Még egyszer, utoljára, megnézem magamat a tükörben, és konstatálom, hogy Stace megint egész jó munkát végzett. Nem tudom, hogy csinálja, de a sminkem egyszerre dögös és visszafogott. A hajamat ezúttal szabadon hagyom, hadd omoljanak a vörös, göndör tincsek Merlin-adta egyszerűségükben a vállaimra. Legalább nem vonják el nagyon a figyelmet a ruhámról. Amit amúgy szintén Staceytől kaptam kölcsön. Nekem sajnos ilyen kincsek nem lapulnak a ruhatáramban. Eddig sosem éreztem, hogy szükségem lenne rájuk. De a téli szünetben előfordulhat, hogy elrángatom majd anyát vásárolni. Vagy Jamest. Csak mert tudom, hogy utálná, de valószínűleg így is megtenné értem, meg azért, hogy együtt tölthessünk egy kis időt kettesben is az ünnepek alatt. Az a nagy mamlasz szeret úgy csinálni, mintha a kviddicsen kívül az ég világon semmi más nem érdekelné, de ez így nem igaz, én tudom jól.
- Oké, köszi még egyszer mindent, csajszi - ölelem meg a barátnőmet hálából. - Most már tényleg rohanok, de később találkozunk. - Ő még nem készült el, meg amúgy is az a terv, hogy majd a buliban összefutunk, mert engem, ha minden igaz, Caelum már vár. Valahol odakint a Griffendél klubhelyisége, és a Kövér Dáma előtt, ha minden igaz. Mert úgy beszéltük meg, hogy együtt megyünk, párhoz méltóan, a mai kviddics meccs eredményétől függetlenül. Amúgy sajnálom őt egy picit. Mármint félreértés ne essék, baromira büszke vagyok, hogy mi nyertük a meccset, és lealáztuk a nagyképű északiakat. Főleg azok után, hogy Munterné majdnem eltörte a karomat, meg kis híján lesodort a seprűmről. De Flintnek ez azért most szívás lehet, a durmstrangos csapattársai biztos jól ki voltak akadva, hogy a griffendéles kislányok elverték őket. Kicsit tartok is tőle, hogy milyen lehet náluk a hangulat.
- Szia! - lépek elé, amint kimászok a festményből, és azonnal nyomok is egy csókot a szájára. Csak mikor elhúzódom tőle, akkor kapcsolok, hogy egyébként most az ég világon senki nincs rajtunk kívül a folyosón, és semmi szükség nem lett volna erre a szerepjátékra. - Öhm... bocsi... A megszokás, azt hiszem. - Már csak az a kérdés, mi is az, amit így megszoktam? Hogy meg kell játszani magunkat? Esetleg a közelségét? A csókjait? Gondolatban megrázom a fejemet.
- A háztársaid nagyon dühösek? Vagy megbékéltek már valamennyire? Remélem, senki nem készül Cruciatus-átokkal köszönteni engem, amikor megérkezünk - húzom el picit a számat, és egy kicsit a szemeim is kikerekednek a gondolattól.
Caelum && Lily
Caelum Flint varázslatosnak találta
"You can't always be strong but you can always be brave."
Nem volt túl fényes a hangulat a meccset követően, hiszen mindenki rettenetesen zokon vette, hogy a Griffendél nyert egy marék kislánnyal. Volt minden... csapkodás, üvöltözés, egymás hibáztatása még seprű dobálás is, mintha az változtatna a helyzeten, de én leginkább csak szabadulni akartam, hogy ne menjen fel teljesen az én agyamban is a pumpa. Én nem játszottam most, mégis valahol mélyen legbelül szinte sértésként éltem meg a Mardekár vereségét miközben az is rettenetesen bosszantott, hogy Lilynek sikerült eléggé bent játszania a sűrűjében és csak csodával határos módon jött le a pályáról törött csontok nélkül. Hosszasan állok a zuhany alatt, ami eleinte jó ötletnek tűnt, de minél tovább áztam a víz alatt annál bosszúsabb gondolatok kerítettek a hatalmukba tekintve, hogy nem egy ember jegyezte meg, hogy futhatok a barátnőmhöz megsimogatni a győzelemért. Valahogy éreztem, hogy nem ez a legmegfelelőbb alkalom arra, hogy elrendezzem ezeket a megnyilvánulásokat, hiszen hiába vagyok jó erőben szerintem elég sokan akarták volna levezetni rajtam a feszültségüket ha jelenetet rendezek. Pedig szívesen megtettem volna. Miközben öltözök többször is megfordul a fejemben, hogy talán nem a legjobb ötlet megjelennünk ezen a bulin, hiszen a kicsinyes bosszú lehetősége kicsit sem elhanyagolható a pályán kívül. Lilytől azonban nem akartam elvenni az ünneplés lehetőségét, így inkább csak igyekeztem lelkileg felkészíteni magamat minden lehetőségre miközben a Griffendél klubhelységének bejárata felé sétálok zsebre rakott kezekkel. Talán korán érkezem.. talán pont időben.. nem tudom, de miközben várok fel le sétálgatok a folyosó két fala között állkapcsom izmait feszegetve. Csak akkor állok meg egyhelyben amikor hallom, hogy nyílik a festmény és Lily vékony alakja megjelenik. Halvány mosoly jelenik meg az arcomon miközben észre sem veszem, hogy szinte egyből leeresztenek a vállaim a totális befeszülésből. Ösztönösen viszonzom a rövid csókot lejjebb hajolva és nekem fel sem tűnne, hogy ez momentán teljesen felesleges gesztus, hiszen csak mi ketten vagyunk, de ő felhívja rá a figyelmemet. -Ne kérj bocsánatot..-rázom meg a fejem miközben a derekára csúszik a kezem és visszahúzom magamhoz, hogy adjak a homlokára egy csókot. -Jól nézel ki, Potter.-jelenik meg egy pofátlan vigyor a képemen miközben átkarolom a vállát és elindulunk a buli helyszíne felé. -Nem akarok hazudni neked van baj... vagy legalábbis akkor még volt amikor leléptem a megbeszélés után..-bólintok egy grimasszal az arcomon. Nem tudom, hogy azóta sikerült-e lehiggadnia mindenkinek vagy csak jobban felspanolták magukat a történteken... -Ha jót akarnak maguknak akkor nem próbálják meg.. egyébként meg szerintem ne ilyen nyílt húzással számolj.. ha valamivel készülnek az sokkal alattomosabb lesz.. de merem remélni, hogy némi biztonságot ad neked a nevem velük szemben..-pillantok rá, bár kételkedem benne, hogy ennyi visszatartaná őket ha valóban forralnak valamit. -Egyébként gratulálok.. kihordtam néhány szívrohamot lábon amíg pályán voltál, de jól játszottál..-bólintok elismerően majd közelebb húzva adok egy puszit az arcára miközben sétálunk... akár látják mások akár nem.
Ismét sikerül már az első fél percben zavarba hoznom magamat annyira, hogy nem is regisztrálom magamban azonnal a tényt, Caelum valójában épp olyan automatikusan viszonozza a csókomat, ahogy az tőlem jön. De aztán közelebb von magához, és egy puszit nyom a homlokomra, én pedig önkéntelenül is elmosolyodom. Néhány héttel ezelőtt ez még teljesen elképzelhetetlen volt, hogy ilyen természetesen mozogjunk és viselkedjünk egymás mellett, de mostanra annyira könnyen jön. Talán túl könnyen is. Számomra legalábbis, de vajon ő is kezd így érezni? Picit ijesztő a gondolat, hogy esetleg többet kezdek belegondolni ebbe az egészbe, mint kellene. Ezeket a gondolatokat azonban rögtön félreteszem, amint a külsőmet dicséri. - Köszi, Flint. Te sem panaszkodhatsz – pillantok végig rajta. Mi tagadás, tényleg elég dögös. Bár ez nem újdonság.
Vártam ezt a bulit, nem csak azért, mert megint egy jó alkalom, amikor együtt mutatkozhatunk, hanem mert tudtam, akárhogyan is végződik a mai mérkőzés, mindenképpen ránk fér majd egy kis szórakozás. De most azért izgulok kicsit, hogy nem a legjobb ötlet a vereséget szenvedett Mardekár tagjaival együtt lógni.
- Uhh, el tudom képzelni, hogy Lestrange milyen ideges lehet... - nyílnak kicsit nagyobbra a szemeim. Őt és Regut kicsit sajnálom a mai vereség miatt. Az utóbbi időben mindkettő egész normális és jófej, főleg a DS edzéseken, meg ugye összehasonlítva az északi vendégeinkkel. Nem lehet kellemes most nekik megélni ezt a vereséget. Meg persze Caelumnak sem, de ő legalább nem volt a pályán, őt senki nem okolhatja azért, ami történt. A csapatkapitányon viszont most nagy lehet a nyomás, meg a fogón is, akit Shivvy a tapasztalatlansága ellenére villámgyorsan megelőzött. De hát a kviddics ilyen. Legalább nem jutott idő senkinek komolyabban lesérülni, nem igaz? Hát reméljük, nem ezen a bulin fogjuk ezt korrigálni.
- Szeretsz rá emlékeztetni, milyen mázlista vagyok, hogy a “barátnőd” lehetek, ugye? - Kicsit megnyomom a szót, miközben elvigyorodom. Igazából nem kötekedésnek szánom, csak próbálom terelni a figyelmem, ezzel is oldani magamban a feszültséget és aggódást. Amúgy is feleslegesen idegesítem magamat, nem? Nem fog történni semmi rossz. Ezt valójában könnyebb volna elhinni, ha nem a Mardekárról lenne szó, és nem a köztudottan náci nézeteket valló, mindenre elszánt Munter házaspárról, meg a követőikről. Abban viszont Flintnek igaza van, hogy az ő módszereik elég kifinomultak, úgyhogy nyílt támadásra nem valószínű, hogy számítanom kell. De sajnos ez most nem nyugtat meg túlzottan.
- Azt akarod mondani, hogy miattam izgultál? - vonom fel a szemöldökeimet egy halvány mosollyal, de valójában kevésbé vagyok meglepett, mint inkább kíváncsi. Megérkezünk közben a titkos folyosóra, ami a buli helyszínéhez visz, én pedig összefűzöm az ujjainkat, mielőtt besétálnánk a terembe. Belépve azonban megtorpanok kicsit, mert egyszerre érzem, és látom is, ahogy szinte minden szempár ránk szegeződik. Páran összesúgnak, vagy cinkos pillantásokat váltanak. Miért van itt ennyi mardekáros? Meg is szorítom kicsit Caelum ujjait, de végül egy mély levegővétellel bátorságot gyűjtök, és beljebb indulok.
- Szevasz, Flint! … Potter - üdvözöl az elénk lépő Avery mindkettőnket, engem egy kicsit habozva, de már ez is valami. Legalább köszön, és nem rögtön egy rontással fogad. Én csak biccentek, mert még mindig kicsit izgulok, és nehezen találom a hangomat. - Vajsört? Selwyn állja a partit ma este - néz el a vállam felett vigyorogva az említett felé, majd az egyik asztalról elemelve a kezünkbe nyom egy-egy vajsörös üveget. Ez a buli így eddig annyira nem is vészes szerintem.
Caelum && Lily
Caelum Flint varázslatosnak találta
"You can't always be strong but you can always be brave."
Amikor először olvastam a próféciát el sem tudtam képzelni, hogy hogyan fogok Lily közelébe férkőzni. Mégis ő volt a legkézenfekvőbb választás, hiszen a testvéreivel még annyi esélyem sem lett volna talán még erőszakkal sem. Azt azonban álmomban sem gondoltam, hogy ekkora összhangra lelhettek ezzel az apró, vörös hajú, mosolygós lánnyal, aki minden igyekezetem és óvintézkedésem ellenére úgy vesz le a lábamról, hogy szégyen belegondolni. Ez nem volt tervben. Őszintén konkrét tervem sem volt, csak próbálkozni akartam amíg valahogy el nem érem azt amit akarok. Igyekszem nem megfeledkezni arról, ami az eredeti célom, de ez napról napra csak nehezebbé válik, minél több időt töltök a közelében. Főleg így... hogy az ajkai olyan ösztönösen illeszkednek az enyémekhez, mintha csak ténylegesen járnánk, hiszen az egy dolog, hogy én milyen célokkal környékeztem őt meg, de az ő célja sem kifejezetten az volt, hogy ilyen szinten közel engedjen magához. Mégis valahogy érzem, hogy ő legalább annyira elgyengül az irányomba, mint ahogyan én is teszem felé. Ez segíthetne a helyzetemen... mégis valahogy lassan fűződik gerincem köré a bűntudat mocskos marka megszorongatva, hogy nem helyes az amire készülök. De mit tehetnék? Esedezzek a segítségéért hátha az életét kockáztatná az anyámért, miután bevallom neki, hogy miért is lenne szükségem rá? Hazudhatnék arról, hogy csak most találok rá a könyvre. Rávezetve, hogy ő jöjjön rá a tényre, hogy az ő vére kell. Mégis tartok attól, hogy úgy látna át rajtam akár egy tisztára sikált ablaküvegen. -Tudom. A külsőm miatt soha nem is teszem.-vigyorodok el önelégülten, amíg néhány másodpercre megfeledkezem róla, hogy mennyire forró lesz a talaj ma este a talpaim alatt miközben a "barátnőm" és a saját házam bosszúvágya között kell majd egyensúlyoznom. Lövésem sincs, hogy ezt hogyan fogom megoldani balhé nélkül. -Nem, kicsi, el sem tudod képzelni.-ingatom meg a fejemet miközben észre sem veszem, hogy nem a nevén szólítom, hanem valamilyen hirtelen, ösztönös felindulásból ráakasztottam egy egész kultúrált becenevet. Még szinte én is kaptam a pofámra pedig én nem is voltam pályán, annak ellenére, hogy tényleg igyekeztem csendben meghúzni magam amíg elül a vihar legkeményebb része. Azt mondjuk elismerem, hogy egy maréknyi kisnövésű félkezdőtől kifejezetten megalázó volt vereséget szenvedni. -Igen.. ez lett az új kedvenc hobbim..-nevetek egyet röviden mielőtt újra komolyabb kifejezés ül az arcomra. -De nem vicceltem, Lily. Ha baj van szeretném ha bátran használnád a nevem bárki ellen. Még megmagyaráznod sem kell utólag.. csak rámutatsz valakire és én intézem a többit.-ez pedig nem egy légbőlkapott ígéret. Sosem volt egyszerű az alaptermészetem és ugyan mostanság sokat változtam, de nem akarom a gyengeségnek még a jelét sem mutatni senkinek sem. Márpedig az, hogy következmények nélkül provokálhatják a lányt, aki tudomásuk szerint a barátnőm pozícióját tölti be több lenne mint sebezhetőség. Nem tudom, hogy más házakban ez hogy megy. De mi Mardekárosok még akkor is egymás torkát tapossuk és a késeinket élezzük egymás háta mögött, amikor relatív semmi problémánk nincs egymással. Most pedig nincs se erőm, se időm a hátam mögé is kacsintgatni folyamatosan miközben ennyi vasat tartok a tűzbe. Kérdésére nagyot nyelek. -Fogd be, Potter.-nevetek fel végül rövid gondolkozás után miközben a vállán pihenő karommal kicsit lejjebb nyomva behajtogatom a hasamhoz, miközben sétálunk, de figyelek rá, hogy még véletlenül se essen el, majd hagyom is visszaegyenesedni. Ez alól a kérdés alól csak agresszív szeretettel tudtam kivágni magam. A folyosóra érve a kezembe fogom a kezét, ő pedig összekulcsolja az ujjainkat. Nem lesz semmi baj.... remélem. Belépve a terembe látványosan megakasztjuk egy pillanatra az emberek figyelmét. Azt hittem már kezdik megszokni, hogy együtt látnak minket, így nem tudok másra gondolni csak arra, hogy korábbi reményeimnek, miszerint lehet egy jó esténk, búcsút is inthetek. Amikor megszorítja a kezemet kicsit határozottabb fogásba tartom meg az övét és beljebb indulunk. -Avery.-biccentek a fejemmel el sem eresztve Lily kezét még arra sem, hogy lepacsizzunk. -Kösz.-mosolyodok el végül miközben szabad kezembe fogom az üveget. -Majd koccanunk.-bólintok arrébb vezetve Lilyt egy üres pad felé ahova le is ülök magam mellé lerakva az üveget és az ölembe húzva Lily vékony testét ügyelve, hogy ruhája még véletlen sem csússzon feljebb nagyobb belátást biztosítva a kíváncsi szemeknek. Nem akarom jobban bepánikoltatni a vörös hajzuhatagot, így egyelőre nem említem neki, hogy mennyire rossz érzésem van. Inkább megpihentetem a kezeimet a dereka körül, ezzel magamhoz ölelve őt és már érzem, hogy a korábban legyűrt feszültségem rohamos tempóban tér vissza.
- Uff, egómanó – rejtem egy apró fintor mögé a vigyoromat az önelégült képét látva. Persze minden oka megvan rá, hogy a külsejével elégedett legyen, de akkor is egy pofátlan dög. És ennek ellenére is kedvelem. Egyre jobban. Ennek pedig meg kellene ijesztenie, kicsit meg is ijeszt, és nem mondom, hogy nem futott még végig az agyamon, hogy talán hagyni kéne az egész színjátékot, hogy lehet, ennyi is elég volt ahhoz, hogy hitelesek legyünk, és be kéne fejezni, mielőtt rossz vége lenne. Csak közben meg nem szeretném befejezni. A téli szünetig beszéltük meg... Nem volna fair, ha előbb lefújnám, nem igaz? Hisz ez a kamu kapcsolat Caelumnek is kapóra jön, azt mondta, segít hogy a tanulmányaira koncentráljon, így ez nem csak rólam szól. Bár igazából csak a kifogást, a kapaszkodót keresem, amivel megmagyarázhatom magamnak, miért kellene folytatni. Mert könnyebb, mint elismerni, hogy jól érzem magam vele.
Azt hiszem, mondani akartam még valamit, talán hozzáfűzni a mai kviddics meccsel kapcsolatban valamit, de akkor Caelum kicsinek becéz, és ezzel belém fojtja a szót, az agyam kikapcsol egy pillanatra, aztán csak mosolygok tök hülyén. Pedig ezt a megszólítást nem mindig, és nem mindenkitől venném jó néven, hisz gyakran megkapom, hogy pici vagyok, lassan az egész évfolyamom túlnő rajtam, csak nekem nem sikerül magasabbra nyúlnom. De tőle most igazából aranyosan csengett.
Mindenesetre vártam ezt a bulit, és örülök a mai győzelmünknek is, ehhez kétség se férjen, de közben valóban izgulok most egy picit, és pontosan tudjuk mindketten, hogy ez nem alaptalan. A Griffendél és a Mardekár házak között sosem volt rózsás a helyzet, túlságosan ellentétei vagyunk egymásnak, egy ilyen csúfos vereséggel végződő vereség pedig ezt könnyedén tovább mérgesítheti. Főleg most, hogy a zöldek között sok, mindenre elszánt durmstrangos cserediák is van. A Munter házaspár alapjáraton is veszélyesek, de olyan igazán alattomos módon, hisz sosem támadnak nyíltan senkire, de mégis képesek rettegésben tartani a fél sulit. Tehát minden okom megvan rá, hogy aggódjak, hogy ma este a bosszújuk engem is utolér majd. És ezzel láthatóan Flint is tisztában van.
- Griffendéles vagyok, Caelum – emlékeztetem őt csendesen. Nem ijesztenek meg könnyen. Vagyis igen, néha az is előfordul, csak éppen ez általában nem tart vissza. Viszont most mégis eltűnődöm kicsit Flint szavain. Azon, amit mond, és ahogyan mondja... Próbálom megérteni, megfejteni őt, a motivációját arra, hogy megvédjen. Próbálnék rájönni, hogy ez kiről is szól igazából? Hogy tényleg engem félt, vagy ez inkább az ő egójáról szól, a státuszáról, amit szeretne megtartani, annak ellenére, hogy egy félvér, griffendéles, ráadásul Potter lett a „barátnője”? A szám belsejét rágcsálom még gondolkodom, de aztán lassan bólintok. - Oké. - Fura érzés. Mármint... a mi házunkban ez normális. Gondolkodás nélkül megvédjük egymást. Meg nem az, hogy ez újdonság lenne számomra, hogy valaki vigyázni akar rám. A testvéreim és azok haverjai is folyton ezt csinálják. De neki egyáltalán nem volna muszáj ezt tennie. Hisz nem vagyunk igazából együtt, és... Valamiért ez másnak érződik, mint a tesóim esetében. Az, ahogyan Flint már nem először nyomatékosítja ezt, mintha tényleg fontos lenne neki, hogy senki ne köthessen belém. És ahogy kijelenti, hogy használhatom a nevét, és csak egy szavamba kerül, ő intézkedik. Mintha valóban bármelyik pillanatban készen állna erre. Ez egyszerűen nem olyasmi, ami egy Mardekárostól megszokott volna, szerintem. - Én tényleg nem szeretnék neked bajt okozni, de... Oké. Ígérem, ha bármi olyan történik, szólni fogok – fogadom meg neki, csak mert láthatóan ez tényleg fontos a számára.
Elmosolyodom a tudattól, hogy a mérkőzés ideje alatt is aggódott értem. Bár ezt így nem mondja ki, de nem is kell. Azt hiszem, jobb, hogy nem kellett egymás ellen játszanunk. Nem tudom, Lestrange miért hagyta őt ma a kispadon ülni, de szerintem egyszerűbb volt így. Ha tényleg aggódott értem, valószínűleg nem is tudott volna úgy terelni ellenem, ahogy a csapata elvárta volna. Mondjuk lehet, Denny pont ezért nem engedte a pályára? Mindenesetre fordított esetben szerintem én sem szívesen küldtem volna rá gurkókat. És ezek olyan felismerések, amelyeknek nem kellene örülnöm, ám valamiért mégis kellemes melegség jár át, és csak mosolygok magamban az egészen.
Kézen fogva, ujjainkat összefűzve érkezünk a buli helyszínéül szolgáló terembe, és megint kellemetlenül sok szempár szegeződik ránk rögtön, de azonnal oldódik egy kicsit bennem a feszültség, amikor Avery elénk lép, hogy fogadjon bennünket. Sosem kedveltem igazán a srácot, de most mégis hálás vagyok neki emiatt, és a felénk nyújtott italok miatt is, úgyhogy egy apró mosollyal biccentve át is veszem a sajátomat.
- Talán mégsem lesz baj... - jegyzem meg halkan, bizakodóan, ahogy Flinttel beljebb vonulunk egy pad felé. Kortyolok is egyet az üvegből, mielőtt lehúzna magával az ölébe, ahol már jóval rutinosabban helyezkedem el, mint korábban bármikor. Az üveget továbbra is megtartom a kezemben, de a másik karommal átölelem a nyakát. Azt hiszem, szeretem ezeket a pillanatokat. Amikor belesüllyedhetünk a szerepünkbe, és büntetlenül élvezhetem, ahogy átölel, szívhatom magamba az illatát, vagy hajolhatok az ajkaira. Bár az utóbbit most nem teszem... egyelőre... Helyette körülnézek a teremben, és iszom még egy keveset. - Nézd, már nem is figyelnek ránk – bökök fejemmel a társaság felé. Egyre többen táncolnak, iszogatnak, tényleg nincs már rajtunk annyi figyelem. Egy kisebb társaságot kivéve, akik néha-néha mintha folyton lopva erre pillantanának. Sóhajtok. Nem akarom, hogy ez megakadályozzon abban, hogy jól érezzük magunkat. - Táncolhatnánk mi is! Mmm... - kortyolok még egyet a vajsörből, mielőtt leraknám azt az övé mellé a padra, aztán felpattanok, és Caelum kezét fogva húzom magammal őt is. És ha velem tart, egészen hozzásimulva kezdek el lejteni a zenére, ahogy azt a közelben levő párok esetében is látom.
Caelum && Lily
Caelum Flint varázslatosnak találta
"You can't always be strong but you can always be brave."
Csak szórakozottan nevetek egyet az orrom alatt megingatva a fejemet az új becenevemet hallva. Az azonban, hogy nem mond nekem ebben a tényben ellent sok mindent elárul a véleményéről róla. Azt viszont nem kifejezetten értem, hogy ha esetleg elkezdett elgyengülni az irányomba, akkor mégis miért nem próbál fejvesztve menekülni a megállapodásunkból. Csökönyössége ugyan nekem kapóra jön, hiszen nem kell látványosan nagy harcot folytatnom azért, hogy ne akarjon kiszállni. Nem tudnám neki megmagyarázni, hogy hirtelen miért nekem lenne fontosabb a látszat fenntartása. Jó úton járok nála, hiszen ismételten sikerül zavarba hoznom, még akkor is ha ez most nem is volt szándékosan. Őszintén szólva kicsit megijeszt, hogy én is egyre természetesebben puhulok el az ő irányába. Ebből még lehet baj... hajajj de még mennyi. Valahogy okosabban kellene játszanom, de nem megy. Egyszerűen képtelen vagyok rá, ami probléma és ki kell találnom rá valami megoldást. El kell érnem, hogy belém szeressen, de közben én nem kellene, hogy az ő példáját kövessem. Bassza meg... A ma esti programmal valami extra kockázatot veszünk a nyakunkba. Persze ezzel jelezhetjük csak igazán a többiek felé, hogy ténylegesen együtt vagyunk, de őszintén szólva már most tudom, hogy nem lesz egyszerű dolgom, hogy megvédjem ahogy egyébként is tenném, ha a barátnőm lenne. -Fujj... tényleg? Nem is tudtam!-kapom le a válláról a kezemet és távolodok el tőle amikor kijelenti, hogy griffendéles. Még néhányszor le is söpröm a karomat, ami eddig a vállán pihent, hogy kicsit fokozzam a drámai hatást. -És ez fertőző?-kérdezem összeráncolva az orromat egy grimaszba majd amikor kiszórakoztam magamat visszatérek mellé és újra átkarolom a vállát. Több okom van arra, hogy mindenképpen éreztessem vele, hogy nem kell semmivel sem egyedül szembenéznie. Tényleg fontos a hírnevem fenntartása. Apám már szépen megalapozta itt az iskolában Flint nevet és kár lenne ezt veszni hagyni. A másik, hogy akármilyen kis bátorsággombócnak adja elő magát szinte süt róla, hogy vannak azért kételyei és bizonytalanságai. Azt pedig, hogy nekem is kezd ő az egyik gyengepontommá válni inkább nem is részletezném. Végül csak beadja a derekát, amire egy megkönnyebbült és elégedett mosoly a válaszom. -Azzal okozol nekem bajt, ha nem szólsz.-közelebb hajolok hozzá és egy nyomok egy puszit a feje tetejére a vörös loknik közé, amitől még az én fejem is megakad egy kicsit, hogy mennyire természetesen jött. Még szerencse, hogy a kviddics felé terelődik a téma, amivel ugyan meg tud egy kicsit még jobban szorongatni, de legalább visszabillent egy kicsit a normál üzemmódomba és újra tudok viselkedni a közelében. Jobb volt így, hogy ma nem játszottam. El tudom különíteni a magánéletet és a spotot, minden bizonnyal gondolkodás nélkül megküldtem volna őt a gurkóval, de ha nem találom el, akkor azért kaptam volna a pofámra, ha pedig eltalálom akkor meg megevett volna a bántudat. A kezét fogom amikor megérkezünk és ez nem tudom, hogy inkább megnyugtatás nekünk vagy jelzés a többieknek, hogy ne próbáljanak meg semmilyen szarságot. A fogadtatás vegyes. Sok a ránk szegeződő szempár, de közben Avery mégis kifejezetten normálisan viselkedik, ami már önmagában gyanús. -Úgy legyen.-csak remélni tudom, hogy az ő megérzése fog beigazolódni és nem pedig az enyém. Leülünk és már szépen húzom is az ölembe, hogy semmi más ne jusson az eszébe. Hamar meg is találja a helyét és más alkalmakkal ellentétben most én kezdek el befeszülni, csak éppen nem miatta. Rajta kívül pillanatnyilag minden más feszélyez, de ezt neki egyelőre nem mondom, mert benne van a pakliban, hogy most már tényleg csak túlaggódom a dolgot. -Ühümm..-hümmentek egyetértve és lassan azt érzem, hogy az én vállaim is lejjebb eresztenek a feszültségből. Nem lesz baj... Amikor feláll az ölemből hirtelen kapom rá a tekintetem. Szeretnék ellenkezni, hogy nem vagyok kifejezetten az a táncolós fajta, de gyakorlatilag esélyem sem nyílik erre, mert már a kezemnél fogva húz maga után. Nincs más választásom, mint követni őt az emberek közé. Ő sokkal ösztönösebben mozog nálam, de ahogy a teste az enyémhez simul lassan én is feloldódik. Néhány perc után már semmi mással nem tudok foglalkozni csakis vele, mert minden egyes gondolatomat uralja egyszerűen. Átölelem a derekánál és úgy húzom magamhoz közelebb és anélkül, hogy alaposabban megfontolnám csókolom meg őt. Nem vagyok vele olyan óvatos, mint korábban. Ez most sokkal természetesebben hat, hiszen pontosan azt váltja ki belőlem, mintha ténylegesen a barátnőm lenne... és mintha valóban jogom lenne az ajkait birtokolni.
- Héé! - nézek rá megjátszott felháborodottan, ahogy a kijelentésem nyomán elhúzódik és úgy csinál, mint aki undorodik tőlem, meg a griffendélesektől. Pofátlan dög. De azért jót nevetek rajta. - A-a, kétlem, hogy ezt el tudnád kapni, csak a legjobbak lehetnek griffesek – vigyorodom el én is kicsit szemtelenül. Aztán visszalép, és újra átkarol, én meg kelletlenül ismerem be magamnak, hogy ezt egyre jobban kezdem megszokni tőle. Sóhajtok is mellé egy kisebbet. Ebből még baj lesz. Viszont ma estére van épp elég dolog, ami miatt izgulhatok, így ezeket a gondolatokat muszáj egyelőre félretennem.
- Rendben, vettem... - És tényleg igyekszem teljes mértékben tudomásul venni, és alkalmazkodni ahhoz, hogy ő akar lenni a védelmezőm. A szívem mélyén nem akarok neki még több bonyodalmat okozni, épp elég, hogy belevontam a saját piszkos kis játékomba, de talán éppen emiatt illene figyelembe vennem azt, hogy mit szeretne, és hogy ez neki fontos. Ha ez kell ahhoz, hogy bebiztosítsa a pozícióját, vagy akármi, akkor ezt tiszteletben fogom tartani.
Megérkezünk a buliba, és a fogadtatás éppen olyan fura, mint amire számítottam, ugyanakkor Selwyn egész normálisan közelít hozzánk. Igyekszem nem paranoiásnak lenni, és mögöttes szándékot látni abban, hogy ilyen furán barátságos. Végül is tapasztaltam már többször is, hogy az ízig-vérig aranyvérű mardekárosok között is léteznek jófejek. Lehetséges, hogy őt is csak félreismertem korábban. Mindenesetre lassan azért sikerül feloldódnom, főleg ahogy a sok figyelem fokozatosan lekerül rólunk, én meg kényelembe helyezhetem magam Flinttel. Vagyis hát Flinten, az ölében, ami legalább már nem új terep. Viszont ha már itt vagyunk, akár tényleg érezhetnénk magunkat jól is. Iszok még egy-két kortyot a vajsörből, amit Selwyntől kaptam, aztán miután azt a padon hagyom, elrángatom magammal Caelumöt táncolni. Jók a zenék, jó a hangulat, szóval... miért is ücsörögnénk a sarokban félrevonulva, mint a számkivetettek? A zene ritmusára simulok a kamupasimhoz, akinek látszólag nincs ez ellen semmi kifogása. Ellenkezőleg. Karjai átölelik a derekamat, aztán olyan természetességgel csókol meg, mintha tényleg minden nap ezt csinálnánk. Az agyamnak csak egy pillanatba telik alkalmazkodni a helyzethez, továbblépni a meglepettségen, és már viszonozom is a csókját. Közben egyik kezemet megtámasztom a vállán, hogy kicsit feljebb tudjak emelkedni hozzá, a másik pedig a hajába túr a tarkóján. És ez az egész most valahogy olyan más, mint korábban bármikor. Eddig mintha óvatosabb, finomabb lett volna, épp úgy, mint a legelső alkalommal, amikor meg akarta tanítani nekem, hogyan is kell ezt csinálni. Ám most... mintha határozottabb lenne, mintha egy kicsivel többet követelne... és be kell vallanom, ez nagyon tetszik. Imádom azt is, ahogy a selymes sötét fürtjei az ujjaimat cirógatják, és ahogy magához ölel, hozzá simulhatok. Talán még egy kisebb, elégedett sóhaj is elhagyja az ajkaimat. Annyira jól csókol... De vajon én is? Vajon fejlődtem azóta, hogy ott ültünk a folyosón, és először tapasztotta ajkait az enyémekre?
Lassan húzódom el tőle, majd a következő pillanatban rám tör az érzés, hogy nem, ennyi nem volt elég, és lábujjhegyre emelkedve még egy puszit nyomok az ajkaira. Aztán egy kissé szégyenlős mosoly fut végig az arcomon. Ám ahogy újra megpróbálnám felvenni az aktuális dal ritmusát, hirtelen megszédülök. Caelum karjában kell megkapaszkodnom, hogy meg tudjam tartani az egyensúlyomat. - Upsz! Azt hiszem... kicsit furán érzem magam... - húzom el a számat. Tudtommal még sosem ittam alkoholt, nem tudom, milyen érzés, de lehetséges, hogy a mardekárosok azt is csempésznek olykor a vajsörbe? Tekintetem a padon hagyott üvegem felé vándorolna, de ahelyett Selwynen akad meg, aki egy csapat haverja között megint éppen bennünket néz.
- Ah Merlinre, mikor lett ez a srác ennyire helyes? - pillantok fel Caelumra Selwyn felé mutatva. - Hát nem gyönyörűek a szemei? És a mosolya? - Nem emlékszem, hogy korábban is ilyen elbűvölőnek találtam volna, de most egyszerűen elolvadok tőle. Istenem!
Selwyn váratlanul a kézfejével figyelmeztetőleg odacsap egyik-másik haverjára, hogy rá figyeljenek, aztán felém int a fejével, és mind elkezdenek rajtam nevetni. Vagyis... nem hallom miről beszélnek, de úgy érzem, én vagyok a téma. - Van rajtam valami furcsa? - kérdezem Flint felé fordulva. - Nem szeretném, hogy rosszat gondoljon rólam – biggyesztem le az ajkamat. - Én annyira szerelmes vagyok – jelentem ki ábrándos hangon. - Szinted ő is szeret? Odamehetnék hozzá beszélgetni egy kicsit... - morfondírozom hangosan, de akkor már épp a srác is megindul felénk. Útközben pedig magához veszi az elhagyott üvegemet is.
- Nem vagy szomjas, édes? Úgy látom, ezt elhagytad. - És mosolyogva felém nyújtja a vajsörömet, ahogy beér mellénk. Édesnek nevezett. Ó, drága Merlinem, lehet, hogy tényleg én is tetszem neki?
Caelum && Lily
"You can't always be strong but you can always be brave."
-PFFFFFF. Álmodozz csak, kicsi. Legjobbak maximum abban lehettek, hogy a Mardekárt követitek a sorban....-nevetek tovább miközben átkarolom a vállát újra. Nem ellenkezik és nem húzódik el, így ott is hagyom rajta amíg sétálunk. Kimondhatatlanul fos érzésem van ezzel a mai estével kapcsolatban, de legalább azt el tudtam érni, hogy Lily hajlandóságot mutat arra, hogy hozzám forduljon segítségért, ha a hétköznapokban nézeteltérése lenne... hát gyakorlatilag bárkivel, a korábbi tapasztalatok alapján. Hullámvasút szerűen tör rám a szorongás a terem falai között. Túl normális a fogadtatás , túl könnyen megy minden egyelőre és ez már önmagában kiborít. Lily viszont látványosan oldódik fel és engedi el magát mintha nem éppen egy sárkányverembe sétált volna be, mondjuk ennek kifejezetten örülök, hogy ilyen szinten biztonságban érzi magát mellettem. Vagy csak egyszerűen tényleg szarik a veszélyre, ami valahol egy kicsit lenyűgöző. Már minden probléma nélkül helyezkedik el az ölemben, viszont azt kell mondjam, hogy minél kevesebb problémát jelent ez az ő számára nekem annál több fejfájást okos egyre természetesebben hozzám simuló teste. Most csak azért nem kerülök emiatt bajba, mert muszáj vagyok megosztani a figyelmemet közte és a többiek között, akiknek a semlegességében kicsit sem tudok bízni. A tánc nem rossz ötlet. Legalább el tudjuk ütni az időt és Lily ténylegesen megünnepelheti a győzelmüket egy kis szórakozással. Úgysem tervezem túl hosszúra az estét, mert valószínűleg rövidesen meg fogok bolondulni a feszültségtől, amit a közeg, illetve ő maga okoznak nekem. A mérleg nyelve pedig elképesztően gyorsan billen át a figyelemmegosztásban az ő irányába. Ahogy mozogni kezdi el minden gondolatomat uralni. A kezeim köré fonódnak közelebb húzva őt magamhoz, hogy megcsókolhassam. Akármennyire is igyekszem uralkodni magam fölött a vállamra simuló keze nem sokat segít rajtam. Ahogy megpróbál feljebb emelkedni hogy jobban elérjen én lejjebb hajolok hozzá és határozottabban csókolom az ajkait, a kezeim is erősebben fonódnak köré a mellkasomhoz húzva teljesen vékony testét. Rohadt nagy bajban leszek... pontosabban vagyok. Ebben a pillanatban természetesen még nem is vagyok vele teljes mértékig tisztában azzal, hogy milyen komoly hatással is van rám, de amikor az ajkamra sóhajt az ég áldja meg.... ott szinte elveszítem minden megmaradt önuralmamat. Még szerencse, hogy ő húzódik el tőlem, mert én erre most egyszerűen képtelen lennék. Kissé elsötétült tekintettel nézek a szemeiben miközben újra lábujjhegyre áll és még egy puszit ad a számra. Ha ma nem fog az őrületbe kergetni, akkor soha.. Ahogy a karomba kapaszkodik hirtelen kicsit megbillenve határozottabban tartom meg a kezemet és a másik kezem a derekára fog, hogy segítsek neki megtalálni az egyensúlyát. Értetlenül pislogok rá és próbálom gyorsan beazonosítani, hogy mi lehet a baj. Követem a tekintetét és amint meglátom Selwyn bárgyú képét már sejtem, hogy mi lehet a dolog mögött. Visszakapom a szemeimet Lily-re aki már teljes delíriumban magyaráz nekem, én pedig már érzem is ahogyan kidagad az ér a halántékomon. -Na meg a nagy francokat mész te oda.-de a jelek szerint aligha elegendő visszatartanom a vörös hajzuhatagot azzal, hogy egy lépés után hátulról átölelem visszahúzva a hátát a mellkasomhoz, hiszen ha a hegy nem megy Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez. Selwyn másodpercek alatt befut a vajsörrel, amit tőle kapott Lily. Egy határozott mozdulattal verem ki az üveget a kezéből mire máris az emberek távolabb lépnek tőlünk. -Egy rohadt kis görcs vagy, Selwyn, holnap szétverem a képedet..-csak azért nem most mert nem merem elengedni Lilyt. Még a végén ő ütne amíg én elverem azt a rohadékot. -Egy mocsok kis görény vagy...-sziszegek a fogaim között miközben hátrébb húzom egy kicsit Lily-t hogy távolabb legyünk a sráctól, bár tudom, hogy ezt ő most nem kifejezetten fogja majd díjazni.
- Hát nem tudom, most ki is álmodozik... - forgatom a szemeimet látványosan. Persze hogy melyikünk háza a jobb, arról órákig tudnánk vitatkozni. Vagy napokig, és úgysem tudnánk kiegyezni, bár szerintem ez nem okvetlenül rossz dolog, csak hűek vagyunk a házainkhoz, ennyi. Ettől még ugyanúgy élvezhetjük egymás társaságát, és élvezzük is, szerintem néha teljesen megfeledkezve arról is, hogy ez csak egy játék, nem igazi. Játék ez még egyáltalán? Az biztos, hogy igazinak tűnik, ahogy átkarol, én pedig hozzásimulok. Igazinak tűnik, ahogy beletörődöm, hogy meg akar védeni. Az sem érződik hamisnak, ahogy egymás oldalán, kézen fogva belépünk a buli helyszínéül szolgáló terembe, vagy ahogy helyet foglalok az ölében. És akkor már arról ne is beszéljünk, ahogy egymással táncolunk, ahogy magához von és megcsókol. Hogy őszinte legyek, konkrétan kicsit ijesztő, hogy mennyire valóságos mindez, de... még csak nem is rossz értelemben ijesztő. Illetve csak akkor, ha belegondolok, hogy ő esetleg nem ugyanígy érez, és hogy mindez hirtelen véget érhet majd a félév végén.
Igazából egész könnyű elhessegetni ezeket a gondolatokat is a fejemből, amikor a csókunk után kicsit elhúzódva az elsötétülő szemeibe pillantok. Még soha senki nem nézett így rám. Olyan érzés, mintha a gerincemben, a véremben, a hevesen dobogó szívemben egyszerre érezném, ahogy a pillantása rezgéseket kelt. A légzésem reszketőssé válik tőle, és önkéntelenül harapom be az alsó ajkam. Anélkül lépek közelebb egy újabb csókra, hogy igazán végiggondolnám, mit teszek, és amikor elhúzódom, szégyenlős, de őszinte mosoly ül az arcomon. Csakhogy közvetlenül ezután nagyon furcsán kezdem érezni magamat. Megszédülők, majd mintha fokozatosan valami különös köd ereszkedne le rám, mégis egész könnyűnek érzem magam tőle. Aztán megpillantom Selwynt, és mintha hirtelen az egész világom kifordulna magából. Vagy mintha egy kisebb rántást éreznék a köldökömnél az irányába, és úgy kezd vonzani magához, mint virág a méheket. De nagyon úgy tűnik, hogy ez kölcsönös, mert ő is elindul felém, én pedig álmodozó mosolyt villantok rá, ahogy elénk lép.
- Köszi – nyúlnék bárgyú mosollyal az italom felé, amit volt kedves utánam hozni, ám mielőtt az ujjaim az üveget érintenék, Caelum kiveri azt a kezéből, és nagy robajjal törik össze a padlón. Többen félreugranak a szilánkok és a felcsapódó vajsör útjából, és még többen felénk fordulnak, bár én ebből igazából nem sokat érzékelek, a figyelmem túlságosan is Selwynre szegeződik.
- Hé! Ez nem volt szép! - szólok rá Flintre, majd a másik srác felé pislogok sajnálkozva. - Bocsi. – Szerintem épp válaszolni készülne valamit, amikor Flint fenyegetőzni kezd, ezért ő már mintha tudomást sem venne rólam.
- Holnap? Hát ez baromi ijesztő, Flint. Mi az, talán nem mered elengedni a barátnőd kezét? - kérdezi Selwyn egy minden fogat kivillantó farkasvigyorral. Én meg hirtelen bepánikolok a gondolatra, hogy a srác azt hiszi foglalt vagyok ez a hülye kamu kapcsolat miatt.
- Jaj nem, mi igazából nem is... - lépnék közelebb hozzá, hogy megmagyarázzam, csakhogy nem jutok közelebb, épp ellenkezőleg, hisz Caelum épp a másik irányba vonszol. - Várj, hé, léci várj már, én még mondani akartam valamit Selwynnek, mert teljesen félreérti a helyzetet. Meg kell magyaráznom – és kapálóznék, hogy kiszabaduljak a kamubarátom karjai közül. - Amúgy is, miért vagy ilyen mérges rá? Ne bántsd, jó? Azt hittem, ti jóban vagytok... Nem mondanál inkább pár jó szót neki az érdekemben? Nincs barátnője, ugye? - szegezem neki a kérdéseket továbbra is vergődve. Selwyn egy ideig csak szórakozottan vigyorogva figyeli a távolodó alakunkat, aztán követve bennünket megint közelebb jön.
- Én úgy látom, Flint, hogy a csajod már nem igazán bír téged. Miért nem hagyod, hogy Potter azzal legyen, akivel igazából lenni szeretne? - vonogatja a szemöldökét felénk, aminek hatására ismét bágyadt mosoly kerül az arcomra; azt hiszem, még a folyamatos tiltakozásról is megfeledkezem pár pillanatra. És akkor hirtelen feltűnik, milyen sokan bámulnak már bennünket, és láthatóan jól szórakoznak, emiatt pedig kissé zavarodottan és szégyenlősen nézek körül.
Caelum && Lily
Caelum Flint varázslatosnak találta
"You can't always be strong but you can always be brave."
Elmosódott a határ a valóság és a színjáték között. Már rég nem csak azért érünk egymáshoz, mert épp a többiek figyelme rajtunk pihen és árulkodó jelek után kutatva remélik, hogy egyszerűen valamelyikünk leleplezi, hogy ez nem igazi, de már én magam sem tudom, hogy meddig tart ez az előadás és hol kezdődnek az én vágyaim, amiket már tagadni sem tudom. Úgy csókolom, mintha tényleg az enyém lenne, és valahol mélyen legbelül egy része már tényleg az is, hiszen simul készségesen és keresi a közelségem. Visszacsókol vagy éppen ő maga kezdeményezi, annak ellenére, hogy az elején mennyire meg volt szeppenve a tőlem. Borzasztóan igyekszem uralkodni az ösztöneimen és azon, hogy ezeken a csókokon túl még mit szeretnék tenni, hiszen ennek a megállapodásnak nem erről kellene szólni. Mégis egyre nagyobb kihívást jelent ez a számomra. Valami azonban megváltozik, a szemeiben, ahogy megszédül és már tudom, hogy valami nincs rendben és kivételesen nem én szúrtam el valamit... bár azt kívánom, hogy bárcsak így lett volna, hiszen az sokkal kisebb problémát jelentene, mint az, hogy valaki más áll a háttérben. Selwyn halálra van ítélve és ezt saját magának intézte el, hiszen bosszúból baszakodhatott volna bárki mással, de nem... ő engem akart büntetni azzal, hogy Lily-t veszi célba ezzel jó eséllyel megtépázva mindkettőnk jó hírét... mármint csak Lilyét.. nekem nincs ilyesmim, de azt hiszem rövidesen rontani fogok az egyébként sem legkellemesebb megítélésemen. Gondolkodás nélkül verem ki az üveget a srác kezéből, miközben Lilyt szorongatom bármennyire is nem akarja ő ezt most. Később meg fogja köszönni, ebben biztos vagyok, de fél kézzel nem tudom, hogyan verjem agyon a srácot, úgy, hogy közben valószínűleg még Lily is megpróbálna a védelmére kelni. Egyre több figyelmet kapunk a kibontakozó dráma hangzavarának illetve a szétpattanó szilánkoknak köszönhetően, ami talán nem is baj, hiszen ha ügyesen rendezem el ezt most, akkor többen ilyesmit nem mernek majd megpróbálni. Lily Selwynnek címzett bocsánatkérésére felszisszenek és erősebben szorítok a derekára, holott tudom, hogy mindez csak ennek a mocsadéknak a műve. -Ha most elengedem Lilyt te megdöglesz.-jelzem neki a fogamon keresztül átpréselve a szavaimat. Lily beszélni kezd én pedig máris ijedten indulok meg vele kifelé a teremből magam előtt terelve a lányt. Minél többet beszél én annál idegesebb leszek és hiába tudom, hogy most egy fél galleont se kellene rátennem egyetlen szóra sem nem tudom teljesen elnyomni a bennem hirtelen fellobbanó féltékenységet. Nem is válaszolok neki csak igyekszem gyorsan kivinni, ám mielőtt kijuthatnánk Selwyn berakja a kapukulcsot az agyamba. Ezt talán még megúszná, HA nem lépne ki valaki a sorok közül közvetlen előttünk. -Passzold!-vigyorog rám Lucas egy rohadék mosollyal és én máris a karjai közé lököm Lilyt, ő pedig kirángatja az ajtón valami kamuszöveget magyarázva neki, hogy épp most fogok néhány jó szót szólni az érdekében Selwynnek. Amint elhagyták a terepet fordulok, hogy letöröljem a vigyort a kis rohadék képéről. -Rábasztál.-jelzem a kis görcsnek és most, hogy Lily sem fogja végigsikoltozni vagy szenvedni az egészet már mozdulok is.
Nagyjából öt perc múlva hagyom magam mögött a termet bütykeim felhorzsolódva, a szám egy részen felszakadva, mert 1-2 öklösbe csak sikerült nekem is belenéznem nem adta olyan olcsón magát, de mintha 150 kilóval könnyebb lennék. -Él még?-kérdezi Lucas nevetve és még mindig Lilyt fogva. -Fogjuk rá.-vonom meg a vállaimat és lendületből hajolok le és kapom a vállamra Lilyt, mert azt hiszem így lesz a legegyszerűbb és leggyorsabb innen elvinnem még akkor is ha rugdosódni vagy kapálózni fog. -Kösz, haver jövök eggyel.-vigyorgok rá Lucasra aki biccent és már indul is megnézni, hogy mit alkottam odabent. Lily lábait fogva indulok meg a a Bájitaltan terem felé. Össze kell raknom egy ellenszert lehetőleg rohadt gyorsan.
Egész jól indul az esténk, tényleg, csak aztán... Valahogy egyik pillanatról a másikra minden annyira zavaros lesz. Még azt sem tudnám megmondani, milyen értelemben. Csak furcsán érzem magam, nem teljesen önmagamnak. Nem rossz értelemben igazából... Tulajdonképpen csak abban vagyok biztos, hogy szeretném jobban megismerni Selwynt, közelebb kerülni hozzá. Semmiképpen sem távolabb, és a szívem hevesebben kezd verni, mikor utánunk jön, ráadásul van olyan kedves, hogy az italomat is utánam hozza. De aztán megint nem teljesen értem a helyzetet. Fint haragját. Vagy azt, hogy miért kellett az üvegemnek apró szilánkokra törnie a terem padlóján. Nem értem az ellenségeskedést a hangjukban, sem a fenyegetőzéseiket.
- Hé, srácok... - próbálnék közbe szólni csitító hangon, csak mert azt semmiképpen nem szeretném, hogy bármelyikük is megsérüljön. Ám mielőtt bármi mást mondhatnék, egyszer csak már ott van Lucas is, én meg bukdácsolva esem a karjai közé. A zajban nem teljesen értem, miket mond nekem, de a hangsúlyából érzem, hogy nyugtatni szeretne, miközben kifelé vonszol a folyosóra. Talán azt magyarázza, hogy minden rendben lesz, vagy hogy Flint majd közben jár az érdekemben Selwynnél. Ez tökre aranyos volna tőle, nem igaz? - De miért kell elmennünk? - tekergetem hátrafelé a nyakam. Már az ajtónál járunk, a tömeg meg összezár mögöttünk, ezért nem látom, mi történik, de mintha verekedést hallanék. Próbálok visszalépni, hogy kiderítsem, mi folyik ott, de Lucas nem enged. Nem erőszakosan, de határozottan vezet kifelé továbbra is. - Mit csinálnak? Ugye nem bántják egymást? - Lucasnak talán csak annyi a szerencséje, hogy nem érzek magamban elég motivációt küzdeni ellene. Ahhoz most túl furcsán érzem magam. Mintha lebegnék, belülről... És olyan bágyadt vagyok. Megmagyarázni sem lehet, de igazából egész jó érzés.
Nem telik el sok idő, és Caelum bukkan fel. Aztán habozás nélkül a vállára kap. - Flint! Mi a franc, tegyél le! - követelem fejjel lefelé lógva, miközben a fenekét csapkodom. - És mi az, hogy fogjuk rá? Mit csináltál Selwynnel?! Flint?! Hová viszel? - Közben próbálnék tovább ellenkezni, ám miután rájövök, hogy eredménytelen, inkább igyekszem megigazgatni a ruhám alját a hátsómon, mielőtt túl sokat mutatnék minden szembe jövőnek.
Mikor végre újra talajt érhetnek a lábaim, már egy bájital teremben vagyunk, Cael meg sietve szedegeti össze valaminek a hozzávalóit. - Most mire készülsz? Bájitalt akarsz főzni? Ilyenkor? - Legszívesebben faképnél hagynám, vagy jól ráküldenék egy csúnya rontást, amiért ide cipelt akaratom ellenére, és mert ki tudja mit művelt Selwynnel, de mivel már tényleg szeretnék a végére járni, hogy mi a fene is folyik itt, végül úgy döntök, inkább segítek neki. Egy olyan főzetet keresünk, ami általános ellenszerként szolgál bármilyen egyszerű méreghez, bájitalhoz vagy alapfokú bűbájhoz. Van is egy ilyen az ötödikes tankönyvben, és igazából elég egyszerű elkészíteni, nem is kell hozzá sok minden. Valahol félúton a keverék elkészítése közben kezd gyanússá válni, hogy ez talán nekem lesz? - Volt valami az italomban? Azért érzem magamat ilyen furcsán? - kérdezek is rá nyíltan Flintnél. Mint mikor reggel felkelsz, de még nem vagy teljesen ébren... Csak némi habozás után fogadom el végül, és hajtom fel az ellenszert, és mikor az hatni kezd, az igazi hidegzuhanyként ér. - Ó, istenem! - nyögök fel döbbenten. - Ó, istenem! Istenem! Megölöm, Merlin nevére esküszöm, megölöm! - húzom ki magamat határozottan.
Caelum && Lily
Caelum Flint varázslatosnak találta
"You can't always be strong but you can always be brave."
-Azért kell most elmennünk, hogy Flint nyugodtan tudjon beszélni, tudod?-magyaráz neki Lucas, hogy a lehető legkevesebb ellenállásba ütközzön Lily részéről. Ezt én már éppen csak félfüllel hallom, hiszen az ajtónál járnak, így nekem végre lehetőségem nyílik minden frusztrációmat kiadni magamból a mai estével illetve a korábbi meccsel kapcsolatban egyaránt. Selwyn kibaszott szarul időzített és nem is tudom mi a francra gondolt, amikor eldöntötte, hogy ez jó ötlet lesz, de hát ugye ki mint veti ágyát... úgy alussza álmát a gyengélkedőn. -Úgy ismered Cael-t mintha bántana bárkit?-kérdezi Lucas Lily-t már odakint a folyosón, ahol még néhány percet el kell tölteniük mielőtt én is csatlakoznék hozzájuk. Igazából elég gyorsan végeztem odabent. Ha nem siettem volna ki Lily-hez akkor minden bizonnyal alaposabb munkát végeztem volna, bár az eredményre nem lehet panaszom, de egyértelműen szerettem volna rendesen helyrepofozni a srácot. Kétségem sincs afelől, hogy az üzenet így is átment, miszerint az én barátnőmmel nincs baszakodás. Szinte lendületből kapom őt a vállamra esélyt sem adva neki a tiltakozásra, hiszen abban az egyben biztos vagyok, hogy nem fogom vele az éjszaka kellős közepén végigverekedni a folyosókat, hogy jöjjön velem. Lucast magunk mögött hagyva indulok is. Egyik karomat a combjai köré fonom, hogy véletlenül se csússzon le rólam vergődés közben. -Üssél nyugodtan, attól beindulok.-nevetek halkan megingatva a fejemet. -Semmit nem csináltam vele, elmagyaráztam neki, hogy milyen csodálatos vagy ez pedig egyből le is vette lábáról...-nem hazudok annyira, hiszen a földön feküdt, amikor ott hagytam. -Kirándulni... kirándulni viszlek.-forgatom meg a szemeimet. Még szerencse, hogy ennyivel kisebb nálam, így hiába vergődik könnyen tartom meg és most még van annyi önuralmam is, hogy félúton valahol a szabad kezemmel még a szoknyáját is megigazítom, hogy ne a fedetlen feneke legyen félig az arcomba akármilyen csábító is lenne a kép.
-Lily baszki! Maradj nyugton egy kicsit, kérlek! Adj 15 percet és esküszöm utána azt csinálsz amit akarsz. Oké? Ennyit kérek! 15 percet! Kell egy ellenszer utána tényleg elengedlek.....-tényleg igyekszem türelmes maradni vele, amíg összeszedem a hozzávalókat. A jelek szerint a kíváncsisága győz végül, hiszen ahelyett, hogy tovább akadékoskodna még segít is nekem, amitől én végre felengedek egy kicsit és a csendes közös munkában kezdek megnyugodni egy kicsit. Kérdésére egy pillanatra megállnak a kezeim és egy sóhajjal pillantok rá. -Igen.. de mindjárt jobb lesz, ígérem.-mondtam neki csendesebben. Igyekszem felkészülni rá lelkileg, hogy úgy kell majd belediktálnom az ellenszert de végül rövid habozás és győzködés után enged és veszi magához a főzetet önként. Érzem ahogyan leengednek a vállaim, amint azt látom, hogy kitisztul a tekintete és végre tudom, hogy túl vagyunk a nehezén. Lassan jelenik meg egy vigyor az arcomon miközben hallgatom. -Öhmm.. azzal kicsit elkéstél. Már szerintem a gyengélkedőn van..-mármint ha fel bírták kaparni ennyi idő alatt, bár volt ott elég gyökér haverja, akik ugyan megvédeni nem merték tőlem, de gondolom annyi már volt bennük, hogy segítsenek neki miután én eljöttem. Elpakolok magunk után, hogy ne legyen nyoma annak, hogy itt jártunk az éjszaka kellős közepén. -Tényleg jobban vagy? Most már minden oké?-kérdezem miközben nem tudom teljesen elnyomni az aggodalmat a hangomban és a karjaimat a dereka köré fonva ölelem át hátulról a mellkasomhoz húzva a hátát miközben az arcomat a tincsei közé rejtem, hogy magamba szívhassam az illatát. -Sajnálom, hogy ekkora gyökerek voltak, de elrendeztem őket, kicsi...-búgok a vörös hajzuhatagba. Most kezdem el igazából csak érezni, hogy kicsit zsibbad a szám attól, hogy felszakadt és a bütykeim is égnek valamennyire, de nem igazán érdekel. Többet is bevállaltam volna érte.
Nem szívesen, és minden ellenállás nélkül, de végül Lucasszal tartok a folyosóra. Egyébként sincs más választásom, meg egy kicsit reménykedem, hogy a srác igazat mond, és Flint valóban az érdekemben jár el. Az tényleg nem lenne rossz. Arra inkább nem válaszolok, hogy hogyan is ismerem Caelumot, mert ha csak belegondolok, még inkább ideges leszek. Mondjuk amikor utánunk jön, a szavaiból sem éppen az szűrhető le, hogy csak egy barátságos beszélgetése lett volna Selwynnel. Számon kérni viszont nem tudom, mert két pillanattal később már a vállán lógok, és ősember módjára cipel magával valahová. Próbálok szabadulni, de esélytelen, és az ütögetésével is hamar felhagyok, mert nem az a célom, hogy a kedvében járjak.
- Hülye - motyogom inkább az orrom alatt. - És ezt most komolyan higgyem is el? - Még mindig bizonytalan vagyok azt illetően, hogy tényleg segíteni akart-e nekem odabent, vagy sem. A “kirándulni” szót hallva viszont már végleg feladom, hogy értelmes választ hallhatok ma este tőle. Ennek tutira elment az esze.
- Szavadon foglak – felelem duzzogva, amikor tizenöt perc nyugalmat kér. Nem tudom, hogy megérdemli-e, de megkapja, mert jófej vagyok, és mert annyira szeretném már tudni, hogy mi a franc ez az egész. Még segítek is neki ellenszert kotyvasztani, és csak valahol félúton eszmélek rá, hogy ez talán nekem készül. Rá is kérdezek, hogy jól sejtem-e, de az igenlő válaszától csak még különösebbnek érzem az egész helyzetet. Mintha egy kirakóst rakosgatnék, és előttem van az egész kép, de nem vagyok képes felfogni, mit látok, mert egyetlen darabka, egy kulcsfontosságú darabka még hiányzik. Aztán végre megértem. Szerelmi bájital volt a vajsörben. Valószínűleg valami nagyon ócska fajta. - Undorító - görbülnek le az ajkaim, majd elfintorodom. - Édes istenem, ez annyira kínos, most biztos mindenki rajtam röhög odabent. Rohadék! - Komolyan most azonnal szeretném kitekerni Selwyn nyakát, és hirtelen annyira harciassá, bosszúszomjassá válok, fejben már azt tervezem, hogy rontok rá, és... és... De Flint szavait hallva felpillantok felé.
- A gyengélkedőn? Szóval... beverted a képét? - kérdezem szinte reménykedve. Mert azt hiszem, így egy kicsit máshogy néz ki a helyzet. Ha a védelmemre kelt odabent, és elintézte azt a szemetet... Annyi érzés és gondolat kavarog most bennem... szégyen, harag, hála... Nehezen férnek meg egymás mellett, valahogy egyszerre vagyok tőlük feldúlt és kimerült... De aztán Caelum átölel, és egy kicsit minden a helyére kerül. Feléd döntöm picit a fejem, és átfogom az engem ölelő karjait. - Nem hittem, hogy tényleg ennyire pofátlanok lesznek. Ezzel csúnyán átlépték a határt. Ez... még mardekárosoktól is túl sok... - mondom panaszosan, de aztán kapcsolok, és Flint felé fordulok a karjai között. - Mármint nem úgy értem, hogy a mardekárosok rosszak. Nem mind. Köszönöm, hogy megvédtél, és nem hagytad, hogy még nagyobb hülyét csináljak magamból - pillantok fel rá kiscica szemekkel, átölelve a derekát. Annyira természetes már ez a mozdulat, meg is feledkezem róla, hogy most nem kell megjátszani magunkat. Nem is játszom meg magamat. Jól esik hozzábújni. - Megsérültél! - állapítom meg váratlanul csodálkozva. A vállán lógva aligha vehettem észre, aztán kapkodtunk a bájitallal, a fejem meg össze volt zavarodva. Most esik le, hogy tényleg verekedett, és nem csak adott, de kapott is öklösöket. Miattam. - Sajnálom. Nagyon fáj? - érintem meg óvatosan a sérülése alatt.
Caelum && Lily
Caelum Flint varázslatosnak találta
"You can't always be strong but you can always be brave."
A harci kedve hamar alábbhagy a megjegyzésem után, amitől nem láthatja, de egy elégedettebb vigyor terül szét a képemen hát még amikor megszólal. Bírom, hogy még most is ilyen kis harcias velem szemben. Biztos van velem valami baj, hogy pont ez a fajta viselkedés bírta megfogni az agyamat és be nem vallanám, de egy kicsit a szívemet is, én azonban már meg sem lepődök saját magamon. -Te vagy a hülye. Maradj nyugton és jobban jársz, ha elhiszed.-legalábbis egyelőre. Később majd még lehet, hogy meg is köszöni, de ahhoz előbb meg kell szabadítanom a bájital hatásától. Ahogy végre kicsit leereszt jelentősen könnyebb a dolgom miközben keresztülcipelem a fél iskolán. Még szerencse, hogy ilyen pici és könnyű, így jóformán meg sem kottyan ez az edzés. Lehet nem lenne ekkora pofám, ha ma játszottam volna, de lehet tudta a magasságos Merlin, hogy ma itt lesz nagyobb szükség az erőmre.
-Hát azt rögtön gondoltam.-forgatom meg a szemeimet miközben a főzetet rakjuk össze a számára. Tényleg nagyon be van lassulva, hiszen szinte már készen vagyunk amikor rájön, hogy ezt neki készítjük, de okos.. még ilyenkor is, hiszen összeáll benne a kép és ennek köszönhetően egyre kevesebb akadályba ütközöm. Legalább nem kell vele is összeverekednem, hogy valahogyan megitassam vele a főzetet. A fintorát látva halkan nevetek egyet. -Hát nem sütőtöklé az biztos.-bólintottam megkönnyebbülve, hogy végre túl vagyunk ezen a szarságon. -Már egyik sem nevet ezt elhiheted nekem.-vonom meg a vállaimat hanyagul, miközben már pakolok, őt meg legalább hagyom így egy kicsit pihenni, amíg minden a helyére kerül a fejében. -Ahha... ott bizony.-biccentek egyet újból megerősítve a szavaimat.-Nem is kicsit. Úgyhogy ezen már tényleg ne aggódj.-bár felőlem aztán ha szeretné még belerúghatna párat, el is kísérem szívesen a gyengélkedőre, ha az felvidítaná, én biztosan nem ítélkeznék, ha a laposra vert Selwyn még kapna néhányat... csak úgy mondom. Magamhoz ölelem mintha ezzel tudnék megbizonyosodni róla, hogy már tényleg minden rendben van. Szükségem van arra az érzésre ahogyan az izmai felengednek és a karjaim közé olvad. Akkor száll el a feszültségem maradéka ahogyan a kezemre simul, ekkor pedig megengedem magamnak, hogy néhány másodpercre lehunyjam a szemeimet és minden mérgem távozzon. Szavaira felvont szemöldökökkel pillantok rá, de a szám már egy halvány mosoly pihen az arcomon, mert látom ahogy a meglepettség és valamiféle megbánás jelenik meg a vonásaiban saját szavai nyomán. Engedek az ölelésem éppen csak annyit, hogy kényelmesen meg tudjon fordulni. -Értem mire gondoltál... aljas rohadékok vagyunk, de ez még tőlünk is sok volt. Nem veszem a szívemre nyugi... a rossz pedig relatív, hiszen a szart is kivertem a gyökérből.... de az egy hasznos rossz volt.-vonom meg a vállaimat magamhoz ölelve. -Nem kell megköszönnöd. A barátnőm vagy.-és teljesen kihagyom azt a részt, hogy ezt tettetjük-e vagy sem.-Megmondtam a múltkor is. Nem nézem el senkinek sem ha veled próbálnak baszakodni.-az sem tartott volna vissza, ha tudom, hogy utolóag kiderül majd, hogy én kentem el Selwyn száját viszont valami azt súgja, hogy tartani fogja a pofáját. Kiderülne a buli... a szerelmi bájital... minden. Szóval nem csak én rohadnék elzáráson az biztos. A szemeit figyelem amíg ő a sérüléseimet tanulmányozza. -Semmiség, kicsi.. kaptam már rosszabbat...-a hangom csendes és nyugodt, ami hamar változik azzal, hogy egy cinkos mosollyal szegezem elködösülő pillantásomat az ajkaira. -Azért egy gyógypuszi jól esne...-jegyzem meg szemtelenül miközben egyik kezemet végigsimítva a hátán érkezeik meg a tenyerem a nyakához és a vörös tincsek közé engedem az ujjaimat a tarkójánál.
Flint vállán lógva fújok és prüszkölök, mint egy macska, mert már semmi más módszerem nem maradt ellene, minden hatástalan, egyszerűen nem hajlandó letenni, amíg célba nem ér velem az egyik bájitalteremben a pincében. Elég meglepő ötletnek tűnik éppen most neki állni valami főzetet kotyvasztani. Hacsak nem Eufória-elixirt akar összedobni, hogy feldobja a hangulatot a buliban. Mármint ez az egyik első gondolatom, amikor elkezdi összeszedni a hozzávalókat, ám hamarosan kiderül, hogy egy ellenszert akar elkészíteni, amire ráadásul nekem van szükségem. És amint ráébredek, hogy mi is történt velem pontosan, illetve elkezd kitisztulni a fejem, hirtelen elég sok mindent érzek egyszerre.
- Nem, úgy értem Selwyn az undorító. Persze a bájital is elég gusztustalan, de nem annyira, mint az a durrfarkú szurcsók. Mégis mit képzelt? - Annyira felháborítónak találom ezt az egészet. Honnan vette a bátorságot? És mégis mi történt volna, ha Flint meg Lucas nem vonszolnak el onnan, és tényleg vele tartok? Szóval igen, undorító alak.
- Helyes, nagyon helyes - bólogatok kicsit megkönnyebbülve, mikor azt hallom, hogy Flint elintézte őket. - Oké... nem aggódom, de... Őszintén, legszívesebben akkor is utána mennék a gyengélkedőre, hogy a képébe nyomva a pálcámat magam is megfenyegessem. Vagy csak simán olyan ragyarontást küldenék rá, amitől minimum egy hétig a saját tükörképét sem ismerné fel. - Bár talán a hely és az idő nem a legalkalmasabb, ha nem akarok büntetést kapni, de holnap is lesz nap. Előbb-utóbb amúgy is szembe kell majd néznem vele.
Fokozatosan kezdek kicsit lehiggadni és felengedni, ahogy Caelum hátulról átölel. A hátamon érzem a mellkasa ütemesen lassuló mozgását, ahogy ő maga is megnyugszik, és ez még inkább jó hátassal van rám is. Szembe fordulok vele, mikor ráébredek, hogy akaratlanul is egy kalap alá vettem a többi mardekárossal, majd halkan kuncogok, amiért aljas rohadékoknak nevezi magukat. - Igaz, ez hasznos volt - értek egyet vele mosolyogva, a szívem pedig kihagy egy ütemet, majd hevesebben kezd verni, amiért a barátnőjének nevez. Csak így, lazán. Tudom, hogyan érti. Arra céloz, hogy az iskola szemében az vagyok, és a hírnevén esne csorba, ha nem védene meg. Egyszer már beszéltünk erről. Most mégis csak az jár a fejemben, hogy bárcsak igaziak lehetnénk. Ám aztán egy kis aggódás ül ki az arcomra, amint ráébredek, hogy ő is megsérült. A homlokomat ráncolom, mert nem tetszik a válasza, hogy kapott ennél rosszabbat is, de a következő szavai hamar más irányba terelik a gondolataimat. Ha csak egy gyógypuszi a vágya...
Kellemesen bizsereg a bőröm a tenyere alatt, ahol végigsimít a hátamon, és mire eléri a tarkómat, majd ujjait a fürtjeim közé csúsztatja, valójában minden értelmes gondolat elpárolog az agyamból. A magas sarkú cipőmnek hála, hogy egyáltalán felérek hozzá, de át kell karolnom a nyakát, hogy meg tudjam tartani az egyensúlyomat. Aztán csak előre hajolok, és ajkaimat finoman az övéire illesztem.
Caelum && Lily
Caelum Flint varázslatosnak találta
"You can't always be strong but you can always be brave."
Még jó, hogy ennyivel nagyobb vagyok nála, így nem tud különösebb problémát okozni sem a vergődése sem az, hogy keresztül kell cipelnem őt a fél iskolán, mert hogy rángatni nem fogom az biztos. Az igazi szerencse az, hogy még ebben az állapotában is meggyőzhető, így még segít is az ellenszerrel, ezzel pedig jelentősen megkönnyíti a dolgomat. -Ja....-bólintok egy nagyot ráeszmélve, hogy miről is beszélt.-Hát igen... mocsok kis patkány az biztos.-bólogatok egyetértve, bár így, hogy már megvertem Selwyn-t és Lily is jól van én azt hiszem már egy kicsit megnyugodtam. Most rajta van a sor, hogy dühönghessen egy kört, amit nem mondom, hogy nem élvezet hallgatni. Észre sem veszem, hogy mérgelődését hallgatva egyre szélesebb mosoly jelenik meg az arcomon. Valami eszméletlenül jól áll neki ez a keménykedős szerep, így hamarosan több okból is, de köré fonom a karjaimat. -Ha elfogadsz egy tippet.. várd meg amíg helyrejön a képe azután, amit tőlem kapott és utána küldd rá azt a rontást... bár nem mondom, hogy nem mutatna jól ha most még rátennél a monoklikra egy lapáttal, de... azt hiszem jobban megérdemelne egy hosszabb kínlódást.. nem gondolod?-búgok a fülébe. -Most lehet, hogy fel sem fogná, hogy mi történik..-vonom meg a vállaimat. Ahogy felém fordul a tekintetem az övébe fúródik és megigazítok néhány rakoncátlan vörös tincset a hajából. Kicsit sem zavar, hogy egy kupacba kerültem a többi Mardekárossal, hiszen egyébként ha nem történne közöttünk az ami, akkor én sem lennék különb tőlük. Csak valamilyen oknál fogva az én romlottságom felett hajlandó szemet hunyni.... hiszen még ezt a helyzetet és az aggodalmát is képes vagyok a magam javára fordítani azzal, hogy törődést kérek a szerintem egyébként elhanyagolható sérüléseimért, amit az ő becsületének megvédésért szenvedtem el. Talán pont a kezem gyengéd simítása győzi meg végül és éppen csak néhány centit kell lejjebb billentenem az államon, hogy fogadhassam a csókot, amiért már nyújtózkodik. Óvatos a mozdulat... legalábbis eleinte mielőtt bennem valami akaratlanul is elgyengül.. nem nyúltam senki máshoz, amióta mi kapcsolatot színlelünk és ezt kezd kiütközni az ilyen helyzetekben. Egy ösztönös mozdulattal söprök mindent félre a háta mögül az asztalról és a lába alá nyúlva emelem fel oda magammal szembe miközben hevesebben csókolok az ajkaira. Talán csak az zökkent ki, hogy ennek következtében megérzem a számon ismét felnyíló sebből szivárgó vér ízét, emiatt pedig egy frusztrált sóhajjal szakadok el tőle. A homlokom a vállára billentem miközben a kezeim még mindig a combjaiba kapaszkodnak. -Bocsánat...-lehelem ki magamból.
