírozni, csak sose úszom meg. Mindent dokumentálnak. - forgatok némileg szemet, de végül bólintok, hogy jól van, akkor intézkedjen, a terep egyébként is jobban az én terepem. Emlékszem, amikor Devonnal jártunk járőrözni az Abszol útra. Pfú, annál kevés unalmasabb munka volt, bár olykor azért szerencsénk volt. Khm... beleütöttük olyasmibe az orrunkat, amibe egyesek szerint biztosan nem kellett volna.
- Jól van. - nem megyek sehova, amíg nem hív. A "Ga"-val nem tudom, hogy mit akart mondani, de nem kérdezek most rá, inkább felzárkózom mellé. Gondolom majd hoppanálunk, de nem teszek fel felesleges kérdéseket, azokat Holden se szokta értékelni. Gondolom ezt egészen addig, amíg Ty nem teszi meg ezt. De hogy jutott eszébe pont a koreai dráma? Érdekes témafelvetés...

- Már miért néztem volna? A drámákért nem vagyok oda, koreai filmet pedig szerintem még nem is láttam. Igazság szerint filmeket is csak nemrég óta nézek, fura ez a sok mozgókép, de egészen szórakoztatóak tudnak lenni. - nos igen, a televízió és a filmkészítés mugli találmány, amikkel Cas ismertetett meg. Eleinte eléggé ellene voltam, aztán már megkedveltem őket. Ezért is tudom, hogy mi az a dráma. Ha pedig esetleg Ty eddig nem sejtette volna, most már biztosan rájött, hogy aranyvérű vagyok. Nos... az a mugli dolgoktól magát sokáig távol tartott fajta.

- Ezek szerint te koreai vagy. Jó is, hogy mondod, nem tudtam volna biztosan megállapítani, tippelni pedig necces, főleg, ha rosszat mondok. - nem hatott volna meg olyan mélyen mondjuk a dolog, de Ő még esetleg sértésnek is vehette volna. Nem is értem amúgy, hogy az ázsiaiak mit keresnek Angliában.

Nem igazán ismerek ázsiaiakat. Persze láttam már őket, de úgy hosszabb távon szerintem korábban még eggyel se beszélgettem. Ty nevét viszont nem ártana megjegyeznem, ha már hozzá osztottak be, így a nevét is igyekszem jól kimondani, de hogy húzzam hátra a nyelvem? Azt mégis hogyan gondolja?
- By-eo-n. - próbálkozom, ami külső szemlélőként valószínűleg tök szórakoztatónak tűnhet és még én is zavartan vigyorodom el a végére, majd túrok bele a hajamba is.
- Jó, maradjunk a Ty-nál, ezt lehet, hogy feladom. Amúgy hogy érted azt, hogy busanival? - nem, én nem asszociálok most településre a szóból és talán rájön lassan, hogy totálisan nem értek a koreai dolgokhoz, de ha japán vagy kínai lenne se lenne egyszerűbb.
- Aham, oké, megjegyeztem! - már ezt a neves dolgot.
- A többi ázsiai országban is így van? - csak hogy tudjam, ha esetleg valaki más mutatkozik be. Egyszerű lenne, ha mindnél egyforma lenne a dolog, nem kellene itt kevernem Őket.

A papírmunka viszont nincs a kedvemre, és hah, ezek szerint Ty-nak sem. Én is simán rásóznám másra, ha nos... megtehetném, de egyelőre én még túl alul vagyok a ranglétrán ahhoz, hogy ezt következmények nélkül csinálhassam. Ő viszont úgy tűnik, hogy nem. Nem tudok róla szinte semmit, de majd körbekérdezek, hogy mi a véleményük a nyomozóról. Megvárom egyébként, amíg végez, majd amikor hív, akkor megyek utána, de a koreai drámákkal némileg megint megakaszt. Tökre nem értem, hogy ez most hogy jutott eszébe, amikor pedig felelek, majd megáll és szembefordul velem, felé sandítok, majd finoman oldalra döntöm a fejem. Tehát leszűrte, hogy aranyvérű vagyok. Nem mintha nehéz dolga lenne vele, de Holden esetéből tanulva most igyekszem csak minimálisan reagálni erre.
- Nem az. - végülis most már tényleg nem. A szüleim hatása már megkopott. Máshogy neveltek, de amióta az aurorságra kerültem nos... megváltoztam, és én is érzem, hogy mindez az előnyömre történt.

- Mi a baj a japánokkal? - nekem amúgy egy kutya a kettő, de akkor már kifejthetné, ha már szóba hozta. A következőkre viszont nagyokat pislogok, hogy mivan? Ilyen plusz feladatot nem adhat nekem, és egyébként is...
- És azt mégis hogy tudnám beszerezni? Am, még tévém sincs... - mert hát azt valahonnan be kellene szerezni, de nincs mugli pénzem és ahhoz se értek, hogyan kellene abba műsort varázsolni. Cast felhívhatnám, talán... segítene, így szóban, de nem akarom, Holdent pedig ilyesmivel zargatni... Nos, igen, rájöttem arra, hogy baromira magányos vagyok, mert rohadtul nincsenek barátaim. Devon azzá vált, hiába voltam vele olyan szemét a Roxfortban, az akadémián összebarátkoztunk, de Ő már nincs többé.
- Egyébként meg tök buzis címe van, szóval kössz, kihagyom. - csóválom meg a fejem, lépjünk ezen tovább és hagyjon békén ezzel a marhasággal. Egy pillanat alatt lett rossz kedvem. Szeretnék X-boxozni is, Holdennél tökre tetszett, de azt se tudom, hogyan kéne beszereznem, és azt a játékot egyáltalán... a muglik világa túlságosan idegen. Nem érzem magam otthon közöttük.

Úgy tudom, hogy az a dolga, hogy tanítson, szóval bár nincs ellenemre, hogy... barátkozzunk? De azért nem fogom a kedvéért a szabadidőmet ilyesmire fecsérelni. Már a nyelvemen van, hogy ezt ki is mondjam hangosan, közölve vele, de időben kapcsolok, hogy ez eléggé taplón hangzana.
- Milyen helyszínre megyünk? - gondolom gyilkosság történt ott, a nyomok pedig talán még nem hűltek ki. Inkább beszéljünk a munkáról, az egyszerűbb. Számomra komfortosabb.

Megpróbálkozom a neve normális kiejtésével, igyekezve hallgatni arra, ahogy javasolta, de nos... nem érek el túl nagy sikert. De hogy nem volt rossz?
- Nyugodtan lehetsz őszinte, közel se volt ez megfelelő kiejtés. - bár kedves, hogy pozitív visszajelzést akar adni, ilyenkor erre semmi szükség. Busan pedig, mint hallom egy koreai település, ahol más akcentussal beszélnek. Most megjegyeztem, de az agyam szelektálja a felesleges információkat, így valószínűleg erre nem fogok azért túl sokáig emlékezni.
- Hmm, értem. És mit jelent a neved? - mert ezek szerint van jelentése, szóval figyelek, hallgatom, magamban meg jegyzetelek.

Ami pedig a vér kérdését illeti, bár arra neveltek, hogy nagyon is számítson, Cas és Holden tettek róla, hogy megváltozzon a véleményem, így nem, nem zavar, hogy Ty is félvér, nem lesz ettől kevesebb a szememben. Azt viszont elmesélhetné, hogy mi a gond a japánokkal.
- A világban mindig voltak és lesznek háborúk, de értem az ellenszenvet. - de nem tudok ennél többet mondani rá. Talán nem is kell. Remélem, hogy nem kell.
A drámákat viszont kerülöm, már amióta tudom, hogy mit jelent a műfaj se érdekel, de szerintem még sose néztem egyébként, ahogy koreai filmet sem. Nem most tervezem elkezdeni, és azt se tudom, hogyan juthatnék a Ty által ajánlott filmhez.
- Nincs számítógépem, és... hát még sose használtam. - de látni már azért láttam! Haladás, tudom, de öhm...
- Netflix? Az meg mi? - pislogok is rá értetlenül, és esküszöm, hogy nem tettetem hülyének magam, de a mugli dolgokhoz akkor sem értek. A film címéről viszont olyasmire asszociálok, amire talán nem kellene, és hoppá, érzékenyen érinti a mentoromat? Csak nem? Bár csak azért, mert kioktat ezzel kapcsolatban, még nem jelenti azt, hogy meleg lenne. Cas óta tudom, hogy ezt nem nagyon szokták felvállalni. Én se tenném, bár nem vagyok az, akkor se, ha az a csók... Lopott csók volt, és nem voltam jól, hagyjuk is, mintha meg sem történt volna.

- Nincs gondom velük, de nem is érdekelnek a rájuk irányuló filmek, már ha az általad javasolt valóban olyan. - ez így talán még nem hangzik bunkón, ha meg mégis, hát most nem tudok mit tenni, ez vagyok én, majd megszokik vagy megszökik és átad másnak. Nem lepődnék meg amúgy azon se. Inkább menjünk, mutassa meg a helyszínt, dolgozni akarok és tanulni, ezért vagyok itt. De hogy kávé? Komolyan?
- Mármint én fárasztottalak le, igaz? Pedig nem kellene, hogy meglepő legyen, hogy egy varázsló nem ért a mugli dolgokhoz. - mindenesetre ha kávézni akar, akkor vele tartok jobb híján.
- Ha nem gond, ne mugli kávézóba menjünk, nincs nálam mugli pénz. - oké, lehet, hogy meg kellene tudakolnom, hogy kinél tudok ilyet váltani, mert talán néha kellene, erre kezdek rájönni azóta, hogy Cas elment.

A koreai kiejtést szerintem nem fogom gyakorolni, és szerencsére Ty se erőlteti, így részemről lapozhatunk is. Az viszont érdekelne, hogy mit jelent a neve, ha már így felhívja a nevek jelentésére a figyelmemet. A válaszra viszont némileg meglepetten pillantok rá.
- Hű, nem rossz! - bár nekem erről a kínai sárkány ugrik be, de eszembe sincs ezt szóba hozni. De az van a kínai horoszkópban is. Vajon van koreai is? Oké, hagyjuk, szóval sárkány.
- És mennyire illik rád a név? Nem tűnsz tűzokádónak. - vigyorodom el, némileg ugratom, majd kiderül, hogy vevő lesz-e rá vagy sem. A japánokat viszont hagyjam, értem én.

Ami a filmnézést és a számítógépeket illeti, most már tudom, hogy mi az, de használni még sosem használtam, a Netflix viszont annyira idegen, mint maga Busan városa volt, fogalmam sincs, hogy miről beszélhet, de Tyt láthatóan szórakoztatom vele, így már én is mosolygom.
- Hát nem gondoltam volna, hogy már az első nap megsiratom a mentoromat. Egyébként pedig nem szép dolog kinevetni, csak azért, mert nem értek a mugli dolgokhoz. Aranyvérű vagyok, mint már tudod. - vonok némileg vállat. Mégis mit vár tőlem? Mert segíteni nem segít, még csak ki se fejti, hogy mi az a szó, amiről beszélt, hiába kérdeztem. Bár talán, ha megtenné, még több további kérdést vetne fel bennem.

A melegséggel kapcsolatban viszont igyekszem nem különösebben véleményt nyilvánítani. Tény, szarul fogalmaztam, de nem akartam én megsérteni őket, elvégre Cas is az, aki fontossá vált nekem. Az viszont nem esik le, hogy Ty is homoszexuális lehet.
- Hmm, ez tényleg érdekesnek tűnik. Ha egyszer majd úgy adódik, megnézem. - még nem tudom, hogyan, de majd... majd kitalálom. Azért el nem fogom kapkodni a dolgot, de Ty leírása alapján tetszene. Meglehet, hogy még el is tudnánk beszélgetni róla, véleményt cserélni, bár kétlem, hogy olyan illetők rendezték volna, akik tisztában lennének a nyomozások tényével.
- Én igyekszem az lenni, de nem megy minden azonnal. - ha tudná, hogy milyen voltam... Ha ismert volna három éve, akkor egy szava se lenne a mostani énemet illetően, hanem nagyon is értékelné a változást. A további szavaira viszont nagyon is figyelek.
- De akkor miért nem vonják be a mugli rendőrséget? Még ha varázslók is az áldozatok, akkor is ilyenkor össze szoktunk dolgozni. Kétlem ismernem kellene a muglik fegyvereit... - nem véletlenül vannak kapcsolataink velük. Majd megszokja, hogy szokásom okoskodni.

A kávé egyébként nincs ellenemre, ihatunk valamit, mielőtt a gyilkosság helyszínére mennénk, de mivel mugli pénzzel nem járok, ezért egyértelműen egy olyan kávézóba mennék, ahol fizethetek galleonnal.
- Most mondtam, hogy nincs nálam mugli pénz. De max váltunk. - mármint vele, vagy tudom is én. Nem is értem, hogy miért ragaszkodik a mugli helyhez, de amikor megfogja a vállam és már hoppanál is, sikerül némileg meglepnie. Semmi bajom se lesz a dologtól, megszoktam már, de azért felé sandítok.
- Azért szólhattál volna, hogy máris indulunk. - jól van, követem, mutassa akkor az utat. Ha a kávézóhoz érünk, akkor besétálok, majd megnézem az itallapot is, már csak a megszokás kedvéért, de részemről csak egy egyszerű espressot kérek, némi tejjel és egy kevés cukorral.

A sárkány név hangzatos, de hogy mennyire illik a nyomozóhoz, arról egyelőre fogalmam sincs. De jól mondja, majd kitapasztalom. Azt viszont nem értem, hogy miért pislog ilyen furán, mert... igen, ez határozottan furcsa most Tőle. Eléggé összezavar a pasas, de ezt képes fokozni a koreai dolgaival és a filmekkel. Levehette volna, hogy nem értek a mugli témához, távol áll tőlem, bár idegennek már nem hat teljesen.
- Még mindig várom, hogy elmondd végre, hogy mi az a Netflix. - addig lesheti, hogy csak úgy rábólintok a dologra. Fejtse ki szépen, és ha szerencséje van, akkor még érdekesnek is fogom találni a dolgot, ahogy a film se tűnik rossznak, amit röviden leír nekem. De a következtetésére már enyhén felszalad a szemöldököm.
- Az esetek nagy többségében meglehet, hogy így van, de nálam ne gondolj többet bele, mint amennyit mondtam. Azért válaszoltam ezt, mert nem értek a mugli technológiához, mint arra már nem egyszer utaltam, és fogalmam sincs, hogy juthatnék hozzá az általad ajánlott filmhez, és azt hogy tudnám utána megnézni. - így már ért legalább egy kicsit? Nem olyan nehéz velem, csak figyelnie kellene rám, de túl szórakozottnak tűnik. A jó pont meg... oké, mindketten tudjuk, hogy arra szükségem van, de nehogy már egy film döntsön a sorsomról, az elég gáz lenne, minden téren.

Ami pedig a nyomozást illeti, ha mugli fegyverek nyomait is találtak az áldozaton vagy áldozatokon, akkor egyértelmű, hogy be kell vonni a mugli rendőrséget is. Azokat, akik tudnak a varázsvilág létezéséről. Nem értem, hogy nekem miért kellene többet tudnom ezzel kapcsolatban, ez sose volt követelmény.
- Nem tagadom, hogy hasznos ismeret, de még bőven van olyan tudás, amit mágusként kell elsajátítanom. - egyszerre minden nem megy, ezt tudhatná, de persze, neki más, mert félvér és levonom a következményt, ért a mugli nyomolvasáshoz is. A kávé helyett mennék egyébként rögtön a helyszínre, de persze, nem gond a kitérő, arra pedig, hogy meghív csak vállat vonok. Jól van.

Hoppanálunk, bár nem értem, hogy miért nem szólt előtte, de csak némileg szemeimet forgatom, aztán követem arra, amerre irányít. Kivülről nem tűnik furcsának a kávézó, talán felújítják az elejét, azért nincs kitáblázva, hogy mi vár rám odabent, így minden gond nélkül sétálok be. Eleinte még nem nézek igazán körbe, de aztán csak megakad a tekintetem a különös csészéken. Hogy mivan? Ez most komoly?
- Mi ez a gáz hely? - mert annak tartom, és valahol undorítónak is, Ty viszont lazán ül le, nem foglalkozva azzal, hogy kvázi fölötte állok és magyaráz az ételekről is. Éppen az egyik pincér lány visz ki néhány khm, furcsa tejszínhabos gofrit az egyik asztalhoz és mindennek mondanám, csak gusztusosnak nem.
- Te tényleg az ilyen elbaszott helyeket kedveled? Tudod mit? Kint megvárlak! - mert itt étkezni vagy italt fogyasztani is már megalázó. Igen, rangomon aluli, amivel Ő is tisztában lehet. Igyekszem levetkőzni az aranyvérű felsőbbrendűségem, de ez azért... hát ez rendesen kiakaszt, így inkább sarkon fordulok és pont hidegen hagy, hogy mit reagál majd erre, távozom. Ha velem akar kávézni, akkor menjünk normális helyre. Mással is volt már gondom, tartottam mást is furcsának, de Ty kezdi átvenni az első helyet. Most én nem tudom hirtelen, hogy sírjak-e vagy nevessek. Vajon át tudnám kérni magam máshoz? Én ezt a pasit hosszú távon képtelen leszek elviselni, ezt már most látom.

Úgy érzem, hogy nem értünk szót egymással, a nehéz kezdet pedig nem feltétlenül jelent pozitív fejlődést a kettőnk viszonyában. Mintha nem is figyelne rám vagy figyel, de… el lenne varázsolva. Fogalmam sincs, nagyon furcsa fazon. Vagy talán minden ázsiai ilyen? Nem szeretnék általánosítani és rossz következtetést levonni, így inkább igyekszek némi türelmet gyakorolni, ezért teszem fel már sokadszorra ugyanazt a kérdést. Mi az a Netflix? És végre hajlandó felelni is nekem, erre már hangosabban sóhajtok… végre.
- Áh, nagyjából értem… És mint mondtam, néztem filmeket én is. - de ezek szerint erre se figyelt. Cas azért megismertetett néhány mugli dologgal és egészen a kedvemre voltak, de Ő normálisan is magyarázott. Sokkal érthetőbben és nem hagyott bennem felesleges kérdéseket. Jó, talán túl sokat is beszélt, de elfogadtam olyannak, amilyen, pedig az elején gyűlöltem, ahogy Ő is engem. Talán Ty-nál is változni fognak a dolgok.

A félreértéseket viszont nem szeretem, így én nagyon is érthetően adom a tudtára, hogy mit miért mondok, Ő pedig végül csak felfogja, mert nem reagál többet egy rendbennél. Nem hat meg, hogy miként néz rám, ezt a csatát most én nyertem meg és kezdem úgy érezni, hogy mindet én fogom. A kérdésére végül finoman vállat vonok, még mielőtt válaszolhatnék.
- De, természetesen lehet. - nem mondtam, hogy elzárkózom mindentől, vagy… nem feltétlenül akartam erre utalni, de a kommandóba készülök, ahhoz viszont olyan nyomozói ismeretekre kell szert tennem, amiket ott is kamatoztatni tudok majd, és azok nem a mugliismerethez köthetőek. De max. beszélek Holdennel is erről, hátha felvilágosítja Tyt vagy legalább rávilágít, hogy miért is lesz ez nekem hasznos biztosan. Igen, rá hallgatok. Másra… nem igazán. De még így is örülhet a férfi, mert közel sem vagyok olyan ellenséges, mint voltam.

A kávézóba is elkísérném, ha ezt szeretné, még mielőtt a bűntett helyszínére megyünk, de azért jelezhetné, mielőtt hoppanálni akar. Ha viszont ez teszt volt, akkor úgy sejtem, hogy átmentem rajta, mert nem leszek rosszul ettől az utazási formától. A hely viszont, ahova betérünk minden korábbi gondolatomat felülmúlja és egyenesen taszít. Nem meglepő, hogy kiakadok, mert mégis hogy hozhatott ide? Főleg az első találkozásunk alkalmával? Van valami dilije, amiért szeret wc csészékből inni mondjuk? Undorító az egész, így távozom, engedélyt se kérve rá, hogy megtehetem-e. Még pont elkapom, ahogy biccent, de válaszra nem méltat, odakint pedig magamban mérgelődöm percekig, amíg mellém ér. Csak felé sandítok, majd a két pohárra… hát… a bent látottak után nem mondanám, hogy kívánom a kávét.
- Nem fogod hallgatni, idd csak meg. - nem kell innen semmi. Nem vagyok kialvatlan, se fáradt, nem is értem, hogy miből következtet erre. Most nem vagyok nyúzott sem.
- Mehetünk végre? Unom a bájcsevejt. - morgom felé, kicsit mászkálok is ide-oda, érezhetően rohadtul nincs kedvem ehhez az egészhez. A nap végén lehet, hogy közlöm majd vele, hogy kérjen másik tanoncot maga mellé, biztos tudna valakivel cserélni. Mit meg nem adnék például Prestonért! Holden ezerszer jobban járt anno… Majd nem felejtem el ezt a tényt közölni vele.

Ha már valami szóba kerül, akkor szeretek tisztában lenni azzal, hogy mi az az adott dolog, így tehát a Netflixel is. Ne csak beszéljen róla, hanem fűzzön hozzá magyarázatot, főleg, hogy nem először kértem. A megjegyzésére viszont csak némileg elhúzom a számat, de nem hagyom válasz nélkül.
- Nem, tényleg nincs, de attól még érdekelt, hogy pontosan mi az. - talán tényleg kicsit túlragoztuk már a témát, így mindketten végül elengedjük a dolgot.

A kávézó viszont felháborít, amit meg se próbálok titkolni, így rövid időn belül távozom a helyiségből, szóljon ehhez azt, amit akar. De nem teszi és nem is követ túl hamar, így odakint tovább forrongok, majd amikor megjelenik a kávékkal egyértelmű, hogy visszautasítom. Inkább menjünk a bűntény helyszínére, az lenne egyébként is a dolgunk, nincs kedvem jópofizni vele.
- Sejthetted volna, hogy nem fog lenyűgözni a hely. - jegyzem meg szájhúzva, majd a következőkre enyhén feljebb szalad a szemöldököm.
- Köszönöm a tanácsot, de nem értek egyet. Azzal viszont nagyon is tisztában vagyok, hogy milyenek a rosszfiúk. Nem vagyok kezdő. - elvégre ott voltam azon a bizonyos eseményen is, amikor Yaxley-ék összejövetelt tartottak, és a saját apám is az MiM tagja... Nekem aztán nem kell mondania, hogy a látszat olykor csal, nálam jobban kevesen tudnák, de persze, Ő nem ismer, a világon semmit se tud rólam ezek szerint.

Végül elveszem a kávét, hátha akkor végre elhallgat, de amikor belekortyolok némileg furcsán nézek vissza a löttyre.
- Mi van még benne, a kávén kívül? Fura az íze. - nem mondanám feltétlen rossznak, de jónak sem. A türelmetlenségre pedig vállat vonok, végül ha megittuk a kávénkat akkor hoppanálhatunk, egészen a tetthelyre.
Nézzek körül, amíg Ő beszélget? Komolyan? Hát jó, nekem mindegy, így végül szó nélkül hagyom magára, majd előveszem a pálcám, hogy néhány bűbáj segítségével nyomokra találhassak. A drága villa egyébként számomra nem lenyűgöző, se nem impozáns, világ életemben ilyenekbe jártunk, és a Castillo család se él kisebben.

Természetesen én se csak a főbejáratot nézem meg, hanem körbejárom az épületet, majd jó húsz perccel később térek csak vissza Tyhoz. Ha beszélget, akkor finoman jelzek neki, hogy jöjjön félre, ki tudja, hogy kivel dumál jelenleg, ez maradjon kettőnk között.
- Valaki hátul betörte az épület falát és azon át hatolt be, a védelmet is megsemmisítve egy kétszer két méteres résen. Miután pedig végzett, távozott, a falat visszaépítette, de a védelmet nem sikerült nyom nélkül. - mondom el neki, amit láttam, de nem mentem be, hanem tettem, amit kért, viszont hiányoznak az információk.
- Mi történt itt pontosan? - mert erről eddig még nem mesélt. Találtak bent egy hullát? Vagy többet? És milyen állapotban? Ideje lenne bemenni nem? De nem mondom most neki, még a végén megint türelmetlennek fog tartani.
- Szerintem a tettes ismerte ezt a helyet és a kúria védelmi rendszerét, mert ahol behatolt, ott gyengébb volt a varázslat. - teszem még hozzá, mert ezen is agyaltam idefelé jövet, de persze könnyen lehet, hogy tévedek.

Elképzelni se tudom, hogy Ty miért döntött úgy, hogy egy ilyen kávézóba hoz. Mégis mit gondolhatott? Komolyan azt hitte, hogy jól fogom majd érezni magam odabent és arcomon mosollyal vidáman cseverészek majd vele? Mert ha igen, akkor nagyot tévedett. Lazán magára hagyom, felőlem akár be is sértődhet rajta, hidegen hagy. Hihetetlen, hogy pont Ő hozzá osztottak be, vajon ha Holdennel beszélek majd erről, hisztinek fogja venni vagy megért és áthelyez egy normálisabb aurorhoz? Miközben ezen gondolkodom a nyomozó is kiér hozzám, de a kávét egyelőre nem fogadom el. Megvagyok nélküle, ahogy azt már korábban is mondtam, Ő ragaszkodott ennyire ehhez. Miért akar az idegeimen táncolni? Normálisan is kijöhetnénk, csak... ne viselkedjen szélsőségesen, ennyi a titka.
- Nem szó szerint értettem, de mindegy is. - forgatok némileg szemet, majd ami a rosszfiúkat illeti, kár kioktatnia. Nem érzem magam kezdőnek, hiába most végeztem még csak el az alap képzést.
- Ötletem sincs, de nyugodtan átpasszolhatsz másnak. - jegyzem meg cseppet se kedvesen. Kétlem, hogy Ő élvezné az én társaságom, de jól van, elveszem a kávét, örüljön csak. Viszont elég fura az íze, akarom én tudni, hogy mi van benne? Jahm, akarom...
- Pff, remek... Nekem egy normális kávé is megfelelt volna. - sóhajtok, de igyekszem nem túl pofátlan lenni, ezért iszom még belőle.
- Mit mond az a mondás? - erre még tud felelni, amíg kávézunk, de aztán irány a helyszín. Végre! Szeretnék már dolgozni és felőlem tesztelgethet is, de akkor az aurori tudásomat tesztelje, ne pedig az ízlésemet. Egyébként nem vagyok én rasszista, hát az se zavar példának okáért, hogy Ő ázsiai, de azért ami sok, az sok. Azon a helyen szerintem egy darabig nem fogom tudni túltenni magam.

A helyet kivülről rendesen átnézem, nem kapkodok, így eltelik jó húsz perc is, mire visszatérek Tyhoz, amikor pedig csatlakozik hozzám, elmondom neki, hogy mire jutottam. Érdekel, hogy jól láttam-e a dolgokat, ahogy az is, hogy Ő mit fűz majd ehhez az egészhez, na meg hogy vajon mi történhetett itt.
- Egy ember műve volt az új bejárat létrehozása, tehát ott még csak Ő varázsolt, de hogy hányan mentek be, azt nem tudom. - a lábnyomokat is eltűntették, így nem tudnám ezt jelenleg megmondani, de ezek szerint többekről van szó.
- És mi volt az indíték? Tudjuk? - én is elhúzom némileg a számat, mert egy egész család kiírtása... El kell kapnunk a tettest vagy a tetteseket!
- Szerintem segítették. - felelek, majd rábólintok a további feladatra.
- Akkor bemegyek. Te nem jössz? - vagy térjek vissza hozzá? A döntése fényében indulok el befelé, ahol az étkezőben nem kevés vérnyom látható. A holttesteket már elszállították, de látszik, hogy küzdöttek az életükért, bár valószínűleg hiába. Meglepték őket, méghozzá egy lakoma alatt. Előveszem a pálcámat, majd azzal igyekszem jobban felmérni a helyet, de ha Ty kérdezne, akkor figyelek rá és igyekszem helyesen válaszolni.

Már meg se lep az, hogy nem érti az angolok szófordulatait, hogy nem mindent kell esetleg szó szerint érteni. Arra pedig, hogy mi nem vagyunk kifejezetten szórakoztatóak felciccenek, majd némileg szemet forgatok.
- Na ki beszél... - ebben nagyon nem értünk egyet. Inkább Ő az, aki számomra egy kicsit se humoros. Egy koreai számára bizonyára az lenne, talán egy ázsiai imádta volna azt a helyet, ahova engem vitt, de én nem. Majd idővel, ha hajlandó lesz megismerni rájön, hogy milyen vagyok valójában. Másabb, mint a többség, és sok elfojtás is van bennem, mert meg kell felelnem a Castillo név elvárásainak, így nem viselkedhetek akárhogy. Bár olykor lázadok, a belém nevelt normák erősen érződnek.
Abban viszont határozottan egyetértünk, hogy nem vagyunk éppen jó partnerei egymásnak. Nehéz lesz együtt dolgoznunk, de Ty tehet érte, hogy ezt a problémát megelőzzük. Egyszerűen csak adjon le másnak, hátha kap egy hozzá jobban passzoló tanítványt. Én is értékelnék egy Holden típusú mentort, bár tény, nekem Ő kéne, mert Őt tartom a legjobbnak. Talán elfogult vagyok, és bár kezdetben az agyamra ment a parancsnok is, mára példaképpé nőtte ki magát.
A kávét azért elfogadom végül, ha már hozott nekem is, bár elég fura az íze, de iszok belőle, lássa csak, hogy nem vagyok én mindig feltétlen bunkó, sőt, még a mondása után is érdeklődöm. Nem azért, mert annyira érdekelne, de... talán próbálkozom nyitni felé? A magam módján, mégha az idegeimre megy, akkor is. A válasz viszont meglep, el is csendesedek, nem kap most megjegyzést tőlem, inkább csak a gondolataimba merülök.
- Lehet benne valami... - mondom némi idő után, de hogy az én esetemben mi lenne a cukor? Miért érdekli egyáltalán?
- Kétlem lenne... Az élet úgy szar, ahogy van. - azt hittem, hogy ez változott, de az élet folyamatosan beint nekem és tesz róla, hogy véletlenül se lehessek boldog. Szépen lassan mindent elvesz tőlem, még azt is, amit adott. Elhiteti, hogy még én nekem is jár a boldogság, aztán huss... immáron nem maradt semmim. Nem meglepő, hogy szúrós vagyok, mint egy kaktusz. Talán némi depresszió is megkörnyékezett, a sötét, borongós fellegeket még magam is látom lelki szemeim előtt a fejem fölött. Lehet, hogy még újdonsült mentorom is kiszúrja...

A helyszín jobban az én terepem, mert nehezen beszélek magamról és az érzéseimről, egy idegennek pedig nem is szándékozok így tenni. Jó másra összpontosítani, így felmérem a terepet, majd megkeresve Tyt félrehívom, hogy elmondhassam neki az észrevételeimet. Lehet, hogy nem helyesek, de minden tőlem telhetőt megtettem, hogy jól teljesítsek.
- Az indítékot se tudom, hogy miért akarták lemészárolni a családot... Egyébként, lehetett akár csak egy ember is, főleg, ha előtte megmérgezte vagy elaltatta a családtagokat, ha ügyesen hatolt be az épületbe, ha észre se vették... De ha nem így volt, lehettek többen, nem tudom, mert nem ismerem a részleteket. - azok nélkül pedig nem kicsit nehéz ám a nyomozás. Felesleges találgatás minden tőlem.
- Ha nem vittek el semmit, akkor tényleg nem a vagyon. - a személyes indítékra viszont biccentek. Igen, így meglenne a megfelelő nyom, mert tuti, hogy nem csak úgy kinézték magukat ezt a családot, indíték mindig van, még az őrült elmék mélyén is.
- Valaki olyan, aki tudta, hogy többen itthon lesznek, akit ismertek a családtagok, akiben megbíztak és akinek mégis volt indítéka elárulni őket. - hümmögök, majd végül bólintok arra, hogy odabent is körbe kellene néznem. Ki tudja, ott találhatok más nyomot is, amit eddig még nem vettem észre. De hogy szeretném-e, ha jönne?
- A mentorom vagy, szóval... gondolom kéne, hogy figyelj közben, nem? Amúgy nem zavarna. - már miért zavarna? Beérve azért Ty felé nézek, hogyha esetleg segítene vagy rávezetne bármire, akkor most nyitva vannak a füleim és a szemeim is. Nem is szívózom vele egy percig se, hanem érezhetően most először igazán elfogadom azt, hogy Ő a felettesem, akitől tanulhatok. Igyekszem felmérni a helyszínt is, de... nem, egyszerűen nem áll össze, mégse akarom ezt rögtön elárulni.
- A te számodra is rejtély az eset vagy tudod a pontos történetet? - nézek végül fel rá némi idő után. Meg van oldva a nyomozás vagy még nincs? Mert ha utóbbi, akkor legalább tudom, hogy Tőlem se várnak éppen csodát. Ha viszont egyértelműnek kellene lennie mindennek, akkor az... az gáz.

Ez a kávés hasonlat talán az első, ami úgy igazán elgondolkodtat Ty szavai kapcsán és sajnos rávilágít arra is, hogy az életem szar, ahogy van. Nem látom már benne a jó dolgokat, talán már csak ez az egy maradt nekem, az aurorság és a cél, hogy egyszer Holden alá, a kommandóba kerülhessek. Az élet adott, majd beintett és mindent elvett és ez így a legszarabb, hogy megtapasztalhattam, hogy egy rövid időre érezhettem a jót, rájöttem arra, hogy én is lehetnék boldog…
- Jah… - csak ennyit morgok némileg a nem létező bajszam alá, de ebben az egyetlen, rövid szóban nincs semmi remény arra, hogy így lenne. Minek reménykednék? Az az egyik legborzasztóbb dolog a világon, mert elhiteti az emberrel, hogy minden jobbá fordulhat. A francokat. Jobb is lesz inkább a munkára koncentrálnom, túlságosan depresszív a hangulatom.

A helyszínen már teszem a dolgom, már nem húzom a számat, így meglepően szófogadóan cselekszem, Tynak most nem lehet oka panaszra. Amikor viszont visszakérdez az “egyre”, finoman megrántom a vállaimat.
- Tudjukki is sok mindent vitt véghez egyedül. - ezt csak úgy mondom. Nem célzok én arra, hogy egy erős mágus felemelkedéséről lenne szó egy ilyen mészárlás kapcsán, de a Nagyúr is tett hasonlót a múltban. Rég nem jutott már eszembe, nem is értem, hogy most mégis hogyan. Viszont a történtek részleteiről még sok mindent nem tudok, sok az üres, fekete folt, így akár lehettek persze többen is. A rövid dicséretre nem reagálok, mert túl sok a feltételezésem, de teljes képet egyedül nem tudok ennyiből alkotni és helyszínelő se vagyok. De persze, nem árt beletanulni.
- Pontosan kik voltak az áldozatok? Mivel foglalkoztak? Tudunk az ellenségeikről? - mert ezek olyan információk, amiket kideríthettek már korábban és Ty igazán elmondhatná, segítve ezzel egy kicsit nekem. Ideje viszont bemennem, ott is körbenéznem, bár furcsálom, hogy kérdéses egyáltalán az, hogy velem tartson. Nem volt még közvetlen mentorom, így nem tudom, hogy mi ennek a módja, de gondolom nem ártana velem tartania, megfigyelnie, hogy dolgozom és jelezni, ha esetleg valamit szerinte rosszul csinálok.
- Hogy mit igényelek? - pillantok felé kérdőn. Kicsit összezavar…
- Gyere… - mondom ki, mert talán ezt várja tőlem? Nyomozó és bár fura fazon, gondolom okkal bíztak rá valakit, aki most végzett az akadémián, hogy tanítsa, tehát… valamennyi bizalmat csak kell szavaznom neki.
A házba beérve látom, hogy nem mi vagyunk itt egyedül, tehát ez egy olyan helyszín, melyet többen jó kezdetnek tartanak a tanítványuknak. Megindulnék én is, de a vállamra kerülő kéz megakadályoz bennem, így rápillantok a férfira, végül biccentek és követem felfelé a lépcsőn, egészen be a könyvtárba. Miért jövünk ide?
- Hallgatlak! - tényleg érdekelne. Az ajtóhoz érve viszont látom a zárnál a fagyás nyomokat, amire halkan hümmögök. Ez lehetett egy pálcából kilőtt elemi varázslat, vagy akár valaki, aki ért az elemek manipulálásához.
- Biztos, hogy semmi se tűnt el? Csak gyilkosság lenne? - mert ez egy könyvtár, hullát pedig nem látok.Persze lehetett és elvitték, de a nyomát meg kellett volna jelölniük. Mit akartak a könyvtárban.
- Lehetséges, hogy kerestek valamit. Egy ritka könyvet? - mert ez nem kis könyvtár és a miénkben is vannak otthon olyanok, amelyeket nem szívesen adnánk ki bárkinek. Beljebb lépkedek, körbefordulok, majd pálcámat elővéve varázsolok, hogy megjelenjenek az esetleges lábnyomok és ujjlenyomatok, már ha nem tüntették el ezeket is. Bár úgy sejtem, hogy megtették, óvatosak voltak.

A helyszín átnézése után vannak bizonyos észrevételeim, de kérdésem még több. Tudjukki említésére viszont egészen más reakcióra számítottam, nem csak egy “ehh”-re és némi fejrázásra. Ez a Taeyong egyre furább fazon…
- Természetesen… Az egyik összejövetelükön is ott voltam. - különös, hogy erről Ő nem tud. Kis csapatként vonultunk be Holden vezetésével és apám révén én Castilloként könnyedén be tudtam olvadni az ott lévők közé, majd beengedni a kommandó tagjait. Lorit mentünk kiszabadítani, de túl sok áldozatot követelt az az esemény. Devont is akkor veszítettük el és én is majdnem otthagytam a fogamat. A parancsnok átka örök nyomot hagyott a testemen, most is látszik nyakam bal oldalán, vállamon és mellkasomon is. Ha Cas akkor nem jön be értem a kórházba és visz haza, akkor nem is tudom, hogy mi lett volna velem. A szüleimet nem érdekeltem, Ő viszont gondoskodott rólam, mégis… mégis a távozás mellett döntött. Még mindig nem értem az okát, vagyis… de… értem. Én voltam az oka, nem volt képes tovább a közelemben maradni. Én mindent elszúrok, minden széthullik körülöttem, de most vissza kell térnem a jelenbe, most nem szabad hibáznom.
- Az aktámban benne van. - köszörülöm meg a torkom, zárom rövidre. Ne értse félre, nem másért voltam az MiM-esek között, bár apám meggyőződésem, hogy a tagjuk, mégse sikerült még mindig bizonyítékot szereznem ezzel kapcsolatban, ezért sincs még az Azkabanban. A nyomozó elgondolkodását viszont nem érzékelem, pont azért nem, mert én magam is a saját gondolataim rabságába kerültem egy időre. Menjünk inkább be.
- De ha… ha ennyi mindent tudsz, miért nem közlöd a nyomozókkal, hogy hibás a jelentés? - állok meg egy pillanatra a könyvtár előtt, még mielőtt bemennénk és nem kicsit meglepetten nézek Ty felé.
- Biztos vagy ebben? - amit most nekem mondott, abban.
- Honnan szeded a mugli fegyverekhez való szakértelmüket? Talán találtál golyó nyomokat is? - vagy valami mást? Belépve körbe is nézek, majd igyekszem felfedni az ujjlenyomatokat vagy akármilyen más nyomot, amit találhatok. Némi idő után viszont mégis Tyra nézek, majd felé indulva fürkészem a kis csészéket a mellette lévő asztalnál. Utalgatna? Tesztelgetne? Számítottam végülis ilyesmire.
- Jól van. - leeresztem a pálcám, majd elkezdem átnézni a helyet. A csészéket és a kannát is megnézem, majd a mögötte lévő ablakot, a falakat és jó negyed óra is eltelik, mire az asztalokat tanulmányozom és… és mintha az egyik asztalnak egy része sötétebb lenne, mint a körülötte lévő terület és ahogy tapogatom és leguggolva nézegetem…
- Innen hiányzik valami! - szólalok fel nagy lelkesen. Igen, egészen biztos, hogy itt volt valami. Ty ezek szerint tudta, tehát a helyszínelők is már kiderítették, csak kíváncsi volt arra, hogy vajon én is megtalálom-e.
- Tudjuk, hogy mi? - kérdezgetem tovább, egészen izgatott lettem.