Tudtam, hogy életem során még sok bajba fogok keveredni, sőt abba is egészen biztos voltam, hogy halálfalókkal fogok együtt dolgozni, vagy esetleg a jövőben csatlakozni fogok hozzájuk, de… Azt sose gondoltam volna, hogy majd sátánistákkal is üzletelnem kell. Bevallom mikor kétségbeesésemben hogy Eli már nem tud eleget segíteni nekem a bájitalokkal annyira mondtam, hogy még a lelkemet is eladnám, hogy nem számított arra, valaki tényleg meghallja majd a szavaimat és komolyan fogja venni az ajánlatomat. De a szemem egyre rosszabb lesz, a látomások egyre sűrűbbek, én pedig nem vagyok még azon a szinten, hogy megöljem a bátyámat. Kellett valami, ami megvéd a sötét mágia ártalmaitól, s azon csodás ötletet kapta, hogy keressem fel az egyik sátánistát az akadémiáról, mert ő egészen biztosan tud nekem segíteni. Bevallom nagyon reménykedtem, hogy ténylegesen nem a lelkem lesz a tét, mert azt nagyon is szeretném megtartani. Vagy lehet eleve nem is volt soha, úgy viszont meg már ugrott kapásból az üzlet, nem? De egy beszélgetést nekem igazából megért az egész. Abba már nem voltam maximálisan biztos, hogy miért pont a Szellemszállásra kellett megbeszélni a találkozónkat? Biztosan ez is az ő furcsa sátáni gondolkodásukhoz volt köthető. Azért csak kilógtam éjszaka – mikor máskor, de tényleg?! – bemenni viszont nem mertem, csak vártam rá kint, mert biztosa voltam benne, hogy nem ért oda előbb, mint én. Mindig 10 perccel előbb érkezem, mert nem szeretem, ha már várnak rám. Előbb felmérem a terepet, lehetséges menekülési útvonalakat keresek, esetleg csapdákat, amiket direkt nekem állítottak. Enyhe bizalmatlanság az emberekkel szemben, semmi más! Csak éppen elég ahhoz, hogy senkiben se bízzak meg teljesen. Táskámat szorongatom a kezemben, benne a kis jegyzetfüzetem, meg a könyv, amit csak mutatóba hoztam gyakorlatilag, mert ha nem tudja elolvasni a régi koreai írásjeleket, akkor kötve hiszem, hogy nélkülem meg tudná érteni, hogy mi van benne. Na igen, ez is nagyon idegesített… Nem ismertem a srácot, akivel ma találkoztam, s ahogyan hallottam nagyjából senki sem az ismeretségi körömből. Egy 23 éves – megjegyzem túlkoros – akadémista, zenei szakon… Remek, ezzel aztán sokra mentem! Még a neve megvan, de jobban örültem volna, ha félkészültebben jöhetek ide. Most mér a nyomorult látomásnak is örültem volna, ha valamivel megfenyegethetem, hogy amúgy ez fog vele történni, vagy hasonló. De most semmi sem volt a tarsolyomba, így azért én is jobban féltem, olyan védtelennek éreztem magamat, hogy nem volt semmi használható infóm, csak a kis könyvem, s minden reményem egy általam alig ismert közvetítőben volt… Gratulálok Aidan ezt most jól elintézted! Az már csak bónusz volt, hogy egyébként megfagytam a hidegben.
Is it the shadow that's shaking or is it my feet that are trembling
Nem szokott ő a kis kultján kívül másokkal bizniszelni. Ennek egyszerű oka van: a varázslók és boszorkányok többsége nem igazán szeretne azonosulni az ő életmódjával, s nem is értenek egyet az ő általa gyakorolt hagyományos módszerekkel, hiszen azoknak nincs bizonyított hatása, s nincs látványos eredménye. Mert a mágia számukra fancy fényjátékokból és random szavak kántálásából áll, pedig ha tudnák, mennyivel mélyebb és rétegesebb az egész, mennyivel sokoldalúbb, talán már ők is átgondolnák, hogy valóban elérték-e annak határait, vagy nyújtózhatnak esetleg tovább is? Persze vannak kivételes esetek, mikor egy-egy sötét lelkű kisdiák megkeresi őt, mindenféle átkok, rituálék és főzetek kapcsán, s faggatják őt az Ördöggel való lepaktálásról, a keresztúti démonok megidézéséről s kétségbeesett lelkük eladásáról… Mintha ő ennyire mélyre süllyedne. Tiszteli és követi a Sötét Urat - és most nem a hamuvá párolt Voldemortról beszélek -, de lelkét nem ígérné oda, főleg nem ostoba és impulzív kívánságok teljesítéséért, miknek hosszú távon hasznuk egy csepp sincsen. Kereste meg őt harmadikos kölyök, hogy a lelkéért cserébe szeretné a Sátánt arra kérni, hogy az év végi vizsgákon segítsen neki tökéletes eredményekkel átjutni, akadt már olyan is, ki egy kviddics meccs végeredményét kívánta ilyen módszerekkel befolyásolni, s fogadásból is érkezett már hozzá diák, hogy csak úgy “poénból” hadd adja már el a lelkét. De érzi, hogy a mostani eset kivételes - mert a fiú ki társaságát keresi most, talán az egyik legsötétebb foltja a Roxfort diákseregének, még ő is ismeri látásból s hallott már róla mindenféle sztorikat. Álmában sem gondolta volna, hogy majd pont ő fog hozzá fordulni tanácsért vagy szívességért. Mindenesetre elfogadta a meghívást, s helyszínként - afféle elijesztési kísérlet gyanánt - a Szellemszállást választotta, hiszen ide még a legnagyobb idióták se merészkednek ki az éjszaka közepén, s így biztosan kettesben lehetnek majd. Pontosan érkezik - mert ahogy Waylen mondja, ami érdekli őt, abba hajlandó belefektetni az energiát s még feláldozni érte az alvásra szánt idejéből is. És ez a te szerencséd; hogy komolyan vesz téged, mert ha nem tenné, bizony nem vonszolná ki magát érted a szomszéd faluba, bármit is ajánlanál neki fizetés gyanánt. Így adj hálát a fentieknek - vagy a lentieknek -, hogy ilyen rendes hozzád és méltóztat végighallgatni téged ahelyett, hogy az ágyában fetrengene és egy bizonyos neo-keresztény angyalkára gondolva végezné el a szokásos esti kéj-rituáléját. – Aidan? – szólít meg téged, azaz az alakot a sötétben, ki feltételezi, hogy te vagy. – Sokáig várattalak? – A kérdést feltéve melléd lép, s közben pulóverének kapucniját lehajtja a fejéről. Veled ellentétben ő nem akar menten halálra fagyni, bár ezt leginkább elementális mágiájának köszönheti - anélkül ő is csak dideregne a hidegben, főleg így, hogy egy kabátot sem volt képes magára húzni. – Menjünk be mielőtt jégcsappá fagysz – int a Szellemszállás épülete felé, majd el is indul előtted, hogy tenyerében megidézve egy aprócska lángot, megvilágíthassa előttetek az utat és vezethessen téged.
