Mondhatnám, hogy bizony tegnap este nem vettem rá Desit arra, hogy Samantha sminkkészletével fessen ki, majd utána olyan ugandai esőtáncot jártam el, hogy Imani is büszke lett volna rám. Azt is mondhatnám, hogy az afrikai néger feketemágiát (érteeed, fekete mágia…) segítségül hívva nem szurkáltam halálra egy Hugh Shelby-re hasonlító vudubabát, de… Akkor beza mindkét esetben hazudnék. És hát, mint köztudott az egyetlen, a csodálatos és az utánozhatatlan René soha, semmilyen körülmények között nem szokott hazudozni, így bizony rácáfolna önmagára, ha mégis így tett volna. Reggel azonban izgatottan pattantam ki az ágyamból, és elégedettséggel konstatáltam, hogy szakadt az eső, így bár ismét Leperexszel kellett ellátni a cuccaimat, máris jó esélyekkel indultunk. − Ne aggódjatok, srácok-lányok! Múltkor is nyertünk, amikor pályára léptem és esett az eső, most is fogunk! – próbáltam lelket ölteni a többiekbe, ugyanis páran igencsak húzták a szájukat az időjárás miatt. Bocsika, de ez lehet tényleg az én művem volt. Lehet, amúgy a Roxfort elvégzése után ezzel kéne foglalkoznom. René, az időjárásművész. Mi menőn hangzott már! Lehet, hogy egy sarlatán lettem volna, de legalább a sármommal eladtam volna magam, mint anno Lockhart-papa. − Szóval, ma is az a terv, hogy kiidegelhetem őket? – vigyorogtam a csapattársaimra, miközben körbeálltunk, és egymásra pakoltuk a praclijainkat. Mielőtt elhangzott volna a csatakiáltásunk, még Desire kacsintottam, majd a kiáltásba beletrollkodtam egy olyat, hogy „Hajrá, büdösborzok!”. Nem is értettem, hogy miért nem aratott osztatlan sikert, bár kezdtem megszokni, hogy a többség nem tudta értékelni csodálatos énemet. Tehát hölgyeim és uraim, most bizony ugrottunk egyet az időben, hiszen már mindenki a magasban volt, amikor Desi elütötte a gurkót Shelby irányába. Egy pillanatra még el is gondolkoztam azon, hogy mennyire szexi volt ilyenkor, de nem hagyhattam ki a lehetőségünket, így a kvaffot elcsaklizva megindultam a Mardekár karikára felé, ahol pontosan a középsőre dobtam rá. Talán nem volt olyan erős a dobásom, de hát nekem is be kellett melegednem haló! Mindenesetre épp csatlakoztam Desihez, amikor Alexander a kapott passzt megpróbálta az előnyünkre fordítani. − Még mindig meggondolhatod magad. Bármikor szívesen járok veled megint – fékeztem le Desiree mellett, pedig lehet, hogy éppenséggel a hajtótársaimat kellett volna támogatnom… Csak hát, Dézi is a csapi tagja volt, és hát, ha úgy vesszük, akkor bizony őt is meg kellett támogatni, ha érted, mire gondoltam pontosan. De egyébként még pont elcsípem, ahogy Bébidoli megcsűri a bal oldali karika irányába a labdát. Erős kezdéssel indít a csapatunk, szerintem még Hunter is elmorzsolna pár könnycseppet a látványtól, bár lehet inkább attól fakadna sírva, ahogy csatlakozok a két Alexhez a következő szavakkal: − Doli, csodálatos vagy, mint mindig! Szép dobás. Na, mit szóltok, ha rámegyünk a hajtójukra egy Parkin’s Pincerrel? – Mert hát ugye közben a labdát Shelby továbbítani fogja majd a csapattársainak, csak bizony nekem több kedvem volt beszélni, mint egyedül mozgásba lendülni.
Vendég
Kedd Szept. 28, 2021 6:50 pm
Team Slytherin
Sebastian Barnaby Mulciber | álhajtó
Jerry kurva sokat tudott sírni azért, hogy az utolsó meccsen együtt lépjünk a pályára. Még szerencse, hogy Goyle kezelésbe vette Jericho kedves unokatestvérét, így Leonak nem volt más lehetősége, csak az, hogy engem küldjön a pályára helyette. Színlelt bosszúsággal öltöztem át, majd a pályára vonuláskor egy kicsit vállal meglöktem a haveromat. − Utálom az esőt, te segg… Ha ezt tudtam volna – morogtam halkan, mert ennyi erővel döglődhettem volna valami fedett helyen, miközben a többiek szarrá áztak. A mérkőzés megkezdődött. Bár nem igazán hatott meg a Hugrabug támadása, mégis elégedetten vigyorodtam el, amikor Lösztranzs elütötte a labdát a hülyegyerek irányába. Már majdnem megdicsértem érte a kapitányunkat. Majdnem. Ellenben Shelby hozta a formáját, és olyan szépen átengedte a karikát a kvaffon, mintha… Khm. Talán jobb volt, ha erre nem fejtettem volna ki a hasonlatomat, ellenben nem tudtam megállni, hogy ne szóljak be neki: − Mi van Shelby? Ennyit ért az edzésed? – Mert hát ő baszogatott állandóan azzal, hogy miért csak minden második edzésen jelentem meg. Tessék, ő odatolta a ronda cigányképét minden alkalommal, mégsem tudta kivédeni azt a dobást, amit apámnak a kettyós rókája is hárított volna. Látszott, hogy csak jótékonyan motiválnom kellett a kretén fejét, ugyanis a második hugrás támadást sikerült hárítania. − Én is így gondoltam – biccentettem az irányába, miközben a tekintetem azt sugallta, hogy ha szar lesz ezen a meccsen, akkor kicsinálom majd a gecibe.
Vendég
Szer. Szept. 29, 2021 9:46 pm
Team Hufflepuff
Alex Downmoore | hajtó
René megint egy igazi energiabomba, ahogy azt már megszokhatták tőle, de Alex nem is nagyon várt más a csapattársától. A taktikára vonatkozó kérdést hallva csak vigyorogva bólint egyet. Rajta aztán nem múlik a dolog. - Persze, felőlem mehet! Mondja ezt úgy, hogy közben bármenyire is próbálkozik René kitérni a felé irányuló gurkó elől, bizony eltalálják a lábát, ami így nem kicsit fog fájni valószínűleg. Így aztán kénytelenek lesznek külön akcióba lendülni. - Jól vagy? Ne aggódj, megmutatjuk nekik! Szól oda a srácnak, közben viszont fél szeme már Ziggyn van aki megcélozza egy gurkóval Parkint. Remélhetőleg most el is találja a célpontot, és nem ügyetlenkedi el. Nincs idő a bámészkodásra, a kvaff közben Alexhez kerül, aki minden erejét és ügyességét bevetve megcélozza a Mardekár baloldali karikáját. Az viszont már a szerencsén, na meg az őrzőn múlik, hogy bemegy- e a dobás, vagy sem.
Vendég
Pént. Okt. 01, 2021 6:40 pm
Team Slytherin
Hugh Shelby | őrző
Mulciber szopott gombóc feje mindig is irritált. Egy nagy pofájú kis köcsög volt, akinek a mozdulatai emlékeztettek egy beszart óvodásra, vagy arra a ragacsos emberkére, amit az ember az automatákból teker ki és a nyoma ott marad a plafonon, ahová indokolatlanul felkúrja. Na ez volt Mulciber, a beszólásait pedig egyáltalán nem értékeltem. - Hágna meg egy tarajos sül, te baszadék! Azért rendesen felhúzott a megjegyzéseivel és ezért nem csak a közvetlen következő dobást védtem ki, hanem éreztem magamban az erőt a következőre is. Downmoore jól meglendítette azt a labdát, de nem is én lettem volna, ha nem kapom el, még mielőtt a karikát elérte volna, aztán tovább is adtam a hajtóinknak. Felnéztem a csapatra, Rokinemmondom olyan bűnbánó fejjel nézett Scamander felé, hogy azt hittem, mindjárt elsírja magát és gyorsan berepül a gurkó elé, hogy inkább őt találja el. Nagyon szerettem volna beszólni neki, hogy ilyen hozzáállással felvehetné ő is a sárga-fekete egyenruhát, mert pont olyan nyámnyilának tűnik, mint az ellenfeleink, élen a csapatkapitány lyukas kezével meg a nagyszájú hülyegyerekkel. De nem szóltam semmit, mert közben Mulciber kezébe került a kvaff, aki egy remeterák sebességével és erejével hajította el a karikák felé - én pedig roppant kedvesen pofán röhögtem. - Látod, ha eljárnál edzésre, izom is lenne a karodon, nem csak dzsuva.
Rezignáltan, a meglepődöttség legkisebb jele nélkül vettem tudomásul, hogy megint esett az eső. A múltkor mondjuk szerencsét hozott, ám nem alapozhattunk erre. A Mardekár is megnyerte a maga meccsét hóesésben, ami... nos meglátásom és hat évnyi kviddics tapasztalatom alapján ugyanolyan cseszett érzés volt, mint az eső. Ha nem rosszabb. Kicsit talán csalódott voltam, hogy az utolsó meccsem így, ilyen körülmények között került megrendezésre, de eldöntöttem, hogy kiélvezem annak minden pillanatát, amit a pályán tölthettem. Utolsó alkalommal. Ez persze mind szépen és jól hangzott, elméletben legalábbis. Gyakorlatban ez egy kemény sport volt, hiába játszottunk csak egyszerű iskolai bajnokságon. - René, minden oké? - kiáltottam oda. - Légy nagyon figyelmes, a testiépséged az első! - A mardekár, bár Kyle Briggs halála óta finomított a játékstílusán, azért hű maradt önmagához. Nem kímélt minket. Elbambultam - vagy egyszerűen csak nem fogadtam meg a saját tanácsom, amit éppen az imént adtam Renének -, Desiré pedig nem volt elég gyors, amiért nem hibáztattam, így szó szerint egy mellbevágó élményben volt részem. Találtak már el gurkóval, de ez most kemény volt. Egy pillanatig levegő után kapkodtam, mintha a látásom is elhomályosult volna egy rövid időre. - És én még azt hittem barátok vagyunk - dünnyögtem, miközben szúrós szemekkel pillantottam Tylerre. Értettem én, hogy meccs, meg győzelem, meg minden, de Merlinre, azért nem kell eltörni a bordáim! A cél nem szentesít minden eszközt. Rendben, a helyzet ennyire nem volt rossz - bár jó se, eléggé fájt a mellkasom, hiába kaptam már levegőt -, ahogy azt sem akartam, hogy a többiek aggódjanak, így mosolyt erőltettem az ajkaimra. Szerencsére jó színész voltam, kellően sok gyakorlattal ahhoz, hogy ez hihető legyen. Ezt bizonyítva olyan magabiztosan védtem ki Sebastian Mulciber próbálkozását, mintha csak egy egyszerű sétarepülés lett volna, semmi több. Carol öccse, akinek sikeresen továbbítottam a labdát sajnos nem bizonyult ennyire szerencsének. Őt ugyan nem trafálta telibe az egyik legjobb(nak hitt) barátja, de egy nagyobb széllökés elég volt ahhoz, hogy megzavarja, ezért pedig elvétse a dobást.
Vendég
Szomb. Okt. 02, 2021 10:18 pm
Team Slytherin
Aurelius L. Lestrange | terelő
Kellemetlenül indult ez a meccs, mert a terepszemle közben kellett szembesülnöm azzal, hogy az öcsém nem fog játszani. Mielőtt azonban elkáromkodtam volna magam, hogy "mi a fasz?" - na jó, megtörtént, de csak egy aprócskán hangyafasznyit akadtam ki -, kénytelen voltam gyorsan döntést hozni. Most nem kezdhetünk látszámhiánnyal, amikor nem csak a kviddicskupa, de maga a házkupa sorsa is múlik azon, hogy hányadikak leszünk. Ha valaki értené is, hogy ez mekkora súly nekem, akkor dobja fel a mancsát, de inkább kussoljon örökre. Gyorsan kellett meghozni azt a döntést, hogy Mulcibert állítom be helyette. Hogy miért nem játszattam eddig? Mert egy lusta fasz volt. És hogy miért volt lusta fasz? Mert jó kifogás volt neki az, hogy nem motiválom eléggé. Értem én, hogy őt nem érdekli se a háza se a kviddics és itt is csak a haverja miatt van, de azért egyszer az életben lehetett volna csapatjátékos. Mint mondjuk most. Mert ha nem lesz az, esküszöm, hogy én fogom elpicsázni az ütővel személyesen, aztán majd kap az elkövetkezendő összes évére elég motivációt, hogy játsszon rendesen. Eddig azonban nem lehetett egy rossz szavam sem, ugyanis olyan szinten feltámadtunk a hamvainkból, mint egy telibekúrt főnix. Egész évben kellett volna úgy játszanunk, mint azt tesszük most. De mielőtt még elkiabálnám, gyorsan lekopogom. Most először éreztem megint azt a lendületet, amit Briggs halála után éreztem az első közös meccsünkön az összerántott csapattal. Az első sikeres találatom után is lelkesen lódultam meg a griffendélesek nézőtere felé, hogy megpróbáljam Livet kiszúrni. Mondjon bárki bármit, legyen bármennyire zord az idő, tudott engem motiválni. De a csapat is. A fantasztikus védések, zseniálisabb ütések és dobások után újból a sárgák próbáltak feltörni. De csak próbáltak, mert amilyen hamar fulladt kudarcba Desiree próbálkozása, olyan hamar ment be az újabb találat és Alex sem jut el a póznáig. Ideje megint nagy levegőt venni és telibe verni azt az átkozott gurkót, hogy aztán Yanovich felé lendítsem el. Nem vagyok akkora tahó, hogy kipofozzak mindenkit a világból, így ha mást nem, majd osztogatom annak, aki még épen játszik. Nem volt szándékomban egy lerobbant csapatot látni egyik térfélen sem, de a kviddics már csak egy agresszív sport. - Hé, nincs érzelmi zsarolás! - kiáltok oda Alinának, ahogy megcsípem a szavait. Nem bírom kihagyni, nem hagyhatom, hogy Tyler összezavarodjon, amikor ennyire faszán hozza a kötelezőt. Egy pacsi jár neki is, ahogy valahol a pálya fölött találkozunk. Egy újabb hajtó próbálkozás után azonban nem torpantunk meg, elégedetten vettem tudomásul azt is, hogy a Mulci gyerek talán összekapja magát és hajlandó a kisujját mozdítani a csapatért. - Gyerünk, daráljuk be őket! - kiabálom most már egyre nagyobb adrenalinlökettel.
− Hölgyeim és Uraim! Kedves diákok, tisztelt professzorok! Köszöntünk mindenkit ezen a gyönyörű napon! Úgy tűnik, a Hugrabug szeret esőben játszani, ugyanis az idei utolsó mérkőzésüket is így fogják letolni! – kapcsoltam be azonnal a mikrofonomat, miután Mads akkorát tüsszentett, mint egy randalór. Megvártam, hogy kiszipogja magát, közben pedig vígan lebegtettem magam felett az ernyőmet, mert az ausztrál kengurukkal pattogó haveromnak nehogy jó legyen. − Nos, már csak a formaiság kedvéért is nézzük, hogy kik lépnek ma a pályára! – húztam magam elé a Leperexszel ellátott papíromat, mert persze, hogy kettőnk közül én voltam az, aki mindig készült valami összesítéssel és statisztikával. − Tehát, a Hugrabug soraiban köszönhetjük ismét az aranytriót: Downmoore és Yates-Newman továbbra is hajtóként száll majd harcba, de ezúttal úgy tűnik a csapatkapitányuk rájött, hogy Dolohovval jobban járnak, ha csatlakozik a pontszerzőkhöz, így visszatért a fogói száműzetéséből! Ahová, ha jól látom, akkor nem más, mint Yanovich eddigi terelőpartnere, Emerson került. Nem adtál neki elég vodkát Emerson, vagy miért rágott be ennyire rád? – vigyorodtam el, miközben a fiúk-lányok odalent felsorakoztak a pályán, én továbbra is a papíromat böngésztem. − Yanovich mellé második terelőként Miss Frye-t köszönthetjük. Úgy hallottam, ez a lány szeret teljes erőbedobással játszani, szóval csak óvatosan srácok! Apropó, ha már a vad játékosoknál járunk, akkor kérek mindenkit, hogy egyperces néma csendben emlékezzünk meg Alina Scamander eddigi védéseiről, ugyanis a lányt sajnos jövőre csak akkor látjuk pályára lépni, ha valaki zokogva levelet küld majd neki, hogy rázza gatyába a csapatát! – Itt valóban tartottam egy röpke szünetet, hiszen Alina remek játékos volt, és már előre éreztem, hogy bárki került majd a helyére, szenvedni fogok a jövőben a védései láttán. A Hugrabug egy igen erős és tapasztalt játékost veszít majd el, bár az új játékosoknak is lehetőséget kellett adni, hogy kibontakozhassanak. − Mads, szeretnél még hozzáfűzni valamit a Hugrabug mostani felállásához, vagy még órákig orrot fújni szeretnél? És ezúttal nem futhatsz vissza a hálókörletig azzal az indokkal, hogy Nessie beszökött a szobádba, mert mindenki tudja, hogy kamu – vágtam játékosan oldalba a könyökömmel, bár a mozdulat talán nem volt a legfinomabb, de úgy véltem, hogy Judas gizda teste nem roppant bele tőle. − Térjünk is át inkább a Mardekárra, akik jövőre szintén búcsút inthetnek a remek terelőiknek és őrzőjüknek! Ezúttal Lestrange-nek, Roquetaillade-nek és Shelby-nek adózzunk némi csenddel! – cseréltem meg a papírjaimat, amíg lejárt az egy perc. − Tehát, a fogó szerepében ismét a feltörekvő tehetséget, kis a Blacket láthatjuk immár jóval magabiztosabban lépdelni a pályára! Őt pedig követik a hajtók: Parkin, Lestrange és Les… − felpillantottam a papíromról, és elképedve tapasztaltam, hogy ahol a második Lestrange gyereknek kellett volna állnia, oda Mulciber pofátlankodott a patkányfejével. Megköszörültem a torkomat, hogy kijavítsam magamat. – Nos, úgy tűnik, hogy az utolsó pillanatban változás történt, ugyanis Lestrange helyett Mulciber lépett a pályára! A mérkőzés megkezdődött, Madam Hooch megfújta a sípját, a hajtók pedig megindultak a kvaffért. − Desiree azonnal megragadta az alkalmat, és egy jólirányzott ütéssel megindítja az első közelében kerülő gurkót Hugh Shelby irányába! A gurkó megállíthatatlanul száguld a Mardekár őrzője felé, de! Leo Lestrange az utolsó pillanatban bevágódik a csapattársa elé, és izomból tovább küldte a labdát René felé, aki éppen valami viccet mesélhetett odafent, mert annyira vihogott magában, hogy fel sem tűnt neki a felé száguldó labda! René későn kapcsolt, így a lábán érte a találat, de legalább ezúttal nem nyomott le olyan haláltáncot, mint a múltkor! – hadartam el egy szusszal a történéseket, mert bizony a srácok elég hamar belelendültek. − A sérülése azonban nem gátolja meg semmiben Renét, ugyanis hősiesen elvergődik a mardekáros karikákig, és bevágja az első gólt! A Hugrabug számára írhatjuk fel az első tíz pontot! – csilingelt máris az eredményjelző Yates-Newman találata után. − Alexander Dolohov megpróbált duplázni a borzok javára, azonban Shelby Mulciber biztató szavai kapcsán úgy összekapta magát, hogy hárította a következő támadást! – kiabáltam a mikrofonba, miközben a kabátomból egy papírzsebkendőt rángattam ki, majd egy duplikáló bűbájjal sokszorosítottam azt, majd az egyik zsebkendőt a szipogó Maddennek nyújtottam át. − Értem én Mads, hogy megható pillanatokat élsz éppen át, azért légyszi krokodilkönnyeket ne ejts majd! – piszkáltam továbbra is a kommentátortársamat, aki a múltkor hugrabugos mérkőzés során bebizonyította, hogy nemcsak a havat, de még az esőt is utálta. − Ziggy eközben megcélozza Mayát, azonban most Tyler-en a sor, hogy elüsse a csapattársa elől! Tyler pedig visszapasszolta a gurkót Alina felé, viszont Desiree-ben nem teng annyira a csapatszellem, hogy megvédje őt! Szegény lányt durván mellkason találta Tyler gurkója, azon se csodálkoznék, ha összetörte volna ezzel Alina szívét! Kénytelen voltam mély levegőt venni, ugyanis olyan gyorsan peregtek az események, hogy csak kapkodtam a fejemet, és löktem magamból a dumát, ahogy éppen jött, mert már-már tarthatatlan tempót diktáltak a játékosok. − Alex rádobott a bal karikára, de a megtáltosodott Shelby ezt is hárította! Egy kontra után egy gyenge rálövéssel próbálkozott Mulciber is, de láthatóan nem a hajtó az ő főposztja, mert ez igen lagymatag dobásra sikeredett! Alina kisujjból hárított! Alina lepasszolta a labdát a hajtóknak, akik előrevitték a Mardekár karikáiig a kvaffot, azonban Dolohovnak megint nem sikerült a rádobás! Úgy tűnik, annyira beleivódtak a fogós szokások, hogy szegény srác elfelejtett hajtani… − Közben több ízben támadást indított a Mardekár: Maya dobása sikertelen ugyan, azonban Mulciber izomból megküldte a jobb oldali karikát, amíg Leo úgy döntött, hogy ezúttal a Hugrabug csapatkapitányát veszi célba! A fogókról pedig felesleges lenne egy szót is szólnom, ugyanis még mindig céltalanul köröznek a pályán. Az állás egyelőre: 10-0 Hugrabug javára!
Olyan szépen indult ez a meccs. Eskü tök jók voltunk, éreztem magunkban a lendületet, a lelkesedést, hogy ezt a meccset már talán sikerül behúznunk és nem kullogunk el megint behúzott seprűcirokkal a pályáról. És ment is volna, hittem benne, hogy így van... aztán René kinyitotta a száját. És mi történik akkor, amikor René kinyitja a száját? Elszabadul a pokol. Erre pedig a mostani események is rávilágítottak, mert miután nem sikerült elütnöm a gurkót Alina elől, még jobban szétesett a csapat. Ziggy akkorát kapott a karjára, hogy csodálkoztam rajta, hogy nem szakad le tőből az egész, aztán a bordatöréses Alina nem tudta kivédeni a köcsögképű Mulciber jól irányzott, jó erős dobását, és még Alex is a karikák mellé dobott vagy nyolc méterrel. Mármint Alex D. Vagyis Downmoore. Francba ezekkel, hogy ugyanaz a nevük. - René, baszki, ha még egyszer ezt bejátszod, eskü átállok az egész meccsre és csak téged foglak célozni a nyomorult gurkókkal -közöltem vele, mikor egy fél percre sikerült mellé kerülnöm a seprűvel, aztán ott is hagytam. Tudtam, hogy válaszolni fog valami csodálatosat, de nem akartam hallani. Szorosan tartottam a kezemben a terelőütőt, muszáj volt készülnöm a támadásokra.
A Hollóhát elleni meccsünk után az önbizalmam valahonnan a föld alól indulva egyenesen az egekbe szárnyalt - annyira persze nem, hogy elbízzam magamat, hiszen tavaly a Hugrabug volt a legerősebb csapat, de legalább nem reszkettem az öltözőben, mint egy tál kocsonya. Úgy éreztem, lehet esélyünk. Nem Hunter Tuttle ellen kellett játszanom, akit mindenki csak "emberi cikesznek" hívott és azóta bekerült a Kenmare Kestrels játékosai közé. David Emerson eddig nem is fogó poszton repült pályára, és Masont is sikerült legyőznöm... szóval volt remény. Főleg, ha a hajtóink valahogy átjutnak Alinán, Shelby pedig ki tudja védeni a két Alexander dobásait. Attól a nagyszájú sráctól annyira nem féltettem az őrzőnket, René kicsit zakkantnak tűnt, Letával egyszer megállapítottuk, hogy biztos "sajátos igényei vannak" vagy valami ilyesmi... Mármint Leta ezt kedvesen mondta, mint felmentést a viselkedése alól, én nem annyira. Szerintem tök bolond volt és megérdemelte, hogy eltalálja a gurkó, mert ha nem a szája járt volna, hanem odafigyel, akkor ez nem történik meg. A csapatunk nem tökéletesen indított, de nem is játszottunk rosszul, a terelőink azonnal bekeményítettek és egy gólt is sikerült dobnunk - mondjuk hangosan örvendezni nem mertem, mert kicsit féltem, hogy Sebastian beszól valamit. Edzésekre nem igazán járt, de azért tudtam róla, hogy imádja terrorizálni a kisebbeket. A pálya felett köröztem a cikesz után kutatva, igaz, az eső nagyon sokat rontott a látási viszonyokon, ahogyan a rám tapadó kviddicstalártól is lelassult a mozgásom (jól jött volna egy Leperex bűbáj, de nem itt akartam először kipróbálni, nagyon ciki lett volna, ha mondjuk véletlenül felgyújtom magam helyette vagy valakit lerepítek a seprűjéről). Így azt sem láttam tisztán, hogy melyik hajtónk célozta meg a középső karikát, de Jerichora tippeltem volna a víztől csöpögő haja hosszából ítélve. Egy erősebb széllökés oldalra sodort, de sikerült megkapaszkodnom, és mire újból a csapatunkra figyeltem, ismét nálunk volt a kvaff. Maya a karikák felé száguldott, de még azelőtt elvették a hugrabugosok tőle, hogy gólt dobhatott volna. A cikesz viszont egyelőre nem bukkant fel.
A Hugrabug csapata boldog lehetett, hogy Hunter Tuttle éppen valahol Írországban kapkodta a cikeszeket a Kenmare Kestrels edzésén és nem nézte végig a siralmas teljesítményt, amit a tanév utolsó meccsén nyújtottak. Valószínűleg zokogásban tört volna ki az új profi csapata szponzoraitól kapott versenyseprűjét a tűzbe vetve, ha végig kell néznie, hogy a kvaffok szanaszét repkednek a hajtóik kezéből a pályán, Alina - akivel szigorúan csak barátok voltak - kellemes bordatörést szenved, Ziggynek pedig ironikus módon, terelőként majdnem letépi a karját egy gurkó. A Hugrabugra ráfért volna egy lelkesítő beszéd, néhány vízlepergető bűbáj vagy néhány játékosukra egy szemüveg... Vagy Jerry Preston egy új Nimbuson. Talán az eső lehetett az oka, de még Alina sem ért oda időben a középső karikához, Jericho kvaffja átsüvített rajta, ezzel újabb tíz pontot szerezve a Mardekárnak. A Hugrabug azonban nem tétlenkedett, Alina megszerezte a labdát és lepasszolta Alexander Dolohovnak. A legkisebb Dolohov oda-vissza paszolgatta a kvaffot a másik Alex és René között, azonban mire a Mardekár karikáihoz értek, a szerencséjük már el is szállt. Alex dobása nem ért célba. Shelby kidobta a kvaffot a Mardekár hajtóinak, amit Renének szinte azonnal sikerült megszereznie, pontot viszont már ő sem szerzett, a labda újból a Mardekárhoz került. Egy bizonyos kis országban erre mondták volna azt, hogy "elkúrtuk".
Hunter Tuttle
When the snows fall and the white winds blow, the lone wolf dies but the pack survives.
Vendég
Csüt. Okt. 07, 2021 11:39 pm
Team Slytherin
Sebastian Barnaby Mulciber | álhajtó
Azt hiszem, leszögezhettük, hogy a hugrabugosok hozták a formájukat, és balfaszok voltak. Vagy úgy is fogalmazhattam volna, hogy a legutóbbi megmozdulásaikat elkúrták. Nem kicsit. Nagyon. Már kezdtem volna megörülni annak, hogy talán hamar vége lesz ennek a meccsnek, és visszamehetek tréningezni egyéb – sokkal hasznosabb képességeimet −, de sajnos a Black kölyök nem találta a cikeszt, a meccs pedig nem tartott elég ideje ahhoz, hogy vége legyen végre. Nem is értettem, hogy Jericho mit élvezett ezen. Repkedni egy labdával a hónod alatt, aztán remélni, hogy a másik nyomorék lesz, és nem tudja kivédeni. A kviddicsben egyetlen dolgot szerettem, úgy alaposan odabaszni másoknak, de sajnos mivel mindkét terelői poszt foglalt volt, így csak a takonyképű Lestrange gyerek helyére ugorhattam be, mert olyan kurva jó fej voltam. De úgy tűnt, hogy a balfaszság ragadós volt, ugyanis Maya épphogy megszerezte a labdát, olyan lendülettel veszítette el. Morogva repültem Downmoore után, és szedtem el tőle a kvaffot, majd azzal a sebességgel megpróbáltam rádobni a középső karikára, de az ujjaim megcsúsztak, így a dobásom igen gyengére sikeredett. Ettől függetlenül reménykedtem benne, hogy Scamander is bénázni fog. Eközben elcsíptem, ahogy Lestrange meglegyintette az ütőjét, és a gurkó Dolohov felé száguldott. Én jobbat ütöttem volna, de jelenleg nem pofáztam, mert nem éreztem magam annyira komfortosan a hajtói szerepben. Pláne nem ebben a kurva esőben, mert ugye mindig esnie kellett.
Vendég
Vas. Okt. 10, 2021 8:36 pm
Team Hufflepuff
Ziggy Yanovich | terelő
Nem hiszem el, hogy már megint esik az a rohadt eső. Igazából már megszokhattam volna, hogy a csapatom nem éppen szerencsés, ha az időjárásról van szó. Ha létezik meteorológus a varázsvilágban, akkor biztos megátkozott engem, hogy aztán a balszerencsém az egész csapatra átragadjon. Nem kezdjük annyira rosszul a meccset, egész jól mozgunk egyébként a pályán annak ellenére is, hogy esik az eső. Az első érintésem rögtön sikerül, de aztán a feje tetejére áll minden. Kezdve azzal, hogy Leo Lestrange és Tyler össze-vissza verik a csapatunkat a gurkókkal és egész egyszerűen nincsen szerencsénk a találati rátánkkal sem. Aztán még engem is találat ér. Alig bírok a seprűn maradni és valószínűleg kiugrott a vállam is, hacsak el nem tört a kulcscsontom. Nem tudom, melyik lenne a nagyobb érvágás, fél karral is épp olyan balfasz vagyok, mint kettővel. Igyekszem nem mutatni, hogy majdnem beszarok a fájdalomtól, ahogyan visszakúszom a seprűre, de én vagyok a csapatkapitány, ha én széthullok, akkor az egész csapat szétesik -Nem adjuk fel gyerekek. Lehet, hogy agyonvernek minket a gurkókkal, de BÍRJUK A FÁJDALMAT! Nincsen panaszkodó ember, hallottad ezt Rönó? Nem akarok látni sem hallani egyetlen panaszt sem! – üvöltöm körbe a többieknek, ahogy elsuhanok körülöttük. Igyekszem nem csillagokat látni a fájdalomtól, igazából majdnem leszakad a kezem, de gond egy szál sem. -Gyönyörű védés Alina! Érted küzdünk ma. MUTASSUK MEG ALINÁÉRT, HOGY MEG TUDJUK VERNI A MARDEKÁRT! – csak egy pillanatra repültem az őrzőnk felé, a többi lelkesítő beszédet a csapathoz intéztem. Bébidolohov megsérül, ez nem jelent éppen jót, de odarepülök hozzá. – Hé Alex, menni fog! Hajrá! Nem fáj semmi! – tovább is repülök Desi felé, aki úgy érzem megérdemli a támogatást. – Ha legközelebb nem találunk gurkót Desi, akkor az ütővel fogjuk leverni őket a seprűről! Szedjük össze magunkat, tudom, hogy szarul megy nekem is, de meg kell mutassuk magunknak és nekik is, hogy nem verhetnek így szét minket! – bátorító mosoly után már megyek is tovább, hogy bátorítóan rávágjak Alex D. hátára a karikára dobásért. Reméljük, hogy be fog menni. -Srácok, AKÁRMI IS JÖN VELÜNK SZEMBE, BELEÁLLUNK! HA ESIK EZ A KURVA ESŐ, HA BÖKLENCEK HULLANAK AZ ÉGBŐL, MEGCSINÁLJUK! NEM FÁJ SEMMI, HA MEGDÖGLÜNK IS, DE MEGVERJÜK A MARDEKÁRT! – fogalmam sincs mennyi hitelem maradt még csapatkapitányként, vagy játékosként, de ha másra nem is, arra jó vagyok, hogy motiváljam magunkat.
Vendég
Kedd Okt. 12, 2021 10:32 am
Team Slytherin
Jericho Z. Lestrange | hajtó
Eshetett felőlem az eső, hullhatott akár a hó, tombolhatott volna felőlem húrikán is a meccs közben, akkor sem lettem volna boldog ha az utolsó meccsemen nem azokkal játszhatom akikkel egész idő alatt szerettem volna. Teljesen megértettem, hogy Mulciber volt olyan lusta és ő is arra hivatkozott, hogy csak én hívtam őt kviddicsezni és csak az én kedvemért vesz részt ebben, de ugyanakkor... Ugyanakkor azt is szerettem volna, hogyha legalább az utolsó meccsemen vele szerezhetnék gólokat. Láttam ám az unókaöcsémen napok óta, hogy mennyire nem várja ezt a mérkőzést, ezért is tettem neki egy szívességet és csak jó helyen mondtam el a kívánságomat. Ennyi az egész. Nem bíztam a dolgot a szerencsére, hogy esetleg véletlenül valami váratlan történik, hanem egy kicsit rásegítettem talán én is arra, hogy egy Thales mentes meccse legyen mindenkinek. Így Leo sem aggódik annyira az öccse bénázásai miatt, nem tutujgatja őt, mint egy kis békát, hanem végre ő is remekel. Mert nincs az a tényező, ami befolyásolhatná őt. Na pontosan ezért remekelnek eddig a terelők. Azért mondom, hogy eddig, mert Tyler őszintén nem tudom mire figyelt amikor neki lendült a gurkónak és elüsse a gurkót mondjuk Alex Downmoore felé, mert nem jött neki össze. Ettől függetlenül nem estem pánikba, helyette inkább kicseleztem Downmoore-t és elcsakliztam tőle egy kvaffot még mielőtt újra rádobhatott volna Shelby karikáira. Elég csak 10 pont a Hugrabug javára ebben a körben, nem kell még egy tízes. Legalábbis erre gondoltam, amikor előbb Mulcibernek passzoltam a kvaffot, majd ő Maya-nak aki visszapasszolta nekem amint a Hugrabug kapuja elé kerültem. Én meg is céloztam a bal karikát vele és nem is tartottam már Scamander legendás védéseitől, akár még be is csuszhat a labda, amit megjegyzem ha akartam volna sokkal erősebben is megdobtam volna, de nem fejen vágni akartam vele a Hugrabugos őrzőt csak pontot szerezni. Lehet, hogy ez a próbálkozásom fellelkesítette Maya-t mert ő is megpróbálkozott egy támadással, de az már nem ért célt sem. Azt hiszem a Dolohov gyerek szerezte meg tőle a labdát.
Mivel Judas eléggé elérzékenyült állapotban volt, ezért nem tudtam eldönteni, hogy azért szipogott, mert tudta, hogy ez volt az utolsóelőtti meccse, vagy pedig azért, mert már eleve szarrá ázott, és taknyos volt. Mindenesetre így magamhoz ragadtam a szót, és folytattam az események közvetítését. − Uh. Ziggy találati rátája még mindig olyan zseniális, hogy a levegőben kalimplá, ezért egy elég durva találat éri a karján! Remélem, azért a csontja nem tört el, bár egy ilyen ütés után azon se csodálkoztam volna, hogy ha megrepedt volna nála valami – húztam el a számat, mert ez még nekem is fájt, pedig én már eléggé hozzászoktam az ilyenekhez. − A Mardekár azonban még mindig nyomás alatt tartja a Hugrabigot, pardon, Hugrabugot, ugyanis Mulciber pontot szerez a csapatának! Úgy tűnik, a srác mégis csak ér valamit… De ha így folytatja, akkor esélyes, hogy Desiree megküldi azt a ronda fejét egy gurkóval… − magyaráztam tovább, bár tényleg szerettem volna látni, ahogy Mulcibert megküldi végre valaki. Az idei évben ugyan nem sok vizet zavart a pályán, de mégis csak kellemesebb volt nélküle a játék. − A labda Alexhez vándorol, dobóhelyzetbe kerül, éééés… Nagy büdös semmi – sóhajtottam fel fásultan, ugyanis a kezdeti erős indítás után nem tudom most mi történt a két csapattal, de kegyetlenül rosszul játszottak. Szegény apám kikaparta volna a szemét ilyen botrányos teljesítmény láttán. − Jericho Lestrange magához ragadja a kvaffot, a hugrabug hajtói nem tudják megállítani, így némi helyezkedés után, de megcélozza a középső karikát! Alina pedig rossz ütemben mozdul, a labda átrepül a gyűrűn, ez bizony egy újabb tíz pont a Mardekár javára! Úgy tűnik, a mai esőzés csupán balszerencsét hoz mindenkinek, ugyanis Mayától elkerül a kvaff, Regulus pedig hiába kutat a cikesz után, sehol nem találja. Egy szusszal hadartam el mindezt, szünetet kellett tartanom egy kicsit, és újabb zsebkendőt nyújtottam át a krokodilkönnyeket hullató Maddennek. Már majdnem megsajnáltam őt. Majdnem. − A Hugrabug támadásai kudarcba fulladnak, ugyanis Alexander szemüvegén úgy csorog az esővíz, hogy bármit szeretne tenni, elveszíti a labdát. A Leperex amúgy elég hatásos bűbáj haver, próbáld ki bátran – masszírozgattam a homlokomat fásultan, mert minél tovább néztem ezt a mérkőzést, annál jobban elfogott a vágy, hogy a játékosok felét lerángassam a seprűjéről. − Yates-Newman hibáiról regélhetnék egy sort, de inkább csak elengedem a dolgot – sóhajtottam bele a mikrofonomba. A srácról nem tudtam eldönteni, hogy vajon bujkált-e benne némi tehetség, vagy teljesen reménytelen volt-e. − Maya továbbra is ügyetlenkedik, mintha nem hinne eléggé magában, pedig ebben a sportban ez elengedhetetlen. Próbáld meg egy kicsit összeszedni magad Maya, mert a csapatodnak szüksége van rád – próbálom biztatni egy kicsit, nem úgy, mint Mulcibert, akinek akkora a pofája, hogy megérdemelte volna, ha Alina nem csak kivédte volna a dobását, de pofán is küldte volna a kvaffal. − Leo közben elemében van, ugyanis sokadjára üti el a gurkót. Fogalmam sincs, hogy pontosan hányadik alkalommal. Te számoltad, Madden? – fordultam Mads felé, miközben Desiree a levegőt ütötte meg, így Alexander sérült a testén a csapattársa miatt. − Ezúttal azonban Shelby az, akinek lyukas a keze. Ez pedig pontot jelent a Hugrabugnak! Ideje nekik is egy kicsit reménytelibbnek lenniük, ugyanis még nincs veszve minden, de ha jól látom, akkor a kapitányuk is éppen lelkesítő szavakat harsogva repked körbe – kommentálom tovább az eseményeket. Így nem maradhatott ki az sem, hogy Tyler akkorát ütött a levegőbe, hogy bizony ha az betalált volna, akkor lehet kettétörött volna az ütője is. Szerencsés volt az a hugrabugos, akit kiszemelt magának, de végül nem tudta felé ütni a labdát. A mardekáros hajtók tovább próbálkoznak, Jericho dobása után Maya tesz egy sikertelen próbálkozást, a fogók pedig még mindig az esőben körözve kutatják az aranylabdát. − Srácok, én nagyon szeretlek titeket, de ha így folytatjátok, akkor kénytelen leszek Maddent beállítani valakinek a helyére, ha pedig nagyon elhúzzátok a mérkőzést, akkor én fogok seprűre szállni, hogy elfogjam a cikeszt, de azt nem fogja megköszönni. Ellenben, amelyik fogó elkapja az aranylabdát, azt meghívom Roxmortsban valamire, csak kérlek titeket, vessetek véget ennek a szenvedésnek, mielőtt még Madden kitalálná, hogy covidos.
Alina mosolyra húzza a száját, nem azért mert annyira jó lenne a helyzet. De ezzel egyidejűleg sikeresen védi ki Sebastian Mulciber próbálkozásait. Persze most is, szakad ez eső. Ami míg az elöző meccsen jól is jött. Most inkább hátrány lehet a csapat számára. Ezért Davidben fel is merül a kérdés, hogy ki a felelős ezért az égszakadásért. Bár az is emlékezetes volt amit René beleszött egy olyat, hogy „Hajrá, büdösborzok! És ezt nevezik normálisnak? Nem vegyifegyver akar lenni a csapat és bűzzel elkergertni a Mardekár csapatát. És akkor még, csodálkozik, hogy miért nem nevett senki se. - Pedig hozzád sokkal jobban illik, Jadejynx csak egy paróka kell rá és egy szép csipkés ruha. Nagyon szép párt alkotnátok, minden szerelmes pár téged irigyelne. - mondja David pimaszul, és ovatos molyosra húzza száját, mikor elképzeli ezt. Hiszen, Renéhez jobb illik egy házikedvenc, társként mint egy lány. Különben is ki monta azt, hogy a kviddics pálya az ideális randi helyszín? Több eszme futattásra sajnos nem is jut idő, mivel Dolohov a bal oldali karikára dob. Alex dobása viszont sajnálatos módon nem ér célba így, Shelbyn múlik minden mondhatni ő az utolsó remény. Eközben David próbálja elkapni a fürrge szárnyas arany labdát. Ami nem akar sikerülni tekintve, hogy a labda nem akarja azt, hogy bárki is megfogja.
Vendég
Szer. Okt. 13, 2021 10:30 pm
Team Slytherin
Tyler Roquetaillade | terelő
Az eső idegesítő, de a meccs egészen jól megy, annak ellenére is, hogy a legutóbbi ütésem egyáltalán nem ért célba. Viszont jelenleg még ez sem tud igazán elkeseríteni, egész jó formában vagyunk, és habár a mérkőzés menete lassú, és a cikeszt sem sikerült még egyik fogónak se megtalálnia, úgy érzem kezd felénk mosolyogni a szerencse. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint amikor a hugrabugosok elszánt támadását, Shelby olyan bravúrosan védi ki, hogy még én is megcsodálom a pillanatot egy egészen rövid időre, és kivételesen a szemem nem a gurkókra tapad. A gyerek valami nagyon durván jó szteroidot tolhat, vagy csak tényleg annyira jó, hogy megalapozott jövő vár rá a kviddics területén. - Faszom, Shelby, a végén még kviddics sztár lesz belőled! Ha szeretnéd, és nyerünk még el is intézem neked, baszod. - Hallom meg Mulciber “csodálatos” dicséretét, ahogy oda ordítja az őrzőnknek, miközben már szerzi is meg a kvaffot, láthatóan fellelkesedve a gyönyörű védések után. Véleményem szerint amúgy is ideje volt már, hogy csináljon is valamit, mert tehetsége van, csak flegma, mint a bűn és nem érdekli semmi az égvilágon. Egy pillanatra összenézek Leoval és küldök felé egy vigyort, mielőtt végül újra bele vetném magam a játékba teljes erőbedobással. Nyerni akarok és habár épp szerencsénk volt, de nem szabad, hogy a fejembe szálljon: koncentrálnom kell, legközelebb az lenne a legjobb, ha nem a semmit találnám el, hanem a gurkót is.
Alina remek őrző volt, az egyik legjobb, akit valaha láttam. De sajnos még a legjobb őrzők is megérzik, ha telibe találja őket a gurkó, amit részben a saját hibámnak éreztem. Megpróbáltam elütni előle, de a gurkó túl gyors és túl erős volt ahhoz, hogy időben elérjem, úgyhogy telibe találta szegényt. Nem lepődtem hát meg, hogy ilyen fájdalmakkal beengedett még egy pontot. Bezzeg az a nyomorultfejű Shelby kivédi minden támadásunkat, hogy felejtene el levegőt venni... De igyekeztem nem lelombozódni a gondolatra, hogy gyűlnek a Mardekár pontjai és úgy püfölnek minket, mintha csak egy vakondcsapkodós játékkal játszanának. Tapasztaltabb terelőik voltak, azt meg kell hagyni (erre az évre, jövőre mi fogunk elverni mindenkit, az biztos), de akkor sem hagyjuk magunkat csak úgy. Pláne, hogy René akárhányszor hallótávolságon belül ért, rögtön rázendített a jajdefájok kezdetű, bosszantó kis dalocskára és ezzel könyörgött azért, hogy jól meghúzzam Mulcibert. Én pedig meg is tettem, úgyis olyan irritáló volt a képe, örültem volna, ha egyszer végre eltalálom. Kellett próbálkozni, az való igaz, de ezúttal végre lendületesen felé repült a gurkó. - Most már boldog vagy? -szóltam oda Renének, őszintén reménykedve, hogy megelégszik ezzel. A pálya túlfelén közben Downmoore lendült meg határozottan a karikák felé, én pedig őszintén reméltem, hogy Shelby cigányátka ezúttal visszafelé sül el.
Vendég
Pént. Okt. 15, 2021 12:03 am
Team Slytherin
Sebastian Barnaby Mulciber | álhajtó
Egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy csuklóból visszaütöm a felém száguldó gurkót, azonban sikeresen megfeledkeztem arról, hogy most nem a saját posztomon játszottam, így hiába vártam felkészülten a labdát, vélhetően a lábam bánta volna azt, hogy az elmém egy pillanatra beadta a kulcsot. Hálám jeléül hát odabiccentettem Lestrange-nek, amiért eltérítette előlem a labdát, de nem voltunk olyan viszonyban, hogy ezért az egekig magasztaljam őt. Amúgy is, a kurva életbe, de neki ez volt a dolga. Nem fogom piedesztálra emelni azért, mert tette a kötelességét. Közben Shelby annyira összekapta magát, hogy kivédte a következő hugrabugos támadást. Mondtam én, hogy csak ugatni kellett neki… Máris jobban játszott a szerencsétlen cigányfattyú. − Küldjed meg Shelby! – kiáltottam oda neki, hogy passzolja át a labdát, majd Parkint meg Jerichot kerestem a tekintetemmel. Olyan szendvicsbe fogtuk Mayát, szerintem még életében nem tapasztalt hasonlót, pedig… Az édes hármasnak is megvolt a maga bája, bár ez a lány pont nem hozott lázba. Arra viszont tökéletes volt, hogy a labdákat passzolgassuk egymásnak, majd Jericho látott egy lehetőséget arra, hogy a bal karikára rádobjon. − Gyerünk haver! Ha Scamander ezt is kivédi, akkor kvaffostul téged baszlak át a gyűrűn, ha már egyszer kirángattál ebbe a faszom esőbe! – kiáltottam oda neki, miközben megindultam előre, hogy ha kell, akkor elvegyem valamelyik bánatképűtől a kvaffot, mielőtt még szeretnék magukat elverekedni Shelby-ig.
A Mardekár így, az év utolsó meccsén olyan módszeres brutalitással veri széta csapatunkat, hogy Kyle Briggs melle bizonyosan büszkén dagad valahol a pokolban, a démonok társaságában és gondolom Leo Lestrange melle is dagad, hogy ilyen tökéletesen sikerült követnie az elődje módszereinek nagy részét. Már csak az undorító szabálytalankodások hiányoztak, de ami késik, az nem múlik, ha minden igaz. Hangosan szisszentem fel, amikor Alexet eltalálta a vaslabda. Pontosan ott, ahol engem korábban. Bár első ránézésre biztosan gyengébb volt, aggódtam miatta, hiszen a levegő vétel továbbra is nehézkesen ment, kicsit fájt is, lévén időm se volt rápihenni. A Mardekáros hajtók csináltak nekem elég munkát, de hellyel-közzel tudtam tartani a lépést, most is, ugyan nem a szokásos könnyedséggel, sikeresen védtem Jerico támadási kísérletét. Nem sokáig tartottam magamnál a bőrt, egyből a hajtónk felé hajítottam azt, amit szerencsésen meg is szereztek, majd némi manőverezés után Shleby a cigánymágus karikái előtt voltak, ahol Alex - nem az, akit az előbb bedaráltak, hanem a másik - célba vette a középső karikát. Nem volt túl acélos dobás, de még mindig jobb volt, mintha kilométerekre lenne bármelyiktől is.
Vendég
Hétf. Okt. 18, 2021 7:13 pm
Team Slytherin
Jericho Z. Lestrange | hajtó
Dolohov rácélozz a középső karikára és a szerencsétlen vihar verte szerencséjű Shelby most valamit nagyon mellé néz és nem védi ki a dobást. Nem tudom mit néz éppen vagy hová bámul, de a Mulciber – Lestrange duó beszólásait most inkább nem hallgatnám végig, mert biztos vagyok benne, hogy Leo meg Seb odaszól valamit neki, amit most inkább nem hallanék meg. Egyrészt nincs kedvem, másrészt meg kell szereznem azt a kvaffot az egyik Hugrabugos hajtótól. Nem igazán figyelek oda, hogy mi történik éppen, de az biztos, hogy amint esélyem van rá a két Alex közti labda átpasszolgatását még éppen sikerül megakadályoznom és amint lehet előre is viszem a kvaffot. Persze ők sem tétlenkednek, simán utánam jönnek, hogy megbosszulják az álnokságomat. Csak lopva pillantok hátra, a csapattársaimat keresem, Parkin-t vagy Mulciber-t mindegy, hogy ki jött előre a Hugrabugosok felségterületére, csak valakinek átpasszolhassam ezt a nyomorult kvaffot végre. Azt hiszem Mulciber az aki a segítségemre siet, függetlenül attól, hogy nem született hajtónak nevezi magát, azért ez a poszt is jól áll neki, az már részlet kérdés, hogy milyen áron került ő ide. – Kapd el Parkin! – általában nem szoktam oda kiáltani azok nevét akinek passzolni szoktam a labdát, de figyelemelterelésnek éppen elég volt. Tekintve, hogy Parkin itt sem volt, egy kis figyelemelterelésnek éppen elég volt, hogy Mulciber elkaphassa a kvaffot és szépen előre haladva a kapuig rádobhasson a középső karikára. Nem mondom, hogy kacagtam az orrom alatt, amiért szegény Mulciber-t Parkin-nak neveztem, de majd megérti szándékosan csináltam ezt az egészet. Ha eléggé ismer akkor tudja, hogy miért tettem. Hogy be is talál a dobás, az már nem rajtam vagy rajta múlik, hanem Alina védésén. Pontosan azért, hogy még véletlenül se pihenhessen meg szegény lány, újra megpróbálom elvinni a labdát a Hugrabugosok kapujáig, most már tényleg Parkin segítségével, de mire rá is dobnék a Hugrabugos hajtók elég leleményesek ahhoz, hogy ezt megakadályozzák és már viszik is a labdát… amit a Hugrabugos pózna karikákhoz szántam. Lehet, hogy nem kellett volna viccelődnöm Parkin nevével, az imént.
− Elnézést kérek mindenkitől, amiért nem volt időm megfelelő módon méltatni Alina csodálatos védését, azonban kénytelen voltam Judas mikrofonjából egy vödröt varázsolni, mielőtt még az eső mellett ő is eláztat a könnyeivel! – Esküszöm, mindenre, ami szent volt számomra, hogy ezzel komolyan nem vicceltem, ugyanis az egész mérkőzés alatt Judy olyan mélységes depresszióba zuhant, hogy néha hebegett egy sort, de olyan elérzékenyülten pityergett mellettem, mint anno, mikor majdnem kicsinálta magát. És nekem azt elhihetitek, hogy Mads-et bőgni látni a legrosszabb dolog volt a világon. − A Hugrabug Judas bőgése közepett dupla támadást indít, de Hugh Shelby mind René, mind Alexander dobását kivédi! Hé, Shelby, ha apámnak egyszer lesz egy saját csapata, akkor nem akarsz csatlakozni hozzá? – Apám biztos örült volna az ilyen szerencsés flótásoknak, akik még tehetséggel is rendelkeztek. Ezt a helyet felajánlhattam volna akár Alinának is, de úgy hallottam, hogy ő nem ebben az irányba fogja folytatni a tanulmányait. − Hugh lepasszolja a labdát a hajtóknak, akik némi passzolgatás után engedik, hogy Mulciber karikára dobhasson! Alina ezúttal nem ért oda időben, így tíz pont a Mardekár javára! Közben pedig a terelők is bravúros munkát végeznek, Desiree elég ádáz mosollyal küldte meg azt a gurkót Mulciber irányába, akinek az volt az egyetlen szerencséje, hogy Leo ott volt megvédeni a seggét! Száguld is tovább a gurkó Alex irányába, csakhogy a Hugrabug csapatkapitánya már nem volt ennyire gyors, így Alex a testén sérült! – Néha-néha kénytelen voltam oldalpillantásokat vetni Judy irányába, vagy újabb zsebkendőket előkotorni neki, mert féltem, hogy már a végét járta. Sose láttam még ennyire kisgyerek szintjére lesüllyedni, és azért azt hittem, hogy majd az utolsó meccsén brillírozni fog, de úgy tűnt, más dolgok jártak a fejében. − Újabb védés Shelby-től! Mulciberrel valami érthetetlen nyelven kommunikálhatnak egymással, mert a csapattársaik homlokráncolva, talán némileg zavarodottan néznek feléjük. Úgy tűnt, Jericho-t egyáltalán nem tudta kizökkenteni a két mardekáros fiú földönkívülisége, hiszen a Hugrabug bal oldali karikája felé repül is a kvaff! – Alina azonban ezt a dobást is kivédte, majd egy határozott mozdulattal küldte tovább a saját csapattársainak a labdát. − Megy tovább az adok-kapok. Alexander bevágja a kvaffot a Mardekárnak, aztán Mulciber teszi meg ugyanezt… Judas, könyörgöm, ne bőgj már ennyire, mert nem vagyok az anyád, hogy a könnyeidet és a taknyodat az arcodról törölgessem! Nagyfiú vagy már! Tessék szépen összeszedni magad! – morrantam rá a barátomra, amikor a felsőm szélét megrángatta egy újabb zsebkendő után. Esküszöm, nem akartam több srácot sírni látni… − Jericho minden igyekezete ellenére nem tud pontot szerezni a házának, azonban… Mit látok? Te is látod Mads? A fogók sokkal céltudatosabban megindultak! Fej-fej mellett haladtak, már majdnem megvan! Már majdnem! IGEN! Dave végre elkapta a cikeszt, ezzel pedig a Hugrabug megnyerte a mérkőzést! A végeredmény 40-180! Dave, neked jövök a Három Seprűben valamivel – pattantam fel a helyemről izgatottságomban. − Nos, köszönjük mindenkinek a részvételt! Akikkel jövőre nem találkozunk, azoknak sok sikert kívánok az életben, akik pedig maradnak, azok készüljenek fel a jövő tanévre! Én Tatiana Krum voltam, a mellettem ülő szipogógép pedig Judas Madden! – köszöntem el mindenkitől, majd kikapcsoltam a mikrofonomat. Már nem érdekelt az sem, hogy a lábát húzó René úgy rohant oda Harperhez, mintha kutya baja sem lett volna, vagy ahogy Ziggy oroszul üvöltött valamit örömében. A Hugrabugosok egymást ünnepelték, a háztársaik kitódultak a pályára. Ezzel szemben a Mardekár némileg csalódottan szedelődzködött, egyedül annyit láttam belőlük, hogy Mulciber Regulusnak és Shelbynek magyarázott valamit nagy lendülettel. De mindezt nem kellett kommentálnom, csupán én láttam meg ezeket a pillanatképeket. Azonban volt még egy valami, amit meg kellett tennem. − Na, gyere te óriásbébi! – karoltam át gyengéden Judas vállát, miközben a kommentátori asztalunkba belevéstem mindkettőnk nevét, mint az évszázad legjobb kommentátorai.
− Hölgyeim és Uraim! Kedves diákok, tisztelt professzorok! Köszöntünk mindenkit ezen a gyönyörű napon! Úgy tűnik, a Hugrabug szeret esőben játszani, ugyanis az idei utolsó mérkőzésüket is így fogják letolni! – kapcsoltam be azonnal a mikrofonomat, miután Mads akkorát tüsszentett, mint egy randalór. Megvártam, hogy kiszipogja magát, közben pedig vígan lebegtettem magam felett az ernyőmet, mert az ausztrál kengurukkal pattogó haveromnak nehogy jó legyen. 
