more to burn || Jay & Rien

em voltál különösebben oda a szakkörökért, s éppen ezen okból kifolyólag igyekeztél kerülni a különböző délutáni foglalkozásokat is. Szabad perceidet szívesebben töltötted a Griffendél klubhelyiségében, hol apró fadarabokból különböző apró figurákat farigcsáltál, többnyire állatokat, s azok közül is különösen szép madárféléket. Most is egy ilyen szobrocskán dolgozol, ám ezúttal madár helyett egy golden retriever kölyökkutyát készítesz. Az alakja már készen van, s édes arcocskája is, csupán szőrének apró részletei hiányoznak, mikhez alapos koncentráció kell, s kiváló szemek - s ilyenkor szíves örömest segítségül hívod a nagyapád monokliját, mit egy egyszerű bűbájjal szoktál lebegtetni arcod és a figura közt, pont megfelelő távolságra ahhoz, hogy nagyítva lásd a megfelelő területet. Most is így dolgozol a műveden, s így fel sem tűnik az érkező háztársad jelenléte.
Ám amikor már sorozatosan zajt csap kénytelen vagy felpillantani rá, közben maszkodat a helyére igazítod - s elsőként meg is állapítod, hogy rettentően hasonlít a kiskutyára, mit éppen amerikai hársfából készítesz. Kedvezményesen szerezted egyébként az Abszol Úton még nyáron… S ez az egyik kedvenc alapanyagod fafaragáshoz. Könnyű megmunkálni, s szép eredmények születnek belőle.
Halkan felsóhajtasz, s tovább faragod a kutyus szőrét, apró mélyedéseket készítesz, hogy dinamikusabbnak látszódjon, mintha a szél fújná, avagy mintha szaladna… Szívesebben készítesz olyan figurákat, mik egy-egy pillanatot fognak meg, s nem csak beállított szobornak tűnnek - hanem szinte életre kelnek. Titkon vágysz rá, hogy megtanulhass egy olyan varázsigét, mellyel életre keltheted ezeket az apró, fából készült jószágokat, de félő, hogy annak csak rossz vége lenne. Netán fellázadnának ellened. Netán fellázadnának mások ellen. Vagy valaki rájuk lépne.
Nem hagy nyugodni háztársad motoszkálása, s ugyan nem szívesen kutakodsz az elméjében, most mégis gondolatai közé fészkeled magad. Így pillantasz meg egy szép arcot, különlegeset s egészen ismerőset, hiszen már láttad őt a folyosón, láttad a kviddics meccseken is, s láttad a kertben ücsörögve vázlatokat készíteni - mégsem fordítottál rá eddig különösebb figyelmet, hiszen mindenki, így még te is tisztában vagy vele, hogy ez a fiú, s a zajt generáló háztársad egy párt alkotnak. – Baj van a Paradicsomban? – kérdezed a semmiből, s közben leteszed a már kész faragást az asztalra magad előtt. Lassan pillantasz fel a Griffendél ház őrzőjére, közben hátradőlsz s egyik lábadat a másikra hajtod úgy, hogy bokád a térdeden pihenjen.

em szokásod mások privát életébe belenyúlni, s ez alól kizárólag Thomas képez kivételt, kinek magánszférájába önként és dalolva mászol bele minden adandó alkalommal - s mivel mással ugyanezt nem teszed meg, nem vagy tisztában az aktuális drámákkal, az iskolában keringő pletykákkal vagy a mások közt kialakuló személyes konfliktusokba. S egyébként most sem tennél így, csupán lelked békéjét őrizgetve folytatnád a majdnem-kész golden retriever faragásod finomítgatását, ám háztársad oly’ nagy zajt csapva kezd el körülötted zsizsegni, hogy képtelen vagy figyelmen kívül hagyni őt - s fejébe is pillantasz, mert kíváncsiságod egyre csak növekszik, ahogy az egyébként halálosan nyugodt fiút látod lassacskán elveszíteni a józan eszét. Mert ez történik, hiszen seprűje fényezgetése vagy lányos külsejű barátjának tutujgatása helyett most könyvek közt kutakodik, mi számodra új látvány, s úgy véled, teljesen karakteren kívüli cselekvés. Figyeled hát, s közben azt a szomorúan szép arcot vizslatod, mit gondolatai vetítenek lelki szemeit elé; tényleg szemrevaló, tagadni sem tudnád, de tiszteletben tartod, hogy már más lopta el szívét, s így eszedbe sem jutna elcsábítani. Hiszed, hogy a hűség fontos.
Habár a hűségnek van egy kevésbé egészséges fajtája, melyhez szorosan párosul a túlzott védelmi mechanizmus, ennek ékes példája pedig Jay, ki most trágár és szükségtelenül erőszakos kifejezésekkel adja tudatodra, hogy a Paradicsomban egy valaki okozta azt a bizonyos galibát: Thomas, kinek figyelméért olyannyira küzdesz. Bevallod magadnak őszintén, nem lepődsz meg az áhított fiú viselkedésén, hiszen te magad sem a “kedvessége” miatt vonzódsz hozzá annyira, ennyire már ismered, s kinézed belőle, hogy a nála gyengébbet tapossa hobbiból. S tudod azt is, hogy hajlamos diszkriminálni nem-aranyvérű diáktársait, hajlamos bántani őket szavakkal s mágiával, bármivel, ami megalázó eredményeket szülhet.
– Áh, értem – bólintasz, s kérdését hallva megigazítod maszkodat az arcodon, majd vállat vonva felpillantasz rá. – Én egészen elbűvölőnek találom – közlöd. Igazat beszélsz, hiszen teljesen elcsavarta a fejedet az a sötét lelkű fiú, s bármit tehetnél ellene, ez az érzés már végleg berágta magát szívkamrádba. – Ha jól értem, megbántotta a barátodat? – kérdésed közben átveted egyik lábadat a másikon, majd térdedre támasztod könyöködet, s így fekteted álladat a tenyeredre. – Bármit is készülsz ellene tenni, javaslom gondold át. Ostoba támadásokkal nem fogod elérni, amit akarsz. – Felsóhajtasz. Sajnos bármennyire is szeretnéd Thomas pártját fogni ebben, nem vagy képes rá. Pontosan azért, mert már ismered valamennyire. – Mert lássuk be: lehet, hogy erősebb vagy nála, de ő okosabb, mint te. A vesztedbe rohansz, ha eszetlenül nekiugrasz – figyelmezteted, hiszen érzed, sőt, szinte már hallod belső kiabálásait, tudod jól, hogy vissza akar vágni.