can you save my bastard soul?

Milyen szellem lennél? - Töltsd ki ezt a Tesztet és megmutatjuk neked, milyen típusú szellem lennél.
Don’t ghost this quiz!

"De kurva vicces... Mindegy, nézzük ezt a fost" – forgatja szemeit, s a laptop egérpadjára helyezi középső és gyűrűs ujjait, majd egyetlen finom mozdulattal lejjebb gördíti a weboldalt. Sosem volt oda az ilyen kvízekért, bár szórakozásképp, vagy éppen unalomból hajlandó kitölteni néhányat. Persze ilyenkor sosem kíváncsi arra, hogy milyen pizza lenne, vagy a válaszai alapján milyen színű frizurát válasszon magának a fodrásznál... Felőle hupizöldet is írhatna az eredmény, az sem érdekelné túlzottan. Csak az hajtja, hogy válaszolgathasson a kvíz ostoba kérdéseire. Céltalanul.


1.) Az alábbiak közül melyik otthonban töltenél egy kis "én-időt"?

"Én-idő... Öcsém, kinek van ideje saját magára?" – motyogja, s közben tarkóját vakargatva nézegeti a négy választható opciót. Az első egy elhagyatott kastély, mit sűrű köd vesz körül s egy mohával borított öreg híd vezet a masszív kapujáig. A második egy hasonlóan elhagyatott "cottage", tipikus angol vidéki házikó, habár a képen elég unalmasan néz ki, s a kvíz szerkesztője még annyira se méltóztatott, hogy legalább egy színes fotót keressen ehhez az opcióhoz. A harmadik egy öreg vasútállomás omlás-veszélyes épülete, mit a rozsda és a sok esőzéstől megindult rothadás rágcsálgat. A negyedik pedig egy régi kúria, mit az elsőhöz hasonlóan köd vesz körül. Ash kettő közt vacillál - az egyik kényelmes volna, a másik meg szórakoztató. De végül a kényelmeset választja, s így egy halk sóhajjal kattint a kísérteties kúriát ábrázoló képre.


2.) Az alábbiak közül melyik szín fejez ki téged a legjobban?

"Most szívatsz, ugye? Hol a fekete?" – hallat egy frusztrált "uughhh" hangot, s tenyerét föntről-lefelé végighúzza arcán. – "Milyen idegesítő..." – Száját húzza, s alapos gondolkodásba kezd. Mégis melyik szín jellemezné őt a legjobban ezek közül? Elképzelni sem tudja, hogy bármelyiket is magára öltse... Az első lehetőség a zöld egy igencsak idegesítő árnyalata, mely egészen hasonlít egy gumicukor színére, míg a második egy lányos koktél narancssárga árnyalatára emlékezteti. A harmadik opció egy nagyon egyszerű, leginkább az ég színére hasonlító kék, a negyedik pedig egy fátyolos lila, olyasmi, mint amit a mezei virágokon lehet látni. – "Nem tudom, basszameg... Legyen a zöld. Úgyis Mardekáros voltam a Roxiban." – S további felesleges hezitálás nélkül választja a zöld színt ábrázoló képet.


3.) Válassz egy sírkövet:

"Király! Végre egy értelmes kérdés..." – A képernyőhöz közelebb hajolva kezdi egyesével elemezni a négy fotót. Az elsőn egy homokszínű sírkő található, belegravírozva a következő szöveg: "Szerető emlékében", s fölé egy színes virágcsokor van kihelyezve a vanília sárga, babarózsaszín és barack árnyalataiban. – "Előbb mennék önként a Mennybe..." – morogja, s a következő képre pillant. Ezen egy régi fekete sírkő látszik, talán obszidiánból készülhetett, s a tetején egy faragott koponya díszítés található. Néhol moha is fedi. – "Aha, ez menőn néz ki..." – Szíve szerint rögtön ezt választaná, de azért a többit is szemügyre veszi. A harmadik egy fa tövében kihelyezett sír, hófehér márványból, s arany színnel szerepel rajta egy hosszú felirat. – "Mmm... Nem, hülyén néz ki" – fejét csóválja, s végül az utolsó képre kezd fókuszálni. Maga a sírkő nem látszik rajta teljes egészében, csupán a sötétszürke felülete s az alig-alig kivehető vésett felirat, s mindennek közepén egyetlen apró fehér rózsabimbó van elhelyezve. Ehhez már nem is fűz hozzá kommentet, csak enyhe fintorral az arcán a koponyás sírkőre kattint.


4.) Hogyan tudatnád másokkal, hogy jelen vagy?

"Lol, olyan opció nincs mint a Tükrökben?" – Referencia kedvéért: arra a jelenetre gondol, ahol a lány tükörképe elég groteszk módon végez saját magával... Ám ilyen lehetőséget nem kínál fel a teszt, csupán a következőket sorolja fel: a villanykapcsoló fel-le kapcsolgatása, "az állatok megérzik a jelenlétemet", összevissza lebegés, egyéb. Az "egyéb" lehetőségéhez rémisztő játék babákat ábrázoló fotót csatoltak. – "Hehe, ez jó lesz" – kuncogva kattint a játék babás képre.


5.) Melyik elemet ismernéd meg szívesen?

"Hah. Vicces..." – Végigpillant a felsorolt négy elemhez tartozó képeken. Víz, föld, tűz, levegő. Hiszen víz elementalista, neki már nincs szüksége arra, hogy ezzel az elemmel megismerkedjen, ellenben... Nemtörődöm mozdulattal választja ki a tűz elemet képviselő fotót. "Bárcsak", gondolná, de a természet egyik legidegesítőbb szabálya, hogy víz elementalistaként nincs lehetősége a tűz elem kitanulására. – "Halna meg a lovad..."


6.) Válassz egy dalt, amit szívesen énekelnél:

"Aha, ehhez kelleni fog a YouTube" – bólint, s megnyitja egy új lapon az oldalt, hogy belehallgathasson azokba a számokba, amiket nem ismer. Az első "Africa" a Toto-tól. Ezt éppenséggel ismeri. – "Unalmas. Túl van értékelve. Minden szingli fater ezt hallgatja miközben az asszony után sír" – vállat von, majd rákeres a következő számra, mivel ezt éppenséggel nem hallotta még: "7 Years" Lucas Graham-től. Egy zongoraszóval kezdődik... Aztán elkezdődik az ének, s ő azonnal bezárja az oldalt. – "Rohadj meg, hogy én mennyire utálom ezt a szart!" – Igen, ezek szerint mégis ismeri, csak sosem méltóztatott kideríteni a szám címét, hogy aztán letilthassa mindenhonnan. A harmadik dal "Send Me on My Way" a Rusted Root-tól. Ezt ismeri a Jégkorszak című meséből, amit éppenséggel nagyon bírt kölyökkorában. De azért egyelőre nem kattint rá, csak megkeresi a negyedik számot: "Sorry Not Sorry" Demi Lovato-tól. – "Aha, várjunk csak..!" – Ismeri ezt is, csak éppen a rock-szerű verzióját, amit szokott is hallgatni. Úgyhogy ezt a számot választja végül.


7.) Válassz egy ikonikus megszólalást:

"Olyan nincs, hogy 'Végzek mindenkivel aki ilyen kvízeket csinál'? Huu, baszki be fogok pisilni..." – Felpattan, és a folyosón átszáguldva bezárkózik a mosdóba. Ő is emberből van! Közben természetesen az Africa sorait kezdi énekelgetni magában. S még akkor is ez a dal szól a fejében, amikor visszaérve a választható mondatokat kezdi olvasgatni. Az első: "Na ki nevet a végén?" – "Tipikus." – A második: "Ezt a lepedőt sétálásra tervezték." –  "Értem, mit akarsz... De ha nekem mondaná ezt egy szellem, kiröhögném a faszba" – sóhajt fel. A harmadik: "Veled vagyok lélekben." Ezen felnevet, jóízűen és őszintén. Ez már az ő humorához való. A negyedik pedig: "Boo!" – A harmadik nyert. Ennyi. – Halkan nevetve, s közben mosolyogva kattint a "Veled vagyok lélekben." feliratra.


8.) Utolsó kérdés: hogyan utaznál?

"A lovad hátán..." – Fancsali képpel olvassa végig a négy lehetőséget. "Élőkre akaszkodnék", "Vándorolnék", "Egy helyben maradnék", "Különböző járművekre pattannék." Egyik sem rezonál vele, legszívesebben be is zárná az egész oldalt, de most már kimondottan érdekli a végeredmény, így vállat vonva kattint az "élőkre akaszkodnék" opcióra.


Kísértő szellem - Sok barátod van, s nem kevés ellenséged. Szellemként idődet azzal töltöd majd, hogy visszavágj azoknak, akik életed során nem értékelték, hogy milyen klassz vagy!

"Wow. Mondj valami újat. Ó, mi ez?" – Lejjebb görget, s egy újabb kvízt szúr ki magának. "Mesélj magadról, s én megmondom neked, hogy kire hasonlítasz jobban: M3ganre, vagy Ghostface-re?" – "Na basszus, ezt muszáj megnéznem. Nem halhatok meg úgy, hogy nem tudom melyik lennék!"

Csuklóit vágták a régi kötelek, de hiába igyekezett karjait magához húzni, hiába mozgatta lábait s csavargatta kezeit, azok az ostoba, vaskos kötelek nem engedtek szorításukból. Hátát nyomta az asztal kemény felülete, arcát hűtötte a fel-felszáradó víz. A levegő hideg volt, az anya keserves könyörgése pedig szikrákat küldött le s fel gerince mentén. Kínzás volt minden ott töltött perc, minden abban az állapotban töltött pillanat. A felszálló por szárította orrüregét, az éhség mardosta gyomrát, hiszen vacsoráznia kellett volna már, ám az esti közös étkezés helyett most az ismétlődő szavakat kellett hallgatnia - miknek jelentését nem érthette akkor még, hiába járatták a vasárnapi iskolába.


Arcára ismét vízcseppeket fröcsköltek, “Ámen, Ámen, Ámen!”, az anya a sarokban pedig folyton, szinte levegőt sem véve két mondat közt, könyörgött az Úrnak, könyörgött, szabadítsa meg őt a gonosztól, mi testét uralma alá vette. Pedig a testének semmi baja nem volt. S a lelke is tisztább volt az első kibúvó hóvirág szirmainál. Nem követett el más bűnt, mint néhány orchidea megfagyasztása, s ezt sem direkt tette, csupán megijedt az apai szigortól, melyben részesült alig néhány órával korábban. Koszos öltözékkel lépett be a házba. Ez volt a hiba, mit vétett. Sok furcsaság vette őt körül, olyasmik, miket a szülők sem tudtak volna megmagyarázni. Isteni csodának hitték, míg a fagyott virágok meg nem rémítették őket. Aztán már csak az Ördög műve lehetett… A szavak ismét elhangoztak.


De hiába ismételték az imát, hiába öntöttek rá tengernyi szentelt vizet, s hiába kérlelték az arkangyalt, az istenüket, hogy űzzék ki a gonoszt belőle, nem történt semmi. Talán a gonosz mindig is lelkét mardosta. Talán csak túl mélyre rágta magát szívében. Vagy ott sem volt valójában. A válaszra sosem derült fény. Ám ereje fogytán volt, a küzdelem s a sírás lefárasztotta, s már nem volt elég energiája, hogy szabadulni próbáljon, vagy tovább kiabáljon és az anyát szólítsa. Nem mintha az anya hallgatott volna rá. Hiszen ő szentül hitte, hogy egy sötét entitás szállta meg a fiút. Akkor még azon is elgondolkodott, hogy visszavigye-e az árvaházba. Hiszen egyértelmű: ő a Sátán szülöttje.


Az asztalon megannyi finomság sorakozott, otthoni ízek, gondos kezek és szerető szív alkotása. A frissen sült kenyér még gőzölgött, ropogó héja aranyra pirult, a forró leves olajcseppes felülete csábítóan csillogott, a sült húsok s pürésített krumpli szinte már kérlelték, hogy fogyasszák el őket, s a gondosan párolt zöldségek illatozva várakoztak; a konyha felől pedig édes aromák szállingóztak kifelé, ahogy odabent a sütemény a pulton hűlt. A nappali felől kellemes zene szólt, s a fényes gömbökkel díszített fenyőfa alatt színes csomagok voltak kihelyezve. Ám hiába a vidám hangulat, az asztal körül ülők mind némaságban rekedtek, s megannyian ugyanazt az alakot figyelték, ki az asztalfő egyik oldalán ült. Vele szemben az anya, ki már hónapok óta nem látta őt, s ki csak egy sóhajjal állapította meg, hogy már nem képes meglepődni semmin, mit a fiú művel. Ám a rokonság többi része nem így gondolkodott, s talán az ő megnyugtatásukra jött az ötlet: halovány mosollyal felszólította a fiút. Kérte, mondja el a szokásos imát, egészítse ki az Úr születésének napjával, hiszen ezt ünnepelték a bőséges vacsorával, a csillogó-villogó ajándékokkal és a díszes fával. Elmosolyodott, s egy bólintással kezeit ajánlotta a mellette ülőknek, balján az apának, jobbján a nagynéninek. Utóbbi hezitált, s el sem próbálta rejteni ítélkező pillantását, ahogy egyre több és több piercinget fedezett fel az arcán, a fülein, s egyre több mintát a bőrén, mindenféle helyeken. De csak-csak megragadta kezét, s igyekezett ügyet sem vetni a feketére festett körmökre, csak felsóhajtott, s a levegőt lassan kifújva behunyta szemeit. A fiú felszólalt.


Szemhéjait kinyitva háborgó, hitetlenkedő, s szörnyülködő tekintetekkel találja szemben magát, ám ez sem rettenti el: a kezeket elengedi, s székét térdhajlatával hátralökve feláll az asztaltól. Kuncogva, s pofátlanul nyúl az egyik ropogósra sült csirkecombért, miből kiharapva egy darabot körbepillant.

“Boldog Yule-t, köcsögök” – közli, s elégedett rötyögés közben, a csirkecombot tovább rágcsálva sétál az asztal túlsó felére, ahol végül az anya fölött áll meg, s a megkezdett húsdarabot a tányérjára helyezi. Majd a füléhez hajol, s suttogni kezd: – “Ave Satanas.”

Felegyenesedik, s ujjait nyalogatva a kabáttartóhoz lép, onnan lekapja fekete, térd alá érő, vaskos dzsekijét. Vállára veti, s a nagynéni irányába fordul, hogy középső ujját mutathassa neki, majd kisétál az ajtón. A hideg levegő csípi az arcát, ám a hó friss, tiszta illata sokkal kellemesebbé teszi.

Bakelitfekete, bazaltfekete, boxfekete, csontfekete, ébenfekete, éjfekete, elefántcsontfekete, gumifekete, hollófekete, olajfekete, oxid-fekete, párducfekete, varjúfekete, vasfekete, zsetfekete.

Akárcsak környezetében, öltözetében is ezen árnyalatokat részesíti előnyben. A kollégiumi szobájának falaitól kezdve ágyneműjén át a legapróbb dekorációkig ez a szín uralkodik, s kevés egyéb színt hajlandó viselni, vagy éppen elviselni maga körül. Kivételesek tehát: borvörös, palazöld, méregzöld, brit kék, párizsi kék, viharkék, szürkeárnyalatok. Ám ezeket is mindössze elenyésző részletként adja hozzá az összképhez egy-egy kiegészítő vagy dísztárgy formájában. Ám ha éppenséggel nem visel semmit minek színe eltérne a feketétől, a jól kidolgozott karjait fedő tetoválások önmagukban elegendő színt varázsolnak külsejéhez.
Kedveli a kényelmes öltözéket, a műbőr darabokat, a kopott farmereket és a dzsekiket. Nem szívleli a mintás ruhadarabokat, a feltűnő logókat és márkaneveket, a fényes textúrát és az indokolatlanul vékony anyagokat - utóbbi alól kivételt képeznek a netz darabok, s a kimondottan átlátszó fekete ingek. Szeret játszani a rétegekkel s a textúrákkal.
Az ékszerek nem állnak messze tőle; szívesen feltesz egy-egy láncot, fülbevalót, s piercingekből sem szenved hiányt. Kedvence a nyelv-piercingje, mit egyébként sokadjára szúratott újra, mert néha-néha ráun s olyankor kiveszi, az pedig igen hamar begyógyul. Ezeken kívül gyűrűket is szívesen hord, néhány karkötőt is, de vannak napok, mikor csak a gyógyulóban lévő piercingjeit hagyja magán - ilyenkor érdemes megkérdezni, hogy érzi magát.
Ahogyan öltözetével, úgy frizurájával is szívesen játszadozik; olykor egyenesen, máskor természetes göndörségében viseli, néha megnöveszti, máskor rövidebb fazonúra vágatja. Nem feltétlenül azért, mert ráun, egyszerűen csak szereti a változatosságot.
Nem áll távol tőle a sminkelés sem: gyakran használ fekete szemceruzát, mit ujjaival maszatol szét szempillái közt, s bizonyos napokon alsó szemhéjára egy halvány réteg vörös színt is feltesz, hogy minél fáradtabbnak tűnjön pillantása.